Orbán Viktor beszéde a Balassa János kórház új szárnyának átadó ünnepségén (2014. február 28. Szekszárd).
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelettel köszöntöm Önöket ezen a mindannyiunk számára fontos és szép napon. Mindig szívesen jövök Szekszárdra, mégiscsak Magyarország egyik legősibb települése, az egyik legszebb vidéke Magyarországnak, könnyű megérteni, hogyan ragadt itt végül is I. Béla király. A borokról nem beszélek, Babitsot mindannyian tudjuk, nos, hát Szekszárdra jönni megtiszteltetés, de engedjék meg, hogy ideidézzem azt a tényt is, hogy Szekszárdon bennünket és engem személy szerint is mindig szeretettel fogadtak. Szeretném megemlíteni, hogy mióta a magyar politikában élem az életemet, a szekszárdiaktól mindig megkaptam a támogatást, érdemeimen fölül is kaptam támogatást. Ez jó alkalom arra, hogy megköszönjem Önöknek, hogy kitartottak mellettünk, hogy támogattak bennünket. Köszönöm a biztatást, a jó szavakat és a gyakori imákat is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most majd próbálok visszafogottan, de mégiscsak egy kórházmegnyitóba ravaszul beillesztett rövid kampánybeszédet is mondani, megadva mégiscsak a kórháznak és az itt dolgozóknak a tiszteletet. Így most hadd említsem meg Önöknek azt a tényt, hogy talán ha a szekszárdiak átgondolják az elmúlt négy évet, akkor juthatnak könnyen arra a következtetésre, hogy nem csináltak rossz vásárt a mostani kormánnyal. Végül is elvittünk innen, az Önök válláról 5,8 milliárd forintnyi adósságot, érkezett ide, a városba fejlesztésképpen több mint 33 milliárd forint. 587 kezdeményezést támogattunk az elmúlt időszakban; indult egy nagy ivóvízjavító program, ez a kórházfejlesztés, egy városközpont-fölépítés és aztán iskolák és szakképzési intézmények fejlesztése is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenkinek azt kívánom, hogy olyan üzletekben legyen része, amikor az adósságot elviszik, a fejlesztéshez szükséges pénzt meg odaadják. Nos, összességében, tisztelt Hölgyeim és Uraim, talán megvonhatjuk azt a mérleget, hogy nem tétlenkedtünk az elmúlt négy évben. Ugyanakkor a másik dolog, ami jó érzéssel tölthet el mindannyiunkat, így engem is, maga az alkalom, amiért most itt vagyunk együtt. Mégiscsak egy nagy tekintélyű, több mint kétszáz éve alapított kórház felújítását és bővítését ünnepeljük itt úgy, hogy a kórház a történelmi múltján túl a jelenben körülbelül 140.000 ember számára biztosít XXI. századhoz méltó ellátást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán ez a pillanat arra is alkalmas, hogy visszaidézzem Önök elé, hogy az a nagy változás, ami 2010 óta zajlik Magyarországon, valójában nem 2010-ben kezdődött, hanem korábban, és az egészségügynek ebben a nagy változásban volt szerepe. Régen volt, sok gondunk-bajunk van, ezért talán már kevesen emlékszünk arra, hogy azért 2008-ban Magyarországon volt egy népszavazás, amely aztán azt az összefogást, ami 2010-ben a politikában is megtestesült, létrehozta. És az összefogás tekintélyes részben az egészségügy kérdései körül jött létre, hiszen azért kellett népszavazást tartanunk, hogy ne legyen kórházi napidíj meg vizitdíj, nem beszélve a tandíjról.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az az összefogás, amelynek az eredményeit mind a mai napig élvezhetjük, valójában ezzel a 2008-as népszavazással kezdődött el. Nem szeretném rabolni az idejüket, és untatni Önöket történelmi visszaemlékezésekkel, de ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni azt, ahol éppen vagyunk, mint ahogy az igazgató úrtól hallhattuk, és erről majd én is beszélek még, egyáltalán nem egy gondtalan időszakban vagyunk. De hogy meg tudjuk becsülni mégiscsak azt a pillanatot, ahol most állhatunk és élhetünk, talán nem árt fölidézni, hogy nem volt olyan messze annak a bajnak a bekövetkezte Magyarországtól, hogy privatizálják az egész magyar egészségügyet. Én még emlékszem, 2007-ben olyan tervek voltak, hogy tucatnyi egészségpénztárt hoznak létre, üzleti alapra helyeznek mindent egy olyan pillanatban, amikor egy évvel később bekövetkezett a nyugati gazdasági válság és a pénzügyi összeomlás. Egy ilyen körülmények között lezajló átszervezés és privatizáció nyilvánvalóan a nemzeti vagyon elherdálását, az ingyenes ellátás megszűnését hozta volna magával. Ezt akadályoztuk meg tulajdonképpen ezzel a népszavazással.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez az alkalom arra is esélyt kínál nekem, hogy egy rövid számvetést adjak Önöknek arról, hogy mi minden történt a magyar egészségügyben az elmúlt időszakban. Tettünk lépéseket, sikeres lépéseket a területi egyenlőtlenségek fölszámolása érdekében. Hiszen miután az önkormányzatok kezelték az egészségügyi intézményeket, óriási különbség volt az ország egyik sarkában élő emberek egészségügyi kilátásai, gyógyulási lehetősége és az ország másik sarkában élő emberek hasonló lehetőségei között. Létrehoztunk egy egységes állami felelősségvállalást, ami lehetővé teszi, hogy minden magyar jó reményekkel lehessen afelől – ma még nem ez a helyzet, de jó reményekkel lehessen afelől –, hogy Magyarországon azonos ellátás illeti majd meg az összes magyar állampolgárt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A rezidensek számára egy ösztöndíjrendszert hoztunk létre. Ezzel sikerült lelassítani az országból történő kiáramlását a legjobban képzett egészségügyi dolgozóinknak, akik egyébként, miután fölkészültek, szorgalmasak és elkötelezettek, igencsak kapósak szerte a világon. Béremelések is történtek. Persze messze vagyunk attól, hogy osztrák vagy nyugati vagy német bérekről beszélhessünk, de mindenesetre sikerült azért néhány lépésben a kórházi dolgozók bérét illetően emeléseket elérnünk, és egy európai válság kellős közepén talán ezt érdemes megbecsülnünk. Sikerült megfordítanunk azt a trendet is, ami a kiáramlást illeti. Ma az elvándorlási adatok a magyar egészségügyből valamelyest alacsonyabbak a 2009-es szintnél. Szeretném itt Önök előtt felidézni azt is, hogy a betegszállítás rendszerét is átalakítottuk. A kormányváltáskor a betegszállítás színvonala sok hasonlóságot mutatott a harmadik világbéli országok állapotával. 2010 óta 120 darab új mentőautót vásároltunk, sürgősségi rohamkocsikat állítottunk munkába, és még 178 újabb mentőautó érkezik a magyar egészségügybe. 22 új mentőállomást építettünk, és 60 került felújításra, illetve korszerűsítésre. Összesen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az elmúlt évek során 300 milliárd forintot meghaladó fejlesztés történt a magyar egészségügyben. 400 fejlesztési program zajlik Győrtől Mohácson át Vácig.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után erről a kórházról is szeretnék mondani néhány szót. Ez a kórház is kötésig állt az adósságban a kormányváltás idején, és a működőképesség határára jutott 2010-ben. A szekszárdi kórház az ország 20 legeladósodottabb kórháza közé tartozott, és 2013-ban 880 millió forintos állami konszolidációt kellett végrehajtanunk. Hallhatták, hogy nemcsak épületeket húztunk most föl, hanem érkeztek ide a gyógyítást elősegítő műszaki berendezések is. Mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy végre az a szégyen teli helyzet megszűnik, hogy van olyan megyéje Magyarországnak, ahol még nincsen MRI, vagy legalábbis Tolna megye többé nem ilyen megye. Összességében tehát azt szeretném mondani Önöknek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Magyarország ma már jobban teljesít az egészségügy területén is, mint korábban, de még nem teljesít elég jól, és itt kell folytatnom az igazgató úr gondolatait.
Egyáltalán nem úgy fest a helyzet, hogy a választásokat azért szeretnénk megnyerni, mert végre egy nyugodt álláshoz juthatnánk. A dolog úgy fest, hogy Magyarország előtt nagyon sok munka van. Az igazgató úr jól mondta: most ünneplünk, de ha megnézzük a számokat, ez a kórház még nincs kint a vízből, és vannak még bizony egészségügyi intézmények Magyarországon, amelyek segítségre szorulnak a jövőben is. Az átszervezés megtörtént, az esélyt megkaptuk, hogy egy jól működő állami egészségügyi rendszerünk legyen, de bizony még nagyon sokat kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a kórházak, a kórházi vezetők, az orvosok, az ápolónők és elsősorban a betegek biztonságban érezhessék magukat. Az előttünk álló időszak tehát nem nyaralás lesz, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hanem kemény munkával telik majd el. De az a sok munka, ami előttünk áll, nem ok arra, hogy visszaforduljunk azokhoz a kaotikus, kétségbeejtő helyzetekhez és állapotokhoz, amelyeket 2010-ben kellett átvennünk és orvosolnunk.
Én tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt szeretném kérni Magyarország választópolgáraitól, közöttük a szekszárdiaktól és a környékből érkezett emberektől is, hogy higgadtan, nyugodtan gondolják át Magyarország elmúlt négy évét. Vessék össze az ország állapotát azzal, ahol négy évvel ezelőtt voltunk. Gondoljanak az egészségügyre, gondoljanak a rezsicsökkentésre, gondoljanak a munkanélküliségben bekövetkezett javulásra, gondoljanak azokra a dolgokra, amelyek reményt adnak a jövőt illetően, ezt vessék össze azzal a helyzettel, ahonnan elindultunk, és kellő méltósággal, higgadtan, nyugodtan menjünk el április 6-án választani, és adjuk le a voksunkat a jövő mellett. Szeretném megismételni: a jövőnk nem lesz mentes küzdelmektől, nem lesz mentes nehéz kérdések eldöntésétől, nem lesz mentes vitáktól sem, de egy dolgot biztosan mondhatok Önöknek, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt négy év összefogásának eredményeképpen ennek az országnak, a mi hazánknak van jövője. Éljenek a lehetőséggel!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
(Miniszterelnökség)
