A Magyar Televízió Az Este című műsorában Nika György beszélgetett Orbán Viktorral.

- Jó estét kívánok! Adócsökkentés, adóegyszerűsítés, bankadó, az állami költekezés korlátozása, a végkielégítések megadóztatása, bérplafon a közszférában, a forinthitelek erősítése, az eladósodottak védelme, közüzemi díjak ideiglenes befagyasztása, a pártok támogatásának csökkentése. Ez az Orbán-kormány első akciótervének lényege. Maga az akcióterv 29 pontból áll. Kulcsszavai a gazdaság talpraállítása, a szociális biztonság, a munka, otthon, család, egészség és rend. A miniszterelnök a parlamentben napirend előtt kérte a többi párt támogatását elképzeléseihez. Az ellenzékből az MSZP szerint a kormány akcióterve a gazdagokat segíti, a szegényeket nem. A Jobbik szerint a bejelentések csak enyhítik, de nem oldják meg az ország problémáit. Az LMP-től az hangzott el, hogy a kormány populista adócsökkentést ígér, és a kisebb állam demagógiájával kampányol. Az Este vendége Orbán Viktor, miniszterelnök, jó estét kívánok!

- Jó estét kívánok!

- Ez egy akcióterv, és nem egy vészforgatókönyv. Az első akcióterv és két pillére van, amit mondott, az egyik az új gazdasági rendszer, a másik a kölcsönös felelősségvállalás elve. És mindez a nemzeti együttműködés keretein belül.

- Így van, pontosan.

- Hogy lehet ezt láthatóvá és érthetővé tenni?

- Teszek egy kísérletet. Tehát április 25-én történt valami Magyarországon, amit korábban elgondolhatatlannak véltünk, az emberek olyan elemi erővel sorakoztak fel a választás mellett, és a változás érdekében, ami azért egész Európát meglepte. Ebből lett aztán az, amit mi kétharmados forradalomnak nevezünk, hogy először a rendszerváltás kezdete óta olyan felhatalmazása van a kereszténydemokrata–Fidesz-pártszövetségnek, amire korábban semmilyen példa sem volt. És ezt nekünk meg kellett érteni, és azt gondolom, hogy az országnak is jó, ha megérti saját magát. Hogy miért volt az elementáris változás iránti igény? És ezt én röviden úgy fogalmazom meg, nem felemésztve a műsoridőt, hogy az embereknek elegük volt abból a rendszerből, ami 1990-től a mai napig tartott. Nem vitatom el ennek a rendszernek az érdemét, rengeteg ember becsületes erőfeszítését, de tény, hogy nem oda jutottunk 2010-ben, mint ahová 1990-ben elindultunk. És az emberek úgy gondolták, hogy ebben az országban, így, ahogy ez az ország most kinéz és működik, nem jó élni. Ezen változtatni kell. És ehhez adtak felhatalmazást…

- ... pedig jó pár kormány volt 20 év alatt.

- Igen, adtak felhatalmazást nekünk, nekem, hogy ezen változtassunk. Na, én úgy gondoltam, hogyha ez egy átmeneti rendszer volt, akkor most egy új rendszert kell építeni, ezt én elneveztem, mert úgy gondoltam, hogy az emberek érzését és gondolatát leginkább ez fejezi ki, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének. És elkezdtük ennek a felépítését. Először a Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikáját építettük fel: kisebb parlament, kevesebb önkormányzati képviselő, nemzeti összetartozásról szóló törvényjavaslat, kettős állampolgárság. Szóval mindaz, ami a politikához tartozik.

- Ezen túl vagyunk.

- Ezt elindítottuk, a nagyját már ismerik az emberek. Azután következett a Nemzeti Együttműködés kormányzati rendszerének a felépítése: új minisztériumok, más rendszer, közigazgatás-politika szétválasztása, közigazgatási államtitkári rend visszahozatala. Ez nagyjából megtörtént, és hamarosan, még ebben az évben megyünk az államszervezet középszintjére, tehát a megyei igazgatást fogjuk rendbe tenni és újjászervezni. És most érkeztünk el a harmadik menethez, ez a Nemzeti Együttműködési gazdasági rendszerének a felépítése. Az én álláspontom az, hogy nem lehet toldozgatással-foldozgatással megjavítani a magyar gazdaságot. Itt egy komoly rendszerhiba van. Tehát egy másik gazdasági rendszert kell építeni. Át kell szervezni, újjá kell építeni. És ennek az akcióterve az a 29 intézkedés, az első akcióterv, amit benyújtottam, és, amit majd követnek még újabb akciótervek is.

- Nézzük akkor mitől rendszerváltó ez az akcióterv? Tehát ugye eddig azt hiányolták Magyarországon és Magyarországtól, hogy tudniillik nincsenek nagy rendszerváltások, nincsenek nagy ágazati reformok.

- Strukturális reformokat hiányoltak és versenyképességi intézkedéseket.

- Nézzük meg, hogy itt hol van az a bizonyos rendszerváltás?

- Hát nézze, én az egész dolog szíve közepének azt tartom, hogy most olyan dolgok is megtörténhetnek Magyarországon, amiről korábban mindenki azt gondolta, hogy lehetetlen. Most, ha azt mondta volna valaki akár csak egy-két hónappal ezelőtt Önnek, hogy Magyarországon lehetséges egy olyan adórendszer, ahol nem kell adóbevallást készíteni, tehát végletekig le van egyszerűsítve, Ön 16 %-os adókulccsal fog adózni, és az egész rendszert úgy vezetik be, hogy a legnehezebb helyzetben lévők számára is elviselhető legyen, és fokozatosan történjen meg az átállás. Vagy ha azt mondták volna, hogy a gazdaság alapja az nem az individuum, nem Ön egyedül, hanem a családja, és ha Ön a vérszerinti egyenes ági le- vagy felszármazójának valamit adni akar, ha életben vannak mindketten, akkor ajándékot, ha már egyikőjük nincs meg, akkor örökséget, akkor az állam bejelenti, hogy ehhez neki nincs köze, nem vett ki járulékot, adót, illetéket. Azt mondja, hogy a család az alapja a gazdaságnak, ehhez nekem semmi közöm. Persze hogyha oldalágon vagy idegeneknek származtatja át a vagyont, akkor természetesen más a helyzet. Vagy ha azt mondta volna valaki Önnek ezelőtt néhány hónappal, hogy előfordulhat, hogyha Ön a megkeresett pénzéből, miután leadózott, tanárt akar fogadni a gyermeke mellé, vagy a kertjében segítségre van szüksége, vagy bárkinek munkavégzés céljából pénzt akar adni, akkor az állam bejelenti, hogy nekem ehhez nincsen semmi közöm, mert Ön egyszer ezt már leadózta. Nem kérdezem meg kinek, mit és mennyit adott.

- És nem figyel senki.

- És nem figyeli, nem jelentik föl, nem zaklatják, nem érzi magát bűnösnek. Vagy ha azt mondta volna valaki ezelőtt néhány hónappal, hogy Magyarországon az állami cégeknek van körülbelül száz igazgatótanácsa, és jön egy kormány és a százból csinál tízet, és azt mondja, hogy fölösleges ennyi igazgatósági tag, és elküld nem is tudom hányat, felment 260-at. Vagy azt mondja, hogy felügyelő bizottsági tagból is 180-nal kevesebb bőven elég. Vagy azt mondta volna, hogy mindenkinek vállalnia kell valamit a közterhekből. Mi megsegítettük a bankokat, mint állam, amikor bajban voltak. Most az országnak is szüksége van segítségre, mert a költségvetés nem áll jól. Ebben az évben 200 milliárd Ft-ot fizessenek be a pénzintézetek. Szóval én csak azt akarom ezzel mondani Önnek, hogy a dolog lényege a konkrét intézkedéseken túl vagy mögött, hogy olyasmik történhetnek meg most Magyarországon, amit korábban elgondolni sem mertünk. És itt nem az én egyéni bátorságomról van szó, bár én is vettem néhány mély levegőt és nem is csak a kormány elszántságáról, még csak nem is a kereszténydemokraták és a Fidesz bátorságáról, hanem arról az érzésről, ami hatalmában tart szerintem bennünket, én úgy gondolom az egész országot a választások óta, hogy mégis csak lehet egy olyan országot megteremteni ebből a Magyarországból, ahol jó élni, ahonnan nem elmenni akarnak az emberek, hanem haza akarnak jönni. És én érzem, hogy hiába csapták be az embereket, fosztották ki őket, tévesztették meg, hazudtak az arcukba, sértették meg őket méltóságukban, még mindig él Magyarországon az a vágy, hogy az emberek törődni akarnak a saját országukkal. És itt vannak velünk együtt. Most van tehát szerintem az a pillanat, amikor nagy változásokat lehet végrehajtani. Szerintem ez az egésznek, ennek az egész történetnek, a miről beszélgetünk, ez a veleje vagy szíve közepe.

- Kicsit megijedtem, mikor elkezdte összefoglalni az egész 29 pontot, de muszáj kiveséznünk azért egy párat közülük, jó?

- Hogyne.

- És az első, talán Ön is ezzel kezdte, a gazdasági rendszer kialakításánál mai parlamenti beszédében, az adórendszer. És ezen belül is az egykulcsos jövedelemadó, és egy csomó minden más, amit szeretném, ha Ön mondana el, mert a kérdéseket majd én fogom megfogalmazni.

- A kis- és középvállalkozások megsegítése azért nagyon fontos, mert ők adják a legtöbb munkát Magyarországon. A magyar gazdaság és a magyar emberek legnagyobb baja, hogy akik dolgozni akarnak, azok sem találnak maguknak munkahelyet. Ezért tíz év alatt legalább egymillió munkahelyet létre kell hozni. Ehhez a magyar kis- és középvállalkozások együttműködését meg kell nyernünk. Segítenünk kell őket abban, hogy képesek legyenek munkahelyeket teremteni. Ezért a vállalati nyereségadót, amit társasági adónak neveznek hivatalosan, ezt már ebben az évben szeptembertől 19%-ról 10-re fogjuk csökkenteni az évi 500 milliós nyereséghatárig. Tehát ez a kis- és közepeseket segíti.

- Tehát szeptember 1-je.

- Igen. Szeptember 1-jétől.

- Dátumokra egy kicsit azért majd kitérünk, jó?

- Tervünk az, hogy beterjesztjük a parlament elé az erre vonatkozó törvényjavaslatot…

- ... tehát társasági adó szeptember 1-től.

- Szeptember 1-től. Eltörlünk jó néhány kis adót is Magyarországon, tíz darab adót eltörlünk, a költségvetésnek ebből komoly bevétele nem volt, de komoly adminisztrációs terhet jelentsen.

- Mondjon egyet, Miniszterelnök úr!

- Hát mindenfajta tervezésekhez kellett benyújtani, papírokat, illetékeket fizetni utána, egy halom van ebből.

- Jó. Mikortól? Ez is szeptember?

- Hát, szeretném szeptember 1-től már. Ha a parlament július 19-ig képes lesz ezt megtárgyalni, akkor ez lehetséges, hogy szeptember 1-gyel ez megtörténjen.

- Jövedelemadó. Egykulcsos jövedelemadó. Ez nagyon érdekel mindenkit. Már most is, de nem tudunk dátumot.

- Itt a következőt tudom javasolni a parlamentnek, hogy a vitát kezdjük meg, a törvényt alkossuk meg, ez január 1-jétől kezdjen működni, méghozzá azzal, hogy a vitától függően egy-két éves átmeneti időszakot szabjunk meg, tehát teljes egészében, mert ki kell vennünk jó néhány kedvezményt, és adó-jóváírási elemet a mostani rendszerből, rendkívül bonyolult rendszer a mostani. Mindent ki tudunk venni körülbelül egy-másfél év alatt, és ha január 1-jén bevezetjük, akkor egy kétéves átmenet után beáll a tiszta egykulcsos rendszer úgy, hogy családtámogatási elemeket is tartalmaz majd.

- 16% az, amiről beszélünk.

- Én 16 %-ot javaslok a Tisztelt Háznak, ezt megoldhatónak látom. És ez kell ahhoz, hogy azokkal a gazdaságokkal, amelyekkel igazából versenyt futunk, a románnal, vagy a szlovákkal, hogy csak néhányat, kettőt említsek, de a térségbeli gazdaságokkal is, mi versenyképesek legyünk. Tehát úgy nem tudunk versenyképesek lenni a közép-európai föltörekvő államokkal – márpedig nekünk ők a versenytársaink –, hogyha ők egyébként az üzleti környezet és az adózás szempontjából jobbak, erősebbek, versenyképesebbek, mint mi. Ezért 16 % a javaslatom e tekintetben. Na most, ez azt jelenti, hogy végre megszabadulunk az adóbevallás intézményétől. Tehát amit mondtam, hogy egy söralátéten el fog férni az adóbevallás, azt tartom. Mert, ha mindenkitől levonják mindig, amikor megkapja a fizetését, vagy bármilyen más jogcímen pénzhez jut, levonják a 16 %-ot, nincs mit összeadni, és nincs mit az év végén bevallani, mert ez év közben automatikusan megtörténik.

- De erre mondhatnám azt, hogy a nagyobb jövedelműektől is automatikusan le lehetne vonni, mondjuk akár 32-t is. És a parlamentben az első kifogás éppen az volt az új jövedelemadó-rendszerrel kapcsolatban, hogy tudniillik a szegényeket sújtja, vagy a gazdagokat nem sújtja, és a szegényeket ismét meg lehet adóztatni.

- Szerintem ebben a szegény-gazdag kérdésben érdemes néhány szót váltani. Először is az nem célja szerintem Magyarországnak, hogy minél több szegény ember legyen. Magyarországnak az a célja, hogy minél több boldogulni képes ember legyen. Tehát aki szegény, az is előreléphessen egyet, aki középen van, annak is legyen esélye, és akinek jól megy, az is hadd boldoguljon. Tehát az adórendszer nem valaki ellen van, ezért az a felfogás, egy ilyen osztályharcos marxista felfogás, ami állandóan azt keresi, hogy lehetne a szerencsésebbekkel vagy jobbmódúakkal kiszúrni, és tőlük valamit elvenni és azt elvileg szétosztani a szegények között, amiről persze kiderül, hogy sose jut el a szegényekhez, mert az állam lenyeli az egészet, a gazdagok meg úgyis kibújnak alóla, mert vagy korrupció útján megveszik az államigazgatás képviselőit, vagy külföldre viszik a vagyonukat. Tehát a végén a gazdagok mindig jól járnak, de a szegények sosem. Tehát ezért szerintem sokkal egyszerűbb egy tisztességes eljárás, ahol azt mondjuk, hogy a gazdagoknak többet kell fizetni. Az egykulcsos adónál többet kell fizetniük, egymillió forintot keres, az értelemszerűen fizet annak az egyötödét befizeti adóban. Az egy jelentős összeg. Az 200 ezer Ft. Aki 100 ezer forintot keres, az pedig annak fizeti be, bocsánat most 20 %-kal számoltam az egyszerűség kedvéért, az annak fizeti be a vonatkozó részét. Tehát a gazdagok többet fognak fizetni, de én a legfontosabbnak ez ügyben azt tartom, hogy az adórendszer egy boldog, sikeres és egészséges nyugat-európai társadalomban, az a legfontosabb bizalmi kötelék az emberek között. Az kapcsolja össze az embereket egymással és az embert a saját országával és saját nemzetével.

- Azt mondja, hogy egymásért adóznak az emberek?

- Hát hogyne, hát nézze, ha iskolát akarunk, ha kórházat akarunk, ha közvilágítást akarunk, ha rendőrt akarunk az utcákra, ahhoz nekünk össze kell dobnunk azt az összeget, amiből ezt az állam finanszírozza. Na most, Magyarországon azonban az adórendszert senki nem érezte igazságosnak, senki nem érezte bizalmi alapon nyugvónak, ezért egy körhazugság van Magyarországon, egy hazugságlánc. Mondok önnek egy példát, 1 millió 300 ezer embert tartanak nyilván minimálbéren. Anélkül, hogy bárkit, bármivel megvádolnék, egy miniszterelnöktől ez nem volna szép, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Hát asztal alatt, zsebbe, így-úgy-amúgy még bőségesen kapnak – bőségesen, ezt nem mondanám, de –, mindenképpen kapnak még jövedelmet ezek az emberek, ami elkerüli az adórendszert. Ezt az állam is tudja, és, amikor például a minimálbérnél nulla adókulcsot állapít meg, de a tb-járulék befizetésekor már azt mondja, hogy de nem a 73 ezer forintos minimálbér után fizetsz, hanem a 120 ezer forintos után, az annak a beismerése, hogy az állam is tudja, hogy olyasmit kér az emberektől, amit ők nem tudnak teljesíteni, az emberek nem mondanak igazat, az állam ahelyett, hogy rendbe rakná ezt a rendszert, maga sem mond igazat, hanem tudomásul veszi ezt, és alkalmazkodik hozzá. Na most, ennek a közbizalmat romboló hazugságláncnak a megszakítása a dolgok lényege. Ha erre képesek leszünk, akkor lesz új gazdaság Magyarországon. ha ezt nem tudjuk megszakítani, és marad ez a mostani ki kit hogyan ver át, akkor nem tudjuk megszakítani. Na most, ugyanis egy ilyen hazugságra épülő adórendszernél van egy súlyos következmény, ugye miután mindenki úgy gondolja, hogy ki lehet és érdemes, sőt bizonyos mértékig szabad is kijátszani ezt a rendszert, kialakul az, az életérzés, hogy a törvénytisztelő és becsületes ember az balek, mulya, élhetetlen alak. Mert igazából, aki csal, aki ügyeskedik, aki másképp számolja el, aki dörzsölt, annak áll a világ. És ez szétrombolja a gazdaságot. Tehát egy ilyen országban nem lehet jókedvűen, reményekkel eltelve, jövő iránti várakozásokkal élni. Ezért én azt gondolom, hogy itt kell megtörnünk a régi rendszer gazdaságpolitikai felépítményét és itt kell mindent új alapokra helyezni és akkor szerintem visszatér a közbizalom a gazdaságba is. Nahát, valahogy így képzelem. Ezért bár csak januári bevezetést javasolok, ennek számos oka van, elsősorban technikai, ezért tartottam fontosnak, hogy erről elkezdjünk beszélni. Ha szeptembertől vezettük volna be, ami jogilag nem lehetetlen, akkor ketté kellett volna vennünk ezt az évet két adóévre, a mostani adórendszer szerinti adóbevallásra és az újra, és ahelyett, hogy egyszerűbb lett volna a rendszer, bonyolultabbá lett volna, és a hitelességünket elveszítjük, mert az emberek azt mondják, hogy nem egyszerűbb lett, hanem bonyolultabb. Ezért, bár nem szívesen veszítek időt, mert most van svung, meg lendület, most érzem, hogy mennek a dolgok, itt vannak még együtt az emberek velünk, ki tudja mi lesz itt januárban, mégis azt gondoltam, hogy…

- ... adócsökkentés…

- Az biztos lesz, de a politikában, általában, hát tudja mi szakmánk az egy gyakran változó világ.

- A minimálbéresekkel mi lesz, tehát, ha jól értem, akkor, bár ez így konkrétan nem hangzott el a 29 pontban, vagy az erről szóló pontban, a minimálbér is adóköteles lesz.

- Így van.

- Ha jól értem…

- Most is adóköteles, csak nulla adókulccsal adózik.

- Jó, tehát akkor most az a nulla adókulcs 16 %-os lesz. Ugye, két kérdés lett ebből, hogy egyrészt a reálértékét igyekszik a kormány megőrizni a minimálbéreseknek, a minimálbér intézménye átalakul-e, másrészt pedig ez a bizonyos dupla tb-járulék, akkor is megmarad-e, ha adóköteles lesz a minimálbér?

- A tb-járulék kérdéséről tárgyalnunk kell a kamarákkal, és a gazdasági szervezetekkel, a minimálbéreseket nem lehet nehéz helyzetbe hozni, tehát az átállás éppen azért nem történhet meg egyik napról a másikra, hanem kell hagyni jó egy vagy két esztendőt, másfelől azt is kérjük a minimálbéresektől, illetve mindenkitől aki ismeri a magyar gazdaságot, hogy ne hazudjunk egymásnak tovább, mindannyian tudjuk, hogy ezek a minimálbérek nem minimálbérek, sokfajta kedvezménnyel, egyéb juttatással, szürke- és feketepénzzel, ezek valójában nagyobb összeget tesznek ki. Emlékeim szerint még az előző kormány készített is egy tanulmányt arról, hogy a minimálbéren nyilván tartottaknak hány százaléka igazán minimálbéres. De még egyszer mondom, én senkit nem akarok vádolni, nekem nem az a tervem, hogy az emberek fejére olvassam, hogy most miért úgy volt, ahogy volt, az államot sem akarom bántani azért, mert egy ilyen rossz hazugságrendszert épített fel, csak meg akarom változtatni. És azt gondolom, hogy tudok egy olyan változást, amivel mindenki jól jár. Tehát ezzel az adórendszerrel mindenki jól jár, és a végén mindenki kevesebb adót fog fizetni, több lesz a munkahely Magyarországon és a bérek is nőni fognak. Mert, ha sikeres a gazdaság, akkor a bérek is nőnek. Ezzel a rendszerrel mindenki jól jár. Van, aki az első nap, van, aki fél év múlva, van, aki egy év múlva, és van, aki két év múlva jár majd jól. - Nézzük a kiadási és a bevételi oldalt. Eddig, ugye, alapvetően arról beszéltünk, hogy az államnak milyen jövedelmei esnek ki az adócsökkentéssel. Tehát azt is mondta, hogy egy csúsztatott, mondjuk hatásmechanizmust fognak megindítani, ami számomra azt sugallja, hogy idén legalábbis nem fog minden érvényesülni, pontosabban Ön mondta, hogy január 1-jétől fognak bizonyos dolgok érvényesülni, és mégis azt mondja, és a piac is pozitívan reagált, azt mondja mindenki, aki elemző eddig megszólalt, hogy tudniillik a 3,8-3,9%-os hiány tartható idén, azzal, amit Ön a parlamentben felvázolt. Ámde a bevételi oldal gyakorlatilag fogy, fogy, fogy. Mi van azzal az oldallal, ahonnan a pénzt szerezni kell? - Nézze, hát először is a magyar költségvetés rendszere ma csak a legbeavatottabbak számára átlátható. Én is csak kis jóindulattal tartozom közéjük. Tehát ez egy borzalmas bürokratikus rendszer.

- Sokan irigylik akkor most Önt?

- És vannak ráadásul olyan részelemei, amelyek lazán kötődnek a költségvetéshez, de valami rejtélyes okból a nyilvántartási rendszerük más. Például az önkormányzatokra vonatkozó szabályok. Az önkormányzatok számos helyen teljesen eladósodtak, csőd szélén vannak. Mögöttük, a hiteleik mögött nincs formális állami garancia. De mindannyian tudjuk, hogy azért az iskolákat nem lehet bezárni, meg a kórházakat, meg az életnek mennie kell, tehát előbb-utóbb valamilyen formában, ha az önkormányzat maga ezt nem tudja megoldani, az állam nyakába esik majd a csődgondnokság. De ez nem jelenik meg a költségvetésben…

- ... hogy fogja csinálni? Az önkormányzatoké pont nem, ez valóban vita is, hogy…

- ... ezt akarom mondani, de több ilyen van még, mondok egy példát: a közlekedési vállalatok, különösen a MÁV-nak a helyzete pénzügyileg rendkívül nehéz, jó lenne rendezni egy vagy másfél éven belül. De miután ott úgy gondolják, hogy az állam ezt több év alatt is meg tudja tenni, ezt gondolják az elemzők, a nemzetközi pénzügyi szervezetek, ezért nincs nyomás a magyar kormányon, hogy itt és most tegyük rendbe, nekünk jó volna egyébként itt és most rendbe tenni. Tehát amit mondani akarok…

- ... de a 29 pontban nem találtam erről most még szót.

- Így van.

- Tehát lehet, hogy az még egy…

- ... csak azt akartam mondani, amikor Ön számokat mond a költségvetési hiány ügyében, akkor legyen óvatos, ezt akartam mondani.

- Akkor szorozzam meg kettővel?

- Nem azt akartam mondani. Ez a költségvetési szám, ez a hiányszám a megörökölt költségvetési rendszerben a megörökölt hiánycél. És az én álláspontom az, hogy év közben egy ilyen ma a világban nem lehet év közben hiánycélt váltani. Tehát ha azt örököltük meg, hogy 3,8-nak kell lenni, akkor én most meg fogok tenni mindent annak érdekében, hogy ez annyi legyen. Még ha egyébként tudom, hogy van jó néhány olyan később jelentkező probléma, amit szívesen kezelnék most, de különböző okokból inkább majd a következő, meg a rákövetkező években tudjuk ezt megtenni. És így, amit Ön mond, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a költségvetés kiadását, és tartani tudjuk, mindent megteszünk, hogy tartsuk a kitűzött célokat. Ez reális és igaz állítás. Ezzel a megszorítással. Így készült a költségvetés…

- Ez azért óriási különbség a múlt héten egy-két Fideszes nyilatkozathoz képest.

- Hát nézze, a következő a helyzet, egészen múlt hét végéig találgatások, illetve elemzői előrejelzések voltak arról, hogy is fest a költségvetés. Egy dologban értett egyet mindenki, hogy ami a költségvetésben van, az nem igaz. Hogy pontosan miért nem igaz, ott már megoszlottak a vélemények, mást mondott a Nemzeti Bank, a Költségvetési Tanács, mást a elemzők, és mást mondott a Járai-féle, a Varga Mihály által vezetett bizottság, aki ezeket a konszolidációs kiadásokat is mind beleszámolta, logikus módon egyébként a költségvetés kötelezettségei közé. Azonban történt a hétvégén valami, ami fontos. Kijött az az immáron nem becslés, hanem tényadat, ami arról szól, hogy, hogy áll a költségvetés május végén. A május végi költségvetési számok azt mutatták, hogy Magyarország a költségvetési hiányának 87 %-át felélte május végéig. Itt nincs miről tovább vitatkozni. Értékelni lehet különböző módon, a volt kormány, aki összehozta ezt a helyzetet, úgy értékeli, hogy ez mindig így szokott lenni, az év elején nagyobb elszalad a hiány, év végén azonban egyensúlyba jut az ország. Ez nem fedi a valóságot, a helyzet az, hogy tavaly ilyenkor a költségvetési hiánynak a 67 %-át éltük fel, most a 87-et, egy évvel korábban pedig az ötven-egynéhány százalékát. Tehát a helyzet egyáltalán nem könnyű. Tehát akik bajról, gondról beszéltek, azok nem ok nélkül tették ezt. De tőlem nem azt várják, hogy a bajról…

- ... a kormányváltásnál mindig egyébként időarányosan többet élnek fel, mint előtte.

- Igen, de a kormányváltáskor az egy politikai vita, engem az érdekel, hogy mi lesz jövő héten, meg mi lesz az emberekkel és nem pedig a szocialista párttal.

- Jó, lényeg az, hogy ezt a 87%-ot lehet-e kezelni?

- Így van, tehát kezelni kell ezt a helyzetet, most érkeztünk oda, hogy az ön kérdésére is válaszolhatok. Egy 120 milliárd forintos megtakarítási intézkedést rendeltem el a költségvetésen belül, ezt a hagyományos eszközökkel kell megtenni, dologi kiadások mérséklése, személyi kiadások megállítása, költségstopok elrendelése. Telefon, bútor, gépkocsik…

- ... elbocsátásokat is jelent?

- Ez jelenti azt, hogy az állami cégeknél áttérünk a bértömeg-gazdálkodásra, és a bértömeg-gazdálkodás keretét 15%-kal csökkentjük. Ez azt jelenti, hogy kevesebb pénzből kell megoldani az állami cégek működését. A cégvezetők fogják eldönteni, hogy ezt ugyanannyi emberrel, csak kevesebb fizetéssel…

- ... hány emberrel dolgoznak például?

- Ezt ők döntik el, hogy ugyan kevesebb emberrel, de mostani szintű fizetéssel teszik meg, vagy pedig ugyanannyi emberrel, mint most, csak alacsonyabb fizetéssel. Ezt a jogot és ezt a mérlegelési lehetőséget nem kell elvonni a cégvezetőktől. De egy dolog biztos, az állam előírta, hogy 15%-kal ezt a bértömeget csökkenteni kell. De, ami a legnagyobb tétel lesz…

- ... ez mikortól?

- Ez kis túlzással holnap reggeltől, tehát amint a jogszabályt keresztül tudom vinni.

- Tehát a 120 milliárd már elvileg holnaptól ketyeg vissza.

- Ebben az évben az megvan, igen. Van egy 25 milliárdos bevételt eredményező korrupcióellenes intézkedési terv. Amit be fogunk nyújtani a parlament elé. Közbeszerzési törvénymódosítás és egyebek. Az 25 milliárd. És a legnagyobb...

- ... ez is idéntől.

- Ez még, most az idei évről beszélünk.

- Világos, igen.

- … és ebben az évben még a pénzügyi szektortól, ami alatt a bankokat, a biztosító társaságokat és a pénzügyi lízingcégeket kell érteni, még ebben a évben a költségvetésben már szereplő 13 milliárd tőlük származó bevétel mellé még beszedünk 187-et, tehát 200 milliárd forint befizetését kérem a bankszektortól a költségvetés számára az idén.

- Ez nem lesz könnyű.

- Még írjon hozzá 48-at, ami az állami cégek bértömeg-gazdálkodásra való áttérés, és a 15 %-os csökkentés. Azokat már ne is írja fel, hogy a végkielégítéseket ebben az évben visszamenőleg is, tehát az egész évre vonatkozóan, a kéthavi fizetés fölötti részét 98 %-kal megadóztatjuk. A pártok költségvetési támogatását 15 %-kal csökkentjük és bevezetünk a közszférában egy fizetési plafont, tehát ez nem a cégekre, hanem a költségvetési intézményekre vonatkozik, ott senki sem kereshet a bruttó havi 2 millió Ft-nál többet, a kormány egyébként messze ez alatt van, de vannak ettől még olyan intézmények, például a Nemzeti Bank, néhány egyetem, ahol egyébként a havi három, négy, öt, sőt hétmillió forintos fizetések sem ismeretlenek. Ez úgy gondolom, hogy nem fér össze az ország igazságérzetével. Tehát, aki állami szektorban kap pénzt és nem az állami vállalkozó, a közszolgálati szektorban…

- ... 2 millió fölött levágják.

- A 2 millió fölöttit le kell vágni.

- Ez olyan 500 milliárd körül lehet durván, amit 4-500 között van, ahogy számoltam és, ahogy kivettem az Ön szavaiból. Ennyit kellene, ugye, idén beszedni, vagy ennyit kéne megtartani.

- Ennyit fogunk, nem, ennyit fogunk. Ezt tekintse úgy, hogy ez meg fog történni, tehát például a bankszektorral tárgyalni fogunk, de nem az összegről.

- Nekem az tűnik a legnehezebbnek.

- Nézze, de nem az összegről. Itt azt kell elmondanom…

- ... egyeztettek velük?

- Hát, most fogunk majd egyeztetni.

- Most már tudnak valamit?

- Most már tudnak. Most fogunk egyeztetni néhány részletkérdésről, mert nem mindegy, hogy ezt a 200 milliárdot hogy szedjük be, milyen alapra vetítjük. Mérlegfőösszegre vagy éppen nyereségre. Vagy a biztosítók és a pénzügyi lízingcégek mellett más pénzügyi szolgáltatókat bevonunk-e, vagy sem. Egyébként ezt három évig szeretném fenntartani, három év után jutunk oda el, hogy ismét a mostani költségvetési törvényben szereplő 13 milliárdra visszamegyünk.

- Tehát háromszor 200 milliárd.

- Az idén és a következő évben szükség van erre, illetve, hogy milyen ütemben jutunk el, úgymond vissza a13 milliárdhoz, az megint csak egyezkedés kérdése. Az, az idén ezt a 200 milliárd forintot be kell szednünk, mert az országnak erre szüksége van. Nagy kérdés, hogy van-e ennek…

- ... az nem fogja megbénítani a hitelezést, ami éppen a gazdasági növekedéshez kellene?

- Megbénítaná a hitelezést abban az esetben, ha ezt a tőkéjükből kellene befizetni, de az első negyedévi adatok alapján azt lehet mondani, hogy ebben az esztendőben a pénzügyi szektor 500 milliárd forint fölötti nyereséggel fog zárni. Tehát ezt a nyereségükből visszük, nem egy olyan szektorról beszélünk, ahol a combjukból kell kikanyarítani, mint a mesebeli griffmadár számára a húst, hogy enni tudjon az a madár, hanem ez a nyereségükből, csak az erszényükből kell odaadni, és nem a húsukból, ez nagy különbség. Most ettől persze még nem lesznek boldogok, de én szerettem volna ezt egy tiszta elvi alapra helyezni, ezt el is mondtam a parlamenti ülésén. Hogy amikor bajban voltak a bankok, akkor a magyar állam, az államon keresztül az adófizetők, a bankok segítségére siettek.

- A bankok azt mondják, hogy ők vissza is adták azt a segítséget már.

- És ebből a válságból, akárhogyan is volt, használták azt a pénzt és a válságból végül is, egyébként ez örömünkre szolgál, tehát én a bankellenes hangoknak nem vagyok barátja, ebből a válságból a pénzügyi szektor, mint látható nagy nyereséggel kerül ki. Az emberek most bajban vannak, a költségvetés nincs jó állapotban, bizonytalan a jövő, most mi kérünk segítséget. Az emberek kérnek segítséget rajtam keresztül a bankszektortól. Szükségünk van erre a 200 milliárd forintra, és arra kérjük őket, hogy tárgyalások során rendezzük ennek a befizetési rendjét, de az idén ennek be kell érkeznie a költségvetésbe.

- Ennek a technikája idén meglesz.

- Így van.

- Mindent összevetve akkor az alapján, amit elmondott, nem akar hiánycélt váltani, tehát akkor a 3,8-at vagy 3,9-et idén tartani lehet.

- Ezt örököltem, és nem tudom megváltoztatni.

- Azért kérdezem, mert a piacok nagyon idegesek, és az Ön parlamenti beszéde után viszont kezdtek megnyugodni, a forint erősödött, a kérdés az, hogy ezt megint nem lehet tudni, hogy ez meddig tart. Tehát mikor kell az első lépést megtenni ahhoz, hogy mindaz konkrétum legyen, amit ma felvázolt a parlamentben.

- Hát, napokon belül a Ház, a magyar parlament elé kerül a költségvetési törvény módosítása, hiszen itt több bevétel, több kiadás, tehát átalakítunk dolgokat, ennek meg kell jelennie egy törvényben. Tehát ez nem úgy van, hogy a kormány bejelenti, és holnaptól minden így történik, ennek megvan a rendje. Van olyan kérdés, amelyben törvényt kell módosítanunk, azt benyújtjuk a Ház elé, ott lesz egy vita, szavazással eldöntjük. Vannak olyan kérdések, ahol kormányrendeletet kell alkotni, az gyorsabban megy.

- Jó, hány százalékos gazdasági növekedésre számít mindezzel? Vagy ez most nem érdekes?

- Ebben az évben szerintem ez megjósolhatatlan, a következő évre, amire már én készíttetem a költségvetést, tehát a parlament az általam benyújtott költségvetést fogja majd tárgyalni, ahol a hiánycélt is meg a teljes gazdaságpolitikai víziót mi alakíthatjuk ki.

- Arra mennyi?

- Ott már azért kell jelentkeznie egy érzékelhető gazdasági növekedésnek. De az majd egy novemberi parlamenti vitának lesz a tárgya.

- Hány pontosak a következő akcióprogramok?

- Most egy megörökölt helyzetben vagyunk, tehát azt mindenkinek szeretném elmondani, hogy annyit tettem most meg, annyit teszünk most meg, amit egy örökölt helyzetben meg lehet tenni. Ennél többre is képesek vagyunk, többre, ezt be fogjuk bizonyítani, de ehhez a következő évi költségvetéshez el kell érkezni.

- Miniszterelnök úr, akkor most totózni fogunk. Az is kevésbé biztos, mint a jövő, a Magyar Televízió fogja közvetíteni a foci vébét.

- Ennek mindenki örül ebben az országban, hogy nem egy olyan csatorna közvetíti, amit csak kevesek látnak, hanem mindenki nézheti. Én személy szerint ennek a nyertesei közé tartozom.

- Ezek szerint lesz rá ideje, a kérdés az, merthogy mindenkitől megkérdezzük, aki itt megfordul Az Estében, hogy kinek szurkol?

- Én mindig a magyaroknak szurkolok, csak nem vagyunk ott. Ez egy most áthidalhatatlannak tűnő probléma.

- Jó, akkor viszont besétált a következő kérdés csapdájába, akkor ki fog győzni? Mert Magyarország nem.

- Nem értek én ehhez sajnos eléggé, legfeljebb konyítok, de…

- ... mondjon már egy országot.

- Nem lenne ellenemre, inkább így fogalmaznék, és a szívem meg az eszem itt nem kell, hogy két irányba haladjon, ha az argentinok nyernének, feltéve, ha nem olyan brutális szabálytalan játékot űznek, mint néha szoktak, és nem rugdossák agyon az ellenfeleiket, hanem egy tudásukhoz méltó, szép játékkal rukkolnak ki, akkor egy argentin győzelem az nem volna a kedvem ellen való.

- Szóval csak elegánsan. Köszönöm, hogy itt volt.

- Én is köszönöm a lehetőséget!

(miniszterelnok.hu)