2014. január 17.

Kiss Gábor István: Négy perccel múlt fél nyolc, itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.

Kezdjük az orosz–magyar, magyar–orosz energetikai együttműködésről, megállapodásról. Néhány gondolatban összefoglalnám a fontos csomópontokat négy-öt pontban, ezeken gyorsan menjünk végig, ezeket nevezhetjük kételyeknek a megállapodással kapcsolatban. Messze a legfontosabb rész az oroszok részvétele, miért az oroszok lettek a befutók és milyen lesz velük tárgyalni? Leszoktak-e már a birodalmi logikáról? Ezt hagyjuk a végére. Az első kérdésem úgy szól, hogy itt azt látjuk-e magunk előtt, annak az eredőjét, amit Ön Indiában mondott egy pár hónappal ezelőtt, hogy Magyarországon négy-öt év múlva egész Európában a legolcsóbb lehet az áram.

Ez a cél.

Számolnak-e azzal, hogy a német atomerőművi leállás egész Európában átalakítja az atomerőművi piacot, van-e a megállapodás részeként ebbe az atomerőmű-építésbe a tervek között erre vonatkozóan konkrét stratégiai megállapodás?

Számolunk vele, de ez a kérdés nem része a megállapodásnak.

Lesz-e garantált áramár, amely alapján valóban tervezhető egy atomerőmű több évtizedekre előre a működése?

Az áramár kérdése több tényezőtől függ, ugye, a mi célunk világos: mind a háztartások, ezt hívjuk rezsiharcnak és rezsicsökkentésnek, mind pedig a gazdaságot működtető vállalkozások számára olcsó áramot akarunk előállítani. Erről a kérdésről a parlament döntött, kimondta a parlament, hogy Paks megújítása nélkül nem lehetséges Magyarországon olcsó, biztonságos és tiszta energiát előállítani, és arra kötelezte a kormányt, hogy ezt a célt érje el. A Paksi Atomerőmű nélkül nincs magyar gazdaság, ma ilyen egyszerű a helyzet, illetve a paksi atomerőmű nélkül csak egy szegény, lerongyolódott és nem versenyképes gazdasága lehet Magyarországnak.

3.000 milliárd forint 30 évre felvéve 20 százalékos önerővel. Ki veszi fel ezt a hitelt, és hogy fér ez össze azzal a logikával, hogy a kormány korábban az IMF ellen pénzügyi szabadságharcot folytatott, nagyjából hasonló összegre. Erre most itt van egy orosz, elég kerek és szép hitelmegállapodás.

A szezont a fazonnal nem érdemes összekeverni. Az IMF azt mondta, hogy csökkenteni kell a nyugdíjakat, azt mondta, hogy nem adóztathatjuk a bankokat, nem adóztathatjuk a multikat. Hát ilyen kérdések az oroszokkal szóba sem kerülnek. Az oroszokkal egy beruházás finanszírozásáról fogunk megállapodni.

Amelynek tehát az lesz a végeredménye, ha jól értem, hogy épül két új atomerőművi blokk magyar tulajdonban, jelentős magyar vállalkozói részvétellel és kiszámítható árképzéssel.

Hogy egész pontosan fogalmazzunk és egyszerűen: az történik, hogy fenntartjuk a mai állapotot. Tehát a dolog úgy fest, hogy miután a magyar gazdaság Paks nélkül nem képes versenyképesen működni, ezért Magyarországnak az az érdeke, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogy vannak. Tehát Paks hosszabb távon is legalább 40-45 százalékát képes legyen biztosítani a magyar villamosenergia-ellátásnak. Ehhez fent kell tartani azt a korábbi megállapodást, nukleáris energetikai együttműködési megállapodást, ami Magyarország és a Szovjetunió között létrejött, csak most már Magyarország és Oroszország között kell fenntartani ezt a kapcsolatot.

Milyen garanciákat építettek bele ebbe a szerződésbe, amelyet majd megtárgyal a kormány, jóváhagyja a parlament? Számolnak-e a közvélemény változásával az atomenergiára vonatkozóan: késés, kötbér, működtetés, fűtőanyag? Egyáltalán kiszolgáltatott helyzetbe kerül Magyarország, vagy sem?

Magyarország nem kerül más helyzetbe, mint amilyenben most van. Tehát ez az egész kérdéskör Magyarország függetlenségét és függőségét nem érinti, hiszen a célunk az, hogy a helyzet, amely ma létezik, fennáll, az a jövőben több évtizednyi távlatban is fennmaradjon. Ilyen értelemben tehát a függőség, függetlenség kérdésében nem történik változás.

Oroszokkal tárgyalni 2014-ben, a XXI. században Magyarország történelmét is tekintve, beszéltünk mi már korábban erről ebben az adásban, akkor Ön elmondta, hogy tulajdonképpen azért az eredmény, hogy a magyar miniszterelnök kiment, és vissza is tudott jönni, tehát Magyarország – nem akarom elviccelni a dolgot, de szóval –, ezt át kell gondolni, és Önök is, vezető fideszes politikusok is megfogalmazták korábbi félelmeiket, kritikus álláspontjukat az orosz féllel kapcsolatban. Most mi a helyzet?

Az Oroszországhoz való viszonyulás Magyarország és a magyar nép számára nem egyszerű dolog. Én abból indulok ki, hogy a múlton nem lehet változtatni, a jövőn viszont lehet, és érdemes is. Nekünk van egy világos jövőképünk, mi egy erős Magyarországot akarunk, egy olyan erős országot, amely egyenrangú partnere más országoknak, nem alárendeltje, hanem egyenrangú partnere. És igaz, hogy a múltban megszálltak bennünket a németek is, meg megszálltak bennünket a szovjetek is, de a jövőt illetően mi a németekkel is meg az oroszokkal is egyenrangú kapcsolatokat akarunk kiépíteni. Ezt akartuk mindig is, most ez sikerült. Ma az a helyzet, hogy Magyarország egyenrangú partnere Oroszországnak is, Németországnak is meg a világ más államainak is. Erre kell kölcsönös előnyöket jelentő együttműködési megállapodásokat építeni. Ez a mi politikánknak a lényege. Oroszország egy nagy gazdasági erőközpont és egy óriási piac. Én egy évvel ezelőtt állapodtam meg Putyin elnök úrral az orosz–magyar gazdasági kapcsolatok kölcsönös előnyökön nyugvó fejlesztéséről. Ma arról tudom tájékoztatni a magyar közvéleményt, hogy amiről megállapodtunk, azt az oroszok betartották. Megállapodtunk arról, hogy az orosz piachoz hozzáférhet a magyar gazdaság, megállapodtunk arról, hogy több terméket szállíthatunk Oroszországba, a tavalyi évben jelentős növekedést értünk el. Külön megállapodtunk arról, hogy a mezőgazdasági termékek Oroszországban történő eladásának arányát jelentősen bővítheti Magyarország. Ez megtörtént, sőt ez az előttünk álló években ez tovább növekszik majd. De azt gondolom tehát, hogy az orosz–magyar kapcsolatok ma rendben vannak.

Ez a tárgyalóasztal egyik fele, és miért éri ez meg az oroszoknak? Ugye, saját technológiájuk sikeres exportja leginkább csak presztízskérdés lehet.

Nem akarják elveszteni Magyarországot. Tehát érdemes úgy gondolkodni, hogy 1966-ban megállapodás született arról, hogy Magyarországon az energiatermelés jelentős része Paksról származik majd, ahol egy orosz technológiára épülő nukleáris energiaközpontot épít fel Magyarország, ez megtörtént. Ha ma nem az oroszokkal folytatjuk az együttműködést, akkor az ő oldalukon ez veszteség. Én sem szeretnék veszíteni, Putyin elnök úr sem szeret veszíteni, az oroszok sem akarnak veszíteni, mi sem akarnánk. Tehát ők azért dolgoznak most, azért tesznek számunkra mindenki másnál vonzóbb ajánlatot, hogy ne veszítsenek el valamit, ahol ma jelen vannak.

Tehát végső soron akkor egy kulcskérdés vagy egy kulcsmondat hangzott el, ugye, hogy egy 1966-os létező nukleáris energetikai szerződést folytat Magyarország. De vannak-e kapcsolt részek ebben a szerződésben, hosszú távú gázszerződések? Ugye, gáztározó-tulajdonosként a magyar állam már közvetlenül tárgyalt a Gazprommal.

Nincsenek, ez nagyon fontos dolog. Egy évvel ezelőtt, amikor Putyin elnök úrral tárgyaltam, akkor azt a kérdést is eldöntöttük, hogy a következő időszakban csomagban tárgyalunk-e az orosz–magyar gazdasági kapcsolatok kérdéséről vagy témánként, külön-külön. És egy évvel ezelőtt azt döntöttük el, hogy minden kérdésről külön tárgyalunk. Semmilyen kérdést nem kapcsolunk össze semmilyen más kérdéssel.

Na, most akkor nézzük a jövőt, most nézzük azt a szempontot ugyanebben a témakörben, hogy az átlagember valószínűleg akkor találkozik a villamos energiával, amikor bekapcsolja a porszívót otthon a konnektoron keresztül, tudja azt, hogy ez fontos számára… Most még, bocsásson meg, most még ez így van. De szeretném emlékeztetni a hallgatókat arra, hogy 2011-ben a magyar parlament Magyarország 30-50 éves energiastratégiájáról döntést hozott, és arra kötelezte a kormányt, hogy ezt a stratégiát hajtsa végre. Ez egy több mint 150 oldalas dokumentum, érdemes tanulmányozni, ez rögzíti egyébként, hogy a magyar energiastratégia parlamenti elfogadását megelőzően több mint száz konzultáció történt társadalmi szervezetekkel és gazdasági szervezetekkel, és ebben az energiastratégiában világosan kimondatik, hogy egyfelől fent kell tartani a Paksi Atomerőmű működését, de van egy érdekes mondat, és ezért az emberek majd a jövőben gyakrabban találkoznak az áram kérdésével, mint eddig. Mert azt is mondja, hogy a közlekedésnek az elektromos alapra helyezését is a nukleáris energiából kell majd biztosítanunk. Tehát van egy döntése a parlamentnek, hogy mind a vasúti közlekedést, ez, mondjuk, nem újdonság, mert már láttunk villanymozdonyokat, de a közúti közlekedést is elektromos áram alapra kell helyezni, és ehhez az energiát Pakson kell megtermelni. Tehát nem akarok most ilyen sci-fi regényekről beszélni, de a következő években egyre gyakrabban találkoznak majd a magyar emberek azokkal a hírekkel, amik arról szólnak, hogy a mostani benzinüzemelésű járművek helyett milyen kísérleteket teszünk annak érdekében, hogy a magyar közúti közlekedést is elektromos autó alapra helyezzük, amihez villamos energiára lesz szükség.

Én sem mennék akkor a sci-fi felé, de lehet, hogy akár jelentősebb autógyárakkal van is erről tárgyalás folyamatban.

Erre utaltok, erre utaltam most.

És az a folyosói pletyka mennyire igaz, hogy a német atomerőművi leszerelés után tárgyalunk a németekkel, hogy Magyarországról szerezzenek be kedvező áron atomenergiát.

Egyelőre Magyarországnak még azt a célt kell kitűznie, hogy a Magyarországon felhasznált áramnak minél nagyobb része, a Magyarországon felhasznált energiának minél nagyobb része hazai termelésű legyen, mert ma még importból fedezzük. Tehát az első számú gazdasági cél az, hogy olcsó áramot adjunk a családoknak – ez a rezsicsökkentés alapja. Paks megtartása nélkül egyébként a rezsicsökkentésnek sincs gazdasági alapja. Tehát a családoknak és a vállalkozásoknak is. Ehhez pedig az kell, hogy minél kevesebb energiát hozzunk be importból, és minél többet állítsunk elő itthon, majd csak ezután következik az a kérdés, hogyha többet tudunk itthon előállítani, mint amennyit felhasználunk, akkor majd lehet gondolkodni azon, hogy hogyan kereskedjünk vele. De ez nem a mai nap, hanem csak a holnapután kérdése.

Világos, de ha már előhozta ezt a bizonyos energiastratégiát. Hogy érinti mindez a fosszilis energiafelhasználást? Hogy érintő a megújuló energia felhasználását Magyarországon?

Ezeket a kérdéseket is mind eldönti a 2011-ben meghozott parlamenti döntés, amely azt mondja, kimondja, hogy ebben a pillanatban a megújuló energia ugyan fontos, de sokkal drágább, mint bármi más. Tehát a megújuló energiáknak a térnyerése ma csak óriási közpénztámogatással lehetséges. Ezért kell Magyarországnak jól ütemeznie az egyébként nagyon fontos alternatívenergia-fejlesztéseit, mert a technológia gyorsan fejlődik, ezért nekünk ezt követnünk kell, és amikor a technológia már úgy fejlődik, hogy a magyar költségvetésből nem kell hatalmas összegekkel támogatnunk az alternatív energiát, akkor érdemes nagyobb mennyiséget ebből beállítani a magyar energiagazdálkodásba. A fosszilisekről kimondja, hogy a Magyarországon meglévő lignitvagyont továbbra is hasznosítani kell, és kutatni kell a tiszta szénenergiával összefüggő kérdéseket is. Én tehát Magyarországon a szén kérdését nem a múlthoz sorolom, a modern technológia felhasználásával látom a helyét, idekötve a bányászatot a jövőben is.

Hogy az, hogy mi lesz a jövő, csak gondolatébresztőnek két gondolat, a Nemzetközi Energiaügynökség 2012 év végén elemezte a Föld energiaigényének helyzetét, és azt mondja, hogy 2035-re 35 százalékkal nő a Föld teljes energiaigénye, és ebből a villamosenergia-szükséglet plusz 70 százalékos növekedésnek indul, tehát ez valóban jól pozícionálhat egy villamos energiát előállító üzemet.

Csak hadd mondjam azt, hogy ritka dokumentum ez a Magyarország hosszú távú energiastratégiája, amit 2011-ben fogadtunk el, mert 30 éves távlatot vázol fel, elhelyezi Magyarországot a világtendenciák között, és egy 50 éves kitekintést is alkalmaz. Tehát ma nyugodtan mondhatom azt, hogy a magyar társadalom ez iránt érdeklődő szervezetei a parlamenti döntés kapcsán megvitatták és eldöntötték, hogy mi legyen a következő 30-50 évben a magyar gazdaság energiafejlesztésének iránya. Ez szerintem egy jó döntés, természetesen hagyni kell helyet az életnek, tehát lesznek majd, különösen a tudományban olyan változások, amelyeket majd be kell építeni a stratégiánkba, de Magyarország pontosan tudja, hogy mit kell tennie, és ráadásul nemcsak a kormánya tudja, hanem a parlamentje, tehát a demokrácia szíve közepe hozta meg az ehhez szükséges döntést. Én azt javasolom a magyaroknak, illetve magunknak, hogy érdemes komoly országként viselkedni, ha valamit megvitattunk és eldöntöttünk, utána érdemes végrehajtanunk. Mert abban mindig jók voltak a magyarok, hogy hogyan vitatkozzunk, még döntések is úgy, ahogy születtek, csak utána másnap reggel nem kezdődött meg az aprómunka. A mi kormányunk, az a kormány, amit én vezetek, abban szeretne különbözni az elődeitől, hogyha valamit megvitattunk és eldöntöttünk, utána mi azt meg is csináljuk. Erre a legjobb példa a rezsicsökkentés, amiről mindenki beszélt húsz éven keresztül, megvitattuk, eldöntöttük, megcsináltuk.

Mindjárt rá is térünk erre, de még egy záró kérdés, és részben idetartozik, ahhoz, amit mond, nyilvánosság. Tehát kutathatóak lesznek-e ezek a szerződések, hogy milyen kalkulációkkal dolgozott a kormány, hogy számolnak-e késéssel, amortizációval, stb, stb. Tehát hogy ez transzparens lesz-e?

Persze, kutatni nem kell, mert a magyar jogrend leírja, hogy ilyenkor mi az eljárás. Tehát a kormánynak megadták a felhatalmazást a tárgyalásokra, a kormány értékelni fogja a következő ülésén a megkötött megállapodást, egyébként ez pontosan egybeesik azzal a felhatalmazással, amit a kormánytól kaptam személy szerint én, majd utána be kell nyújtani a szerződést a parlament elé, amiről nyílt vita lesz, a szöveget kell benyújtanunk magát, hogy a parlament ráüthesse a pecsétet. Az államközi szerződéseket a parlamentnek be kell iktatnia a magyar jogrendbe. Tehát mindenki, aki nyilvánosságról és annak hiányáról beszél, az nem ismeri valószínűleg a magyar jogrend lényegét. Az államközi szerződések szövegét a parlament megismeri, és utána ráüti a pecsétet, egyébként nem tud a magyar jogrendszer részévé válni.

Rezsicsökkentés 3.0, és ha jól értem, akkor szoros összefüggésben ugyanezzel, jön a harmadik lépcső, a munkacsoport dolgozik rajta. Én úgy néztem a dátumokat, hogy a Rogán Antal frakcióvezető vezette munkacsoport mostanában kaphatja meg a megrendelt tanulmányokat. Mit tud elmondani, hány százalék lehet a következő forduló? A választás előtt lesz, vagy sem, és hogy mely területeket érinti?

Arra a kérdésre tudok válaszolni, hogy mely területeket érinti.

Villamos energiáról, gázról és távhőről volt szó korábban, vagy akár mind a háromról.

Bingó, telitalálat, ez a helyzet. A mértékéről a frakcióülésünk dönt majd a jövő héten, azt megelőzően semmilyen számadatról nem tudok felelősséggel nyilatkozni.

Tól-ig?

Jó kis rezsicsökkentés lesz ez is, ezt tudom most mondani.

És Ön számít-e arra, hogy az eddigi fordulókból, illetve akár a mostani január-februári fordulóban lesz-e olyan lakossági energiaszolgáltató, amely végleg elhagyja Magyarországot? Én olvastam olyanról, hogy vannak, akik Európából is kivonulnak egyébként.

Nézze, kár, hogy ez egy rövid műsor, és a világról nem tudunk beszélni, most akkor maradjunk Magyarországnál. A helyzet úgy fest, hogy a múltkor is visszavásároltunk egy nagyon jelentős energiaszolgáltatót, a Főgázt, ahol ugyancsak kisebbségi része volt a németeknek, de a teljes menedzsmentjog, tehát a vállalat irányításának teljes joga hozzájuk tartozott, ezt visszavásároltuk. Így ma azt tudom mondani, hogy a Főgáz a főváros és a kormány, vagyis a magyar köztulajdon részét képezi ebben a pillanatban. És ilyen mozgások még lesznek a jövőben is. Tehát nekem mindig az volt az álláspontom, ezt tanultam meg az elmúlt húsz évben, hogy az igaz, hogy a magángazdaságnak számos erénye van az állami tulajdonnal szemben, de ha monopóliumokról van szó, akkor a magánkézben lévő monopólium sokkal rosszabb, mint az állami kézben lévő monopólium. Ha magánkézben vannak monopóliumok, kifosztják az embereket, ez az elmúlt húsz év tanulsága. Ezért ahol monopólium van, ott én nem fogadom el, hogy hosszabb távon is fennmaradjanak magánmonopóliumok, hanem arra törekszem, hogy köztulajdon jöjjön létre mindenhol, ahol monopolhelyzet van. Az energia területe tekintélyes részben, nem teljesen, például az energiatermelés nem, de a szolgáltatásszétterítés, lakossághoz való eljuttatás már ilyen. Ott az államnak növelnie kell a szerepét, ezt egyébként az előbb már idézett energiastratégia dokumentuma és döntése a magyar parlamentnek elő is írja. Azt mondja, hogy az a helyes, hogyha ez megtörténik. Például a gáztározók megvásárlását is a parlament előzetesen az energiastratégia részeként már jelezte. Én még egyszer mondom,: megvitattuk, eldöntöttük, én végrehajtom.

Közben eszembe jutott, hogy a rezsicsökkentés nyitókérdésére és a harmadik lépcső idejére nem tudott vagy nem akart válaszolni? Hogy ez a választás előtt lesz vagy a választás után? Nem tudtam válaszolni, mert ez a frakciónak a döntése lesz majd, tehát a frakciódöntést nem tudom megelőlegezni ebben a pillanatban. Amiért meg sajnálom, hogy a világról nem tudunk beszélni, az, hogy nézze meg, hogy az amerikaiak hogyan teljesítenek jobban a gazdasági válság idején, mint mi, európaiak, hogyan húzzák ki magukat. Az Egyesült Államok az energiát olcsóvá tette, ha Európa nem képes az amerikai energiaárakkal versenyképes árat kínálni az európai, benne a magyar vállalkozóknak, akkor nem tudunk versenyképesek lenni Amerikával. Tehát Európának is a politikai ügyeken kívül a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy milyen eszközökkel lehet az Egyesült Államok által kialakított energiaárral versenyképes, európai energiaárakat kialakítani.

Világos, de ha ezt a relációt vesszük, akkor azért az a fontos Magyarország esetében, vagy azt fontos tudni, hogy mások a térség összetevői. Tehát, ugye, Magyarországnak az egyik kitörési pont lehet, vagy ennek a térségnek az egyik kitörési pontja lehet, ha vonzó adófeltételekkel, vállalkozói feltételekkel idecsábít Magyarországra külföldi vállalatokat, míg Amerikában ez önmagától is sorban állás van.

Így van. Ezzel egyetértek. De ne mondjunk le a saját erőforrásokról sem. Nagyon fontos a Magyar Nemzeti Bank által meghirdetett kis- és középvállalkozói hitelprogram, mert a magyar kis- és középvállalkozók megerősödése nélkül sem lehetünk versenyképesek. Az energia mellett a másik tanulsága a mostani világgazdasági válságnak az, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat válságellenállóvá kell tennünk, ezért a középvállalkozóink számát jelentősen meg kell növelni, ehhez nekik tőkére és hitelre van szükségük. Ezt a kormány és a nemzeti bank közötti együttműködés ma biztosítja.

Nézzünk számokat, közel az év vége, most indult a 2014-es év, nézzük meg a legfontosabb gazdasági mutatókat, a konjunkturális helyzetét Magyarországnak néhány mondatban. Az államháztartási hiány, ugye, úgy tűnik, hogy rendben van, hát ennek megfelelően kevesebbet is olvasunk a sajtóban erről, hogy 3 százalék alatt marad a hiány, emlékszik Ön is, hogy amikor ez nem így volt, akkor mindenhol ez volt kiplakátolva. Most úgy tűnik, hogy rendben van. Milyen a gazdaság kibocsátása, hogy látja Ön, és mit lát a munkahelyi mutatókban?

Nézze, követem a gazdasági szakemberek vitáit, magam is részt veszek időnként ilyen megbeszéléseken, de én alapvetően mégiscsak miniszterelnök volnék, és én mindig azt a pontot keresem, ahol a rossz dolgokat át lehet jó dolgokká fordítani. És ami a sportban igaz, igaz a politikában is: a legfontosabb kérdések fejben dőlnek el. A fej meg a lélek nagyon közel van egymáshoz, tehát ha fejben eldőlt, akkor lélekben is eldől valami. És én biztos vagyok abban, hogy a 2013-as nagy dunai árvíz legyőzése jelentette a fordulópontot. Mert minden gazdaságpolitikának is az az előfeltétele, hogy fejben eldőljön egy kérdés, vagyis az, hogy képesek vagyunk-e elérni a kitűzött céljainkat. Képesek vagyunk-e legyőzni egy válságot. Sikeresen tudunk-e szembeszállni egy kihívással. És az ország olyan világos bizonyítékát kapta meg annak, hogy a magyarok, ha összefognak, képesek bármilyen bajt legyőzni, ami megteremtette a gazdasági sikerek lelki, pszichológiai alapjait. Tehát innentől kezdve jöttek a jó eredmények.

Tehát azt mondja, hogy ez nem valami olyasmi, mint Ibrahamović díjazott gólja, hogy egyszer sikerült.

És nem a semmiből jött, hanem elő kellett készíteni. Tehát azért ahhoz, hogy a sportoló fejben el tudja dönteni, hogy most ő nyerni fog, ahhoz előtte tíz évig minden nap edzeni kell. Az elmúlt három évben a magyar kormány minden nap elvégezte azt a munkát, amit el kellett végeznie, és amikor jött a nagy árvíz, vagy jött a nagy gazdasági válság, akkor a kormány megszervezte azt az összefogást, amelynek segítségével a magyarok sikeresek lehettek. Ezt érezzük és élvezzük ma a gazdaságban, és ez szerintem így is marad a következő években, csak nem szabad lerombolni ennek a pszichológiai alapjait. Tehát tökéletes országok nincsenek, tökéletes kormányok sincsenek, meg tökéletes népek sincsenek. Tehát biztosan voltak is, meg lesznek is olyan döntések és hibák akár a kormány, akár az emberek részéről, amit nem kellett volna elkövetni, de ez az élet része, ilyen mindig van. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy azt a lelki pszichológiai alapot nem szabad elveszíteni, amely győztessé tesz ma bennünket. Ez ma megvan. Magyarország ma egy győztes ország, ennek az alapjait kell megtartani, és erre kell építeni a döntéseinket. Szerintem az ország ilyen szempontból jó állapotban van.

Az előző percekben Orbán Viktor miniszterelnököt hallották. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!

(Miniszterelnökség)