Elhangzott: 2013. szeptember 6. Budapest.

Kiss Gábor István: Néhány nap, és kezdődik az őszi parlamenti szezon. A visegrádi frakcióülésen fontos döntések születtek, amelyek meghatározzák az őszi parlamenti munkát is. Erről fogunk beszélgetni Orbán Viktor miniszterelnökkel. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat.

Mielőtt rátérünk a legfontosabb visegrádi döntésekre, a gazdasági részre és a politikai részre egyaránt, adjon nekem egy képet, nézzük át az augusztusi-szeptember eleji adatokat, foglalkoztatottsági mutató, pozitív tartományú gazdasági mutatók, a visszafizetett IMF-hitel, tehát egy gazdasági helyzetképet, egy kiinduló pozíciót adjon nekem néhány hónapban.

Erős nyarunk volt, ezt bátran mondhatjuk. Kezdődött azzal, hogy kiszabadítottuk Magyarországot a túlzottdeficit-eljárásból. Szégyenpadon ültünk, mióta az unióhoz csatlakoztunk, ez annak a bizonyítéka, hogy kézben tartjuk az ország pénzügyeit. Aztán visszafizettük az IMF-hitelt, ezzel megnöveltük az ország pénzügyi önállóságát és mozgásterét. A második féléves adatok, illetve az első félév végi adatok azt mutatják, hogy a reálkeresetek nőttek, ugye, az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok esetében is sikerült béreket emelni, ezeket fontos, hogy megalapozott és ésszerű módon tettük meg. Az egy régi vállalásunk, hogy nem fogunk jóléti kiadásokat államadósságból, kölcsönökből finanszírozni. Ezt a béremelést tehát, a pedagógusokét is, meg az egészségügyi dolgozókét is megtermelte Magyarország, ez a saját teljesítménye, Magyarország saját teljesítményének következtében. Megtörtént a növekedési fordulat, megkezdődött a növekedés a magyar gazdaságban. A nyár eseménye, hogy az infláció, tehát a pénzromlás üteme soha nem látott mélypontra esett vissza, ez jó hír, és ami a legfontosabb, hogy a munkanélküliség csökken, a dolgozó emberek, munkából megélni tudó emberek pedig száma nő. Összességében tehát azt tudom mondani, hogy Magyarország újra működik. Ugye, 2010-ben ez egy bénult, szétesett, szétcsúszott ország volt, most Magyarország újra működik, és mindenki láthatja, hogy jobban teljesít, mint korábban, és jó néhány területen jobban teljesít, mint a többi európai ország.

Az egy fontos kérdés lesz, hogy ez milyen költségvetési és adótörvényeket illető tervezésre ad lehetőséget, most a beszélgetés második felében ezt még szóba is hozom. Nézzük Visegrádot: rezsicsökkentés, egy újabb, a fűtési szezont megelőző rezsicsökkentésről döntöttek. Ez a 11,1 százalék ez pontosan mit jelent, ez hogy jön ki ez a szám?

Viccelődhetnénk, hogy a Fidesznek van matematikai tagozata, ez nincs egészen így, de vannak munkacsoportjai, és azt vállaltuk, hogy január-január alapon 20 százalékkal csökkentjük a gáz, a villamos áram és a távfűtés, tehát a rezsi árát. Miután 10 százalékkal csökkentettük az első félévben, ha csak 10 százalékkal csökkentenénk ismét, akkor nem jönne ki a 20, ezért az okos, jobban képzett frakciótagok kiszámolták, hogy legalább 11,1 százalékos emelésre lesz szükség. Miután a nyár másik fontos eseménye az volt, hogy az emberek kiálltak a korábbi rezsicsökkentés megvédése mellett, és további rezsicsökkentésre vonatkozó igényeket is bejelentettek, több mint két millióan írták alá az erre vonatkozó nemzeti petíciót, ezért a frakció most végrehajtja azt, amivel megbízták a választók.

Tehát akkor nem arról van szó, hogy a 11 százalék túl szerény, a 11,2 meg túl merész elképzelés lett volna, hanem az a fontos kérdés, hogy lát-e még Ön további rezsicsökkentésre lehetőséget, tehát hogy ezzel a december-december közötti 20 százalékkal egyelőre megáll a kormány, vagy még úgy látja, hogy akár a profitot illetően van még további mozgástér a rezsicsökkentés műfajában?

A napokban konzultációt tartottam az energiahivatal – vagy nevezzük ezt most már inkább rezsihivatalnak – elnökével, hogy Magyarországon a rezsi-árszabályozás úgy történik, hogy persze mi alkotunk törvényeket a parlamentben, de a van egy, a kormánytól leválasztott energetikai, rezsikérdésekkel foglalkozó hivatal, autonóm kormányzati szerv, ahol az összes információ rendelkezésre áll, vagy rendelkezésre kellene, hogy álljon. És én leginkább rájuk hallgatok abból a szempontból, hogy mi az, amit még elbír a magyar gazdaság, és mi az, amit nem bír el. Az biztos, hogy ezt el fogja bírni, megnézzük, hogy mi történik, óvatos duhajnak kell lenni, és utána lehet majd döntéseket hozni. Én azonban nem is onnan közelítem meg ezt a kérdést, hogy ez jó a magyar háztartásoknak, mert persze, hogy jó, mindenkinek jó ez, hanem onnan, hogy ez a lépés, amire – tegyük szívünkre a kezünket – még a Kádár-rendszerben sem volt példa. Tehát most egy olyasmiről beszélünk, a rezsicsökkentésről, amire még a népbarát, magukat népbarátnak mondó kommunista kormányok sem voltak képesek. Én úgy nőttem fel, mióta az eszemet tudom, hogy minden januárban emelkedtek az árak, és általában ezek közül a legfájdalmasabb az energia-áremelés volt, egészen a legutóbbi nyolc éves szocialista kormányzásig, amelynek időszaka alatt 300 százalékkal emelkedett a gáz és több mint 200-zal a villamos energia áram ára. Tehát, ami most itt történik, az én számomra szimbolizál valamit, nem egyszerűen csak azt, hogy ez egy jó döntés, a korábbi emelések meg rossz döntések voltak, hanem hogy Magyarország képes önálló gazdaságpolitikát folytatni, az önállóságunknak és a függetlenségünknek a szimbóluma, hogy erre képesek vagyunk.

Két fontos kérdés, két fontos kockázat van ezzel kapcsolatban. Egyrészt hogy mit szól hozzá majd az Európai Bizottság, azt már pontosan tudjuk, hogy ez egy front, amelyben ez egy újabb csata lesz, ez elég egyértelmű. A másik, hogy elbírják-e a szolgáltatók. Azért mégiscsak a szolgáltatókra is úgy kell tekinteni, mint egyre a magyar gazdasági szereplői közül, akik Magyarországon beruháznak, a magyar embereknek munkát adnak, tehát azért az is egy fontos szempont, hogy ezeket a döntéseket elbírják a szolgáltatók.

Ezért fontos, hogy legyen Magyarországnak egy független energiahivatala, rezsihivatala, amely nemcsak a fogyasztók, tehát a mi magyar állampolgárok, hanem a szolgáltatók és az energiapiacon működők szempontját is figyelembe veszi, ismeri, és a rájuk vonatkozó adatokat is, ami rendelkezésünkre bocsátja. Természetesen a politika művészet, egyensúlyra kell törekedni, de az egyensúly végeredménye az kell, hogy legyen, hogy nekünk egyre jobb az életünk, és egyre könnyebben tudunk megélni. Az Európai Unióban én nem félek vitáktól, én már minden lében ott megmártóztam, nem hiszem, hogy ott újdonsággal szolgálhatnának nekem. Meg kellett védenem az alkotmányt, meg kellett védenem korábban a rezsicsökkentést, a devizahiteleseknek nyújtott segítséget, meg kellett védenem a bankadót, a multiadót. Igyekeztem legjobb tudásom szerint ezt megtenni, ezt fogom tenni a jövőben is. Erős érveim vannak, az mégsem járja, hogy mi fizettük Európában a legtöbbet a gázért meg az áramért, miközben egyébként a keveset kereső országok közé tartozunk. Világos, hogy kihasználtak bennünket a megelőző években, kihasználtak bennünket azért, mert gyengék voltunk, extraprofitokat tettek zsebre. Ki tudom mutatni számokban, hogy az elmúlt tíz évben milyen hihetetlen profitokat kaszáltak ezek a vállalatok, és igaz, hogy ezek külföldi vállalatok, akiknek az érdekeiért a saját országaik kormányfői mindig szót emelnek hol nálam, hol a bizottságnál, de hát nem volt benne a munkaszerződésemben, amikor miniszterelnökké választottak, hogy csupa kellemes és kényelmes dologgal kell foglalkoznom. Tehát ki kell menni és harcolni kell a magyar ember jogaiért.

Igen, csak a szolgáltatók tették mindezt jogszabályok alapján, jogszabályszerűen.

És? Most mi sem teszünk, nem kérjük őket, hogy most sértsék meg a jogszabályokat, mi is jogszabályszerűen járunk el. Eddig ők voltak erősebbek és az eddigi magyar, elsősorban szocialista kormányok meghajoltak az erejük előtt, most meg mi vagyunk az erősebbek, és nekik kell alkalmazkodniuk a magyarokhoz, és nem a magyaroknak hozzájuk. Bocsánat, ha esetleg a kelleténél erőteljesebben fogalmaztam, de ha Ön provokál engem, akkor ezzel a végeredménnyel számolni kell.

Kire vonatkozik pontosan a gyed extra, és miről szól a családtámogatások kiterjesztése?

A családtámogatások kiterjesztésének a következményeit most már pontosan fel tudjuk mérni. Ugye, Magyarországon mi átálltunk egy munkát támogató, munkahelyeket védő adórendszerre, aminek a lényege, ugye, indítottunk is egy munkahelyvédelmi akciótervet januárban, több mint 700 ezer ember állását segített megvédeni. De ennek a rendszernek fontos eleme, hogy az adórendszer a munkát terhelő adókat jelentősen csökkenti, családi alapon számolja ki a jövedelemadót, míg a forgalomból és fogyasztásból származó adóbevételeket pedig növeli. Így tesszük működőképessé az országot. Na, most azonban a családi alapon elérhető jövedelemadó-kedvezmények, miután az emberek keveset keresnek, sok család számára, különösen a kiskeresetű családok számára nem volt igénybe vehető, jogilag fennállt a lehetőség, de ténylegesen nem tudta igénybe venni. Ezért most azt a döntést hoztuk, ez a kereszténydemokratáknak volt egyébként határozott követelése, a kérésnél erősebbnek mondanám azt, ahogyan beszéltek velem, mondjuk úgy, hogy követelésük, hogy ne csak az adóból, hanem a járulékból is leírhassák a gyermeket nevelő családok az adókedvezményeiket. Ez azt jelenti, hogy mintegy 225-230 ezer családnak nőni fog a jövedelme január 1-jével, mert igénybe fogják tudni venni a járulékaikból is az adókedvezményeket. Egy családban átlagosan Magyarországon négy ember él, 230 ezerrel számolva, ez bizony 920 ezer ember életét teszi könnyebbé.

Ebből laikusként is látható, hogy ez nyilvánvaló, hogy több 10 milliárd forintos költségvetési vállalást jelent, nem hitelből finanszírozzák.

Ezt továbbra is mondom, hogy én természetesen ismerem a magyar életet, nagyon sok magyar embert ismerek, nagyon sok információ jut el hozzám a magyar életről, és tudom, hogy az emberek keveset keresnek, a rezsi sok, és hogy szinte lehetetlen sok család számára megélni abból a pénzből, ami rendelkezésükre áll. Ezt én mind tudom, értem is, meg át is érzem. Azt is tudom, hogy az a kötelességem, meg a kormánynak is az a kötelessége, hogy olyan politikát folytassunk, hogy számunkra igazságosabb legyen az élet. Ugyanakkor az egész országgal szemben is igazságosnak kell lenni, tehát az ország eladósítása révén nem szabad béreket emelni. Ezért amikor a magyar gazdaság megtermeli az erőforrásokat, abból kell az ő számukra igazságosabb lehetőségeket biztosítani, például azok számára, akik gyermeket nevelnek, nagyobb adókedvezményt adni.

Igen, csak azért utaltam erre ismét, mert, ugye, a költségvetési tervezést meg ezek figyelembe vételével lehet csak végrehajtani.

Ugyanis a költségvetési tervezés az, ami garantálja, hogy ne adósodjunk el. Van egy hüvelykujj szabály; ha a költségvetési hiány nem haladja meg a 2,8 vagy 3 százalékot, akkor a magyar államadósság nem nő, illetve csökken, attól függően, hogy mennyivel vagyunk a 3 százalék, 2,8 százalék alatt. Ha azonban a költségvetési hiány e fölé megy, az azt jelenti, hogy az ország eladósodik. Nekem ezt a szintet, ezt a vízszintet, ezt a jelzést kell folyamatosan figyelnem.

Devizahiteles mentőcsomag, a következő körről is döntés született a visegrádi frakcióülésen. Jól értem-e, hogy itt valamelyest a kormány eltolja most magától ezt a problémát, és azt mondja, hogy a bankok keressék meg az ügyfeleiket, van szűk két hónapjuk arra, hogy kínálják meg őket egy olyan kondícióval, amellyel – Rogán Antaltól idézek, de nincs erre jobb szó, hogy – reparálják ezt a hibás terméket.

Valóban, az a helyzet, hogy a kormány két, három fontos lépést tett eddig. Volt egy végtörlesztés, ha visszaemlékeznek rá, ezzel mintegy 150-160 ezer családot, ezt szorozzuk meg néggyel, tehát mintegy 550 ezer embert segítettünk ki a reménytelenül eladósodott helyzetéből. Aztán volt az árfolyamgát intézménye, ami egy olyan megoldás, hogy egyharmadával csökken az ebbe belépő családoknak a törlesztőrészlete. És itt van végül az eszközkezelő, amibe a reménytelen helyzetbe került családok lakásainak értékesítése, velük szembeni méltányos eljárás kereteit teremtettük meg. De még mindig vannak több százezren, akik se az egyik megoldást, se a másikat, se a harmadikat nem akarták vagy nem tudták választani. És most már lassan kialakult egy olyan helyzet, hogy mindenki azt várja, hogy a kormány oldja meg ezt a helyzetet. És szeretném világossá tenni, hogy természetesen a kormánynak az a dolga, hogy minden nehéz helyzetbe jutott ember ügyével, sorsával foglalkozzon, de azért a helyzet mégiscsak úgy áll, hogy ezt a szituációt erkölcsi szempontból a bankok kötelessége lenne megoldani. Ugyanis mi történt? Az történt, hogy a bankok olyan szerződéseket kötöttek az ügyfeleikkel – szerintem rosszhiszeműen –, amely olyan szabályokat tartalmazott, hogyha baj következne be, például a forint gyengülne, kitörne egy nemzetközi gazdasági válság – mint ahogy bekövetkezett –, az ebből fakadó összes kockázat és összes baj az emberekre hárul, a bankok továbbra is garantáltan hozzájutnak a profitjukhoz. Ez rosszhiszeműség, ez nem fair, ez nem méltányos. És szerintem, persze a bankok nyereségre törekednek, de azt mégsem lehet megengedni, hogy egy szerződésben csak egyetlen fél viseljen kockázatot. Ezért szerintem erkölcsi kötelessége a bankoknak, az volna a tisztességes és becsületes eljárás, ha önként, minden állami kényszer nélkül módosítanák a devizahitel-szerződéseket úgy, hogy az árfolyam-módosításból származó veszteség nagy részét ők viseljék, és ne pedig az emberek. Erre adtunk egy határidőn november 1-jéig, ha önként, saját lelkiismeretükre hagyatkozva a bankok ezt nem fogják megtenni, akkor a kormány ismét egy újabb lépést tesz, immáron a negyediket.

Tehát akkor lép életbe gyakorlatilag a nemzetgazdasági miniszternek júliusban adott mandátuma, hogy el kell tüntetni a devizahitelt a magyar piacról, és azért az elemzők ezt valahogy úgy értették, hogy akkor csak a forintosítás jöhet szóba.

Ha a kormánynak kell megoldani ezt a helyzetet, és november 1. után a bankok – még egyszer mondom – önállóan, saját elhatározásból nem módosítják az ügyfelek számára kedvezően a szerződéseket, akkor a kormány olyan megoldást fog alkalmazni, amely megszünteti a devizahiteleket, és méltányos módon teszi mindezt. Vagyis a devizahitelesek nem járnak majd jobban a kormányzati döntéseket követően, mint azok a magyar emberek – egyébként ők vannak többen –, akik nem vettek fel devizahitelt, hanem forinthitelekkel élték túl az elmúlt esztendőket.

Vagy egyáltalán nem vettek fel semmit.

Vagy egyáltalán semmilyet sem vettek fel. Tehát azért miközben meg kell oldani a nehéz helyzetű devizahitelesek dolgát, aközben törekedni kell arra, hogy fair és méltányos legyen ez a megoldás azokkal szemben is, akik egyébként nem vettek fel ilyen hiteleket, vagy forinthiteleket vettek fel. Tehát azért egy társadalmi igazságosságot is szem előtt kell tartanunk ebben az ügyben. Nagyjából meg is vannak a számításaink, tehát mi tudjuk, hogy hogyan kellene november 1-jével megoldani ezt a dolgot, a bankokkal még egyeztetések zajlottak, meg zajlanak is a háttérben, de szeretnénk, ha nem nekünk kellene megoldani, hanem a rosszhiszemű szerződéseket a bankok saját akaratból – ha van a bankároknak lelkiismerete, s miért ne lenne, ők is emberből vannak – hagyatkozva nekik kell megtenniük.

Visegrád politikai része. Mit mondott, miről beszélt Ön a szezon nyitásakor az első beszédében? Milyen állapotban van a frakció, meg lehet-e nyerni, vagy a közvélemény-kutatásokat nézve talán inkább úgy helyes a kérdés, hogy el lehet-e veszíteni a Fidesznek a következő országgyűlési választást?

Először is van egy jó hírem a baloldal számára: minden választást el lehet veszíteni, tehát nem érdemes úgy felfogni az előttünk álló politikai versengést, mint ami eleve eldőlt vagy lefutott volna. Tehát én azokat a hangokat, amelyek azt mondják, hogy az ellenzéknek nincsen semmi esélye, komolytalan véleményeknek tartom. Aki ilyet mond, az még nem tudja, hogy milyen a boksz – hogy az LGT-t idézzem. Tehát ott, a ringben bármi megtörténhet. Egy tisztességes, méltányos, szép versenyre számítok. Végül is abban kell versenyeznünk egymással, hogy ki tett eddig többet, és ki tud többet tenni a magyarok érdekében. Ez az a verseny, ami jó minden magyar választópolgárnak. Én szeretném visszaidézni azt, hogy a 2010-es kormányalakításkor olyan lépést tettünk, amire nem volt példa korábban Magyarországon: a választási programunkat egy az egyben beemeltük a kormányprogramba, hogy világossá tegyük, hogy mi nem ígérünk, hanem vállalunk. Az kétségkívül igaz, hogyha most politikailag értékeljük a helyzetet, van az ország mögött olyan teljesítmény, amire az emberek büszkék lehetnek. Tehát szemben a szocialista nyolc évvel ez nem a szétesés, nem a hanyatlás, nem az elszegényedés, nem a kihasználtság nyolc éve, hanem a talpra állásé, a megerősödésé: az ország ismét működik. Szerintem az emberek kezdik elhinni, hogy van értelme annak, hogy erőfeszítéseket tegyenek, meg lehet, ha ma még nem is lehet mindenkinek, de egyre több embernek válik lehetővé, hogy meg tudjon élni tisztességesen a becsületesen elvégzett munkájából. Tehát én azt gondolom, hogy van egy kormányzati és össznemzeti teljesítmény a hátunk mögött az elmúlt négy évből, és ezen a hátteren, mintegy ezzel megerősödve vágunk neki a választásnak, az ellenfélnek meg persze van egy nyolc éve, amivel tönkretették az országot. Kétségkívül igaz, hogy a versenyfutás ilyen szempontból a múltbeli teljesítmények miatt az esélyeket tekintve a mi javunkra billen el, de még egyszer mondom: nem ismeri a demokráciát az, aki azt hiszi, hogy bármilyen választás előre lefutott lenne. Különösen a saját szavazóinkat szeretném megkérni arra, hogy véletlenül se gondolják ezt, mert akkor majd otthon maradnak, s akkor úgy járunk, mint 2002-ben, és megint jön a nyolc cudar év, amit elszenvedtünk 2002 és 2010 között. Tehát mindenkit arra kérek, különösen akik támogatják az elmúlt három évben bekövetkezett változásokat és megerősödést, hogy álljanak ki Magyarország mellett, ők is menjenek el, és mondják el a véleményüket.

Lesznek-e jelentősebb személyi változások, vagy feladatkör-átcsoportosítások még a kampány közepe előtt, vagy már nagyjából most látjuk, ismerjük azt a csapatot? Most szigorúan politikai értelemben az országgyűlési választásokra való felkészülésről beszélek. Tehát ismerjük-e már az Ön csapatát, vagy még tervez személyi változásokat?

Nem lesznek változások, személyi kérdésekkel egyébként a frakcióülés nem foglalkozott, bár sajtóhírek voltak arról, hogy ilyen napirendi pontunk is lett volna, ez nem igaz, ez kacsa. Egyetlen ember személyes kérdésével sem foglalkoztunk, személycserék és pozíciók sem kerültek szóba.

Tehát a választókerületek vezetőiről sem.

Az most jön majd, tehát az még előttünk van, ahhoz hozzá sem kezdtünk.

Igen, csak konkrét nevekről az jelent meg a sajtóban, hogy Ön elégedetlenségét fejezte ki, és ennek megfelelően vagy le kell mondaniuk, vagy maguktól le is mondanak.

Nem, ez vadkacsa, tehát ez kacsa a vadabb fajtából. Kétségkívül van néhány választókerületi elnökünk, akinek egy nehéz döntést meg kell hoznia, vagy meg kell hozniuk, hiszen az új választójogi törvény nem teszi lehetővé, hogy polgármester a polgármesterséggel egy időben parlamenti képviselő is legyen. És jó néhány erős emberünk van, aki egyszerre polgármester, és egyszerre parlamenti képviselő. Nekik egy döntést kell hozni, hogy a jövőben melyik poszton próbálnak helytállni.

Tehát a következő parlament összlétszámában kisebb lesz, mint a Fidesz-frakció jelenleg.

Bizony, 386 képviselő van a magyar parlamentben ma, ez 200 alá csökken. Nekünk több mint 200 képviselőnk van, ráadásul a polgármesterek nem indulhatnak el a választáson, illetve nem lehetnek parlamenti képviselők. Tehát döntéseket kell hozni, ez érint erős embereket, de ez nem leváltás, hanem a törvény megváltozása miatt előállt kényszer, amire nem én fogom megadni a választ, hanem nekik kell megadniuk saját maguknak személyesen.

Mit tippel estére?

Hát győzünk.

A román–magyarra gondolok természetesen.

Igen, Én is arra gondoltam. Úgy tudom, hogy győzünk.

Kicsit, ha elveszünk a statisztikában, azért egy érdekes helyzet állt elő. Ugye, 1939-ben találkozott egymással a két csapat, és 60 évet kellett várni az első román győzelemre, aztán azóta sem született magyar győzelem, csak egy döntetlen tavasszal. Most ez hogyan folytatódik?

Akkor várjuk, hogy a világ helyes rendje helyre billenjen. Ha visszagondolunk a legutóbbi budapesti mérkőzésre, ott mindenki láthatta, hogy jobbak voltunk, szerencsétlenek voltunk ott a néhány utolsó percben, ezért vesztettünk. Egyébként én nagy tisztelője vagyok a román labdarúgásnak. Hagi urat személyesen is ismerem. A mi akadémiánk, a Puskás Akadémia és a Hagi Akadémia között szakmai együttműködés létezik. A gyerekeink éppen most voltak kint Konstancában Hagi Akadémia által szervezett tornán, tehát jó személyes viszonyban vagyok velük. Emlékszem a nagy román válogatottra, amit még Hagi vezetett az amerikai világbajnokságon, az egy szenzációs csapat volt. Tehát hogy mondjam, kellő tisztelettel mehetünk Romániába, de hát azért megyünk, hogy győzzünk. A múlt nem számít itt most ezen az estén, a jövő számít majd. Látom, sok magyar szurkoló megy, a legfontosabb az volna, hogy mindannyiuk épségben, baj nélkül haza is térjen, és hozzák magukkal azt a három pontot.

Ugye, személyesen nem megy, de televízióban megnézheti az örömapa azért ezt a meccset.

Természetesen. Olyan szerencsésen alakult a családunknak a sorsa, hogy még a futballnál is fontosabb dolog történik. És valóban, miután a lányom esküvője szombaton lesz, ezért természetesen nem megyek meccsre. Ez szombat reggel lesz majd, péntek este lehet meccset nézni, tehát a fiammal ott fogunk, meg a lányaimmal ott fogunk szorongani a képernyő előtt, és követjük a reményeink szerint diadalhoz, magyar diadalhoz vezető 90 percet.

A 180 perc vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

(Kossuth Rádió)