Orbán Viktor és Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára doorstep sajtónyilatkozata.
Tisztelettel köszöntöm Önöket, jó napot kívánok!
Egy izgalmas beszélgetésünk és tárgyalásunk volt a főtitkár úrral. Önök azt nyilván tudják, hogy a főtitkár úr nagy elismerésnek örvend az európai vezetők körében. Nemcsak azért, mert a NATO élén kiváló teljesítményt tudhat magáénak, hanem mert korábban miniszterelnök volt, méghozzá a sikeres fajtából, ami nem túl gyakori manapság. Úgyhogy nagyon örülök annak, hogy egy olyan vezetőt fogadhattunk itt, aki pontosan ismeri az európai helyzetet is. Ennek azért van jelentősége, mert az egyik fontos kérdése a NATO-nak a jövőt illetően, hogy a tagállamok milyen gazdasági állapotban vannak, és mennyi pénzt tudnak fordítani katonai kiadásokra és fejlesztésekre. És egyetértettem a főtitkár úrral abban, hogy kétségkívül válság van, nehézségek vannak, de nem adhatjuk fel azt a biztonsági szintet, amit korábban elértünk, és nem adhatjuk fel azokat a megállapodásokat, amelyeket korábban hoztunk létre, és amelyek arról szólnak, hogy a biztonsági képességeinket magas szinten fogjuk tartani. Három évvel ezelőtt én már tárgyaltam a főtitkár úrral erről a kérdésről, akkor megegyeztünk a magyar haderőfejlesztés fő irányairól. Az akkor tett elkötelezettségeket most megerősítettem, és elmondtam a főtitkár úrnak, hogy nemcsak a nemzetközi elkötelezettségek miatt, hanem saját nemzeti érdekeink okán is nekünk fejleszteni kell a hadsereget, értéknek kell tekinteni a hadsereget, értéknek kell tekinteni a NATO-n belüli katonai együttműködés rendszerét. Nincs erős ország tiszteletre méltó hadsereg nélkül. Ezért Magyarországnak is szüksége van egy itthon és a világban tiszteletet kiérdemlő magyar hadseregre. Ehhez a feltételeket pedig a kormánynak kell megteremtenie mind igazgatási, mind pénzügyi szempontból.
Szeretném Önöket emlékeztetni arra, hogy több mint 600 magyar katona szolgál NATO-kötelékben, és körülbelül 1.000 magyar katona szolgál a NATO és más nemzetközi szervezetek kötelékében. Büszkék vagyunk rájuk, személyesen is, mármint mindegyikükre külön-külön is, és büszkék vagyunk arra, hogy Magyarország egy olyan ország, amely 1.000 katonával képes dicséretre méltó eszmék és elvek érdekében nemzetközi katonai műveletekben részt venni. Megerősítettük Afganisztánra vonatkozó elkötelezettségünket. Korábban is azt mondtuk, hogy együtt megyünk be, együtt jövünk ki. Ennek a részleteiről még tárgyalni fogunk, de az elvhez tartjuk magunkat. Szeretném elmondani Önöknek, hogy fönntartjuk a koszovói katonai jelenlétünket, ahol a magyar katonák a helyiek elismerését is kivívták.
És végezetül a főtitkár úrnak a figyelmébe ajánlottam azt is, hogy a NATO bővítése kétségkívül ütközik most akadályokba, de a NATO nyitottságát, készségét arra, hogy újabb tagállamokat is képes legyen bevonni, fönn kéne tartani, tehát a pillanatban rejlő lehetőséget nem szabad kiengednünk a kezünkből. Ezért kértem a főtitkár urat, hogy a következő NATO-csúcson, ha nem is fő témaként, de a bővítés kérdésével mindenképp foglalkozzunk. Még egyszer szeretném megköszönni a főtitkár úrnak, hogy volt olyan kedves, és meglátogatott bennünket!
(orbanviktor.hu)
