Orbán Viktor köszöntője a Budapest Music Center megnyitóján.
Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Gőz László Úr!
Talán a technika segítségével a Ligeti család, a Kurtág család és az Eötvös család néhány tagja is követi ezt a megnyitót; őket is tisztelettel köszöntöm! Miniszterelnökként ritkán adatik meg, hogy azt mondhassam, hogy a zene hozott össze bennünket. Itt és most azonban ez az örömteli igazság. Ilyenkor könnyedén megértjük Haydnnak azt a mondatát, mely úgy hangzik: „az én beszédemet az egész világ érti.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar nyelv a mi titkos kódunk. A világ nem érti, és mi sem tudjuk a világot meghódítani, habár néhány irodalmi siker – nyilván a fordítóknak is köszönhetően – följegyzésre került az utóbbi időben. Ám a nyelvi elszigeteltségünk ellenére mégis van egy lehetőségünk. A Jóisten úgy rendezte nyilván jókedvében, hogy a magyarok a zenében is tehetséges nép legyenek. Ezt nemcsak mi gondoljuk így, régóta tudja a világ. Nem telik el nap, hogy ne szólaljon meg magyar zeneszerző műve a világ legelegánsabb koncerttermeiben. Ez páratlan lehetőség a magyar géniusz számára. Páratlan lehetőség, hogy megszólaljon, kifejezze magát. Kifejezze magát úgy, hogy az egész világnak elmondhassa, és az egész világ megérthesse, mi célból is teremtette a Jóisten a magyarokat, illetve mit értettek meg ebből a szándékból a magyarok. Innen érthető, hogy Magyarország nagy figyelmet szentel a zenének. Innen érthető, hogy bár a válság, a gazdasági válság tektonikus lökéshullámai gyötrik – mit gyötrik: szaggatják – vén kontinensünket, mégis jut erő itt, Budapesten a Zeneakadémiára, az Operaházra, az Erkel Színházra és most a BMC-re.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma már erre is képesek vagyunk. Ez az erő és képesség reményt ad a jövőnk számára. Ez az erő itt és most a magyar zenészek zsenialitásából, Gőz László és a hozzá hasonló eltéríthetetlen férfiak bátorságából és a kormány által kifejezett köztámogatásból és közakaratból adódott össze. Ezért helyénvaló, hogy kifejezzem Gőz Lászlónak Magyarország elismerését és nagyrabecsülését azért a munkáért, amelynek megtestesülését itt láthatjuk magunk körül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Vannak dolgok, amelyekről első pillantásra nyilvánvaló, hogy csak egyetlen ember, éppen az az egyetlen ember hozhatta létre, aki megalkotta. Itt most ilyen esettel van dolgunk. Az alkotó beírta nevét Budapest és a magyar művelődés történetébe jól látható, sajátos betűkkel. Mi, akik ma itt vagyunk, csupa nagy betűnek látjuk. Köszönet érte!
(orbanviktor.hu)