Orbán Viktor köszöntője a Knorr-Bremse új gyáregységének alapkőletételén, Kecskeméten.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen, hogy eljöttek ide, erre a mai találkozóra. Annak külön örülök, hogy a munkások is, különösen, hogy az asszonyok is itt vannak, mert természetesen, ahogy az előbb is hallhattuk, Magyarország komoly támogatást nyújt a Knorr-Bremse beruházásaihoz, hiszen ez egy nemzetközileg elismert cég, amely tekintélyt kölcsönöz Magyarországnak, de a valódi célja ezeknek a támogatásoknak valójában a munkahelyteremtés. Ezeket az összegeket itt, amit mögöttem látnak, azért olvashatjuk, mert abban a reményben adta a magyar kormány a Knorr-Bremse fejlesztéseire ezeket az összegeket, hogy Önöknek, akik ott hátul állnak, stabil, megbízható, kiszámítható munkahelyük legyen, biztos kenyérkereseti lehetőségük legyen.
Örülök annak, hogy jó együttműködés alakult ki a Knorr-Bremse és a magyar kormány között. Ez régi időkre megy vissza. Az előbb is hallhattuk, élénken él az emlékezetemben, hogy 1999 decemberében, amikor először alakítottunk kormányt – mint tudják, a demokráciának vannak kockázatai, mert aztán vesztettünk, s aztán nyerni kellett, hogy vissza tudjunk jönni, szóval még az első kormányzás idején történt, 1999-ben –, a Knorr-Bremse volt az egyik első olyan befektető Magyarországon, amely nem egyszerűen csak dolgoztatni akarta az arra képzettséggel rendelkező, termelőegységben alkalmazható munkásokat, hanem úgy gondolta, hogy fejlesztési központot is hoz Magyarországra. Ez egy áttörést jelentett abban az időszakban, tizenhárom évvel ezelőtt. De a Knorr-Bremse ha akkor ezt az áttörést nem hajtja végre, akkor lehet, hogy az, amit ma általánosnak és természetesnek tekintünk, hogy Magyarországon fejlesztőközpontok is léteznek, valószínűleg nem következhetett volna be. Úgyhogy az első fecskének kijáró tisztelettel köszöntöm most itt a Knorr-Bremse magyarországi és németországi vezetőit. Nem árulok zsákbamacskát, én azóta figyelem, hogy Magyarországon hogyan boldogul ez a cég, és mindig is lakmuszpapírnak tekintettem. Úgy láttam, ha a Knorr-Bremse beruház, akkor a dolgok jó irányba mennek, ha visszafogja a termelését, ha várakozik, ha kivár, akkor pedig bajok vannak a magyar gazdaságban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Most azonban nem azért jöttünk össze, hogy afféle öreg politikai veteránként visszaemlékezhessek arra, hogyan is volt az 1999-ben, hanem azért jöttünk össze, hogy együtt ünnepeljük azt a lehetőséget, hogy a Knorr-Bremse egy új gyárépület alapkövét helyezi el majd ma itt. Magyarország számára a német autó mindig is ikonnak, a német járműipar pedig minőségi példaképnek számított. A hagyományosan aktív német–magyar gazdasági kapcsolatokon belül az autóipar különleges helyet foglalt el, és most ez a kapcsolat egy újabb bástyával gyarapszik, még szorosabbra kötve a német és a magyar autóipari együttműködést. Amikor a válságnak a legsötétebb fellege is utolért minket, sőt nemcsak minket, hanem Európát is három és fél évvel ezelőtt, azt megérezte a magyar járműipar is. Aggasztó hírek jelentek meg a termelés átmeneti fölfüggesztéséről, gépsorok leállításáról. Amikor a járműiparra tekintettünk három évvel ezelőtt, akkor volt okunk az aggodalomra, kár is lenne ezt tagadni. Nagyon vártuk éppen ezért, hogy ilyen és ehhez hasonló bővítéssel, növekedéssel, fejlesztéssel kapcsolatos jó hírek érkezzenek végre a járműgyártás világából. Nyilvánvaló, hogy szoros összefüggés áll fönn az autóipar erősödése és a válságból történő kilábalás között. Ezért is külön öröm számunkra, hogy nem csupán egy új gyáregység alapkőletételét ünnepelhetjük, de egyúttal egy nagyobb folyamatnak, a magyar autógyártás föllendülésének is tanúi lehetünk majd ezekben az években.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban manapság egyre több jel utal arra, hogy a világgazdaság talán kifelé tart a válságból. Onnan lehet ezt tudni, hogy egyre többen veszik ki részüket a termelőmunkából, új élettel telnek meg az üzemek, mindenekelőtt az autógyárak, amelyeket sokan már temettek a válság legmélyebb pontján. Az autógyártást, a járműipar egészét a jól működő és fölfelé törekvő gazdaságok szimbólumának tekintik. Ez érthető és természetes. Érthető, mert egyrészt ebben az iparágban színtiszta értékteremtés folyik. Az egyik végén bemegy a nyersanyag, a másik végén pedig – termelő vállalatok bonyolult láncolatának együttműködése eredményeként – autók és haszongépjárművek jönnek ki. Ebben a világban, ebben az iparágban egyértelmű, hogy ki mit tesz hozzá az egészhez, kitől jön a motor, a gumi, vagy ami itt, helyben a legfontosabb: a fék. Itt nem lehet kibicelni, és nem lehet megúszásra játszani. Ha a folyamatok végén ott az eladható autó, akkor megy a gazdaság, ha nincs, akkor nem megy. Ez ilyen egyszerű. Másrészt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az autóipar érzékenyen vissza is igazolja, hogy az emberek mit gondolnak a saját jövőjükről és a saját gazdasági kilátásaikról. Ha baj van a világban, ha baj van a gazdaságban, akkor az emberek elhalasztják az új autó megvásárlását, és a vállalkozások sem kezdenek hozzá a járműpark lecserélésébe. Így volt ez az elmúlt években is. Ilyenkor a gyáraknak drámai gyorsasággal kell válaszolniuk az eltűnő igényekre.Emlékezzünk az aggasztó hírekre Németországból: gyártósorok álltak le, és autóipari dolgozóknak kényszerpihenőre kellett menniük.
Azonban válság idején nem csupán az befolyásolja a vásárlásokat és beszerzéseket, hogy az embereknek mennyi pénzük van, mennyi pénz van a zsebükben, hanem valójában azok a várakozások, amelyekkel az emberek a saját jövőjükre gondolnak. Egy válság idején mindig képet kapunk arról, hogy mit gondolnak az emberek a saját, személyes reményeikről. Ez az újabb gyárépület, amelyet Magyarország egyik legfontosabb járműipari beszállítója fog majd az alapkőletétel után fölépíteni, azt fejezi ki, hogy nálunk is, és azt hiszem, szűkebb és tágabb régiónkban egyaránt ez a nagyon válságérzékeny terület most egy fontos jelzést ad. A hurráoptimizmustól természetesen mindenkit óvok. Kellő óvatossággal azonban annyit megállapíthatunk, hogy Magyarország már távolodik a válságzónától. Ha nem így lenne, akkor ma nem állnánk itt, és nem ünnepelhetnénk a Knorr-Bremse újabb fejlesztési és bővítési döntését. A mai alapkőletétel tehát a remény egy fontos eseménye, azé a pozitív várakozásé, amely újabb termelő gyáregységben, illetve 110 új munkahelyben fog majd testet ölteni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A válság mélypontja óta mindenhol újraindultak a gépek, a dolgozók visszamentek a gyárakba, és lassan teljes kapacitással folyik a termelés. Itt vagyunk Kecskeméten, ahol a napokban indítja termelését majd egy új magyarországi autóipari szereplő – 2500 új munkahelyet teremtve. Tavaly tavasszal kezdődtek az új Opel-motorüzem beruházásai a Dunántúlon; ott is 2500 új alkalmazott fölvételére készülnek. És tavaly nyáron tettük le az új Audi-üzem alapkövét, ahol 2100 új munkással bővül hamarosan a termelés. És ezek csak a közvetlen számok, még nem beszéltünk a hátország és a beszállítói szektor további, ennél sokkal több embert érintő növekedéséről. Kellő visszafogottsággal, de bátran kijelenthetjük, hogy Magyarország jó úton halad a felé, hogy a világ legfontosabb autóipari központjaihoz csatlakozzon. Ma is egy fontos lépéssel közelebb kerülünk ehhez a célhoz. A Knorr-Bremse új gyáregységének felépülésével nálunk működik majd a nagy múltú alkatrészgyártó legösszetettebb termelési folyamata. Sok, magas hozzáadott értékű munka, kutatás-fejlesztés is kerül majd ide, és kenyeret ad majd az új üzem a szakiskolák végzőseinek is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt két évben a magyarok sokat vállaltak, sokat tettek, sokat dolgoztak a múlt hibáinak kijavítása érdekében. Megdolgoztak a sikerért, megdolgoztak a jó hírekért. Ez a bővítés is egy újabb példája annak a megváltozó gondolkodásmódnak, amiről már évek óta beszélünk. Mindig is kiálltunk az értékteremtő és a valódi munka mellett. Mindig is azt mondtuk, hogy a semmiből nem lesz érték, hogy munka nélkül nem lesz boldogulás. Európában ma már egyre többen és egyre jobban értik ezeknek az egyszerű kijelentéseknek az igazságát. Egyre inkább úgy tűnik, hogy Közép-Európában föltámad a valódi és a termelő gazdaság, és ezzel jó útra, a növekedés és a gyarapodás útjára térhet az egész kontinens. Mindez csak munkával, ráadásul kemény, de értékes munkával lehetséges. Önök ma munkát, újabb kemény, de értékes munkát végző gyáregységet hoznak ide, Kecskemét határába. Döntésük helyességét igazolni fogja az idő. Húsz éve egyetlen Magyarországra települő autógyár és járműipari beszállító sem bánta meg, hogy Magyarországot választotta. Önök munkát hoznak nekünk, mi pedig szeretünk sokat, jól és értelmesen dolgozni – különösen, ha rendesen meg is fizetnek érte bennünket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar emberek fejében világos különbségtétel van a gyarmatosítás és a szövetségkötés között. Mi, magyarok mindig is gyarmatosítóknak tekintettük azokat, akiknek csak a piacunk kellett, és mindig is szövetségesnek tekintettük azokat, akiknek szükségük volt a munkánkra is. Ezért van az, hogy a német ipar Magyarország kiemelkedő szövetségese. Kívánom, hogy minél több magyar ember kereshesse kenyerét itt, a Knorr-Bremse majd fölépülő, új üzemcsarnokában. Kívánom, hogy a terveiket valóra válthassák Önök is, és azok is, akik majd az itt fölemelkedő falak között fognak dolgozni. Kívánom végül, hogy a magyar autóipar talpra állása legyen Magyarország számára a válságból kivezető út fontos állomása, egy új, munkára, növekedésre, tisztességes gyarapodásra épülő és sikeresebb korszak határköve.
Gratulálok a döntésükhöz, gratulálok az alapkőletételhez, sok sikert kívánok minden itt dolgozónak!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(orbanviktor.hu)
