Orbán Viktor beszéde a Darányi Ignác Terv bemutatóján, Budapesten.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy először is köszönetet mondjak azoknak, akik a Darányi-terv elkészítésében részt vettek. Köszönöm szépen Miniszter úrnak, hogy ezt a munkát irányította, összefogta, és sikeres véghez segítette, de nemcsak neki, hanem minden munkatársának is szeretnék köszönetet mondani: államtitkár uraknak, munkatársaknak, szakértőknek, titkárnőknek, mindenkinek, akinek a keze munkáját magán viseli ez a program. Amikor ide készültem Önökhöz, akkor azt az egyszerű kérdést tettem föl Miniszter úrnak, amit más esetekben is ilyen nyilvános beszédek előtt föl szoktam tenni, hogy mondanom is kell valamit, vagy elég, ha csak beszélek? Miniszter úr azt mondta, hogy ez egy komoly program, úgyhogy valami megfelelő arányt próbáljak kialakítani.
Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Megfogadtam Miniszter úrnak a tanácsát, ezért engedjék meg, hogy formabontó módon rögtön azzal kezdjem, ahová a szónokok rendszerint a beszédük végén érnek el, vagyis a mondandóm lényegével. Én azt tartom, hogy Magyarország – minden ellenkező híreszteléssel szemben – eredendően mezőgazdasági ország. A földrajzi, természeti adottságai, a történelme, a kultúrája, a hagyományai ezt mind-mind igazolják, és ezt talán ebben a körben nem is kell bizonygatnom. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarország akkor volt erős, amikor virágzott a mezőgazdasága. Az is igaz, hogy a korszerű nemzetgazdaságok több lábon állnak. Mezőgazdaság mellett iparra, kutatásfejlesztésre, szolgáltatásra és erős pénzügyi szektorra is szükség van. Ezek nem a mezőgazdaság ellenében, nem annak tagadásaként és végképp nem annak háttérbe szorításaként jönnek létre. Nem fogadjuk el, hogy az ipart a korszerű, haladó, a mezőgazdaságot pedig maradi, múltba ragadó dologként képzeljék el vagy képzeltessék el velünk. Ha úgy tennénk, ahogy ezt néha tanácsolják, akkor saját magunkat minősítenénk le. És akkor elvennénk a Standard & Poor’s kenyerét is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar embernek génjeiben ott van a föld szeretete és tisztelete. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem közösséget, kultúrát, történelmet, lelket, vagyis lényegében mindent. Mi azt is tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, amely felbecsülhetetlen érték. Nekünk van szülőföldünk, nekünk van hazánk. Sőt, egyetlen hazánk van, ezért hívjuk anyaföldnek és szülőföldnek. Gyerekkoromban volt egy mondás, amit gyakran lehetett hallani. Akinek földje van, annak mindene van. Igaz, akkor senkinek sem lehetett földje, legfeljebb háztájija, talán ezért is érezte magát mindenki kisemmizettnek falun. Ma úgy látom, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy egész Európa jövője múlhat azon, hogy ezt a bölcsességet megértjük-e. Igen ám, de ha széttekintünk a magyar vidéken, ennek leginkább az ellenkezőjét tapasztaljuk. A válságtüneteket nem kell sorolnom, azokat Önök, akik naponta küzdenek az elmúlt éveket, sőt évtizedeket meghatározó vidékellenes szemlélet és politika következményeivel, nálam sokkal jobban ismerik. Ha tehát tömören kellene összefoglalnom, hogy mi a Darányi-terv lényege, akkor az úgy hangzik: terv a vidéki minőségi élet megteremtésére; terv arra, hogy jó gazdaként éljünk azzal, amit a földünk adhat nekünk. Márpedig a magyar föld mindent megadhat nekünk. Megadhatja a nagyvárosi életformával összemérhető kényelmet, tisztes megélhetést biztosító munkalehetőséget, biztonságot, egészséges ivóvizet, jó minőségű és magyarok által előállított élelmiszereket, kikapcsolódást és feltöltődést nyújtó környezetet és ezekhez kapcsolódó korszerű szolgáltatásokat is. Ehhez a Darányi Ignác Terv egy életszerű és megvalósítható szabályozást kínál. Nem csekély változás ez, de mi másfél évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy ennél kisebb célt nem érdemes kitűzni magunk elé. Kétségkívül kemény dió megújítani az évtizedeken keresztül tudatosan sorvasztott vidéki életet. Nem lesz egyszerű feltörni a múlt hibái miatt kialakult bizalmatlanság és reménytelenség vaskos kérgét, de ha kitartóak leszünk, akkor sikerülni fog, és eljutunk a magyar vidékben rejlő teremtő energiákhoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A vidék ugyanis nem egyszerűen gazdasági ágazat, nem csupán anyagi hasznot, pénzben mérhető javakat előállító termelőeszközök összessége, hanem egy sajátos világ. A föld és annak művelése nem pusztán létfenntartás, hanem egy kultúra ősi hagyományokkal, szokásokkal, értékekkel, amelyek erős kötelékként összetartják a nemzetet és annak tagjait. Ennek szellemében készült a terv, a Darányi Ignác Terv, amelynek lényegét én három szóban összegzem: megőrzés, megújítás és minőség. Megőrizni azokat a dolgokat akarjuk, amelyeket időtlen értékeknek tartunk, amelyekre mindig és minden korban szükségünk lehet. Meg akarjuk őrizni gazdag természeti adottságainkat, meg akarjuk őrizni elődeink tudását és tapasztalatait arról, hogyan kell ezekkel a nagyszerű adottságokat jó gazda módjára bánni. Megújítani mindig azokat a dolgokat kell, amelyek változékonyak, mint a gondolkodásunk, a tudásunk, a mindennapi életünk berendezése és megszervezése. Megújulásra van szükség a mai ember, a mai magyar ember vidékről vallott gondolkodásában is. Be kell látni, segíteni kell másoknak is, hogy beláthassák, hogy a városok életképtelenekké válnak a vidék nélkül. Az a nemzet, amelyik elszakad a földtől, magától a valóságtól szakad el, következésképpen legyengül. A nemzeti önállóság alapja – a XXI. században egyre inkább – az élelmiszer-önellátás képessége. Meg kell újítani a tudásunkat, mert új megoldásokra van szükség a természeti adottságok sikeres kihasználásához, a földben rejlő erő ésszerű hasznosításához. A harmadik kulcsgondolat a tervben a minőség.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha újra megteremtjük a minőségi élet lehetőségét a vidék számára, akkor a vidék képes lesz ugrásszerűen javítani a városi élet minőségét is, amit a külföldről ide áramló silány kacatok, élelmiszeripari hulladék dömpingje alacsony szinten tart, sőt sokszor emberhez méltatlan szinten tart. Rá kell, rá érdemes eszmélnünk, érdemes fölismernünk, hogy a nemzetek modern kori biztonsága nem csupán azoktól a dolgoktól függ, amelyek a XIX. vagy XX. században meghatározták a nemzetek biztonságát. A nemzetek biztonsága ma már – és a jövőben egyre inkább – az élelmezési és élelmiszerbiztonságtól, az ivóvíz- és energiaellátás biztonságától, és a környezetbiztonságtól függ majd. És persze attól, hogy kinek a kezében vannak ezek az erőforrások. Gyakran lehet hallani azt a vélekedést, hogy a jövő háborúi a termőföldért és az ivóvízért fognak folyni, mert ezek adják a nemzeti önrendelkezés alapjait. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a rossz hírem az, hogy ez a háború már elkezdődött, csak nem fegyverekkel vívják, hanem más eszközökkel, például leminősítésekkel is. Ezért nagyon résen kell lennünk, mert a róka sohasem mondja meg egyenesen, hogy a sajtot szeretné kiénekelni a szánkból. Túlzás nélkül mondhatjuk tehát, azok a teljesítmények, amelyeket a vidék, annak gazdasága – benne mindenekelőtt a mezőgazdasága – és társadalma nyújtani képes, ma sorsdöntőek az egész ország és az egész magyarság számára. A magyar vidék, a mezőgazdaság és a környezet ügye nemcsak a falun élők gondja. Ezért meg kell védenünk a termőföldet és az ivóvízbázist. Ezért nem fogadunk be génpiszkált anyagokat a földjeinkbe. Ezért támogatjuk a gazdák földvásárlását és helyben maradását. A vidék joggal várhatja el az állam védelmét és támogatását, de ha ezt megkapja, akkor cserébe minden magyar ember joggal várhatja el, hogy a vidék olyan szolgáltatásokat nyújtson az egész magyar nép számára, mint a biztonságos élelmiszer, tiszta környezet és a pihenést, kikapcsolódást, feltöltődést biztosító magyar tájak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A 2010-es választások után új mértéket szabtunk a dolgoknak. Határozott léptekkel új ösvényt kezdtünk el kitaposni. Arra vállalkoztunk, hogy kijavítjuk a múlt hibáit, és ezen mindenekelőtt azt értjük, hogy helyreállítjuk a munka becsületét, és mindenkit, aki tud és akar dolgozni, hozzásegítünk ahhoz, hogy munkából tudjon megélni, és abból tudja eltartani a családját. Az elmúlt évben mindennek érdekében gyökeres változtatásokat vittünk véghez: egy alkotmány, vagy harminc kétharmados törvény, több mint kétszázötven új törvény.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezekkel a törvényekkel lezártuk az átmenet húsz zavaros évét. Nem lehet súlyos következmények nélkül hamis, évekig tartó átmeneti állapotok között élni. Az embereknek, a családoknak igazságra, átláthatóságra, biztonságra, stabilitásra, kiszámíthatóságra és tartós életkeretekre van szükségük. Az új alkotmánnyal szentesített új rendszer – amit nemzeti együttműködés rendszerének nevezünk – megadja mindezt a magyaroknak. Az alapokat megvetettük, a keretek állnak. Most következik az új rendszer beüzemelése a mezőgazdaságban is. Ahogy a politikában mondják: konszolidáció, ami magyarul annyit tesz, hogy megszilárdítás. Az bizonyos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az új rendszer egyik nagy nyertese a vidék, a mezőgazdaság, a kis- és középgazdaságok lesznek. Ezért számítok Önökre, számítok a következő hónapok és évek küzdelmében arra a társadalmi erőre, amit a magyar vidék képvisel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az értékteremtő munka előtt ma még komoly akadályok emelkednek, ezért új lehetőségeket kell nyújtanunk a vállalkozó kedvű emberek számára. Ez a vidék szempontjából azt jelenti, hogy sürgősen át kell alakítanunk a földtörvényt, és további rendelkezéseket kell hoznunk a birtok- és tulajdonvédelemre, a földvagyon-gazdálkodás és a földrendezés érdekében a földügyekkel foglalkozó intézmények működését érintő jogszabályokat át kell tekinteni, ésszerűsíteni kell, lehetőleg úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen majd az első szó.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tovább kell egyszerűsítenünk a helyi értékesítési, kistermelői tevékenységet, hogy azoknak ne paragrafus-, hanem inkább életszaguk legyen. Szintén javítani kell a helyi, kistermelői élelmiszer-előállítás, feldolgozás és értékesítés feltételeit, valamint emelni kell a piacok rendjét szabályozó rendeletek minőségét. A kistermelők helyzetéhez és adottságaihoz kell igazítanunk a sajnos sokszor nehézkes jogszabályainkat is. Kiemelten fontosnak tartom, hogy csökkentsük a termelő kiszolgáltatottságát, és a kereskedelmi partnereket rászorítsuk a tisztességes piaci viselkedésre. A termelők esetében sem árt egyébként, hogyha törvénytisztelő, különösen az adójogszabályokat tisztelő viselkedés általánosabbá válik, mint ma.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Támogatjuk a fiatal gazdák helyben maradását és a mezőgazdasági termékek értéknövelését is. Mindannyiunknak érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy amilyen vonzó és kívánatos a jövő, legalább akkora a baj itt, a jelenben. Ott tartunk, hogy a falusi emberek ma nagy áruházakban vásárolják meg azt az élelmiszert, amit egyébként a saját kertjeikben is megtermelhetnének. Ez világosan mutatja, hogy milyen nagy a baj. Most már nemcsak jogszabályokról, nemcsak politikáról, hanem gondolkodásmódról is beszélünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hová jutunk, ha már a falusi ember sem eszik rendes ételeket? Ezen nyilvánvalóan fordítanunk kell. Abból nem szabad engednünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű és egészséges magyar élelmiszer legyen. Vannak biztató eredmények ezen a téren. Az őstermelők számára megnyitottuk a közvetlen értékesítés lehetőségét. Jószerivel hetente adunk át – leginkább Miniszter úr – új gazdapiacokat, ahol a jó minőség mellett immár árban is versenyképesek lehetnek a gazdák termékei, mert a fölösleges és árdrágító közvetítőket kikapcsoljuk a rendszerből. Meggyőződésem, hogy igenis, van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáruk és élelmiszeripari hulladék visszaszorítására is. Éppen ebben van a megújulás lényege. A kormányzat új lehetőségeket teremt a törvények és a szabályok megalkotásával, az emberek reményeink szerint pedig előbb-utóbb rájönnek, hogy mi szolgálja az érdekeiket, összefognak és cselekednek, vagyis elsősorban jobb minőségű magyar termékeket vásárolnak majd. Ez kell ahhoz, hogy a megújulás ne csak politikai szlogen, hanem a mindennapokban is érzékelhető valósággá váljon, ez teremtheti meg a minőségi életet a mindennapokban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy szívemnek különösen kedves bölcsesség úgy tartja, hogy ahol van akarat, ott van út is. Azt hiszem, ha akaratban nem fogyatkozunk meg, akkor, ha nem is könnyen, ha nem is egy csapásra, de minőségi életet fogunk biztosítani a vidék Magyarországának.
Ezzel és ehhez kívánok Önöknek sok erőt, jó egészséget, és sikeres tanácskozást az előttünk álló munkához!
(orbanviktor.hu)
