Orbán Viktor beszéde a Gödöllői Steril Centrum avatásán.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Excellenciás Nagykövet Uram! Tisztelt Elnök-vezérigazgató Úr!
Mielőtt elmondanám, amit el szeretnék mondani, előtte az elnök úrnak szeretném mondani, hogy itt elhangzott a magyar Himnusz. Önnek tudnia kell, hogy a magyar Himnuszt nem akkor játsszák, hogyha valahol megjelenik a miniszterelnök. Akkor sokszor kéne játszani. Ráunnának. Nem is azért játszottuk el a Himnuszt, mert tiszteletünket akartuk kifejezni Izrael állam nagykövete előtt. Ez sem szokásunk. Ezt a Himnuszt az Ön tiszteletére játszották el itt az előbb egyfajta köszönetképpen. És most nem egyszerűen egy gyárról van szó, itt egy sokkal mélyebb dologról is szó van. És ha megengedi, ezt most egy percben itt kifejteném. Szóval Önnek úgy kell elképzelnie Magyarországot, vagy úgy érdemes elkönyvelnie Magyarországot, mint egy olyan országot, amely az elmúlt száz évben folyamatosan veszteségeket szenvedett el. Kezdődött azzal, hogy az ország egy részét elvesztettük. Aztán elvesztettük a zsidó közösségünket. Aztán elvesztettük a világháborúban a katona közösségünket. Utána az ’56-os forradalmat követően elvesztettünk mintegy kettőszázezer magyar embert, akiknek el kellett menekülnie Magyarországról. Tehát Magyarország folyamatos veszteségben van. Mindeközben a magyarokban él az a gondolat, hogyha ezek a veszteségek és szerencsétlenségek, amelyekbe egyébként időnként magunk is közreműködtünk, nem sújtottak volna bennünket, akkor ma Magyarország egy sokkal szebb ország lenne, egy sokkal boldogabb ország lenne, egy sokkal erősebb ország lenne, egy gazdagabb ország lenne. Szóval a magyarokban mélyen él a hit, hogy mi többre vagyunk képesek, ez az ország többre képes, mint amit éppen mutat. Ugyanakkor a sok csapás miatt velünk él – ugyanígy belül, bennünk – az önsajnálat. És persze mindig vannak közöttünk, akik le akarnak bennünket beszélni arról, hogy annak az érzésünknek, hogy mi ennél többre vagyunk képesek, érvényt szerezzünk. Amikor az önsajnálók meg a lebeszélők összetalálkoznak, akkor vagyok én nehéz helyzetben, mint az ország vezetője, aki éppen arról akarom meggyőzni az embereket, hogyha állandóan sajnáljuk magunkat, akkor ki fog dolgozni? Ha állandóan hagyjuk magunkat lebeszélni a dolgokról, akkor mi fog itt megszületni? Ezért mi, magyarok szövetségesünknek tekintünk személyesen, és most az Ön személyéről van szó, szövetségesünknek tekintünk minden olyan embert, aki a beruházásaival, a barátságával lehetőséget ad a magyaroknak arra, hogy bebizonyítsák, hogy többre képesek annál, mint amit ma gondolnak magukról, vagy mint ami ma látszik Magyarországon. És ez a gyár, ami egy kiemelkedő világszínvonalú gyár, egy óriási lehetőség a magyarok számára, hogy bebizonyítsák, hogy mire vagyunk képesek. És ezt a döntést tekintélyes részben Önnek köszönhetjük, és ezért történt az, hogy a mai ünnepségünk elején az Ön tiszteletére eljátszottuk a magyar Himnuszt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy ezek után elmondjam Önöknek, hogy rövid időn belül harmadjára mondhatok beszédet gyógyszeripari létesítmény felavatása alkalmából. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon vannak olyan gazdasági területek, amelyek fejlődést mutatnak. Egyetértek az elnök úrral, hogy ez a gyárátadás szimbolikus is, mert az itt gyártott készítmények jó dolgokat visznek az egész világba, segítenek embereknek, hogy meggyógyulhassanak. A magyar gazdaság is küzd néhány betegséggel, tisztelt Hölgyeim és Uraim, de minden ilyen beruházás, így a Teva újabb üzeme is gyógyírként járul hozzá egy jobban működő magyar gazdasághoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ma egy olyan iparágnak a gyárát adjuk át, amely egy százéves iparág Magyarországon, és amely túlélte a történelem viharait. Nagyon ritka az olyan iparág Magyarországon, amelyről azt mondhatjuk, hogy száz éven keresztül töretlenül, mindig ott volt a világ élvonalában. Túlélt mindent: szocializmust, államosítást, privatizációt, mindent. Ez az iparág ma is Magyarország egyik legnagyobb és legsikeresebb védjegye a világban hazánknak. Ennek a hagyománynak örököse a Teva, és ezért hálával tartozunk nemcsak a beruházásért, hanem azért is, mert bár a Teva külföldi tulajdonosok kezén van, e közben része maradt a magyar életnek; úgy, ahogyan egyébként ez a gyár mindig is része volt a magyar életnek. Önök támogatják a vízilabda-csapatunkat, Önök támogatják az egyik legjobb magyar futballcsapatot, Önök két színházat is, a Vígszínházat is meg a Pesti Színházat is támogatják, amiből mi azt olvassuk ki, hogy Önök a magyar élet része kívánnak maradni. Úgy, ahogyan ez a gyár korábban mindig is volt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a fajta gondolkodásmód egyre fogyóban van a világon. Az elmúlt két évtizedben a világon sokan gondolták azt, hogy értékteremtő munka helyett, hosszú távú beruházások helyett a spekuláció és a gyors meggazdagodás lehetőségét érdemes követni. Európának, benne Magyarországnak is ki kell gyógyulnia ebből a fölfogásból, ebből a betegségből, és bármilyen nehezünkre is esik, világosan ki kell mondani, hogy tartós sikert nem lehet elérni egyetlen pillanat alatt szerencsével vagy spekulációval. A tartós sikerhez munka kell, rengeteg munka, elszántság, szorgalom és kitartás.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ráadásul nekünk, magyaroknak e gyárnak a példája azért is rendkívül fontos, mert a jövő iparpolitikájának egy jelentős körülményére hívja fel a figyelmünket. Ugye, nekünk kevés ásványkincsünk van, ezért nekünk kevés nyersanyagból kell sikeres iparágakat teremteni. Ahhoz, hogy kevés nyersanyagból komoly értéket lehessen előállítani, ahhoz szaktudásra van szükségünk, jól képzett szakemberekre van szükségünk, és jól szervezett üzemekre van szükségünk. A Teva kétségkívül ilyen gyár, és ezért minta a magyar ipar számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném az elnök urat biztosítani arról, hogy a magyar kormány a jövőben mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez az iparág, ez a magyar iparág továbbra is a világ élvonalában maradjon. Készen állunk, Elnök úr, a további együttműködésre, legyen szó fejlesztésekről, beruházásokról. Fontosnak tartom én is elmondani úgy, ahogy a polgármester úr ezt már megtette, hogy ez a beruházás 263 új munkahelyet teremt. Ez önmagában is fontos dolog, de ha összevetik azzal, hogy mit olvastak ma reggel, ha kinyitották az újságokat, vagy mit hallottak tegnap a televízióban, ha kinyitották a világhíreket, akkor mindenhol Európában gyárbezárásról, tüntetésekről, általában a gazdaságok zsugorodásáról érkeznek hírek. Ilyen pillanatban a beruházást választani, segíteni a magyar gazdaságot, különösen figyelemre méltó és kivívja a mi elismerésünket, tisztelt igazgató úr. Azt is szeretném elmondani, hogy ezzel a 263 új munkahellyel már 3100 fő fölé emelkedik a Teva magyarországi dolgozóinak létszáma. És hogyha a hozzá kapcsolódó területeket is figyelembe vesszük, mert ez egy olyan gyár, amely leginkább magyar beszállítókkal szeret dolgozni, akkor további 10.000 ember életéhez, megélhetéséhez járul hozzá ez a gyár.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Olyan ritka pillanat ez, amikor nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a beruházás egyértelműen egyszerre szolgálja a beruházók profitszempontjait, az itt dolgozó emberek érdekét és az egész magyar nemzetgazdaság érdekét. Hálásak vagyunk, hogy amikor a Teva megvásárolta a Biogalt, akkor nem egy meghódítandó piacot látott Magyarországban, hanem egy termelési központot, egy termelési kapacitást, amelyet nem elfoglalni akart, hanem be akart illeszteni a saját világrendszerébe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
El kell mondanom azt is, hogy a Teva a magyar embereknek is, ha úgy tetszik: stratégiai partnere. Mert a statisztikák szerint ma minden hetedik magyar beteg Teva-gyógyszernek köszönheti a gyógyulását, és ez fantasztikus dolog.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem mindenkinek, akit illet, hogy ez a beruházás létrejöhetett.
Tisztelt Elnök-vezérigazgató Úr!
Bár a munkások nincsenek itt, azért hadd mondjak egy gondolatot, ami hozzájuk tartozik, vagy nekik szól. Mert persze a beruházáshoz kellettek Önök, kellett a tőketulajdonos, kellett az, aki fejleszteni akart, kellettek a vezetők, akik egy jól működő gyárat hoztak létre, de nekünk, magyaroknak az is nagyon fontos, hogy kellettek hozzá a munkásaink is. Mert arra a kérdésre mégiscsak választ kellett adni, hogy vajon a magyar munkások alkalmasak-e arra, hogy a világ egyik legmodernebb gyárát működtessék. És az Önök válasza az volt, hogy igen, alkalmasak. Ezért – bár kétségkívül igaz, hogy ez egy 22 milliárdos beruházás, és a magyar kormány is adott hozzá azért pénzt, de – ezt a beruházást az itt dolgozó emberek elsősorban saját maguknak köszönhetik, mert bebizonyították az elmúlt években, hogy világszínvonalon termelni akaró gyárban is világszínvonalú munkát tudnak majd végezni. Ez a siker tehát az itt dolgozó magyar munkások sikere is.
Azt kívánom Önöknek, az itt dolgozó munkásoknak, vezetőknek, és a tulajdonosoknak is, hogy ez a beruházás váltsa be minden reményüket!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(orbanviktor.hu)
