A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Bálint István beszélgetett Orbán Viktorral.

- Kezdődik az őszi politikai szezon Magyarországon is. Vendégünk a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Miniszterelnök úr, régen járt nálunk, nem hiányoztunk?

- Jó reggelt kívánok, kibírtam…

- Nyári szünet volt, ugye, olimpia előtt voltunk.

- Kibírtam valahogy, azért a nyáron sok minden történt Önök nélkül is anélkül, hogy lebecsülném a rádió fontosságát. Volt itt azért olimpia, néha aludni is kell, erre való a miniszterelnök szabadsága, és föl is kellett készülni az őszi szezonra, úgyhogy itt vagyunk teljes vértezetben.

- Ezt csak azért jegyeztem meg, mert hallgatói visszajelzések voltak, hogy hiányoztak a pénteki miniszterelnök interjúk, de hát tudjuk, hogy olimpia volt, nyári szünet, elfoglaltságok.

- Nézze, nehéz dolog ez. Ugye, amikor ’98 és 2002 között már egyszer alakíthattam kormányt, már akkor is volt egy hasonló műsor, és az mindig viták kereszttüzében állt, hogy mire való egy ilyen műsor. Van, aki inkább információs műsornak tekinti, hogy értelmesen és nyugodtan lehessen beszélni az ország fontos dolgairól, más meg inkább vitaműsort szeretne, ahol Ön elharapja az én torkomat, én meg visszaütök Önnek, és akkor ebből lesz egy izgalmas esemény, ahogy ezt a modern világban szokás mondani. Hát örülök, hogy ez érdekli az embereket, hogy mégis itt mire jutunk egymással péntek reggelente.

- Említette, hogy kezdődik az őszi ülésszak illetve a politikai szezon Magyarországon is, Sárváron az elmúlt napokban ebből kifolyólag illetve a felkészülés miatt a Fidesz frakcióülést tartott, és a mai sajtóvisszhangokat nem tudom látta-e, biztos látta a mai lapokat: elsősorban a Nemzetközi Valutaalappal kapcsolatos véleményét emelik ki. A Facebookon ez megjelent, a Világgazdaság azt írja a címlapon, hogy a kormányfő nemet mond a Nemzetközi Valutaalapra. Kategorikusan Ön nemet mond?

- Először is: hát izgalmas dolog az Önök szakmája, a miénk se unalmas, de azért az Önök szakmája a miénknél is izgalmasabb, mert Önöknek olyasmiről is írniuk kell, amikről fogalmuk sincs. Az nem egy könnyű feladat. Tehát mégis csak egy zárt frakcióülésről van szó, ott részt vesz több mint 260 ember.

- Azért kiszivárognak hírek.

- Na, hát itt kezdődnek az izgalmak, látja? Hogy akkor ami kiszivárgott, az fontos, az volt-e a leglényegesebb, pontos-e, valóban úgy volt-e, és így tovább. No, ami a konkrétumokat illeti, mármint a sárvári frakcióülést: ezeknek a félévente megtartott frakcióüléseknek alapvetően az a céljuk, hogy egybetartsák a frakciót. Ugye, nagyon nagy frakciónk van, az emberektől mi óriási bizalmat kaptunk, több mint 260 képviselőnk van, nem könnyű dolog fegyelmezett, de ugyanakkor a belső viták szempontjából nyitott állapotban tartani egy ilyen nagy társaságot, másfelől, amikor a frakcióüléseket tartjuk, akkor átvesszük, hogy az előttünk álló fél évben mik lesznek a legfontosabb feladatok. Az én dolgom pedig ezért minden frakcióülésen, először én szoktam beszélni, hogy azt mondjam el a képviselőtársainknak, hogy mik is voltak a választások során kitűzött céljaink, azokat nem szabad föladni, azoknak a teljesítésében hol tartunk, és a következő félévi munkát is ennek fényében kell elgondolni. Nekünk két célunk volt, két dolgot vállaltunk a magyar polgárok felé: az egyik, hogy az országot kivezetjük az adósság csapdából. Mind a három szinten: kivezetjük az államadósság-csapdából az államot és a magáncsapdából a magánszemélyeket, különösképpen a devizahiteleseket és a vállalkozásokat is. Most az államadósságból való, államadósság-csapdából történő kilábalásunk jó ütemben halad, nem vagyunk kint, de csökkenő az államadósság és ezt folytatnunk kell.

- Most mennyi, nyolcvan százalék körüli?

- Hát ez részben a forint–euró árfolyamtól függ, de ha ugyanolyan forint értékkel számolok, mint a kormányváltáskor volt, akkor 82-83 volt, most pedig olyan 77 % körül vagyunk. Talán az egyetlen vagy azon nagyon kevés európai országok közzé tartozó ország Magyarország, amely tudja csökkenteni az államadósságát. A magánszemélyek terén a devizahiteleseknél jól állunk, erről is adtam egy rövid áttekintést, itt sok minden történt, sok százezer embernek nyújtottunk segítséget és az árfolyamgát nevű adósságcsapda orvosságot is most kezdik egyre többen használni. A vállalatok szintjén azonban nem történt még elég, az a legnehezebb, ott boldogulok a legnehezebben, hogy hogyan lehet a magyar vállalkozásokat, akik korábban eladósodtak, különösen devizában adósodtak el, a magas árfolyam miatt ennek terhei megnőttek, kisegíteni az adósságcsapdából, itt is haladtunk előre, de azért itt áll talán az ország a leggyengébben. A másik célunk pedig, amit vállaltunk, az volt, hogy megvédjük a munkahelyeket és létrehozunk tíz év alatt egymillió új munkahelyet, illetve elérjük, hogy Magyarországon tartósan, tehát történelmileg több évtized távlatában is öt, öt és fél millió dolgozó és adót fizető ember legyen.

- Erre mondja azt az ellenzék, hogy jó lenne százezer is, tudom, hogy tíz évre vállalták…

- De hát jól állunk, bocsánat, az én előadásomnak az egyik központi eleme éppen az volt, hogy Magyarország a munkanélküliség visszaszorítása és a foglalkoztatás növelése szempontjából elérte a pénzügyi válság előtti állapotot. Tehát az irány jó, a közmunkák jól haladnak, még a piaci állások, tehát a magángazdaság által teremtett állások száma is nőtt, de a közmunka kivételesen sikeresen halad. Nagyon fontosnak tartom, hogy a nehezebb helyzetben lévő emberekkel szembeni előítéletet az országban le tudjuk bontani. Ez nemcsak gazdasági, de demokráciakérdés is. Az a jelentés került elém, hogy az emberek sorban állnak a közmunkáért, tehát nem igaz, hogy lusták, nem igaz, hogy nem akarnak dolgozni. Ha van munka, ha van értelmes munka, és elfogadható szinten, bár alacsony bérrel, de azért a segélynél magasabb szinten megfizetik a közmunkát, akkor az emberek dolgoznak. No, tehát nagyjából ezt vettük át. Summa summárum, azt mondtam a frakciónak, hogy az ősz legfontosabb feladata, hogy a munkahelyvédelmi akciótervet mindenképpen végre kell hajtani, és arról nem lehet lehátrálni akkor sem, ha egyébként például az IMF és az Európai Unió – hogy most az Ön kérdéséhez megérkezzek – egyébként olyasmit kér tőlünk, amely lehetetlenné tenné a munkahelyvédelmi akcióterv végrehajtását.

- De bocsánat, Miniszterelnök úr, lehet ezt a július 25-én kelt levelet, amiből Ön idézett az újságok szerint, úgy minősíteni, ahogy a mai Magyar Nemzetben Bod Péter Ákos, hogy ez egyfajta ötlethalmaz? Gyakorlatilag ők felsorolják, hogy ezekből a témákból kell majd választani, amikor leülnek a kormánnyal tárgyalni.

- Na, látja, ezért nehéz az Önök szakmája, mert Ön egy júliusi papírból idézett hozzászólásról beszél. Én nem idéztem semmilyen július 25-ei papírból. Ezzel szemben a tegnapi nap során az Európai Unió egy írásos anyag alapján, amit ismerek, tárgyalt Magyarország helyzetéről – ugye, mi nemcsak az IMF-fel, hanem egy közös delegációval, az IMF–európai uniós delegációval tárgyalunk –, és ez a papiros, illetve a tárgyaló delegáció európai uniós része egy jelentést tett az Európai Unió pénzügyi és gazdasági bizottságának a magyar tárgyalásokról. Na, ott sokkal több konkrétum szerepel, mint bármilyen korábbi papírban. Kétségkívül szerintem Bod Péter Ákos professzor úrnak a fölfogása érvényes, valóban az elején vagyunk még a tárgyalásoknak. Van egy nagy halmaz, egyébként nemcsak tíz pont volt ott, hanem van ott vagy harminc is.

- Igen, a sajtó szerint Ön a frakcióülésen ebből a harminc-valahány vagy negyven-valahány pontból tízet említett, ennyit emelt ki.

- Igen, meg elmondtam, meg említettem azért másokat is, igaz, hogy más napirendekkel összefüggésben, de más pontok is előkerültek. Én is úgy tekintem ezt, mint egy pozíciót, egy tárgyalási pozíciót, de szeretném világossá tenni, hogy ezen az alapon nem lesz megállapodás, tehát ezek olyan igények vagy javaslatok vagy megközelítések, elvárások az IMF és az Európai Unió részéről, amit Magyarország nem tud elfogadni.

- Nincs közte egyetlen sem, amit Ön el tudna fogadni?

- A bürokrácialeépítés, hogyha annak a módszerében meg tudunk állapodni, azért olyan, amit el tudunk fogadni. Abban természetesen egyetértünk, hogy az a jó, ha az országnak minél kisebb a költségvetési hiánya, de az nem mindegy, hogy hozzányúlunk-e a nyugdíjakhoz, hogy elveszünk-e utazási kedvezményeket a nyugdíjasoktól, vagy hogy a családi pótlékot megszüntetjük-e vagy sem. Azért ezen az áron nem kell IMF-megállapodás. Ennek a dokumentumnak egyébként, amiről beszélek, van egy nagyon fontos pozitív megállapítása is. Ez az első olyan dokumentum, amit én ismerek, ami elismeri azt, hogy Magyarországnak elővigyázatossági megállapodásra van szüksége, és nem pénzre. Tehát az, amit én mindig mondok, hogy egy olyan ország, amelynek az államadóssága csökken, a költségvetési hiánya most már harmadik éve – 2011-12-13-at számolva, ’13-ban a harmadik éve – lesz három százalék alatt, nagy a külkereskedelmi többlete, ezért a fizetésimérleg-többlete is nagy, na, egy ilyen országnak nincs szüksége közvetlen pénzügyi segítségre. Biztonságra persze szüksége van, és egész addig, amíg az államadósság hetven és kilencven százalék közötti sávjából, ami a közvetlen veszélyzóna, nem tudunk a hetven százalék alá menni, addig nekünk a biztonság nagyon sokat ér. Ezért kell egy IMF-megállapodás. Szerintem kell, szükséges, meg is lesz, meg is fogunk állapodni, de nem ezen az alapon. Ezért a frakció azzal bízott meg, hogy alternatív tárgyalási pozíciót dolgozzunk ki az IMF, illetve az Európai Unió és az IMF megközelítésével szemben. Ezt a munkát én a következő 7-10 napban el is fogom végezni.

- Lépjünk akkor egy picit túl, de még maradjunk a sárvári frakcióülésen. Meglepő bejelentést tett Lázár János. Azt mondta, hogy olyan javaslatot fog előterjeszteni, amely megszüntetné az ajánlószelvényeket. És ezzel összefügg-e az – ezt nem is nagyon tudtam értelmezni, hogy akkor mi lenne helyében az ajánlószelvények helyett, ha megszűnnek a kopogtatócédulák, hogyan lehet indulni egy választáson –, hogy lesz-e előzetes regisztráció? Ebben az ügyben döntött-e a frakció?

- Döntött a frakció ebben az ügyben. Szembenézett azzal a helyzettel, amiben Magyarország, a magyar nemzet, a magyar emberek vannak. Általában a frakció fölfogta, és kellő súllyal értékelte azt a helyzetet, hogy egy teljesen új korszakba lépett a magyar politika, végre az előnyeit próbáljuk kihasználni annak, hogy mi egy szétszóratott nemzet vagyunk. Mi egy világnemzet vagyunk Csíkszeredától Melbourne-ön át Buenos Airesen keresztül Torinóig élnek tízezrével magyarok a világban. Nem tudjuk másképpen nyilvántartásba venni, mondjuk a Kárpát-medencében élő magyarokat, mint így. Itt is van egy alprobléma, hogy bizonyos országokban nem támogatják a kettős állampolgárságot, ezért ez ott problémás lehet, lásd Felvidék. Nem tudjuk biztosítani a választás napján külföldön tartózkodó és tartósan külföldön dolgozó, magyarországi lakhellyel rendelkező emberek számára a feliratkozást. Csak London környékén van vagy százezer magyar, Németországban is vannak, valószínűleg nem is száz, hanem több százezren. És az állampolgársági joguk is csak akkor tudnak élni, az egyébként magyar szülőktől származó új nemzedékek, akik már hosszabb ideje külföldön élnek, hogy ha van egy ilyen feliratkozásos rendszer. Ugyanakkor minden szakértő azzal ért egyet, hogy egy rendszernek kell lenni, tehát nem lehet egyik ember számára ilyen, a másik számára olyan, tehát egy egységes rendszert…

- Tehát akik Magyarországon élnek, azoknak is lesz feliratkozás.

- Lesz feliratkozás. Ugyanakkor azzal is egyetért mindenki, hogy az embereket nem kell feleslegesen – hogy úgy mondjam – zargatni. Tehát van épp elég bajuk és felesleges adminisztrációs terheket nem kell a nyakukba tenni. Azzal, hogy két forduló helyett egyfordulós lesz a választás, máris az emberek számára egyszerűbbé vált a részvétel az ország egyik legfontosabb döntésében, a választásban. Most fontolgatjuk az Ön által felvetett kérdésben szereplő javaslatot – azt hiszem, az LMP-től származott egyébként –, hogy a jelöltállítás ne kopogtatócédulával történjen, mert az egy újabb kopogtatás, bemegyek, papírt kapok, kitöltöm, visszaküldöm, tehát a bürokratikus jellegét növeli a választási eljárásnak.

- Kispártok sokat panaszkodtak, hogy nagyon nehéz összeszedni ilyen rövid idő alatt hétszázötvenet…

- Nehéz is, most már 1500-at kell, mert nagyobbak a választókerületek. Nehéz is, de azért valamilyen jelöltállítás kell, de nem feltétlenül a kopogtatócédulás megoldást kell választani. Úgyhogy a frakció fontolgatja az LMP javaslatát.

- De mi lehet helyette, hogyan lehet jelöltet állítani?

- A választási törvényeknél az a szerencsés helyzet áll előttünk, hogy máshol is vannak választások, tehát nem kell a csövön a lukat feltalálni a magyar parlamentnek, mert mindenre vannak megoldások. Németországban is van jelöltállítás. Az a rendszer elég szimpatikus. Nincs kopogtatócédula, de mégis van jelöltállítási rendszer. Mégsem jelent ez semmilyen terhet a választó polgárnak. Vannak európai megoldások. Abból ki fogjuk választani, ami jó. Meglátjuk az LMP mit gondol, mégiscsak az ő javaslatukról van szó. A MSZP-nek is van egy javaslata, amit a frakció fontolgat. Az MSZP a kötelező részvételt javasolja. Hogy legyen kötelező a választási részvétel. Erre is van példa egyébként Európában. Sőt, büntetést is fűznek hozzá, ha valaki ezt nem teljesíti. Ezzel a frakció nem szimpatizált. De ezt nyitott kérdésnek tekintjük, majd a parlamenti vitában eldöntjük. Ez a részvételnek szélesebb lehetőségét teremti meg, senki hátrányt nem szenved, felesleges zaklatásnak nem lesz kitéve. Ugyanakkor világossá teszi, hogy az, aki el akar menni a választásra, az minden információt részletesen megkap, aki pedig nem akar elmenni, annak pedig nem kell részt venni semmiféle választási opcióban, hacsak az MSZP javaslata nem kap többséget a parlamentben. A feliratkozás hosszú lesz, mindenkinek lesz elegendő ideje. Sokfajta módon lehetséges, tehát szélesíteni fogja a részvételt és nem csökkenteni.

- Beszélgetés elején Ön is utalt rá, de én is mondtam, hogy mindig azt mondjuk, hogy amikor kezdődik egy politikai szezon Magyarországon, az a parlament kezdetéhez kapcsolódik. Hétfőn Ön felszólal az őszi ülésszak első napján. Melyek lesznek a parlament, illetve az országgyűlés legfontosabb feladatai ősszel?

- Nem akarom lebeszélni a hallgatókat, hogy figyelemmel kísérjék a parlament hétfői ülését, de nagyon valószínű, Önnek is elmondtam, hogy arról kell beszélni hétfőn, hogy mi a parlament előtt álló legfontosabb feladat, vagy azok sora. Tehát munkahelyvédelmi akció terv, IMF-tárgyalások, gazdasági helyzet, válságkezelés. Fontos, hogy elmondjam, hogy az elmúlt két év bebizonyította, hogy a magyarok értenek a válságkezeléshez. Mi, magyarok, de általában Közép-Európa is jobban kezeli a válságot, mint a válságot egyébként előidéző vagy a válság epicentrumának tartott eurózóna, vagy ha úgy tetszik: Nyugat-Európa. Ez fontos tanulság. Nem szabad kishitűnek lennünk, a saját utunkat kell járni, és a magyar gazdaság testére szabott válságkezeléseket kell alkalmazni. Azok a viták, amelyeket a bankadóról, a multiadóról folytattunk, a méltányos közteherviselésről folytattunk. Ezek a viták értelmes viták voltak. Megtettük ezeket az intézkedéseket, és lám, jól látható, hogy Magyarország sikeresebben is kezeli a válságot.

- Miniszterelnök úr…

- Ilyesmiről lesz szó. Egyébként alkotmányos hagyomány, hogy a miniszterelnök az ülésszak kezdete előtt felszólal a parlamentben.

- Miniszterelnök úr, korábban említette többször is a munkahelyvédelmi programot. Meglesz ehhez ez a szakértők által meg az Önök által becsült 250-300 milliárd? Jól mondom ezt az összeget?

- Jól mondja. És ez áll az IMF-, európai uniós delegációval folytatott viták középpontjában. Mert ők azt mondják, hogyha lényegében ezt az akcióvédelmi tervet nem csinálnánk – tehát a munkahelyvédelmi akciótervet nem csinálnánk –, akkor tulajdonképpen a költségvetési egyensúlya az országnak rendben lenne. Nem teljesen, ennél ők szigorúbbak, de rendben lenne. Tehát ők azt állítják, hogyha munkahelyvédelmi akciótervet akarunk, tehát meg akarjuk védeni az 55 évnél idősebbek, a 25 évnél fiatalabbak, ha a nőket vissza akarjuk segíteni a munkaerőpiacra, tartósan munkanélkülieket be akarjuk hozni, mert, ugye, ők a munkahelyvédelmi akciótervnek a kedvezményezettjei. És ha a kis- és középvállalkozásoknak is egyszerűbb és könnyebb, átláthatóbb adózást akarunk, akkor annak a forrásait meg kell teremteni, szerintük a költségvetésben nincs meg. Szerintünk megvan. Ez a vitának a tárgya. Két egymástól messze lévő megállapodást kell majd összehozni, ha ez lehetséges. Na, most ebben az ügyben jól haladunk.

- Külpolitikai kérdésekről hadd kérdezzem! Csak azért, mert Barroso elnök úr arról beszélt egy tegnapi konferencián, hogy szociális vészhelyzet van Európában. A munkahelyteremtés fontosságát hangsúlyozták az unió vezetői. Erről Ön beszélt, hogy Magyarországon hogyan próbálják a munkahelyeket teremteni, tehát az uniós célok összhangban vannak a magyar célokkal, akkor nem értem, hogy például akár az unió, akár az IMF-delegáció miért kifogásolja a munkahelyvédelmi programot, illetve pontosan értem, hogy nem látják ennek a bevételi oldalát.

- Jó, ha szerények vagyunk. Mert Magyarországnak ugyan vannak már sikerei, de még ezek nem eléggé átütőek. Ezért óvatosan kell, óvatosnak kell lennünk, amikor a saját sikereinkre mutatunk rá. De kellő szerénységgel azért megtehetjük és elmondhatjuk, hogy azért a bankadót mindig támadták – mi vezettük be elsőnek –, ma meg már lassan mindenki bevezeti a szektorális, tehát ilyen multiadókat, válságadókat, először emiatt kiátkoztak bennünket az unióban, ma már lassan mindenki bevezeti. És mi hirdettük meg először Európa első szociális adócsökkentési tervét, a munkahelyvédelmi akciótervet. És úgy látom Barroso elnök úr szavaiból, hogy ez lassan európai megoldássá is válik. Na most, ugyanakkor az Európai Unióban tegnap történt valami, amiről én azt hiszem, hogy később majd kiderül, hogy óriási jelentősége volt, illetve lesz.

- Ez mi?

- Az Európai Központi Bank tegnap átlépett egy Rubikont, illetve a Rubikont, amikor azt a döntést hozta – ennek a piacok egyébként, a pénzpiacok, tehát a pénzspekulációs piacok örültek –, amikor bejelentette azt, hogy az Európai Központi Bank, ami az eurózóna jegybankja, állampapírokat fog vásárolni azoktól az országoktól, akik nehézségekkel küzdenek.

- Elsősorban Spanyolországtól.

- Spanyolországtól, mindenkitől, aki eurózóna-ország, és bajban van. Ez egy teljesen új helyzet. Én nem mondom, hogy korábban nem volt erre példa suttyomban, de miután a ma uralkodó közfelfogás szerint Európában – Amerika egy másik fölfogást vall a magáénak – az a fölfogás, hogy a jegybankok kizárólag a pénz értékének megőrzésével foglalkozhatnak, a politika bükkfa nyelvén fogalmazva inflációs cél szerint kell, hogy dolgozzanak és nem pedig a gazdaságpolitika egyik elemeként kell értelmezzük a pénzpolitikát. Amerikában ez a helyzet. Tehát miután Magyarországon és így egész Európában egy nagyon ortodox és merev fölfogás volt, ehhez képest ez egy teljes áttörés, ahol kiáll az európai jegybank elnöke, és azt mondja, hogy igen, hát a jegybank állampapírokat fog vásárolni a bajba jutott országoktól, vagyis a jegybank fogja finanszírozni – reményeik szerint átmenetileg, de hát tudjuk, itt, Közép-Európában megtanultuk, hogy semmi sem tart tovább, mint az átmenet – átmenetileg – az ideiglenes megszállás is, ugye, itt volt a leghosszabb, az ideiglenes megoldások a leghosszabbak –, ideiglenesen állampapírokat vásárol. Ez egy teljesen új dimenzió. Eddig tilos volt egyáltalán ebben a dimenzióban gondolkodni. Aki ilyet mondott, néha Magyarországon egy-egy közgazdász ezt a húrt megpendítette, ebben a hangfekvésben beszélt, azonnal megtámadták, kiátkozták, borzalmas dolgokat mondtak az ilyen emberekről.

- Van ennek átállása a magyar jegybank felé?

- Hát, várjon! Ezért mondom, hogy várjunk egyelőre. Ezért vagyok én óvatos, és azt mondom, hogy szerintem itt egy nagy változás történt. Ez majd valamilyen hatást gyakorol az eurózónához nem tartozó államok jegybankjaira, hogy pontosan milyet, még nem tudjuk, mert, ugye, nincs a zsebünkben a bölcsek köve. Figyelni kell, de itt valami olyan változás történik, ami – majd meg fogja látni, hogy – szerintem egészen új fénytörésben mutatja a gazdaságpolitikai lehetőségeket. Ez egy olyan eszközt ad a kormányzatok és a kormányzatokkal együtt működő jegybankok kezébe, amellyel korábban a válságok kezelésekor nem rendelkeztek az európai államok.

- Egyetlen percünk van, mert aztán tényleg menni kell a reklámnak, de az azeri ügyet csak azért, mert a NATO-főtitkár ma tárgyal, és tájékozódik Azerbajdzsánban. Tényleg jóhiszeműen járt el a kormány? Tehát utólag sem mondja azt, hogy hiba volt kiadni?

- Hát, ez a történet...

- Fél percünk van, Miniszterelnök úr.

- Igyekszem.

- Fél perc.

- Ez a történet nem Magyarországról szól, hanem két másik országról. Ezért én be is érem ezzel a fél perccel, mert sok szót nem vesztegetek rá. Én büszke vagyok arra, és mi büszkék lehetünk arra, hogy mi folytattunk egy átlátható, mindenki által ismert európai joggyakorlatot. Tehát ha valaki írásban vállalja, hogy a bűncselekményeket Magyarországon elkövető személyekkel szembeni büntetés végrehajtását átvállalja, akkor azt mi átadjuk. Ha erről írásban nyilatkozik, akkor mi annak mindig eleget teszünk. Itt azt kell mondanom, hogy nemcsak jóhiszeműen, hanem az európai jogi hagyományt, előírásokat, kultúrát, civilizációs normákat betartva jártunk el. A vita nem rólunk szól, mi ebben nem vagyunk érintettek, ez nem a mi konfliktusunk, ez nem a magyar érdek. A magyar érdek az volt, hogy mi kimaradjunk ebből a konfliktusból, és ez most megtörtént.

- Önök az elmúlt fél órában, szűk fél órában Orbán Viktor miniszterelnököt hallották itt, a 180 percben.

(orbanviktor.hu)