Orbán Viktor napirend előtti felszólalása 2012. február 13-án.

Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház!

Alkotmányos szokásaink szerint, a kormány parlament előtti felelősségének megfelelően engedjék meg, hogy az első ülésnapon tájékoztassam Önöket mindarról, ami azóta történt, hogy utoljára plenáris ülést tartott az Országgyűlés.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!

Január hónap folyamán Magyarország komoly tárgyalásokat folytatott az Európai Unió intézményeivel. Akik figyelmesen követték a Brüsszelben zajló eseményeket, azok tudják, hogy egy fontos és hazánk szempontjából kedvező döntést sikerült elérnünk. Még tavaly decemberben az unió miniszterelnökeinek tanácsülése kísérletet tett egy pénzügyi paktum létrehozására, végül azonnali döntés helyett további előkészítés mellett döntöttünk. Mindannyian emlékszünk rá, voltak, akik felhördüléssel fogadták, hogy mi, magyarok nem mondtunk automatikusan igent a kidolgozatlan és homályosan megfogalmazott európai pénzügyi paktum tervezetére. A magyar kormány azonban kitartott álláspontja mellett.

Határozottan, de józan érvekkel kiálltunk a magunk érdekeiért, és mostanra elértük, amit akartunk. Magyarország elérte, hogy az új közös költségvetési szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek kötelezőek; a többi országra, így ránk is csak akkortól, amikor csatlakozunk az euróövezethez. Ez kulcskérdés volt számunkra. Ha ez nem így lenne, az Magyarország jelenlegi helyzetében óriási hátrányt jelentene.

A másik kulcskérdés az adóharmonizáció, az európai országok adórendszereinek egységesítése felé tett első lépés volt, illetve lett volna, ami ma teljesen ellentétes Magyarország érdekeivel, mert az egyik legfőbb versenyelőnyünket veszélyezteti. E tekintetben Magyarország a térség legversenyképesebb környezetével rendelkezik, ezért nyilvánvaló, hogy erről nem mondhatunk le. Ezért fontos, hogy sikerült elérni, hogy az adóharmonizáció, illetve az erre vonatkozó utalás ne legyen része a pénzügyi paktumnak.

Így most arról tájékoztathatom Önöket, hogy minden akadály elhárult az elől, hogy Magyarország csatlakozzon a paktumhoz, amelynek immár meggyőződésem szerint minden pontja elfogadható Magyarország számára. Már csak azért is így áll a dolog, mert ezek nagy részét éppen mi szorgalmaztuk, és mi készítettük elő soros elnökségünk fél éve alatt – éppen az Európai Unió megújítása érdekében. Ebben a kérdésben tehát a vita a magyar érdekek figyelembevételével lezárult, és azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy miután megismerte annak részleteit, fogadja el az uniós paktumot.

Magyarországnak a jövőben sem kell olyan szabályt alkalmaznia, amely csökkentené hazánk versenyképességét, vagy korlátozná a versenyképesség szempontjából kulcsfontosságú területeken eddig meglévő szuverenitásunkat. Ez tanulságos példa a jövőre.

Tisztelt Ház!

Az európai paktummal kapcsolatos siker világosan kijelöli, hogyan érdemes viszonyulnunk Európához ma, amikor kontinensünk válságos időket él át. Csendes tenger nem nevel tapasztalt tengerészeket. Ennek alapján azt mondhatom, nekünk 2012-ben is komoly esélyünk van arra, hogy jelentősen gyarapodjunk tapasztalat dolgában. A tenger legalábbis mindent megtesz ennek érdekében. Már többször beszéltünk itt, a Tisztelt Házban arról, hogy Európában történelmi léptékű átrendeződés megy végbe. Minden valamirevaló válság egy nagy és mély átrendeződés lehetőségét hozza magával. Most is erről van szó.

Mindenki, akinek van magához való esze, minél jobb pozícióból akar indulni majd a válság elmúltával, amikor a növekedés Európában ismét megkezdődik. Ezért már most késhegyre menő, egyfajta érdekérvényesítési verseny zajlik Európában, amelyben azok az országok lesznek a győztesek, amelyek határozottabban és okosabban állnak ki saját érdekeikért. Az európai kulturális normák keretei között ugyan, de ez a verseny mégiscsak ütközésekkel, vitákkal jár, határozott fellépést, ügyes taktikai húzásokat és okos megegyezéseket igényel.

Magyarország pozíciója világos és mindenki előtt ismert. Magyarország népszavazással döntött az európai uniós tagság mellett, Magyarország jövője az Európai Unió keretein belül van. Sőt, Magyarország az unió további bővítésének erőteljes szószólója. Az Európa jövőjéről zajló vitában mi az uniós intézmények megújítása mellett érvelünk, kiállunk a kettős mérce használata ellen és az uniós tagországok egyenjogúsága mellett.

A nemzetközi viták érdekes tanulságokkal szolgálnak az egész magyar közvélemény számára. Az Európai Parlamentben látottak sok millió magyar szemében felértékelték a Magyar Országgyűlés munkáját, teljesítményét és színvonalát. Az is látható, hogy vannak, akik azonnal megriadnak, amikor támadás éri Magyarországot. Szaladnak nyugati üzlettársaik szoknyája mögé, és vannak olyanok is, akik egyszerűen szégyellik a magyar embereket. Ők az önfeladás stréberei, akik mindenre készek, mindenre hajlandók, bármit eladnak, bármiről lemondanak, és ezt a képességüket sok éven keresztül meggyőzően bizonyították. És vannak, akik fejjel mennének a falnak, senkivel sem akarnak semmiről megegyezni. Egyik magatartást sem tartom célravezetőnek.

Felfogásom szerint ma az az Országgyűlés dolga, hogy megküzdjön a magyar emberekért akkor is, ha ez esetleg éppen más országok véleményével vagy érdekeivel ütközik. Küzdeni kell, de ezt józan ésszel és megegyezésre törekvéssel kell tenni. Így kell eljárnunk az Unióval vagy a Nemzetközi Valutaalappal folytatandó tárgyalásaink során, legyen szó a jegybanki szabályozásról, az országgyűlési biztosok jogállásáról, a bírósági törvény vagy a pénzügyi védőháló egyes kérdéseiről. Van esélyünk jó megállapodásokra. Erre szolgáltattunk sikeres példát az európai paktum ügyében. Bizonyítottuk, hogyha határozottan és okosan kiállunk magunkért, akkor el tudjuk érni, amit akarunk, és ami a magyar emberek érdekeit szolgálja.

Kérem a Tisztelt Házat, hogy az előttünk álló ülésszak során támogassa továbbra is a kormánynak a magyar emberek érdekében végzett nemzetközi munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Orbán Viktor viszontválasza

Köszönöm a szót, tisztelt Házelnök Úr!

Először talán a Jobbik tisztelt frakcióvezető-helyettesének, Balczó képviselőtársam szavaira szeretnék egy értelmező megjegyzést tenni. Valami félreértés lehet, ugyanis eddig senki nem írt alá semmit. Tehát ennek a vitának a státusa az, hogy a miniszterelnökök megegyeztek arról, amiben egyetértenek, milyen legyen Európa pénzügyi paktuma, majd kiadták a szakértőiknek a szerződés pontos megszövegezését, amelynek az elfogadása érdekében a miniszterelnökök márciusban össze fognak gyülekezni Brüsszelben, aláírnak egy szerződést, amit utána a magyar törvények szerint nekem be kell terjesztenem ide, a Tisztelt Ház elé annak érdekében, hogy Önök azt megvitassák és ratifikálhassák. Ez a rend.

Én két dolgot vállaltam. Az első, hogy bár a miniszterelnök a magyar alkotmányos rend szerint aláírhatná ezt a megállapodást márciusban, de megegyeztünk egymással abban, hogy ez nem így fog történni, hanem előtte részben a nagybizottságon keresztül, részben pedig a plenáris ülésen keresztül lehetősége lesz mindenkinek arra, hogy mielőtt a miniszterelnök elkötelezné magát, az előtt ezt a kérdést teljes egészében megvitathassuk, megvitathassák. Erre kínáltam föl a lehetőséget ma, és ez a lehetőség nyitva áll.

Még egy dolgot kellett vállalnunk: az új magyar alkotmány szerint értelmezni kell azt a kérdést, hogy ha majd idekerül ratifikálás céljából ez az új szerződés, akkor elegendő lesz-e a jelen lévő képviselők felének a szavazata, vagy kétharmad kell hozzá. Ez a kérdés alkotmányos értelmezésre szorul, ezért a kormány az új alkotmány adta lehetőséggel élve az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy válaszoljon erre a kérdésre, hogy amikor márciusban én beterjesztem ide, Önök elé a szerződés szövegét, akkor az alkotmánybírósági vélemény is mellette legyen, és az eljárás hibátlan, kifogástalan lehessen. Még egy dologra szeretném Balczó képviselőtársam figyelmét fölhívni. Az új alkotmányban szerepel Magyarország fizetőeszközének megnevezése, és az nem véletlenül van ott. Tehát amikor Magyarország majd csatlakozni fog az euróhoz, ha így dönt, és a csatlakozással a majd ideterjesztendő szerződésben vállalt kötelezettségek ránk is érvényesek lesznek, a magyar parlamentnek lesz módja arra, hogy erről a csatlakozásról kétharmaddal döntsön, mert az alaptörvény ezt majd meg fogja követelni. Tehát azt gondolom, az Ön észrevételeire összességében válaszolva, hogy korrekten, az ígéreteknek megfelelően és kellő alkotmányos garanciákkal születik majd meg az összes szükséges döntés, amely Magyarország nemzetközi, új nemzetközi elkötelezettségére vonatkozik majd.

Tisztelt Ház!

Az LMP frakcióvezetőjének hozzászólását igyekeztem teljes egészében befogadni és megérteni, és csak azt tudom mondani Önnek, hogy Isten hozta az LMP-t a szabadságharcosok táborában! A Lengyelországra tett megjegyzéseket, amelyek azt a célt szolgálták, hogy Lengyelországgal összevetve Magyarországot negatív színben tüntessék föl, engedje meg, hogy kellő udvariassággal visszautasítsam, és mindenkit tisztelettel arra kérjek, hogy ne próbálja Magyarországot szembefordítani egyik legjobb európai szövetségesével, Lengyelországgal, még egy olcsó, új frakcióvezetői poén érdekében sem.

Ami pedig ebben az Önök előtt is fekvő szövegben ismerhető új gazdasági együttműködést illeti, az LMP frakcióvezetője egy nagyon fontos pontra mutatott rá, amely azt tartalmazza, hogy a költségvetésekben majd a nemzeti össztermék fél százalékpontnyi strukturális reformját, ahogy ezt brüsszeliül mondják, végre kell hajtani, és ezt egy elrettentő és valóban nehéz feladatként állította be Frakcióvezető úr, nem minden ok nélkül. Mindamellett szeretném emlékeztetni a Tisztelt Házat arra, hogy a 2012-es magyar költségvetésben több mint 2 százalékos ilyen úgynevezett strukturális reform valósul meg, nem pedig fél százalék. Tehát kétségkívül a fél sem könnyű, a kettő még nehezebb, de a Magyarország korszerűsítése és megújítása érdekében vállalt lépéseink a fél százalékos vállalást reálissá és teljesíthetővé teszik.

Engedjék meg, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy csak az ügy súlya miatt immáron sokadszor Balczó képviselőtársamnak arra a gondolatára reagáljak, amely a külföldi tőkére vonatkozik. Először tisztázzuk azt, amiben – azt hiszem – egyetértünk. Ha jól értem, abban egyetértünk, hogy Magyarországnak nem kell támogatnia olyan külföldről érkező magyarországi gazdasági vállalkozásokat, amelyek a magyar állam támogatásával semmilyen hozzáadott értéket nem állítanak elő Magyarország számára, legalábbis olyat nem, amit a Magyarországon létező vállalkozói világ ne tudna előállítani.

Az ilyen vállalkozásokat nem kell támogatni, mert itt csak a tőkeerővel történő visszaélés okán kiszorítanák a magyar vállalkozókat a létező piacról. Ellenben azt gondolom, hogy kell, szükséges, érdemes, és hazánk javát szolgálja minden olyan külföldi vállalkozásnak a magyarországi beruházási támogatása, amely hozzáadott értéket állít elő, növeli a magyar nemzeti összterméket, nem vesz el lehetőséget magyarországi vállalkozóktól, és olyan termékeket állít elő, amire egyébként önerőből nem lennénk képesek. Ezeket a beruházásokat eddig is támogattuk, én személy szerint ezután is támogatom, és kérem a Tisztelt Házat, hogy ezt a fajta külföldi befektetőket támogató politikát – de csak ezt – továbbra is támogassa; föltéve, ha egyetértünk abban, hogy a nagy európai újrarendeződésben Magyarországnak azt az esélyt kell megragadni, hogy Európa egyik kiemelkedő termelési központjává váljon. Én hiszek abban, hogy ez a lehetőség nyitva van, abban is hiszek, hogy ezt a lehetőséget meg tudjuk ragadni, és abban is biztos vagyok, hogyha Magyarország termelési központ lesz, akkor sokkal több embernek tudunk munkahelyet adni, mint ebben a pillanatban.

Ami tisztelt Balczó képviselőtársam egy másik megjegyzését illeti. Az is egy olyan súlyos dolog, hogy ha már egyszer szóba hozta, akkor engedje meg, hogy ne hagyjam válasz nélkül. Ez a középosztály kérdésére vonatkozik. Tudom, hogy ebben a kérdésben, amit most el fogok mondani, nyilván nincs teljes egyetértés itt a Házban, és azt is elfogadom, hogy ez olyan komoly kérdés, amiről jobb lenne egyszer hosszabban és nem egy másik ügy mellék-frontvonalaként szót ejteni.

Mégis hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy az én saját személyes fölfogásom szerint az, ami 2002-től 2010-ig Magyarországon történt hatalmi szempontból, azt jelentette, hogy a nagytőke a gazdasági súlya mellé megszerezte a politikai hatalmat is. Ezzel én sosem értettem egyet, most sem értenék egyet, és azt tanácsolom Magyarországnak, hogy ne menjen vissza erre az útra, hanem mindig olyan kormányt próbáljon választani magának, mindig olyan parlamenti többséget hozzon létre, amely a politikai hatalmat a középosztály kezében tartja. Ebben nincs semmi elitellenesség, mert egyébként nagytőkére minden boldog országban szükség van, gazdasági erőre szükség van, politikai és gazdasági elit nélkül nem versenyképes egyetlen európai ország sem. De nem mindegy, hogy az egyébként meglévő hatalom mellé a politikai közhatalmat is odaadja-e az ország ezeknek az elitcsoportoknak. Én azt tanácsolom, hogy ezt ne tegyük meg, és a magam részéről igyekszem olyan kormányzati politikát bemutatni itt a Tisztelt Házban is és megvalósítani a mindennapi életben, amelynek kedvezményezettjei, középpontja, súlypontja a középosztálynál található.

Most már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk – mert Ön ezt érintette a hozzászólásában –, hogyan is határoljuk körül ezt a középosztályt. Először is szeretném Önt biztosítani arról, hogy én és a kormány a teljes középosztályban gondolkodik – nemcsak a tetejében, a közepében meg az aljában, hanem –, az egész középosztályban: az alsó középosztályt is ideértve. Tehát szeretném megnyugtatni Önt, aki ennek a rétegnek az érdekében tette meg a hozzászólását. Ráadásul azt gondoljuk, hogy a középosztály természetes részét adják a nyugdíjasok is, mégha a vagyoni helyzetük egyébként nehéz is. Ezért azon dolgozunk, ha figyelte a költségvetést meg a gazdasági előterjesztéseinket, hogy létrehozzunk egy szövetséget a középosztály és a nyugdíjasok között, amiben arra kérjük a nyugdíjasokat, hogy támogassák a munkára épülő, a munkából élő középosztályt segíteni akaró gazdaságpolitikánkat, hogy a középosztály megtermelhesse azt a jövedelmet, amiből aztán a nyugdíjasoknak a nyugdíjat mindig ki tudjuk fizetni.

Tehát szerintem létezik egy természetes szövetségi helyzet a mindenkori, az életüket munkában eltöltött nyugdíjasok és a középosztály között. És egy hasonló szövetséget próbálunk létrehozni a leszakadó rétegek és a középosztály között is, ezért a középosztálynak alulról mindig nyitottnak kell lennie, nem azért, hogy kipotyogjanak belőle, hanem azért, hogy föl lehessen bele jutni. Ehhez meg olyan gazdasági eszközöket kell a szegényebb rétegek rendelkezésére bocsátani, hogy munka, szorgalom és tanulás révén a középosztály életszínvonalára tudjanak emelkedni. Ezt az emeltyűt keressük, ezt akarjuk megépíteni, ezért dolgozunk. Ha ez a társadalmi szövetség létrejön, akkor nem állhat elő még egyszer az a helyzet, hogy a nagytőke a gazdasági hatalma mellé megszerezze a politikai hatalmat is, és középosztály-ellenes politikát folytasson Magyarországon, mint ahogy azt az elmúlt időszakban tapasztalhattuk. Ez az én személyes fölfogásom, és a kormányzati politikának is ez a társadalmi megfontolás adja az igazi alapját.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mesterházy képviselőtársam támogató szavait köszönöm. Azt a segítséget azért szeretném tőle kérni, hogyha egy mód van rá, és ez lehetséges, kérje meg az Európai Parlamentben dolgozó szocialista képviselőket, hogy időnként álljanak ki Magyarország nemzeti érdekei mellett, és most nemcsak egy-egy rosszízű mondatra gondolok vagy elszólásra vagy arra, hogy hiányzik a rokonszenv, és a magyar kormányt támadni egyébként elfogadható, jólesik, ennek szükségét látják az európai színtéren is, mert ilyen előfordul máshol is. Erre azt mondom, hogy előfordul. De azok a mondatok kifejezetten lefegyverzők, az ember úgy érzi, hogy hátba támadják, az ország polgárai úgy érzik, hogy nem állnak ki mellettük, amikor azt találja mondani egy képviselő, hogy ő szégyelli Magyarországot, és szívesebben képviselné Luxemburgot az Európai Parlamentben. Ez túl van minden határon! Arra szeretném kérni Önöket annak érdekében, hogy nemzeti ügyekben szükség szerint a szocialista ellenzék és a polgári kormányzó erők között együttműködés lehessen, amire Magyarországnak igenis szüksége van, próbáljuk kiiktatni azokat a rossz gesztusokat, mondatokat és szerepeket, amelyek akadályozzák azt, hogy ha szükséges – nem kell mindennap, de ha nagyon szükséges –, akkor az ellenzék és a kormány között nemzetközi kérdésekben együttműködés jöhessen létre. Ezek a hozzászólások egyébként még a kevés meglévő bizalmat is fölemésztik, ezért tisztelettel még egyszer arra kérem önöket, hogy ezt a politikájukba építsék be.

Egyébként számítok a magyar parlament minden frakciójának a támogatására és együttműködésére az itt bemutatott európai gazdasági és pénzügyi paktum kérdésében.

Köszönöm figyelmüket a kormány nevében!

(orbanviktor.hu)