Orbán Viktor beszéde az XXX. nyári olimpiai és a XIV. nyári paralimpiai játékokon érmet szerzett magyar versenyzők kitüntetésén.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Megkülönböztetett tisztelettel: Schmitt Pál volt köztársasági elnök úr, olimpiai bajnokunk! Excellenciás Urak és Hölgyek, tisztelt Vendégeink!
Tisztelettel és barátsággal köszöntöm egész Magyarország nevében a londoni olimpián sikeresen szerepelt sportolóinkat. Köszöntöm a versenyzőket, edzőiket, egykori tanáraikat és szüleiket, tudván, a sikereikben ott van az ő teljesítményük is. Azoké, akik éveken át tervezték és vezették a bajnokok edzéseit; azoké, akik az iskolában éveket adtak az életükből, hogy kiegyensúlyozott, a legnagyobb feszültséget és terhelést is elbíró egyéniségekké válhassanak; és a szülőké is, akik újra és újra szelíd hajlíthatatlansággal átsegítették Önöket a holtpontokon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
157 fős volt a magyar csapat. Ehhez is szívből lehet gratulálni, hiszen óriási küzdelem árán vívták ki a jogot, hogy Magyarországot, a teljes magyar nemzetet képviselhessék. 24 sportágban képviselték a magyar színeket. Ez azt mutatja, Magyarországon a sportolni akaró gyermekek széles körben mérettetik meg magukat, és ehhez kiváló edzők állnak rendelkezésükre. A megnyitó ünnepségen még csak azt láttuk, hogy jól felkészült fiúkat és lányokat küldtünk a nemzetek legnagyobb seregszemléjére. Akkor még csak azt láttuk – megbocsátható elfogultsággal –, hogy már megint Önök a legszebbek. Aztán a versenyek során kiderült, hogy nem csinos lányokról és fiúkról van szó, hanem komoly nőkről és férfiakról, akik soha semmit nem kaptak ingyen, akiket nem a szerencsés széljárás sodort Londonba. Olyan nőkről és férfiakról, akik a legnehezebb pillanatokban is állják a sarat, akik nem ijednek meg, akik nem adják fel, akik nem hagyják magukat lebeszélni. Egyszóval: a magyar sporttörténetből jól ismert, igazi, nagy egyéniségekről van szó. A 204 ország vetélkedésében elért 9. hely a modern kori Magyarország történetének legszebb lapjaira kívánkozik. Olyan egyéniségekről beszélünk, akik nemcsak teljesítményükkel emelkedtek ki, hanem a hazájuk iránti felelősségük tudatában is tették a dolgukat. Aki mondta, jól mondta: tizenötmillió magyart vittek a vállukon. Elismeréssel adózom az elegáns, egységes és méltó fellépésen túl annak is, hogy a csapat minden tagja lovagiasan viselkedett, és az egész világ láthatta, mit jelent a magyar virtus, láthatta milyen az, amikor a magyarok jobbik énje kerekedik felül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
És ez a látvány itthon minket is boldogsággal töltött el. Köszönjük, hogy hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy ne csak hibáinkat és időnként eluralkodó kisszerűségünket lássuk. Köszönjük, hogy emlékeztettek bennünket a jobbik énünkre. Köszönjük, hogy megmutatták, milyen a magyar, ha hajtja az életereje, amikor szellemes és leleményes. Milyen, amikor nagyvonalú a barátaival, és amikor lovagias az ellenfeleivel. Köszönjük, hogy emlékeztettek bennünket arra, hogy Magyarországnak tehetsége van az értelmes, szép, becsületes munkához, hogy Magyarországnak tehetsége van a sikerhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyarok arra vágyakoznak, hogy jó legyen magyarnak lenni. Azt akarják, hogy jó legyen Magyarországon élni, és jó legyen ezt kimondani más nemzetek fiai előtt is. Önök megmutatták, mit kell tennünk, ha ilyen hazát akarunk magunknak. Megmutatták, felül kell kerekedni gyengébbik énünkön, szembe kell nézni a renyheséggel, a tehetetlenséggel, a közömbösséggel, a fonákjára fordított eszmékkel, a kishitűséggel és a cinizmussal. Ha igazi hazát akarunk, akkor mindenkinek magában kell végrehajtania azt a változást, amellyel végérvényesen a becsület, a haza, a szorgalom és a munka mellé állhat. Éppen úgy, ahogy Önök tették nap mint nap, amikor az edzést, a fogcsikorgató erőfeszítést választották. Magyarországnak nincs más dolga, mint kövesse olimpikonjait. Nincs más dolga, mint olimpikonok példáját követni akaró gyermekeket neveljen. Magyarországnak nincs más dolga, minthogy saját olimpiai hőseinek oldalára álljon, de minden nap. Kérem Önöket, ne felejtsék el, hogy az olimpikon egész életében olimpikon marad. Kérem, mindig legyenek tudatában, hogy a csúcson lenni egyetlen pillanat, de a csúcsra vezető út egy egész nemzetnek szolgálhat követendő példaként.
Magyarország nevében köszönöm, amit Magyarországért tettek!
(orbanviktor.hu)
