Az MTV, Az Este Extra című műsorában Mészáros Antónia beszélgetett Orbán Viktorral.

- Két hónapja van kormányon az Orbán-kabinet, sok volt a változás, a parlament első múlt héten lezárult ülésszakán 31 nap alatt 57 jogszabályt módosítottak, az Alkotmányt ezen belül hatszor. Sok volt a személyi változás is, sok a megkezdett vizsgálat, sok vitát váltott ki az EU-IMF-tárgyalódelegációk hazautazása, és sok terv is nyilvánosságra került. Biztos tehát, hogy az ősz sem lesz eseménytelen. És akkor még nem is szóltunk a közelgő önkormányzati választásokról. Téma tehát van bőven, de nézzünk mindent sorban. Az Este Extra vendége Orbán Viktor, miniszterelnök, jó estét kívánok!

- Jó estét kívánok!

- A Times című újság mai véleményrovatában megjelent egy cikk, ahol gyakorlatilag 1956-hoz hasonlítva egyenesen a nemzetközi pénzügyi intézetek elleni lázadáshoz, szabadságharchoz hasonlította a magyar kormány fellépését. Ön is szabadságharcosként éli meg ezt a helyzetet, vagy azért túlzásnak tartja a szovjet elnyomással való összehasonlítást?

- Hát nézze, egy újság sok mindent elbír, még az ilyen összevetéseket is, de az igazság az, hogy nem pályázom a bankokkal szembeni Che Guevara titulusára. Tehát nekem az a dolgom, hogy a magyar emberek érdekét ésszerű kereteken belül megnyugtató módon képviseljem, ezt teszem. Néha van, aki szembejön, vagy akivel vitáink vannak, akkor azokat a vitákat vállalni kell.

- Június 3-án Kósa Lajos képviselő úr, polgármester úr még államcsődközeli helyzetről beszélt, és a görög példát emlegette, most viszont már azt mondta a kormány, hogy gyakorlatilag az IMF készenléti hitelére sincsen szükség. Ennyi idő alatt kilábaltunk volna a bajból?

- A helyzet a következő, valóban van nekünk egy szerződésünk a Nemzetközi Valutaalappal, ez 2008 októberében jött létre, és 2010 októberében jár le. De már az elmúlt néhány hónapban sem vettük igénybe azt a keretet, amit lehívhattunk volna, tehát a magyar gazdaság az elmúlt hónapban anélkül üzemelt, hogy egy rendelkezésünkre álló hitelkeretet lehívtunk volna. Azért nem hívtuk le, mert a piacról, tehát a nemzetközi pénzügyi szervezetek nélkül tisztán üzleti alapon is képes volt a magyar állam pénzhez jutni. Leginkább kötvényeket szoktunk kibocsátani, és akkor azt vásárolják meg a piacok, illetve a piacon a befektetők. Amikor a kormányváltás megtörtént, akkor Magyarország nagyon rossz bőrben volt. Egyébként sok tekintetben most is rossz bőrben van még, de pénzügyileg is nagyon rossz bőrben volt. Azt lehet mondani, hogyha a 29 pontos akciótervet nem indítjuk meg, akkor nagyon rövid idő alatt a költségvetési hiány és még néhány más gond maga alá temette volna Magyarországot. Azért is indítottam el a 29 pontos akciótervet, ezért vezettük be többek között például a bankokat terhelő járulékot, illetve adót, hogy az országot megmentsük ettől a helyzettől. A dolgok mostani állása szerint, ami a költségvetés helyzetét illeti, a nemzetközi szervezetek nagyon optimisták. Kicsit optimistábbak, mint én. Ők azt mondják, hogy most egy olyan 4,1 százalékos költségvetési hiánnyal kell számolni az év végéig. Én nem vagyok ennyire optimista. De a 4,1 az annak a fényében nem rossz, hogy 3,8 százalékot kell az év végére teljesíteni, tehát az eltérés az 0,3 százalék, amiért persze sokat kell még dolgoznunk, mármint hogy azt eltüntessük onnan, de közel sem vethető össze azokkal a bajokkal, amelyek jó néhány más európai országot gyötörnek. Tehát azt kell mondanom, hogy kellő önbizalommal, magabiztossággal és nyugalommal képesek leszünk kezelni a helyzetet.

- Csakhogy azt korábban is tudtuk, hogy a hitelhez hozzányúlnunk valószínűleg már nem kell, és hogy már jó ideje nem hívtunk le részleteket, ahogy Ön mondta, de korábban Ön is beszélt arról, hogy azért van szükség újabb megállapodásra gyakorlatilag, hogy kitegyük az ablakba. Merthogy ez egy olyan pénz, aminek nem a lehívására van szükségünk, hanem egyfajta IMF-garancia, aminek köszönhetően a pénzpiacokról sokkal könnyebben, olcsóbban juthat forrásokhoz Magyarország az államadósság és a hiány finanszírozására. Most pedig elemzők azt mondják, hogy azzal, hogy ez a garancia, ez a pecsét, ha úgy tetszik, az IMF részéről nincsen rajta az országon, drágábbá válik az adósságfinanszírozás, a forint árfolyamon keresztül szintén, mivel devizában van az ország nagy arányban eladósodva, megint csak a költségvetésnek ártunk ezzel, és nem utolsósorban a devizahiteleseknek is. Tehát, hogy bizonyos érelemben ez a megállapodás azért egyszerűen a kiszolgáltatottságunknál fogva a legrosszabb esetre felkészülve jó lenne, és ebben a helyzetben, amikor múlt héten az amerikai jegybankelnök például arról beszélt, hogy bizonytalanok a gazdasági kilátások, és hogy fel kell készülni egy esetleges következő válságszakaszra, nem túl nagy kockázat-e elengedni az IMF segítő kezét?

- Először is az IMF elment. Tehát mi azért mégis csak egy ország vagyunk, 10 millió ember, akinek világos tervei, elképzelései vannak, akik, mondjuk úgy, hogy nyugati módra ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját életének a kereteit ők jelöljék ki. És ha köt egy megállapodást, akkor természetesen betartja ezt a megállapodást, de senkitől sem fogadja el, hogy túlterjeszkedjen azon. Tehát az IMF-nek semmi oka, hogy egyébként elveszítse a bizalmát Magyarország iránt, hiszen megállapodtunk valamiben: 3,8 százalékos hiánynak kell lenni az év végére. Ezt mi egyébként teljesíteni fogjuk, akkor már csak egyetlen kötelességünk marad, hogy visszafizessük azt a pénzt, amit korábban az előző kormányok felvettek. És rendben vagyunk egymással. Az IMF-nek sem és senki másnak sem engedhetjük meg, én legalábbis, amíg hivatalban vagyok, nem fogom megengedni, hogy egy velünk kötött szerződésen túlterjeszkedjen, és olyasmibe is bele akarjon szólni, amihez egyébként nincsen köze...

- Egyes közgazdászok azt mondják, ne haragudjon, hogy közbevágok…

- ... egy pillanat, csak hogy érthető legyen, egy konkrét példát szeretnék mondani. Tehát, ha ők egyszer azt mondják, hogy a hiány legyen 3,8 százalék, amit, miután szerződésünk van róla, be kell tartanunk, onnantól kezdve viszont már a mi dolgunk, a kormány dolga, időnként személyesen az én dolgom is, hogy gondoskodjam ennek a feltételnek a teljesüléséről. Például úgy, hogy bankadót vetünk, vetek ki. Azt ők nem mondhatják, az semmilyen szerződésben nincs benne, hogy nekünk nem így, hanem amúgy kell megoldani a problémáinkat. Ez az egyik dolog. A másik dolog, ami az Ön kérdésével függ összeg, hogy időközben azonban történt egy komoly, számunkra szerintem kedvező változás az Európai Unióban, az Európai Unió legutóbbi miniszterelnöki csúcstalálkozóján megállapodtunk abban, hogy egy gazdasági koordináció jön létre az Európai Unión belül. Ha jól emlékszem, akkor ennek az évnek az októberében fogunk újra találkozni, az Európai Unióhoz tartozó 27 állam miniszterelnökei, és megállapodunk erről a bizonyos közös kormányzásról, vagy a gazdaságpolitikák harmonizálásáról. Ennek része lesz az, hogy megállapodunk abban, hogy a 27 országnak mikorra kell levinni az Unióban, mondjuk úgy, divatos, szokásos, elvárt 3 százalékos hiányra a költségvetését. És ez mindenkire vonatkozni fog. Minden országra. Kapunk egy időpontot, és nekünk addig az időpontig kell előrelépnünk. És ha azt betartjuk, ha azt vállaljuk, ha a többiekkel együtt úszunk, akkor meglesz a megfelelő biztonság, tehát semmifajta extra biztonsági övre nem lesz szüksége Magyarországnak.

- Eddig az Európai Bizottság tárgyalódelegációja éppen, hogy kevésbé mutatkozott készségesnek annak elfogadására, hogy mi mindenképpen a többiekkel együtt ússzunk, mert azt mondják, hogy bár máshol is van nagy hiány, nagyobb hiányok is vannak nálunk, Magyarország ellen 2004 óta folyik a túlzott deficit eljárás, tehát nekünk nagyon sok időnk lett volna most már teljesíteni ezt a bizonyos kritériumot, és egyébként a többiekhez képest kisebbet is kell lépnünk, hogy elérjünk odáig. Tehát éppen ezért, és én úgy tudom, hogy a tárgyalásokat is ez nehezítette meg, ők tulajdonképpen példastatuálás szempontból is elvárnák Magyarországtól, hogy igenis most, a megígért időre és a 2008-as évben az előző kormány erről már szándéknyilatkozatot aláírt, hogy ezt betartva Magyarország teljesítse az ígéretét.

- Hát ilyen elvárással nem találkoztam. Tehát Magyarországnak nem az ígéretét kell betartania, hanem a szerződéseit. Magyarországnak van szerződése, ennek a szerződésnek, amiről most beszélünk, egyébként az Európai Unió is részese volt, hiszen pénzt Magyarország nemcsak a Nemzetközi Valutaalaptól, hanem az Európai Uniótól is kapott. Tehát itt kettő az egyben harcoltunk, vagy tárgyaltunk, ha úgy tetszik. Azért mondom, hogy új helyzet van, mert az Európai Unió vezetői meg fognak állapodni egy mindenkire érvényes időpontról. És azért az nem fogadható el, nem is lesz ilyen szerintem, hogy bármelyik országnak, bármit hamarabb kellene, vagy később lehetne teljesíteni. Egységes mércének kell lenni az Unión belül. Én úgy látom, hogy a dolgok efelé mennek, és ez elég megnyugtató a számomra. Tehát azt hiszem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunknak most egy sikeres szakasza következik, amikor kifejezetten előnyét élvezzük annak, hogy a többiekkel együtt kell haladnunk. Abban Önnek igaza van, hogy ránk bizalmatlanabbul néznek, mint a többiekre, mert hazudoztunk összevissza, tehát azért eltelt itt hat-nyolc év, amikor, amit a magyar kormány mondott, abból semmi nem volt igaz. És ez nemcsak itthon volt így, hanem ez külföldön is így volt. Meghamisítottuk a költségvetési számokat, rossz adatokat adtunk, orránál fogva vezettük az egész bizottságot. Szóval azt kell mondani…

- ... azért az előző években megállapodni mindig sikerült.

- Hát persze, megállapodni sikerült, mert hazudoztunk. Tehát az a helyzet, hogy ezt ma már az Európai Unió is így látja, ezért vagyunk túlzott deficit eljárás alatt, mert bár azt mondtuk, hogy a hiány alacsony, kiderült, hogy magas, tehát igazából nekünk egy hitelességi problémánk van, ami abból fakad, hogy amit mondtunk korábban, az nem igaz. Most az egy kicsit segít a helyzetünkön, hogy először is kormányváltás volt Magyarországon és ugyan külföld nem tesz különbséget előző meg mostani kormány között nagyon, például a szerződések esetében, amit az előző kormány vállalt, azt Magyarország nevében vállalta, tehát nekünk is be kell tartani, de azért kétségkívül igaz, hogy jó starthelyzetből indulunk, mert mindenki azt várja, hogy a hitelképességünket, a szavahihetőségünket biztosan helyre akarja állítani az új miniszterelnök meg az új kormány. Én meg is teszek mindent ennek érdekében. Így kicsit jobb a helyeztünk. Másfelől időközben beesett mellénk, ahogy Ön fogalmazott, ez a túlzott deficit eljárás, tehát hogy nagyobb a hiányunk, mint amit vállaltunk, de közben 24 másik ország vagy 23 mellénk esett, tehát 24-en ülünk a szégyenpadon ebben a pillanatban, és kétségkívül nem mindegy, hogy mióta üldögélünk ott, mert mi ülünk ott legrégebben, de most számít az, hogy hányan ülünk ott, mint fecskék a telefonzsinóron vagy a villamos vezeték drótján, ott ül 24 ország és közösen egy megoldást kell találniuk. Meg is fogjuk találni.

- És nyilván ezekről a megoldásokról folyik a beszélgetés, egyébként azért azt még hozzátenném, hogy a Bajnai-kormány teljesítményét a válságkezelést illetően azért egész Nyugat-Európa, sőt még az amerikai elnök is elismerte. De ne vitatkozzunk az eddigiek teljesítményén…

- ... én is azt javaslom, hogy szerintem nem kell most itt megvédenünk egyetlen előző kormányt sem.

- Viszont a megoldásjavaslatok terén ugye, a bankadó az egyik legfontosabb magyar javaslat, és ebben is konfliktus van elsősorban azért, mert a mértékét érzik túlzónak, különösen ahhoz képest, hogy minden más országban, ahol bankadót most bevezetnek, korábban bankmentő csomag is volt. Nem a hiány finanszírozására, nem felélésre használják, hanem tartalékalapokat képeznek vele. És ezen kívül pedig egy tűzoltásnak tekinti ezt a Valutaalap, tehát nem egy hosszú távú strukturális reformnak, amiben hosszan lehetne garantálni a magyar gazdaság helyreállítását.

- Igazuk is van.

- Sőt, ők azt mondják, hogy azáltal, hogy ez visszafoghatja a hitelezést, és azáltal, hogy a bankok átháríthatják közvetett lakossági adót lehet belőle csinálni, átháríthatják az ügyfelekre, gyakorlatilag a magyar gazdaság növekedését is akadályozhatja ez a dolog. Ez pedig már érinti azt a megállapodást, aminek keretében ők szeretnék viszontlátni a pénzüket.

- Ez legalább négy-öt kérdés volt, Kezdjük elölről. Tehát az első kérdés a bankadó. Lehet - nem lehet. Először is semmi közük hozzá. Ez a helyzet. Tehát beszéljünk egyenesen. Még egyszer mondom, kötöttünk egy megállapodást, be fogjuk tartani, de nincs a megállapodásban olyasmi, hogy a magyaroknak a bal lábukon kell állniuk, és nem a jobb lábukon. Ha mi úgy döntünk, hogy úgy teljesítjük a szerződést, hogy a jobb lábunkra álljunk, akkor úgy teljesítjük. Tehát ezért, amikor ők fellépnek a bankadóval szemben, azt én nem tudom másképpen tekinteni, mint túlterjeszkedést azon a határon, ameddig nekik egyébként terjeszkedniük lehet.

- Megpróbálták előírni, hogy milyen utat, milyen megoldásokat válasszon a kormány? Tehát ahelyett, hogy, mondjuk, kritizálják azt, ami javaslatot látnak, vagy megoldást látnak, hallanak róla, amikor most tárgyaltak olyan is volt, hogy azt mondták, hogy szerintük ezt és ezt kéne csinálni?

- Hát, még ha mondtak is ilyet, azt csak egy jóindulatú javaslatként tudom figyelembe venni. Mert még egyszer mondom, az sem az ő dolguk. Tehát egy tárgyalásnál nagyon fontos dolog, mert az egész helyzet értelmezésénél, hogy mindenki tudja, hogy hol a helye, meg mi a dolga. Mi tudjuk, hogy hol a helyünk. Nem mondtunk igazat, tönkretettük a magyar gazdaságot, eladósítottuk a magyar gazdaságot. Csődbe jutott Magyarország. Az IMF megsegített. Ezt mi köszönjük. Vissza kell adnunk a pénzt. Vissza fogjuk adni. Nekik garancia kell, hogy vissza tudjuk adni. Be fogjuk tartani, amit vállaltunk. Ennyi a szerződésünk.

- Ön nem tart attól, hogy a magyar gazdaságra ez negatív hatással is lehet? Hiszen ezt még bizonyos jobboldali közgazdászok is elismerik, hogy áthárítható az ügyfelekre, a Költségvetési Tanács szerint például legalább 80 milliárdot valószínűleg át fognak. Ha nem is tényleg az egészet…

- Hát nézze, először is ezt majd meglátjuk..

- … és hogy a hitelezés visszafoghatja, sőt már a nyugati bankok, akiknek leányvállalataik vannak Magyarországon, elvihetik például a tőkéjük, a forrásaik egy részét a régió más országaiba.

- Először is, hogy áthárítják-e vagy sem, az majd a következő időszak kérdése lesz. Mindent meg fogunk tenni, hogy ez ne következhessen be. Erre a magyar államnak vannak eszközei, törvényalkotás például. Aztán állami felügyeletek léteznek, amelyeknek az a dolga, hogy képviseljék a magyar emberek érdekeit. Aztán, hogyha olyan könnyű lenne áthárítani, akkor most miért harcolnak mégis olyan nagyon. Ők is tudják, hogy azért harcolnak olyan nagyon, mert nem lesz mód áthárítani.

- Ők nem szeretnék áthárítani.

- Hát meg nem is fogják tudni. Ami pedig a hitelezést illeti, nézze, mindig jókat kacagok, amikor ilyeneket olvasok az újságban; a hitelezés nem szociális tevékenység. Tehát a pénzüket nem azért hozzák ide a bankok, mert nekünk segíteni akarnak, hanem azért hozzák, mert keresni akarnak rajtunk. Pénzt adnak, mi dolgozunk, használjuk a pénzüket, és visszaadjuk kamatostól. Tehát attól én nem tartok, hogy nem akarnak egy olyan országon keresni, egy olyan országgal üzletelni mások, ahol egyébként rendben vannak a dolgok. Ezért nekünk nem ezekkel a kérdésekkel kell foglalkozni, a magyar kormánynak arra kell törekedni, hogy rendben legyenek a dolgok Magyarországon. Ne legyen korrupció, ne legyen túl nagy a bürokrácia, az állami hatóságok ne terjeszkedjenek túl a hatáskörükön, legyen gazdasági növekedés, legyen perspektíva Magyarországon. Tehát legyen gazdasági teljesítmény. Ha van gazdasági teljesítmény, akkor egymásnak adják a kulcsot a hitelezők. Ha pang egy ország, ha nincs növekedés, ha nő a munkanélküliség, ha rossz minőségű a munka, ha lopnak, mármint az állam a korrupció révén, ha a bürokrácia túl nagy, abban a pillanatban persze nem hiteleznek, mert úgy látják, hogy csak rossz üzletet tudnak kötni. Tehát nekünk az a dolgunk, hogy olyan ország legyünk, ha úgy tetszik: a legversenyképesebb országa Kelet-Közép-Európának, amellyel jó üzletet kötni. Ez a kormánynak a dolga. Az összes többi szempont az a brókerekre, a bankárokra tartozik. De még egyszer mondom, nehogy azt higgyük, hogy ők szívességet tesznek, amikor hitelezik Magyarországot. Keresnek rajtunk, jól keresnek.

- A kis- és középvállalkozások hitelei különösen a válság miatt komoly problémát jelentettek az utóbbi időben, de gondolom többek között ezért is akarják létrehozni az újabb Széchenyi-tervet. Erről a héten lesz egy bejelentés, de már bizonyos információk kiszivárogtak róla. Az viszont nem, hogy mennyi pénzből, és honnan lesz Széchenyi-terv?

- Szerdán lesz egy olyan nagy találkozó, ahol egy vállalkozói fórum keretében bejelentjük az új Széchenyi-tervet, amely a magyar gazdaság fejlesztési irányait is hivatott megalapozni. És ott minden részletkérdésről szívesen beszélünk majd. -

Tehát egyelőre semmit nem lehet tudni erről?

- Mindent lehet tudni, és szerdán fogunk róla beszélni.

- Értem. A Fidesznek tulajdonképpen elég régóta, kormányra kerülése előtt is jóval hagyománya volt a nemzeti konzultáció műfaja. Most viszont éppen azért marasztalták el a kormányt a civil szerveztek közös nyilatkozatban, mert úgy érezték, hogy ebben a törvényhozási dömpingben, ami az első ülésszakot jellemezte, még azokat sem kérdezték meg, akiket kellett volna. Mondjuk a szakmai szervezeteket. Sőt, az 57 jogszabálymódosításból 45 a kormány programját alapvetően érintő jogszabály úgy ment át, hogy egyéni képviselői indítvány formájában nyújtották be, ami ugye, arra alkalmas, hogy a jogalkotási törvény megkerülésével nincsen olyan hosszú egyeztetési kötelezettség, nem kell hatástanulmányokat készíteni. Nem kell társadalmi nyilvános vitára bocsátani a törvényeket, de ennek következtében számos hiba is belecsúszhat a törvényekbe, és hát ugye, itt van ez a bizonyos erős kritika, hogy ez nem éppen a nemzeti együttműködésről, a konzultációról szól.

- Ha jól idézem föl az elmúlt hatvan nap eseményeit, akkor a parlament három témakörben hozott nagyon fontos törvényeket, tehát három csoportba lehet ezeket összesíteni, vagy összefogni Az első azok a nagy nemzeti kérdések voltak. Kettős állampolgárság, Trianon, nemzeti összetartozás kérdése. Ezekről már épp eleget konzultáltunk, korábban népszavazás is volt, tehát azt gondoltam, hogy itt már sok különösebb előkészíteni való nincs. Itt egész egyszerűen le kell dönteni egy tabut. A tabu úgy szólt, hogy Magyarország nem tud nemzeti irányultságú politikát folytatni, mert valakiknek ez nem tetszik, vagy mert belül megosztottak vagyunk. Szóval a dolog sose jön létre, ezért sose lesz kettős állampolgárság, nem tudunk méltó módon emlékezni az ország felosztásával együtt járó nemzetközi eseményekre, ez esetben Trianonra. És így tovább. Most bebizonyosodott, hogy de, igenis lehet, sőt talán 340-350 szavazat volt a 386-ból a kettős állampolgárságnál, és talán még ennél is több, amikor a nemzeti emlékezésre törvényét fogadtuk el. A második csomag az a gazdasági kérdésekre vonatkozott. Na most, a gazdasági kérdéseket illetően tartottam konzultációt én személy szerint, tehát volt gazdasági konzultáció. Nem a hagyományos formákban, attól eltérően úgy, ahogy egyébként a jövőben is szándékozunk hagyományos formák mellett tartani gazdasági konzultációkat. Tehát én leültem, meghallgattam a gazdasági élet szereplőit. A 29 pontos akciótervet úgy állítottam össze, hogy már mögöttem volt egy gazdasági konzultáció. A harmadik nagy csomag a közrendre, a közbiztonságra vonatkozott. Ott is volt egy nemzeti konzultáció, méghozzá el is mentem Borsodba, és a belügyminiszter úrral közösen tartottunk egy nemzeti konzultációt. Tehát a közbiztonságot megerősítő indítványaink mögött ott volt azért ennek a tapasztalta is. Na most, ami a „ki kezdeményezi a törvényeket” című kérdést illeti. Ott a következőkre szeretném felhívni a figyelmet, továbbra is lesznek olyan törvények, amelyeket nem a kormány kezdeményez, hanem a frakció, illetve a parlament. Különösen a szabadságjogokat érintő kérdéseknél vagy az érzékenyebb politikai ügyeknél gondolom úgy, hogy helyes, hogyha nem a kormány lép fel, hanem inkább a kezdeményező, a frakció, médiatörvény esetében például. Vagy a választójogi törvény, vagy az önkormányzati rendszer átalakításáról szóló törvénynél. Ezeket, úgy gondolom, hogyha a kormány nélkül meg tudják oldani a parlamenti képviselők, akkor az nagy könnyebbség, mert akkor mi közben tudunk közbiztonsággal, közrenddel, egészséggel, munka, otthon kérdésekkel foglalkozni a kormányban. Aztán van egy olyan része az előterjesztéseknek, amelyeket valóban a frakció terjesztett elő azért, mert azokat még a frakció dolgozta ki a kormány megalakulása előtt. És nem akarta a kormány átvenni azokat, hanem azt mondta, hogy akkor hozza be a frakció. És vannak azok a törvények, amelyeket a kormány terjesztett elő, ahol viszont egyeztetni kell. Egyébként én is azt gondolom, hogy nekünk egyszerre kell működtetni, és e tekintetben azért javulni kell a munkánknak, egyszerre kell működtetnünk a hagyományos egyeztetési rendszereket, lesz is egyébként Országos Érdekegyeztetés Tanács ülése talán augusztusban vagy szeptember elején. És új formákat is be kell vezetnünk, mint ami a nemzeti konzult. Tehát azt gondolom, hogy mi folytatni tudunk egy, a választási kampányunkban megkezdett nyitott, minél több véleményt bevonni, megismerni akaró kormányzati munkát.

- Szót ejtsünk egy pár törvényről, amivel kapcsolatban most merültek fel, például a szakszervezetek részéről ilyen kifogások, hogy szerettek volna a szakmai munkába beleszólni tudni, az egyik ilyen, az a 98 százalékos különadó, amivel kétmillió forint fölötti végkielégítéseket fognak a közszférában megadóztatni. Erre azt mondják a szakszervezetek, hogy azt is jelenti, mindannyian tudjuk, hogy mire van ez a törvény kitalálva, az aránytalan végkielégítésekre.

- Akkor beszéljünk róla…

- ... de azt is jelenti, és ezért nehezményezik a szakszervezetek, hogy mondjuk egy harminc éve a pályán lévő pedagógus vagy ápolónő vagy a közszolgálatban dolgozó adminisztrátor kétmillió forint fölötti végkielégítése is jó erkölcsbe ütközőnek minősül majd, és mondjuk pont azok, akik 30-35 évet lehúztak valahol, akiknek az új elhelyezkedési lehetőségeik már nagyon csekélyek, nem jutnak ahhoz az összeghez, ami egyébként a törvény szerint, az eddigi törvények szerint jártak nekik. Mire mondják a hozzáértők és a szakértők, hogyha lett volna erről egyeztetés, például elképzelhető lett volna egy olyan megoldás, hogy csak a törvényi előírás fölött járó összeget adóztatják meg, tehát a szerzett jogokat, az évek, évtizedek munkájával szerzett jogokat nem veszik el az emberektől, és nem diszkriminálnak, hogy, aki a 35 évet dolgozott, többet veszt egy ilyen törvénnyel, mint az, aki csak négyet-ötöt.

- Először is senkinek sem kell vesztenie. Tehát aki dolgozott 30-35 évet becsületesen, és jól keresett, vagy elfogadhatóan keresett, tehát vezető beosztásban dolgozott, az ilyen emberektől nem szabad megválni, azokat meg kell tartani. Nem kell őket elbocsátani. Tehát a mi politikánknak az a lényege, hogy az ilyen munkaerőket megbecsüljük.

- Hát csak nem tudja személyesen garantálni, hogy az országban sehol nem bocsátanak el különböző okoknál fogva, különböző kényszereknél fogva embereket.

- Most állami és önkormányzati intézményekről beszélünk. A mi politikánk az, hogyha valaki 30-35 évet becsületesen elhúzott, ledolgozott, és értékes a munkája, és nem csinált semmit, ami miatt el kéne bocsátani, miért kéne elküldeni? Tehát az ilyen emberek esetében nem jön számításba ez a végkielégítés. A végkielégítéstörténet egészen másról szól. Az arról szól, hogy az utóbbi időben divattá vált a politikai világban is meg az állam befolyása alatt lévő baráti világban, hogy szándékosan olyan szerződéseket kötöttek, olyan végkielégítéseket határoztak meg, hogy amikor elment állami alkalmazásból valaki, akkor sok millióval, időnként 10 millió forinttal hagyta azt ott, az is előfordult, hogy aztán meg később visszajött az államigazgatás egy másik pontján dolgozni.

- Erre mondja a szakszervezet, hogy csak a törvény fölött juttatott végkielégítéseket kellene megadóztatni.

- A törvény az, hogy 2 millió forint fölött nincs végkielégítés, tehát Magyarország…

- ... az eddigi munkajogi törvény...

- ... Magyarország egy olyan ország ebben a pillanatban, amelyik szegény ország. Magyarország egy olyan ország, amely nem engedheti meg magának, hogy a közalkalmazottak világában, amikor valaki távozik, több pénzt fizessen, mint 2 millió forintot. A magánpiacon ez lehetséges, de Magyarország mai pénzügyi helyzetében ez nem lehetséges. Azt tartjuk jó erkölcsnek megfelelő vagy jó erkölccsel összhangban lévő intézkedésnek, hogyha a végkielégítések mértéke nem haladja meg a 2 millió forintot, az értékes munkaerőket pedig meg kell becsülni, különösen, hogyha sokat dolgoztak, vezető beosztásban, és egyébként még képesek megfelelni a kihívásoknak.

- A rendszerváltás hajnalán a Nemzeti Kerekasztalban Ön nagyon sokat munkálkodott azon, hogy egy alkotmányos, egy hatalmi ágak szétválasztásán a fékek és ellensúlyok a rendszerbe való beépítésén alapuló demokráciát…

- ... igen, én még láttam Lenint, tehát én ott ültem a kommunistákkal szemben, amikor a rendszerváltás tárgyalásai mentek és az Alkotmányt újraírtuk.

- Valóban, és látszik is az akkori jegyzőkönyveken, hogy Önnek milyen fontos volt például a hatalmi ágak szétválasztása, például a fékek és az ellensúlyok.

- Köszönöm az elismerést, igyekszik az ember.

- Most mégis azt mondják a kritikusai és az ellenzék, hogy éppen Ön az, aki ezt a korábbi munkáját visszafordítja azáltal, hogy a kétharmados felhatalmazás birtokában a különböző hatalmi ágak vezető pozícióiba akár politikustársakat, párttársakat, saját közeli embereket ültet, pedig éppen hogy egy ekkora kormányzati túlsúly esetén lenne különösen fontos ezekre a bizonyos fékekre és ellensúlyra.

- Szerintem is fontos, az államhatalom elválasztása és tiszteletben tartás rendkívül fontos és én ennek jegyében végzem a munkámat.

- És Ön például nem tartja ilyen szempontból kifogásolhatónak, hogyha az Állami Számvevőszék élén egy volt pártpolitikus ül, hogyha egy Alkotmánybíróságban az Ön volt egyik legközelebbi kollégája ül, hogyha a köztársasági elnök szintén párpolitikus volt, és mind a ketten tudjuk, hogy melyek azok a kinevezések, amelyeket kritizáltak az utóbbi időben.

- A köztársasági elnök dolgát vegyük külön. Ott mindig van egy félreértés a kommentárokban. Túl azon, hogy a köztársaság elnöke egy kiváló férfiú, azt kell mondanom, hogy büszkék lehetünk rá, nekem mindig az volt a tervem, hogy, az álmom, hogy olyan köztársasági elnöke legyen mindig Magyarországnak, akire azt tudja mondani az ember, ha a gyerekével beszél, hogy nézd fiam, látod ez a mi elnökünk, ő képvisel bennünket mindenhol a világban. Na most Schmitt Pál…

- ... Sólyom Lászlóról ezt nem lehetett elmondani?

- … kétségkívül azért mondom, hogy mindig ilyennek kell lenni, és Schmitt Pál kétségkívül ilyen ember, tehát a következő öt évünk is etekintetben jó kezekben van. Azt hiszem, hogy én legalábbis, személy szerint nagyon örülök annak, hogy egy ilyen nemzetközi sikereket a politikán kívüli világban elért ember képvisel bennünket. És egyébként is örülök annak, hogy talán az a közfelfogás is változik Magyarországon, hogy bizonyos magas beosztásokat vagy ilyen nagy tekintélyt igénylő megbízásokat csak olyanok nyerhetnek el, akik egyébként szűken a politika világából, a jogtudomány világából érkeznek, meg az államtudomány világából. Miért ne lehetne egy sok nyelvet beszélő, kétszeres olimpiai bajnok a mi büszkeségünk, hogy csak egy példát mondjak? Tehát azt gondolom, hogy itt a gondolkodásmódunkat is talán majd szélesíteni tudjuk. De az elnök azért nem tartozik ide, mert az elnök nem fékje meg ellensúlya a kormánynak, hanem az ennek a végrehajtó hatalomnak a része. Ez egy teljes félreértés, ami Magyarországon etekintetben uralkodik…

- ... akkor beszéljünk az Állami Számvevőszékről meg az Alkotmánybíróságról.

- Csak még ezt hadd fejezzem be, ez egy fontos dolog, tehát az elnök és a kormányzat viszonya az nem a fékek és ellensúlyok viszonyával írható le. A végrehajtó hatalom...

- ... korábban mikor Sólyom László visszaküldött például a szocialista kormány által meghozott törvényeket, Ön is nagyon elismerően nyilatkozott erről.

- Ez helyes is, ez most is így van. De a felfogásunk lényege az – ez az európai felfogás egyébként –, hogy a kormány cselekszik, a végrehajtó hatalom egyik részeként cselekszik, a végrehajtó hatalom másik része, ami az elnök, az pedig képviseli a nemzet egészét. Tehát ők nem egymásnak fékei, ellensúlyai, ők egy egészet alkotnak. Amikor visszaküldi a törvényt a köztársasági elnök, mondjuk, a parlamenthez, vagy az Alkotmánybírósághoz, nem a kormány ellenében cselekszik, hanem a parlamenthez, tehát a törvényhozás és a végrehajtó hatalomhoz való viszonyban történik valami, nem pedig a kormány és az elnök viszonyában. Ez itt egy teljes félreértés, de azt gondolom, hogy…

- … értem, látom, hogy az Állami Számvevőszékről és az Alkotmánybíróságról jobb, ha nem beszélünk.

- Arról szívesen beszélnék…

- … viszont elfogy az időnk…

- ... már csak azért is, mert az Állami Számvevőszék posztja Európában olyan, hogy a legtöbb országban általában valamelyik politikai pártban működő személy nyeri el. Például nemrégen elhunyt Kaczynski köztársasági elnök úr Lengyelországában volt az Állami Számvevőszék vezetője. Ausztriában hasonlóképpen, hogy hirtelen csak kettőt említsek. Most, ami meg az alkotmánybírákat illeti, az alkotmánybíráknál is és az Állami Számvevőszéknél is törekedtem arra, hogy a hagyományos felfogás szerint jobboldalinak tekintett és baloldali tekintett emberek egyaránt kapjanak megbízást, így ment aztán egy inkább ilyen típusú személy az Alkotmánybíróságra és egy jobboldalinak minősíthető másik személy. Tehát én azt gondoltam, hogy az a fajta gondolat- és értékrendbeli kiegyensúlyozottság, ami eddig megvolt, jó, ha fennmarad. Ráadásul én úgy gondolom, hogy most egy olyan korszakban értünk, és a kétharmados többség ezt szimbolizálja, ezt nevezem én a nemzeti centrum korszakának, amikor szembe kell néznie a Fidesznek, a legnagyobb kormányzópártnak azzal a ténnyel, hogy nekünk több baloldali szavazónk van, mint mondjuk magának a szocialista pártnak. Tehát ez a szekértáborosdi, ideológiai megosztottság, jobb-baloldal úgy tűnik, hogy legalábbis zárójelbe került, és nekünk egy sokkal nagyobb közösséget, mint ahogy ez szokás volt, mint egy-egy párt szavazóbázisa adott volna, egy sokkal nagyobb közösséget kell képviselnünk, mondjuk úgy, hogy a józan ész és a nemzeti érdekek alapján. Ezért lesznek baloldalinak elkönyvelt emberek meg jobboldalinak elkönyveltek is a kinevezettek között, mint ahogy most történt az Alkotmánybíróságnál.

- Nagyon szerettem volna még a második gazdasági akciótervről beszélni, erre ma már egészen biztos nem jut időnk, de egy kérdést még nagyon gyorsan muszáj feltennem, merthogy épp a mai napon jelentek meg sajtótalálgatások azzal kapcsolatban az Ön minapi szavai alapján, hogy esetleg a 16 százalékos egykulcsos adó januártól való bevezetését elhalasztanák. Mennyi lehet ebben az igazság? Készülnek-e ilyesmire?

- Nem, ezt nyugodtan tekintse kacsának.

- Tehát akkor ezt tekinthetjük cáfolatnak. Januártól lesz egykulcsos adó.

- Ez egy szamárság. Igen. Januártól átállunk az egykulcsos adórendszerre, hogy az átállás hány évet vesz igénybe, ez már egy másik kérdés, vannak olyan kedvezmények, amiket ki kell vezetnünk a rendszerből. Nem lenne méltányos azonnal elvenni az emberektől. Ezért január 1-től egy új adórendszerre állunk át, az egy egykulcsos, családokat támogató adórendszer lesz. Minden idők legalacsonyabb adókulccsal működő rendszere Magyarországon, amitől azt várom egyébként, hogy túl azon, hogy jót tesz majd a magyar embereknek, az egész magyar gazdaságot is a Közép-Európa legversenyképesebb gazdasággá teszi, vagy legalábbis egy nagy lépést teszünk ezen az úton.

- Köszönöm szépen a beszélgetést!

- Én is köszönöm, hogy itt lehettem!

(miniszterelnok.hu)