Az InfoRádió Aréna című műsorában Exterde Tibor beszélgetett Orbán Viktorral.
- Jó napot kívánok az Aréna hallgatóinak, Exterde Tibor vagyok. A beszélgetés Orbán Viktor miniszterelnökkel a pécsi Rádió Aktív stúdiójában készül, köszönjük szépen a lehetőséget és a helyet, Miniszterelnök Úrnak pedig azt, hogy szakított időt erre a beszélgetésre. Az önkormányzati választási kampány finisében vagyunk, ami majd alakul úgy, ahogy alakul, most már talán érdekesebb, hogy mi lesz utána. Kormány, önkormányzatok viszonyában milyen változtatást terveznek?
- Először is köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt, az Önök budapesti stúdiójától vagy 200 kilométernyi távolságban tudunk beszélgetni. Azt értem, hogy Ön már a választások utáni időszak nagy kérdésein töri a fejét…
- Gondolom Ön is...
- ...de nekünk, szorgalmas kampánymunkásoknak még azért van dolgunk. Ezért is vagyok itt Pécsett, és megyek még innen Komlóra, sőt még holnap van egy budapesti kampányrendezvényem is. Tehát kétségkívül az ember már csak olyan lény, hogy előre gondolkodik, de azért, ha nem figyel a holnapi teendőkre, akkor, bár csak két lába van, mégis megbotlik. Tehát én még a kampányban élek.
- Hajlandó velem együtt egy kicsit továbbgondolkodni?
- Hogyne, gondolatkísérletként szigorúan.
- Gondolatkísérletként akkor: hogyan változik meg a felelősség, a feladat és a finanszírozás rendszere a következő ciklusra?
- Érdemes mindig a múltból származó tapasztalatokra építeni. A múlt sikertelen volt, ezért fontos tudnunk, hogy miért volt az. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát. Ugye régen úgy volt, mármint a megelőző nyolc évben, hogy Budapesten valaki kitalálta, hogy mi lesz jó az önkormányzatoknak. Ez a valaki hol valamelyik minisztériumban dolgozó államtitkár vagy miniszter volt, hol maga a miniszterelnök, hol valamiféle titkos belső tanácsos. És mikor kitalálták, hogy mi lesz jó szerintük, mondjuk Pécsnek vagy éppen Bivalybürgözdnek vagy éppen Mezőtúrnak vagy Komlónak, akkor kiálltak a nyilvánosság elé, és megpróbálták erőből letuszkolni az önkormányzatok, vagyis a helyi emberek torkán azt, amit ők jól kigondoltak a budapesti íróasztalaik mögött. Na, ez így nem ment. Ebből lettek a félrefutott, félresikerült, kificamodott reformok, ebből lett egészségügyi reform helyett például háromszáz forintos vizitdíj meg széf a betegek ágya mellett, és közben egyfolytában zuhant az ellátás színvonala, és csőd szélére jutottak a kórházak. Így tehát nem fog menni. Tehát a jövőt az jellemzi majd, hogy megállapodásokat fogunk kötni. És a kormány a maga részéről szívesen vet fel javaslatokat, szívesen pártfogolja mások javaslatait is, ha azokkal egyetért, de a végén meg kell egymással állapodnunk. Tehát erőből nem fogunk semmit sem rákényszeríteni az önkormányzatokra, hanem kifejezetten tárgyalásos úton akarunk eredményt elérni. Vagyis, hogyha az önkormányzatok úgy érzik, hogy földhöz vágja őket, mondjuk a kórházaik működtetése, vagy nincs elég pénzük az oktatási intézmények fönntartására, akkor a kormány szívesen szervezi meg mind az egészségügy, mind az oktatás kérdését országosan is, állami szinten és veszi állami kézbe. Énnekem személyes meggyőződésem, hogy ma Magyarország számára jobb egészségügyi ellátást tudnánk nyújtani, jobban meg tudnánk szervezni tízmillió ember egészségügyi ellátását, hogyha egy állami egészségügyön keresztül történne ez, és nem pedig egy széttagolt tulajdonosi struktúrájú, önkormányzati rendszeren keresztül. De miután az önkormányzatok a tulajdonosai a kórházaknak, ezért nélkülük és ellenükre nem lehet állami szervezést kialakítani, tehát a kulcs a megállapodás és a megegyezés.
- Hogy látja most, nyilván sok helyen járt, van készség az önkormányzatokban, hogy ezeket az intézményeket a kormány gondjaira és finanszírozására bízzák, vagy nincsen?
- Színes kép ez! Ráadásul az önkormányzatok csak egy, kétségkívül fontos szereplői ennek a játszmának. Mert itt vannak azért még a betegek, akikről végül is az egész egészségügy szól, és itt vannak a szakmai szervezetek, az orvosok, szakápolók, kórházi dolgozók. Velük is meg kell egyezni. Tehát egy egészségügyi reformhoz átfogó megállapodás szükséges. Szerintem az önkormányzatok úgy el vannak adósodva, hogy számukra, a többségük számára teljesen világos, hogy saját erőből nem fogják tudni működtetni a kórházaikat. A kormány pedig nem akar pénzt adni olyan rendszerek működtetésére, amelyekről az elmúlt években kiderült, hogy csak újra és újra előállítják ugyanazokat a problémákat, amelyeket átmenetileg egy-egy pénzügyi injekcióval sikerült orvosolni. Tehát én azt gondolom, hogy őszinte, nyílt, egyenes beszédre és tárgyalásokra lesz szükség.
- Az államnak, a kormányzatnak jelenleg van elég ereje, kapacitása, szakembergárdája ahhoz, hogyha egészségügyet, oktatást átvesz, akkor azt működtetni is tudja?
- Szerintem igen. Sokkal inkább, mint egy széttagolt rendszert működtető szereplőknek.
- Az utolsó kórház utolsó ápolónőjének fizetési papírját is akkor a kormánynak kell kezelnie?
- Hát persze.
- Óriási munkának tűnik.
- Igen, de akkor azt tudjuk mondani, hogy él Magyarországon tízmillió ember, látjuk, hogy egyes területeken melyek a népbetegséget eredményező okok, tudunk népegészségügyi programot mondani, mások a tipikus betegségek mondjuk Pécsett és mások Miskolcon, egészen más bajokkal küzd, mondjuk, Sopron és Kisvárda. Tehát akkor lehet csinálni, meg lehet alkotni egy országos népegészségügyi programot, eszerint lehet súlyozni, és a semmire nem érzékeny fejkvótarendszer helyett állami ellátást teremteni. De még egyszer mondom, én nem akarom ezt a rendszer átverni az önkormányzatokon, álljon ez tőlem távol. Hanem szeretnék velük megegyezni. Én úgy látom, hogy hajlanak az önkormányzatok erre, hiszen a lét-nemlét határán egyensúlyoznak, és önerőből, nemcsak hogy önerőből nem tudják talpra állítani a kórházaikat, hanem jól láthatóan a veszteségeik rendszeresen újratermelődnek olyan intézmények működtetése miatt, amelyek egész egyszerűen méreteiknél fogva nagyobbak, mint az ő rendelkezésükre álló saját források.
- Körülbelül mikorra látja lefolytathatónak ezt a tárgyalássorozatot, mikorra áll elő az a kép, amelyről tudjuk, hogy ez az új egészségügyi és oktatási rendszer?
- Hát azt tudom megmondani, hogy mi volna kívánatos, aztán majd meglátjuk, hogy mire jutunk egymással. Ami kívánatos volna, az a következő év első negyedévének vége. Az önkormányzati gazdálkodásnak az a rendje, hogy igazodik a parlament által megalkotott országos költségvetéshez. Tehát reményeim szerint december hónapban megszületik Magyarország 2011-es évi költségvetése. Ekkor megindulnak az önkormányzati költségvetés-alkotási munkálatok, és valahogy február környékén kell az önkormányzatoknak saját költségvetéssel rendelkezni. Az ideális az volna, ha már úgy készíthetnék el az önkormányzatok a 2011-es költségvetésüket, hogy a legfontosabb kérdésekről megállapodtak a központi kormányzattal.
- Önkormányzati közszolgáltató cégekkel mi a tervük? Több modellt is lehetett látni. Pécsett is lehetett látni egy megoldást, és máshol is törekednek erre.
- Hát nézze, ez az önkormányzatok dolga. Szerintem jól teszi a budapesti kormányzat, ha ebbe nem szól bele, inkább bátorítani próbálja az önkormányzatokat, hogy menjenek a saját fejük után, próbáljanak ki olyan módszereket és modelleket, amelyeket ott, az adott településen egészségesnek és sikeresnek látnak. Így például Pécsett az történt, hogy volt olyan közszolgáltató cég, amit visszavett a város saját tulajdonba. Konfliktussal jár az ilyesmi, visszavette, és sikeresen működteti. Mi ezt természetesen támogatjuk, de vannak olyan helyek, ahol ezt nem akarják megtenni. Ha az ott élők ezt nem követelik ki a helyben megválasztott vezetőktől, akkor legyen az ő belátásuk szerint.
- De nincsen központi tanács, központi akarat a kormány részéről?
- Nincsen. Nekem van személyes véleményem, csak óvatosan hozakodok vele elő, mert Magyarországon azért a kommunizmus mint lelki probléma létezik. Tehát ha a miniszterelnök mond valamit, akkor igaz, hogy csak a saját meglátásaként, utasításként is hajlandóak értelmezni a nyilvánosság, illetve a közélet szereplői, tehát óvatos vagyok a saját véleményem megfogalmazásával. Hiszen nem én vezetem Pécs városát, nem én vezetem Miskolcot, Debrecent vagy éppen Komlót. Megvannak az erre megválasztott vezetők, akik meghozzák a döntéseket, és viselik a döntésekért a felelősséget. De én azt mondom, hogy én jobban bízok azokban a vállalatokban, amelyeket a közösség működtet.
- A főváros és a kormány viszonyában milyen változtatást tervez?
- Hát itt az igazán izgalmas kérdés az nem is a főváros és a kormány viszonyának a megváltoztatása, mert úgy látom, hogy az megváltozik magától, tehát ott nem kell változtatni, hanem az élet végre normális mederbe fogja terelni a főváros életét és a főváros-kormány kapcsolatot is. Ugye, hatvan éve, körülbelül hatvan-egynéhány éve nem volt Budapestnek nem baloldali főpolgármestere. Vagy kommunista, vagy liberális, vagy egyszerre a kettő, ez most egy nehéz kérdés, föl is emésztené a műsoridőnket a kibogozása. És most először lesz néppárti, fogalmazzunk így, néppárti polgármester, aki kifejezetten a budapestiek embere, aki egy igazi polgármester vagy főpolgármester, akire rá lehet bízni a várost. Már hogyha a választók is így döntenek majd vasárnap. Ez egy sajátos helyzet, mert a kormánykoalíció politikai összetétele nagy valószínűséggel azonos lesz a fővárosi politikai térkép megosztottságával vagy leosztásával, és így, miután inkább egy húron pendülünk, valószínűleg sokkal jobb lesz a főváros és a kormány viszonya, mint bármikor korábban volt. Ugyanakkor az igazán izgalmas kérdés nem itt van. Az igazán izgalmas kérdést inkább ott lelhetjük föl, hogy miképpen alakul a kerületek, tehát az első fokozatú, alsó szintű önkormányzati világ viszonya a második szinttel, a második szinthez mérve a főpolgármester illetve a…
- Közgyűlés...
- ...a közgyűlési testületi világhoz képest. Tehát a kerületek és a főváros viszonya, szerintem az az igazán izgalmas kérdés.
- De bocsásson meg, lesz az új főpolgármesternek több pénze? Változik az adómegosztás rendszere? Mert attól, hogy egyszínű, ugyanaz a politikai erő, adja a kormányt és főpolgármestert, attól több pénze nem lesz…
- Hát nézze, ha nem lopják el a pénzt, akkor lesz több. Eddig ellopták, ezért kevés volt. Azt javaslom, hogy gazdálkodjanak tisztességesen, szakítsanak a BKV-s történetekkel, világítsák át a vállalataikat, küldjék börtönbe azokat, akik egyébként ellopták a pénzt, takarítsák ki ezeket az intézményeket. Egyáltalán ezt az egész istállószerű valamit, amivé Budapest vált, tegyék rendbe. De még egyszer mondom, nem én indulok főpolgármester-jelöltként, hanem Tarlós úr, ez az ő dolga lesz. Szerintem ha a főváros jól gazdálkodik a saját értékeivel, akkor nem juthat olyan nehéz gazdasági helyzetbe, mint ahol most van.
- Értsem úgy, hogy plusz pénzre nem számíthat?
- Hát nézze, ha a gazdaság teljesítménye nő Magyarországon, akkor természetesen azzal mindenki jól jár. És miután a gazdaság első számú motorja Magyarországon Budapest és környéke, minden gazdasági növekedés első számú haszonélvezője Budapest. Tehát hogyha a gazdasági növekedést sikerül a terveink szerinti két és fél, három százalékos magasságba emelni, óriási bevételt jelent Budapestnek, hiszen jelentősen meg fog nőni az iparűzési adóbevétele. Neki nő meg legjobban Magyarországon. Én természetesen együtt érzek a budapestiekkel is, de hát sokkal több olyan települést látok Magyarországon, amelyet a gazdasági növekedés automatikusan nem fog kirántani a bajból. Budapestet kirántja.
- Az államháztartás helyzetét a mai napon a jövő évi költségvetésre nézve, hogy látja? Itt napok alatt képes változni a helyzet?
- Hát nézze... Ülök, mint majom a köszörűkövön, tehát feszengek. Kapkodom a fejem jobbra-balra. Nem egy kényelmes helyzet a mostani. Azt mindannyian tudtuk, hogy a megörökölt államháztartási és költségvetési helyzet az cudar. Azt mindenki tudta, hogy a 2010-es költségvetés számai nem stimmelnek. Azt mindenki tudta, hogy azokat meghamisították. Azt is tudtuk, hogy valamit majd tenni kell annak érdekében, hogy tartani tudjuk az elviselhető keretek között a költségvetés és az államháztartási hiány mértékét. Azt is tudtuk, hogy a múltban is ez történt, rendszeresen meghamisították a költségvetéseket, ezért is jutott Magyarország oda, ahol most van. Azt is tudta mindenki, hogy a fejünk búbjáig el vagyunk adósodva és úszunk az adósságban. Azt is láttuk, hogy tele van csontvázakkal a központi költségvetés szekrénye vagy kamrája. Ezek egyenként dőlnek ki. És ez a folyamat még nem fejeződött be. Tehát most a legutóbbi eset, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nekünk már csütörtök éjszaka jelezte, hogy elkészültek a számításai, és a 2009-es évi költségvetés sem igaz. Tehát szemben a törvényben foglaltakkal, a valódi hiány ott jó fél százalékkal magasabb, 4,4 százalék körül lesz. Tehát itt én nem tudok jó szót mondani. Igyekszem az ország által elvárt hangnemben fogalmazni és megadni azt a tisztességet az országnak, ami kijár, de nem tudok mondani mást, mint hogy én ilyen kuplerájt még életemben nem láttam. A dolog az úgy áll, hogy talán a 2011-es évre végre valóságos számokra épülő költségvetést tudunk elkészíteni, de ahhoz megfeszített erővel kell dolgozni a pénzügyi apparátus minden tagjának, hogy végre minden szám a helyére kerüljön, és valóságos gazdasági tényeket írjon le.
- Miniszterelnök Úr, azt, hogy a költségvetések most már évekre visszamenőleg, ahogy Ön mondja, rosszabb helyzetben vannak, mert nem igazak, ezt Unió is látja? Mert a pénzügyi biztos néhány hete azt mondta, hogy különösebb csontvázat, azon kívül, amelyről eddig is tudtak, ők nem látnak.
- Hát az uniós biztos úr véleményével én nem kívánok vitatkozni. Szeretnék én is Brüsszelből beszélni a magyar költségvetés helyzetéről. Engem sem aggasztanának a magyarországi fejlemények, ha az Európai Bizottságtól kapnám a fizetésemet. Függetlenül attól, hogy éppen Magyarországon mi a helyzet. De éppen azért kellett kampányra való tekintet nélkül nyilvánosságra hoznunk a 2009-es év zárszámadásának valóságos számait, mert a rend az, hogy el kell küldeni Brüsszelbe. Tehát ha a biztos úr olvasni szokott, akkor majd most meglátja azokat a számokat, amelyeket a 2009-es év valójában mutat. Hát így áll a dolog.
- Ha rosszabb a helyzet, mint ahogy a tegnapi éjszakáig ezt látták, akkor honnan lehet pénzt átcsoportosítani a tervek szerint megnövekedő állami feladatokra, egészségügyre, oktatásra?
- Szerencsére az élet az színesebb annál, mint hogy fekete és fehér színekkel le lehetne festeni. Persze, vannak mindig rossz hírek is, de vannak jó hírek. Például tegnap éjszaka az a hír is eljutott hozzám, mielőtt hazamentem volna a kampánykörútról, hogy a bankadóból várt első százmilliárd forint több mint 97 százaléka befolyt a költségvetésbe, hogy mondjak hirtelen egy jó hírt is. Tehát…
- Gondolom, erre számított...
- ...tehát küzdünk. Hát nézze, számítottunk, hát hogyne! Adót kivetni könnyű, behajtani valamivel nehezebb. De kétségkívül úgy kalkuláltunk, hogy képesek leszünk majd ezt az adót begyűjteni, hogy létrejön az együttműködés a bankok és a kormány között, és ugyanilyen reményekkel várom az évvégi második százmilliárdot is. Tehát én csak azt akarom mondani Önnek, hogy ma nem csupa jó vagy csupa rossz dolgok történnek, hanem történnek kellemetlen, fájdalmas és nehézséget okozó dolgok, és vannak közben jó hírek is. A kormány pedig a maga képességei szerint, legjobb képességei szerint igyekszik megbirkózni a nehézségekkel. Tehát szerintem a helyzet ma sokkal jobb, mint a választások előtt volt a közpénzügyek területén. De azt állítani, hogy jó lenne a helyzet, az felelőtlen merészség volna a részemről. Azért Magyarország még évekig küszködik majd azzal az örökséggel, amit a Gyurcsány-korszakból a nyakába vett. Így állunk.
- Honnan tudja pótolni a személyijövedelemadó-csökkentésből kieső bevételeket?
- Hát ez egy nagy vita. Szerintem Önnel is megvitattam már néhányszor, hogy vajon egy személyi jövedelemadó kulcs csökkentése, amely gazdasági növekedést gerjeszthet, az összességében kisebb bevételt jelent a költségvetésnek vagy nagyobbat. Nyugvópontra érkezőnek látom ezt a vitát. Megtaláltuk azt a megoldást, amely a legszerencsésebb. Én továbbra is hiszek abban, hogy egy egyszerű, átlátható, arányos, könyvelőt nem igénylő, egy általános érettségivel rendelkező ember számára is fölfogható, megérthető adórendszer jelentősen hozzájárul a gazdasági növekedéshez, és többlet-bevételt hoz, mint a bonyolult, egyébként csalásokra csábító, időnként talán nem csak csábító, hanem kényszerítő, bonyolult adórendszer esetében szokott ez lenni. Ezért én inkább többletbevétellel számolok, de annak érdekében, hogy a külvilág is nyugodt legyen, mert itt az is fontos, hogy mit gondolnak a Magyarországot körülvevő gazdasági szereplők Magyarországról, ezért valószínűleg azt a megoldást fogjuk majd választani, hogy a költségvetésben elkülönítünk egy államadósságot csökkentő és adóreformot fedező pénzügyi alapot. Aztán ha föl kell használni, fölhasználjuk, ha pedig mégiscsak nekem volna igazam, miszerint az a pénz megmarad, akkor majd jobb célokra fordítjuk.
- Lesz egy ilyen állandó alap, és akkor nem kell hozzányúlni áfához, jövedéki adóhoz...
- Egy reformalapot szeretnék létrehozni, igen.
- Mennyi lesz ebben Ön szerint?
- Hát na, ez az a kérdés, amit a kormány döntése nélkül nem áll módomban saját személyes véleményként sem elmondani, mert a kormányzás mégiscsak komoly dolog, és nem véletlenül ülünk annyian a kormányban, amennyien vagyunk. Közös döntést kell erről hoznunk, és ez meg is fog születni valamikor az október közepe és október vége közötti napokban.
- Szociális ellátásokban, gyesben, gyedben további változtatásokat terveznek-e?
- Hát szeretnénk, de nyilvánvalóan a dolog úgy áll, hogy a gazdaság teljesítőképességétől függ minden, a szociális ellátás bővítése is. Ha van gazdasági növekedés, és jelentős az a növekedés, akkor tudunk nagyvonalúbb ellátási rendszert létrehozni. Amit mindenképpen szeretnénk megvalósítani, az, hogy az új adórendszer az ne egyszerűen csak munkabarát legyen, hanem egyúttal családbarát is.
- Bonyolítani fogja?
- Hát most még sokan ezt gondolják, de majd mi most egy, kellő szerénységgel és mértéktartással mondhatom, világszabadalmat hozunk majd forgalomba, és kombinálni fogjuk az arányos, vagyis egykulcsos adórendszert a családi adórendszerrel úgy, hogy az nem lesz tőle bonyolultabb.
- És még mindig söralátéten ki lehet majd tölteni?
- Én ezt kértem a pénzügyminiszter úrtól, illetve a gazdasági miniszter úrtól, és ő ezt nekem határozottan megígérte.
- Egykulcsos szja, családi kedvezmény elemmel söralátéten?
- Bezony!
- 2011...?
- Bizony!
- ... január elsejétől?
- Igen, ez a terv.
- A bankok után milyen szektoroknak kell még számítaniuk extra adóra, ha kell?
- Ennek is van egy rendje. Tehát kétségkívül a magyar alkotmányos rendszer a miniszterelnököt helyezi a kormányzati munka középpontjába, de azért bizonyos szabályokat még ennek a központnak is be kell tartania. Tehát a felelőtlen nyilatkozgatások nem vezetnek jóra. A kormány működési rendje szerint bármilyen pótadó kivetése, pótbevétel generálása csak úgy történhet, hogy a kormány erről dönt, és utána a parlament ezt a döntést jóváhagyja, hiszen itt, Magyarországon, az az alkotmányos szokás, hogy az adókat törvényben szabályozzuk. Ezért nekem nincs fölhatalmazásom arra, hogy előreszaladjak. A munkamódszert el tudom mondani. Látni fogjuk hamarosan, talán ma vagy holnap már a szeptemberi költségvetési számokat. Abból pontosan látni fogjuk, hogy decemberig körülbelül mi várható, és akkor meg tudjuk mondani, hogy kell-e egyáltalán, és ha igen, akkor mekkora többletbevételt előállítani a kormányzatnak, és akkor meg tudjuk vitatni, egy kormányülés erre elegendő is lesz, hogy ehhez milyen formát válasszunk. Amíg ez a kormányülés nem történt meg, addig erről senkinek nincsen fölhatalmazása nyilatkozni.
- De ötletek már vannak rá?
- Hát nézze magyarok vagyunk...
- ...Nyilván előkészítő munka folyik.
- ...Hát nézze, magyarok vagyunk, ötlettel tele van a padlás. Most lassacskán úgyis Magyarország az adószakértők országává válik, ami szerintem jó, mert gazdasági kérdés végre értelmes módon, nem megszorítás, hanem másfajta gazdasági kérdés még ennyire nem csigázta föl az emberek fantáziáját, mint ahogy most végre egyszer lesz egy radikálisan megváltoztatott munka- és családbarát adórendszer, ezért mindenki erről kérdez engem, erről beszél, ezt jó hírnek tartom. Tehát ötlet rengeteg van, de más dolog az ötlet, és más dolog egy megalapozott, komoly felelősséggel járó kormányzati döntés.
- Sokféle család van. Tud típust mondani, amely a legjobban fog járni ebben a rendszerben?
- Hát nézze, számunkra minden gyermek fontos, és minden család fontos, de a társadalmi cél világos. Magyarországon hiányzik egymillió munkahely, és hiányzik egymillió gyerek. Tehát nekünk arra van szükségünk, hogy a mostani, egy házaspárra jellemző, hát, sután hangzik majd, de talán érthető a tisztelt hallgatók számára 1,3 vagy másfél gyerek helyett legalább kettő gyermek szülessen, és kettővel sem vagyunk még kint a vízből, mert ha két szülőre két gyermek jut, akkor még mindig nem tudjuk pótolni az elmúlt néhány évben elvesztegetett egymillió gyermeket. Ezért tehát mi szeretnénk a családokat arra ösztönözni, hogy vállaljanak több gyermeket úgy, hogy közben munkát is vállalnak mellé, és a kettő együtt is lehetségessé váljon, sőt ne tegye tönkre anyagilag azokat a fiatalokat, akik három gyermeket vállalnak, és mellette dolgoznak is. Ezért kell kombinálni a családi adórendszert az arányos adórendszerrel.
- A pártszövetség filozófiájában is lehet itt eltérés. Maradjon otthon az anya vagy az apa a gyerekkel, vagy mind a kettő vállaljon munkát?
- Hát nézze, én óvatos volnék ebben az ügyben, és nem látom be, hogy miért kéne a magyar kormánynak eldönteni, hogyan éljenek az emberek. Szerintem ez az a kérdés, amit rá kell bízni az édesapákra meg az édesanyákra. A kormánynak talán abban lehet itt szerepe, hogy lehetőségeket kínál föl, és egy olyan gazdasági szabályzórendszert működtet, ahol egy család el tudja dönteni, hogy melyik utat járja: otthon marad inkább, vagy megpróbál visszamenni dolgozni mindkét szülő. De döntést hozni ebben az ügyben, vagy bármilyen kényszert kifejteni a kormány részéről, helytelen, helytelen magatartás lenne.
- Továbbra is cél az, hogy a munkajövedelmek általában alacsonyabb kulccsal adózzanak, mint a befektetési jövedelmek?
- Hát ez sosem volt cél. A cél az az volt, hogy legyen igazság. A igazság…
- Milyen ez az igazság?
- ... Az igazság szerintem pedig ott van, hogy a munkajövedelem és a tőkejövedelem az azonos mértékben vegye ki a részét a közteherviselésből. Az én fejemben a munka megelőzi a tőkét, én e tekintetben a katolikus egyház útmutatását, társadalmi kérdésekre megfogalmazott enciklikáját vallom magaménak: a munka elsődleges a tőkével szemben. De a gazdasági szabályzásban ennek az érvényesítését hibásnak tartanám, ugyanis… Mármint direkt formában történő érvényesítését, mert befektetések nélkül egy olyan ország, mint Magyarország, nem juthat előre. Ezért azt javaslom, hogy a tőkét és a munkát a közterhek szempontjából részesítsük azonos elbírálásban. Magyarországon eddig a tőke előnyt élvezett egyébként a munkával szemben, ezt meg kell változtatni. Tisztelet és megbecsülés elsősorban a munkának jár, de a tisztességes működés föltételeit a tőke számára is meg kell teremteni, ezért tőke- és munkajövedelem közelítsen egymáshoz, legyen egy súlycsoportban.
- Orbán Viktor miniszterelnök az Info Rádió Arénájának vendége, a beszélgetés a pécsi Rádió Aktívban készül. Hírek következnek, utána folytatjuk. (…)
- Önök az Info Rádió Arénáját hallják, a beszélgetés a pécsi Rádió Aktívban készül, a stúdióban itt van Orbán Viktor miniszterelnök. Milyen átalakítást terveznek annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszer kielégítő ellátást is nyújtson, és még finanszírozható is legyen?
- A nyugdíjrendszer különösen aktuális kérdés ma, hiszen az idősek világnapját ünnepeljük. Az Egyesült Nemzetek Szervezete nyilvánította ezt a napot az idősek világnapjává, ezért most itt, Pécsett, amint túléltem az Önnel készült interjút, megyek, az idősekkel találkozom, leszünk ott vagy jó kétezren. Idén ez tekinthető az idősek világnapja központi rendezvényének. Tehát a kérdés aktuális. De. Én a nyugdíjrendszer legnagyobb baját nem a nyugdíjrendszerben látom, hanem a családpolitikában. Ugyanis a magyar nyugdíjrendszernek semmilyen fenntarthatósági baja nem lenne, hogyha azzal számolhatnánk a következő húsz évben, hogy egymillióval több ember lép munkaképes korba, mint amennyien vagyunk. És én nem is látom megoldhatónak a nyugdíjrendszer problémáját a nyugdíjrendszeren belül. A nyugdíjrendszer hosszú távú gondjait családpolitikával, egy sokkal magasabb születésszámmal lehet megoldani. Erre mi, magyarok képesek is vagyunk, szerintem akarjuk is, családkedvelő, családszerető nép a mienk. Hogyha a kormány nem beszéli le a családokat arról, hogy annyi gyermeket vállaljanak, amennyit szeretnének, ha a gyermekek fölneveléséhez szükséges föltételek Magyarországon adottak lesznek, akkor a nyugdíjrendszer 25-30 év távlatában nem küzd majd fönntarthatósági problémával, mert elegendő gyermek születik. Ez az én orvosságom, az én javaslatom.
- De amíg ez az elegendő gyermek meg nem születik, és nem válik járulékfizetővé, addig kibírja a magyar nyugdíjrendszer?
- Addig még ki fogja bírni. Hogyha a családpolitikai fordulat gyors, akkor kibírja, hogyha a családpolitikai fordulat lassú, akkor lesz egy köztes szakasz, amelyet meg kell oldanunk más eszközökkel.
- Addig semmilyen változtatásra nem szorul a rendszer, magánnyugdíj-pénztárakat is ideértve?
- Hát nézze, a rendszer természetesen rengeteg sebből vérzik, tele van belső igazságtalansággal. A kisnyugdíjakból lényegében nem lehet megélni. Tehát volna itt mit változtatni bőségesen. Amire az ország teherbíró képessége ma lehetőséget ad, az a következő, és ez szerepel abban a megállapodásban, amit a nyugdíjasokkal kötöttünk az áprilisi parlamenti választáson, hogy megállítjuk a nyugdíjak értékének csökkentését, tehát megvédjük a nyugdíjakat. Az elmúlt években a nyugdíjak vásárlóértéke jelentősen csökkent, és a választáskor én arra tettem ígéretet, azt vállaltam, hogy nem engedjük, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke a jövőben csökkenjen. Nem is fog csökkenni. A minimális cél, hogy megőrizze korábbi értékét, és hogyha a gazdasági növekedés beindul, akkor természetesen bátrabban is szabad majd terveznünk.
- Ez azt jelenti, hogy a vásárlói, a nyugdíjas vásárlói kosarat figyelembe véve emelik a nyugdíjat?
- Így van.
- ... És ha igen, akkor mindenkinek?
- Így van. Sőt, még szerintem ebben az évben is kell a nyugdíjasoknak pénzt küldenünk, hiszen a mindenkori kormánynak kötelessége, hogy az év vége felé újraszámolja az bekövetkezett áremelések fényében a nyugdíjak vásárlói értékét, és ha kell, akkor korrigáljon. Tehát egy 1 százalék fölötti nyugdíjemelés szerintem ebben az utolsó két-három hónapban is esedékessé válik, és azt rendben, úgy, ahogy ezt korábban is tapasztalták a nyugdíjasok, ezt az összeget meg fogják kapni.
- A magánnyugdíj-rendszer európai uniós elszámolási rendszerében hol tart a kormány és az Unió tárgyalása?
- Tehát a tárgyalások előrehaladottak, de az álláspontok messze vannak egymástól.
- Mennyire messze?
- Nem látom áthidalhatónak jelen pillanatban.
- Magyarán a költségvetésben úgy kell tervezni, hogy ez nem fog menni?
- Hát nézze, igen. Tehát ha egyszerűen akarok válaszolni, akkor úgy kell tervezni, hogy az Európai Unió nem lesz képes arra, hogy befogadja azt a gondolatot, hogy a magánnyugdíj-rendszerbe áthelyezett költségvetési pénzek nem okoznak tényleges hiányt a költségvetésnek. Itt diszkriminációról van szó. Az mégsem lehetséges, hogy a költségvetésből a magán, illetve fél-állami, fél-magán rendszerbe áttett összeget úgy tekintse az Európai Unió, mint egy egyszerű költségvetési kiadást. De most mégis így tekinti, tehát ilyen értelemben diszkriminál. Küzdünk, küzdünk, úgy látom, hogy a jövő héten végleges álláspontot alakít majd ki az Unió.
- A magánnyugdíj-rendszer pénzeinek állami körbe vonásáról, államosításáról gondolkodik-e?
- Hát én nem gondolkodtam róla, de az egyik parlamenti párt nyújtott be ilyen indítványt, illetve többször fölvetette ezt a kérdést a parlament plenáris ülésén. Tehát szerintem az ősszel a parlamentnek ezt meg kell majd vitatnia.
- De Ön azt mondta, hogy lehet ezen gondolkodni, nem most, nem így, de lehet.
- Hát azt gondolom, hogy a parlament majd fog is. Tehát túl vagyunk az önkormányzati választáson, a beadványokkal valamit kezdeni kell. Megvan azoknak a rendes életciklusa és a törvény által szabott sorsa. Tehát a magyar parlamentnek ezt a kérdést meg kell vitatnia.
- A kormány álláspontja döntő. Mi lesz a kormány álláspontja?
- Hát azt még nem tudjuk, mert a kormány még ezzel a kérdéssel nem foglalkozott.
- Mikorra fogadhatják el az új Alkotmányt?
- Tavasszal.
- Február, március, április? Május? Még az is tavasz…
- Legyen megértőbb velem szemben. Tehát valamikor a tavasz során.
- Mit tekint benne a legvitatottabb kérdésnek?
- Egyelőre nem látok hevesebb vitákat. Olvasgatom, amennyire itt ezt a kampány megengedi, azokat az előterjesztéseket, amelyeket benyújtottak a különböző civil szervezetek meg szakmai érdekképviseletek. Legutóbb a Nemzeti Bank is, meg a Legfelsőbb Bíróság elnöke is elküldte már az észrevételeit, tehát formálódik az a nemzeti konzultáció, amelynek az eredményeképpen leszűrhetjük a lényeget, és megszövegezhetjük az alkotmányt. A parlamenti bizottság, úgy látom, hogy jó tempóban dolgozik. Mi igyekszünk, a miniszterelnök mellett működő tanácsadó testület igyekszik követni a parlamenti bizottság tempóját, ezért mondtam, hogy szerintem reális célkitűzés a tavaszi alkotmányozás.
- Milyen alkotmányt tart Ön személy szerint kívánatosnak?
- Hát egy világos, magyar történelmi hagyományokat tiszteletben tartó, egyszerű, sok értelmezésre nem szoruló, a későbbi, utánunk következő jó néhány parlament számára alaptörvényként szolgáló alkotmányt tartok kívánatosnak. Lehetőleg egy olyan alkotmányt, amely katalógusszerűen megnevezi a sarkalatos törvényeket is. Tehát azokat a kétharmados vagy négyötödös törvényeket, amelyek az alkotmánnyal együtt rajzolják ki a teljes magyar közjogi berendezkedést, a teljes magyar jogrendszer kontúrjait.
- Intézményeket szabályozni kíván az alkotmányban? Kívánatosnak tartja ezt?
- Hát én azt gondolom, hogy miután az alkotmányos szabályozás adja a legerősebb garanciát, ezért néhány intézmény esetében néhány alapállítás rögzítése az alkotmányban kívánatosnak látszik. Ez egybevág a rendszerváltás hagyományával, és egybeesik az európai alkotmányos szokásokkal is. És aztán egy-egy intézményre vonatkozó, ugyan fontos, de nem alapvető szabályokat pedig kétharmados, sarkalatos törvényekben illendő megfogalmazni.
- Az új alkotmány szellemisége, preambuluma a nemzeti együttműködés rendszerének tükre lesz, csak alkotmányos formában?
- Hát az olyan, kicsit elegánsabbnak kell lennie, vagy levegősebbnek, vagy távlatosabbnak, perspektivikusabbnak, hiszen ott azért egy ezeréves magyar államiságnak, legalább ezer éves magyar államiságnak az elismerését is ki kell fejeznie. Tehát emelkedettebb szövegre lesz szükség, mint az a parlamenti határozat, amely most iránymutatás szempontjából vagy értékek szempontjából pótolja a hiányzó alkotmányos előszót vagy preambulumot.
- De mégis pontosabb szövegre? Merthogy intézmények is lesznek benne írva.
- Az a második része. Tehát szerintem először egy preambulumnak kell következnie, amely arra a kérdésre ad választ, hogy mégis, miért élünk mi egy országban? Mi köt bennünket össze? Mik azok a dolgok, amikről hasonló módon gondolkodunk? Mik azok a legnemesebb emberi tulajdonságok, amelyeket mindannyian tisztelünk? Ezt kell összefoglalni egy alkotmány előszavában, legalábbis Európában ez így szokás. Az európai alkotmányokat, ha olvassa az ember, akkor ilyen példákat lát maga előtt, és utána következnek a rendelkező részek. Itt már megkezdődnek a szakmai viták, technikai viták, melyik kérdéskörrel foglalkozzon először az alkotmány, az alapvető emberi és szabadságjogok előre kerüljenek vagy hátrébb, az intézmények kerüljenek előre vagy azok hátrébb, de hát ezek már azok a technikai-szakmai viták, amelyek ugyan fontosak, de hát ezek már azok a technikai-szakmai viták, amelyek ugyan fontosak, de talán kisebb érdeklődésre tartanak számot.
- Kormánya teljesítményét mikor kívánja értékelni? Azon túl, hogy nyilván a kormányüléseken folyamatosan értékeli. De nyilvánosan?
- A múltkor azt írták valahol, hogy már nagyon unják, hogy állandóan értékelem a kormány teljesítményét, és hogy nem mondok semmi újat, csak mindig értékelem a mögöttünk hagyott néhány hónapot. Tehát lehet, hogy most egy kis szünetet kéne tartanom.
- Az alkotmány elfogadása nem jó alkalom arra? Ünnepi alkalom, előretekintés, múltba tekintés, ismétlés...
- Hát egy alkotmány sokkal többről szól, mint egy kormány. Tehát kormányok jönnek-mennek, a miniszterelnököt hol így hívják, hol úgy, az alkotmány pedig egy komoly dolog, az beleépül az ezeréves magyar államiság testébe, tehát az a törzséhez tartozik, az nem egy cserélhető végtag vagy sapka, hogy hol így, hol úgy viseli az ember a kalapját. Az alkotmány a test része. Tehát az egy sokkal komolyabb dolog, mint az adott kormány teljesítményének értékelése.
- Eddig minden kormánytaggal elégedett?
- Szerintem kiválóan dolgoznak a kormánytagok, de én embert hiba nélkül még nem láttam, és munkát sem láttam, ami tökéletes lett volna. A tökéletesség sajnos egy olyan cél, amely felé az ember törekszik, de elérni vajmi kevés esélye van. Én inkább azt tartom fontosnak, hogy a kormánytagok egy bizonyos mércének próbáljanak megfelelni, egy saját maguk által, saját maguk elé állított szakmai, emberi és erkölcsi mércének. És hogyha a mérce megvan, és a mércében ráadásul egyetértünk, és a kormánytagok azért ebben egyetértenek, mi a kormányban egyetértünk efelől, akkor van mihez, van mi felé törekednünk, van mihez képest javítani a munkánkat.
- Mi a személyes célja Magyarország európai uniós elnökségével? Ha van személyes célja?
- Hát nézze, személyes célom nincsen, az országnak vannak céljai. A személyes célom csak annyi, hogy szeretném túlélni fizikailag. Az elnökség nehezebb, mint az angol labdarúgó bajnokság, legalábbis nagyobb fizikai megpróbáltatást jelent. Csak most az év végéig el kell látogassak 26 tagállamba, mindenhol tárgyalnom kell a miniszterelnökökkel, hogy tisztázzam az ő elvárásukat a magyar elnökséggel kapcsolatban. Tehát hogy mit várnak tőlünk, mi az a néhány dolog, amit ők fontosnak tartanak, és nemcsak szeretnék, hanem el is várják a magyar elnökségtől, mármint hogy teljesítse azokat. Aztán ha ezen túl vagyunk, és elkészítjük a magyar elnökség végleges és részletes programját, akkor megkezdődik maga az elnökség. Abban lesz néhány csúcstalálkozó, ahol a 27 miniszterelnök tanácskozik majd, lesz minden bizonnyal egy „Keleti partnerség” nevezetű csúcs, ami azt jelenti, hogy az Unióval sajátos együttműködési kapcsolatban álló hat tagállammal kiegészített csúcsértekezletet fogunk tartani, mert jó esély van arra, hogy ez Budapesten történjen meg, és nekem újra el kell mennem 26 államba, hogy megpróbáljam levezényelni a magyar elnökség programját. Ezért mondtam, hogy biztos intellektuálisan is komoly kihívás ez, de elsősorban fizikai megpróbáltatásnak látom jelen pillanatban.
- Van valamilyen speciális magyar ügy, aminek a képviseletére alkalmat ad az elnökség?
- Hogyne, magyar ügy több is van, ezzel nincs is semmi baj. A baj inkább az, hogy itt egy sajátos csillagállás látszik kialakulni. Az Európai Unió belevágta a fejszéjét jó néhány olyan nagy fába, amelynek a jövője kidől vagy nem, az pont a magyar elnökség idejére esik. Ezeket tehát nem mi választottuk, nem is speciális magyar szempontokat vagy érzésvilágot tükröznek, hanem egész egyszerűen az Unió előtt álló komoly feladatok. Mondok egy-két ilyen példát. Itt van például ez a most rendkívül intenzív tárgyalás alatt álló közös európai gazdasági kormányzás kérdése, amely, ugye, azt jelentené, hogy kellő időben a tagállamok a költségvetésüket egy bizonyos szemeszter-eljárás keretében benyújtják az Uniónak, az Unió meg értékeli azokat. Ez először pont a mi elnökségünk alatt fog megtörténni, beesik oda 27 tagállam költségvetése, amiről valamilyen véleményt kell kialakítani annak érdekében, hogy az olyan balesetek vagy tragédiagyanús balesetek, mint ami Görögországban történt, megelőzhetők legyenek. Vagy például ennek az ősznek a feladata, hogy beadják a tagállamok a 2020-ig szóló nemzeti fejlesztési terveiket, amit aztán éppen a mi elnökségünk idején kell értelmesen rendszerezni és földolgozni, viszonyulni hozzá. Aztán ami elnökségünk idejére várható reményeink szerint Horvátország uniós csatlakozási tárgyalásainak befejezése és a belépésük, az is egy komoly munka. Vagy, mint említettem, a Keleti partnerség hat állama és az Unió közötti tárgyalásoknak egy nagyon izgalmas fordulója következik szintén a mi elnökségünk alatt. Vagy a következő hét évre szóló közös költségvetési gazdálkodás vitáinak első fordulója, az is a mi elnökségünk vége felé esedékes majd. Most csak néhány dolgot mondtam, és van még egy-kettő. Ezeket nem mi választottunk, nem én választottam, ez az Unió saját életritmusából következő kihívások rövid listája volt. Tehát az, hogy a magyarok persze akarnak foglalkozni a kulturális sokszínűséggel, a vízgazdálkodás kérdésével, a Duna-stratégiával, az természetes, de szerintem ezeket meg fogja előzni, vagy ezekkel azonos súlyú lesz az a néhány ügy, amit most említettem, és nem mi helyeztük az asztalra őket.
- Saját ügyet asztalra tesz Magyarország?
- Hát az európai vízgazdálkodás kérdésében szeretnénk ilyet…
- A Duna-stratégia...
- ... a Duna-stratégiát szeretnénk, a kulturális sokszínűség ügyében szeretnénk még valamit elérni, és ismét egy nem általunk választott, de a mi vállunkat terhelő munka: egy európai roma stratégiát is, tehát az európai cigány közösségek számára készített hosszú távú javaslatot is le kell tehát tenni az asztalra, és ezt mi vállaltuk, tehát ezt el fogjuk készíteni.
- Ennek az alapjai, az elvei látszanak már?
- Ennek az alapjai látszanak, mert szerencsére én személy szerint már évek óta foglalkozom ezzel a kérdéssel, mint az Európai Néppárt ezzel az üggyel megbízott alelnöke. És a Fidesz mint kormányzópárt is tud nekünk segíteni, mert nekünk van egyedül cigány származású európai parlamenti képviselőnk Járóka Lívia személyében, aki hosszú hónapok óta vezet már konferenciákat, készített javaslatokat, és azokat számos helyen már meg is tárgyaltatta. Tehát nem kell nulláról indulni, nyilván ezért is bízták ránk ezt a munkát.
- Mit tervez a magyar-orosz, orosz-magyar kapcsolatok kiegyenesítése érdekében?
- Hát nézze, ezzel a kérdésével Ön egy hangyabolyba nyúlt. Most, gondolom, nem éri be azzal, hogyha én udvarias diplomáciai válaszokat adok, hogy kiegyensúlyozott viszonyra törekszünk…
- Mindjárt gondoltam…
- ... a kölcsönös gazdasági előnyöket keressük, a kölcsönös elismerés és tisztelet hangján szeretnénk egymással beszélni. Nem hiszem, hogy ezzel Ön megelégszik. Amiről itt szó van, az az, hogy vannak súlyos ügyek, méghozzá olyan súlyos ügyek, amelyeknek a súlyát pénzben mérik: rendezetlen gazdasági ügyek, és amíg ezeket a rendezetlen gazdasági ügyeket nem tudtuk tehát elsimítani, addig az udvarias diplomáciai deklarációk, sajnos keveset fognak érni.
- MOL? MALÉV? Gáz?
- Hát, igen, úgy látom, hogy Ön mindent tud, tehát valóban…
- Igazunk van ezekben az ügyekben, vagy kompromisszumokat kell kötnünk?
- Hát nézze, én nem vagyok üzletember, de remélem nem is leszek már az életemben, az egy másik világ, de azt tudom mondani Önnek, hogy amit én ismerek az üzleti világból, az nem az igazságról szól, meg arról, hogy kinek van igaza, hanem leginkább jó tárgyalási pozíciókról, erőről, jogszabályokról. Szóval az egy harcos világ, és kétségkívül a küzdelmet úgy kell lefolytatni, hogy a végén valahol az igazság környékén kössünk ki, meg méltányosnak érezze mindenki a megoldást, de ez nem lesz egy egyszerű művelet. Itt van például az Ön által említett két-három ügy. Hát a MALÉV esetében tragikomikusnak kell nyilvánítanom a helyzetet, és a kifejezés talán csak annyiban nem indokolt, hogy milliárd szám viszi el az emberek pénzét ez a tragikomikus történet. Az előző kormány olyan szerződéseket kötött, hogy a magyar állam viseli a pénzügyi költségek tekintélyes részét, az oroszoknak van egy kis tulajdonrésze, de nélkülük semmiben nem lehet dönteni. Tehát abszurd, képtelen helyzetek álltak elő. Nem is lesz egyszerű rendezni ezt. Hát dolgozunk rajta, jönnek is az oroszok. Most egy tárgyalódelegációval érkeznek majd, és megpróbáljuk ezeket a kérdéseket rendezni. Úgy hívják ezt, hogy kormányközi vegyes-bizottság. Fellegi miniszter úr vezeti majd a magyar delegációt, és Zubkov miniszterelnök-helyettes úr vezeti az orosz felet. Itt zajlanak majd a tárgyalások. De itt van a MOL-részvény kérdése is, ahogy Ön említette.
- Ajánlottak már valamit, vagy mi ajánlottunk már valamit?
- Hát nézze, ezek olyan tárgyalások, amelyeknek egy része a nyilvánosság előtt zajlik, a másik része meg inkább tapogatózásnak mondható. De biztosat itt csak akkor lehet mondani, hogyha a felek kezet fogtak egymással, és ráütötték a pecsétet a megállapodásra. Persze, Magyarországnak vannak elképzelései arról, hogy hogyan kellene megoldani ezeket a problémákat, és a tárgyalóasztalnál igyekszünk is odaadóan képviselni Magyarország érdekeit.
- A magyar és a szomszédos országok, magyarlakta szomszédos országok viszonyában mit ért el eddig, hogy érzi?
- Hát szerintem a kettős állampolgársággal meg tudjuk szüntetni azt a diszkriminációt, ami eddig sújtotta a magyarokat a Kárpát-medencében. Ugye, minden nemzeti közösségnek fölkínálta a többi állam az állampolgári kötelék létrehozásának lehetőségét, csak a magyarok tagadták meg eddig a sajátjaiktól ezt a lehetőséget. Ezt most orvosoltuk. Szerintem ez egy, nemhogy szerintem, mert ez kevésbé fontos, de a határon túli magyarok szerint ez egy történelmi jelentőségű lépés, tehát én ezt helyezném az első helyre. Ugyanakkor azt is érzik a határon túli magyarok, hogy nemzeti kormánya van Magyarországnak. Ugye, mi a nemzeti ügyek kormányának nevezzük magunkat. A nemzeti ügyek közé maga a nemzet is oda tartozik, természetesen, vagyis az országhatárokon átnyúló magyar nemzeti közösség összetartozásának erősítése. És az ez iránti elkötelezettség az érezhető a belpolitikában is és a külpolitikában is. Hát, nagyjából ennyi.
- A szlovákiai Híd-Mosttal javulhat valamit a viszony?
- Hát nézze, egyelőre nem lesz nehéz javítani rajta, merthogy nincsen viszony. Tehát most próbálja megtalálni a helyes kapcsolatrendszer logikáját mind a magyar kormány, mind pedig a Híd nevű párt Szlovákiában. Ez egy vegyes párt, ilyennel nemigen volt eddig dolgunk, ezért a vele való együttműködés helyes rendszerének kialakítása az erőfeszítést, gondolatokat és időt is igényel. Eddig ugye az volt a helyzet, hogy voltak a többségi pártok, szlovák pártok, román pártok, szerb pártok, meg voltak a magyar pártok. A Híd az első olyan alakulat, amely egy vegyes párt. A parlamenti képviselőinek fele szlovák, a másik fele meg magyar. Most ezzel az új jelenséggel kell valamit kezdenünk.
- És sikeres a Híd, míg a másik tisztán magyar párt éppen most nem sikeres.
- Így van, ez a helyzet.
- Ehhez a területhez hírlik, hogy különösen ért, ez a labdarúgás. Miniszterelnök úr, a labdarúgó pályák…
- Ezt csak én terjesztem. Ezt semmilyen objektív tény nem igazolta még vissza.
- ... a labdarúgópályák környékén működő, nem tudom másképp fogalmazni, de erőszakszervezetek, azok mikor térnek vissza a rendőrség kebelébe? Biztos hallotta, hogy időnként szurkolókat vernek.
- Hát nézze, először is egy rossz vitát nem be kell zárnunk, hanem sutba kell hajítanunk. Ez a rossz vita úgy hangzik, és én ezt már évek óta figyelem, hogy az egyik, mondjuk úgy, hogy állami álláspont szerint a ma hatályban lévő törvények lehetőséget adnának arra, hogy a futballpályákon érvényes jogrend az egybeessen a futballpályákon kívüli jogrenddel, vagyis ott is törvényesség, rend, nyugalom uralkodjék, csak valahogy a jogalkalmazó szervek nem tudnak élni a jogszabály által kínált lehetőségekkel. És van egy másik álláspont, ezt nevezzük futballista álláspontnak vagy MLSZ-álláspontnak, amely azt mondja, hogy ne viccelődjünk egymással, ezeknek a jogszabályoknak az alapján nem lehet gyorsan, hatékonyan föllépni a rendbontókkal szemben, legyenek a rendbontók egyébként szurkolók vagy éppen az őket felügyelő rendvédelmi szervek. Hát leginkább kis magánhadseregekről van itt szó. Ezt a vitát kellene végre elfelejtenünk, és azt mondani, hogy hát ha valami papíron működik, de a valóságban nem, akkor az olyan, mintha az nem is működne. Ezért aztán alkossunk új jogszabályokat. Én kötöttem egy megállapodást az MLSZ elnökével, amely arról szól, hogy az MLSZ letesz az asztalra, van egy saját jogi bizottsága, letesz az asztalra egy olyan új jogszabályi keretet, amelyet kér, hogy a parlament, illetve a kormány foglaljon törvényi és kormányrendeleti formába. És onnantól kezdve, úgy, ahogy az angolok erre képesek voltak, rövid időn belül fölszámoljuk a magyar labdarúgópályák nézőterein uralkodó állapotokat. Az, hogy a trágárság meg az erőszak ma szinonimájává váljék egy labdarúgó rangadónak, elfogadhatatlan. A labdarúgás egy nemes sportág, az egyik legférfiasabb és egyben legerkölcsösebb sportág is abban az értelemben, hogy tiszta, nyílt harcmodorra épül. Csapatok állnak össze a közös cél érdekében, a bajtársiasság jegyében, egyenruhát húznak, és a lovagiasság szabályai szerint összemérik az erejüket egy hasonló másik csapattal, miközben a közönség sportszerűen szurkol ebben a küzdelemben. Sőt, nemcsak sportszerűen szurkol, hanem egy komoly élményben is része van. Kisgyerekeknek, szülőknek, anyukáknak, nagyszülőknek.
- Most egy másik országról beszél.
- Most egy, igen, most egy másik országról beszélek, de ilyenné kellene tenni a mienket is.
- Utolsó kérdésem: Pécsből, Európa Kulturális Fővárosából látott-e valamit?
- Még semmit. Az az igazság, hogy hálátlan munka az enyém, mert eddig csak a balhékat láttam. Tehát ellenzékiként rendszeresen találkoztam azzal a problémával, hogy mi nem készül el, melyik pénzt tűnt el, mi az, aminek nincs meg az alapja, mennyi határidőt fogunk majd mulasztani. Ezzel találkoztam. Aztán szerencsére megválasztották Páva Zsoltot polgármesternek, és én megnyugodhattam, mert úgy gondoltam, hogy legalább egy ember van ebben az országban, aki tudja, hogy mi történik ezzel a nagyszerű, egyébként Pécs városa számára óriási lehetőséget kínáló projekttel, lehetőséggel és programmal. Most vagyok itt először miniszterelnökként az európai kulturális fővárosság kiváltságát viselő időszakában Pécs városának. Hát most sem fogok belőle olyan sokat látni, az az igazság. Most innen elmegyek mindjárt a nyugdíjasokkal egy, reményeim szerint szép találkozóra, és utána pedig kereket oldok Komló irányába, mert szeretném, ha Komlón is bekövetkezne valami olyasmi, amit még nem látott a világ, tehát hogy Fidesz-kereszténydmokrata összefogásból származó politikai erő veszi át a város életének irányításáért viselendő felelősséget. Tehát abban bízom, hogy a polgármester úr úgy teszi majd ki a szűrömet innen a városból, hogy suttyomban néhány meghívást a feleségemnek és jómagamnak átad néhány olyan rendezvényre, amely a kulturális főváros rendezvénysorozatának büszkesége lesz majd a következő hónapokban.
- Miniszterelnök úr, köszönöm a tájékoztatást. Az Arénát ma a pécsi Rádió Aktívból hallották.
- Köszönöm szépen!
(miniszterelnok.hu)
