A TV2 Tények Este című műsorában Azurák Csaba beszélgetett Orbán Viktorral.

- Vasárnap, október 3-án önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon. A Tények Este vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó estét kívánok miniszterelnök úr.

- Jó estét kívánok én is!

- A tavaszi választáson lehet azt mondani, hogy történelmi győzelmet arattak. És hogyha sportnyelvre fordítanám, vagy ezzel kezdeném a beszélgetést, akkor lesz-e duplázás vasárnap, már ami a történelmi győzelmet illeti? Mert ugye, a fővárosban soha nem tudtak többséget szerezni a közgyűlésben és főpolgármestert sem tudtak még adni.

- Hát, hogyha ezt a történelmi dimenziót feszegetjük, akkor nagy pillanatokat élhetünk át vasárnap este.

- Mire számít?

- Merthogy Budapesten a '40-es években volt utoljára nem kommunista vagy liberális, tehát nem baloldali polgármester, illetve főpolgármester. Ez a hatvan év rossz tradíció szakadhat, törhet most meg.

- Reményei szerint meg is fog törni?

- Nézze, ilyenkor a csillagokból próbálunk olvasni, mert biztosat nem tudunk.

- Közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóan.

- Igen, de azoknak jobb nem hinni. Tehát a végén az ember akkor követheti el a legnagyobb hibát, hogyha a saját józan esze helyett a fölmérésekre hallgat, illetve azokat lapozgatja. Járva-kelve az országban, beszélgetve emberekkel én úgy látom, hogy a fővárosban most nagyon komoly esély van. És bár polgármestereket választunk, meg önkormányzati képviselőket, de valahogy az országban ott van az is, hogy ez egy értékelő szavazás. Tehát véleményt akarnak mondani a kormány négy hónapos működéséről, és ezért én személyesen különös izgalommal várom az eredményeket.

- Sőt véleményt is fognak mondani az emberek vasárnap, október 3-án. A kampánykörútja során olyan nagyvárosokban volt, Miskolcon, Szegeden, ahol még talán – fogalmazhatunk úgy – nyitott a meccs. És rengeteg helyen, ahogy Ön is fogalmazott, sétált, láttam a felvételeken, hogy járókelőkkel találkozott. Mit mondanak Önnek az emberek? Tehát milyen visszajelzéseket kap az elmúlt 120-130 napról és a kritikákat is, hogyha kap ilyeneket? Mondja el, legyen kedves!

- No hát, először is nehéz helyekre szoktam elmenni. Végül is ez így dukál, a miniszterelnöknek kell menni a legnehezebb helyekre. Megyek is még Komlóra is, voltam Kazincbarcikán, Ózdon. Azért ezek nagyon nehéz települések. Olyan helyek, ahol az emberek az elmúlt húsz évben hozzászoktak ahhoz, hogy leginkább a baloldal győz. Ugyanakkor tavasszal már komoly változások történtek, és most tovább lehet vinni ezt a változást, és megpróbálom őket meggyőzni arról, vagy érveket próbálok nekik adni arról, hogy nem érdemes kimaradni a változásból. Aki kimarad, az le is maradhat. Az egész ország egy nagy változás, újrakezdés folyamatában van. Jó, hogyha ők is részesei ennek. Ezért én bízok abban, hogy a hagyományos politikai térképe az országnak teljes egészében meg fog változni most az önkormányzati választásokkal. Tehát ki fog derülni, legalábbis ez az én reményem, hogy a parlamenti választás nagy átrendeződése az nem egyszerű, balesetszerű eredmény volt, hanem egy hosszabb és tartósabb folyamat kezdőállomása.

- Mik a visszajelzések, bocsánat, az utcáról a kormányzás elmúlt 130-140 napjáról?

- Nézze, valóban a kampány most inkább olyan, hogy újságoknak adok interjút, rádiók meghívását fogadom el, televíziókhoz látogatok, és kimegyek az utcára, és beszélgetek az emberekkel. Össze szoktunk jönni; van, ahol tucatnyian, van, ahol több százan, és akkor mindenféléket mondunk egymásnak. Az emberek keresetlenül beszélnek. Tehát most csak egy részét tudom ideidézni annak, amit mondanak. Az elszámoltatás mindenkit foglalkoztat. Úgy látják, hogy az igazság vagy az igazságszolgáltatás malmai lassan őröknek, és szeretnék a mögöttünk hagyott nyolc év hibáiért a felelősséget minél hamarabb kiporciózni és megállapítani. A másik dolog, ami izgatja őket, hogy a rezsiköltségeket sikerül-e féken tartani. Tehát jól látszik, hogy Magyarország legnagyobb problémája továbbra is a megélhetés.

- Biztos megkapta azt a kérdést: Miniszterelnök úr, lesznek-e megszorítások? És ezt én is hadd tegyem fel Önnek.

- Jó, de az emberek nem ezt a nyelvet beszélik. A megszorítás az a szocialistákkal egyenlő. Tehát azt senki sem mondja, hogy vissza...

- Ne hozzon engem ilyen helyzetbe, hogy bármilyen...

- Jó, de az emberek a megszorítás...

- A megszorítás azt jelenti, áremelés, kevesebb lesz a zsebünkben, több lesz a rezsi, többet kell fizetni áramért, gázért, satöbbi.

- Igen, de ezt azért nem teszik föl így, mert azt látják, hogy Magyarországon most bankadó van. Azt látják, hogy a Nemzetközi Valutaalappal szemben védjük a magyar nemzeti érdekeket. Azt látják, hogy a kormány árstoppol, tehát a rezsiköltségek stopját rendelte el. Azt látják, hogy a kilakoltatást lehetetlenné tettük, tehát egy húron pendül velünk az ország, egy rugóra jár az agyunk. Mindenki érzi, hogy a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb teher kerüljön az emberek vállára.

- Azért bocsánat, nem mindenki, mert például az ellenzék.

- Velük ritkábban találkozom az utcán, ez igaz.

- A kampányfinisben szereplő mondatokat is. Tehát a szocialisták például azzal vádolják Önöket, hogy cserbenhagyták a devizahiteleseket, merthogy ugye, felelőtlen nyilatkozatokkal még rontottak is a helyzetükön, amikor a svájci frank árfolyama elszabadult.

- De most meg lent van. Tehát, hogy mondjam, a magyar valuta értéke az elszakadt a magyar gazdaság valóságos teljesítményétől. Ennek több oka van. Az egyik oka az, hogy Magyarország eladósodott a feje búbjáig. Ez a Gyurcsány-korszak legsúlyosabb öröksége, egy politikai bűn az ország eladósítása, és egy eladósodott ország valutája mindig sérülékenyebb, mint egy biztos lábakon álló ország valutája. Másfelől egy válságidőszakot él a nyugati gazdaság, és ilyenkor a piacok bizonytalanabbak, nagyobbak a kilengések. Tehát azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy most éppen lent van a valuta árfolyama a forinthoz képest, tehát erős a forint. Az utóbbi tíz napban erősödött meg. De az utóbbi tíz napban annyit nem javult a magyar gazdaság teljesítménye, mint amivel erősödött a forint. Ugyanígy, amikor a forint gyengül, az nem azért van, mert a magyar gazdaság teljesítménye hirtelen leromlott. Egész egyszerűen a valóságtól, a gazdasági alapoktól elszakad a valuta értéke. Ilyen szempontból nem tudunk levonni következtetést a valutaárfolyam változásából a gazdaságra nézve. Ezért jobb, hogyha az alapokra, a munkanélküliségre, a munkahelyteremtésre, a beruházásokra, az ipari termelés mutatóira próbálunk inkább összpontosítani.

- Igen, csak azok a választók, azok az emberek, akikkel ön is találkozik az utcán, hát ezt látják, ugye, kapják a hitelszámlákat hónapról hónapra. Ebből tudnak valamiféle viszonyítást...

- Az utcán a hangulat egy kicsit más. Abban az értelemben más, hogy ott nem devizahitelesekről van szó, hanem szegényekről, meg nehéz helyzetben lévőkről. Nem nagyon tesznek különbséget – és én szimpatizálok ezzel a gondolkodásmóddal – az emberek a között, hogy valaki devizában kockáztatta-e a lakását, vagy devizahitel miatt van veszélyben a fedél a feje fölött vagy forinthitel miatt. Ők azt mondják, hogy aki bajban van, annak próbáljunk segíteni. Tehát ilyen értelemben nincs különbség, és szerintem ez helyes. A kormánynak sem a devizásokon kell mindösszesen segíteni. A devizásokon annyiban kell speciális módon segíteni, hogy nekik külön garanciákat kell adni a bankokkal szemben, hogy az átváltás dolgában meg az árfolyamszámítás dolgában ne csaphassák be őket a bankok, ne élhessenek vissza az ő kiszolgáltatottságukkal. De a probléma lényege azonos a forintosoknál és a devizásoknál. El vannak adósodva, nincs munkahelyük, általában elvesztették az állásukat, és nem tudják fizetni a törlesztőrészletet. Amit tenni tudunk, az az, hogy nem engedjük, hogy utcára kerüljenek. Mert az utcára kerülő családok szétesnek. Ez részben emberiességi okokból sem kívánatos. Másfelől utána többe kerül az országnak, mintha megakadályoznánk azt, hogy kilakoltassák őket. Természetesen senkit nem akarunk lebeszélni arról, hogy fizesse vissza a hitelt, amit fölvett, mert azt valakinek vissza kell fizetnie. Leginkább annak, aki azt fölvette. De ennek egy olyan módját kell megtalálni a bankoknak, a hiteleseknek, az államnak közösen, hogy közben családok ezrei ne maradjanak fedél nélkül.

- Miniszterelnök úr! Az egyik legmarkánsabb kampányígéretük az azonnali, egyszeri és nagyarányú adócsökkentés volt, ami aztán a választási győzelem után konkretizálódott egyebek mellett 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó formájában. De ennek a bevezetésének az időpontjáról az elmúlt hetekben, nem tudom, hogy ön érdeklődéssel követte ezeket a sajtóhíreket, szóval elképesztő polémia alakult ki. Mert még pont itt, a tv2 reggeli műsorában, a Mokkában Matolcsy György azt mondta, hogy igen, lesz, de csak két-három lépcsőben. Aztán a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára azt mondta, csak 2013-tól, a teljes rendszer akkor áll föl. Aztán Matolcsy György megint azt mondta, hogy 2011-től lesz. Szeretném Öntől hallani, hogy 2011. január 1-jétől hogyan adózunk?

- Először is az egyszerű, nagy arányú adócsökkentés első lépését megtettük, mert a kis- és középvállalkozásokat terhelő vállalati nyereségadót 19 százalékról 10-re levittük. A közel 50 százalékos csökkentés radikálisnak mondható. Ezt egy lépésben tettük, ráadásul tíz kis adót is eltöröltünk. Tehát javítottuk a befektetői, üzleti környezetet Magyarországon. Ami az SZJA-t illeti, nem véletlen, hogy ilyen vitákat hallunk, ugyanis itt számtalan részletkérdéssel, szakmai részletkérdéssel is meg kell birkózniuk a szakembereknek. A politikai döntés az, hogy 2011. január 1-jétől Magyarország valaha volt legalacsonyabb adókulcsával működő, arányos, vagyis – ahogy Ön mondja – egykulcsos adórendszer legyen Magyarországon.

- 16 százalékos?

- Úgy. Igen, a tervek szerint ez 16 százalék úgy, hogy közben ez egy családi adózási elemet is tartalmaz.

- Ezt mit jelent?

- Hát hogy segítsük a családokat. Tehát elismerjük azt, hogy gyermekek fölnevelése az pénzbe kerül, költséggel jár, és ez tükröződjön vissza az adórendszerben is. Aki több gyermeket nevel, kevesebbet adózik.

- Mi lesz például az adójóváírásokkal?

- Megpróbáljuk az adójóváírást úgy kivezetni a rendszerből, hogy senki se járjon rosszul.

- Ez több év alatt történik?

- Én szeretném egy év alatt megtenni, szerintem lehetséges is, de még egyszer mondom, erről van egy komoly szakmai vita. Ezt a parlament fogja lezárni egyébként. De én azt gondolom, hogy lehetséges olyan megoldást találnunk, hogy a kivezetés is egyszerre történjen meg.

- A minimálbérre még egy kérdés, ha már az adó kérdésköréről beszélünk.

- Az összefügg az adójóváírással. A minimálbér adózni fog, de úgy akarjuk alakítani a minimálbér adózását, hogy közben senki se járjon rosszul. Tehát senki ne találjon kevesebbet a borítékban, mint most.

- Magyarul a 60.360 forint, ha jól tudom, a nettó jövedelem az mindenkinek a zsebében marad.

- Igen, ez a kiinduló pontja a tervezésnek.

- Tehát, hogyha jól értem, 2011. január 1-jétől az Ön szándékai szerint egykulcsos, 16 százalékos adórendszer lesz Magyarországon.

- Arányos adórendszer lesz, igen.

- De ez azt jelenti...

- De most nem az. Ez nagyon fontos, hogy ma aránytalan adórendszer van, ezért egy arányos lesz, amit a bükkfanyelven, elnézést, hogy minősítem az Ön szóhasználatát, azt egykulcsosnak szoktak mondani. De a lényeg, hogy arányos lesz.

- Szerintem így beszélünk az utcán.

- Jó, de ezen nem árt változtatni. Tehát fontos, hogy legyen értelme a szavainknak. Ma az az egyik baja a magyar adórendszernek, hogy munkaellenes. Tehát lebeszéli az embert arról, hogy dolgozzon, mert nem arányosan adózik. Minél többet dolgozik, annál többet adózik. Ehelyett mi azt szeretnénk, hogy buzdítsa az adórendszer a többletmunkára is, tehát arányosan adózzunk. Ha Ön tízszer többet keres, mint valaki más, akkor tízszer többet fog adózni.

- Szakértők azt szokták még mondani, hogy igen, igen, ez nagyon szép dolog, hogy a kormány Európa egyik legversenyképesebb gazdaságát szeretné létrehozni, például hogy ilyen adórendszert alakít ki, de az adóbevételek kiesését honnan fogja pótolni?

- Ez egy örökzöld vita. Szerintem én már álltam itt Ön előtt ugyanezzel a kérdéssel.

- A tavaszi kampány környékén beszéltünk erről.

- De a magyar közgazdászoknak ez egy visszatérő polémiája. Hogy az adókulcsok csökkentése vajon generál-e, serkent-e olyan gazdasági növekedést, hogy a gazdasági növekedés révén, valamint az adórendszer fehérítése révén valójában kisebb kulccsal is befolyjon az a pénz, ami korábban.

- Önök most ezzel számolnak?

- Én azt gondolom, hogy biztonsági tartalékot kell képezni. Én ezzel számolok. Tehát a közép-európai arányos adórendszerek bevezetésének tapasztalata az, hogy alacsonyabb kulccsal több bevételt gyűjtenek össze a kormányok. De egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a világgazdaság ma sérülékeny, és ezért fontos, hogy biztos lábakon álljon a mindenkori adórendszer és költségvetés, ezért egy tartalékot kell képezni. Tehát nem elegendő csak a jó reményre alapozni, kell egy biztonságos pénzügyi tartalékot is képezni.

- Ez milyen formában valósulhat meg?

- Hát ezt majd egy külön alap formájában javaslom a költségvetésben létrehozni. Legyen egy államadósság-csökkentési és adóreform alap.

- Milyen összegről beszélünk körülbelül?

- Várjuk meg az október 15-ét, amikor a kormány erről dönt. Az nem volna helyes, ha a kormánydöntést megelőzően állnék elő akár én, akár bármelyik minisztere a kormánynak egyébként ilyen számokkal.

- Ezzel egyébként...

- Akkor minek van kormány?

- Ezzel egyébként át is vezetett egy másik témára, mert ha a kormány folyamatosan keresi a forrásokat, honnan vehet még el, honnan hozhat be a rendszerbe úgy, hogy az emberek azt ne érezzék sarcnak, adóztatásnak, tehernek, akkor ugye, különböző szektorokat kell keresni. Erre idézném Önnek Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét, aki azt mondta a hét végén, hogy nem biztos, hogy az ősz örömteli lesz a távközlési vállalatok és az energiaszolgáltatók számára. Ez mit jelent pontosan az energiaszolgáltatók számára? Ezt mit jelent pontosan ez a mondat? Számíthat-e ez a két szektor egy bankadóhoz hasonló típusú teherre?

- Én szívesen értelmezem más politikusok mondatait, akár Lázár János frakcióvezető úrét is, de nem hiszem, hogy ez volna a tisztem. Én arról tudok beszélni, hogy van egy elvi alapja annak a gazdaságpolitikának, amit mi folytatunk. Ez elutasítja a megszorításokat. Tehát mi a megszorítások gazdaságpolitikáját sikertelennek látjuk. Egymás után jöttek az újabb és újabb megszorításokat, ez önmagában kudarc, mert egyik megszorítás szülte a másikat. Ezért ezen az ösvényen nem akarunk haladni, és ezt tanácsoljuk Magyarországnak, hogy ne haladjunk tovább ezen az ösvényen, helyette az együttműködés gazdaságpolitikáját valósítsuk meg. Ez azt jelenti, hogy vonjunk be a közös teherviselésbe olyan szereplőket is, akik korábban kevésbé vették ki a részüket.

- Ez a mondat erről szól.

- Így van. Ezt úgy szokták csinálni, hogyha év közben vagyunk, most ugye, év közben vagyunk, akkor ezt úgy szokták csinálni, hogy pótadókat vetnek ki. A bankadó tulajdonképpen egy pótadó. Most a költségvetési hiány 3,8 százalékra tervezett. Iszonyatos nehéz tartani, mert ez a költségvetés, amit megörököltünk, a 2010-es, tele van hamisításokkal, rossz számokkal és téves kalkulációkkal. Vért izzad az ország, hogy tartsa ezt a hiányt. Az országot körül vevő nemzetközi környezet nem teszi lehetővé, hogy módosítsuk ezt a számot. Egyébként, ha nem lenne világgazdasági válság, akkor lehetne módosítani ezt a számot. Most ez nem tűnik indokoltnak, ezért pótadók formájában kell begyűjteni a hiányzó bevételeket, hogy kiegyenesedjen a költségvetés. És aztán gyorsan felejtsük el ezt a borzalmas 2010-es évet, és 2011-re már csináljunk, alkossunk meg egy olyan költségvetést, amely nem hamisításokra, trükközésre meg csalásra épül, hanem valóságos számokat tartalmaz.

- Hogyha már a hamisításokat és trükközéseket említ, akkor tud mondani konkrétumokat? Tehát hol érhető tetten például, hogy a tavalyi költségvetés számait elcsalták? Ugye, ez egy kedvenc Fidesz-fordulat.

- Nézze, ha a 2009-es évről beszélünk, akkor ott nyilvánvalóan hamis számok szerepelnek. Megvannak a trükkjei, a módozatai annak, hogyan szoktak bizonyos kiadásokat, amelyek a 2009-es évben lettek volna esedékesek, áttolni a következő évre. A 2009-es év is szenved ilyen fajta csalásoktól.

- De tud mondani konkrétumokat? Hol látják ezt?

- Például Brüsszelben, az a baj.

- Brüsszelben?

- Persze, itt még jól elügyeskedünk valahogy, de ezt Brüsszelben látják sajnos, meg hát mindenki látja, aki komolyabban és mélyebben foglalkozik a magyar gazdasággal.

- Milyen eltérések vannak a számok között?

- Nézze, a 2009-es költségvetést illetően, ugye, unalmas dolgot fogok mondani, a magyar költségvetést pénzforgalmi szemléletben szoktuk megalkotni, ez ad lehetőséget arra, hogy ide-oda tologassanak bizonyos tételeket, bevételeket és kiadásokat. Az Unió pedig mindig eredményszemléletű költségvetést készít, ami azt jelenti, hogy mindent ott számolnak el, ahol az esedékes. És a kettő közötti különbség mondjuk 2009-ben a mostani tudásunk szerint legalább félszázalékos eltérés. Tehát a költségvetésben szereplő 3,9 százalékos hiány helyett ez lesz 4,4. Ezt kénytelenek voltunk megjelenteni egyébként Brüsszel irányába is. És hát ez jelent jóval több mint 100 milliárd forintot. Az nincs meg, tehát annak a sorsát föl kell derítenünk.

- Egy kicsit visszatérek még a pótadókra, mert említette, hogy pótadók formájában lehet esetleg beszedni.

- Hát ez a konvencionális, mondjuk Európában megszokott módszer.

- Két napja azt mondta a közszolgálati televízióban, hogy szeptember 30-án, amikor ránéznek a költségvetésre, akkor meg tudja mondani, hogy ez a két szektor, akkor nevezzük pótadónak, terhelhető, vagy terhelni fog-e kormány ilyen fajta pótadókkal. Szeptember 30-a, csütörtök este van, ránéztek-e, terhelni fogják-e ezt?

- Hát egy számot látunk biztosan, ez pedig az, hogy a 2009-es költségvetési év nem stimmel. Tehát a 2010-es költségvetés kiindulópontja nem az, mint ami egyébként a költségvetés...

- Hát akkor most azt mondja, hogy több mint százmilliárdos hiány van, amiről nem tudtak.

- Így van, most szakértők egész éjszaka dolgoznak azon, hogy elemezzék, hogy mi következik ebből az eltérésből. És a pénteki napra ígérte a pénzügyminisztérium, illetve a Gazdasági Minisztérium, hogy a szeptember havi költségvetési állapotról be tud számolni annak függvényében, hogy ma éjjel 12 óráig a bankok mennyiben fizették be a most esedékes 100 milliárd forintjukat.

- Ebből lehet tudni valamit, hogy mennyi jött be?

- A nagy bankok ma reggel azt nyilatkozták, most pénzről beszélünk, ezért a nyilatkozat, meg amikor már bent van a zsebben, két különböző dolog, de azt nyilatkozták a nagy bankok, hogy a rájuk eső részeket befizették. Ez azt jelenti, hogy holnap reggel jó híreink is lehetnek.

- Még egyszer visszatérnék azért egy olyan kérdésben, hogy elképzelhetőnek tartja-e, hogy a távközlés és az energiaszektor valamiféle pótadót fizetni fog?

- Azt nem tartom elképelhetőnek, hogy az emberek fizetnek pótadót.

- Jó. Aki, hogy mondjam, ebből olvas, az nyilván olvas és meglátjuk, hogy milyen intézkedéseik lettek. Egy múlt pénteki rendezvényen Pintér Sándor, a Magyar Távirati Iroda szerint a következőket mondta. Idézet következik. „Az országban vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre nagyobb lesz a korrupció. Nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a fegyveres rablástól kezdve minden más.” Ez a nyilatkozat finoman szólva nincs összhangban két korábbi ígérettel, amire én visszaemlékszem. Az egyik az, hogy két hét alatt rend lesz az országban, és hogy munkahelyek, állások jönnek, és gazdaságilag erősödni fog az ország, mert ez másról szól. Hogy kell érteni ezeket a mondatokat?

- Úgy, ahogy mondta a miniszter. Szerintem ezek vészjósló mondatok valójában.

- Ezért kérdezem.

- De szerencsére a belügyminiszter mondta őket. És a belügyminiszternek az a dolga, hogy ilyen vészjósló forgatókönyvekre is fölkészítse a rendőrséget. Egyébként ha lett volna ilyen vészforgatókönyve Magyarországnak az elmúlt években, akkor a válság hatására nem szaporodtak volna meg úgy a bűncselekmények, mint ahogy megszaporodtak. Tehát a rendőrségnek mindig egy rossz forgatókönyvre kell készülnie. A rendőrségnek arra kell készen állnia, ez olyan, mint a katasztrófavédelem, hogy lehet, hogy most még jól mennek a dolgok, az is lehet, hogy a miniszterelnök azt mondja, hogy jól fognak menni a dolgok, még az is lehet, hogy az emberek is úgy érzik, hogy előre, jó irányba haladunk, de a rendőrség legyen résen, és készüljön föl a legrosszabbra. Ugyanúgy, mint a katasztrófavédelem. Süt a nap, árvíznek nyoma sincs, de azért nekünk készülnünk kell arra, hogy ősszel lehet árvíz. Vagy éppen a hadügyminisztert is hozhatnám példaként, vagy a honvédelmi minisztert. Tehát van két-három olyan ember a kormányban, akinek az a dolga, hogy mindig a legrosszabb forgatókönyvre készüljön és a saját állományát is erre készítse föl.

- Ez egy ilyen mondat volt.

- Igen. Azt, hogy erről a nyilvánosság előtt kell-e ilyen nagy érdeklődést kiváltó időszakban, mint egy kampány, beszédet mondani, az már egy másik kérdés. De az nem a szakmához, hanem mondjuk a politika világához tartozó érdekes kérdés.

- Arról már beszélt itt az előbb, hogy a vasárnapi szavazás, ahogy Ön nyilatkozta, egy kicsit arról is szól, hogy mit gondolnak a kormány munkájáról. Sőt, az eredmény befolyásolni fogja a kormány munkáját. Ismerve a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokat, úgy kérdezem, hogyan befolyásolja, mondjuk, egy nagy arányú győzelem, és hogyan befolyásolja, mondjuk, egy szerényebb győzelem? Tehát milyen konkrét intézkedésekbe fog ez megmutatkozni?

- Lassítja, illetve gyorsítja. Ugye, a politikusok is emberből vannak, ez egy olyan tény, amit nem szoktak figyelembe venni sem az újságírók, sem a választópolgárok. De mi is csak érző lények vagyunk, nekünk is fontos azt fölmérni, hogy amire vállalkozunk, amit éppen teszünk, amögött milyen támogatás van. És az ország vezetőit el tudja bizonytalanítani, a döntéseiben óvatosabbá tudja tenni, le tudja lassítani, ha azt látják, hogy a választópolgárok egy értékelő alkalommal – és szerintem az önkormányzati választás egy értékelő alkalom, egy véleményformálási lehetőség – nem támogatják azt az irányt, ami felé a kormány halad. És ilyenkor minden le szokott lassulni, ez a nemzetközi tapasztalat. De ha megkapjuk ugyanazt a támogatást, amit egyébként megkaptunk 3-4 hónappal ezelőtt, és én ebben bizakodom, akkor úgy érzi az ember, én is úgy fogom érezni, hogy most már nem csak arról van szó, hogy támogatják az emberek a programunkat, hanem támogatják azt, amit az elmúlt hónapokban tettünk. Tehát jó irányba haladunk, jó ütemben haladunk, érdemes amilyen gyorsan csak lehet, olyan gyorsan végigvinni a változásokat. Úgy is fogalmazhatok, hogy ezzel a választási eredménnyel vasárnap, illetve a választási eredmény függvényében veszíthetünk vagy nyerhetünk éveket Magyarország számára.

- Gyorsíthatja-e például azt a folyamatot, amit Ön pedzegetett korábban, például az, hogy az államnak vissza kell vennie néhány területen a feladatokat az önkormányzatoktól. Oktatás és egészségügyi ellátás.

- Én úgy fogalmaznék, idő kell még ahhoz, hogy hozzászokjunk ahhoz, hogy Magyarországon egy kétharmados forradalom történt, és most másképp formálódik, másképp születik, másképp alkotják meg a politikát. Tehát az a világ az megbukott, amikor az állam azt mondta, hogy most pedig visszaveszek valamit, vagy amikor azt mondta, hogy most pedig leadok valamit. Most a nemzeti ügyek kormánya irányítja Magyarország politikai életét. A nemzeti együttműködés rendszerét építjük. Az azt jelenti, hogy mindenkivel konzultálni és egyeztetni kell.

- ... a kormány részéről.

- Mi nyitottak vagyunk egy ilyen megoldási irány felé. De az, hogy egy önkormányzat tulajdonában lévő kórház vagy iskola maradjon-e az önkormányzat tulajdonában, vagy úgy dönt az önkormányzat, az ott dolgozó orvosok vagy tanárok, vagy maguk a betegek, esetleg a szülők, hogy jobb lenne, hogyha inkább az állam tartaná fönn és irányítaná ezeket az intézményeket, akkor mi készen állunk arra, hogy tárgyaljunk erről a dologról. Tehát ezt a lehetőséget mi föl tudjuk kínálni, aztán meglátjuk, hogy az önkormányzatok élnek-e vele.

- Ez például kórházak és iskolák fenntartóinak az esetében, tehát praktikusan az önkormányzatok esetében, jelenti-e azt, hogyha valamely önkormányzat úgy érzi, hogy nem tudja finanszírozni, nincs rá kerete...

- És nem is lesz, tegyük föl…

- És nem is lesz, akkor bekopogtathat Önökhöz, és azt mondja: Miniszterelnök úr, legyenek kedvesek átvállalni ezt?

- Sajnos, hogy bekopogtat-e, az nem választás kérdése ebben a pillanatban, mert így, ahogy egyenként járom az ország nagyobb városait, és nézem az ő pénzügyi állapotukat, azt látom, hogy itt majdnem minden városnak be kell kopogni a kormányhoz, és le kell ülni megtárgyalni, hogy mi lesz ezzel az önkormányzattal. Hát a fejük búbjáig el vannak adósodva. Az önkormányzatok nem tudnak talpon maradni a kormányzattal kialakított szoros együttműködés nélkül. Ezért tartom...

- Hogyha megkeresik Önöket, akkor mit fog erre mondani?

- Ezért tartom teljesen elhibázottnak azt a gondolatot, hogy az önkormányzatokból csináljunk politikai ellensúlyt. Hát meg fognak fulladni az adósságtengerben. Itt most nem ellensúlyt kell képezni, hanem meg kéne egyezni, egy közös megoldásról kéne egyezségre jutni a kormánynak és az önkormányzatoknak. Hát le fogunk ülni, és egyenként végignézzük, hogyan lehet megsegíteni egy önkormányzatot. Annak számos útja és módja van. Egyébként ha személyes véleményemre kíváncsi, amelyet nem kívánok az önkormányzatokra erőszakolni természetesen, én azt gondolom, hogy a magyar kormány ma jobban meg tudná szervezni, gazdaságosabban és jobb színvonalon az ország teljes egészségügyi kórházi ellátását, mint ahogy ma széttagoltan ezt teszik az önkormányzatok. De miután ezek az önkormányzathoz tartozó intézmények, ezeknek a sorsáról elsősorban mégis az önkormányzatoknak kell dönteni.

- Miniszterelnök úr! Végezetül mennyire elégedett a kormány tagjainak eddigi teljesítményével? Lát-e olyan területet, ahol hát nem azt kérdezem, hogy csalódott, ahol több eredményre számított?

- Egy jobb miniszterelnökkel többre mennénk, ez kétségkívül így van. A miniszterek, azt gondolom, hogy jól végezték a munkájukat és egy kormány munkájának a minőségét ugyan a miniszterek munkája is meghatározza, de a felelősséget egy kormány munkájának minőségéért mindig a miniszterelnöknek kell viselni. És én nem szeretem azokat a vezetőket, akik bár kiválaszthatják a munkatársaikat ahelyett, hogy vállalnák a felelősséget, mutogatnak az általuk kiválasztott munkatársakra vagy miniszterekre. Tehát azt mondom Önnek, azt mondom a tisztelt televíziónézőknek, hogy minden, ami rossz, azért a miniszterelnöknek kell viselni a felelősséget.

- És erről is fognak szavazni természetesen a választók október 3-án. Köszönöm szépen, hogy a vendégünk volt!

- Köszönöm, hogy itt lehettem!

(miniszterelnok.hu)