A TV2 Tények Este című műsorában Azurák Csaba beszélgetett Orbán Viktorral.
- Üdvözlöm Önöket! Ez itt a Tények Este, és vendégem Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök, a Fidesz elnöke. Jó estét kívánok, Elnök úr!
- Jó estét kívánok!
- No, hát kicsit könnyebb ez a beszélgetés, mint amit egy vagy két hónappal ezelőtt folytattunk, mert akkor gyakorlatilag nagyon sok kérdésre az volt a válasza, hogy várjuk meg a választások végét, és akkor majd válaszolok Önnek. Úgyhogy remélem, hogy most megtartja ezt az ígéretét...
- Inkább maradjunk abban, hogy ez most másképp nehéz beszélgetés, mint az volt.
- Jó. Nekem a kérdéseim ugyanúgy megvannak. Kezdjük azzal, hogy ma délelőtt bemutatta az új kormánya minisztereit, és ahogy korábban utalt rá, tényleg elég jó találati aránnyal dolgozott a sajtó, túl nagy meglepetés nem volt a nevek tekintetében. Talán a politikai közvélemény számára a legkevésbé ismert név Réthelyi Miklós. Ugye ő a Nemzeti Erőforrások Minisztériumát fogja vezetni, és nagyon sok terület tartozik ide. Mit vár egyébként – végigmehetünk a tárcákon is –, de mit vár ettől a tárcától és a tárcavezetőtől?
- Hát először is az alkotmány iránti tisztelet okán tisztázzuk a helyzetet. Ugye, én még senkit sem tudok fölkérni semmire se tekintettel arra, hogy én sem vagyok semmi. Ha még pontosabban szeretnék fogalmazni, akkor a köztársasági elnök úr azon biztatásán túl, hogy megkért, hogy kezdjem meg az előkészítő munkálatokat, még semmilyen döntés nem született, hiszen először meg kell alakulnia a magyar parlamentnek. A magyar parlament gyakorolja Magyarországon a főhatalmat, és kellő tisztelettel ezt meg kell várni, onnan érkezhet egy fölhatalmazás, és utána lehet aztán minisztereket fölkérni és kinevezni. Én azonban azt gondoltam, hogy...
- Bemutatta a miniszterjelöltjeit.
- Volt itt valami, egy rossz gyakorlat, amivel szerettem volna szakítani. Ön is utalt erre. Kiszivárog, találgat, ez egy ilyen kávéházas ország a mienk, kinyitja Ön esetleg a ma reggeli Nemzeti Sportot, azt fogja látni, hogy a Fradi edzőjét még el sem küldték, de már öt név van, hogy kiből lehet még ott esetleg vezetőedző. Tehát a magyarok szeretnek spekulálni és találgatni a közélet ügyeiben. De ez gyakran a méltóság és a tisztelet rovására megy. És azt gondoltam, hogy mégis csak a dolgok komolyságát érdemes megőrizni, tehát kerestem egy formát, ahol nem terjeszkedünk túl az alkotmányos lehetőségeinken, mégis megadjuk azt, ami az országnak és a választópolgároknak jár. Különösen egy ilyen hatalmas nagy választási siker után. Ezért választottam ezt a megoldást, tehát kérem Önt, hogy ezt a kis bizonytalanságot, alkotmányos távolságtartást értse bele a mondataimba.
- Beleértettem. No! A kérdés az viszont...
- Visszatérve Réthelyi Miklós úrra...
- ... Réthelyi Miklósra. Tehát mit vár a tárcavezetőtől? Annál is inkább kérdezem ezt, mert, ugye, van egy sor terület, ami ehhez a minisztériumhoz tartozik: egészségügy, sport, kultúra, oktatás. Külön-külön is az elmúlt években, évtizedekben külön minisztérium épült ezekre a területekre, most ez egy integrált minisztériumi rendszerbe kerül – nagyon nagy falat.
- Beszéljünk egy kicsit akkor talán az egész kormányzati rendszernek a szerkezetéről. Magyarországon sokan gondolják azt, hogy egy terület akkor kapja meg a kellő elismerést, hogyha valamifajta bürokráciát, államtitkárságot vagy miniszterséget, minisztériumot szerveznek rá, illetve köré. Ez egy örökség a szocializmusból. Ez nem volt mindig így Magyarországon. Számos nyugat-európai országban sincs így. De nekünk van az az örökségünk, ahol csak annak hiszünk, amit bürokratikus szempontból megvalósulva látunk.
- Hát vagy legalábbis azt gondolják az embereket, hogy annak van súlya, ugye, amilyen területnek minisztériuma van.
- Most szeretném megkérni az embereket arra, hogy most ezentúl gondolkodjunk erről másként. Egy-egy terület súlyát egyetlen szempont alapján lehet majd megítélni, hogy ott történtek-e fontos és jó változások vagy sem. Ha igen, akkor a terület az megfelelő súlyt kapott és figyelmet, ha ilyenek nem történtek, akkor baj van. Oda több figyelmet kell esetleg más irányítási rendszert fölépíteni. No, de visszatérve a Nemzeti Erőforrások Minisztériumára: a név is fontos szerintem. Ebben a névben az fejeződik ki, hogy szerintünk Magyarországon a legfontosabb erőforrás maga az ember. Persze van gazdaság, meg tőke, meg hadsereg, meg rendőrség, de az igazi erőforrása az országnak, amire építeni lehet, és amiből építkezni lehet, azok maguk a magyar emberek. Az iskolázottságukkal, a neveltetésükkel, az egészségükkel, a szociális állapotukkal, a biztonságérzettel, amely körülveszi őket, és ezeket az ügyeket, úgy gondoltuk, hogy szervesen egy helyre lehet csoportosítani, és Réthelyi professzor úr egy – hát lehet, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt kevésbé, de az adott szakterületeken jól ismert – nagy tekintélynek örvendő, komoly jártasságra szert tett professzor, aki szerencsésen ötvözi egy ilyen munka ellátásához szükséges emberi és politikai vezetői erényeket.
- Egy, hogy mondjam, integrált minisztériumban bele, nem biztos, hogy jó szót használok, belezsúfolva ez a sok-sok terület, az mennyire tud hatékony lenni? Hát ugye miért jó...
- Hát, ugye általában...
- ... az a rendszer, hogy kevesebb minisztérium van, és olyan fontos területek, mint mondom: oktatás, sport, egészségügy, azok egymás mellé kerülnek, pusztán spórolástechnikai oka van ennek, vagy, hogy kisebb apparátus működjön?
- Kétségkívül remélhetjük azt is, hogy kevesebb költségből leszünk képesek működtetni a bürokráciát Magyarországon; elég jelentős takarékosságot és mértéktartó intézkedéseket tervezünk. Másfelől ezek a területek mégiscsak kapcsolatban állnak egymással, ahogy az előbb is próbáltam mondani, tehát meg lehet találni azt a kapcsolatot, ahogyan szinte kézről kézre adják az embert egyik területről a másikra, megszületésétől kezdve, mondjuk, ha beteg, akkor a gyógyításáig. Tehát egy összpontosított figyelmet lehet így, kormányzati figyelmet lehet létrehozni. Másfelől egy kormányzat, egy nemzet kormányzati rendszere nem absztrakciók vagy gondolatépítmények kérdése elsősorban, hanem hagyományoké. Magyarországnak kétfajta hagyománya volt. Volt egy második világháború előtti hagyománya, és volt egy szocialista hagyománya. Most én próbáltam megérteni, hogy melyik miből táplálkozott, és próbáltam hozzáigazítani a mostani magyar, mondjuk úgy, hogy modern magyar világhoz az igazgatási tradíciókból azt, amit érdemes átvenni. És sokfajta megoldáson gondolkodtam, tehát már jó egy éve lassacskán azért ilyen gondolatok előkerültek, mit, hogyan, mivel érdemes összeszerveznünk. Navracsics Tibor úrral komoly műhelymunkát végeztünk, történeti és jelenkori összehasonlító elemzéseket is végeztünk, sokat gondolkodtunk és beszélgettünk ezekről a kérdésekről és végül is most ezer szempont alapján – ha több műsoridő is rendelkezésre állna, akkor egyenként el tudnám mondani, hogy melyik területnek miért pont ott vannak a kontúrjai, a határvonalai, ahova azokat helyeztük – összefügg. Összefoglalásképpen azt tudom mondani Önnek, hogy kik azok, akik a legtöbb esélyt jelentik az ország számára abból a szempontból, hogy megvalósítsák azokat a nemzeti ügyeket, amelyeket a választások során mi vállaltunk. De az...
- Tudom, hogy...
- ... az egészségügy megmentése például egy nemzeti ügy a mi számunkra...
- Azt akartam kérdezni, hogyha egy...
- ... a szociális biztonság helyreállítása...
- ... egy-egy mondatot tud-e mondani a különböző területekre, hogy nagyjából mit vár?
- Hogyne. Tehát vegyük a Nemzetgazdasági Minisztériumot. Matolcsy Györggyel szeretnék ott együtt dolgozni. Szerintem nem én várom tőle, hanem az egész ország azt várja tőle, hogy végre állítsa talpra a magyar gazdaságot. Teremtsen munkahelyeket, egyfajta széchenyis gazdaságépítő szellemet honosítson meg ismét a kormányzaton belül, sőt, az egész országban.
- Ha már kiejtette Széchenyi nevét: lesz újabb Széchenyi-terv?
- Ezt majd megbeszéljük a miniszter úrral, ha az előterjesztést elénk adta. Valami olyasmi, ami a Széchenyi-terv volt, amelytől munkahelyeket remélhetünk, amely a hazai kis- és középvállalkozókat segíti, ilyen terv biztosan lesz.
- Csak azért, mert Matolcsy György mondta, hogy ő szeretne egy újabb Széchenyi-tervet.
- Hajrá! Nem hiszem, hogy akadálya lenne ennek, hogyha megalapozott tervekkel áll majd elő a kormányülésen. A külügyminiszter esetében az ország megtépázott nemzetközi tekintélyének a helyreállítását várjuk elsősorban és azt, hogy sikeresen levezényelje Magyarország európai uniós elnökségét, amely január elsejétől már a mi vállunkat nyomja. Hadügyminisztertől azt vártam, hogy...
- Hende Csaba, ugye?
- … Hende Csaba honvédelmi minisztertől egész pontosan, hogy hát ebben a modern világban adjon választ arra a kérdésre, hogy mire való a magyar hadsereg. Tehát találja meg a helyét, és lehetőleg sürgősen vessen gátat annak, hogy a bűnügyi krónikák folyamatos főszereplői a Honvédelmi Minisztériumból kerüljenek ki. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, Fellegi Tamás...
- Fellegi Tamás…
- ... vezetésével, ugye, az a nemzetgazdasági stratégia, amit Matolcsy György kigondol, annak a lebonyolítása, konkrét végrehajtása nem abban a minisztériumban, hanem egy másik minisztériumban, a Fejlesztési Minisztériumban történik. Itt részben vagyongazdálkodásról is szó van, részben pedig fejlesztések, európai uniós fejlesztések lebonyolításáról is; gyors és hatékony lebonyolítást szeretnénk, és azt, hogy az oligarchákkal szemben, akik rendszeresen kiszakítanak maguknak vagyondarabokat a nemzetgazdaság vagyonának egészéből meg az állami vagyonból, vegye fel a küzdelmet, és védje meg az állami vagyont. Sőt, ne csak védje, hanem gyarapítsa is azt.
- Hogyha Réthelyi Miklós tárcájához visszatérünk, ugye, oktatás, kultúra, sport, egészségügy. Ezeken a területeken mi várható?
- Hát, az oktatás illetve, vagy bocsánat, az egészségügyet először is meg kell menteni.
- Ezt hogyan képzeli?
- Hát először is infúzióra kell kötnünk az egészségügyet. Ha kinyitja a lapokat, minden nap valamelyik komoly egészségügyi vezető megszólal, és elmondja, hogy hetei vannak hátra a magyar egészségügynek, ha nem történik valami. És sürgetem a parlament megalakulását, és a kormány megalakulását is, mert egész addig, amíg, ugye, nem esküdtünk föl, addig nem rendelkezhetünk sem közpénzek, sem pedig jogszabályok felett. Oktatásügyben, hát, ugye itt az a szerencsénk, hogy Réthelyi professzor úr a SOTE-nak is, tehát az orvostudományi egyetemnek is hosszú éveken keresztül rektora volt, tehát a felsőoktatás szempontjából, ha úgy tetszik, a végállomás felől rálát a teljes magyar oktatásügyre. Hát, remélem, hogy azt a nagy tekintélyt, azt a korábbi egyöntetű elismerést, amit a világban a magyar oktatásügy és a tanügyi rendszer élvezett, azt sikerül visszaszereznünk. Itt az elmúlt években azért, mint hogyha lesodródtunk volna az út szélére.
- Mi döntött Pintér Sándor személye mellett? Ugye, legutóbb, amikor beszélgettünk, akkor csak találgattam, Ön azt mondta, hogy az ő neve is bent van a kalapban. Mi az, ami mellette szólt? Ugye, ő a belügyminisztériumi poszt várományosa.
- Ő lehet majd a belügyminiszter.
- ... miniszter, így van.
- Hát nekem egy jó rendőri vezetőre volt szükségem. Tehát a hagyományos magyar közigazgatási rendszerben egyébként a közigazgatás maga, az egészségügy, a szociális ellátás egyébként a Belügyminisztériumhoz tartoztak. Ha Magyarországon a közbiztonság nem lenne olyan cudar állapotban, mint amilyenben van, akkor itt is lehetett volna ezt a megoldást választani. Klebelsberg Kunó típusú oktatási és kultusz tárca, és a többi terület pedig hagyományosan, ahogy az volt, a belügyminisztérium keretein belülre kerül. De Magyarországon olyan borzalmas állapotok uralkodnak a közbiztonság területén, hogy nem láttam kívánatosnak, hogy megterheljük a Belügyminisztériumot, a most újjá szervezendő Belügyminisztériumot egyébként. Mert itt mindenfajta, korábban eszközölt szerkezeti átalakítások miatt már eligazodni is nehéz, tehát az újjászervezendő Belügyminisztériumot nem lehetett megterhelni a közbiztonságon kívül más témákkal. Hanem csak és kizárólag a közbiztonság, közrend helyreállását szabhattam feladatként. Meg azt, ami az önkormányzatok irányításából ide kapcsolható. Na most, nem egyszerűen jó rendőri vezető kellett nekem vagy nekünk, hanem az országnak, hanem egy olyan rendőri vezető, aki úgy ismeri ezt a területet, mint a saját tenyerét, tehát én a Fideszben ismerek jó néhány tehetséges, közrend, közbiztonság helyreállítására is alkalmasnak tűnő személyt, de olyat, aki belülről ismerné a rendőrséget, aki egyetlen nap elvesztegetése nélkül máris érdemi munkát tudna végezni, ilyet nem. Ezért most elő kellett vennünk egy régi, kipróbált, kétségkívül korábban sokat kritizált, de jó eredményeket elért rendőri vezetőt. Még egyszer mondom, a miniszterekkel szemben egyetlen fontos elvárása van a magyar közvéleménynek, ez világosan kitűnik a választási eredményekből, hogy a nemzeti ügyek végrehajtását minél hamarabb teljesítsék, és az egyik ilyen vállalásunk a közrend és a közbiztonság helyreállítása.
- És hogyha már erről beszélünk: a három csapás törvény. Ott lesz az első törvények között, amelyeket beterjesztenek és megszavaznak.
- Mikor itt az interjúnak vége van, akkor Lázár János leendő frakcióvezető úrral fogok találkozni, ahol azt a törvénycsomagot beszéljük meg, amit még a kormány megalakulása előtt a frakció szeretne a parlament elé vinni, és ez ő javaslatai között...
- És ott lesz.
- ... a nekem megküldött anyagban szerepel ez a törvényjavaslat.
- Elnök úr, a kevesebb minisztérium jelent-e kisebb minisztériumi apparátust, közigazgatásban dolgozók létszámának csökkentését?
- Hát a következőképpen érdemes ezt elképzelni. Az első áttekintések alapján csak a Miniszterelnökséget, ahogy átnéztem, ott körülbelül feleakkora létszámmal fogunk dolgozni, mint a mostani miniszterelnökség...
- És igaz ez az összes többi minisztériumra is?
- Hát, ha nem is ilyen durván, de jelentős létszámcsökkentéseket várok el. Szeretnénk jó példával elöl járni; Magyarország megfullad a bürokratikus előírások és szabályok útvesztőjében, dzsungelében, meg kell szabadítani szerintem az embereket ettől, mindenki szeretne több levegőhöz jutni. Nagyobbakat lélegezni, szabadabban lélegezni, és ehhez meg is fogjuk adni a szükséges segítséget, tehát mind az eljárások számát, mind a fölösleges előírások számát, mind pedig a bürokraták jelentette akadályokat, illetve azok számát szeretnénk csökkenteni. Az elgondolásom az, hogy Navracsics Tibor miniszter úr, aki egyben miniszterelnök-helyettes is lesz a szándékom szerint, egy közjót szolgáló polgárbarát közigazgatást épít majd fel, ő erre kapott fölhatalmazást.
- ... hogyha csak a jelzőket veszem, akkor szépen fölvezette az adócsökkentés témakörét, mert nagyjából ugyanezeket a jelzőket szokta használni, hogy levegőhöz kell juttatni a vállalkozásokat, az embereket, és...
- Nem hagytunk-e ki valakit méltatlanul, az a kérdés már csak itt.
- Hát nézze, Navracsics Tiborról beszéltünk...
- Dehogynem!
- ... Navracsics Tiborról beszéltünk ugye...
- Itt van már, látom is. Kihagytuk Fazekas Sándort, aki a...
- Fazekas Sándor. Vidékfejlesztési...
- ... vidékfejlesztési ügyekért felelős. Ugye, Magyarországon elég komoly ideológiai hadjárat dúlt az elmúlt ötven évben, amelyben azt akarták bebizonyítani – és itt a rendszerváltás sajnos nem sok változást eredményezett –, hogy a mezőgazdaság, a vidék, a falusi vagy tanyasi életforma valami elmaradott dolog, ami inkább a múlthoz tartozik és nem a jövőhöz. A mi fölfogásunk egészen más. És szeretném, hogyha a miniszter úr be is bizonyítaná az egész országnak, hogy a mezőgazdaság, a vidéki élet, a falusi élet, a kisvárosi lét, vagy akár a tanyasi élet a jövőhöz tartozik, támogatandó és értékes dolog.
- Ühüm. Szóval adócsökkentés. Ugye, erről is korábban már beszélgettünk, akkor annyit árult el, hogy lesz olyan adó vagy adófajta, vagy nem tudom, hogy lesznek-e olyan adófajták, amelyek július elsejétől csökkennek, és lesznek olyanok, amelyek 2011. január elsejétől. Ugye, a kampányban Kövér Lászlónak volt egy nyilatkozata, amit fel is kapott a sajtó, nagyon sokan sokféleképpen magyarázták, Kövér László azt mondta, hogy erre idén ő úgy látja, hogy nincs mód. Most Öntől szeretném kérdezni: van-e mód, milyen adók, mikortól és milyen mértékben csökkennek? Hiszen, ugye, visszautalok arra, hogy a Fidesznek egy sarkalatos választási ígérete volt a radikális adócsökkentés.
- Igen. Most lesz adócsökkentés, de hogy az egészet meg tudjuk érteni, mármint a dolog fontosságát, súlyát és jelentőségét, ahhoz el kell mondanom, hogy ez a választás, amely most megtörtént, nem egyszerűen egy volt a választások között. Ez egy történelmileg példátlan választás volt, amely nem egyszerűen egy új kormányt ad majd Magyarországnak, hanem az emberek nagyon világosan kinyilvánították, hogy egy egész rendszert, egy politikai és gazdasági rendszert megdöntenek, át akarnak adni a múltnak, és egy másikat akarnak helyette fölépíteni. Ezt nevezem...
- Lehetőleg egy olyat, ami már a következő hétfőtől számunkra, ugye, könnyebb életet biztosít!
- És az nagyon helyes is, hogy így gondolják, ezt a rendszert, amit szerintem a választópolgárok akaratukkal kinyilvánították, és amit nekünk föl kell építeni, amit ők megalapítottak, az a nemzeti együttműködés rendszere. Most a nemzeti együttműködés rendszerébe néhány dolog nem fér bele. Nem fér bele az adócsalás. Nem fér bele az összekacsintás a kormányzat meg a vállalkozók között, miszerint a kormány olyan adókat vet ki, amiről eleve tudja, hogy úgysem tudják befizetni, mindenki megsérti itt-ott-amott a törvényeket, a kormány meg ezt nem veszi zokon, és így valahogy eléldegélünk, de ötről a hatra nem tudunk jutni. Tehát tiszta vizet kell önteni a pohárba. Átlátható, egyszerű, világos és kifizethető méretű, kifizethető méretű adók...
- Tudja ezeket konkretizálni?
- ... és adórendszer kellenek. Részben tudnám, de majd Matolcsy György ezt meg fogja tenni abban a pillanatban, amikor Varga Mihálynak, a magyar gazdaság állapotáról szóló gyorsjelentése elkészül.
- De azt megerősíti, hogy július 1-től lesz adócsökkentés?
- Igen, tehát, amit biztosan tudok Önnek mondani, az a következő. Varga Mihálynak van egy gazdasági tényfeltáró bizottsága. Ők dolgoznak, én rendszeresen kapok tőlük beszámolókat. Úgy látom, hogy május hónap végére egy olyan jelentést már az ország asztalára tudnak tenni, amelyből mindenki megértheti, közöttük a leendő miniszterek is, hogy mi az ország valóságos gazdasági helyzete. Csak a mostani számokból és előrejelzésekből jól látható, hogy a baj nagy, tehát komoly gazdasági vészhelyzetben van Magyarország.
- Nagyobb, mint amire számítottak?
- Hát nagyobb, mint amit hivatalosan a kormány elismert, és nagyjából akkora, mint amekkorára mi számítottunk. Tehát egy szakadék széléhez most már nagyon közeli helyzetben vagyunk. Az országot vissza kell rántani a szakadék széléről. Ez intézkedéseket követel. Na most, amikor a helyzetet világossá tesszük, rögtön, egy-két napon belül az orvosságot is szeretnénk nyilvánosságra hozni, tehát nemcsak a bajt, hanem azt is, hogy mit kell tenni annak érdekében, hogy az ország ne essen bele...
- Magyarul, hogyha ez az országjelentés elkészül, vagy a gazdasági helyzetről...
- ... a szakadékba.
- ... így van, akkor fogja másnap-harmadnap megmondani, hogy milyen adók csökkenhetnek július 1-jétől?
- Így van. Nézze, a következő a helyzet. Rengeteg modellszámítás létezik, ezzel sem magamat, sem a közönséget, sem Önt nem untatnám, a görög példát szeretnénk mindenkinek a figyelmébe idézni. Ugye, Görögország esetében kiderült, hogy a baj sokkal nagyobb annál, mint amit a kormányok bevallottak. Majd elkezdtek gondolkodni azon, hogy mit kéne csinálni. Eltelt egy hét, két hét, három hét, négy hét, és közben Görögország a gazdasági tönk szélére jutott. Ezt Magyarország nem engedheti meg magának. Amikor a valóságos helyzetet föltárjuk, szinte azonnal a helyzet kezeléséhez szükséges intézkedéseket is be kell mutatni, és meg kell hozni, és ebben a csomagban, ebben a tervben, ebben az intézkedési tervben lesz benne az adócsökkentés néhány adófajta esetében.
- EKHO, EVA marad-e?
- Hát inkább ki szeretnénk terjeszteni, tehát, ha a kérdést úgy tesszük föl, hogy milyen adórendszert szeretnénk Magyarországon, akkor a válasz az, hogy szeretnénk, hogyha az egyéni vállalkozók egy bizonyos értékhatár és forgalom alatt dolgozó vállalkozók azok a lehető legegyszerűbb és legkönnyebb adózási rend szerint adózhatnának, akár átalányadózással is. Ennek a számításai vagy ennek az előmunkálatai is gőzerővel zajlanak immár több éve, azt is mondhatnám, hiszen mi rendszeresen nyújtottunk be ilyen szellemben indítványokat, még ellenzéki időszakban a magyar parlament elé.
- Még egy kicsit a családtámogatási rendszerről, aztán még van jó néhány téma, amire ugornunk kellene. Változott ugye a gyed és a gyes rendszere. Önök visszaállítják-e azt, hogy három év, illetve kettő év helyett megint három évig járjon a GYES? Mert ugye ez a május...
- A szándékunk...
- ... elseje után született gyerekekre most úgy vonatkozik, hogy csak két év jár.
- A szándékunk az, hogy igen, hogy mikor, az pedig számok kérdése. Itt is némi türelmet kérek Öntől.
- No, hát akkor a nyár zsúfolt lesz, már csak azért is, mert, és akkor átevezek egy másik témára. Köztársaságielnök-választás.
- A mi nyarunk biztosan zsúfolt lesz, és a képviselők sem tudják lógatni a lábukat.
- Ugye, e körül kialakult egy kis polémia. Pokorni Zoltán éppen itt, a Mokkában tett nyilatkozata után. Van-e már hivatalos álláspont arról, hogy ki lesz a Magyar Köztársaság elnöke 2010 nyarától?
- A nyár forgatókönyvét nagyjából elkészítettük, és a június 28-án esedékes frakcióülésen fogalmazza meg a maga javaslatát a Fidesz frakció. Ugye, mindenkinek joga van, minden parlamenti képviselőnek joga van javaslatot tenni, vagy legalábbis fölvetéssel élni.
- Önnek mi a javaslata?
- Az én javaslatom június 28-án a frakcióülésen fog majd elhangozni, én addig nem foglalkozom a köztársasági elnök kérdésével, mert kormányt kell alakítani, vissza kell rántani, mint mondtam, az országot a gazdasági vészhelyzetből, föl kell állítani a parlamentet, szóval van...
- Hogyha úgy kérdezem…
- … van itt bőven munka elég, és sosem voltam híve annak, hogy egymáshoz nem tartozó kérdéseket összekeverjünk. Magyarországnak ma a legfontosabb kérdése nem az, hogy ki lesz a következő köztársasági elnöke. A legfontosabb kérdés az, hogy mi lesz a kormánnyal, mikor alakul meg, mi az ország valóságos helyzete, és milyen lépéséket tud tenni a helyzet orvoslására a kormány. Ha ez megtörtént, utána, miután mindennek rendelt ideje van, következik a köztársasági elnök kérdése. Június 28-i frakcióülésen.
- Hogyha úgy teszem föl a kérdést, hogy elképzelhetőnek tartja-e, van-e arra esély, hogy Sólyom László folytatja, akkor erre mit mond?
- Ez teljesen nyitott a kérdés.
- Nyitott a kérdés.
- Ez teljesen nyitott kérdés.
- Ha már a személyi kérdéseknél tartunk, a másik nagy sajtóvisszhangot kiváltó ügy, ugye, az MNB-hez, illetve hát Simor András elnökhöz szóló üzenete volt, miszerint „a jegybank nem off-shore lovagok szálláshelye” – így fogalmazott, hogyha jól emlékszem. Simor András erre úgy reagált, hogy ő kitölti a mandátumát, ez még három év, és együttműködést ajánlott. Ön szerint marad-e a jegybankelnök?
- Hát vannak törvények, amelyek ezt a kérdést szabályozzák. Én ezekkel a törvényekkel most nem kívánok foglalkozni tekintettel arra, hogy épp egy kormányalakítás kellős közepén vagyunk. Azt tudom mondani, hogy az egész helyzet meglehetősen méltatlan, tehát ha úgy tetszik, annak a régi rendszernek az öröksége, amit most akarunk fölszámolni, illetve amit a választópolgárok megdöntöttek április 25-én. Hát képtelen helyzet az egész, nem? Tehát...
- Hát mire gondol?
- Hát ismerjük a történetet, most én nem akarom kritizálni, sem támadni a jegybank elnökét, de hát ismerjük a hozzá kapcsolódó történetet. És abban a régi világban ez lehetséges volt, de abban az új rendszerben, amit én nemzeti együttműködés rendszerének nevezek, ott nem fordulhat elő, hogy valaki közbizalmi állást tölt be, és közben nem itthon adózik, egyáltalán nem vesz részt az itthoni közös…
- … na jó, de ennek a konfliktusnak vagy feszültségnek mi lehet akkor a feloldása? Mondjuk, hogyha, tehát Ön azt szeretné, hogy ajánlja föl a lemondását Simor András?
- Nézze, még egyszer szeretném mondani, egyelőre még a magyar parlamenti mandátumom sincs a kezemben, miniszterelnökké senki nem választott meg, tehát nem vagyok abban a helyzetben, nem is volna illendő és nem is volna helyes, hogy itt a mutatóujjamat emelgessem. Én azt tudom mondani Önnek, hogy örököltünk egy helyzetet, ez egy méltatlan helyzet, a régi világban ez gyakori volt: közérdek helyett magánérdekek kerültek előtérbe, olyan üzleti, olyan üzleti történetek jöttek létre, amelyek egy-egy pozícióhoz méltatlanok. Szeretném, hogyha 25-e, április 25-e után valóban egy új világ kezdődne Magyarországon, ahol ez nem fogadható el. Hogy mi lesz a megoldás, azt meg majd megtaláljuk.
- Lehet-e egy olyan megoldás, hogy összevonják az MNB-t és a PSZÁF-et, és ennek az új intézménynek az élére nem Simor András kerül, hanem mondjuk Járai Zsigmond?
- Nézze, én nem vagyok híve a ravaszkodásnak. Tehát hogyha az a helyzet, hogy nem lehetséges változást elérni személyi cserék nélkül, akkor beszéljünk egyenesen. Még nem tartunk itt. De az, hogy, mint a régi világban éppen, még egyszer mondom, hogy tiszta vizet szeretnénk önteni a pohárba, de az, hogy nem mondjuk meg, hogy mit akarunk, hanem inkább összevonunk két intézményt, aztán elmozdítunk és kinevezünk. Szóval ez az egész az, hogy mondjam, méltatlan dolog...
- Magyarul azt mondja, hogy akkor például ez a forgatókönyv ez nem létezik?
- Hát nézze, semmi értelme ebben a pillanatban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét összevonni a jegybankkal. Most csak azért, hogy megoldjunk egy személyi kérdést, hát most őszintén!
- Jó, ez egy válasz. Hát...
- ... méltó dolog volna ez, hát tízmillió ember ügyeit intéző kormányról, jegybankról beszélünk. Ráadásul a pénzügyi szervezetek felügyeletének van itt még egy fontos feladata. Hát az ő dolga az volna, és nagyon remélem, hogy majd lesz is, hogy megvédje az embereket a pénzügyeik tekintetében a kiszolgáltatottságtól. És én alig ismerek Európában olyan országot, ahol az emberek kiszolgáltatottabbak lennének a pénzügyeiket, a hiteleiket tekintve, mint éppen Magyarországon. Tehát van annak a szervezetnek önmagában is munkája bőségesen...
- Elég dolga.
- ... anélkül, hogy megterhelnénk őt még a jegybank-elnök körüli huzavonával. Még egyszer mondom, a jegybank-elnök kérdésével egész egyszerűen nem akarok foglalkozni. Egy korszak lezárult, új korszak kezdődik, megoldást meg majd találunk.
- Ha egy kicsit eltávolodunk így a napi politikai kérdésektől, személyektől, ügyektől, adatoktól, százalékoktól, tudom, hogy én erőltetem, de most akkor egy lépésre távolodjunk el ezektől, akkor hogy képzeli el a következő négy évet? Mi a víziója, így is kérdezhetném. Hogyan vonul be, mondjuk ez a négy év majd a politikatörténetbe? És most nem, hogyha nem sértem meg, nem kampányszlogenekre lennék kíváncsi, hanem egy határozott elképzelésre.
- Hát, nem sért meg, mert a kampányszlogenek nem üres mondatok, hanem azoknak jelentésük van...
- Hát sok esetben azért tudnak azok is lenni.
- Igen, de most miután velem beszélget, azt gondolom, hogy megelőlegezi nekem azt a szándékot, hogy csupán üres mondatokkal nem szoktunk kampányokban részt venni. Azoknak mind megvan a maguk tartalma, az is igaz, hogy kormányzásra készülve már kicsit többre van szükség. Tehát ezért valóban nem a választási kampányunkból kölcsönzök ide most választ az Ön kérdésére. Hanem inkább azt mondanám, hogy ennek a négy évnek az emberekről kellene szólnia. Tehát ha megkérdezzük az embereket, hogy miről nem szólt a mögöttünk hagyott néhány év, akkor azt fogják mondani, hogy róluk nem szólt. Tehát valami egész mással volt elfoglalva a politika – leginkább a saját ügyeivel. Magáncélok, magánérdekek álltak középpontban, én szeretném, hogyha a következő négy évben ezzel tudnánk szakítani, és egy olyan négy év jönne létre, amelyre jogosan mondjuk, hogy na, ez volt, vagy ez lett a nemzeti együttműködés rendszere, egy másik világ, mint ahol a politika zajlott 2010 előtt. Összességében pedig ettől a nemzeti együttműködés rendszerétől én azt várom, hogy ne egyszerűen csak sikereket hozzon: azt mindannyian szeretnénk, fölemelkedést, nagyobb biztonságot, hanem megnyugvást is. Én úgy látom, hogy ez az ország mintha kétszeres szívritmussal vagy dupla vérnyomással élne. És ha megpróbáljuk megfejteni, hogy mitől ilyen a hangulat Magyarországon, akkor valahol ott találjuk meg a választ, hogy az emberek rendkívül bizonytalanok. A mindennapi élet biztonsága elveszett. Azt, amiért megdolgoztak, azt sem érezhetik biztonságban. Hol a közbiztonság hiánya fenyegeti, hol a magas rezsiszámlák, hol a munkanélküliség, de valami állandóan fenyegeti az embereket. És én azt szeretném, ha ebben a négy évben biztonságot, védelmet, megnyugvást találnának.
- Elnök úr, köztársasági elnök-jelölés vagy jelölt ügyben, adócsökkentés ügyben várom vissza nyáron.
- Köszönöm, hogy itt lehettem!
- Köszönöm szépen, hogy itt volt!
(miniszterelnok.hu)
