A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.

- Az évi rendes konzultáció keretében hazánkban tartózkodó IMF-fel tárgyalást kezd a kormány egy új típusú, Magyarország érdekében berendezett együttműködésről, egyfajta biztosításról, a Nemzetgazdasági Minisztérium erről kiadott közleményét meglepőnek, de egyértelműen pozitívnak minősítették itthoni és külföldi mértékadó elemzők, javultak a pénzpiaci mutatók. Orbán Viktor miniszterelnök a stúdióban, jó reggelt kívánok!

- Jó reggelt kívánok!

- Mi változott menetközben, hogy szükség lett erre a megállapodásra, vagy szükség lesz erre a megállapodásra?

- Miután a pénzügyi stabilizálás korszakát lezártuk, hiszen az államadósságot jelentősen csökkentettük és csökkenteni fogjuk, a költségvetés hiányunk, mióta beléptünk az Európai Unióba, hét év után először az ott vállalt kötelezettségeknek megfelelően 3 százalék alatt lesz, egy új korszakot kell nyitnunk. Ezt mi a növekedés korszakának nevezzük, mindenfajta nehézségekbe ütközünk természetesen, de most az a pillanat jött el, amikor egy érzékelhető növekedést kellene Magyarországon a gazdaságban elérnünk. A minisztert, a gazdasági minisztert a kormány megbízta, hogy egy növekedést erősítő, serkentő, gerjesztő tervet nyújtson be a kormány elé, és a miniszter úgy döntött, hogy ennek fontos része egy pénzügyi biztosítás, amit az IMF-fel kíván megkötni.

- Mielőtt néznénk ennek a megállapodásnak a tartalmát, tehát azt mondja, hogy egyfajta munka véget ért, erről talán lehet néhány értékelő mondatot mondani, így képzelte, hogy itt másfél évig fog tartani ez a fajta pályára állítás, ami most tehát ezek szerint megtörtént.

- Nagyjából így képzeltük. Persze napokra meg hetekre pontosan tervezni a modern világban nehéz, de nagyjából így képzeltük, valamikor talán egy évvel ezelőtt az egyik ilyen évértékelő beszédben fel is vázoltuk azokat az éveket és szakaszokat, amelyeken keresztül kell mennünk. Hát nézze a legfontosabb dolog az volt, hogy szabad kezet tudjunk kapni vagy szerezni magunknak. Ne felejtsük el, hogy a kormányváltáskor Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország, és rá voltunk utalva mások segítségére. És az volt a célom, én úgy értettem, hogy a választópolgárok is ezért adtak nekünk bizalmat, hogy szerezzük vissza a szabad kéz lehetőségét. Tehát legyen mód arra, hogy úgy rendezzük be Magyarországon az életünket, ahogyan a magyar érdekek azt megkövetelik, és ebben korábban kötött megállapodások, korlátok ne akadályozzanak bennünket. Ezért is volt az, hogy amint lehetett, emlékeim szerint valamikor 2010 őszén le is zártuk a régi együttműködésünket az IMF-fel, világossá tettük, hogy egy új tehermegosztást vezetünk be, bevezettük a bankadót, nemzetközi cégekre is vetettünk ki adókat, most a devizahiteleseket is a tehermegosztás jegyében megpróbáljuk kimenteni az adós rabszolgaságból. Szóval nagyjából így képzeltem, nézze, boldog azért nem vagyok, ha ez a kérdése, tehát Magyarország még messze nem a legjobb helye a világnak, tehát itt még nagyon sok a szegény ember, még mindig sokan félnek az egzisztenciális bizonytalanságtól, még mindig nincs mindenkinek munkája, még mindig nagyon sok háztartás van eladósodva, tehát a következő években nem maradunk munka nélkül.

- Beszélünk majd arról is, hogy mindez hogy fordítható le az államháztartás nyelvére, de akkor nézzük még az IMF-fel tervezett megállapodást. Annyit tudni róla a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből, hogy ez egyfajta biztosítás lesz. Mi ennek a megállapodásnak a tervezett tartalma?

- Erről talán ma majd beszél a gazdasági miniszter, mert hogyha jól emlékszem, akkor ma délelőtt jelenti be az IMF Magyarországon tartózkodó delegációja számára a gazdasági miniszter, hogy akkor egy ilyen biztosítás típusú megállapodást szeretnénk kötni az IMF-fel. A régi típusú IMF-megállapodás, amit lezártunk 2010 őszén, arról szólt, hogy ők megmondták, hogy mit kell csinálni Magyarországon, és hogyha mi azt csináljuk, akkor adnak pénzt, és akkor mi nem fogunk összeomlani. Ez volt az a megállapodás, amit még az előző kormány kötött velük. Nekünk sikerült akkor három-négy hónap alatt leválnunk a pénzpiac, a nemzetközi intézmények pénzügyi segélyeiről, s akkor azt a célt tűztük ki, hogyha azt akarjuk, hogy Magyarország ne függjön senkinek a jóindulatától, akkor a magyar gazdaságot a pénzpiacról kell finanszírozni. Az ugyan nehezebb, fáradságosabb, kockázata is van, de szabad kezet ad abban az értelemben, hogyha jó a gazdaság teljesítménye, akkor a pénzügyi befektetők adnak pénzt Magyarországnak, tehát nem kell politikai, gazdaságpolitikai tárgyalásokat folytatni másoknak. Most ennek az új megállapodásnak az volna a lényege, tehát erről majd a miniszter úr, gondolom, ma beszél, hogy mi inkább egy biztosítást szeretnénk. Tehát a szabad kéz politikáját nem akarjuk feladni.

- Az Ön kritikája is az volt a 2008-as IMF-megállapodással kapcsolatban, hogy olyan társadalompolitikai válaszokat adott az IMF, mint amilyet adhat valaki, aki nem itt él, és a részvétel felelőssége nélkül is ezt megteszi. Most nem ilyen típusú lesz?

- Így is mondhatjuk, Én inkább úgy mondanám, hogy olyan megállapodás volt az előző, amely korlátozta Magyarország gazdasági önállóságát.

- Most ez nem forog veszélyben?

- Többet Magyarország gazdasági önállóságát senki sem korlátozhatja, ez a kormányzati filozófia első számú törvénye.

- De az IMF-nek lehetnek feltételei.

- Majd meglátjuk. Nem nagyon hiszem, hogy a magyar gazdaság mostani állapota mellett, amelyet erős fundamentumok, ahogy szokták mondani, tehát erős alapok jellemeznek, nekünk kölcsönre volna szükségünk, tehát mi, ha pénzre van szükségünk, akkor kimegyünk a pénzpiacokra, bocsátunk ki állampapírt, kötvényt, kincstárjegyet, s azt megveszik. A probléma mindösszesen annyi, hogy az euróválság miatt Európa szinte minden országában a hozamok emelkednek, tehát magasabb kamatot kell fizetni, mint korábban, de a pénzügyi biztonságunk meg van, ezeket a papírokat megveszik, a hitelezők bíznak abban, hogy ezeket vissza tudjuk majd fizetni. Ehhez az kell, hogy a gazdaság jól is teljesítsen, remélem, hogy jól is fog teljesíteni, tehát összességében a nemzeti önállóság és gazdasági önérdek szerint tudunk minden megállapodást alakítani, legyen szó Kínáról, IMF-ről, Szaúd-Arábiáról, Oroszországról vagy éppen Brüsszelről.

- Ha egy picit távolodunk ettől a helyzettől és egy távolabbi nézőpontot előveszünk, és az eurózóna válságát nem lehet elfelejteni ebben a helyzetben, amely a legfrissebb hírek szerint mindenféle növekedési kilátások romlanak, a Világbank, az Európai Bizottság, és várjuk a német gazdasági kormány előrejelzését. Mire számít, tekintettel arra, hogy Görögországban és Olaszországban is súlyos helyzet alakult ki?

- Arra számítok, hogyha a magyar gazdaság, a magyar kormányzat nem folytatna egy rendkívül aktív gazdaságpolitikát a következő évben, hanem csak hagyná, hogy történjen, ami a piacokon meg a gazdaságban úgy magától is megtörténik, akkor bajban lennénk, mert a mi gazdasági növekedésünk is igazodna az eurózóna tagállamainak rendkívül lassú növekedési üteméhez. Sőt az eurózóna több országában visszaesés is lesz, ezt el akarjuk kerülni. Ezért a kormányzatnak egy rendkívül aktív növekedést – serkentő, támogató, felpörgető – gazdaságpolitikát kell folytatnia, ez a terv egyébként készül, hamarosan a kormány elé kerül.

- És van arra esély akkor ezek szerint, hogy nem szükséges változtatni a magyarországi GDP-előrejelzésen, amely most másfél százalék? Azt mondja, hogy extrém nehéz, ezt múlt pénteken mondta, de hogyan folytatódik a mondat?

 - Ez úgy volt, hogy már erre az évre is szerettünk volna egy három százalékos gazdasági növekedést, valahol a kettő környékén leszünk a számok mostani tanúsága szerint. A következő évben szerettünk volna egy legalább ekkora növekedést, de a külső környezet változása miatt fokozatosan le kellett adni a céljainkból. A magyar gazdaság legszorosabb összefüggésben a német gazdaság teljesítményével áll, ezért a kormánynak az az álláspontja, hogy amíg a németek a saját költségvetésükben nem határozzák meg a saját növekedési kilátásukat, addig nekünk is óvatosnak kell lennünk. A német parlamentben a költségvetési bizottság most vitatja ezt a kérdést, hogy fog növekedni a német gazdaság, s amint a számot látjuk, akkor elképzelhetőnek tartom, hogy a most másfél százalékon álló növekedési előrejelzésünket a következő évben lejjebb vigyük, de ennek az a feltétele, hogy a németek is ezt tegyék.

- De a többi államháztartási cél marad, gondolom, ez nem változik. És mi történik, a magyar gazdaság olyan típusú kilátásaival, lesz-e bármilyen gazdaságpolitikai fordulat, amely ennek a kormánynak a munkáját az jellemzi, ezek köztudott tények, hogy lakossági és állami adócsökkentést próbál ez a kormány megvalósítani? Újabb eladósodás nélküli növekedésösztönzést, ezt ma már mindenki tudja. Vagy például vegyük a deviza hitelesek ügyét. Lesz-e bármilyen fordulatra szükség jövőre?

- Nézze, mi három elv szerint igazítjuk a lépéseinket. Az első a tehermegosztás elve. Tehát a mostani nehéz helyzetet, illetve a megörökölt óriási adósságot nem lehet úgy kezelni, hogy kizárólag egy szereplő viseli az összes terhet, mondjuk a háztartások, vagyis az emberek, hanem tehermegosztásra van szükség: a bankok, a vállalati szektor, a háztartások és a kormányzat között. Ez az egyik elv, ezt folytatni fogjuk. A másik a felerősítés politikája. Én nekem az a felfogásom, hogy egy gazdaságot azokra az emberekre lehet építeni, akik tudnak és akarnak dolgozni. Ráadásul a munka mellett még gyermeket is vállalnak, vagyis a családjukat is eltartják. Ezt nevezhetjük középosztálynak. Őket kell felerősíteni és megerősíteni. A devizahitelek is azért fontosak, mert ezeket a családokat viszik adósrabszolgaságba. Tehát egy magam korabeli 48 éves ember, akinek egy devizahitele van, és elgondolkodik a jövőről, annak azzal kell számolnia, hacsak a kormány nem segít rajta, hogy ő úgy fog meghalni, hogy még mindig tartozik. Sőt, lehet, hogy még többel fog tartozni, nagyobb összeggel, mint amennyi hitelt felvett. Mert ez a helyzet. Nem lehet embereket, egy egész országot ebbe a helyzetben hagyni, tehát ebből ki kell őket vezetni. A devizahitelesek megsegítéséről szóló kormányzati törekvés ezt a célt szolgálja. Ezt a felerősítés politikájának jegyében tesszük. A harmadik dolog, amibe nem szeretnék változtatni továbbra sem, pedig a szerkezetátalakítás politikája. Tehát én azt a célt tűztem ki magam elé, erre is kaptam felhatalmazást, hogy azokat a rendszereket Magyarországon, oktatási, szociális rendszer, munkaügyi rendszer, amelyek adósságot termelnek, át kell szervezni, hogy ne termeljenek adósságot. Mert az adósság lesz a legnagyobb istencsapás. Most is az, de a jövőben még inkább istencsapása az adósság lesz minden nemzet életében.

- Én pedig még valamit hozzáteszek. Ami megfigyelhető kormányzati megoldás, és ez a 2011-es évben egy újdonság, hogy az állam bizonyos stratégiai ágazatokban megveti a lábát. Tehát a közvagyonnal való gazdálkodás témáját, ha elővesszük. Például a MOL-ban, ez tavaszi hír volt. De ennél frissebb a Rába járműgyártó részvényeinek felvásárlási ajánlata a vagyonkezelőn keresztül, amelyet a menedzsment elfogadott. Mi szüksége van az államnak a Rábára?

- Először is a MOL-t valóban visszaszereztük az oroszoktól. A legnagyobb részvénytulajdonosa a Rábának az egy maláj – jól hallja egy maláj – csoport. És azt gondoltuk, hogyha már a nyugdíjpénztár átalakítása során Rába-részvény került az államhoz, akkor nem az a jó politika, hogy a Rába-részvényeket eladjuk, hanem kivásároljuk a malájokat, majd utána olyan pozícióba hozzuk az államot a Rábában, hogy tudjunk rendes nemzeti iparpolitikát folytatni a Rába bevonásával is. Tehát én a nemzeti vagyon gyarapítását – különösen, hogyha nemzeti érdekkörbe történő visszavonásról, visszaszerzésről van szó – mindig is nagyon fontosnak tartottam, és a munkám legszebb részéhez tartozik.

- De ez azt jelenti, hogy akkor az állam tulajdonképpen önmagától rendelhet meg, mondjuk, mindenféle tűzoltóautókat, buszokat. Tehát nem kell más…

- Ha Ön a jövő felől érdeklődik, mert ez a múlt, hogy kitől és honnan szerezte vissza a magyar közösség, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarországnak szüksége van egy nemzeti iparosítási politikára. Mert a rendszerváltás után az ipari kapacitások leépültek Magyarországon. A multik még behoztak néhány nagy és nagyon fontos és korszerű technológiát képviselő gyárat, ipart. Ezeket mi kiemeltnek tartjuk, és továbbra is folytatni akarjuk az együttműködéseket, de szükség van nemzeti iparra is. A nemzeti ipart pedig fejleszteni kell. Vagyis egy nemzeti iparosítási politikára van szükségünk, a járműgyártás ennek fontos része. És a Rába ennek lehet ennek egy láncszeme, de erről majd a nemzeti fejlesztési miniszter készít előterjesztést a kormány számára.

- Ilyen típusú további bevásárlások, mondjuk így, az egyszerűség kedvéért és például nemcsak ipari ágazatokban. Mert ott van például a mezőgazdaság, amely nagyon szépen teljesített most az elmúlt hátrahagyott időszakban. Oly annyira, hogy meglepő GDP-adatot produkált. Tehát én persze nem akarok tippeket adni Önnek, de talál érdemes erre is…

- De, adjon csak tippeket, mégiscsak a nemzeti együttműködés kormányáról beszélünk és a nemzeti konzultáció kormányáról. Tehát minden jó ötletre szükségünk van. És igyekszünk is beépíteni azokat a munkánkba. Vannak terveink. A mezőgazdaságban azonban nem tulajdonszerzésre van szükség, először is jelentős állami földvagyon van még mindig Magyarországon. Az a mezőgazdaság biztonságát megfelelően szolgálja. Amire szükség lehet, az néhány mezőgazdasági termékekkel kereskedő, úgynevezett kereskedőház, amelyet vagy önállóan fogunk felállítani, vagy néhány más országgal vegyes vállalati formában, és amely segíteni fogja, hogy a magyar mezőgazdasági termékek, amelyeknek a minősége és a mennyisége is szerintem rohamosan nőni fog a következő években, külpiacokra kerülhessen.

- Néhány mondatot váltsunk még a tegnapi előadásáról. Tegnap a diaszpóra tanácsban, amely a Kárpát-medencén kívüli magyarság képviseletét hivatott megjeleníteni, Ön azt mondta szó szerint, hogy történelmi küldetésünk, hogy lezárjuk Magyarországon a posztkommunista korszakot. Mire gondolt?

- Azt is elmondtam ott, hogy mire gondoltam. Három dolgot mondtam. Első az, hogy a posztkommunista ügy nemcsak egy életérzés. Magyarországon egy óriási, széles spektruma van a véleményeknek, hogy mi történt velünk az elmúlt húsz évben. Ez egy életérzés. Van, aki azt mondja, hogy nem történt meg a rendszerváltás. Mondjuk, a baloldalon meg azt mondják, hogy diktatúra tulajdonképpen átnőtt egy demokráciába. Na most, az én felfogásom szerint azonban egy zavaros húsz év van mögöttünk, amelynek jól leírható tulajdonságai vannak. Az alkotmányos intézmények gyengék voltak, és nem volt új alkotmányunk, a nem kommunista múltból jövő pártok nem voltak szervezetileg megerősödve, és a versenyszabályokat és a piacszabályokat a régi rendszerből jövő kapcsolati hálók felülírták, ezért bár Magyarországon látszólag verseny volt, de a valóságban monopóliumok, és a nagy szereplők közötti kartellek határozták meg a magyar gazdaságot. Ez a posztkommunizmus. Ezt kellett lezárni. Ezzel bíztak meg a választók másfél évvel ezelőtt, és ezen dolgozom.

- A pénzügyi stabilitás korszakát lezártuk. Új korszakot a növekedés korszakát kell nyitni, ezért kapott a nemzetgazdasági miniszter megbízást az erről szóló tervek kidolgozására, aminek része a Nemzetközi Valuta Alappal felvett együttműködés a magyar gazdaság irányításába továbbra sem szólhat bele senki – mondta Orbán Viktor miniszterelnök.

(orbanviktor.hu)