A Hír TV Rájátszás című műsorában Szabó Anett beszélgetett Orbán Viktorral.

- Jó estét kívánok 2010. december 23-án, csütörtökön. A mai napon az országgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetést, a Fitch Ratings pedig leminősítette Magyarország adósbesorolását. Jelenlegi formájában megszűnik a Költségvetési Tanács, és feltételhez kötik a sztrájkot a közszolgáltatást végző cégeknél. A részletekről majd a Lapzártában beszélgetünk, a Rájátszás vendége pedig ma este Orbán Viktor miniszterelnök lesz.

(…)

- A Rájátszás stúdiójában Orbán Viktor miniszterelnök. Jó estét kívánok, üdvözlöm!

- Kezét csókolom, jó estét kívánok!

- Természetesen beszélgetünk a mai napról, illetve a költségvetésről is, de menjünk egy picit vissza az időben! Médiatörvény. Arra kérem, hogy először is reagáljon két, talán legmarkánsabb tegnapi külföldi véleményre! Egyrészt, ugye, Angela Merkel a jogállamiság elveire figyelmezteti Magyarországot, másrészt pedig a luxemburgi külügyminiszter egyenesen diktátornak nevezte Önt. Valóban veszélyben van a demokrácia?

- Hát először is, szegény luxemburgi külügyminiszter ügyében beszéltem a luxemburgi miniszterelnökkel, mert ezerévi jó ismeretségben vagyunk, és hát kérdeztem, hogy mégis mi történt Luxemburgban, és kiderült, hogy ez a luxemburgi szocialista munkáspárt által a kormányba delegált ember, tehát nem a kormány álláspontját képviselte. Ezzel ezt le is vette a napirendről. Ami pedig a szegény német kancellárasszonyt illeti, őt kabátlopás-ügybe keverték, nem mondott szegény semmit, a kormány helyettes szóvivője mondta azt, hogy egyébként természetesen egy európai uniós tagállam be kell hogy tartsa az európai uniós normákat, és nagyon remélik, hogy Magyarország is így tesz majd. Ördöge van, valóban Magyarország is így tesz. Tehát én a magam részéről ezeknek a külföldi véleményeknek egyelőre csak nagyon mérsékelt jelentőséget tulajdonítok.

- Igazából, ami ezen nem érthető, az, hogy Ön túl van rengeteg külföldi találkozáson. Ugye az elmúlt időszakban végigjárta az európai uniós tagállamokat, beszélgetett a vezetőivel. Ilyenkor a személyes beszélgetések során ezekre a témákra, például a médiatörvény tervezetére nem tértek ki? Mert ugye, azt látjuk, hogy a sajtóban folyamatosan arra reagálnak, ami a sajtóban megjelent.

- A következő a helyzet. Mindenki tudja, hogy Magyarország egy nagyon nehéz helyzetben lévő ország. Ha máshonnan nem, hát onnan tudhatják, hogy júliusban még Magyarország a csődre leginkább esélyes országos listáján az előkelő első helyen szerepelt. Mindenki tudja, hogy ezt az országot az elmúlt nyolc évben félrekormányozták, hogy egészen a szakadék szélére jutott, tehát van együttérzés Magyarország iránt, és van bátorítás is, mert látják, hogy ugyanakkor a magyarok úgy döntöttek, hogy Európában példátlanul stabil politikai rendszert hoznak létre: kétharmados támogatást adtak egy kormánynak. Ennek se híre, se hamva Nyugat-Európában, tehát ilyen nincs, ilyen utoljára talán Bajorországban fordulhatott elő. És látják, hogy a magyarok nekiálltak, és átszervezik Magyarországot. Valóban ez történik, egy alkotmányos átszervezést hajtunk végre, ami érinti a médiát, érinti a gazdaságot, érinti az adórendszert, számos terület, közigazgatást, közbiztonságot, családtámogatást, és persze érdekli őket, hogy mit csinálunk, és azt kell mondanom, hogy én komoly és szívből jövőnek tűnő elismerésekkel találkozom!

- Bírálattal egyébként találkozott ezeken a személyes megbeszéléseken?

- Hát ez egy érdekes budapesti kérdés. Hát képzelje el a szituációt, amikor állunk így egymással szemben, egy másik állam miniszterelnöke meg én, és bíráljuk egymást. Hát, hogy mondjam, a helyzet képtelenség, ilyen nincs! Érdeklődni szoktunk, hogy ki hogy van, mit csinál, milyen tervei vannak, milyen nehézségei, tudunk-e egymásnak segíteni, de hogy bíráljuk egymást, az nem merül, nem merül föl.

- Na de a mai nap folyamán a német külügyminiszter nem éppen ezt tette? Hiszen telefonon egyeztetett a magyar külügyminiszterrel, Martonyi Jánossal, mégpedig a magyar médiatörvény lehetséges változásairól. Hajlandóak egyáltalán változtatni, vagy mondjuk a bírálatok után fontolgatják azt, hogy bármi is változhat?

- Hát eszünk ágában sincs, ezt a törvényt, ezt mi…

- Miről szólt ez a beszélgetés?

- Hát nem velem folytatta a német külügyminiszter, hanem Martonyi külügyminiszter úrral, de gondolom, kérdéseket tehetett föl. Hát mindenki tájékozódni próbál, hát az igazság az, hogyha Ön elolvassa a nemzetközi sajtó reakcióit, abból nem derül ki, hogy mi a baj.

- Hát, konkrétumokkal valóban nem találkoztam!

- Tehát egészen egyszerűen van egy, ezt én úgy mondom, van egy politikai vagy ideológiai epeömlés: nagyon utáljuk azt, ami Magyarországon történik, de hogy miért, mi a baj, mi fáj, erről nem lehet megtudni semmit. Ezért ha az ember beszél, mondjuk egy német külügyminiszterrel, akkor elsősorban kérdésekre válaszol. Én elmondtam több alkalommal, most is megteszem, hogy nincs olyan passzusa a magyar médiatörvénynek, amely valamelyik európai uniós tagállam médiaszabályozásában ne lenne benne! Ha úgy tetszik, ez egy európai törvény, sőt, a nagyon zavaros, ’90-es évek elején létrejött médiatörvény helyett most jött létre egy valóban európai médiaszabályozás!

- Na de mégis, a kritikák! Konkrétumokkal valóban nem találkozunk. A kritikák elsősorban arra irányulnak – ezzel szemben, amit Ön mond –, hogy a kormány gyakorlatilag megszállta a magyar médiát, és veszélybe került a sajtószabadság. Hát, ha Európában ez mindenhol így van, akkor miért Európából kapjuk éppen ezeket a kritikákat?

- Hát, nézze, ez egy érdekes kérdés. Én azt tudom mondani, hogy a bajok vagy a kritika mélye mindig az, hogy Magyarországon kétharmada van a kormányzópártnak. Tehát valóban azt mondják, hogy tényleg, nálunk is, nem is a miniszterelnök, hanem a miniszter nevezi ki a médiahatóság vezetőjét, ez így van, na de nálatok kétharmad van. Hát persze, így döntöttek az emberek. És? Természetesen a parlament választ meg médiatanácstagokat. Persze, kinek kell, nálatok is azok választják meg, csak ott nincs kétharmad, itt meg van. Tehát valójában minden érvnek a mélyén az lapul meg, hogy nagyon sokan utálják azt a helyzetet, hogy Magyarországon egy jobboldali, keresztény nemzeti pártnak kétharmada lehet a parlamentben. Valójában ezt, az ez iránti ellenérzésüket fogalmazzák meg, akkor is, ha az adótörvényeinket kritizálják, akkor is, hogyha a médiatörvényt kritizálják. De én nem javaslok magunknak főfájást vagy idegességet emiatt, ez a világnak a rendje. Vannak barátaink, vannak ellenfeleink, vannak, akik örülnek a sikereinknek, van, aki nem, van, aki a magyar média- vagy éppen bankárbarátai véleménye alapján alkot véleményt külföldön. Ilyen az élet! Tehát én mindig mondom, hogy a politika az olyan, mint egy kávéház. Sokan vagyunk benne, zaj van, csörömpölnek az edényekkel, időnként szóváltás van, ez az élet természetes rendje. Ezért néhány, vagy akár jó néhány nyugat-európai vagy akár távolabbról jövő kritikától megijedni, amiatt törvényeket módosítani, vagy akár kicsit is rosszabbul aludni, az szerintem egy önbizalomhiányos országra volna jellemző. Hát mi azok nem vagyunk.

- Meg hát, ugye, hozzá lehetett ehhez szokni az elmúlt időszakban, hiszen nem a médiatörvény az egyetlen, amit a külföldi, meg hát természetesen belföldi, sőt, ellenzéki kritika is ért. Igen?

- Bocsánat, de engedje meg, hogy itt közbevágjak, vagy kapcsolódjak ahhoz, amit Ön mond. Hát ez egy leányregény, amit én látok, ahhoz képest, amit mondjuk én átéltem az első médiatörvénynél, csak erre – Ön is nagyon fiatal, a nézők nagy része is fiatal – nem is emlékeznek már. De hát én a Haraszti–Kulin parlamenti csatákon nőttem fel a médiatörvényben, és Molnár Péter szólalt föl a Fidesz részéről. Tehát azok a mostani vitákhoz képest azok sokkal súlyosabb csaták voltak, holott egyébként akkor a diktatúra médiaszabályozása helyett egy demokratikus médiaszabályozást hoztunk létre, ahol sokkal inkább egyértelműbbnek kellett volna lennie, hogy mit akarunk, és miért tudnánk egymással egyetérteni. Tehát Magyarországon ha valaki hozzányúl a médiához, akkor egy rendkívül érzékeny területet érint meg, és azonnal súlyos viták keletkeznek. De, még egyszer mondom, egy újszülöttnek minden vicc új. Lehet, hogy Önöknek az, én ennél sokkal súlyosabb csatákat éltem végig, ezért nem is vagyok hajlandó rezgő lábszárral viszonyulni a parlamenti vitákhoz vagy a nyugati visszhanghoz. Miket írtak akkor? Tehát elő tetszik venni, miket írtak Magyarországról, ami egy éppen frissen demokratikussá vált ország volt, miket írtak a médiatörvény vitája kapcsán külföldön. Szegény Antall Józsefék! Hát mindenek voltak, csak rendes emberek nem, szóval nem kell ettől megijedni, ez a dolgoknak rendje.

- Jó. Meg az, hogy lépjünk túl, hogyha már a bírálatokat említettem volt valóban lehetősége ehhez hozzászokni, hiszen komoly bírálat érte a külföld részéről is az új alkotmánytörvényt, az alakuló új alkotmánytörvényt, az alkotmányozás módszerét, az alakuló nyugdíjtörvényt. Kezdjük az Alkotmánnyal. Máshol is korlátozták, más európai uniós országban az Alkotmánybíróság jogkörét vagy hatáskörét?

- Először is van, ahol nincs is. Kettő: vannak olyan országok, ahol nem alkotmánybíróság, hanem alkotmánytanács működik. Olyan pedig, hogy a parlament által meghozott törvényeket utólag hatályon kívül lehet helyezni, az pedig rendkívül kevés országban van. Tehát amikor Magyarországon az Alkotmánybíróságról, vagy az Alkotmány szerepéről beszélünk, akkor tudnunk kell, hogy mi egy olyan európai politikai térben helyezkedünk el, ahol számos megoldás létezik arra, hogyan kell garantálni a törvények alkotmányosságát, illetve hogyan kell biztosítani a polgárok számára, hogy stabil, kiszámítható és biztonságos közegben élhessék az életüket. Magyarország is ilyen életet akar, és meg fogja találni az ehhez vezető utat. Az kétségkívül igaz, hogy Magyarországon egy átmeneti helyzet van, ami furcsa módon azért állt elő, mert szabadulni akarunk az átmenettől. Tehát ha már előbb a múltat emlegettem: én ott voltam az 1900-as évek utolsó évtizedének legelején, amikor létrejöttek azok a politikai paktumok, amelyek a mai alkotmányos rend alapjait adják. Néha elfeledkezünk arról, hogy azok a legkicsinyesebb politikai alkuk voltak. Ott ültem, amikor a kommunisták voltak az asztal egyik felén, és mi, ellenzékiek a másik felén. Aztán ugyan nem voltam ott, de elsőként kaptam híreket és tájékoztatást arról, hogy az SZDSZ megegyezett az MDF-fel az alkotmányos rendszer kialakításában. Itt szó sem volt elvi megfontolásokról. Itt a lehető legkicsinyesebb kommunista–ellenzéki, illetve MDF–SZDSZ-es alkuk köttettek meg, egy-egy szövegezés… Hát nyelvtani hibák vannak a mostani alkotmányban! Maga az Alkotmány is kimondja egyébként, hogy csak addig van ez a szerencsétlen szöveg, amíg az ideiglenesség véget nem ér, és az állandó, a végleges alkotmány megszületik. Tehát mindenki tudja, hogy húsz éve él Magyarország egy átmeneti helyzetben. És ugyanakkor kaptunk egy kétharmados fölhatalmazást most, hogy ennek vessünk véget, zárjuk le ezt a korszakot. Ahhoz, hogy le tudjam zárni, ahhoz, hogy le tudjuk közösen zárni, ahhoz nekem időre van szükségem, és kell egy alkotmányos átszervezés, végre kell hajtanunk Magyarország alkotmányos átszervezését. Ezt a folyamatot fogja egyébként, ennek a folyamatnak lesz egy fontos mérföldköve, ha nem is zárja le, az új alkotmány elfogadása, és onnantól kezdve az összes alkotmányos kérdés világos, egyenes lesz, és kisimul.

- Igen, de azt nem is kérdőjelezte meg senki, hogy Magyarországon jelenleg alkotmányozási kényszer van, új alkotmányra szükség van. Önök a kormányra kerülés előtt, már a kampányidőszakban is elmondták, hogy milyen lépéseket terveznek, ehhez alkotmánymódosításra van szükség. Nem is ezt kérdőjelezik meg, illetve nem is ezt érik a bírálatok, hanem ennek a módját. Hogy egy példát is mondjak: ha a Fidesznek valami nem tetszik, például a különadók, akkor alkotmány módosít, hogy ezt lehetővé tegye.

- Hát, nem volna ez helyes! De nem az a kérdés, hogy a Fidesznek mi tetszik, meg mi nem, hanem az a kérdés, hogy a választópolgárok mivel bíztak meg bennünket. És sajnos valóban előállhatnak olyan helyzetek, amikor az emberek megbíznak bennünket valamivel, például az elfogadhatatlan és botrányos végkielégítéseknek rendszerének fölszámolásával…

- Pont erre gondoltam, igen…

- … de ugyanakkor ezt korábbi jogszabályok védik, és így az új időnek az igénye, az állampolgárok által megfogalmazott igénye az új időnek szembekerül a régi szabályokkal. Kérdés, hogy mit kell ilyenkor tenni? Ilyenkor a Fidesz azt szokta tenni, hogy a régi szabályokat változtatja meg, nem pedig az emberek igényét metszi vissza. Ebből vannak konfliktusok, de szerintem ez a helyes eljárás! Én mindig mondom, hogy mi régi vágású demokraták vagyunk, mi nem elitisták vagyunk, hogy azt gondoljuk, hogy létezik valahol az embereknek egy okos csoportja, aki meg tudja mondani az emberek helyett, hogy mit kell csinálni. Mi kiálltunk az emberek elé, meghirdettük a programunkat, közösen megvitattuk az ország helyzetét, ők döntöttek, fölhatalmazást adtak, és most ezt a programot végre fogjuk hajtani, és nekem az a dolgom, hogy ezt a munkát irányítsam. Ezt nevezem én Magyarország alkotmányos átszervezésének.

- Átszervezésre kerül sor a nyugdíjrendszeren is. És itt a következő sarkalatos pont, hogyha már a bírálatokról beszélgetünk. Azért azt tisztázzuk, mert mintha ez még mindig nem lenne teljesen világos, hogy a rendszer átalakítására, a nyugdíjrendszer átalakítására a 3,8 %-os hiánycél tarthatósága vagy pedig az államadósság csökkentése miatt van szükség?

- Hát, ez mind a kettő lehetséges indok, létező indokok, de az én fejemben nem ezek vannak az első helyen! Az én fejemben…

- Tehát nem az államadósság finanszírozhatósága?

- Az majd csak következmény! Tehát az én fejemben első helyen az áll, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjasoknak a nyugdíját! Hogy ki tudjuk fizetni, garantálni tudjuk a most még az 50-es éveiket taposóknak a nemsokára bekövetkező nyugdíjas korszakukra vagy életkorukra a nyugdíjukat, és hogy a fiatalok is lássanak maguk előtt egy fönntartható nyugdíjrendszert. Nekem ez a dolgom. Na most, mi fenyegeti mindezt? A nyugdíjasok nyugdíját ma az fenyegeti, illetve most már csak múlt időben, az fenyegette, hogy az államadósság olyan mértékűre duzzad, hogy rádől az országra, és akkor nem tudunk nyugdíjat fizetni. Ezért a nyugdíjasok védelme érdekében meg kellett fékezni az államadósságot, ehhez meg át kellett szervezni a nyugdíjrendszert, de minden az emberek érdekében történik, a nyugdíjasok, a nyugdíj előtt állók, illetve a fiatal emberek érdekében. És a mostani rendszer olyan, ami a fiataloknak biztos perspektívát ad, a még dolgozóknak megadja a lehetőséget, hogy nyugodtan végezzék a munkájukat, mert lesz nyugdíjuk, és a nyugdíjasok is biztosak lehetnek abban, hogy azt a vállalásunkat, hogy a nyugdíjak értékét megőrizzük, azt 2011-ben is, 2012-ben is és azután is, amíg a kormányzás felelőssége a mi vállunkat nyomja, teljesíteni fogjuk.

- Igen, de éppen itt jön a kritika! Ez az az időszak, hogy jó, értjük, hogy rövidtávon erre miért van szükség, de hosszú távon tudják-e garantálni azt, hogy a nyugdíjak majd finanszírozhatóak lesznek, tehát 5 év múlva, 10 év múlva? Ugye, most ennek a keretnek egy részéből finanszírozzák az államadósságot, de mi a garancia arra, hogy ezt majd vissza tudják pótolni, és lesznek nyugdíjak 5-10 év múlva? Ez itt a kritikus pont.

- Hát olyan nyugdíjrendszert hoztunk most létre, ami ezt garantálja! Tehát a válasz az, hogy igen; ma mindenki nyugodt lehet: 5 év múlva, 10 év múlva és 15 év múlva is meglesz a nyugdíja, olyan a rendszer, amit most létrehoztunk. Az előző ezt nem garantálta! Ez igaz, de a mostani garantálja.

- Tehát hosszú távon is megnyugtatja gyakorlatilag.

- Hát hogyne. Nézze, a nyugdíjrendszer húsz év utáni távlatát illetően pedig azt kell látnunk, hogy húsz év múlva nekünk arra lesz szükségünk, hogy a 16-65 év közötti korosztálynak ne az 55 %-a dolgozzon, mint most, hanem legalább 65 %-a, mint Európában, de inkább 75 %-a, mint az Egyesült Államokban. A 85 %-os mutató, ami Kínában van, arról nem is álmodok. De nekünk néhány éven belül az 55 %-os foglalkoztatásról föl kell menni munkahelyek teremtése révén 65 %-ra, majd meg kell előznünk Európát. Ez be fog következni, ha a gazdaságpolitikánkat végig tudjuk vinni. Ez be fog következni. Sokkal több ember fog dolgozni, mint ma, következésképpen több ember fizet adót, több ember fizet járulékot, és a nyugdíjrendszer fenntarthatóbb lesz. Még hosszabb távon pedig arra van szükségünk, hogy ne legyen több temetés, mint amennyi keresztelő Magyarországon. Tehát az kell, hogy több gyerek szülessen, mint amennyien elmegyünk az életből. Ehhez nem családpolitikára van szükség, tehát a nyugdíjrendszer hosszú távú gondjainak megoldása az a foglalkoztatás-politikában és a családpolitikában található.

- Nagyon sok minden eszembe jutott ezzel kapcsolatban, amit mondott, menjünk ezen egy kicsit végig. Mi az oka annak, Ön az imént elmondta, hogy ezen a személyes találkozásokon az Európai Uniós tagországok vezetőivel nem kritizálták, nem bírálták egymást. Mégis, elemzők is azt mondják, hogy a magyar gazdasági helyzet egyébként jobb, mint amilyen helyzetben minket a külföld lát. Akkor elképzelhető: itt a saját gazdasági érdekeiket féltik a külföldi befektetők? És majd mindjárt kitérünk a munkahelyekre, ezt azért kérdezem.

- Talán erről is szó lehet, de van itt nagyobb baj. Hát ne csapjuk be saját magunkat! Magyarország híre kifejezetten rossz, Magyarország egy hazudós országnak tűnik még mindig. Magyarország az az ország, melynek a vezetői nyolc éven keresztül mindenkit becsaptak: a saját népüket, a média éles szemű megfigyelőit, az Európai Unió fölkészült szakembereit, a külföldi kormányokat, mindenkit becsaptak. És a végén Magyarország volt az első ország, nem Görögország, amely a csőd szélére sodródott a sok kormányzati hazugság miatt, hát mi elvesztettük a szavahihetőségünket, tehát nekünk nagyon sokat kell még dolgozni azért, hogy azt mondják Nyugat-Európában, hogy megjöttek a magyarok, nincs semmi baj. De ma nem ez a helyzet! Megjöttek a magyarok, mindenki figyel: most akkor igazat mondanak, nem, tehát mi azért egy, a szokásosnál sokkal élénkebb érdeklődés alatt állunk. Ezért nekünk eredményeket kell elérni, és lépésről lépésre bizonyítanunk kell, hogy igenis, amit mondunk, betartjuk, azt csináljuk, amit mondunk, és az egésznek a végén eredményeknek kell születniük. Ha ez bekövetkezik, akkor utána sokkal nagyobb önbizalommal mehetünk majd külföldre. Ma még azért nem tartunk itt!

- Ugye, mindennek az alapja a munkahelyteremtés, Ön az imént ezt mondta. De ha például a külföldi befektető úgy gondolkodik, és akkor folytatnám azt, amit az imént Magyarországgal kapcsolatban Ön elkezdett, hogy igen, hát Magyarországon különadó lesz. Nem fenyeget az a veszély, hogy a külföldi befektetők kivonulnak Magyarországról, ezzel munkahelyeket is elvisznek, és nem tudják majd esetleg az egymillió új munkahelyet tíz évre tartani?

- A külföldi befektetőknek éles szemük van, ráadásul nem fektetnek csak úgy ide-oda, hanem előtte tájékozódnak, és ha valaki vet ma egy pillantást Magyarországra, a következőket látja. Magyarországon a termelő beruházásokat kifejezetten támogatják. Most kezdi meg a munkálatait az Audi, most fejleszt az Opel, nemsokára megnyitják a Mercedest. Tehát aki dolgoztatni akar, aki termelést akar Magyarországra hozni, az nyugodtan idehozhatja, mert itt rengeteg sikertörténetünk van. Ráadásul Európában az egyik legalacsonyabb társasági nyereségadót vezettük be, ami kifejezetten vonzó. Meg bevezettünk egy egykulcsos jövedelemadót. Ma Európában a jövedelemadó tekintetében, a társasági adó tekintetében, reményeim szerint januártól a családtámogatási rendszerben is a legjobbak között vagyunk. Ide fognak jönni. Hát akik különadót fizetnek, azok nem a termelőszektorban vannak. Ez az ő kritikájuk egyébként, hogy miért csak ők fizetnek, a termelőszektor meg miért nem? Hát ennek számos oka van, de a magyar parlament így döntött, ezért a termelést Magyarországon a jövőben is támogatjuk, a spekulációt ellenezzük, a szolgáltatásokat pedig igyekszünk a reális profit keretein belül tartani.

- Ön hogy látja: jól és időben reagálunk ezekre a külföldi vádakra, bírálatokra? Itt arra gondolok, hogy ugye külön kormányzati kommunikációs stáb működik.

- Hát igyekszünk, ennyit tudok mondani Önnek. De ez, hát Ön ebben a szakmában jobban tudja, mint én: hát sosincs, hát egy kormánynak sosem lesz igaza! Tehát nem érdemes ezzel az igénnyel föllépni! Az ember kiáll, elmondja az érveit, ha elég kedves, és elég meggyőzőek az érvei, meghallgatják, de utána azonnal azt keresik, hogy hol nincs igaza. Hát ez a természetrajza. Hát én…

- Akkor kérdezzem úgy, hogy elégedett a kormányzati kommunikációs stáb munkájával?

- Hát a helyzet meglehetősen rossz, de ez nem azért van, mert rosszul végzik a munkatársak a dolgukat, hanem mert ilyen a médiának a természete! Tehát ha én kiállok valahova, akkor kapok tíz hegyes, általában a jó- és a rosszindulat határán egyensúlyozó kérdést, és arra kell válaszolni. Tehát egy demokratikus politikában nem lehet föllépni azzal az igényel, hogy kiállnak az ország vezetői, elmondják, hogy na, nézzék, innen indultunk, itt tartunk, ezek az eredmények, mindenki tapsol egyet, megveregetik a vállát, hazamegy. Ez elképzelhetetlen, hát Magyarországon, ez egy kávéházi ország. Tehát itt jól fejlett kritikai szellem, egészséges kuruc ösztönök működnek, tehát itt, hogy mondjam, itt sose lesz az az állapot, hogy azt mondhassuk, hogy na, most aztán kiválóan kommunikáltuk a kormány elképzeléseit, és senki ott bizony azon fogást nem talált. Ilyen helyzet nem lesz.

- Igen, de azért van itt egy jó nagy különbség a mostani külföldi kritikákat nézve, amik, ugye, a kormány lépéseire jönnek, meg mondjuk a 2006 őszi eseményeket nézve. Ebben a kávéházi országban, ahogy fogalmazott, nagyon komoly események történtek 2006 őszén, de mégsem jöttek olyan komoly bírálatok, kritikák a kormánnyal kapcsolatban, mint most a törvényalkotások során.

- Hát a világ nem igazságos. Ennyit tudunk ebből leszűrni. De hát ez nem ok arra, hogy megsértődjünk, egy nem igazságos világban is a kiűzött céljainkért kell dolgozni, és haladni kell bátran előre. Nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani olyan dolgoknak, amit úgysem tudunk befolyásolni. Tenni kell a munkánkat, a dolgunkat, és higgye el, a végén – én már voltam egyszer kormányon, tehát tudom – működik ez. Amikor megvannak az eredmények, amikor papíron, fehéren-feketén látható a dolog, akkor, akkor sem fognak szeretni, és akkor sem fogja a nemzetközi baloldali média azt mondani, hogy rendes emberek vagyunk, ilyent, ezt nem várhatjuk, de más lesz a hangütés. Nézze, én emlékszem, hogy átvettem a kormányt egy 58 %-os államadóssági mutatóval. Mikor a lantot letettem 2002-ben elvesztettem a választást, akkor volt 52-53 %. Én nem mondom, hogy szeretett akkor a nyugati média, de azt mondták, hogy ez egy teljesítmény. És ha most ugyanezt sikerül elérni, csak most nem 5 %-ot szeretnék vagy 6-ot, hanem 10-et, 11-et elérni négy esztendő alatt, ha ezt sikerül elérnünk, akkor azt fogják mondani, hogy Magyarország egy sikeres ország. Én most nem akarok hosszú távú dolgokról beszélni, de ha valaki vet egy pillantást Európára, akkor láthatja, hogy Európa komoly bajban van. Magyarország azon kevés európai országok közé tartozik, amelyiknek még most komoly esélye van arra, hogy a világ föltörekvő, Európán kívüli országaival versenyképes legyen termelésben, termelőkapacitásban és termelési minőségben. Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom…

- Mikor?

- … csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam. Ezért jönnek ide a beruházások, ezért lesz munkahely, ezért lesz egy vonzó adórendszer. Ha végig tudjuk csinálni, még egyszer mondom, Európa a világ más részeivel még versenyképes övezetéhez fog tartozni Magyarország.

- Mikor lesz az, hogy kijelenthetjük, hogy jobb az embereknek. Beszéljünk csak a mai napról! Ugye, ma is végezte a dolgát az Országgyűlés, elfogadták a jövő évi költségvetést. Ugye, ha az idei költségvetésről beszélünk, akkor ezerszer hallottuk, vagy talán még többször, hogy a 3,8 %-os hiánycél tartása a cél. A jövő évi költségvetésnek kik lesznek a nyertesei, kik lesznek a vesztesei? Szóval jobb lesz-e az embereknek?

- Hát egy jó költségvetésnek mindannyian a nyertesei vagyunk. Hát, először is azért, önmagában nem omlik ránk az államadósság. Kettő, nem kell csődöt jelentenünk, mint ahogy Görögországban és Írországban ez megtörtént, és nem alszom nyugodtan a január eleji várható nemzetközi pénzügyi hírek miatt sem. Azt gondolom, hogy a magyar gazdaság áll a lábán, ma inkább a saját lábán áll, mint korábban, amikor még az IMF mankói támogattak bennünket. Tehát Magyarország sokat visszanyert a saját önállóságából és saját gazdasági képességeiből.

- Ezt azért, vagy amiatt, mert képesek voltunk a piacról finanszírozni magunkat?

- Hát persze! Ha valaki, gondoljon saját helyzetére, ha Ön egy banktól tud kölcsönt kapni, és nem csak a rokonaitól, az azt jelenti, hogy Ön egy hitelképes, szép reményekkel rendelkező ember. Amikor az ember már csak a rokonaitól kap kölcsönt, mert a bankok elutasítják, akkor baj van. Hát ugyanígy van, hogy politikai intézmények vagy a pénzügyi rendszer: a piacok finanszíroznak egy országot.

- Mit fizet ezért Magyarország?

- Kamatot…

- Milyen áron lett...?

- Kamatot fizetünk, természetesen, ezért nem mindegy, hogy a kamaton fönt vannak vagy lent, ez az egyik oka, hogy a Nemzeti Bank és a kormány között egyébként gazdaságpolitikai vita zajlik. Visszatérve a mikor lehetünk elégedettek kérdésre…

- A költségvetésre? Kik lesznek a nyertesek, kik lesznek a vesztesek, ebből egyértelmű lesz.

- … Igen. Mikor lehetünk elégedettek, ez a kiindulópont, ugye. Először is magyarok vagyunk, tehát sose leszünk elégedettek; ez helyes. Ráadásul egy kormány sose legyen elégedett, mert egy elégedett kormány meghízik, ellustul, tunya lesz, és egyáltalán használhatatlanná válik. Tehát egy kormány mindig is érezze a sarkantyúzást az oldalában, hogy az emberek még mindig nem elégedettek a munkájával, ez növeli a teljesítményt. Ez is rendben van. Az én személyes véleményem az, hogy amikor Magyarországon több munkahelyet tudunk fölajánlani, mint amennyi a munkanélküliek száma, akkor vagyunk rendben, tehát én azt gondolom, hogy Magyarországnak egy olyan országnak kell lennie, ahol a munkalehetőségek száma meghaladja a dolgozni akaró emberek számát. Akkor azt mondhatjuk, hogy mindenkinek elvileg lehetősége van arra, hogy dolgozzon, onnantól kezdve csak szervezés és akarat kérdése, hogy egyébként valaki dolgozik-e. Ma a legnagyobb baj, nekem is a legtöbb fájdalmat az okozza, hogy ebben az országban, száz-, ezerszám vannak emberek, akik szeretnének dolgozni, tudnának is, készen is állnak…

- De nincs hol!

- … de nem tudnak, nincs hol, igen. Munkahelyeket kell teremteni. Még egyszer: ha a munkahelyek száma meghaladja a munkaképes emberek számát Magyarországon, akkor egy pezsgőt azért kinyithatunk, de ez nem holnap lesz!

- Nem, nem… Szerintem nem is a jövő hónapban, de mindenképpen visszatérhetünk rá később. Bérből és fizetésből élők, ha már a munkahelyekről beszélgetünk. Február 1-jétől mindenkinek több marad majd a zsebében?

- Február 1-től, illetve január 1-től, ami a februári fizetésekben nyilvánul majd meg…

- Így van…

- … A zsebről már nincs is szó, mert ráadásul a nagy része fizetéseknek átutalással történik, tehát inkább számla, mint zseb…

- Akkor a számlán!

- Tehát amit látni fogunk, az a következő lesz: akik gyereket nevelnek, ha egyet, kettőt, ha hármat, biztosan mind jobban járnak, minél több gyermeket nevelnek, annál inkább. Azok, akik az államigazgatásban dolgoznak, nem nevelnek gyereket, és a fizetésük 250 ezer forint fölött van, biztosan jobban járnak. Azok, akik 250 ezer alatt keresnek, és az állami szektorban dolgoznak, semmiképpen nem járnak rosszabbul, inkább jobban, tehát nem lesz kevesebb a fizetésük. Ez az állami szektor…

- Így van…

- … az állami szektorban mindenki jobban jár, illetve garantált, hogy senki sem jár rosszabbul. Ami a piaci viszonyokat illeti, ahol nem az állam adja a munkát, hanem a vállalkozó. Ott amit biztosan tudunk, hogy aki minimálbért kapott eddig, az ezután sem kap kevesebbet. Aki 250 ezer forint fölött keresett, az biztosan többet fog keresni, ha gyereke van, akkor sokkal többet, ha nincs gyereke, akkor csak valamivel. A kettő között pedig jó fél évnek el kell telnie ahhoz, hogy a minimálbér emelése miatt a többi munkaadó is lassan de biztosan elkezdje emelni a béreket. Ezt a kormány nem tudja befolyásolni, ugyanis a piacon a béreket nem a kormány szabályozza. Mi a minimálbér megemelésével az egész bérszintet tudjuk megemelni. Ezt a döntést meghoztuk, ez a megállapodás létrejött az érdekegyeztető tanácsban, vagy ha nem jött létre, utána mi a döntést meghoztuk. Tehát fél év alatt eltűnnek azok az emberek, akiknek átmenetileg esetleg egy-kétezer forinttal kevesebb a fizetésük.

- Na de ez az a folyamat, amire korábban utaltak, hogy ez egy folyamat lesz.

- Hát azért mondom, hogy kell hozzá néhány hónap. De összességében…

- Akkor viszont az ellenzék…

- De összességében a mostani adórendszerrel a 2011-es év során mindenki jobban jár.

- Na de akkor viszont az ellenzéki kritikákat hová tegyük, amelyek arról szólnak, hogy a kiskeresetűek abszolút vesztesei lesznek ennek?

- Ezeket a valótlan ellenzéki kritikákat, ezeket a sublótfiókba kell tenni…

- Tehát a kiskeresetűen is jól járnak majd?

- Persze!

- Jó.

- Magyarország valaha volt legalacsonyabb adókulcsával arányos adórendszert hozunk létre, aminek a legfontosabb erénye az az, hogy a munkát támogatja anélkül, hogy a sikert büntetné. Mindannyian azért dolgozunk, azért igyekszünk jól végezni a munkánkat, túl azon, hogy a tisztességes munka becsület dolga is, hogy azért több fizetést, tisztességesebb bért kapjunk. És azt szeretnénk, hogyha a tisztességesebb bérünket, amiért megoldoztunk, az állam ne adóztatná nagyobb kulccsal. Ezért mondom, hogy úgy támogat, a munkavégzésre, úgy ösztönöz munkavégzésre az adórendszert, hogy közben a sikert, vagyis a magasabb bért nem bünteti.

- Az imént már fölhozta Simor András nevét, illetve az ő, a Magyar Nemzeti Bank, illetve a magyar kormány csörtéjét. Simor Andrással mi lesz?

- Hát ezt a családjától kell megkérdezni, mert Simor András nem áll a kormányzat gondnoksága alatt.

- De a jegybank élén áll, és nem, hát hogy is mondjam, nem felhőtlen a viszonya a kormánnyal. És nem könnyíti meg a kormány munkáját, és akkor finoman próbálok fogalmazni…

- Sokan vannak ebben az országban szerintem, akik…

- Pontosan értjük, hogy mire irányult a kérdés szerintem!

- … akik nem feltétlenül szimpatizálnak a kormánnyal, de ettől még szép jövő előtt állnak Magyarországon, tehát ez önmagában nem gond. A gond az inkább, hogy két malomban őrölünk, és ez az országnak kárt okoz.

- A mandátumát kitölti egyébként Simor András?

- Hát a jegybank független Magyarországon, tehát a parlamentnek, illetve a magyar kormánynak nincs lehetősége arra, hogy az ő mandátumát elvegye. Ha lenne, már rég meg is történt volna. De miután a jegybank független, és a függetlenséget tiszteletben kell tartani, ezért Simor András amíg úgy gondolja, hogy nem zavarja őt, hogy a magyar államnak és a magyar polgároknak súlyos károkat okoz azzal, amit csinál, addig sajnos a helyén fog maradni; ilyen a magyar alkotmányos rendszer.

- És a magyar alkotmányos rendszer nem fogja ezt megsínyleni? Tehát mit tudnak tenni?

- A magyar alkotmányos rendszer azt tudja tenni, hogy a kormány először is garantálja a nemzeti bank függetlenségét, és hátralép, és a maga részéről nem kíván buta, rossz, sőt okos, jó vitákba se bonyolódni a jegybankkal, mert annak csak mindannyian, nem ők, hanem az ország issza meg a levét. A parlamentre hagyja ennek a kérdésnek az eldöntését. A jegybankot egy testület, monetáris tanácsnak hívják…

- Így van…

- … vezeti. Az héttagú, még az előző kormány emelte fel ilyen nagy lélekszámú testületté, itt négy tagnak lejár a mandátuma február végén, és oda a magyar parlament másik négy embert delegál majd. Ők nem maradhatnak a törvény szerint. És akkor az új embereknek 4-3 arányban fölényük lesz a jegybank monetáris tanácsában, és ott szavazással döntik el a kérdéseket majd, remélem, hogy ettől a pillanattól kezdve a parlament és a kormány, a parlament gazdaságpolitikája és a jegybank gazdaságpolitikája között könnyebben tudunk majd összhangot teremteni.

- Miniszterelnök úr, amikor tavasszal átvették a kormányzást, akkor Ön is többször úgy fogalmazott, hogy először is rendet kell rakni, és utána új alapokon felépíteni Magyarországot. A rendrakás ütemével, az elszámoltatás ütemével elégedett?

- Hát induljunk alulról; Churchill azt mondta, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit ő hamisít, tehát azért óvatosan kell bánni a statisztikákkal! De nem szabad teljesen kidobni sem őket. És én ezeket figyelem, mert az ország állapotáról valahogy képet kell kapni. Ugyan rengeteg emberrel találkozom, de azért szükség van egy stabilabb, biztosabb lábon álló, általános információra is, ezt a statisztikák nyújtják. És én nézem a bűnelkövetési statisztikákat is mindig, mert nem elég, hogy az embernek munkája van meg tisztességesen dolgozik, ne adj’ Isten, még tisztességes bért is kap, ha utána kifosztják az utcán, meglopják a boltban, és sorolhatnám… betörnek hozzá. És azt látom, hogy a bolti lopások tekintetében elég jelentős javulás történt, és általában a kisebb bűncselekmény, a kisebb, de rendkívül bosszantó bűncselekmények esetében, habár nem szűntek meg, de van érzékelhető javulás. Ezt én a belügyminiszter és a belügyminisztériumi irányítás javára írom. Én úgy látom, hogy a bűnözők is rájöttek arra, hogy Magyarországon új szelek fújnak, nem, nincs már El Dorado, tehát nem képzelhető, hogy a parlamentben fölállnak parlamenti képviselők kormánypárti oldalról, és akár származásra, bőrszínre, vagy bármilyen más körülményre hivatkozva mentegetik a bűnelkövetőket, amit persze a bűnelkövetők meg bátorításnak fognak föl. Ennek a kurzusnak vége van, és a belügyminiszter ezt világossá is tette, sok és jó döntést hozott annak érdekében, hogy az emberek nyugodtabban élhessék az életüket. Ami a nagy bűncselekményeket illeti, hát lassacskán a politikai hírek és a Kékfény hírei között alig lehet különbséget tenni, mert én rendszeresen azt hallom, hogy letartóztatták ezt, őrizetbe vették amazt, kihalhatták emezt, tehát én azt látom, hogy az elmúlt nyolc év hatalommal való nagyon súlyos visszaéléseiért előbb-utóbb az igazságszolgáltatás kirója azt, ami jár. A kormány a maga részéről két kormánybiztost is működtet, akiknek az a céljuk, hogy segítsék az igazságszolgáltatás malmainak őrlését, de az igazságszolgáltatás szerepét nem vehetik át. Tehát hogy az elszámoltatások hogyan zárulnak le, azok az ügyészségen és első sorban a bíróságon múlnak. Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy megalapozott, de belátható időn belüli ítéletek szülessenek.

- Valóban vadászik Gyurcsány Ferencre?

- A feleségemnek van vadászengedélye, nekem még az sincs!

- Hát, pedig ő folyamatosan arról nyilatkozik, sőt, a blogjában is többször utalt erre, hogy Ön kifejezetten őt vette célba, és rá vadászik, és Ön addig nem nyugszik, míg őt rács mögött nem látja!

- Hát először is, nincs értelme, hogy aggódjanak a nyugalmam miatt, köszönöm jól vagyok, nyugszom én, köszönöm, van nekem épp elég dolgom! Ami a jelenséget illeti. Olyant már mindannyian láttunk, amikor valaki valamit elkövetett, nem is tudjuk pontosan, mit, de szöget üt a fejünkbe, hogy már előre mártírnak állítja be magát, akkor az mindig kicsit gyanús…

- Előremenekülést érez ebben?

- Hát én nem akarok ezzel foglalkozni, mert…

- Hát én is csak kérdezem.

- … hogy mondjam, méltatlannak tartanám, hogyha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, ahelyett, hogy az ország valóban súlyos, nehéz gondjaival foglalkozna, egyébként személyes ügyeket keverne az ország ügyeivel össze. Ez nem volna helyes. És én ezt nem is teszem, az igazságszolgáltatás tegye a dolgát, én is teszem. Az én felelősségem az az, hogy az ország jól működjön, hogy újjá tudjuk szervezni, hogy az emberek úgy érezzék, hogy a jövő nem veszélyeket, hanem lehetőségeket tartogat a számukra, és ebben a szellemben, ebben az optimista vagy derűlátó állapotban, szellemben, hangulatban tudjanak készülni a karácsonyra is meg a következő évre is.

- Hát igen, a következő évre készülök, hogy tekintsünk, tényleg nagyon röviden, így a végén egy picit a jövőbe! Ha a rendrakás megtörténik, új lapot nyitnak, jönnek az új alapok, tavaszra egy új alkotmány születik. Az ellenzék nélkül, ugye, folyamatosan vonultak ki az alkotmányozásból, az ellenzék nélkül lehet ez háromharmados alkotmány?

- Hát persze. Az Alkotmányt az egész ország számára készítjük. Fölhatalmazást megkaptuk, az emberek világos döntést hoztak, a választások második fordulója előtt a szocialisták kifejezetten azt kérték az emberektől, hogy ne szavazzanak ránk, mert akkor új alkotmányt fogunk majd készíteni, az emberek ezt az érvet meghallgatták, megfontolták, és ránk szavaztak, majd ezt megerősítették még az önkormányzati választáson. Én tehát úgy gondolom, hogy mi teljes fölhatalmazás birtokában járunk el, semmifajta újabb fölhatalmazásra nincs szükségünk, a munkát pedig el fogjuk végezni. Ha az ellenzék részt vesz a munkában, annak örülünk, a lehetőség, az ajtók, a kapu nyitva van, éljenek ezzel a lehetőséggel, ha nem, akkor is meg fog születni Magyarország új alkotmánya. Fontos, hogy az Alkotmány megszületése előtt legyen az Alkotmányról egy széles nemzeti konzultáció. Ezt, amikor a tél derekán már túl leszünk, el is fogja indítani a magyar parlament, és én a magam részéről, mint kormányfő is segíteni fogom ennek a nemzeti konzultációnak a munkáját.

- Mozgalmas időszakon van túl, és tényleg szó szerint is, ugye, a rengeteg utazásra gondolok. Volt ideje arra, hogy egy picit ráhangolódjon a holnapi ünnepre?

- Hát, nem nagyon, azt kell mondanom, hogy kicsit világiasan készültem erre a karácsonyra, és egyelőre még a hangulata sem nagyon érintett meg, ha az adventi gyertyagyújtások nem lettek volna, meg a gyerekeim nem énekeltek volna ott a koszorú meg a gyertyák mellett, akkor lehet, hogy nem is tudnám, hogy karácsonyra készülődünk. De azért a gyerekek mindig segítenek, tehát mindegy, hogy az édesapjuk meg az édesanyjuk mennyit dolgozik, meg mennyit rohan, majd a gyerekek szenteste délutánján már biztosan karácsonyi hangulatot varázsolnak a mi lakásunkba is.

- De a Jézuska elmegy Önökhöz is, tehát ajándékok azért lesznek? Vagy ez is majd még a következő órák…

- Majd kiderül…

- Majd kiderül, hogy jók voltak-e?

- Majd kiderül, hogy vajon megérdemeltük-e. Bár a szeretet tulajdonképpen nem érdemek alapján osztatik szét.

- Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat…

- Én köszönöm szépen!

- … és békés, boldog karácsonyt kívánok!

- Én is áldott, békés ünnepeket kívánok Önnek és a családjának is, meg a televízió nézőinek is!

- Köszönöm.

(miniszterelnok.hu)