Orbán Viktor megnyitó beszéde az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon, Budapesten.

Tisztelt Kiállítók, Szervezők, Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink!

A magyar mezőgazdaság és a magyar élelmiszeripar nagy seregszemléjét megnyitni gyűltünk ma itt össze. Olyan időkben nyitja meg kapuit 75. alkalommal ez a tekintélyes vásár, amikor a világ újra nagy izgalommal figyel az élelmiszertermelésre. Az izgalom oka néhány egyszerű kérdés, amelyeket az utóbbi években sokszor kellett feltennünk. Mit etetnek velünk? Mit eszünk? És ami talán a legfontosabb: mit fogunk enni? Ezek egyszerű kérdések, az emberi létezés alapvető, sokszor drámai kérdései. A válaszok viszont egyre bonyolultabbaknak tűnnek. A világban egyre több az éhes száj, miközben egyre inkább romlanak a mezőgazdasági munka és vállalkozás feltételei. Csak ebben az évben világszerte több tízmillióval nőtt azoknak az embereknek a száma, akiket közvetlenül fenyeget az éhezés. Az élelmiszer hiánya hatalmas térségeket tesz instabillá, éhséglázadások törhetnek ki. A válság, a világgazdaság felgyorsult átrendeződése újra ráébresztett minket: sem értékpapírokat, sem elektronikus kütyüket nem tudunk megenni. Az élelmiszerek árai ennek megfelelően nőnek, és tudjuk, hogy nemcsak egy pár évig tart ez a drágaság, ugyanis az nem átmeneti egyensúlyhiány, hanem egy hosszú válság tartós következménye. A fejlett világban eddig oly sokszor lenézett, háttérbe sorolt mezőgazdaság és élelmiszeripar ma újra egyre fontosabbá válik, és újra, kivétel nélkül minden ország érdeklődése középpontjában áll.

Mit fogunk enni? Kérdezik tehát egyre többen, szegények és gazdagok egyaránt a világban. Mi, magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erre a kérdésre századok óta mindig is volt jó válaszunk. Mindig is azt tudtuk mondani, hogy helyben termelt, természetes, nem génpiszkált alapanyagból készült, jóízű és egészséges magyar élelmiszert tudunk kínálni. Ehhez én mindenképpen hozzáteszem, hogy minél inkább feldolgozott, minél több magyar kéz által készített élelmiszeripari terméket szeretnénk kínálni. Közismert tény, hogy értékes földjeink miatt sokkal több élelmet tudunk megtermelni, mint amennyit elfogyasztunk. A mi hazánk, ez az ország mindig is a szélesebb régió éléskamrájának számított. Ma az a dolgunk, hogy ezt a lehetőséget, ezt a különleges ajándékot minél jobban kihasználjuk. Ne elégedjünk meg a nyersanyagok termelésével, hanem tartsuk meg minél inkább helyben a feldolgozást is, ezzel is munkát adva magyarok tíz-, később százezreinek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy olyan korszak áll mögöttünk, amely nem kedvezett a hagyományos, egyenes és becsületes értékteremtő tevékenységnek. A bankárkorszak lételeme volt az elmúlt húsz évben az eladósítás. A pénzemberek tisztázatlan visszafizetési feltételű hitelekkel árasztották el a gazdaságainkat. Ennek a kornak a kormányai ezeket a hiteleket felvették és elköltötték. A hitelnyújtók óriási hasznokat vághattak zsebre. A velük szövetkező kormányok is ideig-óráig komoly politikai hasznot húztak a hitelgazdaságból, amíg bele nem buktak a trükközésbe. Rosszul csak azok jártak, akik dolgoztak, akik valóban termeltek, azok például, akik nekünk enni adtak. Ők egyre kevesebb lehetőséghez jutottak, és egyre többen mentek tönkre. A pénzvilág végül az egész világon egyre inkább elszakadt a realitásoktól, és végül a válságot közvetlen kiváltó szakaszban már szabályosan szembe is fordult a hagyományos gazdasággal.

A tapasztalat egyértelmű, ideje hát, világosan beszélnünk: a piac szabályok nélkül nem piac többé.

A pénzpiac újraszabályozása után újra kell szabályoznunk a mezőgazdaságot nemzetközi szinten és Magyarországon is. Nemzetközi szinten és Magyarországon is, mert az a piac, amely nem szabályozott, inkább lutri, ahol a szerencse mindig a legcinikusabbakra mosolyog rá ahelyett, hogy elismerné a munkát, a befektetést és az értékteremtést. A világban végbemenő változások azonban azt mutatják, hogy ez a korszak leáldozóban van. Az újra és újra fellángoló euróválság sok kárt okoz ugyan, de egy haszna kétségtelenül van: lehetőséget ad arra, hogy felnyíljon a szemünk, és véget vessünk a gátlástalanság korszakának. Többek között ezért is mondhatjuk, hogy a súlyos válsághelyzet, amellyel Európának még hosszú ideig számolnia kell, a mi számunkra, magyarok számára a komoly veszélyek mellett jelentős lehetőségeket is hordoz magában. Az egyik ilyen nagy lehetőséget éppen a mezőgazdaság jelenti. A mezőgazdaság és a minőségi élelmiszerek felértékelődése számunkra, magyarok számára az egyik kitörési pont. Ezt nem csak mi gondoljuk így. Köztudott tény, hogy a világ mezőgazdasági termelése nem tudja kielégíteni az igényeket. Ezzel mindenkinek érdemes tisztában lennie. Ha már a helyzet így áll, az lehetetlen, hogy ez ne jelentsen kitörési pontot egy olyan országnak, amely mindig is a szükségleteinél jóval több és jobb minőségű élelmiszert tudott előállítani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az az út, amin a 2010-es választások után megindultunk, vagyis Magyarország megújulása azt is jelenti, hogy meg kell újítanunk a földhöz, a gazdálkodáshoz, és a vidékhez való viszonyunkat. A föld megtanítja az embert a valóság tiszteletére, megtanítja arra, hogy ne higgyen az illúziókban, utópiákban, spekulációkban és trükkökben, leginkább csak a munkában higgyen. Amikor azt mondom, hogy Magyarország számára a jövő év célja, hogy végképp elrugaszkodjunk a válságzónától, azt is értem, hogy egyre inkább visszatérjünk a valósághoz, újra meg kell tanulnunk becsülni a föld igazi értékét és vele a munka értékét is.

Ezért is került be Magyarország új Alaptörvényébe a magyar termőföld védelme. Ezért indít a kormány programot arra, hogy minél több magyar család juthasson végre termőföldhöz, amelyen gazdálkodhat, és önállóvá válhat. Aki hitelekből él, nem lehet a maga ura. Aki hitelekből él, nem dönthet a saját életéről. Aki adós, annak munkáján mindig valaki más keres. Ahhoz, hogy egyre több és több magyar ember élhessen meg a gazdálkodásból, jó minőségű élelmiszerek előállításából, egymás után le kell bontani azokat a gátakat, amelyeket előbb a diktatúra, majd a bankárkorszak állított az önálló, szabad gazdálkodás útjába.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Helyre kell állítanunk a város és a falu közötti közvetlen kapcsolatot is. Valaha természetes volt, hogy a falu látja el a várost. Most meg az utóbbi időkben az vált gyakorlattá, hogy a falusiak járnak be a városi nagyáruházakba, ahol tudvalévő, hogy többségében silány, külföldi termékkel árasztják el őket. Hát hova leszünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha már a falusi ember sem eszik rendes ételeket? Ezen mindenképpen fordítani kell. Abból nem engedhetünk, hogy akár városban él, akár falun, a magyar ember asztalán jó minőségű, egészséges magyar élelmiszer legyen. Biztató eredmények már vannak ezen a téren. Az őstermelők számára megnyitottuk a közvetlen értékesítés lehetőségét. Hetente adunk át új gazdapiacot, ahol a jó minőség mellett immár árban is versenyképesek a gazdák termékei, mert a fölösleges, árdrágító közvetítőket kikapcsoljuk a rendszerből. Igenis, van esély a rosszabb minőségű külföldi dömpingáruk és élelmiszeripari hulladék visszaszorítására is. Éppen ebben van a megújulás lényege. A kormányzat új lehetőségeket teremt a törvények és szabályok megalkotásával, az emberek pedig előbb-utóbb rájönnek, hogy mi szolgálja az érdekeiket, összefognak és cselekednek, vagyis a jobb minőségű magyar terméket vásárolják. És akkor megtörténik Magyarországgal is a változás. Ezt nevezem én nemzeti együttműködésnek, együttműködésnek a mindennapokban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én azt tartom, hogy Magyarország – minden ellenkező híreszteléssel szemben – mezőgazdasági ország. A földrajzi, természeti adottságai, a történelme, a kultúrája, a hagyományai mind-mind ezt igazolják. Bár szükséges, és dolgozunk is Magyarország iparosítási programján, az ipar nem szoríthatja ki a mezőgazdaságot, legfeljebb mellé léphet. A magyar embernek a génjeiben van a föld szeretete és tisztelete. Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem közösséget, kultúrát, történetet, lelket, vagyis mindent. Mi tudjuk, hogy minden nemzetnek van szülőföldje, amely felbecsülhetetlen érték. Éppen ezt hivatott kifejezni az „anyaföld”, „szülőföld” kifejezésünk. Azt, hogy egyetlen. Természetesen a földnek pénzben mérhető értéke is van, de minden nemzetnek a saját földje sokkal többet ér, mint az érte kapható bármennyi pénz. Miféle ember is az, aki eladja a saját anyját?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi elköteleztük magunkat arra, hogy megvédjük a magyar földet, és megvédjük a benne rejlő értéket is. Mi hiszünk abban, hogy a magyar mezőgazdaság igenis sikeres húzóágazat lesz a jövőben, és elkötelezettek vagyunk arra, hogy a kormányban mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a mezőgazdaságból élő magyarok is sikeresek legyenek. Ennek szellemében adjuk át magunkat a minden korábbinál több kiállítót felvonultató vásár élményeinek. Kellemes időtöltést és sikeres szakmai napokat kívánok Önöknek!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(orbanviktor.hu)