Orbán Viktor beszéde a Vasas új edzőcsarnokának átadásán, Budapesten.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok mindannyiuknak!
Külön is köszöntöm Markovits László elnök urat. Köszönöm a meghívást és a lehetőséget, hogy itt lehetek ma Önökkel együtt. Mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon a sport egy olyan terület, amely a legkülönfélébb embereket képes újra és újra egy közösséggé kovácsolni, mert amikor egy sportoló felveszi a magyar válogatott mezét, akkor egyszerre válik saját maga, az egyesülete és hazája képviselőjévé. Amikor a magyar csapat játszik, akkor az angyalföldi újságárustól az újpesti hentesen át a ferencvárosi pultosig mindenki azt mondja: mi játszunk. Mi nyertünk 6:3-ra a Wembley-ben, mi győztük le az oroszokat vízilabda döntőben ’56-ban az olimpián, és mi valójában mi lőttük Farkas János parádés gólját a brazilok kapujába ’66-ban.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen a kerület polgármesterének, hogy itt van velünk együtt. Ez egy remek alkalom arra, hogy mindenki megérthesse, hogy sportot politikai alapon nem lehet szervezni, sportot csak sportszeretet alapján lehet szervezni, és a sport egy olyan ügy, amely átível politikai pártokon és nézeteken, ezért örülök, hogy a polgármester úrral együtt lehetünk részesei ennek a mai eseménynek. Gyakran szokták mondani, hogy Magyarországon a sportvezetőket leginkább csak a futball, a foci érdekli. A mai napon talán mindenki megérti azt is, hogy ez nincs így. Láthattunk itt egy ökölvívócsarnokot, most itt egy kézilabdacsarnokot, és jön egymás után a többi is. Jönnek a csónakházak, jönnek az uszodák, a vívókról nem is beszélve. Általában minden magyar sport, amely értéket teremt, közönséget vonz, fiatalokat nevel, mind-mind fontos a magyar kormányzat számára. Gyakran szokták azt is mondani, hogy válság idején nem erre kellene költeni a pénzt, mármint nem sportra és nem sportlétesítményekre. Van igazság ebben a gondolatban is, de ha az ember csak a válságra gondol, akkor sohasem fog fölkészülni a válság utáni világra. Márpedig a válság után is lesz élet, a válság után is lesz Magyarország, a válság után is következnek fiatal nemzedékek, és őket valahol edzetni, képezni, oktatni és nevelni kell. Az új magyar alkotmányban van egy mondat, és függetlenül attól, hogy valakinek maga az alkotmány tetszik-e vagy nem, ez a mondat talán osztatlanul közel állhat a szívéhez. Ez a mondat valahogy úgy hangzik, hogy mi abban bízunk, hogy Magyarországot ismét a fiatal nemzedékek teszik majd naggyá. Már hogyha hagyjuk, hogy naggyá tegyék, már hogyha neveljük őket, már hogyha törődünk velük, már hogyha engedjük és lehetővé tesszük, hogy sportoljanak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Vasas – ha jól számoltam – 45 olimpiai, 40 világ- és 39 Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet. Emellett – ha a statisztika nem csal – sportolói több mint 1500 felnőtt bajnoki címet szereztek Magyarországon. Büszkék lehetnek a klub vezetői arra is, hogy jelenleg ez a sportklub Magyarország egyik legnagyobb utánpótlásbázisa. Korunk egyik legnagyobb veszélyének látom, hogy a hagyományos közösségi terek és az igazi, mély emberi kapcsolatok eltűnnek az életünkből. Az elmúlt évtizedekben több sportpálya helyére is bevásárlóközpontot építettek. Nekünk most az az egyik legfontosabb feladatunk – mondom ezt, mint a kormány vezetője, de mondom ezt úgy is, mint családapa –, hogy a fiatalokat visszacsábítsuk a sportpályákra, a csarnokokba és az uszodákba. Ennek a jelentőségét Szent-Györgyi Albert, aki Nobel-díjas tudósunk volt, világosan megfogalmazta. Ő azt mondta, hogy egy sportcsapat a társadalom kicsinyített képe, azt mondta, hogy a sport rövid idő alatt képes megtanítani bennünket a legfontosabb polgári erényekre: összetartásra, önfeláldozásra, az egyéni érdek alárendelésére, kitartásra, tettrekészségre, gyors elhatározásra, önálló megítélésre és abszolút tisztességre, vagyis mindenekelőtt a nemes küzdelem szabályaira. Most idézni fogom őt, ezt írta: „Aki ezeket tudja” – mármint ezeket az erényeket gyakorolja – „és akiből az érdeklődést, az önállóságot és alkotni vágyást nem verjük ki örökös magolással, ijesztgetéssel és fenyegetéssel, az meg fogja állni helyét az életben. Ezért zárja be Cambridge déli egy órakor tantermeit, és nyitja meg sportpályáit.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar kormány stratégiai ágazatként tekint a sportra, és nem csupán a versenysportra. Azt valljuk, hogy a versenysportot, a tömegsportot és a diáksportot egyaránt támogatnunk kell, de azt is be kell vallanunk, hogy nem dughatjuk a fejünket homokba, jobb, ha szembenézünk a ténnyel, hogy nagy lemaradásunk van ezen a területen. Nem tudom, az itt ülők tudják-e, de az Európai Unióban Magyarország a négy legkevesebbet sportoló ország közé tartozik, fiataljaink alig több mint egyharmada mozog rendszeresen. S mindezt egy olyan országról mondom most, egy olyan országról beszélünk, amely az olimpiai örök éremtáblázaton a nyolcadik helyen áll. A sport és a mozgás élvezetéhez ma már nélkülözhetetlenek a modern és jól felszerelt létesítmények. Én is szeretek beszélgetni az idős sportolókkal, örömmel hallgatom a történeteiket, és kétségkívül lehet is nosztalgiázni és sajnálkozni azon, hogy régen a grundokról rongylabdát rugdosva milyen világklasszisok indultak el, de úgy gondolom, egyúttal azt is tudomásul kell vennünk az idősek felé kifejezett tiszteletünkön túl is, hogy a világ megváltozott, és a dolog úgy fest, hogy a rongylabda ma már nem motiválja a gyerekeinket. Más eszközökkel kell elérnünk, hogy lelkesedjenek a sportért. Igenis, modern, kényelmes, jól felszerelt létesítményekre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a fiataljaink sportoljanak. A 2011-2012-es évben 744 magyar település költhetett sportcélú fejlesztésekre az új sportfinanszírozási rendszernek köszönhetően. A legfrissebb, november 28-ai adatok szerint a Nemzeti Sport Intézethez és a sportszövetségekhez összesen több mint 2000 sportlétesítmény-fejlesztési kérelem érkezett be. Mindez válság idején, Hölgyeim és Uraim! Kettőezer kérelem, és ebből 1800-at már jóvá is hagytak. Ez pedig azt jelenti, hogy miközben valóban pénzügyi válság cibálja az országot, aközben összesen a ’12-13-as idényre már 48 milliárd forintnyi fejlesztési támogatást hagytunk jóvá.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Vasas új edzőcsarnoka az első, amely az említett új konstrukció eredményeként épülhetett föl. Ezért is éreztem megtisztelőnek, hogy meghívott ide Markovits László elnök úr, mert itt nemcsak a Vasast, hanem reményeim szerint a magyar sportfejlesztés egy új fejezetének megnyitását is együtt ünnepelhetjük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy egy sikeres sportoló kinevelése, egy győztes csapat felépítése nem megy egyik napról a másikra. Szeretném, ha az itt lévő sportemberek tudnák, hogy az ország átalakításával sincs ez másképpen. Nem lehet egyik napról a másikra átalakítani a gazdaságot, az oktatásügyet, a szociális hálót vagy éppen a sportéletet megújítani. Csak kitartó munka árán érhető ez el. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ahhoz, hogy ezt a munkát befejezhessük, még számtalan akadályt kell leküzdenünk, és a sikerek mellett majd el kell szenvedjünk jó néhány kudarcot is. Azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha valaki világosan látja a céljait, akkor a kudarcok sem vetik vissza. Mindenkinek, aki sportol, és minden magyar embernek, aki nem sportol, de a sport kultúrája és szeretete fűti, azt szeretném üzenni innen, hogy az igazi bajnokok a célt látják maguk előtt, és nem az akadályokat. Ezért – bár a helyzet nem könnyű – vallom, hogy nincs Magyarország előtt egyetlen olyan akadály sem, amit – ha a szemünket a célra függesztjük – ne tudnánk közösen, összefogva legyőzni. Láthatják, még ilyen nehéz időszakban a magyar sport teljes megújítása sem lehetetlen. Azt nem állítom, hogy biztosan sikeres lesz, de azt határozottan állítom, hogy nem lehetetlen. És ha mindenki, aki a sportban dolgozik, összefog, és a kormány tartja a szavát, és adja azokat a föltételeket, amelyeket vállalt, akkor válság idején is a magyar sport teljes megújulása bekövetkezhet, ami garanciát adhat arra, hogy egy jó olimpiai szereplés ne bravúrnak számítson, hanem tulajdonképpen a sport működéséből logikusan következő eredménynek. Hogy az újabb és újabb százak és ezrek, fiatalok, akik megjelennek a pályán, ne föllángolása legyen a magyar sportnak, hanem egy hosszú távú, évtizedeken át tartó, új nevelési siker.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr!
Kívánom, hogy ebben az edzőcsarnokban sok új tehetség nőjön föl, és öregbítse tovább a Vasas hírnevét. Sok erőt, jó egészséget, sikereket kívánok a Vasas Sport Club minden sportolójának és vezetőjének! Köszönöm, hogy meghallgattak!
Hajrá, Vasas, hajrá, magyarok!
(orbanviktor.hu)
