Orbán Viktor beszéde a Simon Műanyagfeldolgozó új üzemének átadásán.

Legjobb azzal kezdeni, hogy nem leszek versenyképes. Jó napot kívánok mindenkinek, tisztelt Hölgyeim és Uraim! De magányos sem szeretnék maradni, úgyhogy ha egy kicsit közelebb jönnének, az segítene rajtam. Egy nagy, rideg csarnokban vagyunk, és az ember itt mástól, mint a vendégektől, melegséget nemigen kaphat, úgyhogy legyenek kedvesek egy kicsit közelebb jönni hozzám.

Jó napot kívánok mindenkinek, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy különleges alkalommal vagyunk most itt. Röviden fogok beszélni, de van itt néhány olyan dolog, ami mellett nem szabad elmennünk szó nélkül. Először is, mint mögöttem olvashatják is: egyéni vállalkozásról beszélünk. Minthogyha ez kihalt volna már a modern világból, kft.-k meg részvénytársaságok, de egyéni vállalkozások ebben a méretben nemigen léteznek Magyarországon. Én szeretnék gratulálni a tulajdonosnak, Simon úrnak ahhoz, hogy megtartotta ezt a fantasztikus vállalkozását családi kézben. Én nagyon sok helyen jártam az elmúlt időszakban, és láttam olyan vállalattörténeteket, ahol valaki elindult, elindult, ment, ment, és előbb-utóbb a család kezéből, hatóköréből kikerült az az érték, amit létrehozott. Itt ennek az ellenkezőjét hallhattuk – őt is hallhattuk az előbb, aki azt mondta –, hogy ez nemcsak a múlt, mármint a családi vállalkozás, hanem a jövő is. Én meg vagyok arról győződve, hogy erős, vállalkozni tudó családok és családi hagyományok nélkül aligha lesz erős a mi hazánk, úgyhogy szeretném, hogyha Simon úrnak a tervei sikerrel végződnének. Szeretném, hogyha az utána következő nemzedék legalább olyan tehetségesnek bizonyulna, mint amilyen tehetséges ő, és azt szeretném, hogyha a példája nemcsak itt, Kőszárhegyen lenne megismerhető, hanem egyre több magyar településen láthatnánk hasonló vállalkozásokat. Nem beszélt róla Simon úr, de én fontosnak tartom, hogy itt azért említődjék meg, hogy nem volt ez mindig így – mármint hogy ő egy garázsból indult. Akivel hajlandó kicsit beszélni a cég történetéről, annak a részleteket is elmondja: valójában egy nyolcvanas évek közepén, amikor a gmk-s korszak megindult Magyarországon, egy garázsból kezdte el ez a vállalkozás és ez a vállalkozó azt a munkát, aminek egy szép és fontos állomásánál gyülekeztünk most itt össze. Ez nagyon jó példa arra, hogy nem igaz, hogy csak a privatizált állami cégekből lehet és lehetett sikert elérni a magyar vállalkozói világban. Igenis voltak Magyarországon kis- és középvállalkozók már a nyolcvanas években, akik kijárva a vállalkozások iskoláját, megmászva a lépcsőfokokat a végén megérkezhettek ide, ahol most vagyunk, amit egész egyszerűen csak világszínvonalnak nevezünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért is fontos ez a mai találkozó, én magam is azért jöttem el többek között, mert vannak itt Szerbiából és Délvidékről is közöttünk vendégek. Pásztor István elnök urat, az ottani magyarok vezetőjét külön is szívből köszöntöm és a vele érkezett szerb vendégeket hasonlóképpen. Ők azért vannak itt, mint hallhattuk, mert Simon úr azt vette a fejébe – egyébként ez fehérvári vállalkozóktól nem idegen, ugyan nem Délvidéken, de Erdélyben szoktam látni, mikor arra járok, olyan üzemet, amire ki van írva, hogy Karsai-művek, akinek a tulajdonosa szintén itt van közöttünk, tehát nem idegen az itt élő emberektől ez a gondolkodásmód –, hogyha sikeresek itthon, a hazájukban, akkor a határon túli területeken, a szomszédos országokban is szerencsét próbálnak. Sok sikert kívánunk Simon úrnak ehhez is!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is tudtam, hogy nem kerülhetem el, hogy az előttem szóló előbb-utóbb szóba hozza a további pályázatok lehetőségét. Naszvadi államtitkár úr, aki az államkasszát kezeli, ezért igyekszik is ritkítani a programjaimat minden alkalommal, de a dolog úgy fest, hogy mielőtt itt Önökkel találkozhattunk volna, mi már tárgyaltunk a vállalat tulajdonosával, és meg is állapodtunk, legalábbis szándékegybeesését nyilvánítottunk ki további fejlesztések dolgában. Azt nem merem állítani, hogy vegye készpénznek, amit mondok, de egy erős banki ígérvénynek azért veheti, hiszen itt van velünk Szijjártó Péter, itt van velünk Berényi János úr; ők azok, akik felelősek azokért a fejlesztésekért, pályázatokért és programokért, amikből egyébként, mint a hátam mögötti szövegből kivehető, Simon úrék is részesedhettek. Van egy másik megállapodásunk is Simon úrral, erről is beszélt röviden, ez a képzés; tanműhelyt, iskolát szeretnének működtetni. A magyar kormány a magyar gazdaság egyik jelentős gyengeségeként tartja számon azt, hogy a jó minőségű szakmunkásképzés meggyengült Magyarországon, és lassacskán odajutunk, hogy nemcsak a tőkehiány meg a piaci nehézségek jelentik egy-egy magyar vállalkozás lehetőségeinek a korlátját, hanem az elérhető, képzett, valóban hadra fogható munkaerő hiánya is. Ezen úgy tudunk segíteni, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha egyfelől nem szégyellve, hogy az a kommunista rendszerben történt, visszanyúlunk a saját hagyományainkhoz, hiszen Magyarországon volt jó minőségű szakmunkásképzés. A szakmunkásképző intézetek igenis jól működtek Magyarországon, a szakközépiskoláink is jók voltak, és semmi okát nem látjuk annak, ha ezt a hagyományt ne tudnánk fölújítani, hiszen ha egyszer képesek voltunk rá, akkor bizonyára képesek leszünk a jövőben is. Igaz, hogy ez már nem az a gazdaság, ez már nem az az ipar, ez már nem az a Magyarország, nekünk már modernebb formákat kell vállalnunk, illetve találnunk. Ezért is vettük át a német szakképzési rendszerből a használható elemeket. Itt szeretnék a kamarának köszönetet mondani, a megyei elnök úrnak is azért, mert a kamara segített bennünket az elmúlt időszakban, hogy ezt a német, úgynevezett duális képzést elindíthassuk Magyarországon, és reményeim szerint a következő négy évben, ha a Jóisten engedi, és a választók is úgy akarják, abban az esetben ezt a programot ki is tudjuk majd teljesíteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar emberek általában, a magyar vállalkozók pedig különösképpen, legalábbis azok, akik sikeresek, nem szeretik dicsérni a saját munkájukat, ezért ez ránk marad. A magyar ember úgy van vele, hogyha a saját, egyébként megérdemelt sikereiről maga beszél, akkor úgy érzi, minthogyha tolakodna, vagy valami más, erkölcsi hibát követne el, holott a magyaroknak azt is meg kell tanulniuk, hogyha mi nem beszélünk a saját sikereinkről, akkor senki más nem fog ezekről beszélni. A mi szakmánkban azt is szokták mondani, hogy a saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk azt másra. Ajánlom a magyar vállalkozóknak, hogy gondolkodjanak el ezen a fölismerésen, mert a magyar vállalkozóknak legalábbis egymást, de talán a saját teljesítményüket is dicsérniük kell. Jó bornak is kell a cégér. Nyilván jutna eszembe más, hasonló magyar gondolat is, de arra kérem Önöket, hogy vigyék egymás jó hírét, mert ebből merítenek a többiek is erőt. A fiatalabbak, akik most akarnak belevágni, az ilyen példákból tudnak tanulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azért is örömmel jön az ember egy ilyen eseményre, mert rokonlelkeket talál. Az előbb itt hallottam egy mondatot, amit én is rendszeresen mondok, használok, mármint ha késő este megyek haza, holott nem beszéltünk össze. Ez pedig úgy hangzott, ha jól idézem a házigazdánkat, hogy a mi munkánk olyan, hogy abbahagyni lehet, de befejezni sosem, az ember úgy érzi, még hogyha el is készült valamivel, már a következő feladaton jár az esze. Vagyunk néhányan ilyen emberek Magyarországon, sokkal többen is talán, mint azt gondolni szoktuk, és meggyőződésem, hogy a munkáról így gondolkodó emberek azok, akik első sorban a lokomotívját, a motorját, a hajtóerejét adják egy-egy nemzetgazdaságnak. Örülök, hogy itt is ilyen emberekkel lehetek együtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kell néhány szót szólnom tényekről is. Most itt egy magyar vállalkozásnak az ünnepségén vagyunk. Azt tanítják a liberális gazdasági dogmák hívei, amit mi elfogadunk természetesen, ez a világdivat, így kell beilleszkedni a világrendbe, hogy a tőke az tőke, különbséget tenni külföldi és magyar között – legalábbis a jogi szabályozás tekintetében – nem is szabad, és gondolatilag sem lenne ez helyes. Én vitatkozom ezzel az állítással természetesen. Elfogadom, hogy a jogi helyzet a modern európai és világgazdaságban olyan, hogy nemzeti alapon jogi diszkriminációt nem lehet végrehajtani. Azt gondolom, hogy egy olyan országban, mint mi vagyunk, aki más országokban is boldogulni akar, ami egyébként érdekünk is, de azért az embernek a lénye nemcsak az agyából, hanem a szívéből is áll, és azért azt be kell vallanunk, hogy miközben az agyunk elfogadja ezt a modern gazdasági dogmát, azért a szívünk kicsit kalimpál ez ellen úgy, mint a futballcsapatoknál is így van ez, hogy örülünk, hogyha a csapatunk légiósa gólt szerzett, de hogyha saját nevelésű játékosunk szerezte a találatot, akkor az valahogy mégis jobban esik. Ez a gazdaságban sincsen másképp, tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gazdasági siker általában is szép, de a legszebb mégis a magyar gazdasági siker, amikor úgy érezzük, hogy a mi fiaink értek el világraszóló eredményeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy megemlítette Simon úr, a tulajdonos és a házigazdánk azt is, hogy több alkalommal kalandoztunk mi már együtt mi a világban, Mindannyian látjuk, hogy változik a világgazdaság. Nyilván ennek a cégnek is a tradicionális piacai Nyugat-Európában vannak. A magyar kivitelnek is egyébként 75-80 %-a az Európai Unió területére irányul. Azonban mindannyian látjuk, hogy időközben a világgazdaság változásokon megy keresztül, és tanulnunk kell a többi nyugat-európai országtól, akik egyébként egyre több energiát mozgósítanak annak érdekében, hogy olyan országokban, amelyeket már itt Simon úr megemlített – Törökországban, Kínában, Indiában, Japánban –, keressék az új piaci, üzleti, boldogulási lehetőségeket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bátorítom ezért az elnök urat, hogy a következő időszakban ránk váró közös utazásoktól sem tartóztassa meg magát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a beruházás 550 millió forintból valósult meg. Ebből 100 millió forint volt uniós támogatás, 130 millió bankhitel, 220 millió pedig az önerő. Az én felkészítő anyagomban szerepelt egy interjú, amit Simon István adott valamikor 2012-ben, ahol azt mondta, hogy az önerő adja meg a beruházás komolyságát. És azt hiszem, hogy ebben a gondolatban sok igazság van, és sajnos sok ellenkező példát is tudnánk a kudarcok történetéből fölidézni. A siker valójában ott van, ahol az állami támogatás rendelkezésre áll, ahol persze a bankok, a pénzintézetek is hajlandóak hitelezni, de ahol valami saját erő, valami saját kockázat, saját közreműködés is elérhető. Ezek a befektetések tekinthetők igazából komolynak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Itt most 110 új munkahely létrejöttét is ünnepeljük, és ha a számaim nem csalnak, tisztelt Simon István, akkor a családi vállalkozás alkalmazottainak a száma így 436-ra fog emelkedni. 436 magyar család kenyeréről beszélünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez önmagában is olyan szám, amely arra kényszerít bennünket, arra szólít bennünket, hogy emeljük meg a kalapunkat Simon István úr szakmai pályafutása előtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindannyian tudjuk, hogy 2010-ben nehéz helyzetből indultunk neki. Mindannyian tudjuk, hogy az ország a feje búbjáig el volt adósodva. Azt is tudjuk, hogy a pénzügyeink nem voltak rendben, és azt is tudjuk, hogy iparfejlesztésre erő akkortájt nem volt, mert minden energiánkat a túlélésre kellett összpontosítani. Ezen a szakaszon túljutottunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy a következő időszak egy nagy felívelő korszakba vezet majd el bennünket. Föltéve, ha lesz bátorságunk és erőnk, hogy ezen a kapun, egy új korszak kapuján belépjünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen van elképzelésünk a magyar gazdaság jövőjének azon szeletéről is, ahova Simon István úr vállalkozása tartozik, ahova a Simon család vállalkozása tartozik. A mi számításaink szerint ma körülbelül kétezer olyan kis- és középvállalkozó cégünk van, amely exportképes, amely a saját lábán képes megállni, és külföldön értékesíteni tudja a termékeit. A mi európai gazdaságtörténeti példák alapján kidolgozott tervünkben az szerepel, az olvasható, hogy Magyarország akkor lesz stabil, akkor áll biztosan a lábán, akkor nem lehet feldönteni, akkor lesz a maga ura, hogyha ezt a kétezres számot valahova a tizenkétezres nagyságrendre tudjuk növelni. Nem kevesebb munka áll előttünk, tisztelt Hölgyeim és Uram, mint hogy meghatszorozzuk azoknak a magyar kis- és középvállalkozások számát, akik képesek itthon termelni, és az itthon megtermelt termékeiket külföldön értékesíteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt hiszem, hogy nekem az a tisztem, hogy mindannyiunk nevében sok sikert kívánjak a Simon családnak. A család terveit is hallhattuk. Kívánom, hogy a családi vállalkozás soron következő nemzedéke legyen legalább olyan sikeres, kitartó, szorgalmas és szerencsés, mint amilyen az édesapjuk volt. Természetesen nem akarom azt a benyomást kelteni, mintha nem tudnék arról, hogy április 6-án választás lesz Magyarországon, és mintha nem tudnék arról, hogy akármit is mondok, minden ebben az összefüggésben értelmeződik a médián keresztül. Ezért szeretném elmondani Önöknek, hogy mi 2010-ben kötöttünk egy megállapodást a magyar vállalkozásokkal, ezt a megállapodásunkat betartottuk. Együtt dolgoztunk az elmúlt időszakban, ezért is teljesítünk mindannyian, így, egész Magyarország jobban, mint korábban, és ezt a szerződést szeretnénk megújítani április 6-án majd a magyar kis- és középvállalkozásokkal annak érdekében, hogy az ország tovább haladhasson azon az úton, amely kinyitotta előttünk a jövő lehetőségeit. Emlékeznek rá, 2002-ben vesztettünk mi már választást. Annak a választásnak az volt az üzenete, illetve a választáskor a mi üzenetünk a magyar választókhoz úgy hangzott, hogy a jövő elkezdődött. Ebben tévedtünk, mert nem a jövő kezdődött el, hanem a múlt. Most azt javaslom, hogy ezt a hibát még egyszer ne kövessük el, az irányokat ne keverjük össze. Tudjuk, hogy mi van előre, mi van hátra, ismerjük föl, hogy mi a múlt, és mi a jövő, és közös erővel lépjünk be abba a jövőbe, amely nagy lehetőségeket tartogat Magyarország számára, nagy lehetőségeket tartogat a vállalkozni akaró magyarok számára és azok számára, akik ilyen vállalkozásoknál kívánják megkeresni a kenyerüket. A legtöbb, amit tudok mondani Önöknek biztatásképpen, összegezve a 2010 óta végzett munkánkat, az, hogy Magyarországnak ismét van jövője.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Aki azt hiszi, hogy vannak lehetetlen dolgok, az jöjjön el ide, Kőszárhegyre, látogasson el Simon Istvánhoz, aki majd elmeséli neki, hogy kell egy garázsból indulva világszínvonalú gyárat fölépíteni. És akkor talán nem tűnik túlzásnak, ha az ember azt mondja, hogy magyarok vagyunk, ismerjük a túlélés összes csínját-bínját, nekünk ne mondja senki, hogy az újrakezdés, a történelmi megrázkódtatások utáni siker elérhetetlen, illetve lehetetlen. Végezetül természetesen szeretném megköszönni házigazdánknak a meghívást. Jókívánságokat szeretnék neki átadni. A magyarok szégyenlősek, különösen, hogyha pénzről van szó – ez helyes –, de azért minden szemérmességünk mellett mondjuk el, hogy azt kívánjuk Simon Istvánnak, az ő családi vállalkozásának, hogy legyen sikeres, legyen szép, nagy, egészséges, kövér profit, amit ez a vállalat képes megtermelni. Kívánjuk, hogy az így megtermelt nyereséggel jól sáfárkodjon. Kívánjuk, hogy a családja boldogulásán túl a megtermelt nyereségből jusson újabb beruházásokra, újabb fejlesztésekre. Kérjük és köszönjük Simon Istvánnak, hogy az eddigi nyereségeit is nagy részben arra használta föl, hogy támogassa az itteni civil közösséget, támogassa a sportot, támogassa a kultúrát, és nem utolsósorban újabb és újabb munkahelyeket hozzon létre, ezzel is kenyérkereseti lehetőséget adva több száz magyar családnak. A Jóisten tartsa meg ezt a jó szokását Simon Istvánnak. Isten éltesse a házigazdánkat!

(Miniszterelnökség)