Orbán Viktor beszéde a RAFI Hungária Kft. új gyártócsarnokának átadásán (2014. március 18. Mezőtúr).
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Igazgató Úr! Kedves Vendégünk Németországból! Tisztelt Mezőtúriak! Tisztelt Törökszentmiklósiak!
Örülök, hogy itt vannak együtt velünk. Mielőtt ideérkeztünk volna Önökhöz, a polgármester úrral és a város vezetőivel tekintettük át a város helyzetét. Engedjék meg, hogy arról tájékoztassam Önöket, hogy a kormány Mezőtúr városának 3,2 milliárd forintnyi, tehát 3 milliárd 200 millió forintnyi adósságát teljes egészében átvállalta, így ez a teher nem nyomja többé a mezőtúriaknak a vállát. És mint ahogy az előbb hallhattuk, ez lehetőséget ad arra, hogy az Önök által megtermelt jövedelemből helyben maradó helyi adót ezentúl ne a korábban – jól vagy rosszul, ezt most ne feszegessük, de a korábban – felvett hitelek törlesztésére fordítsa a város, hanem a mezőtúriak javára tudja hasznosítani. Egyúttal szeretném Önöket tájékoztatni arról is, hogy ebben a gyors számvetésben azt is rögzítettük a polgármester úrral, hogy az elmúlt négy évben 86 helyi pályázatot támogattunk, és ez összességében több mint 5 milliárd forintot jelentett. Ez azt jelenti, hogy elvittünk 3 milliárd forintot, és hoztunk ötöt. Ez nem olyan rossz üzlet. Azt kívánom a mezőtúriaknak, hogy ennél rosszabb üzletet senkivel sem kössenek a következő húsz évben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt azért szerettem volna Önöknek elmondani, mert természetesen örülünk annak, hogy átadunk most itt egy csarnokot, és erről szeretnék is majd szólni még néhány szót, de mindannyian tudjuk, hogy az élet nem könnyű errefele. És azt is látjuk, hogy a város sincs még jó állapotban. Nagyon sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy itt újabb üzemek nyíljanak, sok mindent kell tennünk annak érdekében, hogy az itt született fiatalok itt akarjanak maradni, itt akarjanak iskolába járni, családot alapítani, és itt találjanak munkahelyet a maguk számára. Amikor a gyár vezetőivel tárgyaltam az előbb, akkor az a vélekedés alakult ki, hogy jó lenne, hogyha Mezőtúron még legalább egy, esetleg két ugyanilyen üzem létrejönne, mert akkor hosszabb távon is biztosítva lenne ennek a településnek az élete.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Erre van remény. Erre azért van remény, mert ennek a harmadik csarnoknak a története bizakodással tölthet el bennünket. Ha megkérdezik a vezetőket, a Németországból érkezett vezetőket, hogy miért döntöttek ennek a csarnoknak a megépítése mellett – hallhatták, ez már a harmadik –, akkor Önök azt a választ fogják tőlük kapni, hogy mert jól dolgoztak azok, akikkel itt elkezdték az együttműködést. Az úgy van, hogy egy gyárat létre tudnak hozni valahol, és abban mindig van kockázat. De amikor egy gyárat elkezdenek bővíteni, akkor a tulajdonosok pontosan tudják, hogy mit csinálnak, hiszen akkor már nem hozomra, nem kockázatra alapozzák az üzletet, hanem a tapasztalatokra. Én szeretném, hogyha a mezőtúriak meg a környékről bejárók is átéreznék annak a jelentőségét, hogy tulajdonképpen persze ez egy német beruházás, de ez a német beruházás csak azért jöhetett létre most a hátunk mögött Mezőtúron, mert Önök megdolgoztak érte a mögöttünk hagyott években. Ezt maguknak köszönhetik, tisztelt Hölgyeim és Uraim! És tudjuk, hogy úgy van az, ahol sok a törzsvendég, ott biztosan jó a kiszolgálás. Itt most már ez a harmadik csarnok, és nem véletlenül célozgatnak a tulajdonosok arra, hogy a későbbiekben esetleg újabb csarnokokat és munkahelyeket fognak majd létrehozni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy a legfontosabb kérdés ma Magyarországon a munkahely. Itt most létrejön 40 munkahely, és abban reménykedünk, hogy ezeknek a száma nőni fog, hiszen ott, ahol egy csarnokot építenek, ott kapcsolódó beruházások, kapcsolódó szolgáltatások is mindig létrejönnek. Szeretném most emlékeztetni Önöket arra, hogy ennek a cégnek a tulajdonosai németek. Ez két okból fontos. Először is azért, mert a német ipar nagy erőkkel van jelen Magyarországon. Most zárójelet nyitok. A vendégünknek nem is föltétlenül kell figyelnie, de a dolog úgy van, hogy amikor egy beruházás mellett dönt egy külföldi cég, akkor komoly belső küzdelmeket kell vívnia. Ugyanis mindenki szeretné azt a beruházást. Például otthon tartani Németországban, vagy másik országba vinni; mindig vannak jelentkezők. És az a körülmény, hogy ma azt mondhatjuk, hogy Németországból egyre többen hozzák ide az ipari termelési kapacitásaikat, arról szól, hogy a németek itt nem egyszerűen csak jó munkahelyeket találnak, hanem hogy megtalálták a módját, hogyan működjenek együtt a magyarokkal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar ipar a német iparral való együttműködés nélkül nagyon nehezen tudna megállni a lábán. Ezért nekünk elemi érdekünk, hogy érkezzenek ide olyan külföldi befektetők, akik – szemben a privatizációs gyakorlattal, ha emlékeznek még rá a kilencvenes évek elején, és tudják, miről beszélek – valójában megvették a gyárakat bagóért, aztán bezárták, és utána a piacot elfoglalták. Ilyen beruházókra nincsen szükségünk. Olyan befektetőkre van szükségünk, olyan barátokra van szükségünk Németországból, elsősorban a német iparból, akik idejönnek, és nem elvisznek valamit, hanem hoznak. Munkahelyeket hoznak létre. Ezért arra kérem a mezőtúriakat, hogy becsüljék meg a német barátainkat, és biztassák őket, hogy a következő időszakban újabb és újabb együttműködési formákat keressenek. A tervünk az, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a következő négy évben, ha a Jóisten engedi és élünk, és a választópolgárok is úgy akarják, akkor komoly fejlesztéseket fogunk majd végrehajtani az országnak ebben a térségében is. Ehhez persze munkahelyek kellenek, és kellenek partnerek a gazdasági életből. A mostani német gyár vezetői ilyen partnernek tűnnek. Könnyen előfordulhat tehát, hogy hamarosan, a választásokat követően kedvező csillagállás esetén hosszabb távú fejlesztési együttműködéseket is köthetünk, amelyet ki tudunk egészíteni mezőtúri távlatos fejlesztési, területfejlesztési tervekkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megemlíteni, hogy a kormány ehhez a beruházáshoz 240 millió forintos támogatást adott. Ezért nem a kormányt illeti a köszönet természetesen, hanem a magyar adófizetőket, mert a kormány az adófizetők pénzét tudja csak átcsoportosítani. Ez egy 840 millió forintos gyárbővítés, és ebből vállalt át a magyar kormány 240 milliónyi terhet annak érdekében, hogy Mezőtúron és a környékén élők számára új munkahelyek jöjjenek létre. Lassan 400 ember dolgozik itt, ebben a gyárban, és így ez a gyár Magyarország számára lassan stratégiai fontosságúvá válik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Engedjék meg, hogy azt kívánjam a munkavállalóknak, hogy biztonságos, kulturált és jó megélhetést nyújtó munkahelyeket találjanak ebben a csarnokban. Azt kívánom a gyár vezetőinek, hogy találják meg a számításaikat. Keletkezzen itt annyi haszon az ő számukra, hogy érdemes legyen újabb beruházásokat hozni ide, hiszen ez nem egy szociális beruházás, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hanem egy üzleti beruházás, amelyben mindenkinek meg kell találni a számítását: a tőketulajdonosnak éppúgy, mint a munkásnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen tehetnék úgy, mint ha nem 19 nappal a parlamenti választások előtt lennénk, de úgyse hinnék el, hogy nem ez jár az eszemben. Ezért egyszerűbb, hogyha röviden mondok erről is Önöknek néhány szót – nem átlépve természetesen a vendégjog adta lehetőségeket.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindannyian tudjuk, hogy ahhoz, hogy eljussunk valahova, és el tudjunk indulni, először fel kell állni. Az elmúlt négy évben Magyarország megerősödött, és már áll a lábán. Ez még nem jelenti azt, hogy elindult, de már a saját lábán áll. A következő négy évünk arról szól, hogy kihasználva azt a lehetőséget, hogy nem vagyunk szolgái senkinek, nem vagyunk adósrabszolgák többé, képesek vagyunk a saját lábunkon állni, nem azt csináljuk, amit mások mondanak, hanem azt, amit a mi érdekünk diktál, nem azt tesszük, ami másnak jó, hanem azt, ami a magyaroknak, ezt a lehetőséget tudjuk a következő négy évben mindannyiunk közös javára kihasználni. Ehhez az kell, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy megértsük, hogy miért voltunk képesek az elmúlt négy évben ezekre a teljesítményekre. Erre egyetlen okból voltunk képesek, tisztelt Hölgyeim és Uraim. Azért, mert Magyarország egységes volt. Az elmúlt négy évben egész Európában a magyar nemzet volt a legegységesebb nemzet. Ezért voltunk képesek arra, hogy olyan konfliktusokat is vállaljunk, olyan vitákba is belemerészkedjünk, és olyan mérkőzéseket is megvívjunk, amelyeknek a megnyerésére első pillantásra alig volt esélyünk. Legyen szó éppen rezsicsökkentésről, devizahitelesekről, brüsszeli bürokratákról vagy éppen a dunai árvízről. Ezeket a mérkőzéseket azért tudtunk megnyerni, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mert a magyarok összeadták az erejüket. Azt keresték, ami összeköt bennünket, s nem azt, ami elválaszt. És mindenki azt kérdezte, hogyan tudna hasznára lenni ennek a hazának.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kérdés az, hogy megőrizzük-e az egységet. Ugyanis az erőhöz egység kell. Én azt kívánom Önöknek, tegyék mérlegre a mögöttünk hagyott négy évet – halkan mondom: tán a megelőző nyolc évet sem árt –, patikamérlegen mérjék ki a véleményüket, alakítsák ki azt, és föltétlenül menjenek el április 6-án választani. Adják le a voksukat legjobb meggyőződésük szerint úgy, ahogyan azt jónak látják. Egy dologra kérem csak Önöket. A szemük előtt mindig az lebegjen: ha erős és sikeres országot akarunk, akkor nekünk egységre, egységes magyar nemzetre van szükségünk. Ehhez kívánok Önöknek sok erőt és egészséget!
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
(miniszterelnok.hu)
