Orbán Viktor beszéde a minimálbér emeléséről szóló megállapodás aláírásakor tartott sajtótájékoztatón, Budapesten.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormány nézőpontja erről a megállapodásról sajátos. Osztom azoknak a véleményét, akik a megállapodás tényét is sikernek tartják. Osztom azoknak a véleményét, akik kifejezetten azzal a reménnyel beszélnek a megállapodásról, hogy a bérek vásárlóérték-növekedésének hosszú folyamatát indítjuk most meg. Ahogy Gaskó elnök úr mondta, hogy a bércsökkenés korszakából ez a megállapodás talán már azt jelzi, hogy átléphetünk a bérnövekedésnek a korszakába. Osztozunk ebben a reményben, és osztozunk a szakszervezeteknek ezekben a céljaiban. Ugyanakkor azonban a kormány nézőpontja azért sajátos, mert egy gazdaságpolitikai rendszer egészében tekint erre a megállapodásra. Ezért fontos, hogy itt most köszönetet mondjak Matolcsy miniszter úrnak, aki felelős volt ennek a megállapodásnak a tető alá hozásáért. Én már csak aratni jöttem, a munkát mások végezték. A megállapodás kapcsán többen is utaltak rá, hogy alapos és korrekt szakmai együttműködés alakult ki. Ezt a kormány részéről Czomba államtitkár úr volt hivatva biztosítani, aki az elmúlt hetekben erőinek tekintélyes részét arra összpontosította, hogy ki tudja szolgálni a tárgyalófeleket olyan szakmai háttéranyagokkal, javaslatokkal, melyek elvezethettek ehhez a megállapodáshoz. Mindazonáltal ezt a megállapodást nem a kormány hozta tető alá, hanem a szakszervezetek és a munkaadók. A kormány csak annyit tett, hogy segítséget nyújtott a megállapodás létrejöttéhez. Ha a kormány távlatából vagy horizontjáról tekintünk erre a megállapodásra, akkor föltétlenül el kell mondanom, hogy a mi fejünkben a minimálbéremelésről szóló megállapodás összekapcsolódik a rezsiköltségek csökkentésével. A mi fejünkben egy egyedülálló teljesítményről beszélhetünk. Nem kormányzati teljesítményről, hanem gazdasági teljesítményről, amelyben benne vannak a vállalkozók, benne vannak a munkavállalók, a munkások, és persze benne van a magyar gazdaságpolitika irányítása is. Egy egyedülálló európai teljesítményről beszélünk, amikor azzal a reménnyel lépünk át 2013-ba, hogy a bérek nőnek, a rezsiköltségek pedig csökkennek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormány döntött a villany, a gáz és ennek következtében a távhő díjának a 10 %-os csökkentéséről, és egyidejűleg megemeltük a minimálbéreket. Joggal mondhatjuk, hogy ez az év, végre ez az év jól kezdődik. Ennek a teljesítménynek az értékét a nyugodtan és higgadtan gondolkozó magyarok fejében aláhúzza az a tény, hogy mindeközben Európában egy viharos gazdasági rendszerváltás zajlik, amelynek az eredményeképpen sok európai uniós országban nő a munkanélküliség, csökkennek a bérek, csökkennek a nyugdíjak, és nőnek a megélhetési költségek. Nálunk ez 2013-ban fordítva lesz. Ez nem jelenti azt, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy az embereket föl fogja vetni a pénz, de azt igenis jelenti, hogy Magyarország ma már elég erős ország ahhoz, hogy megvédje az emberek biztonságát az európai válság elszegényítő hatásától. Fontosnak tartom, hogy miközben a minimálbért és a rezsiköltségek szabályozását egyben látjuk, emeljük be ide a munkanélküliség alakulásának tényeit is. Magyarországon a kedvezőtlen európai környezet ellenére a foglalkoztatottak száma két éve folyamatosan nő. A 2012-es harmadik negyedévi adatok azt mutatják, hogy 3.935.000 fő volt foglalkoztatva Magyarországon. Ez 71 ezer fővel több, mint egy évvel korábban, és 160 ezerrel több, mint a kormányváltáskor. A szakszervezetek mindig elmondják, és igazuk van, hogy természetesen a közfoglalkoztatottak is beleértendők ebbe, amire én mindig elmondom a szakszervezeteknek, hogy persze, mert ők is dolgoznak, az is munka.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bár nyilván számos véleménykülönbség létezik a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány között jó néhány kérdésben, de e mögött a megállapodás mögött azért van egy közmegegyezés, és ezt is szeretném a számok mellett itt most megidézni. Szerintem van egy közmegegyezés arról, hogy Magyarországnak a jövőjét csak munkára lehet építeni. Szerintem mind a hárman egyetértünk abban, hogy egy munkaalapú gazdaságot kell építenünk. Azt kell elérnünk, hogy mindenkinek legyen munkahelye. Azoknak, akik akarnak dolgozni, és igazuk van a szakszervezeteknek, amikor azt mondják, hogy a tisztességesen végzett munka mellé pedig tisztességes bért is adni kell. Én úgy gondolom, hogy ebben egyetértenek a munkaadók is és a kormány is, a kérdés csak az, hogy milyen szakmai megoldásokkal tudunk eljutni ebbe a helyzetbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szerintem nagy dolog, hogy Magyarországon van egy olyan gazdaságfilozófiai alapvetés – a munkaalapú gazdaság létrehozása –, amelyben egyet tudnak érteni a szakszervezetek, a munkavállalók és a kormány is. Abban is egyetértés van közöttünk talán, hogy Magyarországot, ha azt akarjuk, hogy az embereknek munkája legyen, akkor termelési központtá is változtatnunk kell, ehhez pedig munkavállalókra van szükségünk, és beszéljünk egyenesen: nem is akármilyenekre. Nekünk rugalmas, szorgalmas, képzett és tanulékony munkaerőre van szükségünk, ezen múlik a magyar gazdaság jövője. Negyedik elemként a minimálbér megállapodáshoz kapcsolnám a költségvetési törvényben szereplő azon döntésünket, hogy 2013-ban hatályba lép a munkahelyvédelmi akcióterv is, amely szerintem szintén fontos része a közösen kialakított gazdaságpolitikának. Végezetül szeretném fölidézni az Önök számára, mert olyan régen volt, hogy erről az elmúlt hetekben, hónapokban már nem esett szó, hogy a kormány folytatott egy gazdasági konzultációt is. Én kiküldtem leveleket minden magyar választópolgárnak, amelyben gazdaságpolitikai kérdéseket egyszerű, világos, megérthető formában tettem fel. Szerepelt a kérdések között, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy szükséges-e a minimálbér emelése. Nem azt kérdeztem meg, hogy szerintük lehetséges-e, mert erre a kérdésre nem őnekik kell válaszolni, hanem az asztal mellett ülőknek – mi meg is adtuk ezt a választ –, hanem hogy szerintük helyes politika-e az, amely egyébként a minimálbér folyamatos emelését fontosnak gondolja, és a válaszadók 83 %-a, még pontosabban 559.342 válaszoló magyar ember azt mondta, hogy igen. És nagyon kevesen voltak, bár azért az ő számuk is elérte a 9,2 %-ot, és hozzá kell tennem, hogy van azért 62.049 olyan magyar ember, aki erre a kérdésre, egy levél formájában nemmel válaszolt. De az arányok teljesen nyilvánvalóak: 83 a 9-hez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A kormány a bérnövekedéseket természetesen támogatja, bár hozzá kell tennem, hogy a bérnövekedés fedezetét megtermelő gazdaságot nem a kormánynak kell működtetnie, hanem a vállalkozóknak és a dolgozóknak, a munkásoknak, de a kormány örömmel vesz részt olyan megállapodásokban, amelyek bérnövekedésről szólnak. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy van egy olyan cövek, amihez köti magát a kormány, és attól nem tud ellépni sosem, s ez pedig az, hogy az adósság terhére nem tudunk bért növelni. Szeretném világosan leszögezni: van itt az asztal mögött olyan, akivel együtt ülhettünk az ellenzéki kerekasztal tárgyalásain, és akkor, ’89-ben a hatalomról leköszönő kommunisták és az ellenzék egyetértett abban a dologban, hogy nem szabad hitelből szociális kiadásokat finanszíroznunk és bért emelnünk, mert abba bele fog rokkanni az ország. Ez hosszú ideig, függetlenül attól, hogy milyen kormány volt éppen hatalmon Magyarországon, sikerült megtartani. 2002 után ez a közmegegyezés megtört, amikor hitelből történt meg a bérek emelése és a szociális kiadások emelése. Az európai válságon túl ennek a levét is isszuk most. Ezért én szeretném föleleveníteni, és folyamatosan kérem a velünk tárgyalófeleket, hogy maradjon meg közöttünk az a megállapodás, hogy béremelés mindenáron, a béremelés fontos, béremelés a gazdasági racionalitás alapjain, de sose lépjük át azt a határt, amikor már külföldről fölvett hitelekből adnánk akár szociális juttatásokat, akár magasabb munkabért.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül. Többen is említették, hogy a kormánynak költségvetési kiadást kellett vállalni annak érdekében, hogy ez a minimálbér megállapodás létrejöjjön. Kétségkívül a pénzügyesek mindig is zsugori emberek voltak, és ez helyes is, a kiválasztásuk egyik fontos szempontja, hogy amikor az állam pénzét költik, az legalább annyira fájjon nekik, mintha a sajátjukat költenék, egyébként hogyan tudják megfékezni az indokolatlan pazarlást. Mégis azonban gazdaságpolitikai célok érdekében a kormánynak, ha úgy tetszik: unortodox módon, mert az egy teljesen szokatlan megoldás, hogy egy minimálbér megállapodás létrejötte érdekében vállal egy kormány költségvetési kiadást, de úgy gondoltuk, hogy itt és most, ebben a helyzetben erre szükség van, Matolcsy miniszter úr pedig a gazdaságpolitikai kombinációjával megteremtette ennek a pénzügyi föltételeit, ezért a minimálbérre különösen érzékeny ágazatok esetében a kormány költségvetési támogatást biztosít az első félévben bekövetkező bérköltség- és járuléknövekedés ellentételezésére.
És végezetül a minimálbér megállapításának jogáról is beszéltek az előttem szólók. Nagy vita volt közöttünk – bizonyára emlékeznek még az urak – ezelőtt két évvel, amikor a kormány azt mondta ki, hogy a minimálbért maga is megállapíthatja. Volt félelem, talán nem is indokolatlanul a szakszervezetekben is és a munkaadókban is, hogy a kormány el akarja tőlük venni ezt a jogot. Én akkor is világossá tettem, és ígéretet tettem arra is, hogy a kormány nem fog visszaélni ezzel a lehetősséggel. A kormány nem akarja elvenni ezt a jogot a tárgyalófelektől, a kormány azt szeretné, hogy a felek megállapodjanak, de kell egy végső biztosíték arra az esetre, és ilyen bolond időket élünk ma egész Európában, hogyha a józan
ész igényei ellenére sem jönnének létre megállapodások, akkor valakinek a végén mégiscsak tető alá kell hozni azt a döntést, hogy mi legyen a minimálbérrel. A mostani eset is, amit én bizalomnövelő esetnek gondolok, arról tanúskodik, hogy a kormány nem kíván élni, sőt a tárgyalófeleknek a megállapodáshoz közeli tárgyalási pozícióit hozzá tudja segíteni ahhoz, hogy azok végső megállapodássá váljanak. Tehát egyáltalán nem oktrojáltunk semmit, nem rendeltünk el semmit, kifejezetten jó eszközként működtünk együtt a jó megállapodás megkötésekor.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
E mögött, hogy a kormány nem kíván – bár jogilag ez a lehetőség fönnáll – élni a minimálbér megállapításának a jogával, az a meggyőződés áll, hogy a gazdaságot nem a kormány működteti. A gazdaságot a munkavállalók és a vállalkozók működtetik, a kormánynak az a dolga, hogy szélesítse a gazdasági szereplők lehetőségeit. 2013-ról szólva úgy gondolom, hogy elmondhatjuk a magyar gazdaságról azt, hogy az államadósság és a közösségi adósságok, például az önkormányzatok vagy az egyetemek adósságai jó irányban haladnak, vagyis csökkennek. A költségvetési hiány ellenőrzés alatt van, és az európai színvonalat eléri, tehát nem magasabb, mint az Európában elfogadott mérték. A külkereskedelmünk és a fizetési mérlegünk kifejezetten izmos állapotban van. A foglalkoztatottságról beszélő számaink lassabban, mint szeretnénk, de az európai trendek ellenére is javulnak. A szerkezeti reformokat nagyrészt végrehajtottuk. Egyetlen dolog van most már csak hátra, hogy növekedés legyen a magyar gazdaságban. Abból tudunk ugyanis megélni, abból van pénz, abból van jövedelem, abból van álláshely. Jó reményeink vannak arra nézve, hogy azzal a gazdaságpolitikával, amely kirajzolódik a 2013-as költségvetésből, Magyarországon ismét lesz gazdasági növekedés, sőt egy tartós gazdasági növekedési szakasz első évét láthatjuk majd 2013-ban. Ebben a reményben köszönöm meg a szakszervezeteknek és a vállalkozóknak, hogy tető alá hozták ezt a megállapodást. Köszönjük, hogy jó eszközei lehetünk ennek a megállapodásnak. Köszönjük a tárgyalásokat, amelyekből nagyon sokat tanultunk, és önbizalommal töltenek el bennünket, mert azt mutatják, hogy a szociális partnerek kifejezetten megállapodás orientáltak, és mind a szakszervezeti vezetőknek, mind a munkaadóknak békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!
(orbanviktor.hu)
