A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Nagy György András beszélgetett Orbán Viktorral.

- Miniszterelnök úr, jó reggelt kívánok! 22 évvel ezelőtt Ön már részt vett egy alkotmányozásban az Ellenzéki Kerekasztalnál. Hát, abszolút történelmietlen, de legalább személyre szabott a kérdés, hogy mit mondana az akkori önmagának most? Vigyázz, ha rajtad múlik, úgy csináld, hogy nehogy két évtized múlva ismét elő kelljen venni ezt a kérdést?

- Hát, érdekes érzéseket indít el bennem az Ön kérdése. Egyfelől az ember mindig kicsit meghatódik, hogyha a húsz évvel ezelőtti önmagára gondol vissza, majd most igyekszem ennek a hatása alól igyekszem kivonni magam. De hát szép idők voltak kétségkívül, ráadásul sorsfordító idők voltak. Az ország számára fontos volt, és egy nagyon nehéz helyzetet kellett megoldani. Mint általában a nehéz helyzeteket, ezt sem sikerült tökéletesen megoldani, de olyan megoldást azért találtunk, amellyel előrébb jutott az ország, ezt azért mindenképpen elmondhatjuk, még ha a következő évek, illetve két évtized akkor még nem látható kérdéseire nem is tudtunk jó válaszokat adni, illetve nem is tudtunk olyan megoldásokat kitalálni, amelyek föltétel nélkül kiállták volna az idők próbáját. Tehát van, ami azóta már gyengébb érdemjegyet kap az ember fejében, mint ott, az asztalnál, abban az adott pillanatban, a heuréka élményével az ember rámosolygott egy alkotmányos megfogalmazás megtalálásakor a papírra. No, hogy egyszerűbben fogalmazzak, a nehéz helyzet abból fakadt, hogy a kutya se küldött bennünket oda. Ez csak egy kicsit túlzás, mert természetesen voltak Magyarországon demonstrációk és tömegtüntetetések, nem lehet azt mondani, hogy a kommunista rendszer népi nyomás nélkül is összeomlott volna, ez nem igaz. Négy nagyszabású tüntetés volt, amely kifejezte a népakaratot. Ilyen volt a Bős–Nagymaros ügyében, a falurombolás ügyében, március 15-e ügyében, és volt még egy, amire most hirtelen már nem is tudok visszaemlékezni… Március 15-e, bocsánat, az volt a negyedik. Tehát volt kétségkívül megmutatkozó népakarat, de az ellenzéki pártok alkotmányozásban részt vevő képviselőinek formálisan senki sem adott mandátumot, nem volt mögöttünk alkotmányozó nemzetgyűlés, nem volt mögöttünk parlament. Ráadásul a kommunisták, akik a másik oldalról tárgyaltak az alkotmányozásról, sem rendelkeztek az emberektől fölhatalmazással, hiszen ők meg egy diktatúra képviselői voltak. És ebben a helyzetben kellett demokratikus alkotmányt létrehozni. Hát ezért lett az alkotmány olyan szégyenlős, ez a legjobb szó. Ez egy szégyenlős alkotmány lett, amely az első paragrafusban be is vallja, hogy egy kicsit szégyenkezik, és azt mondja, hogy hát ez az alkotmány csak addig legyen, amíg a végleges el nem készül, tekintsük magunkat az itt alább következő szöveget csak ideiglenes megoldásnak. Hát így történt.

- És akkor húsz év alatt sokat változott a helyzet…

- Hát húsz év, bocsánat, húsz év alatt kiderült, hogy az a munka tökéletlen volt. Még egyszer mondom: előrébb vitte az országot, de tökéletlen volt, és ahogy az idő haladt előre, egyre több gyengesége került napvilágra. És akkor nem volt a parlamentben kétharmad, illetve olyan kétharmad, amely képes lett volna alkotmányozni, mert amikor az MSZP meg az SZDSZ kormányon volt, olyan volt közöttük a bizalmi viszony, ami nem tette lehetővé, hogy megalkossák az új alkotmányt, és ebben a helyzetben az alkotmánybíróság magára vállalta azt a feladatot, hogy a tökéletlen alkotmány hiányosságait alkotmánybírósági ítéletekkel pótolja, illetve orvosolja. Ebből alakult ki, egy úgymond láthatatlan alkotmány, amit soha senki nem hagyott jóvá, demokratikusan senki nem fogadott el, de mégis körülvett bennünket, és szabályozta az életünket. Ez nem normális helyzet. Ezen a nem normális, de logikus úton létrejött helyzetnek a meghaladása érdekében van most szükség, erőteljes szükség egy új alkotmányra.

- Akkor evickéljünk is át a mostani naphoz – illetve pontosabban aznap, amikor beszélgetésünk majd felvételről adásba kerül – ma kezdi tárgyalni az alkotmányügyi bizottság a beadott módosító indítványokat, hát van majd’ száz darab belőle, és a fele kormánypárti. Utóbbiakról azért lehet tudni nagyjából, hogy a Szili Katalin-féle tervezetből, a Nemzeti Konzultációból, illetve más javaslatokból épültek-e be…

- Hát van itt az alkotmány, bocsánat, van az Alkotmánybíróság elnökétől befogadott néhány indítvány, van az akadémia részéről benyújtott indítvány…

- Zöld szervezetek…

- … zöld szervezetek és civilek részéről kifejezetten sok indítvány található. Tehát nemcsak a Nemzeti Konzultáció kérdőíves formái, hanem a nemzeti konzultáció más formái is alkalmat adtak arra, hogy összegyűjtsünk módosító indítványokat.

- Nem lehetett volna eleve jobb törvénytervezetet írni? Hiszen a Salamon-féle bizottság már elvégzett egyfajta véleménybegyűjtést, vagy eleve tudatosan nyitva hagytak néhány kérdést?

- Mi igyekeztünk, és most is arra törekszem, hogy az utolsó pillanatig a lehető legnyitottabb legyen az alkotmányozás. Tehát ahhoz, hogy ez valóban az emberek alkotmánya legyen, hogy ne csak a többség, hanem mindenki alkotmánya legyen, vagyis erős alaptörvénye legyen az országnak, ahhoz nyitottnak kell lennie a megalkotás folyamatának. Tehát az utolsó pillanatig lehetőséget kell adni szinte mindenkinek, minél számosabb szereplőnek, hogy a gondolatait mérlegelés céljából el tudja juttatni az Országgyűléshez.

- Ugye képtelenség lenne azért végigzongorázni ezt a majd’ 100 módosító indítványt, de elég a kormánypártiakat is, tehát most óhatatlanul szemezgetni fogunk, akár szubjektív alapon is. A gyermekek után járó plusz szavazat, vagy az anyák plusz szavazati joga, ugye, kikerül most már ebből a szövegtervezetből, de Ön azt mondta, hogy nem adja fel. Akkor lehetséges, egy olyan kompromisszum, hogy 16 éves korhatár? Erről is volt szó.

- Annak én nem volnék híve. Van ugyan ilyen javaslat is az asztalon, de úgy látom, hogy a Parlament többsége inkább fenntartásokkal viseltet ez iránt. A lényegre érdemes összpontosítani. A lényeg az, hogy Magyarországon úgy érezzük sokan, hogy a családok nem megfelelő súllyal vannak képviselve a közéletben. Ennek az az oka, hogy a családban nevelt gyermekek, amíg nem érik el a 18. életévüket, nem tudnak szavazni. És annak a megoldásán gondolkodik egész Európa, tehát most nemcsak egy magyar ügyről beszélünk, Németországban például ez egy szép karriert befutott vita, hogy hogyan lehetne valamilyen módon, elismerve, hogy a gyerekek persze kiskorúak, és önmagukban nem tudnak szavazni, de valahogy mégis a családokat abba a helyzetbe hozni, hogy kifejeződjék a politikai életben is, hogy ők többen vannak, mint ahány voksot le tudnak adni. Erről szól a kérdés, és szerintem is egy megoldandó probléma, de nem szabad olyan megoldást választani, amit az emberek nem éreznek magukénak. És miután, ugye, én arra tettem esküt, hogy ez a kormány az emberek kormánya lesz, és arra esküdtünk föl, hogy az alkotmány pedig az emberek alaptörvénye lesz, ezért, bármennyire is érezzük úgy, hogy igazunk van, vagy ez egy jó gondolat vagy megoldandó kérdés, nem tehetjük meg, hogy egy masszív ellenvélemény mellett, mert az emberek masszívan, tehát egy nagy fölénnyel vagy nagy többséggel, szinte 74 %-kal elutasítják ezt a gondolatot, hiába vagyunk meggyőződve arról, hogy ez egy jó gondolat, ilyenkor erről le kell mondani. Tehát az elitista és a demokratikus kormányzás között lényegi különbségek vannak és Magyarországnak ma demokratikus kormányzásra van szüksége, amely bízik az emberekben, meghallgatja őket, és beépíti a gondolataikat a nagy közös alkotásokba, mint amilyen egy alkotmány. Ezért most erről le kell mondanunk. De, mint minden társadalomban, bizonyos kérdések nem baj, ha fölszínen maradnak, és tovább gondolkodunk róla, és majd meglátjuk, hogy egy-két-három-négy-öt-hat év múlva mit fognak gondolni ugyanerről a kérdésről az emberek. És én nem zárom ki, hogy addigra ez a kérdés valahogy közelebb kerül a szívükhöz, jobban megbarátkoznak vele, esetleg az értelme is világosabbá válik, mint ahogy nekünk sikerült ezt most föltárni, tehát… Én ezért fogalmazok úgy, hogy nyitva kell hagyni…

- Meg lehet őket győzni?

- … nyitva kell hagyni a kérdést, de az alkotmányból most ki kell venni, mert így korrekt, így becsületes!

- Maradjunk még, határon túliak szavazójoga. Ugye a mostani tervezetben van egy olyan megfogalmazás, hogy magyarországi lakóhelyhez kötheti az állampolgári szavazatok jogát, és azt hiszem, ez egy kicsit félreértésre adott okot. Sokan úgy érezték, hogy nem tartja be a kormánypárt azt az ígéretét, amit tett a határon túli magyaroknak.

- Ez a megfogalmazás, amit Ön is idézett, nyitva hagyja az összes megoldás lehetőségét. Tehát kötheti, vagy köti, vagy nem. Ha nem köti hozzá, akkor sem követ el alkotmányellenes tettet, ezért ezt a vitát, méltóságteljes és komoly formában a későbbiekben kell lefolytatni. Általában érdemes, az Ön utolsó félmondatára reagálva elmondani azt, hogy egy nagyon érdekes és nagyon emberi reakciót vagy magatartást is megfigyelhetek itt, megfigyelhetünk itt. Ugye, minden embernek van egy vagy két olyan témája, ami az ő szívének különösen fontos. Én az enyémmel éppen elbuktam, mert én a családi szavazatot tartottam ilyennek, de mindenkinek van azért egy-két, ehhez hasonlóan fontos szívügye, és ezekben az ügyekben mindenki azt szeretné, hogyha a maga területéről minél több részletszabály kerülne föl alkotmányossági szintre, alkotmányos védelmi szintre…

- Mondván az a biztos, nem?

- Így van. És ezért mindenki, a zöldektől kezdve a szociális ügyekben dolgozó civileken keresztül a határon túli magyarokért szolidaritást vállaló, nemzeti gondolkodású közösségig mindenki próbálja a részletszabályokat is alkotmányos szintre emelni. De az alkotmányban ez lehetetlen. Mert egy alkotmányt tönkretesz. Egy alkotmánynak azért megvan a maga szakítószilárdsága, logikája, körvonala…

- Így is 30 oldalas lett a tervezet…

- … meg van egy jogi logikája is, tehát azért ez… közösen alkotjuk meg, de a végső formában mégis szakembereknek kell majd dönteni, méghozzá a legjobb képzettséggel rendelkező jogászoknak. Ezért nem tudunk mindent befogadni oda, de egyúttal az alkotmánynak jelezni kell, hogy egyébként ezek fontos kérdések, és később majd vagy kétharmados, vagy feles törvényekben szabályozásra kerülnek majd, itt csak a későbbi szabályozás legfontosabb elvét, vagy ha úgy tetszik, irányát jelölheti meg az alkotmány. Itt is lehet, hogy megtörténik ez, mert a nemzeti összetartozást olyan alkotmányos értékké emeli az alkotmány, amelyet egyébként segíthet a határon túli magyaroknak adott szavazati jog, de erről majd egy külön vitát kell folytatni!

- Vitában, horvát modell, például? Lehetséges? Erről volt szó?

- Hát minden, minden nyitva van! Tehát egyelőre ebben a kérdésben semmilyen megoldás nem szorult még a partvonalon kívülre.

- Tényleges életfogytiglan bekerül? 120 év?

- Hát…

- Mint Amerikában?

- Hát ez lehetne az egyik megoldás, de ez meglehetősen idegen a magyar jogi hagyományoktól, és a magyar fülnek egy kicsit sokatlanul, talán nevetségesen is, bár az ügy halálosan komoly, de mégis nevetségesen is cseng, hogy valaki 300 meg 400 év börtönt kap. Egyszerűbb talán a magyar hagyományokhoz visszanyúlnunk, és…

- A jelenlegi Btk.-ban is benne van egy hasonló megoldás…

- De ennek az alkotmányos szintre való emelését az indokolhatja, hogy ez az alkotmány, ez a szabály azért ostrom alatt áll. Belföldön is ostrom alatt áll, és a nemzetközi jog képviselői is berzenkednek ellene. Számos európai országban más megoldást választanak, se halálbüntetés, se tényleges életfogytiglani nincs, és vannak törekvések, amelyek ezt általánossá szeretnék tenni egész Európában. Azért kellett megkérdezni a magyarokat erről a kérdésről, hogy mi mellett álljon ki a kormány? És a magyarok egyértelműen azt mondják, hogyha halálbüntetés nincs is, tényleges életfogytiglannak lenni kell. És a magyar kormánynak az a dolga, hogy kiálljon emellett az össznépi álláspont mellett. 94 %-a az alkotmányozásban részt vevőknek támogatja ezt a megoldást.

- Egy öthónapos kisfiú édesapjaként hadd legyen egy abszolút szubjektív kérdésem. A gyermekvállalás költségeit a közteherviselés figyelembe veszi. Ez a mondat csak a mostani családi adókedvezményt jelenti, vagy esetleg az a bizonyos áfa-csökkentés, amire volt parlamenti javaslat, bejöhet?

- Természetesen minden megoldást megfontolhatunk. A mi fölfogásunk szerint a családosokat, a dolgozó családosokat úgy tudja leginkább, az ő erőfeszítéseiket úgy tudja leginkább elismerni a kormány, úgy tud leginkább kiállni a családok mellett, hogyha világossá teszi, hogy a gyermeknevelés költségeinek bizonyos része nem képezi az adóalapját, tehát nem kedvezményt, ajándékot, kiváltságot kapnak a családosok, hanem annak az egyszerű biológiai és fizikai ténynek az elismerését teszi meg a mai jogrendszer és a kormány, én személy szerint is ezen az oldalon állok, hogy a gyermeknevelés költségeit le kell vonni abból az összegből, ami után adót kell fizetnünk. Hiszen ebből az összegből a köz számára is fontos, sőt, a köz számára legfontosabb dologra költünk. Nem elverjük, nem elisszuk, nem szerencsejátékra fordítjuk, nem szoknyák után szaladgálunk ezzel a pénzzel, hanem neveljük a gyerekeinket. És ez az országnak is fontos. Ezért a mostani adórendszer, amely a korábbi családellenes adórendszert váltotta föl, világosan kimondja, hogy a gyermeknevelés költségeinek legalább egy bizonyos része olyan, ami után nem szed adót a központi kormányzat.

- Valami nincs benne, ugye, a mostani tervezetben, ez pedig a kétszáz fős parlament. Legalábbis így kimondva. A vitában meg az elképzelések között, ugye, a létszámcsökkentés miatt is, az összeférhetetlenség újraszabályozása is szerepel, polgármester azért a Fidesz-frakció álláspontja szerint sem lehetne a jövőben képviselő, de már olyan elképzelés is elhangzott, hogy semmilyen kereső foglalkozást nem folytathatna.

- Hát itt, ugye, ezek azok a politikában kifejezetten súlyos dilemmának számító kérdések, ahol a magamfajta döntéshozónak azt kell mérlegelnie, hogy melyik ujját harapja meg. Mert egyfelől én személy szerint fontosnak tartom a polgármesterek véleményét. Azért a polgármestereket mégiscsak az emberek választották meg. Tehát a polgármestereket azzal vádolni, ahogy az manapság divat a politikában, hogy ők két helyről is fizetést kapnak, ez egy, szerintem, egy oktondi álláspont, hiszen arról van szó, hogy a képviselő, azért választják meg a polgármestereket, hogy a saját településük érdekében eljárjanak. Hol máshol tudnák a leghatékonyabban eljárni, ha nem a parlamentben? Tehát ilyen értelemben az egyik munkájukból következik a másik. Egyébként nem parlamenti képviselőként, hanem a folyosón üldögélő polgármesterként kellene ott várni, hogy ott lecsaphassanak valamelyik törvényalkotóra vagy államtitkárra vagy éppen miniszterre, elég Mikszáth könyveit ebből a szempontból fölidéznünk. Tehát én csak azt akarom mondani ezzel, hogy volt értelme és van értelme annak, hogy polgármesterek parlamenti képviselők. Itt haraphatom meg az egyik ujjam. De meg kell harapnom a másik ujjamat is, amikor világos, hogy egy 200 fős parlamentnél nem fordulhat elő olyasmi, hogy, mondjuk, ott ül bent 50 vagy 100 polgármester. Mert ez azt jelentené, hogy a magyar politikai osztály, a közélettel foglalkozó emberek köre túlságosan beszűkülne, az meg egészségtelen volna! Ezért bármennyire is nehéz, én személy szerint az összeférhetetlenség kimondása mellett vagyok, és azt a megoldást keresem, hogyan lehet az emberek által közvetlenül megválasztott polgármestereket egy más módon bevonni a központi döntéshozatalba!

- Hát két kamara nem lesz, vagy legalábbis úgy tűnik…

- A kétkamarás parlament egy elvetett megoldás, tehát más megoldásokat kell figyelembe vennünk. Ilyenek léteznek a világban, nem kell a csövön a lyukat föltalálnunk. Ki is fogjuk választani a magyarok alkatához leginkább illő méretű, számozású európai megoldást.

- Sokan felvetik azt a kérdést ilyen vagy olyan megfontolásból, hogy mi is adja majd a mostani alkotmánynak, úgymond a legitimációját. És, ugye, ezelőtt a nemzeti konzultációból voltak kérdések, és hát sok kérdés azért olyan volt, amire józan paraszti ésszel meg lehetett előre jósolni, mit fognak az emberek válaszolni, hiszen a munka védelme, egészségvédelem, persze, igen, legyen benne az alkotmányban…

- Érdekes dolog, amit mond. Érdekes dolog, amit mond, mert én is így gondoltam…

- Igen?

- … országgyűlés józan ésszel talán a föltett kérdések kétharmadára is nagy valószínűséggel megjósolható a válasz. De, tudja, az igazi érdekesség az, hogy ennek ellenére ezek a kérdések nem szerepeltek az alkotmányban. Tehát ezeket a kérdéseket vagy nem szabályozta az alkotmány, vagy pont ellenkezőleg szabályozta, mint ahogy a kérdőívek alapján az emberek szeretnék. Például azt, hogy a jogok mellé deklaráljon-e kötelezettségeket is az alkotmány, ebben pont az ellenkezője volt a mai magyar alkotmány filozófiai alapja, amelyik azt mondta, hogy a jogok olyasmik, amelyek kötelezettség nélkül illetik meg az embereket, tehát nem lehet együtt említeni a dolgokat. Egyébként ez egy nagyon szépen kimunkált filozófiai álláspont, a nemzetközi jogirodalomban jól ismert, de láthatóan nem érinti meg a magyarok lelkét. Ők úgy gondolják, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek együtt kell haladni. Egy alkotmány nem jogfilozófiai papiros, kétségkívül nem árt, ha van egy koherens jogfilozófiai szemlélete, de alapvetően mégiscsak az adott nép, amely magának a törvényt megalkotja, lelki alkata kell, hogy tükröződjék benne. Tehát ezért a józan ész szabályai szerint mindannyiunk által vallott értékek nem szerepeltek a mosatni alkotmányban, most kell őket, beletenni. Ebből is látszik, hogy mennyire ideiglenes volt a megelőző.

- De azért valljuk be őszintén, azért egy átlagember, a hétköznapi gondjai mellett, nem azzal tölti az idejét, hogy egy alkotmány-szövegtervezetet A-tól Z-ig végigolvas. Mit tudna mondani, hogy mitől lesz ez nekem, neked, nekik fontos, új, más?

- Hát először is rögzítsük azt a tényt, hogy bár kétségkívül egy alkotmány végigbogarászása, komoly feladat, sőt egy alkotmányra vonatkozó 13 pontból álló kérdőív végigbogarászása, megértése, megvitatása és utána a megfelelő válaszok kiválasztása is egy időigényes, és legkevésbé sem hétköznapi elfoglaltság, mégis volt Magyarhonban több mint 900 ezer olyan honfitársunk, aki ezt megtette. Én ezen nem azt mondom, hogy meglepődök, azt sem mondom, hogy meghatódok, bár van benne valami megható, de egy kicsit elérzékenyül az ember, mert a politikában mi tesszük a dolgunkat, időnként kialakul bennünk egy olyan érzés, hogy hát ezek az ügyek csak lassan nekünk fontosak, itt csapásokat adunk, csapásokat kapunk, az embernek mindenfajta nyűgje, baja is van, természetesen, és időnként társtalannak érzi magát az ember. Nagyon nagy megerősítést jelent az én számomra is, de a kormánytöbbség számára is, hogy egyáltalán nem igaz az, hogy mi a néptől vagy az emberektől elválasztva, elszigetelten folytatnánk a saját csatáinkat, olyan ügyekben és olyan logika mentén, amit rajtunk kívül szinte más senki sem ért. Nem így van. Az emberek követik a politikát, érdekli őket, tudják, hogy a sorsukról szól, és ha lehetőség van, akkor 8 millióból 900 ezer ember fogja a tollat, és rááldoz, én nem is tudom, mennyi időt, hogy végigbogarássza, megbeszélje, kitöltse, elküldje, postára adja. Ez az állampolgári elkötelezettségnek egy olyan példája, ami erőt kell, hogy adjon az egész ország számára. Én mindig is azt mondtam, hogy egy ilyen összefogásra van szükség ahhoz, hogy azokat a nagyon nehéz változtatásokat, azt, amit Magyarország megújulásának nevezünk, végig tudjuk csinálni. Ezt egy kormány egymaga nem tudja végrehajtani, nekünk folyamatos, rendszeres és masszív támogatásra van szükségünk ahhoz, hogy a munkánkat az ország érdekében el tudjuk végezni. Na de visszatérve az Ön kérdésére. Szerintem, ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor három válaszom is van. Rosszul kezdődik. Az első az, hogy ez egy olyan alkotmány, amely egy olyan népről szól, amely tiszteli a múltat, otthon van a jelenben, és nem fél a jövőtől. Ez világosan kiolvasható a szövegből. Másfelől ez egy olyan alkotmány, amely az elmúlt húsz év legnagyobb hibáit orvosolja. Az alkotmánynak az a dolga, hogy megvédjen bennünket. Az előző, ideiglenes alkotmány két dologban nem tudott bennünket megvédeni, és ez a két dolog fáj ma legjobban mindenkinek. Az egyik, hogy szegények lettünk, az állami és a közvagyont privatizálták, semmi sem védte közös munkánk megtestesülését, a nemzeti vagyont. Ez most védeni fogja, ez az új alkotmány. Másfelől eladták a jövőnket, ellopták az országot, és eladósították az országot. Ez ellen védekezni kell, a mostani alkotmány meg fog bennünket védeni attól, hogy még egyszer ilyen előfordulhasson velünk. És a harmadik válaszom pedig az, hogy ez az alkotmány kiáll azok mellett az egyszerű, de fontos értékek mellett, amit a magyar emberek a legfontosabbnak tartanak.

- Gyakorlatilag elfogyott az időnk, és szerettünk volna még beszélgetni az Európai Unióról is, de Ön azt mondta, hogy a jövő heti parlamenti beszéd után esetleg lesz erre majd mód, hogy ismét erre a témára visszatérjünk itt a Magyar Rádióban is.

- Ha hívnak, jövök.

- Akkor még egy kérdés a legeslegvégére! Azért Ön beszélt hitről, bizalomról és valóban van egyfajta várakozás az országban, noha nyilván ez a Kánaán-várás talán már nincs benne az emberekben, de mikorra tudja mint miniszterelnök megígérni azt, hogy tényleg érezhetően jobb lesz?

- Hát, nézze, azt, hogy az ország kifelé kapaszkodik a gödörből, azt szerintem most már józan ésszel aligha lehet vitatni. Hogy egyébként kinek a személyes életében ez a közös felemelkedés mikor jelent közös életet, simább, egyszerűbb életet, alacsonyabb számlákat, magasabb fizetést, nagyobb biztonságot a gyereknek, hogy mikor tűnnek el az éhes, nem sportoló, nem olvasó, nehéz helyzetben lévő gyerekek, és lesznek belőlük kiegyensúlyozott életet élni képes nebulók, hát erre a kérdésre azt tudom mondani Önnek, hogy nem egy időben fog ez bekövetkezni, hanem különböző időpontokban éri el a különböző rétegeket. Ugye, van, akin tudtunk segíteni, mert van munkája, a minden idők legalacsonyabb adórendszerével. Van, akin úgy tudunk segíteni, hogy majd, mert devizahiteles, most megoldjuk a kilátástalan helyzetét. Van, akin úgy tudunk segíteni, mert szegény, hogy nem engedjük, hogy a rezsi fölzabálja a segélyét…

- Befagyasztás…

- … vagy a munkabérét. Tehát mindenkinek próbálunk valamit segíteni abban, hogy előbbre tudjon jutni, és hogy érezze, hogy senkit sem hagytunk az út szélén. Ezért a szegények ugyanolyan fontosak, mint a jómódúak. Nem szabad szembeállítani a jobb módúakat a szegényekkel, mert a jobb módúak teljesítményére is szükségünk van ahhoz, hogy a szegényeken segíteni tudjunk. Ezért én egy valódi nemzeti együttműködésben gondolkodom. Az a fontos, hogy a nemzeti közösség minden tagja meg legyen arról győződve, hogy róla is szól, érte is szól a harang, róla is szól a történet, ő is benne van a misében, ő is benne van a kormány látókörében, és a kormány a legutolsó, legszegényebb, legnehezebb helyzetben lévő magyar emberért is mindig kiáll, az ő élete is fontos a számára. Ezt az érzést kell fenntartanunk, és akkor mindannyian előrébb fogunk jutni, mint ahol most tartunk.

- Miniszterelnök úr, köszönöm szépen!

(miniszterelnok.hu)