A TV2 Tények Este című műsorában Azurák Csaba beszélgetett Orbán Viktorral.
- Ez itt a Tények Este. Üdvözlöm Önöket. A mai vendég Orbán Viktor miniszterelnök. Jó estét kívánok, Miniszterelnök úr!
- Jó estét kívánok!
- Tegnap ismertette az országgyűlésben a nemzeti konzultáció keretében visszaküldött kérdőívek eredményét. Persze tudom, hogy ez nem totó, és elnézést a fogalmazásért, de milyen volt az Ön találati aránya? Magyarul hány pontnál sejtette jól, hogy mit fognak válaszolni az emberek, és hánynál tévedett?
- Egynél. Nem tévedtem, hanem egynél én a vesztes oldalon voltam.
- Melyik ez?
- Ha egyáltalán van vesztes oldal.
- Melyik ez az egy pont?
- Ahol a családi szavazati jog lehetőségét szerette volna az alkotmány megteremteni, ezt a választók nem érzik magukénak, idegen a gondolata számukra. Talán nem is értik pontosan, hogy miről van szó. Mindenfajta etnikai dimenziót is látnak bele, beszéljünk azért egyenesen, és úgy gondolták, hogy ez túl kockázatos, ha a családok súlyát növelni akarjuk, válasszunk más eszközt, és ez ne a választójogon keresztül történjen…
- Erről még mindjárt beszéljünk részletesebben. Ugye a nemzeti konzultáció során a 12 pontos kérdőívet megkapta csaknem 8 millió ember.
- Minden nagykorú magyar állampolgár megkapta.
- Ebből 924 ezer érkezett vissza. Az MSZP szerint ez kudarc. Ön mit gondol erről?
- Hát, nézze, aki nem szokott kapálni, annak a szájából rosszul hangzik, hogy kell kapálni. Tehát majd az MSZP vagy bárki más, ha egyszer egy ennél sikeresebb nemzeti konzultációt megvalósít, akkor szívesen fogadunk tőlük tanácsokat.
- Ugye, felhasználva a kérdőívre adott válaszokat mostantól felgyorsul az alkotmányozás folyamata. Szerintem talán lehet így fogalmaznunk. Nagyjából már látható, hogy milyen alaptörvénye lesz Magyarországnak, illetve az is látható, hogy mi marad ki belőle, meg hogy mi lesz benne, és hogy mely pontok váltanak ki majd heves, még hevesebb társadalmi vitákat…
- Nagy viták vannak azért. Tehát, ugye, azért a kétharmados parlamenti többségnek sok előnye mellett azért van egy másik következménye is. Ez pedig az, hogy minden vita belül van. Ugye, annyi embert, annyi osztályt, csoport, réteget, érdeket képviselünk, amelyek egyes kérdésekben…
- Azt mondja, hogy kormánypártokon belül van a vita?
- Igen. Tehát a frakción belül természetesen nagy-nagy viták vannak. Ráadásul, ugye, nemcsak a konzultációs kérdőívet fogadtuk be, hanem a tudományos akadémia is adott be indítványokat, abban is találtunk megfontolásra érdemeset, az Alkotmánybíróság elnökének is volt indítványa, Szili Katalinnak egy külön csomagja, amit alaposan, tételről tételre végig kellett néznünk, zöld- és civil szervezetek is adtak be. Tehát, hogy mondjam, igazi kis országként működik most a Fidesz–KDNP-frakció…
- Jó, hát…
- … ráadásul miután az LMP meg a szocik nem vesznek részt a vitában, ezért nekünk az ő szavazóik fejével is kell gondolkodnunk annak érdekében, hogy az alkotmány mindenkinek a szempontjait próbálja magába olvasztani.
- Hogyha részt nem is vesznek a vitában, ugye, azért elég kemény bírálatokat fogalmaznak meg. Például, ugye, az Alkotmánybíróság ügyében. Miért nem kapja vissza egyből az eredeti jogköreit az Alkotmánybíróság? Ugye, csak akkor majd, hogyha a GDP-arányos államadósság 50 százalék alá csökken. Hogy jön össze a kettő?
- Ez egy kompromisszumos megoldás egyébként. A kettő úgy jön össze, hogy ma a gyors, biztos és azonnal hatályba lépő gazdasági döntések jelentik a legfontosabb eszközét a válság elleni küzdelemnek. Amelyik ország gyorsan tud dönteni, amelyik a legkevesebb kétséget hagyja egy-egy adó, járulék vagy gazdaságpolitikai döntését illetően, óriási versenyelőnyre tesz szert. És utána nekünk ezt a gyors döntéshozatalt az államadósság csökkentése érdekében kell használnunk, és gyorsan is kell haladnunk, ezért minden akadályt az útból el kell távolítani, így függ össze az államadósság hiányának mértéke és az Alkotmánybíróság. De sokan vannak a frakcióban, sokan vagyunk a frakcióban, akik egyébként úgy gondolják, hogy most ez egy átmeneti szabály, de általában is érdemes elgondolkodni arról, hogy az Alkotmánybíróság jogköre az teljes legyen-e? Ugyanis…
- Jó, csak…
- … mindig itt jön az a kérdés, bocsánat, hogy ki őrzi az őrzőket? Tehát, ugye, az alkotmány őrei az alkotmánybírák, de ki őrzi az őrzőket? És erre nincsen semmilyen válasz a modern demokráciákban és a parlamenti képviselők mindig úgy érzik, hogy ők egyáltalán nem alábbvalóbb őrei a demokráciának, mint az alkotmánybírák, és ezért aztán mindig van egy feszültség, egy drámai elem az Alkotmánybíróság és a parlamenti többség között. Ez nemcsak akkor van így, hogyha a Fidesz van kormányon, ez mindig így volt az elmúlt húsz évben, és a nyugati demokráciákban is ez megfigyelhető. Tehát ez nem egy rendkívüli jelenség.
- Jó, csak a kérdés az, hogy nem hordozza-e magában azt a veszélyt, a gyorsaság és a határozottság, hogy bizony átcsúszhatnak olyan javaslatok, törvények, amelyek, mondjuk, nem állnák ki az alkotmányosság próbáját.
- Ez a veszély fenyegetne, hogyha egy másik ponton meg bővítettük volna az Alkotmánybíróság jogkörét, de ezt megtettük. Mert a mostani helyzettel szemben, amikor az Alkotmánybíróság már csak a törvények után tud véleményt alkotni, most megteremtettük a lehetőségét, hogy a törvény elfogadása előtt is véleményt tudjanak mondani. És ott, ahol úgy érezzük, hogy alkotmányossági problémák fölmerülhetnek, ott az Alkotmánybíróságtól véleményt kérünk még a törvény végszavazását megelőzően, így az Alkotmánybíróságnak sokkal hasznosabbá válik a munkája, tehát ez a rendszer azért egyensúlyban marad. És közben megőrizzük a gyors döntéshozatal előnyeit is.
- Ugye a tervek szerint bekerül az alaptörvénybe a teljes életfogytiglani börtönbüntetés. Ha jól emlékszem 90-nél is több százalékban voltak a válaszadók…
- 94 százalék.
- ... 94 százalékban, akik, ugye, ezt szerették volna. De miért? Hiszen már szerepel ez a Btk.-ban.
- Ostrom alatt vagyunk, tehát ezt a megoldását a magyar büntető törvénykönyvnek több kritika éri belülről is, alkotmányos kritikák is, fordulnak is az Alkotmánybírósághoz ezen passzus megsemmisítése érdekében, és nemzetközileg is van egy olyan vonulat, nem is jelentéktelen vonulat az európai szellemi életben, amely azt szeretné, ha egyetlen európai alkotmányba se szerepelne, illetve egyetlen európai büntetőjogi rendszernek sem lenne része a tényleges életfogytiglan. És…
- Bocsánat! Ugye, egyes jogászok szerint ez nemzetközi jogi kérdéseket is felvet.
- Hát erről beszélek én is. Ezért most szeretnénk világossá tenni, hogy a magyar embereknek van egy álláspontjuk. Ez az alkotmány a magyar emberek álláspontját tükrözi, az ő alkotmányuk és az ő számukra, 94 százalékuknak egyértelmű az igénye, hogy igen, ez a büntetési fajta, legyen lehetséges, és az alkotmány tegye lehetővé, vagyis, hogyha nemzetközileg majd harcot kell vívnunk, akkor erős pozícióból tudjunk indulni.
- Ühüm. Ugye, bekerült az önvédelemhez való jog. És ezt nagyon nehéz…
- Hát be fog majd kerülni.
- Be fog majd kerülni…
- Most még csak egy módosító indítvány…
- ... a tervezetbe. Bekerül.
- Igen.
- És, ugye, a nagy kérdés az, hogy mit jelent ez a gyakorlatban, mert sokan már kiolvassák ebből azt, hogy egyenesen következik a fegyverhasználat könnyítésének, vagy fegyverhez…
- Én azért…
- ... jutáshoz való jog könnyítése. Hogy fog kinézni ez a gyakorlatban?
- Ezt meg fogjuk vitatni, ez a magyar parlamenti képviselők felelőssége, hogy ezt a lehetőséget, amely egy erőteljesebb, önvédelmi és vagyonvédelmi lehetőséget akar adni a polgároknak, hogyan akarja aprópénzre váltani. Én azok közé tartozom, akik nem szeretnének átesni a ló másik oldalára. De én magam is tűrhetetlennek tartom azt a helyzetet, hogy olyan helyeken, ahol ma a bűnözés aránya meglehetősen magas, az emberek úgy érzik, hogy nem tehetnek semmit a vagyonuk megvédése érdekében, mert a törvény a végén még őket és nem a vagyonukra törő tolvajokat…
- Meddig mehetnek el az önvédelemben?
- … vonja felelősségre. Ezért megerősítjük…
- Tudna konkrétumot mondani?
- Én csak azt akarom, az embereknek annyit érdemes most itt elmondanunk, hogy az ő jogukat, amely nemcsak a személyük megvédéséhez, nemcsak a hozzátartozóik épségének megvédéséhez, hanem a vagyonuk megvédéséhez is kapcsolódik, ezt a jogukat alkotmányos szinten elismerjük. Tehát a helyzet jobb lesz. Erősebb pozícióban lesznek a jövőben. Hogy pontosan milyen erőben, azt meg majd a büntető törvénykönyv módosításakor fogjuk a Parlamentben nyíltan, az emberek szeme előtt megvitatni.
- Önnek van… Például meddig mehet el az önvédelmi jog?
- Van, ne essünk át a ló másik oldalára, de..
- Fegyverhasználatig?
- De menjünk el odáig, hogy ne csússzunk le. De, szóval azt gondolom, hogy menjünk el egész odáig, amíg nem válik a magyar közélet túl agresszívvá és erőszakossá az önvédelem jognak kiterjesztése miatt. Tehát egy: adjuk meg a lehetőséget, de ne engedjük, hogy a bizalmatlanság légköre jellemezze a mindennapjainkat. De ugyanakkor meg kell hallani azoknak az embereknek a szavát, akik szenvednek nap mint nap attól, hogy szinte következmények nélkül törik föl a lakásukat, a nyaralóikat, viszik el a vagyontárgyaikat és közben rettegnek, és nem mernek föllépni az érdekeik érvényesítése érdekében, mert úgy érzik, hogy még a törvény sincs velük. Szeretném mondani, hogy a törvény is velük lesz, az alkotmány is velük lesz, és a kormány is velük lesz. Tehát lesz lehetőség arra, hogy a rendőrségi erőn túl önvédelmet is gyakoroljanak.
- No, ugorjunk akkor csatoljunk vissza a beszélgetés elejére. Ugye, a családi szavazati joghoz, ami viszont nem került be a tervezetbe, és valószínű nem is lesz benn, ugye, az alkotmányban. 85 százalékos volt az elutasítottsága.
- 74 csak, bocsánat!
- 74, bocsánat!
- 74.
- Csaknem 80 százalékos, erre mondta ugye, hogy Ön azt várta…
- Nekem fáj a szívem.
- … vagy Önnek fáj szíve ezért. De ez mit jelent, hogy végleg lekerül a napirendről, vagy csak most az alkotmányban nem lesz benne, de újra előveszik ezt a kérdést?
- Az alkotmány szövegéből kikerül. Ezért ha majd valaha ebbe az irányba lépést akar tenni a magyar közélet, akkor majd az alkotmányt módosítani kell.
- Az elkövetkezendő években akar lépést tenni a magyar közélet ebbe az irányba?
- Hát most nem akart. Én szeretném, hogyha az emberek ezen elgondolkodnának, szerintem egy komoly problémával állunk szemben. Nemcsak mi itt, Magyarországon, hanem egész Európában. Ugye, arról van szó, hogy a gyerekek nem gyakorolnak szavazati jogot, pedig ők is emberek, nyilvánvalóan nincsenek abban az állapotban életkoruk miatt, hogy felelősségteljes döntést hozzanak, de valakinek a nevükben esetleg el kéne mondani, hogy mit gondolnak fontosnak. Sőt, esetleg nyomatékot is kéne adni ennek az érdeknek. Ez az érdek, a gyerekek érdeke ma nem jelenik meg a magyar választójogban. De az emberek nem is akarták, hogy megjelenjen. Tehát ezért most úgy marad a rendszer ebből a szempontból, ahogy van, de ha később a magyarok úgy gondolják, hogy mégis érdemes ebbe az irányba elindulni, akkor én azt örömmel veszem. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyan elkötelezett parlamenti képviselőink, ismerem őket, a nagycsaládosok egyértelműen kiálltak emellett a javaslat mellett, tehát lesznek, akik ezt a kérdést napirenden tartják, érdemes erről nyugodtan, higgadtan gondolkodni a jövőt illetően.
- De Ön szerint mikor jöhet el ennek az ideje?
- Hát, nézze…
- Kérdezek egy konkrétat. 2014-ben elképzelhetőnek tartja, hogy e szerint a szabály szerint…
- Hát ahhoz az én fantáziámnál erősebb fantáziára volna szükség.
- … az emberek?
- Nézze, azért itt egy nagy félelem működök. Tehát beszéljünk egyenesen. Az első reflexe nagyon sok embernek az, hogy miután a roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban, ezért a romák részesedése a szavazati, szavazó közösségben, megnőnek.
- Nagyobb lesz.
- És ezt nagyon sokan nem akarják. Ezt ki is mondják, a papírokból egyértelműen kiolvasható. Tehát ha már nemzeti konzultációról van szó, akkor ne áruljunk zsákbamacskát, ez egy nagyon erős vélemény volt. Nagyon erős véleménye a magyar közönségben, és úgy gondolják, hogy minden a családi szavazás felé tett lépés ebbe az irányba tett lépésnek számít. Ez nem így van. Ezért tartalmazott a kérdőív egy olyan megoldást is, hogy családonként csak egy plusz, mármint egy családnak csak egy plusz szavazata járna, ez nem…
- Függetlenül a gyerekszámtól.
- Így van. Ez nem eredményezné egyébként, mondjuk úgy, hogy a cigány és magyar népesség közötti arányok megváltozását, de az emberek ezt is elutasították. Ezért kell egy kicsit szerintem higgadtan, nyugodtan beszélni erről.
- Magyarul ezt akkor majd a választójogi törvény szabályozásakor lehet maximum újra elővenni.
- Az is túl közel van. A választójogi törvényt szeretnénk megalkotni még ebben az évben, és, nézze, egy közösségnek a vélekedése egy ilyen fontos kérdésről nem változik meg egyik napról a másikra. És miután én nagyon fontosnak tartom, hogy, hogy egy pillanatra se felejtsük el, hogy ez az alkotmány az emberek alkotmánya. Ez a kormány, az emberek kormánya. Az a párt, azok a pártok, amelyek kormányoznak, azok az emberek oldalán állnak, ezért mi nem fogunk olyasmit tenni, aminek az elutasítottsága olyan nyilvánvaló, és a saját álláspontunk érvényre juttatása oly mértékben reménytelen, mint ebben a helyzetben. Demokrácia van, tudomásul vesszük, meghallgattuk az emberek, beépítjük a döntésüket. Tehát én nem látom lehetségesnek, hogy rövid időn belül ez a közvélekedés megváltozzon. De ugyanakkor a közvélekedés változni szokott, néhány év vagy egy-két évtized távlatában. És nemcsak a mának élünk, hosszabb távon is érdemes gondolkodni, és vitákat érdemes előre lefolytatni.
- Ha már szóba hoztuk a választójogi törvényt, ugye, a módosításakor kerülhet terítékre a határon túli magyarok választójogának konkretizálása.
- Az alkotmány ezzel a kérdéssel nem fog foglalkozni. Az alkotmány ezt a lehetőséget nem zárja ki…
- Így van, de én most nem az alkotmányról beszélek…
- … a választójogi törvényre bízza.
- … a választójogi törvényről.
- Igen.
- Ön szerint ebben a kérdésben a fantáziája terjed-e addig, hogy mondjuk 2014-re meg tudja mondani, hogy lesz-e választójoguk a határon túli magyaroknak?
- Hát nézze…
- … vagy sem?
- Az teljesen nyilvánvaló, hogy az emberek a határon túli vagy a határon kívül élő magyarokkal való összetartozást az egyik legfontosabb értéknek tekintik.
- Ez rögzítette az alkotmány.
- Az alkotmány is, és a visszaérkező vélemények is ezt mutatták. Szerintem ennek természetes eszköze a választójog. A kérdés inkább a milyen választójog kérdése. Tehát én úgy érzem, hogy lélektanilag túljutott az ország azon a kérdésen, hogy az egybetartozás politikai egybetartozást is jelent-e, az a kérdés, hogy ezt hogyan akarjuk megoldani úgy, hogy a határon túli magyarok is jól érezzék magukat a bőrükben, azért mégis csak ők élnek itt, de a határon túl, határon kívül élő magyarok is a politikai közösség részévé tudjanak válni. Ezt a megoldást…
- Engedje meg, hogy, hogy…
- ... keressük…
- … hogy lefordítsam. Tehát nem az a kérdés, hogy kapnak-e a határon túli magyarok választójogot, hanem az, hogy milyen formában?
- Nem az a kérdés, hogy van-e választójoguk, hanem, hogy azt milyen formában tudják kifejezni.
- Miért van szükség a forint alkotmányos védelmére? Hiszen, ugye, az alaptörvény jelzőjét illetően legalábbis, ugye, végleges. Hogyha pedig jön majd az euró, nem tudom hány év múlva, öt, hat, nyolc, tíz, tizenkettő…
- Hát ebben az évtizedben nem számítunk arra, hogy bekopogtat az ajtón.
- … akkor módosítani kell ezt az alaptörvényt.
- Így lesz. Igen. Ez így van. De az egész, a forint, a pénz, a pénznem, amiben gondolkodunk, számolunk, amiben az életünk gyakorlati részét intézzük, az egy fontos és komoly kérdés. És nem szeretnénk sem kettős, sem hármas valutarendszert Magyarországon, nem akarjuk a valutákkal való üzletelésnek a szabadságát csökkenteni, de egyértelműen védelmet akarunk adni a forintnak. Ebben kapjuk a fizetésünket, ebben teljesítjük a fizetési kötelezettségeinket, ezért a pénzünket, a közös pénzünket, azt védenie kell az alkotmánynak. Ha majd nem a forint lesz a közös pénzünk, akkor majd azt kell védenie az alkotmánynak.
- Az elmúlt évtizedben rengeteg céldátumot hallottam, hogy mikor lesz Magyarországon euró, Ön tud mondani egy időpontot, vagy azt tudja csak megmondani, hogy meddig nem lesz, tehát hogy ebben az évtizedben nem lesz.
- Én szeretném az Ön szemében nem elveszteni a komolyságomat, ezért én nem tartozom azok közé, akik korábban már önnek dátumokat mondtak.
- Nemcsak nekem, az egész országnak. No, az országgyűlésben az LMP és a Jobbik is azt kérdezte Öntől, hogy miért nem erősítik meg, ugye, az alkotmányt, az alaptörvényt egy népszavazáson? Azt mondták, hogy mert Önök félnek, hogy kedvezőtlen visszajelzés születne. Erről van szó?
- Nem erről van szó. Bár természetesen nem lehet kizárni, hogy – mondjuk – érdektelenség következne be, vagy egy olyan politikai kampány indulna, amely elterelve az alkotmányról a figyelmet, a kormány elleni szavazásba csaphatna át. Ennek a lehetőségét elméletileg nem lehet kizárni. De a valóság az, hogy mi nem többség alkotmányát akarjuk megalkotni. Egy népszavazáson két lehetőség van: eszi, nem eszi, igen – nem. De részvételi lehetőség, abban való részvétel, hogy pontosan mit tart fontosnak, és mit nem, mi kerüljön be, és mi nem, az a lehetőség nem adatik meg.
- És a kettő nem épülhet egymásra?
- Nem. És a konzultáció éppen azt teszi lehetővé, hogy ne a többség alkotmánya legyen, hanem mindenki alkotmánya legyen. Hiszen mindenki, aki egyébként komolyan gondolja az alkotmány ügyét, megkapta azt a lehetőséget, sokan éltek is ezzel, hogy érdemben beleszóljon az alkotmány legfontosabb kérdéseibe. Most ezek után én már népszavazást indokolatlannak tartok, még egyszer mondom, az egy politikai döntés lenne, és valószínűleg kevésbé az alkotmányról, sokkal inkább a kormányról meg az ellenzéki pártokról szólna. Márpedig nem egy pillanatnyi hangulatra építjük az alkotmányt, hanem az egy tartós, sok évtizedes alapépítmény, amint a neve is mutatja, alaptörvény, amit közösen szerettünk volna megalkotni az emberekkel. Ezért számomra magasabb rendű alkotmányozási forma a nemzeti konzultáción keresztül és parlamenti döntéssel megszülető alkotmány, mint a népszavazással történő.
- Gondolom, az alkotmányozásról rengeteg vita lesz még az elkövetkezendő hetekben, hónapban, illetve hetekben. Menjünk egy másik témára, az EU-elnökségre. Ami legalább annyira fontos, talán kevésbé látványos és hangos, de mindenképpen fontos. Ugye, félidejéhez érkezett a magyar EU-elnökség. Ön a múlt héten Brüsszelben tartott egy sajtótájékoztatót, és azt mondta, hogy az elmúlt három hónap nagyjából sikeres volt. Mire alapozva mondta ezt, hozzátéve azt, hogy gyakorlatilag az elnökségünk az egy elég hangos vitával indult a médiatörvény miatt?
- Hát, először is én a médiatörvény ügyét nem soroltam sosem a problémás ügyek közé. Tehát ahhoz azért hozzászokhattunk, hogyha egy olyan területhez nyúlunk, ilyen alkotmány is, ilyen a médiatörvény, és lesz is majd még ilyen a következő időszakban, a nemzeti vagyon védelme például. Vagy ilyen volt a multiadók vagy a bankadók ügye. Ahol külföldi érdekeket is sértünk, akkor ott természetesen megmozdul a világ. És akkor ki kell állni. A politikusoknak Magyarország mellett, a magyaroknak meg az ügyek mellett. Most a magyarok kiálltak a parlamenti választás eredményéből fakadó mozgásszabadság mellett, vagyis támogatták a kormányt abban, hogy igenis tegyen rendet az országban. Mi pedig kiálltunk az ország mellett, amikor megtámadták az országot. Már nem bennünket támadtak, hanem azt mondták, hogy Magyarországon nincs demokrácia, ami szerintem sértő egy olyan országgal, amelynek az emberei demokratikus…
- Csak arra utaltam, hogy mindezek a viták közben kellett ugye tenni a dolgukat. Mi történt?
- Igen, csak azt akarom mondani, hogy ez nem, tehát önmagában ezért nem érdemes úgy beállítani az ügyet, mint egy botrányt, mert másból sem áll az életünk, mint ilyen harcokból, amellyel Magyarország a saját függetlenségéért, mozgásterületéért, mozgásteréért, és érdekeiért harcol a nemzetközi szintéren is. Lehet, hogy mondjam, ütközés nélkül is részt venni a nemzetközi politikában, de akkor ne lepődjünk meg, hogyha nem az történik Magyarországon, ami egyébként a magyar emberek érdeke. A politikának, a nemzetközi politikának ez a természete, ki kell állni az érdekeink mellett. Nos, visszatérve a kérdésre, hogy mi alapján lehet valamit sikeresnek vagy sikertelennek minősíteni. Van egy elnökségi program, amiben leírtuk, hogy honnan hova szeretnénk eljuttatni az Európai Uniót fél év alatt, és a megtett út alapján tudjuk a munkánkat sikeresnek vagy sikertelennek minősíteni. És azt kell mondanom, hogy a legtöbb esetben indokolt a sikeres kifejezés. Leginkább azért, mert eljutottunk a kijelölt, kitűzött állomásig. Ilyen például a gazdasági kormányzás ügye. Ilyen például a közös európai energiapolitikának a megalkotása, az energiafüggetlenség növelése Közép-Európában, és jó néhány szakmai kérdés, európai szabványok rendszerének bevezetése, hogy csak egy ilyen példát említsek a tengernyi szakmai kérdés közül. És vannak területek, ahol sokkal lassabban haladuk, mint szerettünk volna.
- Ezek melyek?
- Hát, Horvátország csatlakozásánál sokkal több akadályt látunk. Ezek nem szakmaiak, hanem politikai természetűek, nem is tudok, vagy csak nagyon csekély változást elérni, mert a problémának a gyökere nem a tárgyalásokban, nem a szakmai részletekben, nem a szokásos bővítési folyamatban található, hanem egyes fővárosokban, ahol egész egyszerűen olyan a politikai hangulat, hogy a bővítést negatív összefüggésben értelmezik, és ezért lassítani akarják az Európai Unió további bővítését. Ezzel függ össze a másik nehéz ügy, ez pedig Románia és Bulgária csatlakozása az úgynevezett schengeni övezethez, amikor útlevél nélkül is lehet mozogni…
- Na, erre nyilatkozta talán azt, hogy e téren van elmaradásunk.
- Hát itt is, tehát nem elmaradásunk van, mert itt sem az történik, hogy a magyar elnökség ne tett volna meg mindent, hanem az a helyzet, hogy miután a bővítéstől meg a beáramló román és bolgár népességtől félnek a nyugat-európai országok, illetve kormányaik, ezért lassítják ezt a folyamatot. Tehát ők politikai döntéseket hoznak, ha szakmai probléma lenne, azt meg tudnánk oldani, mert a magyar külügy, illetve a magyar belügy szakmai stábja alkalmas arra, hogy európai szintű problémákat oldjon meg. Itt azonban egy politikai falba ütközünk. Mert ha azt mondják egy nagy ország fővárosában, hogy most mi ezt nem akarjuk, akkor, ha megfeszülök, sem fogok tudni…
- Akkor sem tud mit csinálni.
- Vagy legfeljebb, ha megfeszülök, akkor tudok valahogy ott átcsúszni, igyekszem ebben a pillanatban a horvátokat is, a románokat is, és a bolgárokat is segíteni, amennyire lehet. Nem is adtuk fel a harcot. Tehát ez a mérkőzés még nem dőlt el, csak rosszul áll. Tehát a félidőben nem mi rúgtuk a több gólt.
- Miért nem csatlakoztunk az európaktumhoz? Ugye, tudni kell, hogy az EU-tagok túlnyomó többsége ehhez csatlakozott.
- Hát az eurótagok…
- Mi és még talán Nagy-Britannia, Svédország és Csehország nem.
- Az euróövezethez tartozó országok mind csatlakoztak, hiszen ez az euró megmentéséről és erősítéséről szól a paktum. Ott nincs módjuk kimaradni, az ő sorsuk sem mindig könnyű. És ez egy olyan megállapodás, amely lehetővé tette, hogy azok is csatlakozzanak, akik még nem tartoznak az eurózónához.
- Mi miért nem csatlakoztunk?
- Mi azért nem csatlakoztunk, mert hat közös célra vállalkozik ez a paktum. Abból öt egybevág a mi céljainkkal, de a hatodik az élesen szemben áll. Nem a részleteiben, hanem az irányában, tehát kibékíthetetlen a dolog. Arra törekednek, hogy az Európai Unión belül az adóverseny mértéke csökkenjen, ennek első lépéseként a társasági adóalapot akarják harmonizálni. Ez Magyarország esetében azt jelentené, az Európai Unió saját számításai szerint, hogy a növekedésünk 0,4-0,9 százalékkal esne vissza, ami magyarra lefordítva azt jelenti, hogy 50-70 ezer munkahely kerülne a következő években veszélybe Magyarországon. És ezt én nem vállalom. A kormány pont az ellenkezőjére tette le az esküt, hogy mindenkinek munkát szeretnénk adni. Ezért ami ezzel ellentétes, azt nem vállaljuk.
- No, kiváló átvezetés volt, ugye, a munkahelyteremtés kérdés körére. Ugye, hát az egyik sarkalatos pont a választási kampányukban az volt, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely. És bár nyilván ezt nem lehet időarányosan nézni, hogy akkor minden évben százezer kell, hanem tíz év alatt kell nézni, de mégis időarányosságot tekintve mínuszban vagyunk. Éppen ma jött ki a KSH-nak egy adata, hogy több a munkanélküli, mint tavaly ilyenkor. Miért?
- Hát először is ezt nem tudjuk pontosan. Tehát azért nem vagyunk, nem tudjuk, hogy mínuszban vagyunk-e vagy pluszban…
- Én a KSH-nak hiszek.
- Így van. De óvatosságra inteném Önt. A KSH nyilván a legjobb tudása szerint végzi a munkát, de a magyar rendszer annak visszaadására, tükrözésére, hogy mennyi embernek van munkája és mennyinek nincs, ebben a pillanatban nem alkalmas. Én tegnap egy egész napot foglalkoztam a közmunkarendszer kialakításának kérdésével, egy fél napot legalábbis. És a legfontosabb megállapítás az volt, hogy olyanok a statisztikai adatbázisok, hogy nem tudjuk pontosan megmondani, hogy ki milyen munkahely vagy jövedelempótló támogatást kap, milyen jogcímen. Ezek nincsenek összevezetve. Tehát a legfontosabb feladat ebben a pillanatban, ezen dolgozunk, hogy egy pontos képet tudjunk adni arról, hogy Magyarországon mennyi a munkanélküliek száma. Ön is fölfigyelhet arra, hogy különböző közgazdasági kategóriák forognak: foglalkoztatási arány, munkanélküliség aránya, szóval különböző számok vannak itt, fölkínált munkahelyek aránya. Így is vannak be nem töltött álláshelyek szép számmal, több tízezer Magyarországon. Tehát ezekről ma nincs átfogó képünk, illetve most már közelebb vagyunk ahhoz, hogy átfogó képünk legyen, mint korábban. És ez azért fontos dolog, mert a mi politikánknak az a lényege, hogy azok az emberek, akik a piacon, tehát a gazdasági életben, a magángazdasági életben nem jutnak munkalehetőséghez, azok ne segélyt kapjanak Magyarországon, hanem kapjanak közmunka-lehetőséget. Őket meg el kell érnünk, mert a közmunkákat oda kell telepíteni, mondjuk csatornaépítés, gátépítés, víztározók építése, közúti fölújítási munkák, ezekben tudnak részt venni a kevesebb képzett…, kisebb képzettséggel rendelkező, de munkaképes emberek. Ezeket oda kell telepíteni, ahol ők élnek. Tehát ennek a pontos földerítése az most zajlik, és egy országos közmunkatervet készítünk, országos vagy nemzeti munkaterv a neve…
- Jó, Ön most ebben a pillanatban nem tudja megmondani, hogy több munkahely van-e Magyarországon, mint tavaly ilyenkor? Vagy sem?
- Nézze, magam is azt akarom mondani Önnek, hogy a bizonytalanság nem indokolatlan ebben a pillanatban. Mondok Önnek példát. Idénymunkásokról nincs pontos kimutatásunk. Akkor egyelőre még nem működik rendesen az a rendszer, hogy akik ház körüli munkát vállaltak, és akiknek így nem kell adót fizetni a jövedelmük után, ők pontosan mennyien vannak. Mert a bejelentési rendszert nem tudtuk még könnyebbé tenni. Tehát szerettük volna, hogy ez egy SMS-sel megoldható legyen, és akkor szerintem egy valódibb képet kapnánk. De technikai okokból össze kell vezetnünk itt is rendszereket. Még nem valósult meg. Tehát én inkább azt mondanám Önnek, hogy szinte mindenhol forrásban van a magyar gazdasági élet, és a forrásnak a végkifejlete az lesz, hogy több munkahely jön létre, mert az adócsökkentések is ezt eredményezik. A kis- és középvállalkozók…
- Bocsánat, adócsökkentés ügyben mi az első negyedév tapasztalata?
- Milyen tekintetben?
- Ha, ha tudja röviden mondani. Hát például, ugye, a bevezetés után óriási vita volt arról, hogy akkor most tényleg mindenki jobban járt-e vagy sem?
- Hát a helyzet az, hogy a bevezetés pillanatában nem járt mindenki jobban. Ezért a kormány most és személyesen én is ezt tekintem az egyik legfontosabb napi feladatomnak, harcban állunk azért, hogy az, amit vállaltunk, megvalósuljon. Én megmondtam, hogy senki nem járhat rosszabbul, illetve mindenkinek jobban kell járnia. A családosok jobban jártak. Ez világos. A magasabb jövedelműek is jobban jártak. Az állami szektorban dolgozók közül sem járt rosszabbul senki az adórendszer miatt, mert ott kialakítottuk azt a rendszert, hogyan orvosoljuk ezt. Most a magángazdaságban viszont vannak olyan visszajelzéseink, mert gyűjtjük az adatokat, hogy ott még mindig sokan vannak olyanok, ahol nem történtek meg a béremelések. És én azért használom azt a kifejezést, hogy harcban állok, pedig jobban szeretem a békés civil nyelvezetet, mert kötöttünk egy megállapodást az Országos Érdekegyeztető Tanácsban. És ez a megállapodás része volt az új adórendszerre vonatkozó gondolatainknak…
- Ez a 4-6 százalékos…
- Igen, ahol vállalták a munkaadók, hogy emelni fogják a jövedelmeket, és most az látom, hogy ez nem történik meg. Amire ők meg azt mondják, hogy de hát ez jogilag nem kötelező. Amire én meg azt mondom, hogy de uraim, akkor minek állapodunk meg, hogyha nem akarjuk betartani?
- Jó, Miniszterelnök úr…
- Ezt…
- … folytatódni fog, nyilvánvalóan.
- Ezt le szeretném zárni sürgősen. Tehát én úgy látom, hogy egy fontos lépéssort fogunk tenni valamikor április hónap elején, amikor Rogán képviselőtársam, aki a gazdasági bizottságot vezeti, és ennek a bérharcnak a vezetője, jelentést tesz a számomra, és ott elhatározzuk, hogy milyen lépéseket fogunk tenni. Inkább megállapodni szeretnénk, mint kényszeríteni a munkaadókat, és utána, akik még mindig kimaradtak, mert lesznek ilyenek, azoknak a dolgát pedig mindenképpen szeretnénk június hónapig elrendezni. Tehát június után már tényleg nem szabad Magyarországon olyan embernek lennie, aki az adórendszer miatt kap kisebb jövedelmet.
- Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt. Önöknek pedig köszönjük szépen a figyelmet. Jó éjszakát kívánok!
(miniszterelnok.hu)
