Orbán Viktor beszéde a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolával való együttműködési megállapodás aláírásakor Beregszászon. 2013. április 26.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm egyházi és világi vezetőinket és a főiskola növendékeit! Ha tiszta az idő, és az embernek van ereje nemcsak a lába elé nézni, hanem a távoli horizontra függeszteni a tekintetét, Budapestről ellátni egészen Beregszászig. Autóval alig három óra az út, de ha egy kicsit rákapcsolunk, akár kettő alatt is teljesíthető: ma már ez nem távolság. Mégis úgy tűnik, mintha egy másik világba csöppennénk. Átléptük az országhatárt, elhagytuk az Európai Unió területét, kívül vagyunk a schengeni övezeten. Ezek komoly dolgok, ezért az ember önkéntelenül is azt kérdezi magától, hogy végül is mi az, ami elválaszt bennünket. Az én válaszom az, hogy minket csak egy országhatár választ el egymástól. Egy vonal a térképen, amelynek jelentősége napról napra fogy a XXI. századi valóságban. Igen, a ma nyolc ország területén élő magyar nemzetnek dolgozik az idő. Igen, a jövő a mi oldalunkon áll. Igen, a korszellem a mi vitorlánkat dagasztja, és a mi hajónkat hajtja – feltéve, ha nem érjük be hamis prófétákkal. Ha nem engedjük, hogy erőt vegyen rajtunk az agresszív internacionalista látomás divatja A korszellem, amely az elválasztó államhatárokat eljelenteleníti, az európai kultúra nevében egyszerűen átlépi, nos, ez az európai korszellem ma a magyarokat segíti. Ha nem engedjük, hogy túlzásokba essen, hogy elfajuljon, hogy kimossa a talajt a nemzetek szuverenitása, a nemzetek saját kultúrája, a nemzetek életfája alól, akkor hasznunkra válik. Ezért mi, magyarok kiállunk Európa, kiállunk a nemezetek Európája mellett, és csak emellett állunk ki, de szemben állunk a Szovjetszkij Szojuz minden modern kori kiadásával. A magyarok pontosan tudják, hogy az újramelegítés csak a töltött káposztának használ.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar kultúra és történelem csak a különböző országokba szakított magyar közösségek saját történetéből és kultúrájából állhat össze egy kerek egésszé. Az elcsatolások után csupán az tekinthető magyar történetírásnak, amelynek lapjain nemcsak a recski, hanem a szolyvai táborba elhurcolt magyarok sorsa is feltárul, csak az tekinthető magyar irodalomnak, amely József Attila és Szabó Lőrinc mellett Kovács Vilmos költészetéről is említést tesz. Babits Mihály, miközben az európai irodalom és kultúra iránt az egyik legelkötelezettebb magyar gondolkodó volt, azt írja egy helyen, hogy egy kultúra éppen regionális pozíciója miatt képes újat mondani, mert saját helyzetének következtében olyan értékeket teremthet, amelyek akár egész Európa számára utat mutathatnak. Ezért olyan intézményekre van szükség, amelyek lehetővé teszik a lehetséges magyar fiatalok felfedezését és kiemelkedő színvonalú oktatását. Az idén 17 éves II. Rákóczi Ferenc Főiskola minderre kitűnő lehetőséget teremt, és fontos példát mutat. Mindent elmond erről, hogy az oktatási intézmény egy mindenki számára példás összefogás keretében belül megújult. Ha pedig az ember belép ide, akkor valóban úgy érezheti magát, mintha hazatérne. A főiskola termei ugyanis azoknak a magyar megyéknek, városoknak a nevét viselik, amelyek meghallották a megmaradni és megújulni akaró kárpátaljai magyarok hangját, és támogatták az iskola felújítását. Tisztelet és köszönet nekik!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar történelem dicsőséges, nagy korszakaiban az a közös, hogy ezekben az időszakokban a magyarok a széthúzás helyett az összefogást, a kishitűség helyett az önbecsülést, a viszály helyett a közösség megtartó erejét választották. Amikor minden magyar összeadta az erejét, akkor az egész világ láthatta, hogy mi közösen milyen nagyszerű dolgokra vagyunk képesek. Ez a szellem ma is él. Éppen ezért a saját nemzetpolitikánkat nem zavaros teóriákból, nyakatekert ideológiákból vagy üres fantazmagóriából vezethetjük le, van ezeknél sokkal biztosabb alap is, méghozzá az, hogy nekünk, magyaroknak itt, a Kárpát- medencében közös gyökereink vannak. Ezért mi okkal hihetjük azt, hogy ami összeköt minket, mindig erősebb lesz annál, mint ami elválaszt. Mit jelent ez most a gyakorlatban? Hogyan tudjuk összeadni az erőinket? Fontos először is, hogy mi, magyarok nem másokkal szemben akarjuk megfogalmazni a saját céljainkat. Amiben hiszünk, és ami mellett elkötelezettek vagyunk, az a határokon átívelő nemzetegyesítés programja. Ennek fontos állomása a most létrejövő stratégiai megállapodás, amely reményeink szerint új lendületet adhat Kárpátalja magyar nyelvű felsőoktatásának. Saját kultúráját ugyanis bármely közösség egyedül anyanyelvén adhatja tovább. Ahogy Bessenyei György mondta: minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem. Ha nem tudjuk átadni kulturális örökségünket a saját gyermekeinek, a következő nemzedékeknek, akkor a kisebbségben levő magyar közösség egész egyszerűen feloldódik, mint egy afféle modern pezsgőtabletta. Mi pedig mindannyian felelősséget viselünk azért, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ez ne történhessen meg. Erről a felelősségtudatról szól ez a megállapodás – amit hamarosan aláírunk –, és amely valójában egy szándéknyilatkozat. Arról a szándékról szól, hogy mi, magyarok összekötjük a sorsunkat, mert Magyarországnak létérdeke a határon túli közösségek megmaradása, és az anyanyelvi kultúra fejlesztése. A szándéknyilatkozat pedig kimondja, mind Magyarországnak, mind pedig az itteni magyar közösségnek megvan a maga feladata a magas minőséget nyújtó anyanyelvi felsőoktatás fenntartásában, sőt fejlesztésében. A megállapodás többek között arról szól, hogy a beregszászi főiskola vállalja, hogy tovább szélesíti felsőoktatási tevékenységét, a már meglévő szakokat bővíti, új akkreditált szakokat indít, és a kutatóintézetek tevékenységét bővíti. A magyar kormány pedig vállalja, hogy támogatja a magyarországi egyetemekkel való kapcsolatok szorosabbra fűzését és bővítését, hozzájárul a főiskola főépületének a felújításához és helyreállításához, valamint a megfelelő a személyi és tárgyi előfeltételek előteremtéséhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A nemzetegyesítés új politikája alapvetően két párbeszéden alapul. Az egyiket a magyar kormány a határon túli magyarok vezetőivel, míg a másikat a többségi államok kormányaival folytatja. Nekünk arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy milyen módon tudjuk könnyebbé tenni azt, hogy valaki Kárpátalján magyarnak vallhassa magát, és fontos feladatunk az is, hogy a schengeni szabályok betartása mellett a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsuk, hogy a kárpátaljai magyarok szabadon Magyarországra utazhassanak. Ebben a munkában pedig fontos partnereink az itteni konzulátusaink, amelyek a magyar–ukrán diplomáciai kapcsolatok előretolt helyőrségei, és fontos partnereink azok az ukrán politikusok, akik felismerték, hogy a nemzetiségek közötti konfliktusok sehová sem vezetnek, illetve ahova vezetnek, oda nem akarunk menni, és éppen ezért arra törekednek, hogy az ilyen jellegű nehézségeken közös erővel úrrá legyünk. A mai alkalom a magyar–ukrán diplomáciai kapcsolatoknak is fontos mérföldköve. A kijevi törvényhozás az új nyelvtörvénnyel az anyanyelvi oktatás terén olyan lehetőségeket biztosít, amit nekünk, magyaroknak ki kellene használnunk. A kárpátaljai magyaroknak ezért most érdemes mindent megtenniük annak érdekében, hogy e törvény a saját lakóhelyükön is érvényesülhessen. A magyar kormány kész arra, hogy ehhez a mindannyiunk szívéhez közel álló feladathoz segítséget nyújtson, mert a beregszászi II. Rákóczi Ferenc főiskola, és az itt tanuló magyar diákok a zálogai annak, hogy mi, magyarok, ahogy Kovács Vilmos írta ebben az irdatlan hegyek közé szorult katlanban meg tudjunk maradni, és holnap is éljünk.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(orbanviktor.hu)
