A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.

 

- Nyíltan beszéltek a magyar gazdaságpolitikáról, a választási eljárásról, megértő volt Angela Merkel. A német kancellár elfogadta, hogy Magyarország nem álmodik jelenleg az euróbevezetéssel. A miniszterelnök növekedési fordulatról és gazdaságpolitikai akciótervről beszélt a kettejük találkozója után. Mindez tegnap történt Berlinben. A stúdió vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok Önnek!

- Jó reggelt! Köszönöm, hogy itt lehetek.

- Elküldték előre a kritikát, és azért volt Merkel ennyire megértő?

- Nem küldtünk senkit sehova, semmit sehova.

- Nem Önök, Önöknek.

- Ja, hogy nekünk.

- Nézze, korábban, ugye, kiadta a német kormány azt a véleményét, hogy azért a kétharmados többséggel nagy felelősség jár együtt, és gyakorlatilag ebből sokan azt gondolták, hogy kritikus lesz Merkel.

- Szerintem ez igaz, tehát a kétharmados többség nagy felelősséggel jár. Ez nem az a mondat, amin meg kellene lepődni, igyekszünk ennek a felelősségnek megfelelően használni a kétharmadot, nem csip-csup ügyekkel foglalkozunk, hanem az ország nagy kérdéseivel, az ország teljes megújításával, tehát ennél felelősségteljesebben aligha tudnánk a kétharmaddal bánni. De ami a német viszonyt illeti, Magyarországon abból indulnak ki az emberek, hogy Németország egy nagy ország, mi meg egy kisebb ország vagyunk, ebből fakadóan a két állam vezetőjének a viszonya is csak alá- és fölérendelt lehet. De ez nincsen így, egy országnak a súlyát, tekintélyét nemcsak a mérete határozza meg. Németországban Magyarországot és a magyarokat tisztelik, egyenrangú országnak tekintik, a németeket és a magyarokat két baráti népnek látják, és a két országot pedig szövetségesnek tekintik. Ezért jó dolog magyarnak lenni Németországban.

- Nyilván arra gondol most, hogy, ugye, Merkel kancellárt a pragmatikus politizálással szokták azonosítani az egész Európai Unióban, és jól jön Magyarországnak ez a jóindulat, amit a találkozó után Merkel kancellártól egyértelműen lehetett hallani.

- Persze, a jóindulat meg a barátság nincs nagyon messze egymástól, Németországban többről van szó, mint jóindulatról, még egyszer mondom: szeretnek bennünket Németországban. És fordítva is igaz, ha beszélgetne az utcán emberekkel, hogy mit gondolnak a németekről, szerintem pozitív hangon beszélnének a magyar emberek is. A németeket sok helyütt tisztelik a világban, Magyarországon emellett még kedvelik is. Ráadásul a németek is küszködnek egy nagyon komoly gazdasági átalakítással, és van érzékük ahhoz, hogy méltányolják mindazt, amit a magyar emberek – most nem a magyar kormányról beszélek – elértek az elmúlt két évben. A németek nem látták az elmúlt tíz évben azt, hogy a magyarok képesek a saját pénzügyeiket rendben tartani. Nem azt látták, hogy képesek vagyunk csökkenteni az államadósságot, és végképp nem azt látták, hogy képesek vagyunk növekedési pályára állítani a gazdaságot. Az elmúlt két évben ez történt, illetve történik Magyarországon, s ezt a teljesítményt a németek méltányolják. Van azonban itt még egy adat, ezt szeretném elmondani, nem fogom a hallgatókat untatni ma reggel számokkal, de van egy adat, amit mindenképpen szeretnék elmondani, hogy megértsük a német–magyar gazdasági kapcsolatok súlyát. És az én tárgyalásaim végül is arról szóltak, hogy hogyan tudok új munkahelyeket létrehozatni a németekkel Magyarországon. Az elmúlt két évben, tehát mióta a mi kormányunk vezeti az országot, azóta Magyarországra érkezett 4 milliárd 700 millió eurónyi német befektetés. Építettek a németek Magyarországon 18 új gyárat, és 22 korábbi gyárat nagyságrendekkel kibővítettek. Ennek eredményeképpen körülbelül 300 ezer ember dolgozik ma német tulajdonban lévő cégeknél Magyarország területén, ez azt jelenti, hogy körülbelül egymillió, egymillió-kétszázezer magyar ember kenyere úgy jön létre, hogy német üzemekben, gyárakban dolgozunk. A két gazdaság összenőtt egymással, ezért Németország számunkra szövetséges.

- Visszatérhetünk még akár számok nélkül erre, de azt kérdezném Öntől, hogy mondja, ez elhangzott tegnap a sajtótájékoztatón is, hogy nyíltan beszéltek forró kérdésekről, a sajtópolitikáról, a választójogról, a gazdaságpolitika helyzetéről, ahogy az imént említette? Mennyit tudott Merkel, mennyire volt felkészült, honnan szerezte az információit és milyen őszinte kérdéseket tett fel Önnek? Hogy érezte azt, mennyire van képben a magyar ügyeket illetően?

- Ugye, a kancellár asszonyról érdemes tudni, hogy ő Kelet-Németországban élt. Ezért ő érti, hogy mi történik Közép-Európában. Tehát, ugye, a nyugatiak nem tudják, mit jelent az, hogy negyven év kommunizmus van egy országban. Nem tudják, milyen az, amikor kuláklistára írják az embereket, elveszik a földjüket, elveszik az üzemeiket, még a taxijukat is, egyáltalán felszámolják a magángazdaságot, nem tudják, milyen a testre szabott, személyes elnyomásban is kifejeződő diktatúra. Angela Merkel pontosan tudja, érti Közép-Európát, azt is tudja, hogy milyen nehéz ebből visszajönni, hiszen közelről látta a német egyesítést. A német egyesítés gondjaiból kiindulva pontosan meg lehet érteni, hogy milyen nehéz Magyarországnak visszakapaszkodnia a fejlett európai nemzetek közé, ezért Merkel, azt gondolom, hogy azon túl, hogy érti ezt a térséget, személyes szimpátiával is viseltet a térség népei iránt; nemcsak Magyarország iránt, hiszen Kelet-Németországban élt.

- Na, és az ebből a helyzetből fakadó magyar válaszokra, magyar gazdaságpolitikára, vagy a választójogi elképzelésekre, mit mondott Merkel Önnek négyszemközt?

- Először is nem nagyon szoktunk mi mást mondani egymásnak négyszemközt, mint a nyilvánosság előtt. Németország egy szuverén állam, Magyarország is egy szuverén állam. Legfeljebb érdeklődünk, mi van Önöknél, nálatok, hogy mennek a dolgok, de az nem fordulhat elő, hogy beleszóljunk egymás dolgába, a másik ország életébe.

- Tehát akkor elmondta, hogy milyen válaszokat készül adni Magyarország ezekre a problémákra, milyen gazdaságpolitikai filozófiával gondolkodik, mit tervez a választási eljárásban változtatni, és Merkel csak érdeklődve hallgatta?

- Ennél egyszerűbb volt a dolog. Leginkább arról beszéltünk, hogy a legutóbbi találkozónkon kijelöltük a fontos közös feladatokat. Ilyen volt a költségvetés rendbetétele mindkét országban, az államadósság csökkenő pályára állítása, olyan gazdaságpolitika kigondolása, amely az alacsony növekedés mellett is munkahelyeket tud létrehozni, a középosztály megerősítését szolgáló politika és egy európai válságkezelés. Én mindig elmondom, ha találkozom más államok vezetőivel, az euróválság árát nem lehet megfizettetni a magyarokkal, ezért olyan speciális magyar megoldásokon dolgozom, amely a lehető legnagyobb mértékéig tehermentesíti az embereket, vagyis nem csinálunk Magyarországon megszorítást, akárki is kérne ilyet tőlünk.

- Két dolog. Az egyik még a párbeszédet illeti, ez az euró bevezetésre vonatkozik. Mennyire vonta fel négyszemközt Merkel a szemöldökét, amikor Ön elmondta ugyanazt, amit egyébként két héttel ezelőtt itt ebben a stúdióban mondott először, hogy akár Magyarország szerződéses kötelezettsége bevezetni az eurót, és a mondat végére kérdőjel tehető. Mit szólt erre Merkel, amit a sajtótájékoztatón mondott, azt hallottuk, mondott-e mást négyszemközt?

- Azt mondta négyszemközt is, amit a sajtótájékoztatón. Ő érti a magyar álláspontot, amely abban összegezhető, hogy az euróról való csatlakozásról akkor kell Magyarországnak gondolkodnia, ha az euró újabb perspektívákat nyit a magyar gazdaság számára, illetve hogyha Magyarország teljes egészében felkészült az eurózónához való csatlakozásra. Nekik, a németeknek az a fontos, hogy Magyarország segítse, támogassa az eurózónán belül meghozandó azon döntéseket, amelyek szükségesek az euró válságkezeléséhez, és e tekintetben én támogatásunkról biztosítottam a kancellárt.

- Na, most itt van, ugye, a kohéziós források ügye. A következő költségvetési tervben Magyarország nagyon rosszul járhat, ha minden a jelenlegi helyzetben marad. Ugye, a kiinduló pont az, hogy kevesebb az erre fordítható összeg az Európai Unióban. És csak a mérték kedvéért, hogy mindaz, amiről például ma beszélünk, vagy számok nélkül, de arányokban, messze a legnagyobb halmaz, és nagyjából egy hónapon belül döntés kell, hogy szülessen ez ügyben. Merkel ígérte-e, hogy ki fog állni, nem konkrétan Magyarország, hanem a kohézió barátai, a kelet-európai országok érdekében.

- Itt még nem tartunk, nehéz és bonyolult, sok taktikai elemet is magába foglaló tárgyalássorozat zajlik, ennek mi, magyarok is részesei vagyunk. A tárgyalásoknak az a célja, hogy meg tudjunk állapodni még az idén az Európai Unióhoz tartozó államok következő hét évre szóló közös költségvetéséről, ami eldönti, hogy Magyarország például milyen fejlesztési forrásokhoz juthat a mezőgazdaságban, a területfejlesztésben elmaradott régiók tekintetében, oktatásban, egészségügyben. Való igaz, hogy miután válság van, mindenki, aki többet fizet be a közös kasszába, mint amit visszakap – ilyen Németország is, ilyenek a jómódú országok –, csökkenteni akarják ezt az összeget. Mi pedig azzal érvelünk, hogy az európai válságkezelés legsikeresebb eszköze eddig éppen az a politika volt, hogy a kevésbé fejlett országok számára a fejlettebbek fejlesztési forrásokat adtak, és így nagyobb volt a növekedés. Ez a vita, illetve egyeztetés mondjuk úgy, hogy taktika zajlik.

- Tehát akkor áttörés ez ügyben egyelőre nincs.

- Nem, attól még nagyon messze vagyunk, az út közepén lehetünk valahol.

- Térjünk vissza az Ön felvezetésére, csak nagyon röviden: tud-e konkrét tervekről beszámolni, hogy milyen új munkahelyek jöhetnek létre, német beruházások, vagy a meglévő, Magyarországon meglévő német cégek további fejlesztéseket terveznek. Ha nincs konkrétum, akkor menjünk tovább.

- Mármint ha most cég és gyárnevet kérne...

- ...vagy mondjuk munkahely számot egy bizonyos időkoordinátában.

- Jobban szeretem, ha akkor beszélhetek róla, amikor létrejött. Lesznek új üzemek, lesznek német beruházások, és amikor majd ezeket megnyitjuk, vagy az alapkövet letettük, akkor szívesen nyilatkozok róla.

- Nézzük akkor a 400 milliárdos egyenlegjavítást, amely szintén egy hetes hír körülbelül, és a valutaalap-megállapodást. Mindkét bekezdésnél alapkérdéseim vannak. Úgy érzem, hogy vissza kell mennünk bizonyos értelemben abszolút bevezető, alapkérdésekhez, mintegy mi-micsodaként próbáljuk végigvenni ezeket a kérdéseket.

- Tegyük!

- Az jól érthető-e, hogy ez a bizonyos 400 milliárdos egyenlegjavítás Brüsszelnek szól, nincs köze a valutaalap-megállapodáshoz, és a jövő évi hiánycél tartás szempontjából van jelentősége?

- Van egy vita Brüsszel és Magyarország között. Mi azt állítjuk, hogy az a költségvetés, amit elkészítettünk, 3 százalék alatt tartja a költségvetési hiányt. Brüsszel pedig azt mondja, hogy ez nem így van, szerinte ez magasabb hiányt eredményez 2013-ban, és hogyha mi ezt nem fogadjuk el, és nem változtatunk a költségvetésen, akkor ő el fog vonni Magyarországtól sok százmilliárd, esetleg ezermilliárd forintnyi fejlesztési forrást is. Ezt nevezik túlzottdeficit-eljárásnak, egyszer ennek a szele megérintett bennünket. Kiderült, hogy akkor sem volt igaza egyébként Brüsszelnek, szerintem most sincs igaza, de nem tudunk mit tenni, ha nem akarjuk, hogy forráselvonás történjen, akkor most a költségvetésen igazítani kell egyet, aztán ki fog derülni a következő év során, hogy nekünk volt igazunk, és akkor szerintem olyan dolgokat, amelyeket most el kell halasztanunk, a következő évben képesek leszünk megvalósítani.

- Nem akarok belemenni a részletekbe, sokan vitatják, hogy a 400 milliárd úgy összejöhet-e, mint ahogy tervezik. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy Ön szerint elegendő lesz-e ez a kiigazítás, ez az egyenlegjavítás, vagy az is elképzelhető, hogy még szükség lesz hasonló lépésekre, belátható időn belül, hónapokon belül?

- Szerintem ezeknek a felére sem lenne szükség, ha Brüsszel nem kényszerítené ránk őket. Ugye, a vita azért nehezen eldönthető, mert a következő évről szól a vitánk, ami még nem történt meg. Tehát a vita arról szól, hogy majd hogyan lesz 2013-ban, mondjuk, mekkora növekedése a magyar gazdaságnak, mondjuk, hogyan alakulnak a hitelkamatok, hogyan alakulnak a beruházások. Mindenkinek vannak becslései, ezek eltérnek, az övék és a miénk. Ugyanakkor miután nagyon súlyos helyzetbe kerültünk a megelőző nyolc év során, amikor semmit sem tartottunk be abból, amit vállaltunk. Én abban a helyzetben vettem át a kormányt, hogy Magyarország egy hazug ország volt Brüsszelben, minden adatot meghamisítottunk, semmit nem tartottunk be. Most próbáljuk helyreállítani a becsületet. Na, most ilyen helyzetben nagyon nehéz átvinnem azt az álláspontot, hogy nekünk van igazunk. Egy dolgot tudok tenni, megcsináljuk azt, amit Brüsszel vár. Persze, harcolunk azért, hogy ez az ésszerűség keretei között maradjon, nekiindulunk a következő évnek, jól fogunk dolgozni. Szerintem a magyar gazdaságban lesz növekedés a következő évben, ugye, az előző két évben rendbetettük a költségvetést, csökkenő pályára állítottuk az államadósságot, most lesz növekedés, lesznek új munkahelyek, lesz teljesítmény, jobb lesz a magyar gazdaság állapota, mint Brüsszel gondolja. Ebből fakadóan ki fog derülni, hogy jó néhány dolgot, amit most Brüsszel kihúz, vagy ki akar húzatni velünk, mégis meg fogunk csinálni, csak nem most kell ezt bejelentenünk, hanem majd az első félévben, amikor kiderül az első félév végén, hogy mégis jól teljesítettünk. Tipikus példa erre…

- ...a tranzakciós adó.

- ...nem, a pedagógusoknak az életpályája. Mi most arról beszélünk, hogy ezt elhalasztanánk négy hónappal. De én küzdök azért, és látok esélyt arra, persze, bizonyosságot nem, de esélyt igen, hogy a következő év első félévében úgy alakuljanak a számok, hogy mégiscsak meg tudjuk csinálni szeptembertől a pedagógus életpályamodell bevezetést. Úgyhogy én arra kérem a pedagógusokat meg mindenkit, akit az ügy foglalkoztat, hogy segítse a munkánkat, hogy ezt a harcot sikeresen vívhassuk meg.

- Pedig pont azt gondoltam, hogy nem ezt a feltételes módban fogalmazott választ kapom meg Öntől a pedagógus feladatkör-bővítésre és béremelésre, mert itt csak feltételes módban fogalmaznak egyelőre a kormányzati képviselők. Ugye, feltételes módban ígérték meg a pedagógus-béremelést, és feltételes módban vonták vissza. Nem lehet ezt egyértelműbben most megmondani? Vagy ez a brüsszeli vitától függ?

- Ez a brüsszeli vitától függ, illetve majd az első félév, a 2013-as év első felének gazdasági eredményétől. Mert ha igaz, amit mi gondolunk a magyar gazdaságról, akkor én könnyedén képviselem azt az álláspontot Brüsszelben, hogy módosítottuk a költségvetést, mégis be tudjuk vezetni a pedagógus életpályamodellt szeptembertől. De most azt kéri Brüsszel, hogy ilyeneket ne csináljunk, egész egyszerűen azt állítja, hogy 400 milliárd forintnyi összeggel hibás a magyar költségvetés egyenlege.

- Na, de van itt más is. Például azt is el kellett dönteni, nyilván okozott Önnek fejfájást, hogy a tranzakciós adó megmaradjon-e a jegybankot illetően. Ugye, Rogán Antal tegnapi nyilatkozatában azt mondja, hogy bizony nagy vita van erről a kormányon belül. És mellé tudom például azt állítani, hogy itt van például a nyugdíjemelés, amely, ugye, valóban egy törvényes kötelezettsége az államnak, csak hát azért az látszik, hogy ezen soha senki nem próbál meg spórolni, miközben lehet, hogy inkább a tranzakciós adót kellene megtartani.

- Nézze, a nyugdíjak megőrzése nem a törvény miatt történik, hanem azért, mert megállapodtam erről a nyugdíjasokkal. Tehát amikor 2010-ben választás volt, én kötöttem egy megállapodást a nyugdíjasokkal, sok százezer nyugdíjasnak küldtem levelet, és nyugdíjas szervezetekkel is megállapodtam. És én vállaltam azt, hogy nem fog velük előfordulni még egyszer az, mint ami a szocialista kormányok alatt, hogy a nyugdíjukat elveszik. Azt mondtam, hogy a nyugdíjaknak a vásárlóértékét, nem is csak nominálisan, tehát nemcsak névértéken, hanem vásárlóérték tekintetében is meg fogjuk őrizni. És ezt a szavamat tartani akarom egészen addig, amíg én állok a kormány élén, tehát a nyugdíjasok ilyen szempontból nem szenvedhetnek tovább, hiszen eddig is ők szenvedtek rengeteget a válság során, nem szenvedhetnek tovább, újabb nyugdíjveszteséget nem szenvedhetnek el. Van még egy csoport, akivel szemben nagy tartozásunk van. Én személyesen is érzem ennek a súlyát. Ugye, a középosztálynak a középső és felső részét az elmúlt két év gazdaságpolitikájával sikerült olyan helyzetbe hozni, hogy nem fenyegeti őket a lecsúszás. Tehát amit deklasszálódásnak neveznek, és tanultuk a történelemből, az nem fenyegeti őket. A minimálbér és az átlagbér között keresők, akiket alsó középosztálynak neveznek a szociológusok, még nem kaptak, ez a réteg még nem kapott még lehetőséget arra, hogy ki tudjon törni a mostani helyzetéből, ezért mondom, hogy új gazdasági akcióterveket fogok bejelenteni a következő évben, kifejezetten a minimálbér és a 220 ezer forint közötti havi jövedelemmel rendelkező réteg számára azért, hogy ők is kapjanak egy esélyt arra, hogy előrébb léphessenek.

- Nem azért hoztam szóba, a reláció miatt hoztam szóba, hogy miért nehéz, vagy miért úgy döntött a kormány, hogy a jegybanki tranzakciós adóról lemond, és helyette a lakossági tranzakciós adót emeli.

- Mert az unió azt követelte, hogy ezt vonjuk vissza. Azt is mondhatom, szerintem ez az intézkedés ugyan nem rossz, de amit mi javasoltunk, az sokkal jobb lett volna, az unió olyan pénzelvonással fenyeget bennünket, hogy – bár nem értek velük egyet – az erő előtt ilyenkor meg kell hajolni, illetve ki kell térni az ilyen nagy erő elől, és majd egy más módon kell érvényt szerezni a szándékainknak.

- Akkor lezárható az unortodox fejezete a magyar gazdaságpolitikának?

- Nem, sőt ez válik ortodoxszá lassacskán. Ha most az elmúlt egy hét gazdasági híreit nézem, akkor azt látom, hogy 17 ország vezette be a bankadót, a háromcsapás törvényhez hasonló büntetőjogi szigorításokat vezet be Anglia. Tegnap kaptam a hírt, hogy Olaszországban magyar mintára csökkentik a személyi jövedelemadót, és növelik a forgalmi adókat. A tranzakciós adóra összeállt 11 ország az Európai Unióban, hogy bevezesse. Tehát én azt látom, hogy a kétharmad miatt Magyarország a gazdasági válságkezelési felismeréseknek gyorsan érvényt tud szerezni, mások ugyanarra a következtetésre jutnak, mint mi, csak sokkal lassabban tudják végrehajtani, mert ott nem jött létre olyan összefogás, mint Magyarországon 2010-ben. Én inkább azt látom, hogy amiről azt mondták korábban, hogy unortodox, beszéljünk magyarul, tehát ami szokatlan, vagy eltér a hagyományostól, most lassacskán az lesz a fősodor.

- Beszéljünk egy picit még a valutaalap-megállapodásról, mert ezek mind összefüggnek egymással. Ugye, megjelentek ezek a hirdetések, ezekre a kérdésekre, amelyek a hirdetésekben megjelentek, elhangzott valamilyen válasz szóban vagy írásban a valutaalap részéről? Mert ez, ugye, a szokásos valutaalap-recept, egy fél órával ezelőtt itt a műsorban Szlovénia példáján hallottuk, hogy ez a szokásos valutaalap gyógykezelése.

- Én a tényekből indulok ki. Volt az a rossz megállapodás, amit Magyarország kötött a valutaalappal 2008-ban, pont ilyen javaslatokat tartalmazott, és az IMF azóta is ezeket képviseli. Az IMF egy – nem szabad lebecsülni őket – okos szervezet, tehát nem szegezi a mutatóujját az Ön mellkasának, és nem mondja azt, hogy márpedig, ha nem ezt csinálod, akkor nem kapsz tőlünk hitelt, hiszen mégiscsak a mi bankunk, tehát kell adni hitelt, ha a feltételek fennállnak. Egy ravaszabb, kimódoltabb, ügyesebb taktikai vonalvezetés érvényesül, de a vége, hogy, hogy nem minden országban nyugdíjcsökkenés, bércsökkentés, elbocsátások. Ezt én nem akarom. Ez egy rossz megállapodás volt 2008-ban, mi jó megállapodást akarunk kötni. A hirdetésekről, mint műfajról is hadd mondjak valamit. Nem vagyok különösen barátja az ilyesminek, de én azt látom, és az elmúlt két évben ezt megtanultam, hogy olyan mértékű – hogy mondjam – dezinformálás, szamárságok, zagyvaságok lepik el időnként a kommunikációt vagy a közéleti teret, hogy egész egyszerűen csak mondjuk egy rádióinterjúval, amit most itt adok Önnek, én nem tudok rendet vágni, és nem tudom az igazságot eljuttatni mindenkihez. Tehát be kell vonni, még ha egy kicsit idegenkedek is tőle, be kell vonni modern eszközöket annak érdekében a munkánkba, hogy el tudjuk juttatni a valóságos információkat az emberekhez. Én szerettem volna nyomatékot adni annak, hogy mindenki nyugodjon meg, olyan IMF-megállapodás, amely nyugdíjcsökkenéssel jár, nem lesz, olyan IMF-megállapodás, amely bércsökkenéssel jár, nem lesz, és így tovább. A családtámogatásokat nem lehet csökkenteni, erről mindenki szerezzen meggyőző erejű információt, ezért vagyunk kénytelenek időnként hirdetéseket és reklámokat is feladni, ami a kormányzástól azért némileg idegen.

- De hol tartanak egyébként a tárgyalások? Ismerjük a feltételeket, lesz majd olyan hirdetés, amely ugyanígy leegyszerűsítve egy mondat formájában megjelenik, és az igen pecsétet nyomja rá a kormány?

- Jó esély van rá.

- De most melyikre, a hirdetésre, vagy arra, hogy mondjuk közel a megállapodás?

- Talán a megállapodást nem kell hirdetésben közzé tenni, de egy jó megállapodástól nem állunk messze.

- Ez mit jelent? Mert, ugye, most volt a napokban Tokióban a valutaalap közgyűlése, ott jelen van a magyar tárgyalódelegáció is. Vannak friss hírek?

- Igen, de ott nem lehet érdemben tárgyalni, ott a tárgyalások folytatásának az előkészítését lehet elvégezni, általában a valutaalap nem akcióképes, amikor az éves közgyűlését tartja, tehát ha a tokiói tanácskozás lezárult, akkor várhatunk újabb fejleményeket.

- De közben azért az is látszik, és ezt mindenki látja, hogy a magyar kormány állított egy példát, hogy hogyan lehet gazdaságpolitikai fenntarthatóságot bemutatni külső segítség, valutaalap-megállapodás nélkül. Ezt egyébként mondják nemzetközi elemzőházak is Budapesten, legutóbb a Merrill Lynch, hogy Magyarország gazdasága az IMF-hitel nélkül is fenntartható. Itt a példa, akkor mi szükség van az IMF-megállapodásra? Még mindig ez az alapkérdés.

- Csak azért van értelme egy jó megállapodásnak, hogy a következő alkalommal, amikor pénzhez kell jutnia a magyar gazdaságnak, akkor olcsóbban juthassunk hozzá. Magyarország áll a lábán, én büszke vagyok arra, amit ez az ország az elmúlt két évben elvégzett. Tehát ezek az elemzések bükkfanyelven születnek, de valójában, ha ezt az én nyelvemen vagy normális magyar nyelven mondanánk, akkor ez úgy hangzik: tisztelt magyarok, tisztelt magyar polgárok, megemeljük a kalapunk mi, pénzügyi elemzők, hogy szemben a mi előrejelzéseinkkel és szokott reflexeinkkel Önök képesek voltak önerőből úgy átalakítani és újjászervezni a hazájukat, hogy megáll a saját lábán külső pénzügyi segítség nélkül is, gratulálunk. Ezt jelentik.

- És akkor a mondat nem úgy folytatódik, hogy akkor minek Önöknek hitel?

- Hogy olcsóbban jussunk a következő forráshoz, de egyébként most már az a nyomás, hogy mindenképpen kell, a nélkül nem menne, elenyésző. Jobban bíznak Magyarországban, komolyabb ország vagyunk, és erősebb ország vagyunk, mint voltunk.

- Továbbra is tartja magát az a kormányzati szándék, ugye, ha lesz megállapodás, akkor ehhez az összeghez csak az államadósság-törlesztés miatt fogunk hozzányúlni?

- Igen, persze.

- Orbán Viktor miniszterelnököt hallották a „180 perc”-ben.

 

(orbanviktor.hu)