Orbán Viktor köszöntője a Debreceni Labdarúgó Akadémia központjának megnyitóján. 2013. április 27.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm szépen a városnak, hogy meghívtak ide ma erre az együttlétre, és megengedték, hogy osztozzam a debreceniek örömében. Tegnap a stadionépítésen is jártam, és remélem, hogy hamarosan ismét eljöhetek egy másik szép, városi esemény alkalmából. Azonban engedjék meg, hogy arra használjam a rendelkezésemre álló három-négy percet, hogy az itteni fejlesztés, illetve Debrecen város sikere kapcsán Magyarországról is mondjak néhány szót, elvégre mindannyian magyarok vagyunk. Először is szeretném az Önök emlékezetébe idézni, hogy a magyar alkotmányba azt írta bele az Országgyűlés, hogy hiszünk abban, hogy a gyerekeink a kitartásukkal, a tanulásukkal, az elkötelezettségükkel ismét naggyá fogják tenni Magyarországot. Ez jól hangzik, de nekünk, szülőknek ebben van felelősségünk, mert ha nem neveljük őket, ha nem tanítjuk őket, ha nem sportoltatjuk őket, akkor ők nem fogják naggyá tenni Magyarországot, sőt még azon a szinten sem tudják megtartani, ameddig mi, az ő szüleik elvittük. Ehhez persze iskolák kellenek, ehhez pedig jó tanárok kellenek, ehhez pályák kellenek, sportlehetőség és jó edzők.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogy a polgármester úr mondta, május elején tizenhat sportági szakszövetséggel köt a magyar kormány megállapodást, hogy a 2013 és 2020 közötti középtávú, nyolc évre szóló utánpótlás- és létesítményfejlesztési szerződések létrejöhessenek, és a futball mellett még tizenhat másik szövetség is, sportág is világosan láthassa a jövőjét.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindig megkérdezik tőlünk, hogy helyes-e ilyen nehéz gazdasági időkben akadémiákat vagy stadionokat építeni. Én szeretném, hogyha a nemzeti önbecsülés azért ilyenkor megszólalna bennünk. Nézzünk körül a volt kommunista országok világában! A lengyelek és az ukránok EB-t rendeztek, és rendbe tették a stadionjaikat. Menjenek el Prágába, ha ott játszik a magyar válogatott, látni fogják, ott is rendben vannak a stadionok. A szlovákok most indították meg a programjukat. Bukarestben Európa Liga-döntőt rendeztek. Miért csak mi, magyarok vagyunk képtelenek arra – egy ilyen futballtörténelemmel a hátunk mögött –, hogy rendbe tegyük a saját sportlétesítményeinket? Ezért tisztelettel arra kérem Önöket, hogy igenis álljanak ki a mellett a politika mellett, amely pályákat, sportlétesítményeket és stadionokat is akar építeni, elvégre a stadionokat nem a futballistáknak építjük, hanem a nézőknek, mint ahogy a színházakat sem a színészeknek építjük, hanem maguknak a nézőknek, akik szeretnének kulturált körülmények között osztozni egymás örömében.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen fanyalgók mindig vannak. Ez azért van, mert a magyar ember okos fajta, és tudja, hogy a dolgoknak van színe, meg van fonákja. De a magyar embereket egy dolog választja el egymástól, és osztja szét csoportba. Van olyan magyar, aki először a dolgoknak a színét látja, és csak utána nézi a fonákját, és van olyan magyar, aki először a fonákját nézi, aztán esetleg hajlandó egy pillantást vetni a színére. Ha ebben az országban azok lesznek többségben, akik folyamatosan a dolgoknak csak a fonákját látják, akkor sehova sem fogunk jutni, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azoknak az embereknek kell elsöprő többségben lenniük Magyarországon, akik a dolgok színét nézik, a jó dolgokat keresik, akik alkotni akarnak, akik keresik az együttműködést, és elhiszik, hogy együtt sokra, magasra juthatunk. Én örülök, hogy Debrecen olyan városa Magyarországnak, ahol az ilyen emberek elsöprő többségben vannak. Ezért nem véletlenül, nem a kormány miatt, hanem ezért, mert a debreceni emberek ilyenek, ezért jön létre hamarosan futballstadion, ezért jött létre a nagyvárosok közül másodikként-harmadikként ez a futballakadémia.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Természetesen abban is bízunk, hogy a magyar labdarúgás visszakapaszkodik a világ élvonalába. Én azt szoktam mondani, amikor e felől vitatkozunk, hogy több időt töltöttünk a világ élvonalában, mint amilyen régóta távol vagyunk tőle. Ez pedig azt jelenti, hogy van esélyünk visszakapaszkodni, csak csinálni kell úgy, ahogy a debreceniek megmutatták ezt egész Magyarországnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végül arra szeretném kérni az MLSZ-t, a Magyar Labdarúgó-szövetséget, hogy folytassa a pálya- és stadionépítési programját, ne hagyja azt abba, a nehéz gazdasági helyzet ellenére is építsük meg minden nagyvárosban azokat a létesítményeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a gyerekeink világszínvonalon teljesítsenek. A debrecenieknek pedig azt kívánom, hogy legyen sok örömük ezekben a létesítményekben, és különösen legyen sok örömük a gyerekeikben, akik ezeket a létesítményeket használják.
Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!
(orbanviktor.hu)
