Orbán Viktor miniszterelnökkel Kiss Gábor István beszélgetett a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában.

– Négy perccel múlt fél nyolc, a koppenhágai kritériumok, az uniós alapértékek tagállami érvényesítéséről szóló, a kérdést Magyarország példáján keresztül vizsgáló, a készítőjéről Tavares-jelentésnek elnevezett állásfoglalás parlamenti vitája és a szavazás is, az európai parlamenti szavazás is a héten volt. Kezdjük ezzel a témával, vendégünk Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt kívánok!

– Többfelé kell bontani ezt a kérdést, ha nézte a hallgató, vagy hallgatta a Kossuth Rádióban ezt a vitát, akkor az lehetett az érzése, hogy ezen a vitán nem a Tavares-jelentésről volt szó.

– A helyzet úgy fest, hogy most már nem Magyarországról van szó, ezért nem is a Tavares-jelentés itt az érdekes, hiszen Magyarország minden lehetséges fórumon előadta a maga érveit, ahol erről döntöttek az Európai Parlamentet megelőzően például az Európa Tanácsban. Ott Magyarországgal szemben nem is hoztak semmilyen intézkedést. Itt most már egy új jelenségről van szó. Ez Európáról szól, ez pedig az, hogy az európai alapszerződéseket, amelyek a fundamentumát adják ennek a közösségnek, lehet-e bármely európai intézménynek önkényesen megváltoztatnia. Hiszen az Európai Parlament olyasmit tesz, amihez nincs joga. Tehát már nem Magyarországról van szó, hanem az Európai Parlamentről és az európai alapokmányok tiszteletéről.

– Nézzük akkor ezt részletesen! Tehát azokat az érveket, amelyeket elővettek az európai parlamenti képviselők ebben a vitában, nem a Tavares-jelentésből vették, hanem mindenki bevitte a papírját, és felolvasta azt, amit hónapokkal korábban is megtett. Ezek ismerős szövegek voltak ilyen szempontból, és mondom, nem a Tavares-jelentésről szóltak.

– Jó, de ezt tudtuk, hogy így lesz. Ez egy európai baloldali akció. Két gondja van az európai baloldalnak velünk: részben a kormánnyal, részben pedig Magyarországgal. A kormánnyal az a baja, hogy a nép úgy döntött, hogy kétharmaddal leszavaz egy baloldali kormányt, ilyen nem volt még Európában. Ez egy olyan nagy európai baloldali kudarc, amit a mai napig nem emésztettek meg. Mi persze itt élünk Magyarországon, mi ezt egy MSZP-s kudarcnak látjuk, meg a magyar baloldal kudarcának, de miután a politikát a modern világban nemzetközi összefüggésekben szervezik, ezért ez a kudarc baloldalról nézve az európai baloldal kudarca is. És ezt mi okoztuk, illetve a magyar nép a kétharmados döntésével, ezt a békát nem tudják lenyelni. És van egy másik probléma, ez egy régi jelenség, hogy összefonódik a baloldal a pénztőkével, és ezek minden egyes alkalommal, ahol a baloldalnak lehetősége van megszólalni vagy nyomást gyakorolni Magyarországra, folyamatosan a bankadó visszavonását és a rezsicsökkentés beszüntetését követelik tőlünk, amit nem áll módunkban elfogadni.

– Jó, azt azért tegyük hozzá, hogy az unió egy jogközösség is, joga van ilyen vizsgálatot indítani, legitim ez a vizsgálat, természetesen a vizsgálat megállapításait vitatni is legitim kérdés, például 2006 őszén is jó lett volna egy hasonló vizsgálatot hallani az Európai Parlament részéről.

– Bocsánat, ez így van, tehát mindenki vizsgálódhat az alapszerződésben leírt formában és módon, az Európai Parlament ezt tette. Azonban a vizsgálatot lezáró jelentésben javaslatokat fogalmaz meg, ezek között a javaslatok között olyanok is vannak, amelyek egyértelműen sértik az alapszerződést, és sértik a tagállamoknak az európai szerződésben garantált szuverenitását, na, ehhez nincs joguk.

– Én is azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés az, hogy a Tavares-jelentés mire hatalmazza fel az Európai Uniót, szükség van-e új intézményrendszerre, amely az Európai Unió alapértékeit kívülről az egyes tagállamokban betartatja, vagy sem, de még mindig ne szaladjunk ennyire előre.

– Bocsánat, de minden hiba. Jó, tehát ebben a szakmában, a politikában minden hiba jó valamire. Az Európai Parlament egy nagyon súlyos hibát vétett, amikor megsértette az alapszerződést. Ez jól mutatja, hogy rossz irányba mennek a dolgok, ez egy figyelmeztető lövés, mindenki észre fogja venni az Európai Unió intézményein belül, és pillanatok alatt be fogja látni, hogyha bármely intézmény, például az Európai Parlament így viselkedik, akkor nem erősíti, hanem gyengíti az Európai Unió belső kohézióját, összetartó erejét, és megálljt fognak parancsolni. Tehát biztos vagyok benne, hogy ez az első és egyben az utolsó eset volt.

– Ha elővesszük ezt a jelentést, és szeretném, ha ezekre a kérdésekre válaszolna, ha már az Európai Parlament elmulasztotta a lehetőséget, hogy konkrétan a jelentésről faggassa Önt. Mert azért a jelentés, ugye, általános állításában azt mondja, hogy a magyarországi rendszerszintű változások az unió alapértékeitől távolodnak, és hogy a kormányzást éri a kritika, nem pedig a magyarokat. És ebben az esetben az a kérdés, hogy akkor Magyarország továbbra is kampánytéma marad, vagy sem? Tehát, hogy meg kell-e szokni ezt a helyzetet?

– Nem a kormányzást éri a kritika, hanem a magyarokat. Az egyik kifogásuk az, amely a magyar alkotmányban van. A magyar alkotmányban számos olyan dolgot kifogásolnak – amiről egymillió ember – írásban azt mondta, hogy ezt akarja. Az igazi probléma, hogyha ideológiai szinten nézzük a dolgot, bár nem tudom, hogy a hallgatókat ez érdekli-e, az az, hogy ez nem egy liberális alkotmány. Ez a legnagyobb probléma. Európában az a divat, hogy minden alkotmány liberális alkotmány, ez nem az. A liberális alkotmányok az egyén szabadságából indulnak ki, és a közjót és a közösség érdekét ez alá rendelik. Amikor az alkotmányt készítettük, akkor kérdéseket tettünk fel az embereknek. Az első kérdés az volt, hogy Ön mit szeretne, az alkotmány az egyének szabadságjogait szabályozza, és abból kiindulva hozza meg a többi szabályt, vagy egyensúlyt akar teremteni az egyének jogai és kötelezettségei között. Emlékeim szerint 80 százalék fölött mondták az emberek azt, hogy ők egy olyan világban szeretnének élni, ahol persze van szabadság, de a közjót és a közösség érdekeit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és hozzuk egyensúlyba ezt az alkotmányban. Erre kaptam utasítást és felhatalmazást. Ezért a magyar alkotmány egy egyensúlyi alkotmány, és nem egy elbillenő liberális alkotmány, ami ma európai divat, van is belőle baj arrafele éppen elég. Tehát a magyarok szerintem józanul, a józan ész alapján jó tanácsot, jó utasítást adtak a magyar parlamentnek, amit az megfogadott. Ilyen értelemben tehát amikor bírálják a magyar alkotmányt, ideológiai alapon ezért bírálják, és ez nem a kormánynak, a magyar népnek szól. Ezt mondták egyébként, bocsánat, hogy ezt ide hozom, Moszkvából is mindig. Fasiszta nép a magyar, ezzel el volt intézve, ezt mondták Rákosiék is. Nem a kormánnyal van baja az Európai Uniónak, szeretné azt elhitetni velünk, hogy ő a kormányt bírálja, de ha megnézzük, hogy miket mondanak, mivel érvelnek, mit írnak el, az az igazság, hogy Magyarországot támadják. A rezsicsökkentés sem a kormánynak jó, az a magyar embereknek jó. Ilyen értelemben a magyar családoktól akarnak pénzt elvenni.

– Na, most azért, ha azt mondja, hogy megnézzük, hogy mit írnak le, hát azt írják le, hogy túl gyors volt a magyar alkotmányozás, nem vett részt benne az ellenzék, túl sok a sarkalatos törvény, ezt életben is tartja az Ön kormánya.

– Igen, de itt van egy probléma. Itt van a sarkalatos törvények száma. Mióta mi kormányzunk, azóta kevesebb van, nem több, mint korábban volt: kevesebb, a kétharmados törvényekkel szabályozott életviszonyok köre kisebb, mint korábban volt. Ezért ez egy teljesen fals érvelés.

– Hát illetve a sarkalatos törvények a rendszerváltáskor alakultak ki, és a kölcsönös bizalmatlanság szinonimájaként értékelhetőek.

– Így is lehet fogalmazni, ez egy egyensúlyi eleme a magyar politikának, nem haszontalan, lehetne másképp is. Angliában egyetlenegy sincsen, tehát ott nincs egy darab törvényhozási tárgy sem, amit egy jogszabály kötelezően kétharmadosnak írna elő, bár az utóbbi években történt néhány változás, ami ebbe az irányba mutat. Tehát ez egy olyan sajátos történeti hagyománya Magyarországnak, amelyet lehet szeretni vagy nem, de ez beépült a magyar közgondolkodásba.

– Azt is mondják, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörének teljesnek kellene lenni, és hogy az alkotmányból ki kellene venni a korábban tartalmi alapon alkotmányellenesnek nyilvánított szabályokat.

– Jó, de hát szamárság egy demokráciát abból a szempontból megítélni, hogy milyen széles az alkotmánybíróság jogköre. Akkor Angliában nincsen demokrácia, mert nincsen alkotmánybíróság, vagy Franciaországban nincs demokrácia, mert egy alkotmányügyi tanács van, aminek a hatásköre tizede sincs, mint a magyaré. Egész egyszerűen ezek európai közjogi szamárságok.

– Én csak azért hozom ezeket elő, mert, hogy Önök egy memorandumot juttattak el a képviselőknek, a bizottság elnökének, a többieknek, és ezek nem derültek ki a vitán, hogy Önök mivel válaszolnak ezekre a kérdésekre. És olyan kritikákat is olvasni ebben a jelentésben, az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozóan, amely már azóta… új szabályokat kapott Magyarországon, vagy a médiatörvény vagy az egyházak elismerése, hogy konkrétan ez a jelentés nem számol ezekkel az azóta meghozott változtatásokkal.

– Ezer sebből vérzik ez, ezt a memorandumot egyébként részben eljuttattuk mindenkinek, tegnap éppen minden miniszterelnöknek és európai házelnöknek juttattam el. Elektronikus formában egyébként elérhető és olvasható, a magyar polgárokat is biztatom, hogy olvassák el. De még egyszer mondom: a magyar kormány már nem meg akarta védeni a saját igazát, azt már megtettük többször, hanem fel akarta hívni az Európai Parlament figyelmét arra, hogy itt most már a nemzetek szuverenitásáról és az Európai Parlament jogtisztelő magatartásáról van szó. Tehát nem az a helyzet, hogy mi állítólag csináltunk valami bajt, amit ők kritizálnak, hanem az, hogy ők tényszerűen elkövettek egy nagyon súlyos szerződésszegési hibát, és ez jelent veszélyt Európára, erről kell beszélnünk, nem Magyarországról.

– Na, de akkor viszont ez a jelentés azt is mondja, és akkor most már beszéljünk arról, hogy mire használható ez a Tavares-jelentés, meg mire használható ez a vita, hogy az eddigi eszközök az uniós alapszerződésből fakadó jogok azt is kimondja, hogy kevés, nem elégséges, hogy az egyes tagállamokban érvényesítsenek bizonyos elképzeléseket.

– Nem kevés az, hanem Brüsszel nem Moszkva, és soha senki nem adott felhatalmazást arra semmilyen európai uniós intézménynek, hogy a szerződésen túl beleavatkozzon a tagállamok életébe. Magyarország is meg a többi ország is szabad ország. Nem azért nincs ilyen eszköz, amit ők szeretnének, mert elfelejtették beleírni, hanem mert a tagállamok nem akarják, hogy ilyen eszköz legyen, mert ez azt jelentené, hogy alárendelődünk egy birodalmi központnak, Brüsszelnek. És mi nem akarunk egy európai birodalomban élni, aminek van egy központja Brüsszelben, és megmondják, hogy mi, itt a periférián vagy a tartományokban mit csináljunk, hanem Európa a szabad nemzetek társulása. Nincs ilyen intézmény, és nincs is rá szükség, mert ez korlátozná a tagállamok szabadságát.

– Egyébként, ugye, és erősíti az euroszkepticizmust az, hogyha mindez hatástalan marad, tehát hogyha lefolytattak egy ilyen vitát, azért mégiscsak példátlan az, hogy egy tagállamot az Európai Parlament többsége így elítéljen, tehát ha ennek nem lesz semmilyen következménye, akkor azzal csak az euroszkeptikusokat erősítik egész Európában.

– Erősítik őket, de más miatt is. Az Európai Uniónak nem ez volna a dolga. Tehát ma az európai emberek nagyon súlyos válságban élnek, folyamatosan veszítik el a munkahelyeiket, hanyatlik a gazdaság, romlik az életszínvonaluk, porózussá válik, szétmorzsolódik a középosztály. Az Európai Uniónak az volna a dolga, hogy segítsen a tagállamoknak abban, hogy ki tudják vezetni a saját népeiket ebből a gazdasági válságból. Na, ahelyett, hogy segítséget nyújtanának, kifejezetten korlátozni akarják a tagállamok függetlenségét, ráadásul egy olyan ország esetében teszik ezt, mint Magyarország, amelyik rátalált arra az útra, ami kifelé vezet a válságból. Nem akarjuk azt mondani, hogy Magyarországon már könnyebb és jobb az élet, mint az unió régi nagy tagállamaiban, mert ez nem volna igaz, de hogy ami történik Magyarországon, azok a gazdasági fejlemények, amelyeket mindannyian látunk, már kifelé visznek minket a korábbi válságból, míg az unió közben befelé megy. Ez egy olyan ellentmondás, amit mindenki lát az Európai Unió polgárai közül, vagy legalábbis azt remélem, hogy nagyon sokan látják. Tehát itt egy válságot megoldani képtelen, bürokratahad próbál valami elmarasztalást létrehozni egy egyébként sikeres, jó úton járó, még ugyan a sikerhez nagyon sok munkát elvégezni kénytelen, de mégiscsak egy jó ösvényen haladó országgal szemben, hát ezt csak a vak nem látja.

– De van még egy fontos kérdés. Ez egy a magyar jogrendből is ismert országgyűlési határozat tulajdonképpen közvetlen jogkövetkezmény nélkül. Egy ugyanilyennel válaszol a magyar parlament. Van értelme ennek az üzengetésnek?

– Hogyne lenne! Azért a szovjet birodalom fennállása óta egyetlen más külső hatalom sem vette a bátorságot, hogy nyíltan, a jogi formát választva korlátozni akarta a magyarok függetlenségét, és elvegyen valamit a magyaroktól. Olyan van, mint a mostani amerikai kémügy meg egyébként ilyen titkos behatolások meg nyomásgyakorlások, ahol befolyásolni kívánják, hogy mi történjen Magyarországon. Ez sem szép dolog, de ezzel szemben lehet védekezni, ez a nemzetközi politikában ismert jelenséghalmaz. De ami most történik, hogy nyíltan el akarnak tőlünk venni valamit, szabadságot, pénzt, ilyen még nem volt, ezért ilyenkor, függetlenül attól, hogy van-e ennek az európai parlamenti döntésnek közvetlen következménye, egy országnak ki kell állnia a saját függetlensége mellett.

– Lapozzunk, devizahitel.

– Egyébként is mit fogunk mondani a gyerekeinknek? Behúztuk a fülünket és a farkunkat, és ültünk és hagytuk, hogy mindenfajta gyalázatos dolgokat hordjanak össze a hazánkról. Ezt fogjuk mondani a gyerekeinknek? Nem. Ha azt akarjuk, hogy bele tudjunk nézni a szemükbe, meg kell mondani, hogy fiam, az történt, hogy ezek itt, Brüsszelben birodalmat akartak építeni, a magyar nemzet ezt nem akarja, ellenállt, és ebből konfliktusok voltak, és amikor eljött a pillanat, akkor mi, magyarok kiálltunk magunk mellett, és tőletek is, a gyerekeinktől is azt várjuk, hogy ezt majd ugyanígy tegyétek meg, ha rajtatok lesz a sor.

– Akkor mégiscsak egy záró kérdés: ez az ügy most véget ért a Tavares-jelentéssel? Válaszoltunk rá, nincs jogkövetkezménye, lapozhatunk.

– Amíg nem vonjuk vissza a bankadót, és nem emeljük meg ismét a rezsiköltségeket, addig nem hagynak nekünk békét. És miután mi nem vonjuk vissza a bankadót, és nem fogjuk eltörölni a rezsicsökkentést, ezért folyamatosan vitákra kell számítanunk a jövőben is. De vagy nyugodtan élünk, és engedjük, hogy kihúzzák az országot a lábunk alól, meg a pénzünket zsebre vágják, és akkor nyugalom lesz meg béke, vagy megvédjük a saját érdekeinket, ami bizony jár néha kényelmetlenséggel. Ez a kérdés, válasszatok!

– További fontos kérdéseket kell tisztáznunk, aminek bizony sokkal több következménye, hatása van a magyar emberek hétköznapjaira. Kezdjük a devizahiteleseket érintő döntést: a Kúrián tegnap megszületett a várva várt döntés, nem ismétlem el, már két vendégünk is volt a 180 percben. Ugye, tegnap a felesége fogadta a tüntetőket. Beszéltek a feleségével.

– Az talán túlzás, hogy fogadta, mert odazúdultak a magánházunk elé, ami nem feltétlenül a legszerencsésebb dolog. Én értem, hogy sokan sok minden miatt elégedetlenek Magyarország állapotával, bizonyára sok ügyben igazuk is van, de szeretném őket arra kérni, hogy azzal nem fognak előrébb menni a dolgok, hogyha egyébként egymás háza elé vonulunk, és ott mindenfajta – hogy mondjam – kellemetlen dolgokat idézünk elő. A dolgok elintézésének nem ez a módja. Úgyhogy mindenkit arra kérek, hogy persze mi vendégszerető család vagyunk, de azért ennek legyen valami korlátja.

– Jó, de a lényeg nem ez, hanem hogy értékeli ezt a döntést? Mennyire tartja bátornak mindazt, amit a Kúria meglépett ezzel a döntéssel?

– Nem tudom, hogy mennyi időnk lesz erre, de szívesen kifejteném az álláspontomat. Van egy olyan érzésem, hogy kerülgetjük itt a dolog lényegét, mint a forró kását. És sajnos azt kell mondanom, hogy ez az igazságszolgáltatásra is igaz. Én is hallottam ezeket az okfejtéseket, remek bírók, remek jogászok időnként briliáns érvekkel mondták el, hogy ők nem tehetnek semmit. De van itt azért egy probléma, és valakinek azért szembe kellene ezzel nézni. A kormány a maga részéről kétszer is szembenézett, sőt háromszor. Egyszer, amikor szembenézett, egy végtörlesztés lett az eredménye, és kihoztunk 160 ezer embert a devizahitelesekből. Szembenéztünk még egyszer vele, akkor lett az árfolyamgát, ott megint kihoztunk mintegy 160 ezer embert, és az ő számuk még nő, és harmadszor is szembenéztünk, és ott a szegényebbeket láttuk, és ott pedig az eszközkezelőt hoztuk létre, ami nem működik igazán ideálisan, szélesítenie kellene annak a működési körét, de legalább elindult ott is valami. Tehát mi nem azt magyarázzuk, hogy mit miért nem lehet, hanem a kormányzat eszközeit bevetjük. Most az igazságszolgáltatásnál nem ezt látom. Ugyanis, ha – mondom még egyszer – akárhogy kerülgetjük a kérdést, van itt egy alapvető jogi kérdés, amit nem a kormánynak kellene megválaszolnia, hanem az igazságszolgáltatásnak, és biztos, hogy ők majd elmondják, hogy ezt ők miért nem tudják megválaszolni, de én, mint magyar állampolgár várnám erre a választ. Ez pedig úgy hangzik, hogy akkor a devizahitelek hibás termékek voltak-e, vagy nem. Most nem az a kérdés, hogy az árfolyamot így számolták, hibás termék volt-e.

– Illetve az elterjedést lehetővé tevő jogi környezet.

– Magyarán arról van szó, hogy igaz, hogy a lehetséges következménye hol nagyobb, hol apróbb betűvel ékes jogi nyelven, az ebben a nyelvben nem járatos szerződéskötő magyar polgárokat tájékoztatták, ez igaz. Tehát a bankok mondhatják azt, hogy ezt a kockázatot Önöknek tudniuk kellett volna, de mindenhol a világon ismert az a jogintézmény, amely arról szól, hogy nem árulhatok akkor sem hibás terméket valakinek, hogyha elmondom neki, hogy könnyen lehet, hogy a termékem hibás. Itt tehát azt a kérdést kell feltenni, hogy hibás-e a termék, és ha igen, akkor hogy lehet, hogy egy hibás termék általánossá vált, ideértve a bankok és ideértve az állam felelősségét is. Ez a kérdés valahogy állandóan elcsúszik. Ugyanis miről van szó? Bocsánat, ez egy nagyon fontos dolog, arról beszélünk, hogy százezer szám vannak olyan emberek Magyarországon, akik felvettek egy adott összegnyi hitelt, nemcsak kamatait fizetik, már visszafizették a tőkét is, valaki már kétszer is, és még mindig tartozik, esetenként többel, nagyobb összeggel, mint amennyit valójában felvett. Ezért ez mégiscsak felveti azt a kérdést, hogy nem egy hibás termékről van-e szó. És úgy látom, hogy a magyar jog és igazságszolgáltatás ezzel a kérdéssel nem tud egyelőre mit kezdeni.

– Illetve a szabályozásról csak egyetlen dolog, hogy mindez azokban az években történt, amikor a szomszédos országban, Ausztriában már a kockázatok miatt tilos volt a lakossági devizahitelezés, de ez csak egy megjegyzés volt.

– Bocsánat, ennél erősebbet is mondanék, Amerikában és számos más, tőlünk nyugatra eső országban a hibás termékek miatti igazságszolgáltatási eljárások nagyon szép jogirodalommal rendelkeznek. Ennél sokkal kevésbé nyilvánvalóan hibás termékek miatt köteleztek már gyártókat, forgalmazókat, ez esetben bankokat arra, hogy egyébként térítsék meg az emberek kárát. Tehát ezért nem egy példátlan dologról lenne szó, hogyha az igazságszolgáltatás Magyarországon vagy így, vagy úgy végre elszánná magát.

– Lehet, hogy lesz ilyen állásfoglalás. Egyébként egy fél órával ezelőtt beszélgettem a Kúria egyik vezető bírájával. Ez a konkrét döntés, ez a konkrét ügy, amiről tegnap döntés született, nem tette fel ezt a kérdést, amit most Ön hiányol, ez egy másik kérdés.

– Én is erről beszélek, hogy nem a konkrét ügyről van itten szó, hanem a devizahitel és az igazságszolgáltatás viszonyáról. Mindig meghalljuk és elmagyarázzák, hogy ők miért nem foglalkoznak a lényegi kérdéssel. Nem lenne egyszerűbb, ha foglalkoznának vele?

– Igen, csak akkor egy jó beadványt is kell készíteni, mindegy. Az a kérdés, Elnök úr, mert volt így még egy érdekes fordulat. A múlt héten vagy két héttel ezelőtt született egy többoldalas elemzés a PSZÁF elnöke aláírásával, amely a kockázatokra rávilágított. Ez egy állami intézmény, a jogerős döntés előtti megfogalmazással. Ön hogyan látja ezt a dolgot, ez miféle beavatkozás volt a független bíróság munkájába?

– A PSZÁF a magyar állam része, és bár egy autonóm szerv, tehát a kormány közvetlenül nem tud rá befolyást gyakorolni, de mégiscsak az állam része, és én nagyon szégyelltem magam, amikor azt olvastam, dacára annak, hogy a kormánynak és nekem személy szerint nem volt hozzá semmi közöm. Nem az emberek oldalára állt.

– Igen, ez a Kúria kérdésére fogalmazta meg, ugye, a kifogásokat.

– De az államnak az a dolga, hogy az emberek oldalára álljon.

– Lesz ennek valamilyen következménye?

– Még egyszer mondom: egy autonóm szervről beszélünk, tehát a PSZÁF vezetője nincs alárendelve a miniszterelnöknek, és nincs a kormány alá sem rendelve.

– Még két fontos kérdést szeretnék tisztázni, nagyjából három percünk van, az egyik a béremelésre vonatkozóan, ugye, a következő hónapokban köztisztviselők, közszolgálati dolgozók, illetve pedagógusok is béremeléshez juthatnak. A kormányszóvivő a hét elején elmondta, hogy itt alapvetően a nemzetgazdasági miniszter döntésétől függ az, hogy milyen mértékben. Kezdjük ott, hogy a pedagógus béremelés a faktum?

– Szegény Varga Mihály barátomat és képviselőtársamat, a gazdasági minisztert hadd mentsem ki ebből a méltatlan helyzetből. Nem azon múlik egy béremelés, hogy mit gondol arról a nemzetgazdasági miniszter. Az jó volna, ha ezen múlna, mert Varga Mihály egy rendes ember, és szívesen adna mindenkinek sokkal magasabb fizetést.

– Jó, nyilván a költségvetés helyzetére gondolok.

– Nem is a költségvetés, hanem a gazdaság helyzete. Tehát az a kérdés… Most a közszféráról beszélünk, nem a magángazdaságról beszélünk, hanem az adófizetők pénzéből fizetett emberekről beszélünk. Márpedig, hogy ők mennyi fizetést kaphatnak, attól függ, hogy egyébként a magyar gazdaság hogyan teljesít, és akik a gazdaságot működtetik, azok mennyi adót tudnak befizetni. Ha a gazdaság pörög, jól megy, növekszik, az emberek dolgoznak, akkor több adó jön be, akkor a közpénzből fizetésüket kapó emberek bérét is lehet emelni, de ha a gazdaság gyengén teljesít, akkor ez lehetetlen. Na, most ez volt az elmúlt hat-hét évben, ezért nem volt itt béremelés. Most mit tudtunk csinálni? Ugye, azt mindenki látta, hogy a legnagyobb bajban az egészségügy van, ezért az elmúlt három évben – illenék, de nem fogok tudni pontos számok felidézni, de – egy olyan 60-80 milliárd forint összegben biztosan költöttünk egészségügyi béremelésre, ami nem elegendő, de valami, különösen ahhoz képest, hogy korábban nem volt, sőt veszítettek értékükből a fizetések. A második lépés a pedagógusok dolga. Két okból. Először is azért, mert a gyerekeinkben van a jövő, és amilyen emberek lesznek a gyerekeink, olyan lesz a mi időskorunk, és olyan lesz Magyarország jövője. Ezért a gyerekek a legfontosabbak, nem tudok fontosabb témát, ügyet mondani a politikában, mint a saját gyerekeink, a jövő nemzedéke. Márpedig velük a pedagógusok foglalkoznak a legtöbbet, ha kiszámoljuk az órák számát, valószínűleg több időt töltenek a pedagógusokkal, mint a szüleikkel, ezért döntő dolog, hogy milyen emberek a pedagógusok, milyen lelkületű emberek, milyen tudásúak, mennyit keresnek, nyugodt és kiegyensúlyozott háttérből érkeznek-e dolgozni, vagy sem. Ezért tettük az egészségügy után rögtön második helyre a pedagógus béremelést, illetve az életpályamodellt, és történelmileg kiszámítható, hosszabb távon tervezhető pályát akarunk fabrikálni a pedagógusságból, és ennek a pénzügyi feltételeit a magyar gazdaság, ha mi jól gazdálkodunk, és erre van esély, elő is tudják állítani, ha nem is egy lépésben, de szeptembertől jelentős béremeléssel ezt meg tudjuk indítani.

– Már csak egy kérdésre maradt idő, nagyon elment a Tavaresre az idő.

– Bocsánat, a többi béremelés, amiről hallok, meg látok a sajtóban, kacsa. Természetesen a kormány folyamatosan vizsgálja, hogy kinek mikor milyen béremelést tudna még adni, de semmilyen kötelezettséget nem tudunk és nem tudok vállalni most a pedagógus életpálya bevezetésén túl, felelősséggel ezt nem tehetem meg.

– Egyetlen kérdés a végére. A visszaküldött jogszabályok közül egyet emelnék ki, a köztársasági elnök által visszaküldött jogszabályok közül, a takarékszövetkezeti változásokat érintően. Nemcsak a köztársasági elnök, hanem mások is tiltakoztak a módszer miatt. Végigmennek-e ezen az úton?

– Természetesen megfontoltuk a köztársasági elnök úr észrevételeit, eszközöltünk is tegnap és eszközlünk ma is néhány módosítást a törvényen, és utána azt elfogadjuk.

– Orbán Viktor miniszterelnök volt a 180 perc vendége. Köszönöm!

(orbanviktor.hu)