Orbán Viktor beszéde a Magyar Műszaki Értelmiség Napján, Győrött.
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rektor Urak! Az akadémia tisztelt Elnöke! Kedves Polgármester Úr! Tisztelt Diákok!
Mindig örömmel jövök az Önök szép városába, és most különösen jó érzés, hogy nem az árvíz miatt kellett jönni, merthogy az országnak ez a része azon már túl van. Győrújfaluba is visszaköltözhettek az emberek, ráadásul az árvízi helyzet délen sem olyan súlyos, hogy megakadályozott volna bennünket abban, hogy ma itt összegyűlhessünk. Először a mai nap reggelén mondhattuk ki azt a mondatot, hogy győzelemre állunk. Hadd folytassam azt a gondolatot, amit Pálinkás elnök úr nyitott meg: az, hogy ma Magyarország győzelemre áll az árvíz elleni küzdelemben a magyar mérnökök győzelme is, magyar mérnöki tudás győzelme is. Ez az alkalom talán megfelelő ahhoz, hogy elmondjam Önöknek, hogy a műszaki egyetem professzorai közül többen is folyamatosan részt vettek a védekezési munkálatokban, méghozzá abban a formában, hogy folyamatos elemzéseket készítettek, és egyfajta tudományos háttérbiztonságot nyújtottak a védekezéshez. Hálásak vagyunk nekik!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Úgy látom, hogy a magyar műszaki értelmiség napja évről évre fontosabb esemény. Valószínűleg azért van ez így, mert egyre világosabb mindannyiunk előtt, hogy Magyarország felemelkedésében a műszaki értelmiség egyre inkább kulcsszerepet tölt be, és ez a szerep valószínűleg erősödni fog a jövőben. Hallhattuk az előbb Pálinkás professzor urat arról beszélni, hogy mit gondol az értelmiség szó természetéről, egyáltalán az értelmiség fölosztásáról műszaki és nem műszaki értelmiségre. Régi vita ez a magyar szellemi életben, hogy mi is az az értelmiség. Ha én jól értem, bár könnyen lehet, hogy mindenkinek van erről saját olvasata, akkor ennek a szónak a töve az értés, a megértés, és valószínűleg az értelmiség az az emberfajta lehet, akit a megértés szenvedélye űz, hajt előre, a műszaki értelmiség pedig az az emberfajta, akit a műszaki természetű világ megértésének szenvedélye űz és hajt előre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez egy rendkívül értékes szenvedély. Az akadémia elnöke az előbb arról is beszélt, hogy ez egy olyan értékes tudás, és értékes szenvedély, amelyet itthon kellene Magyarországnak hasznosítania. Való igaz, hogy ez egy nemzetközi tudás és nemzetközi szenvedély, ezért igazán jól szakmát elsajátítani világlátás és világjártság nélkül ma már elég nehéz. A mi felelősségünk az, hogy a mi világjárt, tehetséges szakembereink értelmét lássák annak, hogy visszatérjenek Magyarországra. Szeretném Önöket biztosítani a felől, hogy ennek nem pénzügyi akadályai vannak ebben a pillanatban. Szeretném ide idézni Önök elé az akadémia Lendület Programját, amely egy világos bizonyítéka annak, hogyha egy intézmény átalakítja saját magát, ahogy az elnök úr erről az előbb már beszélt, ha egy értelmes szerkezetet hoz létre, ha meg tudja győzni az ezzel gazdálkodó döntéshozókat, hogy ebbe a szerkezetbe már érdemes pénzt elhelyezni, akkor az olyan programok, mint a Lendület Program, amellyel hazahívtunk számos tehetséges magyar kutatót, bizony megindulhat.
Ezért van például az, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy bár most az Európai Unióval folytatott pénzügyi viták miatt bizonyos területeken zárolni kellett a költségvetésben, de ha jól megnézik, az akadémia költségvetéséből egyetlen forintot sem zároltunk, mert világos volt a számunkra, hogy ott egy megreformált struktúra életképes működését láthatjuk, amit nem szabad megtörni, sőt inkább támogatni kell. Szeretném aláhúzni, hogy hasonlóképpen szeretnénk kialakítani a viszonyunkat és a politikánkat az egyetemek irányában is, hiszen nyilvánvaló, hogy értelmiséget, műszaki értelmiséget az egyetemeken kell képeznünk. Szeretnénk, hogyha az egyetemi világ is átmenne azon az átalakításon, amin már jó néhány más intézményünk átment: fogadóképes, minőségelvű, hatékony és a korábbi hibákat elkerülni képes egyetemi szerkezetet, világot szeretnénk látni – ettől nem vagyunk nagyon messze –, és amint ez létrejött, abban a pillanatban az összes működéshez és fejlesztéshez szükséges forrás is rendelkezésre fog állni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tudom, hogy a mai rendezvény középpontjában elvileg a járműipar áll, de hadd csatlakozzam az akadémia elnökéhez, és én is hadd helyezzem mondandómat valamivel tágasabb összefüggésbe. Önök is emlékezhetnek rá, hogy öt évvel ezelőtt egy váratlan pénzügyi válság rázta meg Amerikát. Az elemzők, a londoni elemzők – ez az egykori szovjet tudósoknak a modern megfelelője, akikkel szemben nem érdemes érvelni – azt mondták, hogy a krízis nem fogja érinteni Európát, de ha mégis elérné, akkor az Európai Uniónak a pénzügyi és gazdasági rendszere olyan stabil, hogy itt ez komoly fenyegetést nem jelent. Kiderült, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy hasonlóan a szovjet tudósokhoz, még a londoni elemzők is tévedhetnek, és az Európai Unió azóta fönnállásának talán legsúlyosabb válságát éli. Amikor kiderült, hogy mégis érint bennünket a válság, akkor azt jósolták, hogy na jó, legfeljebb egy-két év, és utána az egész unió talpra áll, és minden olyan lesz, mint régen. Ma öt év távlatából biztosan kijelenthetjük, hogy az elemzők ebben is tévedtek. Ezeknek a tévedéseknek azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a magyarázata nem a fölkészültség hiányában rejlik. Nem arról van szó, hogy az elemzők – hiszen a világ legkiválóbb koponyáiról is szó van itt – ne értenének a szakmájukhoz. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az a jelenség, amit pénzügyi válságnak nevezünk, sokkal mélyebben gyökeredzik annál, mint a gazdasági adatok, grafikonok vagy elemzések sejtetik velünk.
Az elhúzódó európai válság igazi oka ugyanis a világ átrendeződésében keresendő. Beszélünk itt világgazdasági, világkereskedelmi, világtermelési és ennek következtében világhatalmi átrendeződésről is. És be kell látnunk, hogy az európai, hogy egészen pontosan fogalmazzak: a nyugati kultúra az elmúlt ötven évben fokozatosan, lépésről lépésre háttérbe szorította a termelő munka iránti elkötelezettségét. Egy olyan gazdasági gondolkodásmód vált uralkodóvá, amely szerint egy ország valójában jelentősebb termelés nélkül, elsősorban pénzügyi manőverekre alapozva is képes lehet arra, hogy biztosítsa állampolgárai számára a szükséges létfeltételeket. Ennek következtében a valódi termelő munka egyre inkább keletre helyeződött át azokba a feltörekvő gazdaságokba, ahol olcsóbb a nyersanyag, és olcsóbb a munkaerő. A munka hiánya, illetve a munkáról vallott gondolkodás megváltozása odavezetett, hogy egy általános értékvesztés is bekövetkezett Európában, és meggyőződésem szerint a válság igazi oka itt keresendő. Ezért az orvosságot is itt kell alkalmaznunk. A mi világunknak, az európai világnak vissza kell találnia a termelő gazdasághoz és a munkaalapú társadalmakhoz. Vannak országok, ahol ezt már látják, és még vannak olyan országok, ahol a régi illúziók ködében élnek, és továbbra is azt próbálják fönntartani, ami az elmúlt években fenntarthatatlannak bizonyult. Mi, magyarok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy 180 fokos fordulatot hajtottunk végre. Úgy látom, hogy időben – az utolsó pillanatban, de még időben – ismertük föl azt a történelmi lehetőséget, ami a válság sújtotta kontinensen Közép-Európa számra kínálkozik. A válság ugyanis nemcsak kihívás, és nem csak baj, hanem mindig lehetőség is. A mi esélyünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, abban rejlik, hogy a befektetők ma Magyarországon egyszerre találnak jól képzett, dolgozni akaró és még megfizethető munkaerőt és ehhez kapcsolódó tudást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi most egy olyan gazdasági megújulás idejét éljünk, amikor a döntéseink a magyar gazdaság igényeihez igazodnak, az adórendszer nem a munkát, hanem a fogyasztást terheli. Egy olyan gazdasági megújulás bontakozik ki, ahol a multi cégek Magyarországot már nem meghódítandó piacnak, hanem a magyar emberek által lakott, szövetséges, partneri országnak gondolják. És lassacskán egy olyan munkaerőpiacot látunk magunk előtt, ahol a keresleti és kínálati oldal, ha még nincs is összhangban, de kezd összhangba kerülni egymással, mert az oktatási rendszer a tanulóknak még nem, de lassan, biztosan ebbe az irányba elmozdulva olyan piacképes szaktudást biztosít, illetve biztosít majd, ami a nálunk befektető magyar és külföldi cégek érdekeinek is megfelel. Ezt a célt szolgálja a 2011-ben elfogadott és sok vitát megélt új szakképzési törvény is, amely a munkaerőpiac igényeit is számításba veszi, amikor a szakember utánpótlásrendszeréről gondolkodik. Ez a bizonyos, duálisnak nevezett szakképzési rendszer valójában az iskolák és a vállalkozások közös feladatvállalására épít, ezt példázza kiválóan ez a mai alkalom a Széchenyi István Egyetem és az Audi közötti kiváló együttműködés formájában is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar gazdaság számára a szaktudás, ezen belül kiemelten a műszaki szaktudás az az erőforrás, amelynek segítségével meg tudjuk valósítani Magyarország újraiparosítását.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az ország gazdasági átalakításának javán túl vagyunk. Módszereinket és a magyar emberek közösen, megfeszített munkával elért eredményeit ma már egyre inkább a külvilág is elismeri. Hogy csak egy friss példát mondjak: tegnap Lengyelországban azt ünnepelték, hogy sikerült négy százalékkal csökkenteni a rezsit. Bravó, Lengyelország! Jól látható tehát, hogy azok a megoldások, amelyek a bankadót, a multiadót, a termelést terhelő adók csökkentését, a megélhetési költségek csökkentését helyezik a középpontba, bár kétségkívül talán először Magyarországon jelentek meg így, ebben a modellszerű formában, de ennek egyre több elemét veszik át Európa más országaiban is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mi ezen az úton oda akarunk eljutni, hogy Magyarország Európa kiemelt termelési központjává váljon, és ezen belül az európai autóipar egyik meghatározó központja legyen. A mai nap másik fontos eseménye az, hogy az Audinak egy új gyárát fogjuk majd átadni, ami arra bizonyíték, hogy jó ütemben haladunk ezen az úton. A statisztikák mindig bizonytalan dolgok. Winston Churchill is azt mondta, hogy csak annak a statisztikának hisz, amit ő hamisított, de mégis talán valamilyen eligazítást adnak számunkra a világban. Nos, ha a statisztikákra nézünk, akkor Önök ott azt fogják látni, hogy az európai országok rangsorában, ha azt nézzük, hogy a nemzeti összterméken belül az ipari termelés milyen százalékot tesz ki, akkor azt tudjuk mondani, hogy bennünket most már csak a németek és a csehek előznek meg, ők is csak egy orrhosszal. Magyarország Európának a harmadik legerősebb országa abból a szempontból, hogy a teljes nemzeti össztermékhez az ipari termelés milyen mértékben járul hozzá. Ha pedig a tendenciákat nézzük, akkor könnyen lehet, hogy a következő, egy év múlva esedékes alkalommal, amikor ismét láthatjuk egymást, akkor azt mondhatjuk – ha a tendenciák folytatódnak –, hogy Magyarország az első helyen áll majd Európában e tekintetben, vagyis Magyarország újraiparosítása sikertörténet lehet egy éven belül.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán ez a megfelelő alkalom, amikor arról is említést tehetünk, hogy a műszaki tudományok területén mi, magyarok hagyományteremtő népnek számítunk, erre legyünk büszkék. Jedlik Ányos nélkül nem ismernénk a dinamót, valószínűleg az elektromotor működési elvét sem, arról nem beszélve, hogy nélküle még szódavizünk sem lenne, és akkor hova jutnánk a meleg nyári napokon fröccs nélkül? Ganz Ábrahám találmányai a magyar kohászatot tették világhírűvé, és Mechwart András feltalálóként és gyáriparosként elérte azt, hogy a XIX. században a magyar villamos- és gépipar egész Európában elismert és követendő mintát jelentett. Ezek nagyszerű hagyományok. Beszéljünk arról is, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ez a hagyomány egyfajta búvópatakként még akkor is tovább élt a magyar társadalomban, amikor a kommunizmus negyven éve alatt a munka és a kreativitás elé sorolták a párthűséget. Mégis a műszaki kultúra, a műszaki tudomány, a műszaki tudomány világszínvonalú teljesítménye ebben az időben is megmaradt. Elég volt egy német cég és egy magyar egyetem találkozása itt, Győrben, és magyar műszaki mérnökképzés az egész ország számára látható módon visszanyerte régi tekintélyét.
Tisztelt Hölgyem és Uraim!
Ehhez az együttműködéshez, amelyet ma itt ünneplünk, szükség volt a győri Széchenyi István Egyetem vezetőire, akik előrelátóan döntöttek akkor, amikor elhatározták, hogy a piaci igényeknek megfelelően átalakítják a képzési rendszerüket. Szeretnék gratulálni az egyetem vezetésének ehhez a döntéshez. És persze szükség volt egy nagy cégre, egy világmárkára, az Audira is, amely 180 lehetséges helyszín közül 1992-ben Győrt választotta az új motorgyára számára. Valószínűleg, hogy a 180-ból éppen minket választott, az lehetett az egyik fontos oka, hogy biztosnak érezte azt a szakmai hátteret, amelyet itt talál. Az elmúlt húsz évben fölfutó termelés jól mutatja, hogy az idő őket igazolta. 1997-ben még az Audi tantárgy volt, és az Audi Hungaria egy jövőorientált vállalat címen tartottak választható, német nyelvű kurzusokat a hallgatók számára. Az ezt követő tíz év során az Audi és az egyetem együttműködése három tanszékké nőtte ki magát, 2011-ben pedig létre jött az Audi Hungaria Járműmérnöki Tanszékcsoport, amely a tervek szerint az idei évben járműfejlesztési tanszékké fejlődik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez a teljesítmény, ezeknek a létesítményeknek és tanszékeknek a színvonala, a hallgatóink különböző nemzetközi versenyeken elért eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar műszaki értelmiség megfelel küldetésének.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szeretném megemlíteni azt az adatot, amit én a legdöntőbbnek tartok az egész mai összejövetel szempontjából, hogy itt Győrben úgy alakították át az egyetemi képzést, hogy ma azt lehet mondani, hogy az Audiban dolgozó 1.331 fős mérnöki állománynak közel fele, 539 mérnök itt végzett Győrben. Ez az, amiről beszélünk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez az az együttműködés piac, gazdaság, fölsőoktatás és egyetemi világ között, ami szerintünk megmutatja, merre van a jövő.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyar kormány azon dolgozik, hogy megteremtsük Magyarországon a munkaalapú gazdaság teljes feltételrendszerét. Ennek a feltételrendszernek a kialakítása sokkal összetettebb feladat annál, mint amilyennek első látásra tűnik. Nemcsak arra van szükség, hogy az olyan nagy világcégek, mint a többször emlegetett Audi, újabb és újabb beruházásokat valósítsanak meg, hanem ehhez hozzá kell tudnunk igazítani a teljes magyar szakképzési rendszert a szakmunkásoktól egészen a mérnökképzésig. Ugyanis a munkaalapú társadalom csak akkor működőképes, ha megfelelően kiképzett közlegényei és tisztjei is vannak. Csak akkor működőképes, ha benne minden egyes szereplő tudja a saját feladatát, és képes megbízni a másik munkájában és szakértelmében is. Nos, hát ehhez a jövőhöz, ehhez a munkához és küldetéshez kívánok Önöknek jó egészséget és sok sikert!
Köszöntöm Önöket a műszaki értelmiség napján!
(orbanviktor.hu)
