A Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Kiss Gábor István beszélgetett Orbán Viktorral.

– Az uniós csatlakozás évfordulóján hogy állunk Európával, különös tekintettel a mindenféle rendű és rangú eljárásokra, valójában mi áll a háttérben? Volt-e oda nem illő politikai aspektus a trafikpályázatok elbírálásának szempontjai között, és mi legyen a következő lépés a titkosszolgálati botrány ügyében? Ezekről beszélgetünk Orbán Viktor miniszterelnökkel a „180 perc” vendégével. Ezúttal felvételről, de vágatlanul. Jó reggelt kívánok!

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat!

– Vegyük itt elő azt a kérdést először, hogy miért nem élőben beszélgetünk holnap reggel?

– Azért, mert holnap, tehát pénteken reggel, ami a hallgatóknak ma, Portugáliában kell lennem. A portugál miniszterelnökkel, köztársasági elnökkel tárgyalok, előadást tartok egy estorili keresztény konferencián, és magyar üzletembereket is viszek, 35-40 üzletembert, akikkel a portugál–brazil–magyar gazdasági együttműködés üzleti fórumát is megrendezzük.

– Olyan szempontból kérdezem ezt, és olyan szempontból fontos most itt az interjúban ez a kérdés, merthogy elvileg pénteken megjelenik az Európai Bizottság tavaszi országjelentése, amelyből akár az is kiderülhet, hogy például a túlzottdeficit-eljárás alól kikerülünk-e vagy sem, hogy az egyik legfontosabb kérdéssel kezdjem.

– Szeretnék pontosan fogalmazni: ez a dolog már nem Magyarországról szól, hanem Európáról. Magyarország megtette a magáét, a költségvetési hiányát arra a szintre csökkentette, ahová az unió azt kérte. Ezért, ha az unió tartja magát a saját alapelveihez, különösen az egyenlő elbírálás és az igazságosság elvéhez, akkor meg kell szüntetniük a hazánk elleni túlzottdeficit-eljárást. Amiről – a hallgatóknak mondom – érdemes annyit tudni, hogy 2004-es belépésünk óta folyamatosan fennáll velünk szemben, mert 2004 és 2010 között egyszer sem teljesítettük a vállalásainkat.

– De most egy nappal az országjelentés megjelenése előtt van-e Önnek információja erről az országjelentésről, hogy mi olvasható benne? Kapnak Önök ilyenkor egy vezetői összefoglalót, vagy egy leiratot előzetesen?

– Fogunk kapni biztosan. Mindenfajta, egyébként egymásnak ellentmondó híreink vannak. Ilyenkor a legbölcsebb dolog hallgatni és várni. Én azonban azt mondanám, hogy függetlenül a holnap megérkező dokumentumtól a Magyarországgal szembeni támadások és az a körülmény, hogy egyes országoknak engedményeket adnak a deficit ügyben, Magyarországnak meg sohasem, világossá teszi számunkra, hogy mi most egy igazságtalan Európában élünk. Ha ránézünk az európai gazdasági válság fejleményeire, akkor látható, hogy a válság terheit gyakran a szegényekre akarják hárítani. Ez igazságtalan. Gyakran alkalmaznak kettős mércét. Ez igazságtalan. Gyakran nem adják meg a tiszteletet az európai nemzeteknek. Ez igazságtalan. És gyakran tárgyalás nélkül ítélnek, például Magyarország esetében. Az igazságosság elvével ez is szemben áll.

– Nyilván arra gondol – és most ez egy órával ez előtti információ –, az Európai Bizottság elnöke azt mondja, hogy nagyon valószínű, hogy Olaszország kikerülhet a túlzottdeficit-eljárás alól. Márpedig azt tudjuk, hogy az olaszországi mutatók a hiányra vonatkozóan nem teljesítik ezeket a kritériumokat.

– Ezért mondom, hogy itt most már nem is morgolódok tovább, hanem megvárnám a péntek napközben érkező európai uniós dokumentumot, és utána beszéljünk a konkrétumokról.

– Nagyon röviden kérdezem, mert valóban itt háromféle eljárás van folyamatban Magyarország ellen. A kötelezettségszegési, a túlzott deficit és a bizonyos megfigyelési eljárás. Van-e új információja, kifogás, kritika vagy tényszerű jelzés? Mert néha azért hoz olyan levelet a posta, amelyben tényszerű kritikákat lehet kapni.

– Írásos nincsen. Van itt két ügy, amely nem a nagy politikai ügyeihez tartozik, de jól írja le a helyzetet, amiben ma Európa van. Az egyik, hogy kifogásolják, hogy különbséget teszünk az úgynevezett kommersz rövidital és a valódi gyümölcsből készült pálinkák adóztatása között, ami szerintem nagyon helyes, de úgy tűnik, Brüsszelben erről más véleményen vannak, vagy a szeszipari lobbinak erről Brüsszelben más a véleménye. A másik pedig, hogy kaptunk egy leiratot, azt most tanulmányozom, hogy a tengeri hajóinkon bizonyos szabályokat életbe kell léptetni. Most írunk egy levelet, hogy nincsenek tengereink, ezért ez a probléma nem minősül fontos és lényeges ügynek Magyarország szempontjából.

– Pálinkánk viszont nagyon is van, és ha jól látom a friss híreket, ezt az álláspontját Magyarország, a magyar kormány meg fogja védeni a bíróságon is.

– Igen, természetesen képviseljük ezt a magyar nemzeti érdek szempontjából életszerű álláspontot.

– Mert ez olyan kötelezettségszegési eljárások egyike, amelyek az Európai Unióban szinte minden tagállam ellen százával, ezrével folyamatosan zajlanak.

– Tudja, sok százmillió ember közössége az Európai Unió. Rengeteg vitás kérdés van. Ezért senki nem lepődik meg, hogy a franciáknak vagy az olaszoknak, ha az emlékeim nem csalnak meg, például több ilyen eljárása van, mint Magyarországnak. A dolog ettől még lényeges, mert miután nemcsak sok százmillió ember él az Európai Unióban, hanem hatalmas nemzetközi cégeknek is ez az otthona, ezek a cégek Brüsszelben a nemzeti érdekek ellen elég gyakran lépnek fel, és nem mindig sikertelenül.

– Na, most mégiscsak kiemelnék még egy ügyet, de pusztán azért, mert nagyon fontos gyakorlati szempontokat lehet mellé tenni. Barroso elnök általam említett levelében az egyik kifogása az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyáthelyezési gyakorlatát érintette. Akkor Ön még aznap válaszolt, hogy a kormány kész jogalkotói választ adni erre a kérdésre, és az európai ügyeket magyar bíróságokon nem lehet majd áthelyezni. Azért érdekes ez a kérdés, merthogy közben a múlt héten véget ért egy olyan ügy, hogy kikerültek előzetesből, ne mondjuk ezt másként: gazemberek, akiknek nem sikerült igazolni az ügyét. Nem sikerült a bírósági eljárásnak végigjutni. Tehát nyilván ez az a helyzet, amire megpróbált választ adni egy ügyáthelyezési reform.

– Igen, ráadásul Hollandiában lényegében az a rendszer működik, mint amit mi vezettünk be, tehát ha velünk szemben fellépnek, a hollandokkal szemben pedig nem, az a kettős mérce újabb bizonyítéka. De ennél fontosabb ügy, mármint az elvont európai elveknél fontosabb ügy az, amit Ön említett. Ha valóban megeshet ez a dolog, ez a műsor nem arra való, hogy én az indulatos kifejezéseknek teret adjak, de valóban vérlázítónak kell neveznünk azt a történetet, hogy kiengedtek előzetesből olyan bűnözőket, akik nemcsak súlyos bűncselekményeket követtek el idős emberek rovására, ami önmagában elég ok arra, hogy rács mögött tartsuk őket, hanem meg is öltek embereket. Belehaltak idős emberek abba a bántalmazásba, amit anyagi okokból, tehát rablás közben követtek el. És a magyar bíróság, illetve nem is a bíróságot akarom én most itt a tollam hegyére tűzni, hanem a magyar igazságszolgáltatási rendszer nem volt képes arra, hogy négy év alatt ítélettel lezárja az ügyet. Erre hivatkozva engedték ki őket. Közöttünk járnak idős embereket a pénzükért megölő bűnözők. Mert a magyar igazságszolgáltatás nem volt képes őket időben elítélni. Ez megengedhetetlen! Úgyhogy kértem is egy konzultációt az igazságügyi minisztertől, és megkértem, hogy járjon az ügy végére. Alapos kivizsgálást követelek, és ki kell vennünk azokat az akadályokat a magyar jogrendszerből, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a hatóságok kellő időben ítélettel zárjanak le ügyeket.

– Még egy eljárás. Aztán tovább lépünk a következő témánkra, de az Európa Tanács monitoring eljárása izgalmas kérdés. Ugye, arról döntött ez a bizonyos monitoring bizottság, hogy a magyarországi alkotmányos és demokratikus helyzet miatt az Európa Tanács plenáris ülésének kell majd arról döntenie, hogy meginduljon-e úgynevezett megfigyelési eljárás Magyarországgal szemben vagy sem. És óriási vita volt magáról a döntés szövegéről. Éppen a mai lapokban olvasható az, hogy akik erről szavaztak, nem olvashatták el saját nyelvükön ezt a döntést, nem készültek fordítások, hogy az egész koncepciózus eljárás volt, ahogy megszavazták ezt a javaslatot.

– Erre mondom én azt, hogy láthatóan az európai intézmények ma igazságtalanul bánnak nemzetekkel, és nem adják meg a szükséges tiszteletet az egyes nemzetek polgárainak és maguknak a közösségnek sem. Ez nem fogadható el, nyilvánvalóan bizonyíthatóvá vált, hogy hamarabb volt meg az ítélet Magyarországgal szemben, minthogy megvitatták volna a dokumentumot. Az abban résztvevők nagy része nem ismerte a vonatkozó jogszabályokat. A jelentés tevő – két hölgy volt egyébként –, akik jegyezték a jelentést, egyike visszavonta a maga aláírását mondván, hogy az a jelentési oldal elfogult és alkalmatlan a tárgyalásra. Jól látható, hogy az itt a helyzet, hogy anyagi ügyek vannak a háttérben. Nem találnak rajtunk fogást semmilyen demokratikus norma szempontjából. Az fáj nekik, hogy sok százmillió forintot nem vihetnek ki a nemzetközi cégek az országból, akik a szocialisták alatt ezt bátran, sőt a kormányzati bátorítást is élvezve megtehették. Ennek vége van. Itt marad az a sok száz, időnként ezermilliárd forint, és ezért bosszúhadjárat van Magyarországgal szemben. Így áll a dolog.

– Na, most a héten május 1-jén kilencedik évfordulója volt uniós csatlakozásunknak. Kicsit érdemes talán a dolgok mögé nézni. Beszélünk vitákról, beszélünk érvekről, amelyek részben majd a bíróságon végződnek, részben vállalható vitákról van szó. Korábbi interjúkban végigvettük azokat az alapelveket, ha például a negyedik alkotmánymódosításról beszélünk, hogy milyen értékek mellett áll ki a kormány ezekben a vitákban. Vagy miért vállalja ezeket a konfliktusokat? De mi az Ön forgatókönyve a következő egy évre, néhány évre, ha az európai viszonyunkat egy kicsit általánosabban vesszük elő? És nyugodtan mondhatja azt is, hogy nem ezekre a vitákra kell figyelni, hanem valami teljesen másra, ami Magyarország és az unió viszonyát illeti.

– A gazdaságra kell figyelni. Tehát ma az európai kontinenst egy régen látott, elhúzódó, öt évvel ezelőtt kezdődött, hullámokban újra és újra ránk törő gazdasági válság rázza meg. Az a kérdés, hogy mit tud kezdeni Európa ezzel a helyzettel. A többi kérdés is fontos, de az embereket ez a kérdés érinti húsba vágóan, ezért őket ez érdekli elsősorban. Európa ma frusztrált, hiszen a válság öt éve megy. Gyakran hajlamosak vagyunk ezt világgazdasági válságnak nevezni. Ez nem felel meg a valóságnak. Nem az egész világ gazdasága van válságban, az európai gazdaság van bajban. Még a nyugati gazdasági világhoz tartozó Egyesült Államok is jobb állapotban van, mint mi, az ázsiaiakról nem is beszélek, akik egyébként 5 százalék feletti növekedést produkálnak évente. Tehát európai bajról beszélünk, ezt kéne megoldani. Láthatóan lassan haladunk ennek a megoldásával, ezért Európában erős a frusztráció. Egyébként a szélsőséges erők előretörése is ennek köszönhető. Hiszen ha az ember nem remélheti, hogy a fennálló viszonyok keretei között megoldást találunk az ifjúsági munkanélküliségre, a megélhetés nehézségeire, akkor az emberek magától a rendszertől is elfordulnak, és a rendszert megváltoztatni akaró szélsőséges erőket támogatják. Ez egy európai jelenség. Nos, a dolog úgy fest, hogy közben a magyar válságkezelés pedig sikeres. Éppen azokon a pontokon sikeres, ahol bátran mást tesz, mint amit a többi európai uniós ország tesz. Magas bankadóval dolgozunk, alacsony jövedelemadóval dolgozunk, rezsicsökkentést vezettünk be, átalakítottuk a nyugdíjrendszert. Tehát mi mindent megcsinálunk, ami ésszerű, de az unió számos országa nem ezeket választja, vagy tartózkodik ezektől az intézkedésektől. Tehát Magyarországon az emberek ma jobb eséllyel néznek reménykedve a jövőbe, mint számos európai uniós országban tehetik ezt az ott élők. Ezért mi, magyarok inkább dolgozunk, mi a munkáról beszélünk, Brüsszelt pedig inkább a frusztráltság érzése uralja.

– Menjünk tovább a trafikpályázatok ügyére! Itt eldőltek a koncessziók. Néhány helyen új eljárást, új kiírást kellett tenni, merthogy ezernégyszáz-valahány helyre nem volt jelentkező. Kis túlzással azt lehet olvasni az újságokban, hogy az összes fideszes képviselő valamennyi családtagja, van olyan, ha akarta, ha nem, trafiktulajdonos lett. Illetve azt is lehet már a mai lapokban olvasni, hogy vitathatatlanul baloldali politikusok lettek trafiktulajdonosok. Mit látunk itt magunk előtt pontosan? Van itt politikai korrupció?

– Szerintem ez egy fontos kérdés. Beszéljünk erről, de előtte tisztázzuk az egész átrendezésnek és újraszabályozásnak az értelmét. Mert a lényeg gyakran sikkad el az izgalmasabbnak tűnő részletek mögött. A lényeg mégiscsak az, hogy Magyarországon ma évente meghal körülbelül 35 ezer ember a dohányzás miatt. És úgy tudjuk különböző elemzésekből, hogy a fiatalok között is 27 százalékot tehet ki a dohányzók aránya, ebből 7 százalék naponta rágyújt. Tehát itt egy komoly ügyről beszélünk. 44 ezer helyen lehetett dohányt vásárolni mindenfajta ellenőrzés nélkül Magyarországon, és ezért mi úgy gondoltuk, hogy bátran nézzünk szembe a problémával, és hozzunk egy döntést, miszerint ezt szüntessük meg. Ötezer-egynéhányszáz helynél több helyen ne lehessen Magyarországon dohányt vásárolni. Ugyanakkor azt gondoltuk, ha már népegészségi okokból hozzányúlunk ehhez a kérdéshez, akkor feszítsük ezt fel, illesszük bele a kormány gazdaságpolitikájának általános kereteire, illetve közé. És miután ezen a 35 ezernyi ember halálán meg az ehhez kapcsolódó dohányfogyasztáson nagyon sokan nagyon jól keresnek, igazságosabban osszuk szét ezt a pénzt. Ennek a pénznek a nagy része a multinacionális cégekhez került. Az ügy itt egy kicsit hajaz a rezsicsökkentésre. A multik profitját akarjuk a magyar kis- és középvállalkozásoknál tartani a népegészségügyi okokból megkezdett átalakítás kapcsán. Na, most itt több tízmilliárd forint haszonról beszélünk, és ennek a haszonnak az eddigiekhez képest körülbelül kétszerese kerül majd magyar kis- és középvállalkozásokhoz. Ez az én nézőpontom is. Úgy vagyok vele, hogy baloldaliak is nyertek természetesen, majd mindjárt beszélünk erről, a trafik pályázaton. De az én számomra, ha egy nagy nemzetközi cégtől a profit egy része magyarokhoz kerül, akik történetesen baloldaliak, annak én örülök. Azt akarom mondani, hogy nemzeti politika nézőpontjából nem lehet különbséget tenni jobboldali és baloldali trafikos között. Nemzeti szempontból az a fontos, hogy nemzetközi nagy cégektől magyarokhoz kerüljön a profit.

– Én ezt értem. Nem is úgy képzelem, hogy a pályáztatást a miniszterelnök egyesével végignézi, de azt viszont a kormány vezetőjének tudnia kell, hogy egy ilyen több tízmilliárdos üzlet Svájcban is vonzó lenne a korrupció számára, tehát ha nyilvánosságra hoznák azt, hogy milyen szempontok alapján bírálták el a trafikpályázatokat, és kik bírálták el a trafikpályázatokat, azzal nagyon sokat lehetne előrelépni és tisztázni a helyzetet.

– Szerintem ez meg is fog történni. Egy dolgot nem fogok megengedni, az pedig az, hogy ezt az átalakítási folyamatot bármilyen eszközzel megállítsák. Tehát úgy emlékszem a törvényre, illetve a szabályokra, hogy június 1-jéig kellene megszületniük a szerződéseknek. Azokat meg fogjuk kötni, mert ezt az átalakítást meg kell csinálnunk. És egyébként mindent meg lehet tenni, mindent nyilvánosságra lehet hozni, kivéve azt, ami akadályozná, hogy végigmenjen a folyamat. A folyamat után pedig természetesen, ha a szerződéskötéseken túl vagyunk, akkor pedig onnantól kezdve mindenki mindent megnézhet, ahogyan szeretné. De visszatérve a pályázatokra! Van itt azonban egy olyan csoport, túl azon, amit Ön mondott, hogy jobbikosok és baloldaliak is nyertek. Bár a mi logikánk nem ez volt, hogy úgy kell az embereket válogatni, hogy van baloldali, jobbikos meg fideszes trafikos, de úgy látom, hogy a magyar politikának a dagonyájából nehezen tudja kitépni magát az ember. Mert mégis erről beszélünk itt, nem a nemzeti szempontból fontos döntésről, hanem a pártpolitikai metszetről. De hát legyen így. Sok bejelentés, információ érkezett. Látom, a sajtóban is egyre-másra jelennek meg ezek a baloldali és jobbikos kötődésű nyertesek, ami jól mutatja, hogy nem ez volt a szempont. De mégis van egy csoport, akivel külön kell foglalkoznunk. Mert vannak olyan pályázók, vagy voltak olyan emberek, akik pályáztak, korábban trafikot működtettek, fő állásban tették ezt, és csak dohányt árultak lényegében, és most meg nem nyertek. A számukat most becsüljük meg, és gyűjtjük össze. Velük külön kell foglalkozni, mert az nem engedhető meg, hogy ők meg elveszítsék a megélhetésüket. Ezekkel az emberekkel külön kell foglalkozni. Én utasítottam is az államtitkárt, mondtam, hogy ez becsületbeli ügy, hogy ezeknek az embereknek a nevét gyűjtse össze, és az ő számukra a megélhetést majd biztosítani kell. Ennek a jogi lehetőségét meg is fogjuk találni. Tehát azokról beszélek, akik pályáztak, korábban is vittek trafikot, fő állásban tették ezt, és most nem nyertek.

– Tehát akkor ezekben az esetekben akár új eljárás is elképzelhető?

– Majd megoldást fogunk találni. Én most, ha megengedi, a technikai részletkérdéseket még elkerülném. De az utasításom világos, megoldást kell találni, és az államtitkár úr nyilván tesz is erre előterjesztést.

– De van itt még valami, és ez is látszólag ide tartozik, hogy amíg nem nyilvánosak a szempontrendszerek, az adatok, addig jöhet szóba az is, hogy adatigényléssel szeretné az ember tisztába tenni ezt a helyzetet, és egészen addig lehet összefüggést látni a viharos sebességű információs törvény módosítása és a trafik ügy titkossága között.

– Igen, de itt az fog történni, ha jól emlékszem a törvényre, hogy a koncessziószerződések része, talán egy az egyben része, melléklete maga a pályázat is. Tehát egy koncessziós szerződésben vállaltakat úgy kell rögzíteni, mit vállalt a pályázat során az, aki nyert, azt bele kell írni a szerződésbe. És azok mind nyilvánosságra fognak kerülni, és így szerintem ezen az ügyön túl is jutunk.

– Igen, de vissza még ehhez a jogszabály-módosításhoz, hogy megnézve és kézbe véve ezt a jogszabály-módosítást és mások interpretációját nem elfogadva, nincs szerintem összefüggés a trafikpályázat titkossága és ez a jogszabály-módosítás között. Az a gond ezzel, hogy nem egyeztethető össze…

– Már csak, ha jól értem azért sem, mert mint hogyha ez sokkal később lépne életbe majd.

– Jövő év március 15-én, merthogy az új Ptk.-ból kerül ki.

– Ennek semmi köze semmilyen trafikhoz meg most futó gazdasági ügyhöz. Miután januárban új Polgári törvénykönyve lesz Magyarországnak, ezért néhány ehhez kapcsolódó jogszabályt hozzá kellett igazítani, tehát itt, amiről most vita van adatszolgáltatás ügyben, majd 2014 márciusában áll be, egészen addig a mostani szabályok maradnak életben.

– Igen, de az Önök által alkotmányos alapértéknek tartott, hogy minden közpénzre vonatkozó adat közérdekű adat, ugye, ezt Önök beleírták az alkotmányba. Szerintem ezzel nem fér össze az, hogy a hivatalnok lustaságára hivatkozva korlátozható az adatmegismerés.

– Szerintem a hivatalnok lustaságára soha semmilyen ügyben nem lehet hivatkozni. Mint ahogy a kőműves sem hivatkozhat arra, hogyha Ön házat építtet vele, hogy azért nincs kész, mert lusta volt felhúzni a falat. Tehát ezt az érvelést nem is tudom elfogadni.

– Nézzünk még egy érdekes, nevezzük ezt botránynak nyugodtan, titkosszolgálati ügyet. Itt, ugye, öt évvel ezelőtt a titkosszolgálat vezetőjének az olajszőkítési ügyben érintett Energol volt vezetője felajánlotta, hogy jobboldali politikusokról kompromittáló adatokat szerez vagy gyárt. Már azt is tudjuk, hogy nemcsak tervbe volt véve az ilyen kompromittáló adatközlés, hanem Kósa Lajossal ez meg is történt.

– Valóban, az egy súlyos új, helyzet, amikor kiderül, hogy nem tereferéltek, és a levegőbe beszélgettek bűnözők és titkosszolgálati vezetők, amely helyzet önmagában képtelenség, hanem az ott elhangzottaknak a jegyében és az ott létrejött megegyezést követve elkezdték ezeket végrehajtani. Kósa Lajos speciel, mint Debrecen város polgármestere pontosan egy ilyen politikai merényletnek lett az áldozata.

– De ez csak most állt össze egyébként. Ezt csak most lehet látni, hogy valóban, amit ott az ember olvas ezekben a jegyzőkönyvekben, az történt meg Debrecen polgármesterével.

– Emlékszem a kampányból, ugyan régen volt, lassan már három éve is elmúlt, ott egy valóban teljesen furcsa történet futott végig a kampány során. Megvádolták mindenfélével Debrecen város polgármesterét, majd utána ugyanaz a pasas, aki ezt tette, már elnézést, az a honfitársunk, aki ezt tette, maga jelentette be a nyilvánosság előtt, hogy ő ezt titkosszolgálati felkeresésre, nyomásra tette meg. Most nem akarok a konkrét ügybe belekeveredni, de majd ezt fel kell tárni teljes mélységében.

– Így van. Tehát az a kérdésem, hogy… Bűnpártolás miatt nyomoz már az ügyészség egyébként már az év eleje óta. Ön szerint most látva ezt az ügyet, látva a Portik–Laborc-találkozók egyre-másra, naponta, újra és újra új fordulatot vevő helyzetét, mi a következő lépés? Szükséges-e Önnek valamilyen javaslatot tenni ez ügyben?

– Az első dolog azért az, hogy tisztázzuk a viszonyunkat az egész kérdés körül. Mármint nem a Fidesz és nem is a miniszterelnök, hanem az ország. Mert azért mégiscsak eltelt huszonhárom év a rendszerváltás óta, és a kommunizmusban rendkívül sok politikai aljasság történt, és ha arról úgy gondolkodunk, hogy a politikai aljasság a kommunizmus lényegéhez tartozik, ezért, ha az ember olvas róla, akkor, minthogyha messzi távolba vesző történelmi korszakról olvasna, de ez a dolog, amiről beszélünk, ennek kommunista szaga van. Ez itt van, ez ma történt. Vagy, ha úgy tetszik, közvetlenül a mi életünkben, egy-két évvel ezelőtt. Ezért szerintem, hogy az ország és mi, mindannyian, politikusok is viszonyuljunk ehhez az ügyhöz, és tegyük világossá, hogy bűnözőkkel nem lehet összeállni. Ez nem pártpolitikai kérdés. És az, hogy az MSZP-sek ezt megtették, egy nagyon súlyos ügy. A demokráciában nem is minősíthető súlyos ügy, nincsen rá elég súlyos szó. De ugyanakkor az is fontos dolog, ha a jobboldal meg tudja azt, hogy ezek nem a baloldali választók. Tehát nem szabad kétségbe vonni a baloldalra szavazó emberek jóhiszeműségét és tisztességét, csak azért, mert azok, akikre ők szavaztak, ilyesmit csináltak. Mert én biztos vagyok abban, hogy a baloldali szavazók nem azért szavaztak a szocialistákra, hogy utána ők visszaélve az emberek bizalmával, a hátuk mögött bűnözőkkel álljanak össze. Ezek embert ölt bűnözők, tehát ezek nem bolti tolvajok. Ezek a szervezett bűnözés, a maffiabűnözés központi figurái. Ezért a kulcskérdés szerintem, amire választ kell kapnunk, és erre várok én is választ, hogy ki adott megbízást a magyar titkosszolgálat vezetőjének arra, hogy szervezett bűnözőkkel szűrje össze a levet, és amikor a konkrét akciókat végrehajtották, akkor tudni akarom, hogy a biztonsági szolgálat vagy a nemzetbiztonságon belül kik voltak azok a tisztek, akik részt vettek ilyen akciók lebonyolításába? És őket ki utasította erre? Ezt mindenképpen tisztáznunk kell! E nélkül a magyar demokrácia törékeny marad.

– Közben ne menjünk el azért a mellett, a hét egyik fontos eseménye volt, hogy az országgyűlés törvénybe rögzítette a látható és érezhető rezsicsökkentést széles parlamenti többséggel, ellenzéki szavazatokkal. Ugye, ez alapján a földgáz, az áram és a távhő ára januártól már bekövetkezett csökkentése mellett előírja a víz és a szemészállítási díjak további csökkentését is.

– Most már azért április vége felé járunk. Januárban megtörtént az, ami emberemlékezet óta nem esett meg velünk, hogy csökkent valaminek az ára az év elején, nem pedig nőtt. Ráadásul nem is akármié, hanem a gázé meg a villanyé. Emlékszem a sikolyokra, a multinacionális cégek sikolyaira: tönkremennek, be kell zárni a boltot, nem lesz ellátás, elbocsátások lesznek, leromlik a szolgáltatások színvonala, és így tovább. Kiderült, hogy ebből semmi nem igaz. Sőt, azóta látjuk a profitszámaikat, van ott még tartalék bőven, ezért a két nagy ügyben is további rezsicsökkentésen dolgozik a kormányzat. Visszatérve most erre a másik ügyre, itt a szemétszállításról, vízről, csatornáról, kéményseprési díjakról beszélünk. Ezeknek a mértéke is elfogadhatatlanul magas. A kormány elkötelezett a rezsicsökkentés folytatása mellett, ezért most a parlamenti szavazatokkal megtámogatva végre is hajtjuk a rezsicsökkentést, és készülünk a következő nagyobb lépésre.

– A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök, ahogy említettem, a beszélgetést ezúttal felvételről, de vágatlan formában hallották.

(orbanviktor.hu)