Orbán Viktor beszéde a Tranzit-Food Élelmiszeripari Kft. új üzemének átadásán Nyírgelsén.
Köszönöm szépen, hogy meghívtak ide, maguk közé, és itt lehetünk ma együtt. Már sokat tanultam, a következő kormánynak is meg fogom mondani a tisztelt tulajdonos itt lelkünkre kötött szavait: nem nyafogunk. Ugyanis kétségkívül a helyzet jobb, mint volt négy évvel ezelőtt, de erre a jelmondatra a következő kormánynak igencsak szüksége lesz, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretettel köszöntöm a polgármestereket, a parlamenti képviselőket, Államtitkár urat és mindenekelőtt természetesen a családot, a tulajdonos Szabó családot. Tulajdonképpen miattuk vagyunk itt. Most persze úgy csinálunk, mintha az üzem miatt, amit át fogunk adni, lennénk itt, ez helyes, de valójában azt hiszem, itt azok vagyunk többségben, akik azért jöttek el, hogy elismerésüket fejezzék ki egy olyan magyar családi vállalkozásnak, amely megérdemli a tiszteletet, megérdemli az elismerést, és amiből – azért vagyok én itt – nemcsak az Önök megyéjében, hanem országszerte sokkal többet szeretnénk látni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Akkor is eljöttem volna, ha éppen nem volna választási kampány, mert egy ilyen beruházás, egy ilyen családi beruházási siker méltó az országos figyelemre. Talán egy miniszterelnöki látogatás fölkelti az országos figyelmet is, és emlékeztet bennünket, magyarokat arra, hogy mi ilyesmire is képesek vagyunk. Olyan sokat beszélünk a gyengeségeinkről, a hiányosságainkról, a rossz oldalunkról és olyan keveset a jó oldalunkról. A mi szakmánkban pedig van egy bölcsesség, amely azt mondja, hogy a saját sikereink olyan fontosak, hogy azok dicséretét nem bízhatjuk másokra. Azonban ez valahogyan a magyar néplélekkel ellentétben áll; nem szívesen beszélünk a saját sikereinkről meg a saját képességeinkről. A magyar valahogy úgy van vele, gondolom, ez egy kurucos örökség lehet, hogy beszél a munkánk magunk helyett is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azonban én megengedhetem magamnak, hogy beszéljek a tulajdonosok helyett is, és elmondhatom, hogy igen, nagyon fontos lenne, hogy erről a vállalkozásról, ezekről a sikerekről Magyarországon minél több helyen tudjanak, mert ezek a sikerek azok, amelyek visszaadják az önbecsülésünket, amelyek bebizonyítják, hogy igenis nekünk, magyaroknak is sikerülhet. Igaz, lottóötös nem jut mindenkinek, igaz, hogy nem az égből pottyan az ölünkbe, és nem repül a sült – nem a galamb, hanem a – kacsa a szánkba, hanem azért bizony meg kell dolgozni, ha valaki sikert akar.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért is örömmel jöttem el, mert – gondolom, hogy a Szabó család nem tekinti ezt sértésnek – én mindig is tiszteltem a régi vágású embereket, és én hiszek abban, hogy a régi vágásúhoz tartozó tulajdonságoknak van jövője. Én hiszek abban, amit itt hallhattunk, hogy nem spekulációval lehet vagyont és nemzetközi hírnevet elérni, hogy igenis vannak régi vágású emberek, akik hisznek azokban a szavakban, hogy munka, megtakarítás, fejlesztés, bizalom, szavatartás, munkát adni másoknak, úgy vinni egy vállalkozást, hogy abból ne csak a tulajdonos, hanem mindenki, aki kapcsolatba kerül ezzel a vállalkozással, jól járhasson. Szeretnék tehát gratulálni a tulajdonosnak, és még egyszer szeretném megköszönni a család fejének, hogy volt olyan kedves, és meghívott ide.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ha már lúd, legyen kövér – ez egy régi és igencsak igaz közmondás –, és örülök annak, hogy vannak az országnak olyan vállalkozói, akik ezt komolyan veszik.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hallhattuk az országok neveit, ahova ez a magyar családi vállalkozás nem egyszerűen csak eladja az áruit, hanem nagy, szerencsésebb sorsú országokhoz tartozó vállalkozásokat megelőzve, felülmúlva tudja eladni az áruit. Nem akármilyen piacok ezek, ezt szerintem itt Szabolcsban is tudják, hogy Németországba, Ausztriába, Oroszországba, Japánba, Kanadába, vagy éppen az Egyesült Államokba élelmiszert eladni nagy bravúr. Ott nincs nyafogás, ott nincs magyarázkodás, ott nincs mellébeszélés; ott minőség van, teljesítmény, szállítás, időpont és ár. Punktum, és aki bírja, bírja, aki nem, ahelyett jön más.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Önmagában impozáns ezeknek az országoknak, mint felvevőpiacoknak a fölsorolása. Az pedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ma Magyarországon egy élelmiszeriparral foglalkozó cég betölthessen piacvezető szerepet, illetve az ágazat, amihez tartozik, Európában piacvezető szerepet tölthessen be, mint mi a húslúd ügyében, különösen elismerésre méltó. Kell most itt elmondanom néhány olyan tényt, amely nemcsak Önökre, hanem az országos nyilvánosságra is tartozik. Egy olyan cégnél vendégeskedünk most, amely mintegy ezer embernek ad munkát, ráadásul fejlesztésekben gondolkodik, újabb munkahelyeket fog létrehozni. Hallhattuk – én is szeretném a hatóság képviselőjeként megismételni –, kiemelt adófizetővel van dolgunk, rendesen befizetik az adót, mi több, nemcsak hogy rendesen, hanem pontosan is, és évente több mint egymilliárd forinttal, 1.250 millió forinttal járulnak hozzá az ország és a környékbeli települések gazdálkodásához. Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kicsit kitekintve innen, ebből a sátorból, hadd mondjak Önöknek néhány szót a kis- és középvállalkozásokról is. Én az elnök úrnak már mondtam, alig vártam, hogy már meghívjanak végre egy olyan helyre, ahol nem egy nagy, nemzetközi cég szerelőcsarnokát kell átadnom, mert persze annak is nagyon örülünk, mert ki ne örülne egy Audinak, vagy ki ne örülne egy Mercedesnek, vagy ki ne örülne egy itt, az Önök megyéjében szárba szökő, mondjuk, LEGO nevet viselő nagy, nemzetközi beruházásnak? Mindannyian örülünk neki, hiszen munkahelyeket teremt, adót termel, értéket hoz létre, de mindig van azért az ember a szívében valami olyasmi, hogy meghívtak, meghívtak, de minthogyha valahogy csak vendég lennék. Persze, mi dolgozunk ott, mi állítjuk elő, „Made in Hungary”, ez lesz ráírva a Mercedesre is, de azért az mégiscsak egy Mercedes.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Más érzés, ha oda hívják az embert, ahol a tulajdonos is magyar, ahol a tőkét is a magyarok állították elő, ahol a profitot is a magyarok állítják elő, és a profit is a magyarok zsebébe megy. És ha jól gazdálkodnak, mint ahogy a házigazdánk teszi, akkor ebből új beruházások és munkahelyek jönnek létre. Tehát nem egyszerűen közgazdasági ésszerűség okán, hanem szívbéli okokból is az a helyes, hogyha a magyar gazdaság gerincét a magyar kézben lévő vállalkozások adják. Ide kellene eljutnunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma még nem vagyunk itt. Az okokat Önök jobban ismerik, mint én, de legalább annyira biztosan. Mindamellett nem véletlen, hogy éppen ezen a területen sikerült nemzetközileg is figyelemre méltó teljesítményt elérni, hiszen mi, magyarok Európa egyik legjobb adottságú földjét örököltük. Az éghajlat összességében mégis inkább kiegyensúlyozottnak mondható, a termőtalajunk jó, és az ipari szennyeződés, amely nagyon sok országot kínoz egyébként, nálunk még mindig rendkívül alacsony. Ráadásul, a mezőgazdasági adottságokkal párosul az évszázadok alatt kifejlesztett gazdálkodási kultúránk, a birtokgondozás ösztöne és szakismerete, amit röviden úgy is összefoglalhatok, hogy a magyarok általában jó gazdák.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt a kis- és középvállalkozó szót használtam, holott egyébként láthatták a számokból, hogy ez egy nagyvállalkozás, de nyilván a család alá tudja támasztani, hogy ez európai vagy világméretekben inkább kis- és középvállalkozásnak minősül. Ezeknek a vállalkozásoknak különösképpen szükségük van egy jól működő, bátor és nemzetileg elkötelezett kormányra. Ugyanis a mai magyar gazdálkodás föltételeit már nem kizárólag Budapesten alakítjuk, nagyon sok előírás, szabály, törvény bizony Brüsszelben születik. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lelkületű, milyen összetételű, milyen gondolkodásmódú emberekből áll egy kormányzat. Tudja-e, hogy mi a dolga, tudja-e, hogy mit kell tennie a nagy európai uniós csatákban? Ha Önök visszaemlékeznek az elmúlt időszakra, és most nem a politikai csatákra szeretném Önöket emlékeztetni, mert azt láthatták a tévén keresztül, bizony vívtunk csatákat, kevésbé látványosakat is kifejezetten gazdasági kérdésekben, például a baromfi ágazatnak nyújtható támogatások megvédése érdekében. Óriási harcokat vívtunk. Az eredmény az lett, hogy 2018. december végéig engedélyezték Magyarország számára az állatjóléti támogatások fönntartását, ami a baromfi esetében azt jelenti, hogy rögtön meg is dupláztuk az ilyen célra fordítható támogatásokat, és fölemeltük nyolcmilliárd forintra. Közkeletű félreértés, szeretném eloszlatni: nem az unió ellen harcolunk, hanem a magyar emberek érdekéért harcolunk az unióban. Aki ezt nem érti, annak csak annyit mondanék, hogy akinek nem borja, nem nyalja. Helyettünk senki sem fogja megvédeni a magyarok érdekét. Én még sohasem találkoztam se egy némettel, se egy franciával, se egy olasszal, aki azért ment volna Brüsszelbe, hogy megvédje a magyar emberek érdekeit. Ha tehát mi nem tesszük ezt meg, ha mi nem védjük meg a magyar húsipar érdekeit, akkor senki sem fogja ezt megtenni helyettünk Európában, és a végén oda juthat a húságazatunk is, ahova egyébként a cukoripar került.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A következő hét évben jelentősen megváltoztatjuk a gazdaságfejlesztésre fölhasználható források rendjét. Nemcsak egyszerűbbé tesszük, nemcsak kevésbé lesz bürokratikus, hanem a rendelkezésünkre álló forrásoknak több mint 60 %-át közvetlenül a gazdaságba szeretnénk és fogjuk is szándékaink szerint eljuttatni. Szeretném megvilágítani annak okát, hogy miért kell ilyen radikális változást végrehajtanunk. Fontosak persze a főterek is meg a szökőkutak is, félreértés ne essék, de a következő időszakban nekünk a gazdaságba kell eljuttatni a rendelkezésre álló forrásokat. A mi számításaink szerint ma – az Eximbanknál meglévő adatbázis alapján mondom mindezt Önöknek – úgy látjuk, hogy körülbelül kétezer olyan kis- és középvállalkozás van Magyarországon, amely képes saját terméket vagy szolgáltatást előállítani és exportként értékesíteni. És a mi gazdasági szakembereink szerint, akikkel én e tárgyban egyetértek, úgy látjuk, hogy a magyar gazdaság akkor áll majd a saját lábán, akkor lesz szinte megrendíthetetlen, akkor lesz versenyképes a nálunk szerencsésebb országokkal is, hogyha kétezerről ezeknek a cégeknek a száma 12.000-re fog növekedni. A mostani magyar kormánynak, és ha a választópolgárok megsegítenek bennünket, akkor a következő magyar kormánynak is az a célkitűzése, hogy a kétezer exportképes magyar kis- és középvállalkozások számát 12.000-re növeljük fel. Ha ez meglesz, most már ehhez megvannak egyébként a hitelnyújtási, finanszírozási, pénzügyi keretek, akkor a magyar gazdaság feldönthetetlenül biztos lábakon áll majd.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még egyszer szeretnék gratulálni a házigazdánknak. Megbocsájtja nekem nyilván, hogyha afféle jó magyar gazdaként erről a rókáról legalább két bőrt szeretnék lehúzni. De hát nem mehetek innen anélkül, hogy nem mondanék néhány szót arról, hogy azért április 6-án történni fog valami ebben az országban. És ami történni fog, nemcsak egy esemény, hanem az életünket és a jövőnket meghatározó esemény lesz, ha úgy tetszik, a demokrácia ünnepe. A demokráciáról sok rosszat és sok jót lehet mondani, de egy dolgot nem, egy dologgal egyáltalán nem vádolhatjuk meg, hogy nem mi döntenénk el, hogy végül is milyen irányba haladjon a hazánk. Ezt mi fogjuk eldönteni április 6-án, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a demokrácia ünnepe. Részt vehetünk, elmehetünk, és meghozhatjuk azt a döntést – minden szavazat számít –, amely egyébként eldönti a közös jövőnket. Nekem nem dolgom most itt, hogy a saját lovamat, lovunkat dicsérjem, de annyit szeretnék azért a figyelmükbe ajánlani, hogy a 2010 és a 2014 közötti négy esztendő nem volt könnyű, ezt Önök is láthatták. Pénzügyi összeomlás és válság szélén egyensúlyozott Magyarország. Egy segélyalapú gazdaságban éltünk egy munkaalapú gazdaság helyett. Nem mondhatom, hogy Magyarország jól teljesít, de azt mondhatom, Magyarország jobban teljesít, mint korábban. Mégiscsak elmozdultunk egy segélyalapú gazdaság irányából egy munkaalapú gazdaság irányába. Úgy érzem, hogy a magyarok hinni kezdtek abban, hogy van értelme dolgozni. Van értelme vállalkozni, van értelme fejleszteni, van értelme beruházni, mert előbb-utóbb a munka meghozza a várt sikert.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nemzetgazdasági jelentősége van annak, hogy a magyar kis- és középvállalkozások hogyan fognak dönteni az előttünk álló választásokon. Nagyon sok vállalkozó él Magyarországon, sokkal többen, mint egyébként azt általában gondolni szoktuk. A vállalkozóknak igenis van szavuk – tisztelt Szabó úr –, igenis az ilyen családi vállalkozásoknak van jelentőségük, nem mindegy, mit mondanak, nem mindegy, hova teszik a voksukat, nem mindegy, hogy a saját példájukkal mit erősítenek. Én azt kívánom Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, azt kívánom a környékbeli településeknek, azt kívánom Magyarországnak, hogy a kis- és középvállalkozók mindig álljanak ki Magyarország mellett, és válasszanak Magyarországhoz méltó nemzeti kormányt.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!
(miniszterelnok.hu)
