Orbán Viktor beszéde a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. gyárának átadási ünnepségén 2014. március 27-én, Kecskeméten.
Amikor itt a függöny felé mentem, azt hittem, szavazni is fogok. Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ebből is látszik, hogy tíz nappal a választás előtt az ember már nem teljesen ura a saját gondolatainak. Mindemellett engedjék meg, hogy a józan ész szabályait követve és az illendőségnek is megfelelve, egyúttal a baráti érzelmeimet is kifejezve tisztelettel és szeretettel köszöntsem Thiele elnök urat, aki valóban megtisztelt bennünket azzal, hogy ma itt van közöttünk. Hasonlóképpen szeretném tisztelettel köszönteni Lepsényi vezérigazgató urat is, akivel az elmúlt években a magyar kormány jó szakmai együttműködést alakított ki.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hadd folytassam ott, ahol képviselőjelölt úr az előbb abbahagyta. Az egy kisebbfajta csoda, de legalábbis bravúros teljesítmény, hogy egy hagyományai szerint mezővárosi múlttal rendelkező település, mint az Önök városa, a jó vezetésnek köszönhetően, a jövő megértésének köszönhetően és a barátok, szövetségesek keresését célzó politikának következtében a XXI. század egyik ipari centrumává, valódi magyar ipari centrumává vált. Ez fantasztikus teljesítmény. Engedjék meg, hogy mindenekelőtt ehhez gratuláljak a kecskemétieknek. Halkan szeretném megjegyezni, hogy a magyar kormány is igyekezett ehhez hozzátenni valamit. 17 milliárd forintnyi adósságot vettünk le a város válláról, és az elmúlt években 1.336 programot, projektet 109 milliárd forintnyi értékben támogattunk. Ezek mind a város és környékének fejlődését szolgálták. Elvittünk tehát 17 milliárd forintot, és hoztunk 109 milliárdot. Thiele úr is megerősítheti, hogy még Németországban is ritka az olyan jó üzlet, mint amit Kecskemét kötött a magyar kormánnyal.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Fontosnak tartom elmondani, hogy ez a gyár egy német gyár. Mindig is azon az állásponton voltam, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni, sőt az okos ember arra törekszik, hogy mindenkitől tanulhasson valamit. Fontos dolog az, amit mi a németektől megtanulhattunk. Mindannyian emlékezhetünk arra, hogy milyen reménytelen helyzetben volt Németország a II. világháborút követően, és milyen hatalmas energiákat mozgósított annak érdekében, hogy talpra tudjon állni. Sőt, ne csak talpra álljon, hanem elnyerje a világ megbecsülését, elismerését, és elfoglalhassa a helyét a világ nemzetei között, azt a helyet, amely őt a tehetsége és szorgalma alapján megilleti. Sokan sokat gondolkodtak már arról, hogy mi a német csodának a titka. Mindenkinek van erre megfejtése, nekem is van egy. Szerintem a kulcs az önbecsülés. Egy nehéz helyzetbe került nemzet csak akkor képes sikereket elérni és talpra állni, ha megőrzi mélyen – ha máshol nem, hát mélyen megőrzi – az önbecsülését. Nekünk, magyaroknak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezt érdemes megértenünk, és ha visszatekintünk a mögöttünk hagyott évekre, akkor a mostani magyar sikereket sem lehet máshogyan magyarázni, minthogy az utolsó pillanatig mindig megőriztük azt a képességünket, hogy tartani akartuk magunkat valamire, nem akartunk senkinél rosszabbnak bizonyulni, be akartuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk a világ bármely országával versenyképes teljesítményt nyújtani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Thiele elnök úr az előbb egy nagyon fontos dolgot mondott, amely a jövőt, az egyébként nem könnyű és küzdelmes jövőt villantja föl előttünk. Azt mondta, hogy példaértékű gyorsasággal épült föl ez a gyár. Erre büszkék vagyunk. Az elmúlt négy évben Magyarország legnagyobb versenyelőnye a politikában is és a gazdaságban is a gyorsaság volt. Azért tudtunk gyorsak lenni, mert egységesek voltunk. Nemcsak a választás egyetlen napjáig, hanem együtt maradt az ország, megértette, hogy össze kell tartanunk ahhoz, hogy sikeresek legyünk, ha el akarjuk hárítani a gazdasági válságot, vagy éppen a Duna árhullámával szemben kell megvédeni a hazánkat. Gyorsaság – mondta Thiele elnök úr, de azt is hozzátette, hogy ez a rekord kérészéletű, mert Kínában nemsokára még gyorsabban fognak fölépíteni egy gyárat. Ez világossá teszi számunkra, magyarok számára, hogy nem elégedhetünk meg azzal a teljesítménnyel, amit eddig elértünk, mert a világ új kihívásokat tartogat, és nekünk mindenkinél gyorsabbnak kell lenni. Még azoknál is, akik ma még gyorsabbnak bizonyulnak, mint mi.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt a versenykihívást kell megértenünk nekünk, magyaroknak, és ezért érdemes nem beérnünk azzal, ahova eljutottunk, hanem újabb és újabb célokat kitűzve magunk elé újabb és újabb versenyekbe kell beneveznünk. Szeretném elmondani Önöknek, hogy én személyes hálával is tartozom a Knorr-Bremse cégnek. Ez a hála még 1999-re megy vissza, ennek az az oka. Önök már nem emlékeznek erre, mert nyilván a mindennapi élet sürgése és forgása kitörli az emlékezetből ezeket a periódusokat. De én jól emlékszem, 1999-ben Magyarország azzal a dilemmával küzdött, hogy ugyan sikerült már Magyarországra hozni néhány nagynevű, nyugati gyár gyártókapacitását, de vajon örökre szállítószalagkezelők, bedolgozók, és darabkaösszeillesztő kultúrájú iparunk lesz, ilyenek maradunk, vagy el tudunk-e érni ennél magasabb, kifinomultabb, több tudást, nagyobb képzettséget igénylő pozíciókat és az ezzel járó nagyobb hasznot? És az 1990-es évek végén nem nagyon látszódott, hogyan lesz ebből az összeszerelő Magyarországból egy kutatásban, technológiában, fejlesztésben is a világ élvonalához tartozni képes Magyarország. És ez volt az a pillanat, amikor a Knorr-Bremse úgy döntött, hogy Budapesten létrehoz egy fejlesztési központot, és ezzel példát mutatott a magyar kormány számára. Megmutatta, hogy mire kell törekedni, mi az a beruházás, mi az az együttműködés, mi az a befektetés, amire Magyarországnak szüksége van ahhoz, hogy egyel előrébb rukkolhasson a nemzetközi versenyben. Én hálás vagyok a Knorr-Bremsének azért, hogy 1999-ben nemcsak egy fejlesztési központot hozott létre Magyarországon, hanem ezzel a zseblámpával megmutatta azt az utat, amit a magyar iparpolitikának érdemes követnie, és amelyet legjobb tudásunk szerint azóta – ha rajtunk múlik – követünk is mindig.
Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hadd idézzem ide Önök elé, hogy amikor én ide készülődtem, akkor a Knorr-Bremse honlapjára is fölvergődtem – van egy magyar nyelvű oldal is –, és ott azt a mondatot találtam, hogy „több mint egymilliárd ember veti naponta a bizalmát a Knorr-Bremse rendszereibe.” Egymilliárd! Ez azt jelenti, hogy minden hetedik ember a földgolyón! Itt most egy olyan gyár avatásán vagyunk, amely olyan terméket állít elő, amelyben a világon minden hetedik ember minden nap megbízik. Thiele úrnak is, a Knorr-Bremse vezetőinek és az itt dolgozó magyaroknak is szeretnék gratulálni – nem akármilyen felelősség ez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Talán érdemes fölidézni azt is, amit Thiele úr elénk hozott a rendszerváltás éveiből, amikor a Knorr-Bremse átvette egy kecskeméti vállalat irányítását, amely létezett már korábban. Szerszámgépipari Műveknek hívták. Ez a Knorr-Bremse cég már 1969-ben is együttműködött ezzel a magyar céggel. Jól látszik tehát, hogy egy régi hagyomány kapott modern formát az ideérkezett beruházásokkal. Ez jól mutatja, hogy akármilyen is a múltunk, egyáltalán nem mindig makulátlan, sőt sohasem hibátlan, de mindig van benne valami, amit érdemes tovább vinni magunkkal a jövőbe.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül szeretném még ideidézni azt a mondatot is, amelyet hasonlóképpen olvashattam, így hangzik: „a német vállalat a szériában gyártott termékek egyenletes jó minősége miatt választotta Kecskemétet.” Ha ezt lefordítom a hétköznapi élet nyelvére, ez azt jelenti, hogy a Kecskeméten dolgozó magyar munkások képesek előállítani egyenletes jó minőségű, szériában gyártott terméket. Ezért persze minden elismerésünk és nagyrabecsülésünk Thiele úré, elismerésünk a vállalat vezetőinek, de ez a beruházás nem jöhetett volna létre itt, Kecskeméten a munkásaink nélkül. Azok nélkül a magyar munkások nélkül, akik bebizonyították a korábbi években, hogy képesek a világ bármely országával vetélkedő színvonalon egyenletes jó minőségben, szériában gyártott termékeket előállítani. Ha úgy tetszik: a kecskeméti munkások maguknak köszönhetik azt a lehetőséget, ők dolgoztak meg érte, hogy a következő beruházás, ami egy ilyen nagy cégnél mindig nehéz kérdés, éppen itt valósulhatott meg Kecskeméten. Azt gondolom, hogy a munkások büszkék lehetnek saját magukra, nekünk pedig, magyaroknak minden okunk megvan arra, hogy büszkék legyünk a magyar munkásokra.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A jövőről szólva nem akarok én zsákbamacskát árulni. A jövő évben is és a jövőért is meg kell dolgoznunk, de az eredmény, ami ebben az új gyárban fejeződik ki, biztatást jelent a jövőre nézve. Azt üzeni, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy a magyarok képesek állni a versenyt, képesek lesznek arra, hogy a következő években és évtizedekben is a világszínvonal legjavát nyújtsák az itteni munkájukkal.
Engedjék meg, hogy gratuláljak még egyszer Thiele elnök úrnak, gratuláljak a gyár vezetőinek, és különösen megköszönjem nemcsak a tényt, hanem a tényben kifejeződő üzenetet és biztatást, amit Thiele elnök úrtól hallhattunk, hogy ezt az üzemet magyarokkal terveztették meg, a kivitelezést magyarokra bízták – ezzel is megüzenve mindannyiunknak, hogy a világ legnagyobb ipari hatalmához tartozó, világszínvonalú vállalatok bíznak Magyarországban, bíznak a magyar vállalatokban, és bíznak a magyar munkásokban és a munkájuk színvonalában. Engedjék meg még egyszer, hogy az elnök úrnak nagyrabecsülésemet fejezzem ki, Lepsényi úrnak megköszönjem az együttműködést, a gyárban dolgozó munkásoknak és családjaiknak pedig sok erőt és jó egészséget kívánjak.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
(miniszterelnok.hu)
