Orbán Viktor beszéde a Rubik-kockát formáló múzeum bemutató sajtótájékoztatóján, Budapesten.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nehéz és furcsa helyzetben vagyok, mert az igazi előadás elhangzott, én egy utózenekarként léphetek itt föl. Ez elég ritka az én praxisomban. Mégis mindannyian azért jöttünk össze, hogy a professzor urat hallgassuk meg, de hát valakinek nyitni kell, ezért vannak előzenekarok, és valakinek zárni kell, ezért vannak utózenekarok. Másfelől általában a miniszterelnöki megszólalásoktól azt szokták remélni vagy várni, hogy az adott üggyel kapcsolatban valami magvas, lényegre törő dolgot fog mondani. Na de itt a professzor, aki az egészet kitalálta, tehát hozzá képest gyarló miniszterelnökök meglehetősen kevés újdonsággal szolgálhatnak, ha innovációról, föltalálásról és ilyenekről van szó. És ha már mindenki tett néhány személyes megjegyzést, hogy is jutottunk el odáig, hogy egy asztal mögött ülünk, amely egy kicsit persze a téeszek zárszámadásának hangulatára emlékeztet bennünket még a régi világból, én is tennék egy személyes megjegyzést. Nem is emlékszem pontosan, hogyan történt, de valaki a kezembe nyomott egy könyvet, amit egyébként Radnai Péter úr állított össze, és amiben ez a gondolat, vagyishogy Rubik Ernő nagyszerű találmányát egy látványelemmé, tehát egy épületté is alakítsuk, és ha már valaminek van formája is, akkor nyilván belseje is van, és akkor helyezzünk el benne valamit. A kiinduló gondolat talán ennyi lehetett. S akkor mondtam, hogy szeretnék találkozni Radnai úrral, hogy beszéljünk erről a dologról, mert úgy tűnik, hogy ebből valamit ki lehet hozni. Sokan mondták, hogy ezt ne tegyem. Mondtam, hogy de hát miért ne? Hát, mondták mégiscsak a Playboy főszerkesztője. Mondtam, hogy nagyon derék dolog, hogy aggódnak az erkölcsi fejlődésemért, de én még olyanabbakat is láttam, mint ami abban az újságban van, tehát ez önmagában nem egy visszatartó erő. Másfelől mondták, hogy az lehet ugyan, de másfelől meg nem őrölünk valószínűleg egy politikai malomban sem. És könnyen lehet, hogy ez is igaz, de az ember azt pontosan tudja, hogy alkotni meg dolgozni pártalapon nem nagyon lehet. Dolgozni okos ember nemcsak a jobb vagy a bal kezével dolgozik, hanem mind a kettővel, és ha gondolkodni kell, akkor sem hiszem, hogy a jobboldaliak agyuknak csak a jobboldali felét, a baloldaliak meg a másik felét használnák. Így aligha jutunk előre. Van itt egy remek ötlet, gondoltam én, akkor üljünk össze, és beszéljük meg, hogy mire tudunk jutni. Hát így jött létre ez a találkozó. Ez a személyes találkozó Radnai úrral jól mutatja, hogy akik nem hisznek a közös munka lehetőségében, azokat a hitetlenség milyen nagyszerű dolgoktól foszthatja meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen azonban ez a találkozó nem a mi kettőnk összejöveteléről szól, hanem Rubik Ernő találmányáról és az abból kinövő, reményeink szerint a magyar szellem nagyszerűségét szimbolizáló épületről. Azt hiszem, hogy aligha létezik nagyobb megtiszteltetés annál, minthogyha egy dolgot az alkotójáról neveznek el és ismernek el világszerte, hiszen ilyenkor egy családnév válik márkanévvé, ami arról vall, hogy egy olyan különleges dolgot talált fel valaki, amely oly mértékben különbözik mindentől, amit addig ismertünk, hogy nincsen rá más szavunk, mint a föltaláló családneve.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Számomra azért is megragadó és miniszterelnökként is fontos ez a kocka, mert mindannyian tudjuk, hogy a magyarokban van egy magányosságérzés meg egy elszigeteltségérzés. Azt gyanítjuk, hogy ennek az oka leginkább a nyelvi elszigeteltségünk, és keressük azokat a lehetőségeket, amikor torzítás nélkül mindazt, amit a világról gondolunk, elmondhatjuk másoknak. Olyanoknak, akik más nyelven beszélnek. És erre nagyon kevés lehetőség adódik az életben. Szerintem ez lehet a magyarázata annak, hogy a világraszóló találmányok gazdáit Magyarországon különleges tisztelet övezi. Szerintem különlegesebb vagy odaadóbb vagy teljesebb, lelkileg mélyebb tisztelet, mint más nemzetek fiait vagy lányait, mert úgy érezzük, hogy egy-egy ilyen föltaláló kiszabadít bennünket ebből a nyelvi elszigetelődésből, és igazából megnyitja  a magyarok számára a lehetőséget, hogy elmondhassák a világnak azt, amit arról gondolnak. Nos, ilyen értelemben tehát a magyar szellem szimbólumának is tekinthetjük ezt a kockát, ami talán egy jelentős látványelemévé válik fővárosunknak. Köszönettel tartozunk ezért Rubik Ernőnek.

Amikor ide készülődtem, akkor próbáltam megnézni, mégis honnan jön Rubik Ernő. Most azt kell mondanom, nemcsak neki tartozunk tisztelettel, és nemcsak előtte kell megemelnünk kalapunkat, hanem az édesapja előtt is, amire eddig talán a nagy nyilvánosság előtt ritkán adódott lehetőség, de szerintem ezt most tegyük meg. Itt egy bizonyíték, hogy az alma és a fa összefüggése tényleg létezik. Kevesen tudják, én is csak most tanultam meg, hogy a család idősebb Rubik Ernője, most itt engem kiigazított az előcsarnokban Rubik Ernő: nem harminc repülőgéptípust talált fel, hanem harminchét repülőgéptípust. A lexikon is tévedhet. Harminchét repülőgéptípust! Nem nagyon hiszem, hogy létezik a világon olyan tervezőmérnök, amely ezt magáról elmondhatná. Ráadásul találtam a 2010-es Economistban is egy cikket, amely a magyar törpeautóról szól; ez teljesen ismeretlen, felfedezésre váró területe ez a magyar szellem életének. Kiderült, hogy idősebb Rubik Ernő vezetett egy munkacsoportot, amelynek az volt a feladata, hogy – az ötvenes években vagyunk egyébként – az alumíniumvagyon hasznosítása érdekében alkosson egy magyar autót. Egy törpeautót. A szóban forgó újság fényképeket mutatott be a makettekről vagy igazi autókról, ezt én már nem is tudom eldönteni, de a lényeg, hogy el is nevezték Alba Regiának és Balatonnak azt a két törpeautótípust, amit idősebb Rubik Ernő föltalált. Ebben a cikkben, ebben az Economist-írásban a következő mondat is szerepel. Ezt azt hiszem, egy angol ember írta, de jobban eltalálta a lényeget talán, mint mi szoktuk a magyar nyelvről és a föltalálókról. A következő mondat található ott: „Bármilyen mondat kimondását magyarul mentális kalkulációk sorának kell megelőznie, mielőtt a mondat megszülethet és elhangozhat.”

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért amikor a magyar kormány úgy gondolta, hogy Rubik Ernő találmányát érdemes építészetileg is megfogalmazni, akkor a magyar szellem előtt kíván tisztelegni, és ennek aligha találhat kiválóbb apropót, mint éppen ezt a találmányt és Rubik Ernő professzort.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindannyian tudjuk, a teremben csupa sikeres ember ül, hogy a siker nem más, mint belépő  egy újabb kihíváshoz, de egész addig, amíg a szellemünk fiatal, és ha jól értettem a professzor úr jövőre vonatkozó terveit, akkor  itt ezzel a helyzettel állunk szemben. Amíg a szellem fiatal, addig mindig újabb és újabb alkotásokban ölt majd testet ez a nyugtalanság. Engedjék meg, hogy azt kívánjam, hogy azok, akik majd kitalálják és megtervezik ezt a magyar leleményességet megjeleníteni akaró épületet, legyenek sikeresek a tekintetben, hogy ez az épület legyen élő, mozgalmas, legyen lenyűgöző, ne holt tudást, már elért eredményeket, hanem inkább inspirációt jelentsen generációk tucatjai számára. Ha a gondolkodók, az alkotók, a tervezők jól végzik a munkájukat, akkor lehet erős reményünk a tekintetben, ahogyan az országgyűlés mai épülete még az unokáink számára is szimbolizálni fogja a kiegyezés korabeli erős magyar nemzet korszakos teljesítményét, úgy a majd megszületendő épület is képes lesz ilyen erővel kifejezni a XXI. századi magyar újjászületést, és lesz annak szimbóluma. Remek ötletek gazdag temetője Magyarország. Most itt van egy ötlet, most itt van egy elszánás, most összejöttünk, most alá fogunk írni egy megállapodást, bele fogunk vágni valamibe. Még a demokratikusan megválasztott magyar parlament első ciklusában együtt szolgálhattam Kádár Bélával, s emlékszem, professzor úr, Kádár Béla mondott egy beszédet, és az itt van azóta is a fejemben, ideillőnek érzem. Egyszer azt mondta egy ilyen nagy parlamenti nekirugaszkodáskor, hogy a török levéltárakban föllelhető dokumentumok szerint a magyar hadsereg első rohama iszonyatos. De nincs második.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Abban a reményben fejezem be a mondandómat, köszönöm Rubik Ernőnek az együttműködés lehetőségét, bízva, hogy ez esetben lesz még néhány lovas roham.

Köszönöm szépen a figyelmüket!

(orbanviktor.hu)