Orbán Viktor beszéde a „Partnerségi Együttműködési Megállapodás a Digitális Magyarországért” című dokumentum aláírásakor (2014. február 21. Budapest).
Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Excellenciás Nagykövet Úr! Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mondtam az aláíráskor az elnök úrnak, hogy most már nincsen visszaút, mi leszünk a legjobbak, átléptük a Rubicont. A dolog úgy fest, hogy valóban reális, kézzelfogható közelségbe került az esély, hogy a magyar gazdaság legyen Európa egyik legmodernebb, legjobb telekommunikációs infrastruktúrával rendelkező, következésképpen legmodernebb gazdasága.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Itt mögöttem láthatók föliratok, szavak, amelyek önmagában magyarázzák, miért vált lehetségessé, hogy a Deutsche Telekom és Magyarország között most aláírhassunk egy megállapodást. Az van ide írva, hogy: biztonság, innováció, tudás. Ezek itt a Deutsche Telekom célkitűzései között jelennek meg, de egy magyar választási politikai programnak is elmennének, mert végül is mi mást akarnánk mi is, mint biztonságot, tudást és innovációt. Megvan a célokban való egyezés egy ilyen megállapodáshoz. De van itt még valami, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amit szeretnék szóba hozni. Elég régóta tárgyalunk a Deutsche Telekommal, az elnök úr is említette, hogy milyen hosszú utat tettünk meg. Személyesen is köszönettel tartozunk neki és a cég vezetőinek, hogy végül is elérkeztünk az egyetértés világába. De volt valami, amit végig éreztem a tárgyalások során, és szeretnék itt most Önöknek elmondani. Mert egy ilyen nagy cégről sok mindent tudhat az ember: erős, sok pénze van, komoly know-how-kkal, szabadalmakkal rendelkezik, nagy az elismertsége a világban, sok mindent gondol az ember egy cégről, de bennem végig az a gondolat maradt meg leginkább, hogy olyan emberekkel tárgyalok, akik nagyon büszkék arra, amit csinálnak. Szóval a Deutsche Telekomról az első szó, ami eszembe jut, az a büszkeség. Nem egyszerűen pénzt, nem egyszerűen befektetést csinálnak, nem egyszerűen hasznot hoznak létre, hanem büszkék arra, amit csinálnak, hisznek abban, hogy az a technológia, amit ők kitalálnak, alkalmaznak és terjesztenek, az valóban előrefele viszi a világot, így Németországot is és most Magyarországot is, ezen keresztül pedig egész Közép-Európát.
Tisztelt Hölgyim és Uraim!
Beszélt az elnök úr egy olyan szóról, amiről Magyarországon ritkán hallunk: „good corporate citizen.” Azt hiszem, így fejezte ki magát angolul. Ez egy házigazda országnak rendkívül fontos, hogy egy ide érkező „good coorporate citizen”, tehát jó vállalati állampolgár akarjon lenni. Talán ezért is választottuk ezt a helyszínt a megállapodás aláírására, hiszen nekünk egy – bár ez nagyon szép épület, de – ennél szebb épületünk is van, amit úgy hívnak, hogy magyar parlament, de mégsem ott írtuk alá ezt a megállapodást, hanem itt. Ugyanis a Deutsche Telekom ennek a zenei központnak régi idők óta, mármint a kezdeményezésnek régi évek óta elkötelezett partnere, és ennek a nagyszerű magyar kulturális létesítménynek a fönntartásához, a Budapest Music Center működéséhez is jelentősen hozzájárul mintegy bizonyítva azt, amit az elnök úr az előbb mondott: „good corporate citizen.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kötelező feladatot is el kell végeznem, tehát számokat fogok mondani. Mégiscsak egy világvállalati óriással írtunk alá megállapodást, és a számok számítanak, erre az elnök úr is emlékeztetett engem az előbb, amikor a leendő befektetésekben való osztozkodásról beszéltünk: ki mekkora terhet visel. A dolog úgy fest, hogy az elmúlt húsz évben a Telekom 1.800 milliárd forintnyi beruházási értéket valósított meg Magyarországon. Évente fizet adót, méghozzá 140 milliárd forintot évente, és ez az ország egyik legnagyobb adófizetője. Ha a családok szempontjából nézzük, tisztelt Hölgyeim és Uraim, akkor azt kell mondanom, hogy a közvetlen és odakapcsolt vállalkozásaival együtt a Deutsche Telekom 12.000 embert foglalkoztat Magyarországon. 12.000 magyar család keresi a kenyerét ennek a cégnek a keretein belül, és hogyha a beszállítókat is figyelembe veszem, akkor nyugodtan mondhatom, hogy további 100.000 munkavállaló dolgozik a Telekom beszállítóinál. Ez a magyar népesség méreteit figyelembe véve óriási szám. Szeretném megemlíteni itt, hogy az elmúlt öt évben közel 10 milliárd forinttal támogatták a magyar kultúrát és a magyar sportot. Szeretnék köszönetet mondani a magyarországi Telekom vezérigazgatójának, amiért vállalta közösségi terhekből a rájuk eső hatalmas összeget.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindezek alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy ez a mai megállapodás egy komoly múltra visszatekintő, régi barátságnak a megerősítése. Ezek után beszéljük egy kicsit a jövőről, mit is írtunk alá. Elnök úr ezt kevésbé tudja pontosan, de ha Magyarországon azt emlegetik, hogy ez európai uniós vállalás, akkor nem mindenki fakad mosolyra Az Európai Unióval nekünk számos vitánk van, de ebben a kérdésben, amiről az elnök úr beszélt, nincsen vitánk. Az Európai Unióval kötöttünk egy megállapodást, ami arról szól, hogy nagyfokú digitalizációs programot kell végrehajtaniuk a tagállamoknak, és el kell érni egy bizonyos színvonalat, vagyishogy minden háztartásban legyen szélessávú internet 2020-ra. Erről beszélt az elnök úr. A mi megállapodásunk azt teszi lehetővé, hogy a vállalt befektetéseknek köszönhetően ezt az állapotot, vagyishogy minden magyar háztartásban legyen szélessávú internet, Magyarország 2018-ra el fogja érni, tehát jóval az Európai Unióval kötött megállapodásban szereplő határidő előtt. Ehhez beruházások kellenek, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a megállapodás ezeket is kilátásba helyezi, ezek melletti elköteleződést is tartalmaz. Itt több százmilliárd forintról beszélünk, amelyet részben a Deutsche Telekom, részben pedig a magyar állam fog előteremteni, hogy ezt a célt elérjük, és létrejöjjön az a modern infrastruktúra, amiről most itt beszélünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Végezetül még egy, magyaroknak fontos dologról szeretnék beszélni. Vannak azok a nemzetközi cégek, amelyek ámulatba ejtenek bennünket, fantasztikus fejlesztéseik és szolgáltatásaik vannak. Ide jönnek, megmutatják, fölvillantják számunkra, mi elcsodálkozunk, aztán megvesszük. Ez is egy együttműködési forma. Azonban a Deutsche Telekom és Magyarország között nem ez a helyzet. Valóban vannak komoly know-how-ik, ide jönnek, megmutatják, és aztán teret adnak nekünk, hogy mi is részt vegyünk benne, és utána együtt csináljuk. Ez egy más minőségű együttműködés. Mi nem vásárlói vagyunk a Deutsche Telekomnak – az elnök úr ezt világosan elmondta nekünk az előbb –, hanem résztvevői vagyunk. Ismét a számok: a Magyar Telekom több mint 3.000 magyar kis- és közepes vállalkozástól rendel termékeket és szolgáltatásokat. Tehát nemcsak közvetlenül az itteni működésén keresztül, hanem a magyar gazdaságba történt beépülésén keresztül is támogatja a magyar nemzetgazdaságot. Ezért nyugodtan mondhatjuk – ahogyan hallhattuk is –, a bizonyos központok Budapestre helyezése is erről szól: mi együtt csináljuk a Deutsche Telekomot, még akkor is ha ez a cég az övék, ezt a céget mégis ők építették fel, ha ennek a világméretű versenyképességét elsősorban a németek garantálják, de nekünk magyaroknak is lehetőségünk van arra, hogy közösen csináljuk, működtessük ezt a céget. Ezért szeretnék köszönetet mondani a vezérigazgató úrnak azokért a döntésekért, amellyel a Deutsche Telekom néhány szolgáltatásának központját, európai szolgáltatási központját éppen Budapestre hozták.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még egy szót szeretnék szólni magáról a szektorról a Deutsche Telekom apropóján. Ritkán beszélünk erről, pedig nekünk, magyaroknak is volna okunk a büszkeségre. A német büszkeség mellé a magyart is bátran odatehetjük, hiszen az a helyzet, hogy a távközlési és IT-szektor ma a GDP, a teljes nemzeti össztermékünknek körülbelül a 12-14 %-át állítja elő. Ez egy, az időnként a magyar gazdaság alulfejlettségről szóló előadások fényében meglepő szám. És ha azt nézzük, hogy a magyar gazdaság növekedése közel 25 %-kal az elmúlt évben is ebből az üzletágból származott, jól mutatja, hogy nemcsak a mai nemzeti össztermékhez járul hozzá nagy arányban, hanem a fejlődési tendenciákat figyelembe véve az előttünk álló és mindenki által előre jelzett nemzeti össztermék növekedésben is egyre erősödő, növekvő arányban játszik majd szerepet. Szokták azt mondani, hogy azt a lovat kell ütni, amelyik húz. Mi tagadás, ez már csak így van. Nem túl igazságos dolog ez, de a világot valóban azok viszik előre, akik jól húznak, és az IT-szektor jól húz Magyarországon; ezt kell ütni, ezt kell fejleszteni, itt kell beruházásokat végrehajtani, abban kell még erősebbnek lenni, amiben egyébként is jók vagyunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Abban sincs vita ma a világgazdaság elemzésével foglalkozók között, hogy Közép-Európa egy felívelő korszak előtt áll. Mindannyian ismerjük az európai gazdaság nehézségeit és sajátosságait. Abban egyetértés van, hogy az elmúlt huszonegynéhány évnek az a munkája, amellyel a közép-európai országok a Balti-tengertől le az Adriáig speciálisan és sikeresen kapcsolták össze saját gazdaságaikat a német gazdasággal, ma azzal a következménnyel jár, hogy a következő tíz-tizenöt évben az Európai Unión belül a gazdasági növekedés centruma, motorja, központja Közép-Európa lesz. Ehhez nekünk szükségünk van egy sikeres német gazdaságra, és szükségünk van egy sikeres közép-európai régióra. Abban a reményben írtam alá a megállapodást, hogy mindenki elvégzi a maga dolgát, és a következő évtizedben egy sikeres Németországgal és sikeres Közép-Európával számolhatunk.
Köszönöm szépen még egyszer a vezérigazgató úrnak és az elnök árnak, hogy lehetővé tették, hogy a megállapodás megszülethessen. Köszönöm a figyelmüket!
(Miniszterelnökség)
