A miniszterelnök úgy látja tárgyilagos és realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem felejtjük el, miszerint az egységes magyar nemzet létezik. Orbán Viktor minderről a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) pénteki budapesti ülésén beszélt.

A nagy nemzetek három könyvben írják az életrajzukat, a tetteik, a szavaik és a műveik könyvében – mondta a miniszterelnök beszédében. Történelmi tény, hogy a magyar nemzet túlélte „megcsonkítását”, ezért minden oka meg van arra, hogy úgy gondolja, a nagy nemzetek sorába tartozik. Egy ország nagyságának a mércéje azonban nemcsak lélekszám vagy terület, hanem a lelkierő és egység kérdése is. Az elmúlt évtizedek, de különösen az utóbbi hat év azt mutatta, hogy a lelkierő megvan bennünk, azonban az egység sokszor hiányzik. Ennek bizonyítéka, hogy a Magyar Állandó Értekezlet hat évig nem ült össze.

Visszautalva korábbi gondolatmenetére, úgy folytatta, a kérdés az, hogy a tettek, a szavak és a művek könyvét külön vagy együtt írjuk. Véleménye szerint a Máért azt bizonyítja, hogy utóbbira megvan a szándék. A 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazással kapcsolatban megjegyezte, az akkor hatalmat gyakorlók arra akartak rávenni bennünket, hogy külön-külön írjuk a magyar nemzet nagy könyvét. A 2010-es parlamenti választás viszont válaszolt 2004. december 5-re, és szakított a beteges gondolkodásmóddal.

Orbán Viktor beszédében kitért a magyar nemzetstratégia közvetlen nemzetközi környezetére is. Meglátása szerint, ami a világban ma zajlik valójában egy nagy lehetőség számunkra, amelyet együtt képesek lehetünk beváltani. Ehhez két dolog szükséges, lelkierő, valamint „éleslátás” és „előrelátás”. Minden, ami körülöttünk történik nem válságra, hanem a világ újrarendeződésére utal. A feladat ennek a nagy átrendeződésnek a megértése. A válságok üzenete pedig az, hogy meg kell újulni, és a dolgokat bátran át kell alakítani.

 A miniszterelnök úgy látja, olyan történelmi korszakban kell most megtalálnunk a helyes nemzetstratégiát, amely az ipari forradalom utáni volt. Az ipari forradalom új technológiákat hozott létre, amelyekhez nem mindenki fért hozzá egyenlő eséllyel. A kisebb népességgel, és területtel, vagy más ipari kultúrával bíró államoknak módjuk nyílt arra, hogy az indokoltnál nagyobb befolyást gyakoroljanak a világgazdaságra. Azonban a globalizáció egyik következménye – tette hozzá Orbán Viktor –, hogy a technológiai tudás szabadon áramlik a világ egyik sarkából a másikba.

 Nekünk, magyaroknak, a nyugati civilizáció megváltozott gazdasági és politikai körülményei között kell megfogalmaznunk a Kárpát-medence és a magyar nemzet stratégiáját. Aláhúzta, tudomásul vették ezeket a tényeket, és mindez visszaköszön a kormány politikájában. „Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj” – jegyezte meg a kormányfő.

A miniszterelnök rámutatott, a magyar politikai rendszer áprilisi választások után előállt stabilitása az egyik legnagyobb nemzeti versenyelőnyünk. Ettől a lehetőségtől nem szabad megijedni, és nem szükséges bevárni bizonyos intézkedésekkel más országokat. Orbán Viktor példaként említette, hogy Magyarország vezette be elsőként a bankadót, amelyet aztán Anglia és Ausztria is megtett. Azok az intézkedések, amelyek szokatlannak tűnnek a jövő szempontjából indokoltak, és előbb-utóbb meg fognak jelenni más államok döntéseiben is. „Nincs kitaposott ösvény”, politikai stabilitásunkból eredő hivatásunk, hogy bizonyos ösvényeket mi fürkésszünk ki – húzta alá.

Mint mondta, az előttünk álló év döntő. Az útnak még csak az elején vagyunk. Magyarországon óriási politikai változás történt, azonban a változás és az annak jegyében elvégzendő munka két különböző dolog. Az egymást követően megnyert két választás a céljainkhoz vezető út eleje, a kapunyitás. A kormány ennek szellemében végzi a munkáját, és terjeszti javaslatait a parlament elé.

 Orbán Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy a lehetőségek kihasználása erkölcsi kötelesség. „Ez az egy év áll rendelkezésünkre, hogy Magyarországot megújítsuk” – fogalmazott, hozzátéve „amit nekünk folytatnunk kell az a magyar ország, a MÁÉRT összefüggésében pedig a magyar nemzet megújításának a politikája”. Fontos tudomásul venni, hogy a régi ösztönök és eszközök, vagy azoknak egy része nem működik, félrevezető. Másképpen kell gondolkodni és cselekedni. A megújulás egy évéhez három dolog szükséges feltétlenül. Meg kell őrizni egyrészt a lelkierőt, másrészt azt az egységet, amelyet a magyar nép létrehozott az elmúlt választásokon, harmadrészt pedig az akcióképességet, az éleslátást és a gyorsaságot.

A miniszterelnök beszédében a nemzetközi kapcsolatokat említve leszögezte, arról szó sem lehet, hogy nemzetpolitikai szempontjaikat bármilyen külpolitikai reláció alá rendelnénk. Hozzátette azt is, hogy a magyarországi politika után a nemzetpolitika, és utána rögtön egy Közép-Európa politika megteremtése is érdekünk.

A közös nemzeti gondolat legnagyobb gátja, amikor „hamis realisták állnak szemben túlfeszült lényeglátókkal” – idézte fel végül a miniszterelnök beszédében Bibó István gondolatait. Mint kifejtette, a maga részéről azt tartja igazán problémának, ha hamis realisták állnak szemben egy középutas politikával. A hamis realisták álláspontja ugyanis úgy tartja, hogy Magyarország sorsa önmagán kívül dől el. Ezzel a gondolkodásmóddal azonban szakítani kell, mert nincs benne jövő. Helyette tárgyilagos és realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem felejtjük el, hogy az egységes magyar nemzet létezik. Ez ad esélyt arra, hogy jó döntéseket hozzunk, és ez a garancia arra, hogy soha többet ne kövessünk el olyan hibákat, amelyek az elmúlt hat évben „megnyomorították” sok millió magyar ember életét. A hibák elkerülésére soha vissza nem térő lehetőségünk és esélyünk van – hangsúlyozta.

(kormany.hu, orbanviktor.hu)