A miniszterelnök szerint amíg egy olyan ember is él Magyarországon, akit a diktatúra jelképét viselők hurcoltak el vagy kínoztak meg, addig az ilyen jelképek tiltásának feloldása nem időszerű, és szemben áll mindazzal, amit az alaptörvény emberi méltóságként határoz meg.
Orbán Viktor ezt hétfőn, a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapján mondta a Rákoskeresztúri Újköztemető 300-as parcellájában, ahol Boross Péterrel, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnökével közösen avatták fel a nemzeti emlékhelyet megjelölő sztélét.
Orbán Viktor miniszterelnök beszédében kihangsúlyozta, hogy „egy olyan korszak küszöbén állunk, amikor különösen fontossá válik az emlékezés és az emlékezet, ami nélkül nem létezhet sem család, sem közösség, sem nemzet. Fossz meg valakit a múltjától, és azt tehetsz vele, amit akarsz!" A kormányfő emlékeztetett, hogy 1990 előtt a rákoskeresztúri új köztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellája a nemzeti összetartozás és a kommunizmus elleni tiltakozás szimbolikus helyszínévé vált.
Hozzátette: olyan országot kell építeni, ahol senkit sem lehet hátrányosan megkülönböztetni neme, származása, vallása, politikai nézete, nemzeti vagy nyelvi hovatartozása miatt. "Az is feladatunk, hogy ne engedjük meg, hogy azok az áldozatok, akiket a diktatúra képtelen volt az emlékezetünkből kitörölni, most mégis feledésbe merüljenek. Ne engedjük meg, hogy egy sehová sem vezető számháború keretei között a kommunizmus és a nemzetiszocializmus bűneit kijátsszák egymás ellen" - mondta a miniszterelnök. "A nemzet együtt érző szívvel és a hála gondolatával hajt ma fejet az áldozatok emléke előtt" - zárta szavait Orbán Viktor.
Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy az emlékoszlop állításának célja, hogy a jövő generációk is minden évben fejet hajtsanak az itt nyugvó hősi halottak előtt, és ne feledkezzenek el arról, hogy ők az életüket áldozták a hazáért. „A hősi halottak emléke azt parancsolja, hogy soha többé ne kerüljön az ország olyan helyzetbe, amelyben ártatlanok százai és ezrei esnek áldozatul, és ne forduljon elő ismét, hogy történelmünket meghamisító, idegen érdekeket szolgálók kerüljenek hatalomra" - fogalmazott.
Boross Péter kiemelte: „meg kell cáfolni a hamis állításokat, és igazolni kell azokat, amelyeket igyekeznek eltagadni, mert nemcsak bűn és tévedés van Magyarország múltjában, hanem dicsőség, nagyság és eredményes küzdelmek is.” Külön említette, hogy azokat is köszönti, akik csak lélekben lehettek ott a megemlékezésen.
Az eseményen többek között részt vett: Schmitt Pál, volt államfő; Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter; Haszonicsné dr. Ádám Mária, a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatója; Szegő László dandártábornok, a köztársasági elnök főhadsegédje; Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke; Mádl Dalma asszony; özv. Antall Józsefné; Tarlós István főpolgármester; Nagy Gábor Tamás, Budapest I. kerületének polgármestere; Szabolcs Attila, Budapest XXII. kerületének polgármestere; Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház vezetője.
A nemzeti emlékhelyek olyan Magyarország történelmében meghatározó jelentőséggel bíró helyszínek, amelyek a magyar, illetve a magyar és az ország területén élő nemzetiségek összetartozását erősítő és identitásképző jellegüknél fogva a nemzet önképében kiemelkedő fontossággal bírnak, továbbá országos jelentőségű állami megemlékezés színhelyei lehetnek. Jelenleg 11 nemzeti emlékhelyet tartunk nyilván: Budapest, Hősök tere; Budavár; Magyar Nemzeti Múzeum; Rákoskeresztúri Újköztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellája; Debrecen, Református Nagytemplom és Kollégium; Mohács, Történelmi Emlékpark; Ópusztaszer, Történelmi Emlékpark; Pákozdi Katonai Emlékpark; Székesfehérvár, középkori romkert; Somogyvár-Kupavár, valamint a Budapest, Kossuth tér, amely kiemelt nemzeti emlékhely.
A Rákoskeresztúri Újköztemető 298-as, 300-as és 301-es parcellája az 1945 utáni magyar történelem „temetői emlékhelye”, ahol az 1945 és 1956 utáni törvénytelen perekben hamis vádak alapján elítélt és kivégzett politikusok, katonák, közéleti személyiségek, munkások, diákok és parasztok földi maradványai nyugosznak. Sírjaik a Nemzeti Sírkert részei. A nemzeti összetartozás és a kommunista elnyomás elleni tiltakozások szimbolikus tere. 1990 előtt a fennálló hatalommal szembeni, 1956 emlékét idéző néma tüntetések színhelye. Napjainkban az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező ünnepségek egyik legfontosabb színtere.
Az emlékhelyekről szóló jogszabályok alapján a Miniszterelnökség keretein belül működő Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság hatáskörébe tartozik a nemzeti emlékhelyek egységes megjelölésének koordinálása.
(MTI/Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság)
