A munkahelyvédelmi akcióterv fedezetéül szolgál az a négyszázmilliárd forintos intézkedéssorozat, amelyet a múlt pénteken jelentett be a kabinet – erről beszélt Giró-Szász András kormányszóvivő a Magyar Hírlapnak adott interjúban. Elmondta, miközben a térség többi országában drasztikusan csökkentik a közszférában dolgozók fizetését, hazánkban ez nem következhet be. Hangsúlyozta, az IMF-fel való tárgyalásokon az Orbán-kormány a nemzeti érdekek mellett áll ki, nem köt olyan felelőtlen megállapodást, mint amilyet 2008-ban a szocialisták.

– Múlt heti „konyakos” nyilatkozata nagy botrányt okozott. Az ellenzék szerint megbántotta a pedagógusokat, amikor a megvont pedagógusbér-emelést egyfajta luxusként minősítette, amelytől ebben a helyzetben el kell tekinteni. Miért fogalmazott így?

– Az ellenzéknek az a célja, hogy minden kormányzati megszólalást  megosztó vagy gyűlöletet keltő dimenzióba emeljen. Aki viszont nézte a köztévés nyilatkozatomat, és nem csak egy fél mondatot ragadott ki belőle, az tisztában van azzal, hogy a pedagógusokra semmiféle negatív megjegyzést nem tettem. Egyébként édesapám és édesanyám is pedagógus, így pontosan tudom, hogy milyen felelősségteljes és nehéz hivatás ez a pálya. Ezért is furcsálltam, hogy félreértették vagy inkább félremagyarázták a nyilatkozatomat. Elmondtam, a kormány azért támogatja minden területen a béremelést, mert tisztában van azzal, hogy nagyon alacsonyak a keresetek, azonban elődeivel ellentétben nem hajlandó az adósságnövekedés terhére emelni a béreket, csak úgy, ha azt a gazdasági helyzetünk lehetővé teszi. A közalkalmazotti szférában dolgozók képviselőinek azt is meg kell érteniük, hogy az európai válság közepette a magyar kormány megőrizte a pedagógusok fizetését. Szemben például Szlovéniával – amelyet hosszú időn keresztül a térség éltanulójának tartottak –, ahol épp szerdán jelentették be, hogy az idei nyolcszázalékos, közszférát érintő bércsökkentés után jövőre – várhatóan – további öt százalékkal vágják vissza a fizetéseket, köztük például a pedagógusok bérét is. Emellett Romániában is két számjegyű volt a közszférában dolgozók keresetének csökkentése.

– Az azonban nem teszi boldoggá a magyar tanárokat, hogy lehetne rosszabb is a helyzetük.

– Ez így van, és ez érthető is. Csakhogy Magyarország nem zárt világ, különösen nem egy mélyülő európai válság közepette – gondoljunk csak az egyre aggasztóbb spanyol, olasz vagy akár francia helyzetre –, így a magyar kormányról alkotott valós kép csak akkor helytálló, ha nemzetközi összehasonlításban is alapos vizsgálatot végzünk. Így válik igazán érthetővé, hogy nálunk nem bércsökkentésről van szó, hanem csak arról, hogy néhány hónappal később vezetjük be a pedagógus-életpályamodellt és az ahhoz tartozó béremelést.

– A négyszázmilliárdos csomag bejelentése az IMF-megállapodás előszobáját jelenti?

– A legfontosabb vállalásunk, hogy jövőre három százalék alatt marad a költségvetési hiány. Brüsszel azonban ezt vitatja, és uniós forráselvonásokat helyezett kilátásba ezermilliárdos nagyságrendben, mondván, nem lehet megszüntetni a túlzottdeficit-eljárást Magyarország ellen. A kormány ennek elkerülése érdekében most megteszi ugyan, amit Brüsszel vár, de egyáltalán nem ért egyet az Európai Bizottság álláspontjával. Fontos azonban leszögezni: a meghozott intézkedések a munkahelyvédelmi akcióterv bevezetésére nincsenek hatással. Ez utóbbi jogosságát és hatékonyságát a hazai és nemzetközi szakértők sem vitatják. Vannak olyan társadalmi csoportok ugyanis, amelyek óriási veszélynek vannak kitéve a munkaerőpiacon. A kormány célja, hogy segítse a munkaadókat és a munkavállalókat abban, hogy megmaradjanak a munkahelyek.

– De a költségvetés tervezetét  visszavonták, újratárgyalják.

– Már májusban megalkottuk a jövő évi költségvetés sarokszámait, figyelve ezzel is a piaci bizalom megerősítésére. Nem véletlenül cselekedett így a kormány, mert – elődeivel ellentétben – így két év alatt ki tudja vezetni az országot a 2004 óta folyamatos uniós túlzottdeficit-eljárás alól. Ez az MSZP–SZDSZ-kormányoknak hat év alatt nem sikerült, annak ellenére, hogy ennek az időszaknak a nyolcvan százalékában konjunktúra jellemezte Európát és a térségünket is. Mi ezzel szemben egy európai válsághelyzetben vagyunk arra képesek, amire a szocialisták a pénzbőség idején sem voltak alkalmasak. Miután a kabinet májusban elvégezte számításait a jövő évi büdzsé tervezetéről, szeptember elején, a Fidesz–KDNP közös frakcióülésén fontos döntések születtek a munkahelyvédelmi akciótervről. Mindezt integrálni kellett a költségvetésbe, az akcióterv fedezetét meg kellett teremteni, emellett Brüsszel – fentebb bemutatott – vitatható igényét is ki kellett elégíteni. Sajnos idén az időjárás sem volt kegyes hozzánk, az aszály alaposan meggyengítette a mezőgazdasági termelést. Míg tavaly a mezőgazdaság – a gépgyártási exporttal együtt – 1,7 százalékra húzta fel a GDP-növekedést, az idén már korántsem volt ilyen szerencsés évünk.

– Miért húzódik az IMF-megállapodás?

– Négy esztendeje Gyurcsány Ferenc kormánya két hét alatt megállapodott az IMF-fel. Az ellenzék most ezt a gyorsaságot kéri rajtunk számon. Csakhogy ez a gyorsaság szervilis megállapodást szült, a nemzeti érdekeket nem is lehetett így képviselni. Ezzel ellentétes a véleménye az Orbán-kormánynak. Nem a gyorsaságot, hanem érdekeink védelmét tartjuk fontosnak a tárgyalásokon. A kormány már tavaly novemberben egyértelművé tette, hogy elővigyázatossági hitelkeretben gondolkodik. Nem forrásra, hanem biztonsági hálóra van szükségünk, mivel tőlünk független tényezők, így az euróválság olyan gazdasági helyzetet teremthetnek, amely megnehezítheti a magyar államadósság refinanszírozását. Ezt a védőhálót pontosan azoknak az államoknak találta ki az IMF, amelyek fizetőképesség szempontjából nem szorulnak rá a hitelre: ha egy ország gazdaságát negatív külső tényezők veszélyeztetik, akkor se csússzon bele a válságba.

– Akkor az IMF miért nem az elővigyázatossági hitelkeretet kívánja nekünk biztosítani?

– Ezt tőlük kellene megkérdeznie. Viszont a valutaalapnak is látnia kell, amit a Bank of Americától a Merrill Lynchen át a Morgan Stanley-ig mindenki elismer, hogy a likviditásunkkal semmi probléma nincs. Az elmúlt két évben ugyanis a gazdasági alrendszerek átalakítása miatt ésszerűbbé és takarékossá vált az állam működése. Ezek az alrendszerek korábban csak növelték az államadósságot, ez a helyzet megszűnt. Svédország mellett Magyarország volt az egyetlen európai állam, amely úgy tudta csökkenteni az államadósságát, hogy közben leszorította az államháztartási hiányát, a foglalkoztatást növelte, csökkentette a CDS-kockázati mutatót. Amióta tavaly novemberben jeleztük tárgyalási szándékunkat az IMF-nek, folyamatosan javulnak az adataink.

– Viszont a növekedési számok romlottak.

– Azoknak, akik ezt a magyar kormánynak tulajdonítják, ajánlom figyelmükbe a három–négy évvel ezelőtt tett nyilatkozataikat. Akkor a globális gazdasággal, az egymással összefüggő rendszerekkel magyarázták a saját sikertelenségüket, nem pedig azzal, hogy nem értenek a gazdasághoz. Európában most szinte mindenhol sorra lefelé korrigálják a növekedési mutatókat. Csak emlékeztetnék arra, hogy a szocialisták kormányzása alatt, akik most a legnagyobb bírálóink a növekedés terén is, 2008–2009-ben 6,5 százalékos GDP-csökkenés következett be, 2007 és 2010 között pedig gyakorlatilag nem nőtt a gazdaság. Tavaly viszont már 1,7 százalékos pluszban zártuk az évet. Azt sem felejteném el a helyükben, hogy 2002-ben mintegy hatszázmilliárdot tett ki az adósságállomány után fizetendő éves kamatteher. Ugyanez az adat az MSZP-s kormányok alatt, például 2010-re ezermilliárd forintra nőtt! Nyolc év alatt tehát évi négyszázmilliárddal lett nagyobb az éves kamatfizetésünk, mint 2002-ben volt. Képzeljük el, hogy ezt az összeget másra fordíthatnánk: nemcsak a pedagógusbér-fejlesztést tudtuk volna végigvinni, hanem például az egészségügyi dolgozók fizetésének drasztikusabb megemelését is. Ez az ára a szocialisták felelőtlen gazdaságpolitikájának.

– Ön szerint kit nem sértett meg eddig a kormány a társadalompolitikai intézkedéseivel?

– Az államférfit a politikustól az különbözteti meg, hogy döntéseiben a rövid távú, politikai haszonszerzés helyett a nemzet érdekeit tartja szem előtt. A kormány a nyugdíjrendszer, az oktatás, az egészségügy vagy a közigazgatás átalakításával ezeket a rövid távú célokat elsöpörte. Az átalakításokat az elmúlt húsz évben éppen ez a haszonszerzési elv akadályozta, hiszen a szavazatmaximálás érdekében semmilyen társadalmi csoport ellenében nem mertek cselekedni az MSZP–SZDSZ-es kabinetek. Ezért folyamatosan szőnyeg alá söpörték a gazdasági és társadalmi problémákat. Aztán ezek a gondok egymásra találtak, egyre nagyobbra duzzadtak, és már-már társadalmi robbanással fenyegettek. Két esztendeje, a választások estéjén, az eredmények tudatában Orbán Viktor akkor még miniszterelnök-jelöltként nem véletlenül fogalmazott úgy, hogy élete legnehezebb időszaka lesz a következő négy év.

– Miben látja a kormány sikerességét, hogy a konfliktusok nem torkollottak sztrájkokba, nagyobb, száz-
ezres tüntetésekbe?

– Remélem, az emberek nagy többsége látja, hogy nem könnyű a helyzet, és elfogadja: lehet, hogy számára nem kedvező döntés születik egy-egy kérdésben rövid távon, de a jövőre nézve ezeknek valójában jótékony hatásuk lesz mind az ország, mind az egyes állampolgár számára. Biztos vagyok benne, hogy a mostani eseményeket néhány éven belül másképp fogjuk értékelni, de ha most nem cselekedne a kormány, a gondok csak terebélyesednének. Nem a pillanatnyilag a társadalomban érzékelhető feszültségből kell kiindulnia a döntéshozóknak és a kormányzatnak. Az felelőtlenség lenne. Most nem feltétlenül csak arról van szó, hogy az elmúlt húsz év és a 2002–2010 közötti időszak öröksége miatt kell egy olyan politikát végrehajtanunk, amely a szakadék széléről visszarántja az országot. Ugyanis az elmúlt három–négy évben az egész világot uraló gazdasági dogmák buktak meg. Világossá vált mindenhol, így az EU-ban is, hogy az a válságkezelés, amelyet a múltban alkalmaztak, mára nem érvényes. A gazdasági és társadalmi keretrendszerek elvi értékeit megőrizve, de bizonyos belső mechanizmusait újragondolva kell átalakítani az országot. A kormány ezt a politikát konzekvensen fogja végigvinni a következő két évben is. Alapelvünk, hogy csak a saját gazdasági növekedésünk termelheti ki a jóléti intézkedések fedezetét, így felelőtlen, hitelekre alapozott osztogatást ez a kormány soha nem fog végrehajtani.

(Magyar Hírlap, kormány.hu)