A román és szlovák határmenti együttműködési programok új irányítási rendszerét a Miniszterelnökség nem kisstílű presztízsharc színtereként kezeli, hanem egy eredményesebb forráslehívás megalapozásaként tekint a kérdésre. Közlemény.
Érthetetlen, korábban nem tapasztalt érdeklődést mutat a sajtó a határmenti programok irányításának átalakítása iránt. A felzúdulás azért is meglepő, mert az elmúlt évek eredménytelensége senkit nem zavart. Félő, hogy a vészharangok kongatói jelen esetben saját egzisztenciájukat és nem a haza üdvét féltik ekkora lelkesedéssel. Csak 2007 óta mintegy 127 milliárd forint fejlesztési forrást égettek el eredmények nélkül a feladattal megbízott állami szereplők. Most az a kérdés, hogy tovább engedjük folyni mindazt, ami az elmúlt hét évben történt, vagy új alapokra helyezzük szomszédjainkkal az együttműködést. Ez nem egy kisstílű presztízsharc a szlovákokkal és a románokkal, hanem a felismert problémákkal való őszinte szembenézés, és azok megoldása.
A Miniszterelnökség öt hónapja vette át a határmenti programok kezelését és kezdte meg a 2014-2020 közötti időszak előkészítését. A programok sikere a résztvevő államok érdekeinek közös megértésétől és a kizárólag öncélt szolgáló, csak az intézményrendszeri pozíciókhoz ragaszkodó korábbi álláspont feladásától függ. Valós párbeszédre van szükség akár Románia, akár Szlovákia irányába annak érdekében, hogy kimozdítsuk a holtpontról ezeket a programokat. Az eddigi tárgyalások során azt tapasztaltuk, hogy úgy a román, mint a szlovák féllel konstruktív együttműködést sikerül kialakítanunk. A határmenti térségek valós fejlődése olyan érdeke Magyarországnak, amelyhez nem hasonlítható, hogy a végrehajtó szervezet Pozsonyban, Bukarestben vagy Budapesten működik.
Lázár János államtitkár azért ajánlotta fel a román és a szlovák félnek egyaránt a végrehajtó intézményrendszer vezetését, mert az elmúlt évek kudarca bebizonyította, hogy a két szomszédunkkal való szoros együttműködés nélkül nem lehet sikereket elérni. Meggyőződésünk, hogy a programok sikere a ciklus elején megkötendő szakmai-tartalmi megállapodásoktól függ, nem pedig attól, hogy a közösen támogatott projekteket honnan ellenőrzik. A következő időszakban arról akarunk érdemi párbeszédet folytatni, hogy a határ két oldalán mely utakat újítsuk fel, vagy milyen együttműködést alakítsunk ki a térségben működő vállalkozások között. Szakmai alapokon nyugvó, a közös érdekeket előtérbe toló együttműködés kell, amely mindhárom nemzet javát szolgálja.
(Miniszterelnökség)
