Húsz éve úgy érezzük, hogy valami mindig lefogja a kezünket. 1956 a magyarok befejezetlen története volt egészen az idei évig. A választásokon megadtuk a „kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének” – fogalmazott a miniszterelnök a Kossuth téri ünnepségen.

Orbán Viktor ünnepi beszédének elején felidézte, amikor 54 évvel ezelőtt Nagy Imre a Kossuth téren összegyűlt tömeget úgy szólította meg, „elvtársak”, ez a megszólítás pedig tiltakozást váltott ki, és valaki elkiáltotta magát: „nem vagyunk mi elvtársak! A nemzet jött el”. 1956 olyan éve a történelmünknek, amikor a magyar nemzet egy forradalomban újra megszületett – fogalmazott a kormányfő.

A miniszterelnök meglátása szerint akkor úgy tűnt, két vesztes világháború után, az ország feldarabolásának élményével, a belső terror pusztító hónapjait megszenvedve, a kitelepítettek és elmenekülők vérveszteségével nemzetünk már csak múlt idő. Nagy Imre azonban megértette, hogy nem egyszerűen egyetemisták, munkások, értelmiségiek gyűltek össze a Kossuth téren, hanem Magyarország állt ott. Egy nemzet, amelyet azonos cél egyesített. Egy igazi, a valódi Magyarország nézett farkasszemet a sorsával. „A magyarok szabadságsóhaja kiütötte az első téglát a kommunizmus falából, s ezen a nyiladékon évtizedekkel később az egész szocialista világrendszert kivitte a huzat” – fogalmazott Orbán Viktor.

A kormányfő beszédében rámutatott, 1956 hősei voltak, akik nem hagyták lebeszélni magukat arról, hogy Magyarországot naggyá tegyék. Ők a mi szüleink és nagyszüleink – mondta Orbán Viktor, hozzátéve, mi vagyunk azok, akiknek az a küldetése, hogy továbbvigyük az ő küzdelmüket.

Meglátása szerint az 1990-ben történt rendszerváltoztatás és a szabad választások ellenére húsz éve úgy érezzük, hogy valami folyton lefogja a kezünket. 1956 a magyarok befejezetlen története volt 2010-ig. Az áprilisi választásokon azonban megadtuk a „kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének”. Eljött a nemzeti együttműködés korszaka. A világ által elismert és demokratikus módon elért szabadságunkat pedig nem veheti el, nem fordíthatja vissza külső erő – hangsúlyozta.

A miniszterelnök hozzátette, most ahhoz kell erőt meríteni a múltból, hogy megteremtsük Magyarország sikeres és virágzó korszakát. Megkaptuk a lehetőséget, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát.

Orbán Viktor beszédében kitért arra is, hogy amikor tabukat kell ledönteni, „bennünk él a kételkedés hajlama”. Mint fogalmazott, a rendszerváltáskor voltak tabuk, amelyeket nem döntöttünk porba, és ezzel sok időt vesztettünk. Ezért azt kell szem előtt tartani, hogy amikor adott a lehetőség, akkor nem szabad kételkedni. A kételyeket el kell zárni. „Nem azért győztünk tavasszal, hogy aztán mindent hagyjunk a régiben”, nem azért áldozták életüket az 56-osok, nem azért csináltuk végig a rendszerváltást, nem azért bírtuk ki az elmúlt nyolc évet, hogy amikor adott a lehetőség megtorpanjunk és elbizonytalanodjunk – húzta alá, hozzátéve, a lehetőség a miénk, ne hagyjuk, hogy lebeszéljenek róla.

 A nemzet igent mondott arra, hogy Magyarországon mindennek meg kell változnia, ami ember-, nemzet-, ész-, erkölcs-, és életellenes – sorolta. Mint fogalmazott, „mi olyan országot látunk magunk előtt”, ahol erős állam védi a közérdeket; ahol „buta szabályok” nem gátolják azokat, akik dolgoznak és vállalkoznak; ahol garantálják a nyugdíjasok biztonságát, a nyugdíjak értékét, és azok jutnak előre, akik becsülettel dolgoznak. „Olyan országunk lesz” – tette hozzá, ahol megéri gyermeket vállalni, az adózásnak pedig becsülete van, mert egyszerű, átlátható. Ebbe a századba „mindenkit magunkkal viszünk, még az előző korszak veszteseit is. „Mi senkit sem hagyunk a múlt romjai alatt” – mondta.

 Ugyanakkor felhívta figyelmet arra is, miszerint még az út elején vagyunk, és a neheze hátra van. Egy évünk van, hogy végbevigyük a döntő változásokat, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait. Mindezt kapkodás nélkül, azonban „szapora léptekkel”. Orbán Viktor azt kérte, most ne hallgassunk az örök bizonytalanokra, a kétkedőkre.

 A miniszterelnök beszéde végén szólt arról is, a magyarok tudják, milyenek a nehéz idők. Kemény idők jártak 1956 után és az elmúlt 8 évben is. „Négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket. De mi magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell” – fogalmazott, hozzátéve, jöhetnek még kemény idők, de azok véget érnek és „mi, magyarok akkor is itt leszünk”.

(kormany.hu, orbanviktor.hu)