Németh Zsolt Államtitkár úr beszéde 2011. június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Új szél fúj a Kárpát-medencében: az összetartozás, az együttműködés, a közös felemelkedés szellemének szele. Van, akit már megérintett, és van, akit majd csak meg fog érinteni. De mindnyájunk számára új világot hoz.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Az, hogy június 4-ét megkülönböztetett nappá tettük naptárunkban, de nem emléknappá, nem gyásznappá, hanem az összetartozás napjává: világosan jelzi – az egész világnak, de nekünk magunknak is – hogy új szellemben tekintünk Trianon örökségére, tehát arra a tényre, hogy térségünk nyolc országában élünk, miközben egy nemzet vagyunk.

91 éve változatlanul együtt! Ez a Nemzeti Összetartozás Napjának üzenete, örömhíre!

91 éve együtt – különféle asszimilációs politikák alatt élve, államhatárok felett összetartozva és jó reménységgel teljes jövendő előtt állva.

Mert hogyne táplálna bennünk jó reményt az előttünk járó nemzedékeknek az a páratlan teljesítménye, amelyre ez a nap mutat rá: az, hogy miközben papírforma szerint már rég meg kellett volna szűnnünk létezni a 91 éve még Magyarországhoz tartozott területeken, aközben mi még mindig szemérmetlenül megvagyunk. Még mindig létezünk! Papírforma szerint az államhatároknak, az asszimilációs politikáknak és az eltérő szocializációnak el kellett volna választania minket, és mi még mindig összetartozunk.

Ez a tény forrás, amelyből reményt és ezért nyugalmat merítünk.
Ez a tény teljesítmény, amelyre büszkék vagyunk.
Ez tény alap, amelyre építünk.

Az összetartozás jegyében folyó csendes építkezésben az elmúlt egy év áttörésszerűen fontos lépése volt a magyar állampolgárság magyarországi letelepedés nélküli lehetőségének biztosítása. Egy évvel ezelőtt még sokan nem hitték! Mára megtörtént, ma már valóság: a nemzeti összetartozás első hivatalosan megtartott napján már több ezren vannak, akik sikerrel végigjárták az állampolgárság megszerzésének vagy visszaszerzésének új törvényi útját. Ma már több mint 90 ezren nyilvánították ki szándékukat a magyar állampolgárság megszerzése iránt szerte a Kárpát-medencében!

A legtöbb szomszédos országban szabadon tud élni ezzel a lehetőséggel mindenki, aki úgy érzi, hogy szüksége van rá.

De vannak olyan törekvések is, amelyek egyelőre korlátozni, megfélemlíteni és büntetni igyekeznek a magyar állampolgárságért folyamodókat.

A helyzet azonban így is minden magyar számára elemien más, mint eddig volt: 2010-ig a magyar állam volt, aki akadályt gördített az állampolgári összetartozás útjába – 2011. január 1. óta többé az anyaország nem akadály. Akik akadályba ütköznek, jóllehet fel szeretnék venni a magyar állampolgárságot, azokat immár nem az anyaország taszítja el, hanem azok az erők, amelyek még mindig nem értették meg, hogy nem kockázat, hanem érték és lehetőség számukra a magyar közösség jelenléte határaik között. Ez minőségileg más helyzet a magyar-magyar viszonyban.

Fontos azt is világosan látni: lényegi probléma egyedül abban az egy országban van az állampolgársággal, amelynek a külügyminisztere nemrég úgy fogalmazott, hogy az „ősbűn” az állampolgárság. Hát nem! Az „ősbűn” a jogfosztottság, a kollektív bűnösség, a kirekesztés, a diszkrimináció. De még ebben az országban is elindult valami; elindult a megoldást kereső párbeszéd!

A nemzeti összetartozás első hivatalosan is megtartott napján fejezzük ki nagyon világosan szolidaritásunkat – az egész nemzet szolidaritását – azokkal, akik értelmetlen és diszkriminatív korlátozások és adminisztratív megfélemlítés miatt nem képesek, bár szeretnék, kérni Magyarország állampolgárságát.

Magyarország szolidáris velük. A magyar nemzet szolidáris velük. A magyar állampolgári közösség szolidáris velük, és saját egyenrangú részének tekinti őket.

Hölgyeim és Uraim!

Szolidaritásunk a jogaik érvényesítésében korlátozottakkal kéz a kézben jár türelmes várakozásunkkal azokra a politikai erőkre, amelyek még nem értették meg, hogy mi történik a Kárpát-medencében. Magyar politikai erőkre és nem magyar politikai erőkre egyaránt.

Korszakváltást élünk át. Minden korszakváltásra jellemző, hogy vannak, akik azonnal „veszik a lapot”, és vannak, akik lassabban érzik meg, hogy mi az új korszak lényege, lassabban látják meg a benne rejlő lehetőségeket.

Nem minden ország és nem minden politikai erő értette még meg a magyarországi változások lényegét. Nem mindenkit érintett még meg az új korszak fuvallata!

Akik megértették: vitorlájukba fogják a szelet, nyitottan fogadják kezdeményezésünket, velünk tartanak. Mert értik, mert tudják, hogy nem ellenfelek, hanem partnerek és barátok vagyunk.

De attól, hogy egyesek egyelőre nem értették meg a változás lényegét, a változás értük is van. Azokért is, akik megértették, és részt vesznek benne, és azokért is, akik eddig nem értették meg, és tartózkodnak tőle.

És azokért is – és talán őértük leginkább – akik bár értik a változást, és szeretnének részt venni benne, de még nem jöttek létre azok a struktúrák, azok az intézmények, azok a támogatások, amelyek számukra ezt a lehetőséget elérhetővé, megragadhatóvá teszik!

A nemzetpolitika következő egy évének elsősorban róluk kell szólnia. Túl kell lépnie az állampolgárság ügyében véghezvitt fordulat sikerélményén, és eredményt, vagy legalább kezdeményezéseket kell tennie a határokon átívelő, kárpát-medencei közösségi élet összes szegmensében: oktatásban, kultúrában, családpolitikában, földművelésben, környezetvédelemben, gazdaságban, a borászatban.

Ezért is fogunk ma esete a Kárpát-medence borászaival összegyűlni és közösen poharat emelni a Nemzeti Összetartozás Napján. Ezen a napon illő együtt áldomást innunk. Áldomást azoknak a nemzedékeknek az emlékére, amelyek az elmúlt 9 évtizeden átsegítették a magyarságot. Áldomást közös ügyünkre: az elmúlt egy év sikereire. Áldomást a sikertörténet folytatására.

A két háború között és a rendszerváltás után a Trianoni emlékművekre többnyire azt írták: „semmi sem tart örökké”. A Nemzeti Összetartozás Napja azt üzeni: van, ami örökké tart: Összetartozásunk!

Amikor a kommunista diktatúra idejében nem lehetett emlékművet állítani június 4-nek, akkor az emberek, grafitival írva tűzfalakra, keserűen azt üzenték: „vesszen Trianon”. A Nemzeti Összetartozás Napja azt üzeni: éljen a múlhatatlan összetartozás! Éljen az időben és térben határtalan összetartozás!

Éljen a magyar összetartozás!

(kormany.hu)