Németh Zsolt parlamenti államtitkár Államalapító Szent István király ünnepén Lendván mondott beszédet 2013. augusztus 19-én.

Kedves lendvaiak, kedves Mura-vidéki magyarok!

Végigmenni a hosszú távon fennmaradni képes, erős Magyarországhoz vezető úton, szövetségben a szomszéd nemzetekkel, szövetségben Közép-Európa népeivel; akkor is, ha a Nyugat támogat, de akkor is, ha gáncsol ezen az úton – ez volt államalapító Szent István királyunk programja és életműve, amelyre minden augusztus 20-án büszkén emlékezünk. Ezért valljuk szerte a világban nemzeti ünnepünkön: jó magyarnak lenni!

Tisztelt ünneplő közösség!

Fél évszázaddal az államalapító halála után, az akkori király, Könyves Kálmán felkérésére – aki pontos képet akart kapni arról az örökségről, amelyet a koronával és az által jelképezett hatalommal együtt átvett – Hartvik püspök 26 pontba foglalta össze István király életét, szellemi és politikai örökségét. Hartvik 26 pontján három fő üzenet futott végig:
– a legfontosabb Szent István keresztény állam- és társadalomfelfogása,
– de – mint a keresztény államfilozófia közvetlen következménye – ilyen üzenet a szomszédokkal való szövetségkeresés is,
– és végül az ellenállás szükségessége a külső erőszakkal szemben: Magyarország saját útjának és az ezen az úton elért eredmények megvédésének a szükségszerűsége.

Hartvik elbeszélése szerint István király keresztény állam- és nemzetfelfogásában különösen fontos szerepet játszott a szegény emberrel saját köpönyegét megosztó római katona, Szent Márton alakja, akinek tiszteletére az államalapító király az egyik legnagyobb monostort emeltette: a máig álló pannonhalmi apátságot.

Szent Márton, mint jelkép felmutatása Szent István részéről nehezen magyarázható másként, mint a kemény kézzel rendet tartó, de ezt a hatalmat a polgárai jólétéért gyakorló királyság víziójaként. A polgáraiért felelős, polgáraival szolidáris állam jövőképeként.

István király víziójában egy egyetemes érték, a kereszténység a kötőerő az állam és polgára között. A keresztény állam azt jelenti, hogy az egyetemes, nemzetek feletti értékek jegyében az állam szolidáris polgáraival, és polgárai, ha az állam így viszonyul hozzájuk, szolidárisak az állammal, mert otthonra lelnek benne, mert a velük szolidáris állam a hazájuk. Ilyen államot kívánok magunknak, a határ mindkét oldalán! És ilyen értelemben keresztény Európát országaink polgárainak!

A keresztény államfelfogásban nagyon fontos az egyetemes értékszemlélet és a nemzeti keretek szoros egymásra utaltsága: a nemzet (vagy Európa) akkor életképes, ha összetartó ereje, identitása egyetemes emberi értékekre, egyetemes emberi szolidaritásra épül. Augusztus 20. arra emlékeztet: Szent István örökségeképpen ilyen nemzet vagyunk. Ha valaki azt mondja, hogy a magyar nemzet önmagáért van, vagy mindenek felett áll, az szembe megy nemcsak a kereszténységgel, de a Szent István-i örökséggel is, és nem erősíti, hanem gyengíti nemzetünket. Magyarságunk ereje abban rejlik, hogy a magyar nemzet egyetemes értékek megvalósításáért kötött szövetség. Szent Istvántól örökölt identitásunk pontosan olyan, mint a millenniumi emlékmű a budapesti Hősök terén: a hét vezér közül és az őket körülvevő királyaink és nemzeti nagyjaink közül, a magyar földből nő ki, de minden ember fölé magasodva az ég felé mutat.

Istvánnak ezt a keresztény szemléletét Hartvik püspök teljesen közvetlenül kapcsolta össze a szomszédságpolitikával. A „szomszédságpolitika” látszólag mai fogalom, de a valóság az, hogy a mintegy 900 éve élt krónikás így fogalmazott István király örökségéről: „… Isten hű sáfárának mutatkozván, azon kezdett elmélkedni, miként juttathatja a neki alávetett népet az egy Isten tiszteletére. De mivel megfontolta, hogy ez a szomszédos nemzetek szövetsége nélkül nemigen lehetséges, ő a környező tartományok népeivel életbe léptetett békét hűségesen megerősítette…”

Kedves ünneplő közösség!

Látni kell, hogy amikor arról beszélünk, hogy a jó viszonynál is többet szeretnénk szomszédjainkkal – hosszú távú szövetséget akarunk egy jobb Európáért –, akkor nem napi taktikai üzenetről van szó. Mint ahogy a rendszerváltás utáni első, demokratikusan megválasztott miniszterelnök sem azért nevezte külpolitikai prioritásnak a jó szomszédságot, mert valamiféle ellensúlyt akart a kisebbségvédelem prioritásához képezni. A magyar politikai gondolkodás egész másként működik: itt arról van szó, hogy „nem adhatunk mást, csak mi lényegünk”. A jó szomszédság igénye történelmi folyamatosság a magyar nemzeti programban Szent Istvántól Antall Józsefen át a mai napig. Ehhez a láncolathoz kapcsolódunk, amikor – a vitás kérdésekben fenntartva álláspontunkat, de a megegyezés igényével – utakat egyengetünk a szomszédos népekkel való szövetség felé. Ezért bővítjük a szomszédos országokban tevékenységünket, külképviseleti hálózatunkat, így hamarosan Lendván is megnyitjuk kihelyezett konzuli irodánkat.
A püspök mindamellett azt is megírja Könyves Kálmánnak, hogy a magyar koronát II. Szilveszter pápa állítólag nem a magyaroknak szánta, hanem a lengyel király kérésére készítette. Csak éppen az átadás napja előtti éjszakán, amikor váratlanul nemcsak a lengyel delegáció, hanem Magyarországról Asztrik apát is befutott Rómába hasonló kéréssel, a pápa álmot látott, amelyben egy angyal elmondta neki, hogy Isten a koronát a magyaroknak rendelte. Miénk lett!

Mindig is volt, és mindig is lesz vetélkedés a közép-európai nemzetek között.

De a lengyel hagyomány szerint II. Szilveszter azt is meghagyta mindkét delegációnak, hogy a koronán össze ne vesszenek: a két keresztény állam éljen egymással békességben és szeretetben. S akár elhangzott ez pontosan így, akár nem, a magyar-lengyel barátság ezer éven át fennmaradt. És korszakról korszakra új és új áldásokat hozott a két nemzetre.

A koronáért futott – Isten segedelmével általunk megnyert – verseny tükrében a magyar-lengyel barátság ezer éve világosan mutatja: az epizódként felmerülő rivalizálások Közép-Európa országai között mit sem változtatnak a térség népeinek egymásra utaltságán, sorsközösségén.

Szövetség szomszédjainkkal és a térség többi népével, a polgáraikkal szolidáris államok Európájáért: ez nem mai találmány! Ezer éves program ez, amelyet Magyarország ma is következetesen vállal.

Hartvik püspök arra is emlékeztette és figyelmeztette Könyves Kálmánt, hogy amikor nyugati szomszédságunkban nemzedékváltásra került sor – a közép-európai keresztény „rendszerváltásokat” támogató Henriket a pragmatikus Konrád váltotta a majdnem egész Nyugat-Európát uraló német-római császári trónon –, akkor hirtelen a nyugati hatalmi törekvések akadályát kezdték látni a megerősödő Magyar Királyságban. Konrád császár hadsereggel indult István király ellen.

Eltért volna Szent István attól a nyugati keresztény államvíziótól, amelynek megvalósítását Henrik még támogatta? Vagy inkább Konrád Nyugat-Európája volt már más, mint Henriké? Magyarországgal volt baj? Vagy inkább Nyugat-Európával? Németellenessé, Európa-ellenessé vagy nyugatellenessé vált Magyarország, amiért Szent István úgy döntött, hogy ellenáll a külső erőszaknak, és hűséges marad ahhoz az európai vízióhoz, amelyet az előző nyugati politikusi nemzedéktől vett át? Jobb irányban alakul-e az európai történelem, ha István király enged a nyomásnak, és nem védi meg az eredeti, keresztény európai szellemiség Magyarországát a külső erőszak ellen?

Ilyen – egyértelmű mai áthallásokat tápláló – kérdéseknek a sokasága tolul fel, ha belegondolunk azokba a dilemmákba, amelyekkel István királynak kellett megküzdenie, szembe kerülve egy más szellemiségű Nyugattal, mint amelynek jegyében gyermekként nevelkedett, és fiatal királyként államot kezdett építeni.

István király számára nagy gyötrelmet okozott, hogy a még el sem csendesült belső konfliktusok után a külső viszály vállalásába is belevigye népét. De nem látott más kiutat. Isten segedelmét kérte, és Isten segedelmével győzött Konrád, a Nyugat seregei felett.

Ha Szent István – és nyomában a magyar nép – akkor nem vállalja az állampolgáraival szolidáris magyar állam megvédését, és nem győz, akkor ma nagy valószínűséggel nem ünnepelhetnénk itt ezer éves történelmünket.

És nem állna rendelkezésünkre erőforrásként az a történelmi örökség, amelyet az államalapítás és a magyar történelem azóta tartó folyamatossága jelent.

Vállaljuk ezt az örökséget, és vállaljuk a vele járó felelősséget. Eltökélten és dinamikusan építjük újjá az egyetemes értékek jegyében minden polgárával szolidáris, erős magyar államot és nemzetet, amely szövetséget kínál szomszédjainak egy erős Közép-Európáért és egy jobb Európáért. És amely, ha kell, megvédi fejlődési pályáját, megvédi értékeit. Megvédi a polgáraikkal szolidáris államok Európájának, azaz a polgárok és nemzetek Európájának vízióját. Ezért – mint a történelem során annyiszor – itt Lendván, a Mura-vidéken 2013. augusztus 20-án is büszkén elmondhatjuk: jó magyarnak lenni!

(Külügyminisztérium)