Németh Zsolt a Külügyminisztérium politikai államtitkárának üdvözlőbeszéde a 1932-1933 közötti ukrajnai éhhalálról való 2010.november 27-i megemlékezés résztvevőihez.
Tisztelt Elnök Úrhölgy, Tisztelt Elnök úr!
Tisztelgő Barátaim – Hölgyeim és Uraim!
1. Éhinség, ukránul holodomor - ezt az ukrán elnevezést egyszer, és
mindenkorra meg kell jegyeznie valamennyiünknek, ha ezt esetleg valaki nem tette meg.
A történészek egyetértenek abban, hogy az 1932-1933 közötti éhhalál az ukrán nép történelmének legnagyobb katasztrófája.
A történészek többsége ma már abban is egyetért, hogy az éhínség fő okozója nem természeti katasztrófa, hanem a kommunista diktátor Sztálin vezette szovjet kormányzat politikája volt – mondhatnánk, az ukrán holokauszttal állunk szemben.
A szovjetek (illetve az orosz vezetés), minden bizonnyal, azért idézték elő az eseményeket, hogy leszámoljanak az ukrán néppel, illetve az ukrán parasztsággal, mint politikai és társadalmi tényezővel.
A holodomor halálos áldozatainak számát illetően eltérő adatok állnak rendelkezésre, a tragédia következtében 7 vagy akár 10 millióan vesztették életüket, a gyermekek száma azonban minden bizonnyal legalább 3 millió volt.
Ami pedig leginkább vitatott, hogy a holodomorhoz vezető politika kimeríti-e a genocídium jogi definícióját.
Az Ukrán Parlament azonban, megelőzvén ezen jogvita ukrán értelmezését, 2006. november 28-án, törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt, mely álláspontot a mai napig már 14 ország képvisel.
2. A kommunizmus és a fasizmus a XX. századi eszmerendszerek két legborzalmasabb és legtragikusabb tévútja. De a nemzetközi közösség mindeddig nem vonta felelősségre a kommunizmus idején elkövetett bűntettek elkövetőit, illetve azok legnagyobb részét, mint ahogy azt a fasizmus/nácizmus által elkövetett bűncselekmények esetében megtette.
Az 1932-33-as éhínség az ukránok nemzeti tragédiája. A számszerűsíthető emberveszteségen és a hatalmas erkölcsi csapáson kívül az éhínség helyrehozhatatlan károkat okozott az ukránok nemzeti létében is. Gyakorlatilag megsemmisítette a gazdag népi hagyományokkal rendelkező régi ukrán falut -helyébe a kolhozfalu lépett. Amelyik többé már nem lázadt/nem lázadhatott a szovjethatalom ellen.
Az éhínség megtörte az ukrán nemzeti elit “ukránosodását” is (csökkentve így a nemzeti öntudatot, illetve annak fejlődését), mert a lakosság pótlása túlnyomó részt oroszországi bevándorlás révén valósult meg. A Szovjetunió felbomlásáig ez is a tabuk közé tartozott.
Az 1932-33-as ukrajnai ’leszámolás’ (mert az volt) minden kétséget kizáróan, előre kitervelt gyilkosság volt, melynek minden egyes mozzanatát, gondosan, előre megtervezték. Egy dolgot nem terveztek meg – nem láttak előre.
Nevezetesen, hogy mi lesz ’a’ konkrét ideológiával, ha felbomlik a kommunista rendszer, és kiderül az igazság. Mert, az igazság, előbb-utóbb mindig kiderül.
Ezúttal, sajnos, utóbb.
3. 2006. október 21-én avatták fel a világ első, a kommunizmus százmillió áldozata előtt fejet hajtó, valamint a magyar forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ikeremlékművet Csömörön. Csömör ebben világelső volt.
4. Az 1932-33-as éhínség, igaz, az ukránok nemzeti tragédiája, de valamennyiünk számára tanulsággal szolgál. Többel is. Álláspontom szerint, a legnagyobb tanulság mindenképpen az, hogy a történelemben, semmi sem maradhat titokban. Előbb utóbb, minden és mindenki a megfelelő helyre kerül a történelemkönyvekben. Az igazi tanulság, illetve elégtétel, persze majd az lesz, ha már nem arról folyik a vita, hogy volt-e éhínség vagy sem, hanem, hogy ki vagy kik követték el - konkrét esetben - a népirtást, és megkapták-e méltó büntetésüket. Illetve, a mártírhalálban elveszettek emléke olyan szinten kerül-e ápolásra, hogy soha többé ilyen a világon ne ismétlődhessen meg . Mert itt nemcsak ukrán problémáról van szó!
Csaknem egymilliárd ember éhezik ma a világon, vagyis az emberiség egyhatoda. Az éhezők száma mindenekelőtt a fejlődő országokban magas, de sajnos hazánkban sem ismeretlen.
Október 16-án - idén immár 30. alkalommal - ünnepeltük az Élelmezési Világnapot, mely kezdeményezés magyar ötlet volt. Az idei világnap mottója: „Együtt az éhezés ellen”.
Tudatosítani kell: egyre nagyobb mértékben nőni fog a világ élelemigénye: az előrejelzések szerint 40 éven belül több mint másfélszeresére nőhet. És ezzel, nekünk, magyaroknak akkor is foglalkoznunk kell, ha az éhezés nem közvetlenül minket sújt. Ahogy az ukránság tragédiája sem minket sújtott, de attól még méltó, hogy elékezzünk rá.
Az említett mottót is szem előtt tartva pedig két olyan agrárhatalomnak, mint hazánk és Ukrajna, együtt kell működniük a világélelmezési gondok enyhítése érdekében. Segítenünk kell a világot az éhínség leküzdésében. Ezzel adósai vagyunk a holodomor áldozatai emlékének, ezzel adósai vagyunk a világ mai éhezőinek, és ezzel adósai vagyunk az utánunk jövő nemzedékeknek.
Csömör ismét az elsők között van. Azért állunk, állhatunk itt, és tisztelgünk ismét Csömörön, mert az Ukrán Országos Önkormányzat Ukrajna magyarországi korábbi nagykövetének, Dmitri Tkacsnak az ösztönzésére, a Gloria Victis Alapítvánnyal együtt, emlékművet állítottak a holodomor mártírjainak a tiszteletére.
Köszönet érte az Ukrán Országos Önkormányzatnak, az ukrán nagykövetségnek, és végül, de nem utolsósorban a Gloria Victis Közhasznú Alapítványnak, mint konzervatív értékrendet képviselő szervezetnek.
Emlékezzünk együtt az ukrajnai mártírokra! És, egyúttal, a diktatórikus kommunista rendszerek valamennyi ártatlan áldozatára is!
Gloria Victis – Dicsőség a legyőzötteknek!
(ukrajinci.hu)
