Németh Zsolt beszéde Bácskossuthfalván a 2011. március 15-i ünnepségen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Ünneplő Közönség!
Kedves Barátaim!

A Magyar Köztársaság Kormánya nevében mély tisztelettel és nagy megbecsüléssel köszöntöm Önöket itt Bácskossuthfalván, azon délvidéki falvak egyikében, ahol Kossuth-szobor a hirdetőoszlopa magyar szabadságvágyunknak, megmaradásunknak és összetartozásunknak. Ez a hely minden évben arra ad lehetőséget, hogy március idusán – hasonlóan 1848-49-es hőseinkhez – hitet tegyünk egymás iránti elkötelezettségünkről, kifejezzük és kinyilatkoztassuk a szabadság iránti mély meggyőződésünket és számot vessünk önmagunkkal.

Amikor 1848-49-ről, történelmünk egyik legragyogóbb időszakáról emlékezünk meg, akkor azon emberi nagyságok előtt hajtunk fejet, amely nemcsak a szabadságharc lánglelkű forradalmárának, Kossuthnak és társainak, vagy az Aradon kivégzett hős tábornokoknak volt jellemzője, hanem mindazokért, akik a közös célokért, a magyarság jövőjéért, habozás nélkül vállalták akár a legsúlyosabb áldozatokat is, és mondtak le önként életükről. Világosan kell látnunk, hogy őseink bátor kiállása és önfeláldozása az utánuk következő nemzedékek érdekében meghozott áldozatvállalás volt, mi értünk, kései utódaként!

Olyan áldozatvállalás volt, amely a népből nemzetet kovácsolt, a nemzetből pedig olyan közösséget formált, amely a szétszabdaltság évtizedeiben is meg tudta őrizni sajátosságait, meg tudta fogalmazni céljait és azokért kőkeményen ki is tudott állni. Ennek vagyunk ma itt Bácskossuthfalván is szemtanúi. Hisz magyarként együtt emlékezünk dicső múltunkra és egyben hittel valljuk összetartozásunkat, jövőbe vetett reménységünket!

Kedves Barátaim!

Kettős ünnep ez a mai nap. Egyrészt, március idusán hőseinkre emlékezünk, akik 1848-49-ben vérüket és életüket ontották a szabadságért. Másodsorban pedig ünnep ez a mai nap, mert nemzetünk határokon átívelő újra egyesítésének lehetünk szemtanúi és egyben részesei is.

Örömmel jelenthetjük ki, hogy a mai napon nemzeti kibontakozásunk újabb elemével gazdagodhatunk, ez pedig a kettős állampolgárság testet öltött, kézzelfogható valósága. Ami a 2004. december 5-i gyalázatos népszavazás idején szinte lehetetlennek tűnt, az mára valósággá vált, ami 7 évvel ezelőtt még csak álomnak tűnt, az mára politikai realitássá vált. A magyar nemzet újra egyesülni látszik, nem valaki ellenében, nem valakiknek a kárára, hanem önmagunk javára. Történik mindez úgy, hogy közben olyan 8 éves örökséggel kell megküzdenünk, ami Magyarországot majdnem a teljes gazdasági összeomlás állapotába sodorta.

Ezekben a folyamatokban Önöknek kitűntetett szerep jutott. A délvidéki magyarság élen járt a kettős állampolgárság igényének megfogalmazása és képviselete tekintetében, az Önök segítsége nélkül a folyamat nem ott tartana, ahol most tart és ma nem adhattuk volna át az első honosítási okleveleket itt a Vajdaságban, és az egész Kárpát-medencében.

Az Önök következetes kiállásának is köszönhető, hogy az új Magyar országgyűlés és Kormány rövid időn belül olyan döntéseket hozott meg, amely hosszú évtizedes munka eredménye és magyar emberek millióinak volt a vágya. Ez közös sikerünk. Siker mindazoknak, akik számára a nemzet nem csak egy üres frázis, hanem olyan szellemi örökség, amelynek megvallása és képviselete kellemes kötelezettség. Kellemes kötelezettség mindazok számára, akik nemzetben gondolkodnak, olyan nemzetben, amely erkölcsi örököse 1848-49-nek, olyan nemzetben, amely közös célokat tud kitűzni maga elé és közös célokat tud megvalósítani. Ma többek között ezen közös erőfeszítések eredményeinek lehetünk tanúi és ünneplői.

Örvendetes, hogy itt a Vajdaságban, a Délvidéken a magyar közösség tagjai nagyarányú érdeklődést tanúsítanak a honosítás iránt. Ezzel nem csak azt igazolják, hogy magyarok kívánnak maradni, hanem azt is, hogy jó lelki állapotban vannak és részt kívánnak venni a nemzet talpra állítására, felvirágoztatására irányuló nagyszabású vállalkozásban.

A megkezdett utat tovább kell folytatnunk azért is, mert a délvidéki magyarság a mögöttünk hagyott nehéz történelmi időszakban felelős és okos magatartásról tett tanúbizonyságot. Itt említeném meg a Magyar Nemzeti Tanács újraválasztását, az 1944-45-ös magyarellenes események kivizsgálására tett őszinte erőfeszítéseket, valamint mindazon szerteágazó törekvések összességét, amely a magyarság megmaradását és gyarapodását segítik elő.

Bíznunk kell önmagunkban, de szomszédainkban is, hisz azok a változások, amelyek itt déli szomszédunknál lezajlottak az elmúlt néhány évben növekvő kölcsönös empátia jelének tekinthetőek. Reméljük, hogy ezek a folyamatok tovább folytatódnak mindkét nemzet elégedettségére.

Így március idusán, a kossuthi gondolatok fényében nem mondhatok mást, minthogy az a nemzet, amely össze tud fogni, amely a nagy kihívásokra kellő választ tud adni és, ha kell lépni és változtatni mer a győztesek közé fog tartozni. Mi pedig magyarok Önökkel együtt a győztesek közé akarunk tartozni.

Engedjék meg, hogy hadd köszönjem meg Önöknek, hogy részese lehetek ezen felemelő ünnepségnek, továbbá hadd fejezhessem ki nagyrabecsülésemet mindazoknak, akik itt a Délvidéken munkájukkal, erőfeszítéseikkel, áldozatvállalásukkal, hűségükkel hozzájárultak a nemzet szellemi és erkölcsi megújulásához.

Végezetül: - emlékezetem szerint, korábbi meghívottként, ugyanitt a Délvidéken azt állítottam, hogy a magyar államot tetőtől talpig újra kell szervezni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim jelentem, hogy Magyarország újjászervezése elkezdődött, ebben az újjászervezésben pedig várjuk az Önök nélkülözhetetlen közreműködését!

Isten éltesse Önöket! Éljen a magyar szabadság, Éljen a Haza!

(kormany.hu)