A Magyarország és Brüsszel közti vitákból egy olyan mérleget vonnék, hogy érdemes volt a sarkunkra állni, de meg kellett tanulnunk azt, hogy bizonyos esetekben el kell fogadni azt, hogy az európai jog is orientálja a mi politikai döntéseinket – jelentette ki Németh Zsolt államtitkár a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában 2014. április 29-én.

Mv: Németh Zsolt külügyi államtitkár a vendégünk, jó estét kívánok!

Németh Zsolt, államtitkár, KÜM: Jó estét kívánok!

Mv: Ezt a beszélgetést délután fél 5-kor rögzítjük. Éppen egy háromnapos konferencia zajlik Budapesten, Magyarország uniós csatlakozásának tízedik évfordulója alkalmából. Ezen felszólalnak a visegrádi külügyi vezetők is, és Győri Enikő azt mondta, hogy reális helyzetértékelésre készülnek. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a szépre emlékezünk ebben az elmúlt tíz évben, hanem reális helyzetértékelésre. Mit jelent ez az Ön olvasatában?

Németh Zsolt: Ugye itt az euroszkeptikus és az eurorealista nézetek ütköznek egymással,...

Mv: Van, amikor a kettő egybeesik, nem tudom, hogy ez a kétharmad ez mennyiben fedi át egymást.

Németh Zsolt: Így van, így van. Ezért is fontos az, hogy lehetőség szerint ne csak a rossz oldalát lássuk, hanem a pozitív oldalát is lássuk az eddigieknek. Az egyik legfontosabb talán a pozitívumok közül az, hogy a magyarországi fejlesztésekben döntő szerepe volt az európai uniós támogatásoknak, hétezer milliárd forint, kimondani is sok. És a következő költségvetési időszakban pedig nyolcezer milliárd forint fog bejönni. Nagyon jelentős része a magyar mezőgazdaságba fog menni: Több, mint kétszázezer magyar gazda részesül ilyen tízmilliós nagyságrendekben...

Mv: Igen, csak erre az euroszkeptikus, vagy eurorealista álláspont azt mondja, hogy igen ám, de ezért cserébe eladtuk a magyar termőföldet. Ugye éppen most aktuálisan lép életbe néhány napon belül a földtörvény, itt a vég, magyar föld nem lesz magyar kézben.

Németh Zsolt: Ismeri a kormánynak az ezzel kapcsolatos nagyon határozott álláspontját. Egy olyan szigorú földtörvényt dolgoztunk ki, amely gyakorlatilag meg tudja akadályozni, hogy nagy arányban kerüljenek külföldi kézbe magyar mezőgazdasági földterületek, és ezt nemcsak mi csináltuk meg, hanem a dánok is megcsinálták. Van pozitív európai példa.

Mv: Azt mondta az előbb, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy nagy arányban kerüljenek külföldi kézbe. Kis arányba kerülhet?

Németh Zsolt: Kis arányban természetesen kerülhet.

Mv: Ki, mennyi és kinek a kezébe kerülhet?

Németh Zsolt: Hát, ezt a, mezőgazdasági minisztert ajánlom.

Mv: Értem. De akkor ezek szerint a félelemnek van reális alapja, vagy nincs?

Németh Zsolt: Nincs. Tehát én úgy gondolom, hogy a magyar mezőgazdasági földterület megvédhető, és ezzel kapcsolatban egy olyan garanciarendszert dolgozott ki a földtörvény keretében a kormány, amire büszkék lehetünk.

Mv: Jó. Nézzük meg egy picit ezt az elmúlt tíz évet, ami mögöttünk van. Az Unió és Magyarország történetében hogyan látja, mennyire találta meg Magyarország a saját helyét az Unióban?

Németh Zsolt: Azt hiszem, hogy itt a realista megközelítésben fontos látnunk azt, hogy lehet, hogy az elmúlt években nagyon sok támadás érte Magyarországot, tehát növekedett a velünk szemben kritikusaknak a száma, de azt se feledjük el, hogy növekedett a barátainknak is a száma. És a barátainknak a száma különösen az Európai Néppárt berkein belül növekedett. Tehát az, hogy kiállt mellettünk egy közösség, egy politikai család, az egy nagyon komoly fegyvertény volt az elmúlt években, tehát a velük való együttműködés a jövőben is – azt gondolom, hogy – a magyar nemzeti érdekérvényesítés szempontjából kulcskérdés lesz. És itt jutunk el a május 25-i választásoknak a jelentőségéhez. Hogyha jól fog szerepelni az Európai Néppárt, mondjuk megnyeri, vagy relatív győzelmet arat, tehát mi leszünk a legnagyobb pártcsalád az Európai Parlamentben, akkor talán folytatható lesz ez az együttműködés.

Mv: Ugye éppen most zajlott a listavezetők vitája az Európai Parlamentben, ugyanakkor vannak olyan hangok, hogy csupa olyan politikus vitatkozott, aki nagy valószínűséggel nem lesz az Európai Bizottság elnöke. Ha a néppárt relatív többségbe kerül, akkor vajon ki lesz az elnök?

Németh Zsolt: A néppártnak van egy jelöltje, a dublini kongresszuson én is szavaztam rá, a magyar delegáció is támogatta. Megválasztottuk. Ugye Barnier volt az egyik jelölt, és Juncker lett a másik, végülis Juncker mögé beállt az Európai Néppárt, de azt hiszem, hogy ez a kérdés ez alapvetően azért izgalmas, mert most nemcsak a baloldal meg a jobboldal, meg mondjuk, ugye a szélsőjobb küzd egymással ezeken a választásokon, hanem van egy nagyon érdekes intézményi küzdelem is az Európai Parlament és a kormányfőknek a testülete, az Európai Tanács között. És én azt hiszem, hogy az Európai Tanács az nem fogja végül is kiengedni a kezéből a döntést...

Mv: Függetlenül attól, hogy kit jelölnek az egyes...

Németh Zsolt: Ragaszkodni fog az Európai Tanács ahhoz, hogy a végső szót az Európai Tanács mondja ki, ne pedig a parlament.

Mv: Ez rendben van, ragaszkodni fog hozzá, de vajon mennyire fogja figyelembe venni a parlament javaslatát?

Németh Zsolt: Azt hiszem, hogy ki fog alakulni, végső soron nincs más lehetőség, egy megegyezésnek kell születnie. De nem érezheti azt az Európai Tanács, hogy ő nekik az Európai Parlament diktál ebben a kérdésben.

Mv: Tehát a végső kérdés az, hogy Jean-Claude Juncker, illetve Martin Schulz esélyes-e arra, hogy Európai Bizottság-elnök legyen?

Németh Zsolt: Ezt ma nagyon nehéz megmondani.

Mv: De simán lehet, hogy egy harmadik fut be.

Németh Zsolt: Könnyen lehet.

Mv: Azt mondta az előbb, hogy amikor azt kérdeztem, hogy Magyarország hogyan találta meg a helyét az Unióban ebben a tíz évben, hogy sok támadás ért bennünket. Hogyan látja Brüsszel és Budapest kommunikációját ebben a tíz évben?

Németh Zsolt: Azt hiszem, hogy egy fokozatos közeledés jellemezte ezt az időszakot. Én különösen az elmúlt négy évről mondanám ezt el, az azt megelőző években én olyan egyszerűen le tudom azzal zárni, hogy egy követő magyar Európa-politika volt. Nem volt Magyarországnak igazán ütközése az Európai Unióval, nem volt semmi proaktivitás, egy alkalmazkodó magyar külpolitika és Európa-politika volt. Az elmúlt négy évben nem ez volt a pálya. Én azt gondolom, hogy viszont a válság is ebben az időszakban tetőzött, és egy idő után az európai intézmények is rájöttek arra, hogy azok a kezdeményezések, azok a lépések, amelyek például a magyarok csinálnak, hogy igazán unortodox módon bizonyos kérdésekben saját állásponttal lépnek föl, ugye a bankadó a legismertebb e tekintetben, mégiscsak megfontolandó. És lehet, hogy eleinte nagy megrökönyödéssel fogadták ezeket a magyar intézkedéseket, de aztán egyre inkább elfogadottá vált, hogy igen, azért gondolkozzunk azokon a megoldásokon, amit egy-egy tagállam kifundál a magyarok kifundálnak, és nem ab ovo kell ezeket elutasítani, hanem találjuk meg a módját annak, hogy közelítsük az álláspontokat egymáshoz. És mi is rájöttünk arra, hogy nekünk is érdekünk az, hogy valamilyen módon jogi mederbe tereljük ezeket a vitákat, és így hogyha mondjuk a kötelezettségszegési eljárásokból, vagy egyáltalán a vitákból az irányunkba megfogalmazódó jogi álláspontokat vesszük figyelembe, akkor láthatjuk, hogy mi is képesek voltunk arra, hogy korrigáljunk. Tehát egy olyan mérleget vonnék ezekből a vitákból, hogy érdemes volt a sarkunkra állni, de meg kellett tanulnunk azt, hogy bizonyos esetekben el kell fogadni azt, hogy az európai jog is orientálja a mi politikai döntéseinket.

Mv: Ugye éppen egészen friss hír, a tegnapi nap borzolta a sajtó kedélyeit az a hír, ugye úgy indult a hullám, hogy befagyasztotta az Unió a pénzeket, aztán ez finomodott a nap végére, végül is azt tudtuk meg, hogy könnyen elképzelhető, hogy két hónapon keresztül, az április 15-e utánra szóló számlákra már nem fizetnek, illetve hát majd utána fizetnek, hogyha lezárul a vizsgálat. Most még mindig a kommunikációnál maradva, ezt az egész ügyet lehetett volna magyar részről jobban kommunikálni?

Németh Zsolt: Úgy gondolom, hogy az, hogy Magyarországnak van egy új intézményrendszere és ennek az új intézményrendszernek a fölállítása éppen ezekben a hetekben, ezekben a napokban – ha úgy tetszik – zajlik, és mi ezt időben az Európai Uniónak, az Európai Bizottságnak a tudomására hoztuk. Én azt gondolom, hogy nem vagyunk sárosak ebben a kérdésben.

Mv: Beszéljünk egy picit a visegrádi négyek együttműködéséről. Mennyire alkotunk az Unión belül külön csoportot, mennyire különülünk el, mennyire tudjuk együtt képviselni az érdekeinket, akkor megint csak azt mondom, hogy ebben az elmúlt tíz évben hogyan teljesített a visegrádi négy?

Németh Zsolt: Valóban a visegrádi külügyminiszteri csúcstalálkozót tartottunk tegnap és a mai napon pedig folytattuk a keleti partnerségnek a külügyminisztereivel ezt a találkozó. Ez már önmagában négy ország, meg hat ország, ez tíz ország, de jelen volt még a Balti-északi nyolc képviseletében Észtország is, illetőleg jelen volt Stefan Füle személyében az Európai Unió Bizottságának is a képviselője. Azt tudom mondani, hogy jó volt ezt a mérleget megvonni részben ezzel a konferenciával is párhuzamosan, mert visegrádi együttműködésnek a története az egy igazi sikertörténet. 1991-ben indult ez az együttműködés, Antall Józsefnek a találmánya volt. Pontosabban 1335-ben a lengyel, a cseh, illetőleg a magyar királynak a találmánya volt, de igazán most, ebben a négy esztendőben érett be ez az együttműködés és tudott egy érzületi, egy lelki közép-európaiságot képviselő gondolatból gyakorlati, politikaformáló tényezővé válni, olyannyira például, hogy képesek voltunk arra, hogy közösen lépjünk föl az Unió költségvetésének a megformálása során, így jó eredményt tudtunk elérni. Ma a második legjobb eredményt érte el Magyarország akkor, amikor azért nem voltunk túl erős pozícióban ezekben a vitákban, de mégis ez az együttműködés ezt magával hozta. A kohéziós országoknak az együttműködését a visegrádi együttműködés tudta irányítani, és egészen odáig, hogy a minap, amikor mondjuk az ukrán válsággal kapcsolatban a német külügyminiszter akart partnerekkel egyeztetni, akkor azt kérte tőlünk – mint a visegrádi együttműködést elnöklő országtól –, hogy hívjuk össze a Visegrádi Négyeket Budapesten, mert szeretne velünk beszélni arról, hogy Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban milyen álláspontot képviseljünk, képviseljen az Európai Unió. Tehát azt gondolom, hogy egy geopolitikai, politikai, gazdasági tényezővé sikerült tennünk a visegrádi együttműködést, és ez Magyarország számára egy nagy eredmény, hiszen hallható a hangunk, együtt – látható, hogy – sokkal erősebbek vagyunk, mint külön-külön.

Mv: Ha már Közép-Európára terelődött a szó – meg a Visegrádi Négyekre –, akkor beszéljünk egy picit a határainkon kívül élő magyarokról. Azt mondták a választás előtt, alatt és után, hogy nagyobb felhatalmazás, nagyobb győzelem, az azt jelenti, hogy erősebb Magyarország és nagyobb mozgástér, és ezt értették a határainkon túl élő magyarok szempontjából is. Amikor ilyen események történnek, mint például most a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetén, amikor az erdélyi civil szervezetek, pártok keresetét elutasítja a bíróság, közben testületileg feláll a magyar tanári kar. Ilyenkor Magyarországnak van-e lehetősége és van-e szándéka bármiben segíteni?

Németh Zsolt: Igen. Hadd kezdjem azzal, hogy nagyon nagy öröm számomra, hogy az elmúlt négy esztendőben úgy ment a honosítás, ahogy ment, hiszen közel hatszázezer új honfitársunk lett a határon túli magyarok köréből. Az Orbán-kormánynak ez az intézkedése ez olyan jelentőségű volt, mint az első Orbán-kormány időszakában a státusztörvény vagy a magyar igazolvány – így jobban emlékezünk rá. A határon túli magyarokat ez nagyon megmozgatta, és a világmagyarság számára a kettős állampolgárság intézményén keresztül született egy olyan eszköz, amely erősíti az összetartozásunkat, és ennek nagy jelentősége van az élet minden területén. És aztán ennek egy leágazása, hogy közel kétszázezren jelentkeztek a választásokra, és közel 170 ezren részt is vettek a választásokon, ami egy nagyon szép eredmény. Szeretném megköszönni ezen az úton is határon túli magyaroknak, mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy behozták a szavazatokat, összegyűjtötték egyházak, civil szervezetek, demokráciaközpontok. Le a kalappal, mert így egy nagy ünneppé változott az egész nemzet számára, függetlenül attól, hogy most nagyrészt a Fideszre adták le a szavazatukat – nem ez a fontos –, hanem hogy részt vettek a választásokon. És ami pedig a magyar Országgyűlésnek a jellegét, a magyar kormánynak a jellegét illeti, innentől ez egy nemzetgyűlés, innentől ez egy nemzeti kormány, és innentől én azt gondolom, hogy erősebb a nemzeti legitimitása a magyar kormánynak. Ezért föl kell lépnie a külhoni magyarságnak az ügyeiben, és ami a marosvásárhelyi ügyet illeti, ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a marosvásárhelyi ügy az egy olyan kérdés, amiben nem lehet engedni. És itt az RMDSZ, az erdélyi magyar politika úgy gondolom, hogy világos irányvonalat képvisel, és minekünk ez azért jó, mert ezt meg tudjuk támogatni az államközi eszközrendszerrel. Fontosnak tartották, hogy az új koalíciós szerződésbe is bevegyék a marosvásárhelyi orvosi egyetemnek az ügyét. Önmagán túlmutató kérdésről van szó, arról van szó, hogy lesz-e az erdélyi magyar betegnek módja arra, hogy az anyanyelvén szólítsa meg az ápolószemélyzetet illetőleg az orvosokat, hiszen ez egy alapvető emberi jog innentől fogva, tehát nem hiszem, hogy ezen a területen ne bízhatnánk abban, hogy a magyar politika Erdélyben, Budapesten ebben a kérdésben határozottan ki fog állni. Hát, ami meg a kárpátaljai és az ukrajnai helyzetet illeti, ott van most a legnagyobb szükség az anyaországnak a támogatására. Nemzetközi figyelmet próbálunk fordítani a kárpátaljai magyaroknak a helyzetére, a nyelvtörvényre, az önálló oktatási tankerületnek a kialakítására, arra, hogy legyen végre magyar választókörzet is. Erre a legmagasabb nemzetközi szinten hívjuk most föl a kárpátaljai magyarok érdekében a figyelmet.

Mv: Államtitkár úr, köszönöm, hogy eljött hozzánk.

Németh Zsolt: Én is köszönöm.

(Külügyminisztérium)