Németh Zsolt parlamenti államtitkár a Hír Televízió Magyarország élőben című műsorának nyilatkozott 2014. május 2-án.

Mv: Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a vendégünk, jó estét kívánok.

Németh Zsolt: Jó estét kívánok.

Mv: Martonyi János külügyminiszter a napokban úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben mélyíteni és gyorsítani kell az EU keleti partnerségi politikáját. Itt elsősorban Moldovára, illetve Grúziára gondolt. Ez mit jelent a gyakorlatban? Nem egy Oroszországgal szemben álló közép-kelet-európai blokk jönne így létre?

Németh Zsolt: A keleti partnerségi államok a hétvégi visegrádi rendezvénynek a vendégei voltak. Hat keleti partnerségi államról beszélhetünk, három kaukázusi köztársaság, és három közvetlenül az Európai Unióval érintkező országról van szó. Ez a három ország ez Belarusz, Ukrajna és Moldova. Való igaz, hogy e hat ország nagyon különbözik egymástól, de van közöttük három ország, akik kifejezetten és nagyon határozottan az európai integrációnak az útján kívánnak haladni. Ez Grúzia, Georgia, Moldova és Ukrajna. Ennek a három országnak az esetében a keleti partnerségi programoknak a felgyorsítása, amire a külügyminiszter úr utalt, ez jelenti a társulási megállapodásnak, a szabadkereskedelmi megállapodásoknak a megkötését. Ugye ezt részlegesen már Ukrajnával megkötöttük, de júniusban várható, hogy Georgiával, illetőleg Moldovával is alá fogja írni az Európai Unió. Jelenti a vízumliberlizációt. Moldova immáron vízummentesen utazhat az Európai Unióba, és ezek az európai integráció útjára lépő keleti partnerek ezen a területen is várhatják, hogy intézkedések következnek a közeli jövőben.

Mv: Igen, de beszéljünk egy kicsit arról is, hogy a gyakorlatban mi értelme van az ilyen szorosabb összefogásnak, hogyha azt látjuk, hogy a másik oldalon Oroszország az ellenfél, vagy a fél, hogyha ilyen értelemben beszélgetünk erről? És azt is pontosan tudjuk, hogy egyik államnak sem érdeke mondjuk Moszkvával konfrontálódni.

Németh Zsolt: Így van. De azt hiszem, hogy ha Oroszországnak elfogadjuk ezt a megközelítését, akkor egy hibát követünk el. Mi nem egy nulla összegű játékként tekintünk ezeknek az országoknak a jövőjére, hogy vagy idetartoznak, vagy odatartoznak. A legfontosabb kérdés nem az, hogy Moszkva mit akar velük, vagy Brüsszel mit akar velük, vagy Budapest mit akar velük, vagy éppen Washington mit akar velük, hanem talán az a legfontosabb kérdés, hogy ők mit akarnak. És ezek az országok azt mondják, hogy ők szeretnének Európával minél közelebbi kapcsolatokat ápolni. És egyébként ők Oroszországgal is szeretnének az élet különféle területein együttműködni. Hát mi nem ezt csináljuk? Magyarország nem köt Paksról megállapodást Oroszországgal? De egyidejűleg elkötelezettek vagyunk a nyugati identitásunk és a nyugati kapcsolataink mellett is.

Mv: Közben mennyire elemzik vagy figyelik azt, gyanítom én, hogy nyilván, a külügyben, hogy pontosan mit akar Oroszország? Tehát meddig akar terjeszkedni Ukrajnában? Bevállalja-e például akár egy háború kirobbantását is?

Németh Zsolt: Úgy vélem, hogy Oroszország nem fog háborúba bocsátkozni. Oroszország számára egy elkövetkezendő napokban kulcskérdés, hogy meg tudja-e akadályozni azt, hogy sikeres választásokat bonyolítson le Ukrajna. Ezért a nemzetközi közösségnek, azt gondolom, hogy most a legfontosabb prioritás az kell legyen, hogy az erőszaknak az eszkalációját azt megállítsuk, és elősegítsük azt, hogy egy legitim vezetése legyen Ukrajnának. Most az elnökválasztás, majd azt követően a parlamenti választás. És természetesen nekünk, magyaroknak pedig különösen fontos, hogy mi lesz a kárpátaljai magyarokkal ebben az időszakban, sikerül-e őnekik ebbe a választási folyamatba úgy részt venni, hogy az ő számításaik is teljesülhessenek.

Mv: És gazdasági értelemben is egy dolog mindenképpen fontos nekünk. Ez pedig az, amiben tulajdonképpen a külügyi vezetők már többször egyetértettek és megfogalmazták, hogy egyfajta szolidaritást várnak az Európai Unió részéről. Itt ugye az Oroszországgal szembeni gazdasági szankciókra gondolok, amelyek elsősorban Kelet-Európát hoznák nehéz helyzetbe, köztük Magyarországot. Itt pontosan milyen szolidaritásra gondolnak az Unió részéről?

Németh Zsolt: Ne feledjük el, hogy egyelőre Oroszországnak a megregulázására alkalmazott eszközök, ezek az úgynevezett szankciók, ezek a második fázisban vannak. Nem érték el a harmadik, vagy a gazdasági fázist. Ennek a második fázisnak a kibővítését tapasztalhattuk, hiszen az amerikaiak eldöntötték, hogy kiegészítik a listát, és ehhez az Európai Unió is egyébként csatlakozott. Egy új elem, hogy konkrét személyekhez köthető gazdasági vállalkozások is most már rákerültek erre a szankciós listára. Tehát ez egy lépés a gazdasági szankciók irányába, de egyelőre még nem lépte át ezt a határt a nemzetközi közösség. Amiről mi beszélünk, az az, hogyha a gazdasági szankciókra sor kerül, azt mi nem zárjuk ki, de semmiféleképpen nem szeretnénk azt, hogy mi, a közvetlen szomszédok fizessük a cechhet. Akkor a nemzetközi közösség mutasson szolidaritást, és hogyha adott esetben komoly gazdasági hátrányaink származnak ebből, akkor osszuk meg ezeket a terheket azokkal az országokkal, akikkel bevezetjük a szankciókat!

Mv: Ha már határokról beszélünk, akkor nézzük ezt meg egy kicsit más értelemben is! Magyarország tíz éve tagja az Európai Uniónak. Hogyha visszatekintünk erre az elmúlt tíz évre, mennyire szűkült az olló Európa keleti illetve nyugati része között? Az emberek sokszor még most is azt tapasztalják, hogy bár a határok átjárhatóak, a leszakadás az viszont továbbra is megvan.

Németh Zsolt: Így van. Magyarország ugyanakkor ezt az időszakot az Európai Unióban inkább sikertörténetként könyvelheti el. Volt persze hat nagyon kemény évünk, de az elmúlt négy esztendőben képesek voltunk arra, hogy számos területek azokat a hibákat, amelyeket az azt megelőző hat esztendőben elkövetett a magyar kormány, azt korrigáljuk. 7000 milliárd forint fejlesztési forrás jött be, és a következő ciklusban pedig 8000 milliárd fejlesztési forrás. A magyar mezőgazdaságban rendkívül komoly támogatási összegek jöttek be, több százezer gazdának, tízmilliós nagyságrendben. Tehát azt gondolom, hogy az Európai Uniónak a haszna, az nem megkérdőjelezhető, ugyanakkor az elkövetkezendő időszakban arra kell koncentrálnunk, hogy ez minél jobban, minél célzottabban, minél inkább azokon a területeken hasznosuljon, amire most Magyarországnak szüksége van.

Mv: Nem is pontosan erre gondoltam, hanem magára Kelet és Nyugat közeledésére. Tehát a közös Európa eszméje nem gyengébb most, mit valaha?

Németh Zsolt: Hát, igen, mert közbejött ez a fránya eurózóna-válság, és az eurózóna válsága rendkívül rosszkor jött. Hogyha mondjuk ilyen hosszútávon gondolkodunk, milyen jó lett volna, hogyha a kilencvenes évek közepén már az országunk, országaink csatlakoznak az Európai Unióhoz, nem a válság kellős közepén kerül sor a csatlakozásra. Hiszen 2007-ben jöttek be a románok, akkor, amikor már érzékelhető volt ez a válság. Mi is éppen hogy csak hamarabb, 2004-ben. Úgy vélem, hogy most nekünk elemi érdekünk, hogy az eurózóna ezzel a válsággal meg tudjon küzdeni. 2011-ben a magyar EU-elnökség egyébként ebben döntő szerepet játszott. Most a bankunió, fiskális unió és számos kérdésben az Európai Uniónak a nagy reformjai ezt célozzák. Viszont nekünk van ezzel kapcsolatban is egy nagyon fontos feltételünk, hogy úgy sikerüljön megmenteni az eurózónát, hogy nekünk az esélyünk arra, hogy csatlakozzunk ehhez a zónához, fönnmaradjon, ne épüljenek új választóvonalak a hagyományos választóvonalak mentén egyébként föl, hanem átjárható legyen, és egységes legyen az Európai Unió. Ez lesz a fő kérdése a következő időszakban a nagy európai vitáknak.

Mv: Mi a helyzet a V4-ekkel? Amikor azt látjuk, hogy Lengyelország többször, most már folyamatosan hangsúlyozza, hogy nagyobb és erősebb a társainál, amikor azt látjuk, hogy Csehországban rengeteg a politikai probléma, a gondok. Amikor azt látjuk, hogy folyamatosan terheltek a szlovák–magyar viszonyok, akkor nem lehet, hogy igazából csak papíron létezik ez a nagy együttműködés a visegrádi országok között a gyakorlatban azonban ez még sem így van?

Németh Zsolt: Én úgy látom, hogy a visegrádi együttműködés, amely most már szintén huszonegynéhány éves együttműködés, most érkezett el oda, hogy egy valóságos politikai és gazdasági tényezővé vált, most azonosított bennünket úgy a nagyvilág, nemcsak Nyugat, Amerika vagy éppen Brüsszel, hanem a keleti partnereink is, Japán is vagy éppen Kína is, hogy mi vagyunk, mi itt létezünk. És ezekre a problémákra, amelyekre utalt, ezek léteznek. Ezek valóban léteznek, de azt gondolom, hogy a lengyeleknek is jó tudni, hogy ők még erősebbek, hogyha egy regionális együttműködésnek a vezetőiként tudnak föllépni, mert egyelőre még messze nem tartoznak a nagy európai nemzetek közé, de velünk együtt talán igen. A szlovákoknak is azt gondolom, hogy világos kell legyen, hogy a magyar–szlovák vitákat sokkal könnyebben tudjuk egy ilyen együttműködési keretben rendezni, mint kétoldalú vonalon. És hogyha a közelmúltnak egy nagyon fontos eseményére arra utalok, hogy az ukrán válságot mennyire meghatározó módon tudtuk mi befolyásolni a közös fellépésünkkel, hogy a német külügyminiszter minket kért meg arra, hogy jöjjünk össze és vitassuk meg vele, hogy mi a teendő az orosz ukrán válságban, akkor azt kell mondanom, hogy ez a térségi együttműködés most már nagypolitikai vagy geopolitikai játékossá kezdi kinőni magát. Tudnunk kell, hogy együtt sokkal többek vagyunk, mint külön-külön és erről szól a visegrádi együttműködés.

Mv: Ez például téma lesz Orbán Viktor és Angela Merkel német kancellár május 8-ai berlini találkozóján is? Milyen témákkal utazik Berlinbe a magyar miniszterelnök?

Németh Zsolt: Nyilvánvaló, de talán a legfontosabb az az, hogy a miniszterelnök Lengyelországba megy, és Lengyelország után pedig Németországba megy. És Németországba úgy megy, hogy a németek hívták meg. Az újonnan megválasztott magyar miniszterelnököt, azt a miniszterelnököt, amelynek az országával az elmúlt időszakban nagyon komoly viták voltak, és az a német nyilvánosságban különösen éles vita volt. Azt jelzi ez a meghívás, hogy a németek fontosnak tartják azt, hogy Magyarország stratégiai szövetségese maradjon Németországnak, nekünk meg ez elemi érdekünk. Én azt gondolom, hogy az európai válságkezeléssel kapcsolatban hasonlóak a hangsúlyaink, és azokban az alapvető külpolitikai kérdésekben, Oroszország kezelése vagy az egész ukrán válságnak a kezelése is, a magyar megközelítés számos ponton érintkezik a német megközelítéssel. Én arra számítok, hogy ezek lesznek a súlyponti kérdések.

Mv: Egyetlen egy dolog a végén röviden. Arra kérem, milyen változások várhatóak a külügyminisztériumban? Ön személy szerint milyen szerepet kap a következő kormányzati ciklusban?

Németh Zsolt: Köszönöm a kérdését. Számítottam rá. Most azért mindenki ezzel foglalkozik. A Külügyminisztériumnak a szerkezetében az várható, hogy egy lényegesen nagyobb, több feladatot magával, magába integráló szervezetté válik. Évek óta éreztük azt, hogy a külgazdaságnak vagy éppen a kulturális diplomáciának a külügyminisztériumhoz sokkal szorosabban kellene kötődnie, ami pedig a személyes jövőmet illeti, én most vehettem át hetedik parlamenti mandátumomat, 24 esztendőt töltöttem el most már a magyar Országgyűlésben, eléggé kevesen vagyunk ebben a helyzetben. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy újból a Fidesz-KDNP listáján országgyűlési képviselő lehettem, a külpolitikában szakosodtam, a nemzetpolitikában, és én ezen a területen kívánok a jövőben is dolgozni, akár kormányzati pozícióban, akár parlamenti pozícióban.

Mv: Meg tudja erősíteni azt a sajtóhírt, miszerint Szijjártó Péter követi Önt a Külügyminisztérium parlamenti államtitkári székében?

Németh Zsolt: Nem tudom megerősíteni, mert ez a miniszterelnöknek lesz majd a döntése.

Mv: Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Németh Zsolt: Köszönöm.

(Külügyminisztérium)