Németh Zsolt parlamenti államtitkár Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Buda-Tétényben elmondott beszéde.

Azért hívjuk a trianoni békeszerződés évfordulóját Nemzeti Összetartozás Napjának, hogy ezáltal tanuljuk meg trianoni helyzetünkben meglátni – a történelmi esemény sorscsapás jellege mellett – azt is, amit kaptunk általa: a megpróbált aranyhoz hasonló megpróbált összetartozás ajándékát.

Az összetartozásnak ez az élménye savanyú talajon nő, de ott virágzik, és gyümölcsöket hoz. A szétszabdalt nemzettest a magyarokban fájdalmasan ugyan, de erőteljesen tudatosítja az együvé tartozást.

Aki már éhezett, az tud igazán hálát adni, ha táplálékra lel. Aki már fuldokolt valaha, az érti meg, hogy mit ér egy szusz levegő. Akik megjárták Auschwitzot, Gulágot vagy a diktatúrák itthoni börtöneit, azok tudják, mit ér a szabadság.

Akiket megpróbáltak, megpróbálnak akadályozni az összetartozásban, azok értik meg, micsoda ajándék az összetartozás.

Összetartozni az akadályok ellenére, összetartozni a határok felett – mi, magyarok, ebből tettünk szert páratlan tapasztalatra az elmúlt kilenc évtizedben, 93 évben. Páratlan tapasztalatra, mert a világ kevés nemzetének kellett hasonló helyzetet feldolgoznia, hasonló kihívásokkal szembesülnie, hasonló közösségi feladatokat teljesítenie.

Melyik nemzetnek kellett saját fiait határon félve átcsempészett élelemmel, gyógyszerrel és Bibliával, irodalommal ellátnia, mint nekünk az erdélyi magyarságot a diktatúra idején? Melyik nemzetnek kellett fű alatt szervezkedve, sorok közé üzenetet rejtve, különböző kulturális mozgalmakat, például táncház-mozgalmat indítva a nemzeti összetartozás tudatát ébren tartania az anyaországban?

Óriási terhet jelentett, de óriási teljesítményekre adott lehetőséget. XX. századi kultúránk tetemes része ezekkel a kihívásokkal viaskodott, nyíltan vagy tudat alatt ezekre keresett választ és ezekből hozott létre kápráztató értékeket.

Az összetartozásnak ez az öröksége arra kötelez, hogy jól éljünk vele. Megőrizzük, átadjuk a következő nemzedékeknek, és úgy ápoljuk kapcsolatainkat, hogy összetartozásunkból a jövőben is nagy értékek szülessenek – szellemi és anyagi értelemben - hazánk, nemzetünk, térségünk, Európa és nagyvilág számára.

Az egyetlen kérdés, amit a békeszerződés évfordulóján, a Nemzeti Összetartozás Napján mindig át kell gondolnunk, hogy mit tudunk tenni a trianoni és párizsi békeszerződés által diktált feltételek között a magyarság egyben tartásáért, magyarként való megmaradásáért?

Az erdélyi, szlovákiai, vajdasági, bánsági, kárpátaljai, őrségi vagy muraközi magyarok kiismerték már évtizedek alatt helyzetük, benne a mostoha-anyaországuk természetét, és nem várnak csodákat. Viszont várnak konkrét segítséget pl. oktatási együttműködés, jogvédelem, kulturális együttműködések, határátkelők, hidak, közlekedési szolgáltatások, határmenti és testvértelepülési kapcsolatok fejlesztése, ivóvízellátási beruházások, környezetvédelem és számos egyéb területen való összefogás képében. Várják a kinyújtott kezet!

És mindezt nemcsak a trianoni határon túliak várják. Az, ha megépül egy híd, elindul egy autóbuszjárat, vagy iskola projekteket kezdünk, szinte minden esetben a határ innenső oldalán élőket is kedvezményezi. Lehetővé teszi számukra, hogy kamatoztassák határmenti helyzetükből, vagy a határon túli magyarokkal fenntartott kapcsolataikból eredő lehetőségeiket.

Nincs külön magyarországi érdek és határon túli magyar érdek ebben az értelemben sem: minden magyar érdeke, hogy kihozzuk a határ feletti összetartozásból, amit lehet. Erre hívja fel évről évre a figyelmet a Nemzeti Összetartozás Napja.

De nemcsak az Összetartozás Napján, hanem az év minden napján, és nemcsak ünnepi keretek között, hanem szürke hétköznapi aprómunkával kell ezért az eredménymaximálásért mindent megtennünk. Mert mi is a nemzetpolitika?

Meg kell tennünk itthon, az anyaországban: hazai életünk olyan szervezésével mind az államigazgatásban, mind az önkormányzatokban, mind a gazdaságban és a szellemi életben, hogy a határon kívüliek magától értetődő kapcsolódási pontokat találjanak.

Meg kell tennünk mindent a határon túli magyar szervezetekkel való együttműködésben, olyan együttműködési programok kialakításával, amelyek minden szakterületen felszabadítják az összetartozásban rejlő energiákat, értéket teremtenek, és ezáltal megőrzik és az új nemzedékeknek átörökítik az összetartozást.

És mindent meg kell tennünk ezekért a célokért a szomszédos országokkal és nemzetközi partnerinkkel való együttműködésben is, olyan projekteket indítva, amelyek szorosabbá teszik a kapcsolatot a magyarországi társadalom és a szomszédos országok társadalma, a magyar nemzet és a szomszédos nemzetek, a magyar gazdaság és a szomszédos országok gazdasága között. És amelyek „széppé teszik” a magyar nevet szomszédjaink közvéleménye szemében.

Mert minden kapcsolat, amely hajszálereket képez a határokon át, és minden, ami megismerteti és megérteti a bennünk rejlő értékeket szomszédjainkkal, az a határon túli magyarokért (is) van.

Ha hidakat építünk, elsősorban ők kelnek át rajta. Ha utakat építünk, elsősorban ők utaznak rajta Ha színvonalasa fektetünk be a szomszédos országokba, az az ő hírnevüket öregbíti. Ha a szomszédok fektetnek be nálunk, akkor ők kínálkoznak a leghatékonyabb közvetítő közegként.


Minél szabadabb és stimulálóbb környezetben élnek otthon a határon túli magyarok, annál többet tudnak kihozni képességeikből. Ezért kérnek autonómiát. S mi ezért támogatjuk kérésüket. Nyugat-Európa számos országában igazolódott, hogy a kisebbségek területi és kulturális autonómiaformái az egész társadalmat segítik az önmegvalósításban.

Ez így van a Kárpát-medencében is. Több autonómia: több teljesítmény. Több teljesítmény: gyorsabb felemelkedés. Gyorsabb felemelkedés: jobb Közép-Európa. Ez a mi programunk: ez a nemzeti összetartozás programja.

(Külügyminisztérium)