Németh Zsolt válaszolt Harangozó Gábor képviselő napirend előtti felszólalására 2013. május 7-én az Országgyűlésben. A parlamenti államtitkár reakciójában az európai integrációról szólt.

Azt mondtam, 27-en egyfelé eveznek. De talán tévedek. Szomorú felismerés ez, mert van, úgy tűnik, egy ország, egészen pontosan van egy kormány, amely hagymázas eszméktől, unortodox ötletektől vezérelve, a múltat elfeledve-elferdítve, a kánont megtörve és meggyengítve igyekszik valamilyen sosem volt összefüggésrendszer sosem volt fő sodrába állni, és egyetlen evezőjével a közös csónakot másfelé vinni. Ez az ország ma Magyarország. Ebben az országban a kormány ma szégyelli saját államformáját, a modern kor bölcsőjét, a köztársaságot, ezért kiradírozza azt nevéből, és összetákolt, kényszer szülte alkotmányát - pardon, alaptörvényét - is átírja ennek megfelelően. Ebben az országban a magántulajdon szentsége és védelme múló tünemény, gyakorlatilag azon múlik, hogy a porcelánöltönyös, luxustáskás cowboyok melyik irányba néznek.

Ha a magánnyugdíjpénztárakra tekintenek? – viszik a pénzt. Ha fényes tekintetük éppen a trafikokra és a mögöttük álló kiskereskedőkre téved? – viszik a trafikokat. Ha a miniszterelnök budapesti helytartójával találkozik, és szeme egy kívánatos ingatlanra téved, így szól: törvényt csinálok. Ez a kormány javasolja népének, hogy pályázzon az állam által kiírt földekre, de lássunk csodát, rokonok és pártkatonák nyernek, a faluban meg mindenkinek felkophat az álla, hiszen a gazdasági fejlődést, a munkahelyeket biztosító vállalatokat, csakúgy, mint a valutát, a vezetők szisztematikusan tönkreteszik.

Ennek az országnak felülmúlhatatlan vívmánya, hogy a központosított média- és hírbirodalomban az utolsó írástudót is kiirtották, kitakarni, kiszerkeszteni, hírt hamisítani, ellenzéki rádiót betiltani viszont világviszonylatban is akadémiai szinten tudnak. Ebben az országban a vezetők rokonai és barátai semmiképp sem szűkölködhetnek. A parlament, az állam elnöke, a Számvevőszék vezetője, a legfelsőbb bíró, az alkotmánybíró, a legfőbb ügyész és szinte mindenki más is a Fidesz volt, jelenlegi vagy leendő parlamenti képviselője, annak házastársa, rokona, de legalábbis barátja. És ha véletlenül mindezt bárki szóvá teszi, az nyilvánvalóan külföldről finanszírozott hazaáruló. Akire egyéb aljasságok is rábizonyíthatóak.

De rossz hírem van, tisztelt kormánypárti képviselők. Önök azt hiszik, hogy lehet e földet, trafikot, egyházat és ami még a kezük ügyébe kerül, mindent vinni. De tévednek. Mert ez a nép döntött. Európa mellett döntött. Ez a nemzet Európába tart, míg kormánya a keleti despotizmus felé hajbókol. Ennek a népnek hazája Magyarország, otthona Európa.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Németh Zsolt államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni. Öné a szó, államtitkár úr.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző felszólalás műfaját nem nagyon tudtam megítélni; az biztos, hogy ami itt elhangzott, nem segített bennünket abban, hogy bármilyen értelmes következtetést levonjunk belőle. Nem nagyon tudtunk ráismerni semmilyen konkrét problémára. Igazán semmilyen országra nem tudtunk ráismerni akkor, amikor ezt a hagymázas gondolattömeget végighallgattuk.

Tisztelt Ház! Európa egysége valóban rendkívül fontos gondolat, hiszen Európa vérben született, háborúban született, az európai népek rendkívül sok szenvedést okoztak egymásnak évszázadokon keresztül. Az európai egység gondolata, gondoljunk csak Kossuth konföderációs terveire, a magyar szellemi életben, a magyar gondolkodásban is már nagyon korán megszületett. Ezért különösen is nagy tragédia volt, hogy nem tudtunk csatlakozni akkor az európai integráció folyamatához, amikor ez a II. világháborút követően nagyon nagy lendületet vett, és arra a fantasztikus fejlődési pályára állította Nyugat-Európát, ami lehetővé tette a jóléti társadalom kiépítését. Európa keleti felében a szerencsétlenebb országok számára az következett, amit mi egyszerűen csak kommunizmusként éltünk meg, kommunizmusként aposztrofálunk.

De húsz évvel ezelőtt Magyarország is, a közép-európai országok is el tudtak indulni az integráció pályáján, meglehetősen nagy és gyors átalakításokat kellett végrehajtani. Ennek folyamatai jelenleg is zajlanak Magyarországon is, hiszen számos kérdést az elmúlt húsz esztendőben nem tudtunk megoldani. A rendszerváltozás kiteljesítése így a második Orbán-kormányra maradt, ami nem választható el az azt megelőző évtizedektől sem.

De itt, Közép-Európában számunkra is nagyon fontos a béke, nekünk is vannak olyan vitás kérdéseink, közép-európai népeknek egymással, amelyek hasonlíthatóak a nyugat-európai népek problémáihoz. Számunkra is a megoldás részét képezi az integráció. Ez nem jelenti azt, hogy az integráció fogja elhozni minden problémánkra a megoldást, de az integráció mindenféleképpen a megoldás részét képezi. Gondoljunk csak arra a folyamatra, ami most éppen Szerbia és Magyarország között zajlik. Bízunk benne, hogy a jövő hónapban Áder János látogatása Szerbiában el fogja hozni azt a történelmi megbékélést, amit nagyon régóta vágynak magyarok és szerbek egyaránt a Délvidéken, és nem pusztán csak a Délvidéken.

Európa ugyanakkor válságban is van, tisztelt képviselő úr. Az a gondolatmenet, hogy Európában minden a legnagyobb rendben lenne, sajnos távol van a valóságtól. Európa egy nagyon komoly gazdasági, pénzügyi és politikai legitimációs válsággal küzd. Amikor mi Magyarországon kiteljesítjük a rendszerváltozást, akkor új válaszokat is próbálunk keresni. Európa egyébként a sokszínűségében erős és gazdag, és ezeknek az új válaszoknak van jelentőségük, relevanciájuk Európára nézve is. Ebben az útkeresésben partnerünk az Európai Néppárt, partnerünk számos közép-európai ország. Egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy ne lennének ebben az útkeresésben társaink.

Sajnálatos módon, ugyanakkor valóban sokszor tapasztaljuk azt, hogy elfogadhatatlan, elfogult, általánosító ítéletekkel szembesülünk, mint legutóbb az Európa Tanács parlamenti közgyűlése keretében elfogadott jelentés esetében. De itt bejön mindig a pártpolitika. Azt gondolom, hogy a Szocialista Pártnak is el kell gondolkoznia azon, hogy lehet-e a pártérdekeknek végletesen alárendelni az ország és a nemzet érdekét. A Szocialista Pártnak erre kell választ adni, a Szocialista Pártnak lelke rajta, ha a saját, szűk pártpolitikai érdekei érdekében a magyar nemzet és Magyarország megítélését teszi kockára. Úgy gondolom, nekik kell erre megadni idővel a választ.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

(Külügyminisztérium)