Németh Zsolt volt az InfoRádió Aréna című műsorának a vendége 2013. október 10-én. A parlamenti államtitkár egyebek mellett a magyar–horvát kapcsolatokról, a MOL–INA ügyről, a Nyugat-Balkánról, a közép-európai együttműködésről, a miniszterelnök londoni látogatásáról, a szíriai helyzetről, a Budapesti Víz Világtalálkozóról és a Tom Lantos Intézet konferenciájáról szólt.

Mv: Köszönöm az Aréna hallgatóit, a mikrofonnál Halavay Richárd. Vendégünk ma este Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára, jó estét kívánok!

Németh Zsolt: Jó estét kívánok!

Mv: Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat. A beszélgetést délután fél egykor rögzítettük itt az InfoRádió stúdiójában. Kezdjük talán azzal, hogy az elmúlt hetekben igen sok szó esett arról, hogy vajon a magyar–horvát kétoldalú viszonyt hogyan befolyásolja az az ügy, ami a MOL és az INA ügyében tart – Hernádi Zsolt ellen, ugye elfogatóparancs van érvényben. A kétoldalú viszont, a két ország viszonyát ez mennyiben befolyásolja?

Németh Zsolt: Úgy vélem, hogy az elmúlt években kialakult egy nagyon szoros baráti kapcsolat Magyarország és Horvátország között. Ennek a hátterében alapvetően az a támogatás húzódik meg, amit a horvát függetlenség érdekében, illetve a horvát európai uniós csatlakozás érdekében a magyar diplomácia tett. Úgy is fogalmazhatnék, hogy oroszlánként küzdöttünk a horvát szuverenitás megerősítéséért, illetve az európai uniós csatlakozásért. És aztán kiegészült ez számtalan fontos kulturális, turisztikai, emberi, állampolgári kapcsolattal. Ma már a magyar ember Horvátországba jár nyáron üdülni, ennek a barátságnak, azt gondolom, nagyon mélyek és szilárd alapjai vannak. És ebben a konkrét helyzetben ezt tudnunk kell. Tehát nem áll meg az az állítás, hogy Magyarország és Horvátország között megromlott volna a viszony. Hanem úgy gondolom, hogy Magyarország és Horvátország között van egy szerteágazó kapcsolatrendszer, és itt most van egy konkrét probléma, amelyre megoldást kell találnunk minél hamarabb. Lokalizálni kell, el kell kerülni azt, hogy ez a kétoldalú kapcsolatokat túlságosan megterhelje, ugyanakkor kielégítő megoldást kell találni erre a kérdésre. Ennek a kérdésnek meg két ága van. Egyrészt van Hernádi Zsoltnak az ügye, másrészt pedig van az INA-MOL együttműködésnek a kérdése. Ami az INA-MOL együttműködés kérdését illeti, itt ne feledjük el, hogy a magyar államnak tíz százalék beleszólása van a MOL-nak az ügyeibe. Tehát nekünk véleményünk van erről a kérdésről, ezt egy kormánynyilatkozatban világossá is tettük, de az egész problémának a kezelése, a kulcsa, az a MOL kezében van. A mi véleményünk az, hogy ha kell, akkor váljunk el egymástól békésen. Mi ennek hangot is adtunk.

Mv: Mármint a MOL és az INA.

Németh Zsolt: Mármint a MOL és az INA. Mert, hogy ha nem sikerül egy konfliktust rendezni, akkor meg kell találni a civilizált módját az elválásnak. Ez egy műtét. Természetesen ezt a MOL-nak kell eldöntenie, hogy mikor érkezünk el erre a pontra, és itt fontos kérdés az is, hogy a horvátok most felvetették azt is, hogy ők valamilyen módon elővásárlási jogot szeretnének kapni, ez is a MOL-nak a dolga, hogy eldöntse, hogy hogyan s miként értékesíti. Nyilvánvalóan azért alapvetően a MOL piaci szempontokat követ egy ilyen kérdésben. És a Hernádi-ügy, és az összes hangulatkeltés, ami az elmúlt időszakban ezzel összefüggésben zajlott különféle pénzügyminiszteri, nem túl barátságos nyilatkozatok Magyarország irányába, illetőleg a médiakampány, az pedig egy jól elválasztandó kérdés ettől. Nyilvánvalóan az igazságszolgáltatás függetlensége az fennáll. Látnunk kell, hogy van a kérdésnek egy nagyon komoly belpolitikai dimenziója is Horvátországban, tehát a kormánypártok is vitatkoznak ebben a kérdésben egymással, meg az ellenzék és a kormánypártok is vitatkoznak egymással. Mi azt szeretnénk mindenféleképpen elkerülni, és ezt nagyon egyértelművé tette a magyar kormány, hogy ezeket a kérdéseket zsarolásra használjuk fel a MOL-INA-ügy rendezésének az érdekében. És sajnos eléggé megalapozott a feltételezésünk, hogy sajnálatos módon azért ez a zsaroló megfontolás-motívum ott van számos horvát megnyilatkozásnak a hátterében, amit nem tudunk elfogadni. A leghatározottabban ezt visszautasítjuk. Tehát tiszteletben tartjuk az igazságszolgáltatásnak a függetlenségét, ugyanakkor, hogy ilyen formában próbáljanak nyomást gyakorolni Magyarországra, a MOL-INA-ügy rendezése érdekében, ez elfogadhatatlan a számunkra. Összességében tehát én úgy gondolom, hogyha ezt a két kérdést megfelelőképpen tudjuk rendezni, akkor hosszú távon a magyar-horvát kapcsolatok, az egyik legbiztatóbb kétoldalú kapcsolatrendszere a szomszédai között Magyarországnak. A legbarátibb viszony és a legtöbb perspektívát hordozza önmagában, még az energetika területén is, hogy a MOL-INA-nál maradjunk. Mert nem pusztán a MOL-INA az energetikai kapocs a két ország között, tárgyalunk az LNG-terminálban való részesedésünkről, tárgyalunk a gázfolyosó létesítéséről Horvátország, Magyarország és Ukrajna irányában. Tehát számos fontos stratégiai jelentőségű ügy van a napirenden. És mi elkötelezettek vagyunk arra, hogy stratégiai kapcsolat legyen Magyarország és Horvátország között.

Mv: Ugye Ön is utalt rá, hogy a magyar kormány egy nyilatkozatban tette világossá az álláspontját ebben az ügyben, ugye ebből idézett is, legalábbis a fontosabb megállapításokat. De elképzelhetőnek tartja azt, hogy itt a későbbiekben bármi okból szükség lehet a magyar diplomácia közreműködésére, a magyar kormány közreműködésére, megjelenésére ebben az ügyben? Ezt azért kérdezem, mert ugye Ön is mondta, hogy miközben a horvát miniszterelnök valóban arról beszél, és ugye a kormányülésen ő ezt hangsúlyozta is, hogy itt nincs szó a két ország közötti vitáról, ugyanazt mondta, amit ön. Mégis, a pénzügyminisztere, az gyakorlatilag beszállt ebbe a kampányba, ugye Ön is így fogalmazott, ami ugye Hernádi Zsolt személyével kapcsolatos. Tehát elképzelhető, hogy nem lehet azt megúszni, hogy a magyar és a horvát diplomácia, vagy a két kormány közvetlenül bármilyen lépést egyáltalán tárgyaljon erről a kérdésről?

Németh Zsolt: Úgy vélem, hogy nekünk nyitottnak kell lennünk erre, készen állunk rá. Szeretnénk fölajánlani a segítségünket ennek érdekében. És fontosnak látom azt, hogy a kétoldalú kapcsolatrendszernek az a fajta gazdagsága a két ország között fönnmaradjon, itt emlékeztetnék arra, hogy hamarosan például kulturális intézetet fog a magyar kulturális diplomácia nyitni Zágrábban. Reményeim szerint miniszterelnöki szinten fog sor kerülni erre a nyitásra.

Mv: Általában egyébként a kétoldalú kapcsolatokban hogyan lehet, ez egy picit talán elméleti jellegű kérdés, de mondjuk diplomáciai elmélet, ha úgy tetszik, hogyan lehet ezeket a kapcsolatokat kezelni vagy mentesíteni vagy távol tartani például a gazdasági kérdésekben előálló érdekkülönbségektől? Tehát nyilván ez egy meglehetősen érzékeny játék. Mi az, ami például ilyenkor eszközként rendelkezésünkre áll? És most nemcsak Horvátországra gondolok, hanem általában, hiszen nagyon sok más szomszédos országgal is nagyon sok szálon kapcsolódunk.

Németh Zsolt: Úgy vélem, hogy a gazdaságnak meg a diplomáciának az érintkezési pontjai, azok megvannak és minden ország diplomáciájában a gazdasági érvényesítés, az szerepet kap. Én azt tartom fontosnak, hogy a gazdasági szereplők jelezzék a diplomácia irányába, amikor segítségre, rásegítésre van adott esetben szükség, a diplomácia semmiféleképpen, a politika ne tukmálja rá a saját véleményét gazdasági kérdéseknek a rendezése tekintetében. És hogyha ez a két szereplő, a politika és a gazdaság tiszteletben tartja, akkor egy jó együttműködés tud kialakulni.

Mv: Egyébként, ugye Ön is utalt arra, hogy Horvátország uniós csatlakozása ügyében Magyarország nagyon sokat tett, és ugye szándékunk van segíteni más bővítési lépéseket is. Hogy látja most ezeknek az esélyét? Egy picit akkor kanyarodjunk talán vissza a Balkánra. A déli bővítés, a balkáni bővítésnek az ügye, az most hogy állhat? Mi mit tudunk, mit tehetünk még ennek érdekében?

Németh Zsolt: Magyarország úgy tekint a Nyugat-Balkánra, mint mind a magyar diplomáciának, mint pedig a Visegrádi országok közös külpolitikájának az egyik legfontosabb területére. Egy másik fontos régió még a Nyugat-Balkán mellett a keleti partnerségi országok, itt van hat ország. Most, hogy a visegrádi elnöki teendőket ellátjuk, illetőleg a közép-európai kezdeményezésnek az elnöki teendőit ellátjuk, egyszerre foglalkozunk ennek a két térségnek a problémájával. Összefügg a két térség, de nyilvánvalóan a bővítés elsődlegesen az a nyugat-balkáni országokra vonatkozik. Ezek az országok a Nyugat-Balkán, visegrádiak, keleti partnerségi országok pedig itt tágabb levegővétellel annak a Közép-Európának a határait rajzolják ki, amely meggyőződésünk szerint a magyar külpolitika számára hosszú távú jelentőséggel bír, a jelenlegi magyar kormányzat külpolitikájában ennek a Közép-Európának a megépítése az egyik legfontosabb prioritásunk. Így a nyugat-balkáni országoknak a csatlakozása az Európai Unióhoz ebben a logikába illeszkedik bele. Mi az, amiért már most látványosan tehetünk? Először is ezeket az országokat az európai uniós csatlakozási úton kiemelt partnerséggel próbáljuk segíteni. Kötöttünk egy ilyen megállapodást immáron Montenegróval, de Montenegró van egyébként a legelőrehaladottabb állapotban a nyugat-balkáni országoknak az unióhoz való tárgyalási és csatlakozási folyamatában. Kötöttünk egy hasonló megállapodást Szerbiával, és ez beleilleszkedik abba a történelmi megbékélési folyamatba, amely nagyon ígéretesen alakul Magyarország és Szerbia között. De mély, szoros és baráti kapcsolatok fűznek bennünket a többi országhoz is, soroljuk el őket, tehát itt Boszniának a szerepe kiemelkedő, és aztán van a három albán vonatkozású ország, itt Albánia, Koszovó és a nagyon jelentős albán kisebbséggel, harminc százalékos kisebbséggel rendelkező Macedónia, szintén közeli partnerünk. Nos, tehát ezek a nyugat-balkáni országok, az európai uniós együttműködésnek a keretei között, és egy kicsit azon túlmutatóan is, ha Közép-Európa építésben gondolkodunk, akkor elsődleges, hogy hogyan tudunk infrastrukturálisan közel kerülni ezekhez az országokhoz. Ez jelenti egyrészt a közlekedési infrastruktúrát, közlekedési infrastruktúránknak a kiépítésében az észak, déli kapcsolatoknak a megvalósításában számolunk a balkáni országokkal való együttműködéssel. Emlékeztetnék arra, hogy akár a vasút, akár a határontúli térségek fejlesztésével kapcsolatban – itt a magyar–szerb határszakaszra gondolok – amelynek nem jelentéktelen nemzetpolitikai leágazása van. Nagyon sok, és konkrét terv szerepel a napirendünkön, de az energetikára is szeretném fölhívni a figyelmet, ha infrastruktúráról beszélünk, mindig az energetika ott van a gondolkodásunk előterében. Bosznia is, Szerbia is nagyon jelentős részben Magyarországon keresztül juthat hozzá energiához. A magyar tározókapacitás most immár állami kézbe került. És az, hogy a nyugat-balkáni országok hogyan tudnak hosszútávon egy biztonságos energiaellátással rendelkezni, az nem kis mértékben függhet a Magyarországgal való együttműködéstől. Még számos kérdést lehetne említeni, a villamosenergia-termelés területén való együttműködési területekről, és akkor már közel vagyunk a gazdasághoz. A gazdasági együttműködésünkben pedig különösen a kis- és középvállalkozásoknak a megjelenését szeretnénk ösztönözni. A multik azok mozognak ebbe a világba, például Montenegróban, Magyarországon a második legjelentősebb befektető, hiszen ott a Magyar Telekom is, illetőleg a Hungast is egy nagyon jelentős turisztikai vállalat. Komoly szerepet tölt be. De Macedóniában, vagy éppenséggel más nyugat-balkáni országban komoly magyar tőkének a megjelenése. Mindennek a folyamatnak az elmélyítése céljából most a visegrádi elnökségünknek egy kiemelt célkitűzése az, hogy létrehozzunk egy nyugat-balkáni alapot. És ennek a nyugat-balkáni alapnak a fő feladata az lenne, hogy hozzásegítse ezeket az országokat mindezeken a területeken, és talán ezen túlmutatóan is, amit említettem, a sikeres átmenethez. Ha van a Visegrádi Országoknak egy jól működő visegrádi alapja, ami talán az intézményesítésünknek a legeredményesebb területe, a Visegrádi Országoknak kooperációjában, hogy úgy gondoljuk, hogy megalapozottan tűzhetjük ki célul, hogy egy Nyugat-Balkán Alap hasonlóan fontos szerepet tud majd betölteni ennek az országcsoportnak a felzárkózásában.

Mv: Egyébként ezek a lépések, illetve ezeknek a lépéseknek a nyomán, ami eddig történt a középkelet-európai térség összekapcsolása, az integrációnak a megerősítésére, most ennek a térségnek az integrációjára gondolok, ezeknek a lépéseknek a hatására egyébként hogy látja, hogy ennek a térségnek a súlya, ugye nyilván itt vannak uniós és nem uniós tagországok, még nem uniós tagországok, hogyan változott meg, megváltozott-e, tehát más-e ma mondjuk akár a Visegrádi Országok köré szerveződött, már uniós tagországoknak, vagy általában a közép-európai, középkelet-európai, vagy közép-európai térségnek a súlya Európában?

Németh Zsolt: Ha közép-európai térség felértékelődőben van, különösen azért, mert itt a válság időszakában ez a térség ez jól teljesített. És mi, akik – ugye nyaldosott bennünket 2008-ban a válság –, gyakorlatilag az egyedüli nagyon látványosan sikeres válságkezelési programot tudtuk megvalósítani. Magyarország ilyen értelemben egy kis laboratórium az Európai Unión belül is, és egyre inkább elismerik ezt a szerepét Magyarországnak, de a térségi együttműködésünk az azt jelzi, hogy itt nem pusztán egy elszigetelt magyar jelenségről van szó, hanem van ennek az országcsoportnak valamije, amitől beszélhetünk arról, hogy Közép-Európának mik a lehetőségei, hogy Közép-Európának mi a jövője, hogy Közép-Európában mi a fantázia a külvilág számára is, és önálló tényezőként, és az Európai Uniónak a részeként is. Ez az országcsoport, hogy egy példát említsek, nem rendelkezik azokkal a terhekkel, amit például a déli államok hordoznak. Hiszen egy nagyon komoly szociális ellátórendszernek a terhe nyomja a vállát a déli országoknak, azt, hogy többszörösen mondjuk a nyugdíj, meg az átlagbér, meg a minimálbér, akár Görögországban, mint mondjuk a közép-európai országokban, nagyon fontos összetevője annak a válságnak, amellyel szembesülni kényszerül a válság sújtotta zónája Európának. Tehát, Közép-Európa a megoldásait tekintve mint példa is, és mint önálló tényező is, sokkal inkább Európa számára a válasznak, a megoldásnak a részét képezi. De ehhez nekünk fontos feladatunk, hogy valóságosan erősítsük ennek a régiónak a versenyképességét, teremtsük meg a gazdasági, az infrastrukturális, a kulturális, szellemi, politikai összekapcsolódásának a lehetőségét, tudjon úgy föllépni európai uniós színtereken, hogy befolyásolja az európai uniós döntéshozatalt. Ezek az országok nagyrészt nincsenek még benne az eurózónában. Van néhány kivétel, de nagyrészt nincsenek benne, így az a fajta választóvonal, ami az eurózóna országai és az eurózónán kívüli országok között van, az nagyrészt Közép-Európa és Nyugat-Európának a választóvonalaként is leírható. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a válságkezelés sikeres legyen, de egyelőre egyáltalán nem látjuk ezt garantáltnak, különösen abból a szempontból, hogy úgy tudja az eurózóna a válságát kezelni, hogy mi, közép-európai országok idővel egyenrangú félként, de tudjunk majd kapcsolódni az eurózónának az együttműködésében. De hogyha mi együtt lépünk föl, akkor – azt gondolom, hogy – egy olyan válságkezelést fogunk tudni elősegíteni az Európai Unió szintjén, ami megőrzi az Európai Uniónak az egységét, ezért méreténél, gazdaságánál fogva. nemcsak a kelet-nyugati, hanem az észak-déli ellentétekkel kapcsolatban is nekünk épkézláb megoldási javaslatokkal kell rendelkeznünk, ezt tettük az európai uniós elnökségünk idején, amikor az eurózóna számára kijelöltünk egy utat. Most is azt tesszük, amikor támogatjuk az ő válságkezelési erőfeszítéseiket és az egységes Európai Uniónak az ideáját megpróbáljuk fönntartani. Ezt teszi egyébként most a miniszterelnök úr, amikor, ezekben a percekben is, Londonban tárgyal.

Mv: Mielőtt beszélünk Orbán Viktor londoni útjáról, egy picit még maradjunk a közép-európai térségnél. Itt a szereposztás az már kialakult? Ugye sokat lehet azt hallani, hogy gyakorlatilag ebből a térségből, a nagy eurózónán belül és a nagy európai uniós országoknak partnere az talán önmagában talán csak Lengyelország lehet. Úgy látja, hogy ennek a térségnek, ennek a felértékelődött térségnek a Visegrádi Négyek és ezen belül is Lengyelország lesz a vezető ereje?

Németh Zsolt: Nagyon fontosnak tartom, hogy van egy Lengyelországja a Visegrádi együttműködésnek, amelyik ott ül azoknál az asztaloknál, ahol a kisebbek nem ülnek ott. És fontosnak látom, hogy szemmel láthatóan Lengyelország érzékeli azt, hogy itt egy komoly lehetőség nyílik számára, hogy fölsorakoztasson maga mellett közép-európai és részben észak-európai érdekeket és országokat. Hiszen vagyunk mi, a Visegrádi országok, de a közelmúltban Gdanskban egy olyan külügyminiszteri találkozón jártam, ahova a lengyelek fontosnak tartották meghívni az északi ötöket. De nemcsak az északi ötöket, hanem a balti hármakat is meghívták. Tehát hogyha ezt összeadjuk, akkor ez 12 ország. És nyugodtan, ha Közép-Európáról beszélünk, akkor most már a volt Jugoszláviából, ehhez a 12 országhoz hozzászámolhatjuk Szlovéniát és Horvátországot. Az 14 és ne feledkezzünk el a balkáni államokról sem, leginkább Romániáról és Bulgáriáról, de ha nagyon akarjuk, akkor Görögországot is ideszámíthatjuk. Innentől nézve pedig gyakorlatilag egy többséget lehet kialakítani, egy jó térségi, közép-európai együttműködéssel számos kérdésben. Nyilvánvalóan vannak érdekellentétek is ebben a régióban, jól meghatározható módon, de azért az nem véletlen, hogy együtt tudtunk föllépni a pénzügyi perspektívának az ügyében. És olyan eredményeket tudtunk elérni, ami az egész országcsoport számára, közép-európai országcsoport számára egy elfogadható és perspektívát hordozó 2014-20-as költségvetést tesz lehetővé.

Mv: Brüsszelből egyébként – Ön szerint – világosan látszik az, hogy ez egy komoly térség, amely mondjuk Lengyelország vezetésével, vagy Lengyelországgal mondjuk az élen, de egy jelentős súlyt fog képviselni a következő évtizedekben?

Németh Zsolt: Nyilvánvalóan különféle szinteken különféleképpen látszunk. Nekünk az a dolgunk, hogy minél inkább láthatóvá tegyük magunkat és nemcsak Európában, nemcsak Brüsszelben, hanem fölhívnám a figyelmet arra, hogy Kína a közép-európai országokkal kiépített most már egy dialógust, a bukaresti tárgyalások, a varsói tárgyalások, a közép-európai országok és Kína között mind erről szólnak és a nyugati dimenzióban is ezt fontosnak látom, hiszen számtalan globális külpolitikai, biztonságpolitikai kérdésben az Egyesült Államoknak ez a közép-európai országcsoport teljesen kézenfekvő partnere. Például az Európai Unió és a NATO együttműködése vonatkozásában, vagy az olyan súlyos, globális biztonságot érintő kérdések vonatkozásában is, amelyek a NATO napirendjén szerepelnek.

Mv: Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára az Aréna ma esti vendége. Rövidesen innen folytatjuk a beszélgetést, tartsanak velünk továbbra is.

* * *

Mv: Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára az Aréna ma esti vendége. Hallgatóink a beszélgetést felvételről hallják. Ugye a rövid szünet előtt Ön már utalt arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ezekben a napokban, órákban éppen Angliában tartózkodik. Itt ugye az uniós országok és a közép-kelet-európai térség együttműködésére mondta ezt példaként, hogy például ez egy jó alkalom lehet erre. Egyébként ennek a látogatásnak most mi alapvetően a célja?

Németh Zsolt: A miniszterelnök európai partnereivel folyamatosan egyeztetéseket folytat, és régóta egyeztetett időpont volt David Cameronnal a találkozó. Fölhívnám a figyelmet arra, hogy nagyon jó együttműködés alakult ki, nemcsak a kormányok között, hanem a pártjaink között is. A brit konzervatív párt és a Fidesz számos stratégiai egyeztető megbeszélést tartott. És nagyon érdekes módon jelennek meg ebből különféle elemek mindkét kormányzatnak a politikájában. Így például a közmunka egy olyan terület, ahol azt kell mondanom, hogy meg tudtuk szemmel láthatóan termékenyíteni a brit gondolkodást. És a segélyeknek az előfeltétele immáron Nagy-Britanniában is a közmunkának a végzése. De hogy egy másik példát említsek, a brit Munkáspárt is fölvetette az elmúlt időszakban David Miliband révén, hogy a rezsicsökkentés lenne a megoldás a mulitnacionális vállalatoknak a profitéhségének a megzabolázása érdekében. Ami nyilvánvalóan – mint rezsicsökkentés – azért annyira még nem egy elterjedt európai gondolat, hogy azt mondjuk, hogy ez függetlenül vetődhetett fel az ő számukra. Tehát a brit és a magyar politikai gondolkodásnak számos vonatkozásában megállapíthatjuk, hogy közös vonatkozásai vannak, de a brit és a magyar Európa-politikában is találtunk együttműködési pontokat. Úgy tekintünk a jelenlegi európai uniós válságra, hogy ez egy lehetőség, hogy megvizsgáljuk, hogy melyek azok a jövőbeni funkciói az Európai Uniónak, amelyeket az Uniónak kell ellátni, és különösen a hatásköröknek az elhatárolása, a nemzeti hatásköröknek és az európai uniós hatásköröknek az átvizsgálása az egy olyan kérdés, amelyben közös nevezőt találtunk. Nemcsak velük egyébként, hanem mondjuk, a hollandokat is említhetném vagy az osztrákokat is említhetném, akik az elmúlt időszakban, amikor az Európai Unió keresi a jövőjét, akkor ezeket a kérdéséket egyértelműen a napirendjére tűzi. És akkor van egy mélyebb, még mélyebb rétege ennek az együttgondolkodásnak, ez pedig egy szimpátia. Magyarországban mindig volt egy angolbarátság, a mi politikai gondolkodásunk nagyon nagyra értékeli az angoloknak a politikáról vallott nézeteit. A magyar Országgyűlés az szinte megtévesztésig hasonló logikára épült meg a 19. század végén, mint mondjuk a Westminster, tehát ez egy mélyen húzó szimpátia Magyarország és az angol közélet között.

Mv: Egyébként ugye talán az érdekes lehet, hogy nehezen megválaszolható a kérdés, de mi az, ami túl ezen, vagy mi az, ami például ezt a szimpátiát vagy ezt az együttműködést táplálhatja? Hiszen két, egymástól meglehetősen távol lévő országról beszélünk, nyilván Európa amúgy sem egy nagy távolság, de mégiscsak Európán belül távol vagyunk egymástól. Két nagyon különböző ország, nagyon különböző adottságokkal, nagyon különböző történelmi múlttal. Nyilván ebben is vannak azonosságok. Mi lehet az Ön szerint, ami alapvetően mégiscsak összekapcsolja? Vagy mi kapcsolhatja ezt a két országot össze? Vagy mi hozhatja, vagy mi erősítheti ezt az együttműködést?

Németh Zsolt: Talán a legfontosabb ilyen, az objektív politikai szempont az a bátorság. Tehát ők is nagyon kreatívan, bátran nyúlnak a politikai kérdésekhez, mozdulnak ki a dogmákból, az ortodox konvenciókból. És ez a fajta kreativitás, kezdeményező készség, ez az angol politikának mindig egyfajta megújulási képességet kölcsönzött. És most úgy gondolom, hogy amit Magyarország elindított, hogy járjuk a saját utunkat, megpróbáljuk megújítani a magyar politikát, ez leginkább szimpátiára, támogatásra a nemzeti partnereink részéről éppen Angliában talált.

Mv: Ugye, azt mondta, hogy ez egy régóta előkészített út volt, ugye erre az időpont, egy régen ismert időpont volt. Orbán Viktor vitt ajándékot a brit miniszterelnök születésnapjára?

Németh Zsolt: Passz.

Mv: Ha már Angliánál tartunk, egy nagyon fontos és az Európai Unió számára is nagyon fontos folyamat indult el itt, ugye a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásnak az előkészítése. Mit gondolunk mi erről, mit jelenthet ez Magyarország számára?

Németh Zsolt: Anglia, az Egyesült Királyság és Magyarország külpolitikai gondolkodásában ez is egy nagyon fontos pont, ami összekapcsol bennünket, hogy hasonlóképpen gondolkodunk az atlantizmusnak a jelentőségéről, az értékéről. Az elmúlt években az atlanti gondolat az alapvetően a biztonságpolitikát, a NATO-t jelentette, a NATO-nak a létjogosultságát ismertük el. És próbáltuk elősegíteni a NATO megújulását. De most az atlanti gondolat az kiegészült a transzatlanti szabadkereskedelmi övezetnek a gondolatával, ez a TTIP nevű megállapodás, mely befektetésekre, beruházásokra is egyébként vonatkozik, nem csak a szabadkereskedelemre. És ez annak a felismerésnek a leképeződése, hogy Európa és Amerika akkor fogja tudni a világpolitikában, a világgazdaságban erősíteni a pozícióit, hogyha összefog. És ez a felismerés, ez azt gondolom, hogy fölöttébb időszerű volt, hogy ez megszületett Amerikában, és elfogadást nyert Európában is. Várható, hogyha megszületik ez a megállapodás, akkor az jelentősen fog hatni mind az amerikaiak, mind az Európai Uniónak a gazdasági növekedésére. Jelentősen növelni fogja mindkét térségnek a globális versenyképességét. Ennek megfelelően a világkereskedelemben betöltött szerepét – ami egyébként csökkent az elmúlt időszakban – javítani tudja majd. Tehát számos olyan pozitív hatás várható ettől a megállapodástól, ami minket alapvetően a szabadkereskedelmi megállapodásnak a támogatójává tesz, mint ahogy a briteket is. És számos egyéb európai uniós országot. Vannak persze kivételek. És területekre vonatkozó, ágazatokra vonatkozó kivételekről már egyébként a mandátumnak a megadása során döntött az Európai Uniónak a bizottsága. Egyes országoknak, amikor kereskedelemről van szó, eltérőek az érdekei. És az Európai Uniónak egy nagyon komoly feladata lesz, hogy ne csak azt nézze, hogy az amerikaiaknak mi az, ami kell, és mi az, amit nem adnak, és mi az, amit el kell velük fogadtatni. Hanem egy jó belső megállapodást is létre tudjunk hozni. Ezért az Uniónak a belső koordinációs mechanizmusa ebben a tárgyalási időszakban tökéletesen kell, működjön. Ehhez viszont nekünk, itt belül kell rendelkeznünk Magyarországon, egy jó egyeztető mechanizmussal. Éppen a tegnapi napon tartotta meg az alakuló ülését a transzatlanti szabadkereskedelemmel foglalkozó tárcaközi bizottság, amelyet Martonyi János külügyminiszter úr vezet. Megállapodtunk az eljárásrendben, rendszeresen ülésezünk, minden stratégiai kérdésben a kormányt tájékoztatni fogja ez a tárcaközi bizottság, és közös álláspontot fog kialakítani arról, hogy mit gondoljunk az Európai Unió és Amerika között zajló tárgyalásokról. Vannak Magyarországnak alapvető érdekei, mind az offenzívák, mind pedig a defenzívák tekintetében, mit szeretnénk elérni, és mi az, amit ki szeretnénk védeni, mi az, ahol szeretnénk tartani egy magasabb védettséget a magyar termékeknek, és melyek azok a területek, ahol szeretnénk előremenni, és szeretnénk mi adott esetben piacokat szerezni a magunk számára. Az egyes ágazatokank az elkövetkezendő néhány hétben az lesz a feladatuk, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontot kialakítsák, és a Külügyminisztérium fogja koordinálni az egyes tárcákat ennek a tevékenységnek a vonatkozásában. Egy többéves folyamat áll előttünk, de reméljük azt, hogy egy-két éven belül eredményt fog hozni ez a tárgyalássorozat, és aztán jó néhány évet fog igénybe venni, hogy a tényleges pozitív hatásai akár a magyar, akár az európai, akár az amerikai gazdaság tekintetében kézzelfoghatóak, láthatóak legyenek.

Mv: Ez ügyben egyébként, tehát a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozása ügyében a Visegrádi Négyeknek van már közös álláspontja, vagy lesz? Tehát napirend lesz ez bármikor – például ugye a mostani magyar elnökség idején?

Németh Zsolt: Nekünk célunk, hogy ezt visegrádi keretben is napirendre vegyük. És úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak a színterén ez teljesen természetes dolog lesz, hogy amikor majd egyes tagállamoknak az érdekeit be kell áldozni vagy részlegesen be áldozni, akkor nagyon nagy a jelentősége, hogy milyen szövetségeket tudunk kialakítani. És nekünk – ahogy már említettem – a közép-európai országcsoport, ezen belül a visegrádi együttműködésre hasonló adottságaink, hasonló fejlettségi szintünk, a mezőgazdaságnak a kiemelt szerepe miatt az országainkban úgy gondolom, hogy komoly együttműködési potenciálunk van. Ezt ki kell tudnunk használni, hangsúlyozom, különösen az Európai Unión belüli alkudozási folyamat során.

Mv: Ha már itt külpolitikai kérdésekről beszéltünk, ugye ez gazdaságdiplomácia volt, amiről eddig beszéltünk, de ugye van még egy nagyon fontos, ez talán rövidebb távú, mint a transzatlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozása, amiben az Európai Uniónak is, nyilván Magyarországnak is állást kellett foglalni, ez ugye Szíria kérdése, amiben ugye az ENSZ vezetésével úgy tűnik, hogy talán elkezdődik valamiféle rendezés. Hogy látja most ezt a helyzetet? Elindult-e valóban valami rendezési folyamat?

Németh Zsolt: Hát, vérzik a szívünk. Én jártam Szíriában, jártam Damaszkuszban, voltam azokon az arameus, tehát Jézus Krisztus nyelvén beszélő keresztény templomokban és falvakban Szíriában, amelyek a világ csodái. Láttam azokat a lovagvárakat, ahol egyébként magyar régészek dolgoznak, és próbálják ezt az egyedülálló kulturális örökséget megőrizni. Láttam a sokarcú Damaszkuszt, a sokvallású Szíriát, és vérzik az embernek a szíve ezért, hiszen a halottak száma, a belső menekülteknek a száma, a külső menekülteknek a száma egészen szürreális nagyságrend, kétmillió a külső menekült, öt-hatmillió a belső menekült, több százezer a halott ebben a pusztító konfliktusban.  És a nemzetközi közösségnek az, hogy a nagyon hangsúlyosan fogalmazódott meg az intervenciónak a lehetősége, örvendetes módon elhozott egy részeredményt.  Hiszen a vegyi fegyvereknek a leszerelésével kapcsolatban megszületett egy ENSZ határozat, minden nagyhatalom ezt támogatta.  És ezzel reményeink szerint megkezdődik a politikai rendezés irányában az elmozdulás.  Mert csak politikai megoldása van.  Ennek a konfliktusnak.  Még akkor is, hogy ha úgy látjuk, hogy nem lehet a jelenlegi elnökkel demokráciát építeni. Magyarország, amikor a nagykövetét hazahívta Damaszkuszból, illetőleg átköltözött Libanonba, Bejrútba a magyar nagykövet, akkor ezt ebből a megfontolásból tette.  A politikai megoldásnak pedig az a lényege, hogy el kell, induljon egy demokratizációs folyamat.  És a szíriai népnek magának kell határozni majd arról, hogy ki vezesse az országot, hogy mely politikai erő vezesse.  És hogy milyen kormányzat jöjjön létre, és ezt a politikai megoldást szolgálja a Genf2 elnevezésű konferencia, amelynek az előkészítése az megkezdődött.  Magyarország e tekintetben minden politikai támogatást megadott, a vegyi fegyverekkel kapcsolatban pedig úgy döntött a Honvédelmi Minisztérium, hogy 10 szakembernek a kiküldését támogatjuk.  Ezekben a napokban zajlik a magyar felajánlásnak az egyeztetése a nemzetközi partnerekkel. 

Mv: Ha már ENSZ misszióról beszéltünk ugye a napokban ugyanis egy ENSZ ügy, ha úgy tetszik a napokban Magyarország volt a házigazdája a Víz Világkonferenciának.  Tudja sokat beszéltünk az elmúlt hetekben, hónapokban, szakemberek is ültek itt az Aréna stúdiójában, akik arról beszéltek egyebek mellett, hogy Magyarország ebből a szempontból kivételes helyzetben van, hiszen meglehetősen gazdag egészséges ivóvíz kincsünk van.  De annak, hogy ez a kongresszus itt volt nálunk, van-e bármilyen üzenet értéke akár Magyarország, akár a világ számára?  Mit jelent ez, hogy itt volt ez nálunk? 

Németh Zsolt: Legfontosabbnak én úgy gondolom, hogy a mostani Víz Világtalálkozó Ban Ki Mun részvételével, és számos meghatározó nemzetközi tényezőnek a részvételével az azt jelzi, hogy Magyarország a globális gondolkodásnak a centrumába helyezkedik el.  Egy évvel ezelőtt Magyarországon volt a Kiber Világkonferencia.  Amelyre egyébként éppen a britek kértek föl bennünket, hogy vegyük át őtőlük a stafétát, és immáron most októberben a 3. Kiber Világkonferencia kerül megrendezésre.  Ez egyébként Koreában lesz.  Ebben is kiemelkedően fontos szereplőként vállalunk szerepet.  A mostani Víz Világtalálkozónak is tervezzük a folytatását, és Magyarország abban gondolkodik,  hogy ebben a fenntartható fejlődési gondolatkörben,  az a fajta kreativitás, ami jellemzi a magyar politikát, a magyar gazdaság és társadalompolitikát,  a külpolitikai gondolkodásban is jelenjen meg, szeretnénk hosszútávon Magyarországon egy fenntarthatósági konferenciasorozatot megvalósítani.  Predesztinál bennünket az említett két nagyon fontos globális ENSZ konferencia mellett, az, hogy Magyarország adja az elnöki pozícióját az ENSZ fenntarthatósági munkacsoportjának.  Kőrösi Csaba, ENSZ nagykövetünk személyében, amit hangsúlyozott egyébként most Ban Ki Mun főtitkár is, tehát Magyarország abban az intézményes helyzetben van, hogy hatással tudunk lenni a világot érintő nagyon fontos kérdéseknek az alakulására. Ami pedig a vizet illeti konkrétan, ez, úgy gondolom, még külön is rendkívül érdekes. A köztársasági elnök úrnak különösen fontos szerepe van abban, hogy ezt a kérdést jó diplomáciai érzékkel megragadta, és Magyarországhoz kötötte. A víz Magyarországnak egy adottsága, a világ számára talán az energia kérdésénél is fontosabb ügy. Komplexitásában Magyarország számára egy nagyon komoly gazdasági kitörési lehetőséget hordoz, hiszen rendelkezünk olyan vízügyi klaszterrel, amely a magyar fejlesztés-politikában hangsúlyos szerepet tud betölteni. A világ számos országában magyar vízügyi szakemberek ivóvíz, illetőleg csatornázási, szanitációs fejlesztési projekteket vezényelnek kifejezetten jelentős profit érdekében. A magyar hidrológia világviszonylatban egy rendkívül fejlett terület. De nekünk biztonságpolitikai, térségpolitikai szempontból is nagyon fontos az, hogy legyen egy olyan tudatosság a víz ügyében, amely segít abban, hogy a mi problémáinkat meg tudjuk oldani. Fáj mindig a szívünk, amikor a Tisza ciános szennyezésére, a katasztrófára gondolunk, és amikor bármikor Verespatakról vagy az erdélyi aranybányák nyitásáról, hiszen többről is szó van, Csertésről is szó van, nem csak Verespatakról. Akkor mindig az elpusztult halállomány és az elpusztult élővilágnak a rémképe jelenik meg előttünk. Tehát úgy gondolom, hogy ha a térségi együttműködésnek, a Duna-együttműködésnek, az Európa-együttműködésnek és a nemzetközi együttműködésnek a jelentőségét hangsúlyozni tudjuk, és ezt elő tudjuk segíteni, akkor kifejezetten a mi meglévő problémáinknak a megoldását is elősegítjük.

Mv: Ugye a Víz Világtalálkozót megelőzően egy másik jelentős nemzetközi kongresszusnak adott otthont a Parlament épülete – ugye a Tom Lantos Intézet szervezett egy Zsidó élet és antiszemitizmus Európában című konferenciát. Miért pont itt, miért pont most?

Németh Zsolt: A Külügyminisztériummal együtt szervezte a Lantos Tamás Intézet a Zsidó élet és antiszemitizmus nagyon nagy sikerű konferenciát. Azért itt, mert Magyarországon él százezres nagyságrendben zsidó honfitársaink, és azt se feledjük el, hogy Izraelben is él mintegy kétszázezer magyar ajkú zsidóság. Számunkra ez azt jelenti, hogy európai összehasonlításban a harmadik legjelentősebb zsidó népességgel rendelkezünk. Fontos számunkra ez a kérdés ennek a közösségnek a jövője szempontjából. Szemmel láthatólag van Magyarországon egy zsidó reneszánsz - oktatási intézmények jönnek létre, zsidó fesztivál a nyár végén, és számtalan egyéb eleme van ennek a zsidó reneszánsznak. Ez mindenféleképpen a kályha ennek a közösségnek. A magyar kulturális sokszínűségi politikának a jegyében a gyarapodása, az életfeltételeinek a megteremtése egy kiindulópont. De fontos számunkra azért is, mert nekünk, magyaroknak, a magyar társadalomnak a múlttal való szembenézése egy hosszú folyamat. És ebben a folyamatban az előttünk álló hetvenedik holokauszt-évforduló egy kiváló alkalom. Igyekszünk megragadni minden lehetőséget, megragadtuk a Wallenberg Évet is tavaly, Magyarország Wallenberg Évet rendezett, a világ számtalan színterén, 120 helyszínen rendeztünk Wallenberg-megemlékezéseket. És segítettük ezáltal a magyar társadalomnak is a szembesülését a múltjával, a fiatalok körében. Az oktatás vonatkozásában hadd jegyezzem meg, hogy éppen a mai napon fog dönteni a Nemzetközi Holokauszt Oktatási Szövetség nevű nemzetközi szervezet arról, hogy mely ország veheti át Kanadától az elnöki teendőket. És nagyon jó eséllyel rendelkezünk, hogy Magyarország kapja meg ezt a lehetőséget, hogy azt a tapasztalatot, amit a holokauszt oktatásában fölhalmoztunk, azt nemzetközi színtéren is hasznosítani tudjuk és, hogy még inkább tökéletesíteni tudjuk az ezzel kapcsolatos magyarországi gyakorlatot. És van egy harmadik vonatkozás, ami miatt örömmel vállaltuk el az együttműködést a Tom Lantos Intézet fölkérésére, hogy ezt a konferenciát megszervezzük, ez pedig az, hogy a világban az antiszemitizmus, az nem tűnik úgy, hogy alább akarna nagyon hagyni, hanem éppen ellenkezőleg. És ebben a folyamatban kiemelkedően fontos szerepe van annak, hogy hogyan fog alakulni a közel-keleti rendezés. A magyar külpolitika a közel-keleti rendezésnek a kérdésében elkötelezett, fontosnak tartjuk azt, hogy Izrael állam biztonságos feltételek között tudja megkezdeni az elkövetkezendő évtizedeket. És ahogy az Izrael állam biztonságát fontosnak tartjuk, úgy a Palesztin államnak a létrehozását is, tehát az úgynevezett kétállami megoldásban gondolkodik Magyarország, és ahogy jó kapcsolataink vannak Izraellel, már csak a nagyszámú magyar ajkú zsidóság, illetőleg a magyarországi zsidóknak köszönhetően is, úgy sajátosan, Magyarországon tanuló palesztinoknak köszönhetően, a palesztinokkal és általában az arab világgal is, az elmúlt években egyre közelebbi és egyre szorosabb kapcsolatot tudtunk kiépíteni. És az új antiszemitizmus, az gyakran éppen az Izrael államnak a létjogosultságának megkérdőjelezésre épül föl vagy éppen az Izrael állam demokratikus jellegének a megkérdőjelezésére épül föl. Ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne kritizálni az Izrael államát a politikai gyakorlatát illetően, sőt, szüksége van, azt gondolom, minden országnak arra, hogy erről párbeszédet folytassanak vele a nemzetközi partnerei. De a létjogosultságának, az identitásának a megkérdőjeleződése, az egy teljesen más kérdés. Mindezek az ügyek, úgy gondolom, hogy nagyon alkalmassá tettek bennünket arra, hogy Budapesten legyen ez a konferencia, nagyon sikeresen zajlott le. És az, hogy Tom Lantos személyén keresztül az özvegy jelen volt, az egész család nagyon fontos szerepet tölt be az amerikai közgondolkodásnak formálásában, úgy gondolom, hogy segítenünk kell a jövőben is ennek az intézetnek a sikeres működését és készen állunk a velük való együttműködésre.

Mv: Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára volt az Aréna ma esti vendége. Köszönjük, hogy eljött hozzánk.

Németh Zsolt: Köszönöm szépen a figyelmet.

(Külügyminisztérium)