Németh Zsolt beszéde Brüsszelben a 2011. március 15-i ünnepségen
Tisztelettel köszöntöm Önöket március 15-i ünnepségünkön! Különös örömömre szolgál, hogy megemlékezésünket Baden-Württenberg tartomány képviseletén ünnepelhetjük. Jól jelképezi ez azt, hogy a polgári szabadság eszméje, amely az 1848-as népek tavaszának mozgatórugója volt, évszázadok óta köti össze a magyar és a német népet.
1848. március 15-én néhány fiatal a pesti Pilvax kávéházban 12 pontban fogalmazta meg politikai elvárásait, követeléseit. Olyan célokat, amelyek mára Európában magától értetődőek, akkor azonban még a hatalom éretlennek tartotta rá a népet. Tömegek álltak e fiatalok mellé.
Senki nem számított rá, senki nem készült rá. Mindenkit váratlanul ért, azonban sokan zsigereikben érezték azt a mélyen gyökerező feszültséget, amelynek következtében a forradalom kitörhetett.
A pesti megmozdulás nem az első volt a sorban: 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig egész Európán, de a pesti forradalomból született a népek tavaszának legtartósabban fennálló, egy éven át jól szervezett védekezésre képes, modern gazdasági alapokat lerakó, szabad állama: 1848-49 Magyarországa.
Bár a forradalom előbb vagy utóbb mindenütt elbukott Európában, de halálos sebet ejtett a régi – a feudalizmus értékvilágából már rég kivetkőzött, de a feudális politikai struktúrákhoz mereven ragaszkodó – dinasztikus, nagyhatalmi politikai rendszereken.
Hölgyeim és Uraim, tisztelt ünneplő közönség!
A társadalmi problémákat el lehet nyomni ideig-óráig, de azok előbb-utóbb utat törnek a felszínre és a legváratlanabb pillanatban bukkanhatnak elő.
Így van ez napjainkban is, láthatjuk Észak-Afrikában. Egy váratlan, jelentéktelennek tartott szikra volt az, amely kiváltotta a megmozdulásokat, egy szikra, amely egy egész régiót lángra gyújtott, politikai változásokat kényszerítve ki annak összes országából. Senki nem számított rá. Sem a térségben többé-kevésbé stabilnak tűnő, a polgáraik szabadságjogait korlátozó vagy semmibe vevő rezsimek, sem pedig Európa, amely közvetlen szomszédként a térség minden rezdülését a saját bőrén érezheti.
A demokrácia iránti elemi vágy indította el ezeket a folyamatokat, melyek az egyéni és közösségi önrendelkezés igényéhez nyúlnak vissza. Olyan értékekhez, amelyek számunkra is alapértékek. Ha minket megilletnek, a világ összes emberét megilletik. Segítenünk kell – a népek tavasza jegyében – az arab tavasz törékeny hajtásait kibontakozni és megerősödni a közös hazánkkal, Európával szomszédos térségekben.
1848 arra is tanít – a belső viták miatt vesztes schwechati csata következtében vérbe fojtott bécsi forradalom tanúsága –, hogy ha késlekedünk, könnyen kész tények elé lehetünk állítva. Ha nem tudunk időben effektív segítséget nyújtani az új demokráciák stabilizáláshoz, akkor azokat vagy az erőszak, vagy a fejlődés eltorzuló iránya döntheti meg.
A magyar elnökség részéről mindent megteszünk nemcsak az EU déli, hanem keleti szomszédjai demokratikus stabilitásáért is.
Szolidárisak vagyunk minden szabadságra, jólétre és biztonságra vágyó emberrel, minden erre irányuló mozgalommal, minden ezt megcélzó erőfeszítéssel, jelentkezzen az bárhol a világon, de ha közvetlen szomszédságunkban jelentkezik, különösen. Hiszen a szomszédság különösen szorosan összeköt. Mi, magyarok, történelmi tapasztalatunk alapján – így 1848 örökségeként is – úgy látjuk, hogy ez és csakis ez lehet egy megújuló Európai Szomszédságpolitika alapja.
Meggyőződésünk, hogy az Európai Uniónak missziója van a világban, missziója van szomszédságában: e misszió a demokratikus stabilitás missziója. De vajon alkalmas-e az Európai Unió ennek a küldetésnek a betöltésére? Mi Európa üzenete, mondanivalója maga és környezete számára?
Annak vagyunk szemtanúi, hogy az Európai Unió, épphogy lezárva a Lisszaboni Szerződésből fakadó intézményi és politikai változásokat, ismét saját arculatát, saját jövőjét keresi. Látszólag pragmatikus, gazdasági dilemmákról van szó. Az euró helyzetéről, a növekvő élelmiszerárakról, az energiaellátás biztonságáról, foglalkoztatási problémákról, a migráció kezelésében való együttműködés megoldatlanságáról…
Ezek egyenként is fontos kérdések, összességükben meg különösen. De meg kell találni a problémák gyökerét!
Az alapító atyák – forduljunk hozzájuk – integrációs víziójának középpontjában nem a hatalom, hanem az ember állt. A polgár. Az európai polgár. Így van-e ezzel az Európai Unió ma is? Magyarországnak van válasza ezekre a kérdésekre! Nem mellékesen EU elnökségünk legfontosabb prioritása is az, hogy meg kell erősíteni Európa emberközpontú, polgárközpontú arculatát. A kontinens ragaszkodását saját értékeihez.
Mert ha ezt nem tesszük meg időben, akkor eredeti önmagából kivetkőzött, csak politikai struktúráiba csontosodott rendszer leszünk. S épp 1848 tanít arra, hogy előbb-utóbb mi az ilyen rendszerek sorsa.
Ezért amikor mi Európa versenyképességéről beszélünk, akkor annak központjában nem a világhatalmi pozíció, hanem az európai munkahely áll. Amikor demográfiáról beszélünk, akkor nem a bevándorlókkal szembeni idegenkedésre, hanem a családpolitika megerősítésének szükségességére, a gyermekre helyezzük a hangsúlyt. Amikor roma stratégiát építünk, akkor nem ideológiákat akarunk ráerőltetni a társadalomra, hanem minden leszakadó réteg felzárkózását, felemelkedését akarjuk elősegíteni. Amikor kulturális sokszínűségről beszélünk, akkor nem közös szervezeti struktúrákba akarunk kényszeríteni olyan közösségeket, amelyeknek ezt porcikája sem kívánja, hanem – gyakorlati politikát óhajtva a Lisszaboni Szerződés ezzel kapcsolatos deklarációja alapján – Európa kulturális identitásában veszélyeztetett közösségeit kívánjuk megmenteni a jövő nemzedékek számára.
Európának meg kell erősítenie saját identitását, amelyre fel tudja építeni a saját és szomszédai jövőjét. Az Európai Unió olyan értékközösség kell, hogy maradjon, amely jóval túlmutat puszta földrajzi meghatározottságán, és már meg kell tartanunk és meg kell erősítenünk, hogy hatékonyan, demokratikusan és átlátható módon működjön.
Európának nem csak politikai struktúrának kell lennie: azért kell az emberre, polgáraira és a benne élő nemzetek és közösségek igényeire tekintenie, hogy közös hazájuk lehessen, a közös szabadságot biztosító, közös haza.
Csöndes, de határozott változásokra van ehhez szükség, s mi, magyarok ezeket a változásokat munkáljuk. Belülről kell megújulni, és ez meg fogja újítani helyünket és szerepünket a világban. Magyarország ezen az úton jár, Európának is ezt ajánljuk.
Éljen a szabadság, éljen a haza! A magyar és az európai egyaránt!
(kormany.hu)
